Magyar Szó, 1994. június (51. évfolyam, 106-131. szám)

1994-06-05 / 110. szám

1994. június 5., vasárnap A XXXI. Gyöngyösbokréta műsora A Gyöngyösbokréta első műsorszámaként az érdeklődők a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület hagyományápoló csoportjának arató­­ünneppel kapcsolatos bemutatóját tekinthetik meg, majd ezután jönnek a gödöllőiek (vendégként egy tánccsoportjuk). Következnek a Felsőhegyi Olvasókör Kerekszék táncház kiscsoportosai, majd a Srpski Krstur-i ven­dégegyüttes. A tornyosiak (Délibáb együttes) dél-alföldi táncokkal lépnek fel, majd a gödöllőiek tudását tekinthetjük meg. Orom, Tóthfalu és Zre­­njanin után a kevésbé ismert erzsébetlakiak lépnek színre. Oromhegyest követően ismét a Felsőhegyi Olvasókör (ezúttal a nagyobbak) kerül sorra. Alighanem érdekes lesz a jóformán ismeretlen temesvaskócak fellépése is, akiket a bajmokiak, a doroszlóiak és a völgyesiek követnek. Csantavér után Feketics és Gombos jön, huszadikként a lashegyesi Szarkaláb tánccsoport A szivácsak után következik a hertelendyfalvi együttes, majd pihenő előtt a „kupuszinai lakodalom”. A szentmihályiak abból adnak ízelítőt, hogy miként néz ki ott a húsvéti locsolkodás, ezután pedig a topolyaiak ismét táncolnak. A szajániak után következnek a péterréveiek, majd a szenttamási táncosok. Martonost Ver­­sec és Szilágyi követi, utánuk pedig jön Kisorosz, Pancsova, Debelyacsa, Muzslya ropogóssal, majd Kikinda, Újvidék, Csóka, Szabadka és Horgos. Ismét fellép Székelykeve, köved Ómoravica és Temerin. Tehát ha semmi sem húzza át a számításokat, vasárnap 43. fellépőként a temeriniek nép­tánccsoportja szatmári táncokkal zárja a vajdasági magyarság kétségkívül legrangosabb néphagyomány-ápoló rendezvényét. Egy (gazdasági) mítosz összeomlása Lemondott a szabadkai italgyár igazgatója­­ Még a részvényeit is a társtulajdonosra hagyta Dicstelen véget ért egy gazdasági és vállalatvezetői mítosz: pénte­ken lemondott Petar Dordevic, a Suboticanka Italgyár igazgatója, ugyanakkor az egyik társtulajdonosra, a Dordevic fivérekre (csak névrokonok) hagyta a vállalatból „reá eső” részt, a gyár 32 százalé­kát. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem voltak alaptalanok azok a ta­lálgatások, továbbá a gyár volt dolgozóinak vádjai és az, amit Bor­ko Bostocic, a harmadik (ugyancsak 32 százalékos) társtulajdonos tárt a nyilvánosság elé az ő rendezésében korábban tartott sajtóér­tekezleten. Rendhagyó módon értesült a saj­tó Petar Bordevic pénteki lemondá­sairól, ugyanis a Subotleankában a szakszervezet tartott sajtóértekezle­tet arról, hogy az italgyárban 10 na­pos szünet után hétfőn újra megin­dul a termelés, továbbá hogy a több­ségi tulajdonossá előlépett Bordevic fivérek (mint mondottuk, Petar nem tartozik közéjük) és a dolgozók érdekszervezete megegyeztek a munkások régen esedékes áprilisi és májusi járandóságainak összegében és kifizetésének módjában. Az utóbbiról szóló protokollban azt is leszögezték, hogy a Subotlean­­kában nem történt semmilyen levál­tás, „mindössze tulajdonjogi és igaz­gatási átcsoportosítás” ment végbe. Ez utóbbi nem tetszett az újságírók­nak. Nemcsak a megfogalmazást ki­fogásolták, hanem azt is, hogy miért bocsátkozott bele a szakszervezet a helyzet kozmetikázásába. Egy köz­­onti lap munkatársa kijelentette, a tudta volna, hogy a gyár­­szak­­szervezete tart sajtóértekezletet, meg sem jelent volna, mert ez a szervezet nem érdemli meg, hogy az újságírók megtiszteljék jelenlétük­kel. Ugyanis váltig védelmezte az utóbb levitézlett igazgatót, amikor a gyár nyugdíjasai május első napjai­ban sajtóértekezleten enyhén szólva megkérdőjelezték a gyár tulajdonjo­gi átlakításának sza­bályosságát, és azzal a gyanúperrel éltek, hogy a társtulajdonos-igazgató jogtalanul kaparintotta meg a tulajdonjog egy jelentős részét, továbbá hogy a Su­­boticanka a szép külső máz és a nagy hírverés ellenére adósságokban úszik, és különféle gyanús üzelme­ket folytat. A SUBOTICANKA FORGÓTŐKÉJE 700 000 MÁRKÁRA CSÖKKENT Milenko Smiljanic, a községi szakszervezeti tanács elnöke, aki szakszolgálatával támogatást nyújt a Subotleanka dolgozóinak jogos kö­veteléseihez, azzal indokolta meg a protokoll kifogásolt részét, hogy az italgyár dolgozóinak érdekében fo­galmaztak úgy, hogy ne ártsanak a vállalatnak és végső soron munkása­inak. Neki is meggyőződése, hogy a Subotleanka életképes, és hamaro­san újra a legeredményesebb sza­badkai vállalatok között lesz. Az újságírók nem mutattak túl­zott megértést Petar Bordevic ügye­inek takargatása iránt, és rettentően felcsigázta érdeklődésüket, valójá­ban mit is jelent az, hogy a volt társ­­tulajdonos ilyen könnyedén és el­lenszolgáltatás nélkül lemondott a gyár 32 százalékáról. Vajon arról van-e szó, hogy ennyire rúg Petar Bordevic állítólag jogtalanul szer­zett avagy felfújt részvényeinek ér­téke, továbbá, vajon ily módon von­­ták-e le neki a nyomtalanul eltűnt pénzeket és az általa eszközölt adós­ságokat? A korábban napvilágra került adatok szerint, amelyeket a pénteki sajtóértekezleten senki sem cáfolt meg, a Suboticanka további forgótő­kéje a korábbi 2,5 millióról 700 000 márkára csökkent, ügyfeleinek 250 000, a Vajdasági Banknak 400 000 márkával tartozik, és a társ­­tulajdonosoknak az utolsó pillanat­ban sikerült leállítaniuk újabb köl­csön felvételét. A községi árutartalé­koknak 700 000 tonna cukorral tar­tozik a gyár, több, nagyobb összegű beruházásnak pedig nyoma veszett és így tovább. BÍZNAK A GYÁR TALPRAÁLLÁSÁBAN A gyár megmaradt tulajdonosai még valójában azt sem tudják pon­tosan, hogy mivel (nem) rendelkez­nek, egyrészt a fentiek miatt, más­részt mert teljesen zavaros a helyzet több leányvállalat, a többi között a palicsi természeti iskola­­ körül, to­vábbá a Liska szórakozóhellyel kap­csolatban. Ez utóbbi berendezését lefoglalta a pénzügyi rendőrség, va­lamilyen nem egészen világos jogi alapon. Ez utóbbi és más illetékes szervek most belülről vizsgálják a Subotljankában uralkodó állapoto­kat, a megmaradt tulajdonosok pe­dig semleges pénzügyi-könyvviteli szakértőkre bízták a helyzet felmé­rését, de bíznak a gyár talpraállítá­­sában. Petar Bordevicot a sajtóértekez­leten senki sem kérdezte, csak la­punk munkatársa volt kíváncsi mondanivalójára. Dióhéjban össze­foglalva annyit fűzött az egészhez, hogy nagy ambíciókkal igyekezett szerteágazó tevékenységet folytatni és új image-et teremteni a Subo­­ticankának. Ez utóbbi szerinte sike­rült is, de amikor rajta volt a sor, akkor nem volt befektetni való pén­ze, s manapság a magánvállalat nem juthat kölcsönhöz. Mindezt vérmér­sékletéhez és korábbi viselkedésé­hez viszonyítva rettentő szelíden mondta el, sőt, kijelentette, hogy nem igazolásnak, csak elemzésnek szánta, s elhibázta, hogy korábban nem vonult vissza. Vajon csak ennyiről van szó? Avagy a találgatásoknak megfelelő­en tényleg vele együtt csávában van­nak bizonyos, magas pozíciókon le­vő külső személyek? Meglehet, hogy sohasem fogjuk megtudni! VALIHORA István Magyar Szó Minden kiadó részesül a pénzkeretből A határon túli magyarság könyvkiadásának támogatására létesített kuratórium döntése - Beszélgetés Csorba Bélával, a vajdasági alkuratórium elnökével Most érkezett meg a határon túli magyarság könyvkiadásának támo­gatására létrejött kuratórium ülésé­ről, amelyet május 30-án és 31-én tartottak meg Budapesten, a Műve­lődési Minisztériumban. Az erre a célra a magyar parlament által megszabott pénzt osztották el. Ön a vajdasági alkuratórium képvisele­tében mint annak elnöke vett részt a döntéshozatalban. Hogyan dön­töttek, hány pályamű kapott Vajda­ságból támogatást a kiadáshoz?, kérdeztük Csorba Bélát a vajdasági alkuratórium elnökét. - Elmondhatom, hogy a vajdasá­gi alkuratóriumhoz beérkezett 54 pályaműből mi összesen 37-et java­soltunk támogatásra, azzal a meg­jegyzéssel, hogy négy pályamű ese­tében jeleztünk bizonyos észrevéte­leket. A budapesti kuratóriumhoz el kellett juttatni azokat a pályázatokat is, amelyeket mi vajdasági szinten elutasítottunk, a döntés joga ugyan­is a budapesti kuratóriumé, mi csak ajánlásokat tehettünk. Az általunk javasolt könyvek többségét a kurató­rium is támogatta, noha nem min­den esetben értett egyet a pályázók anyagi igénylésének nagyságával. VISZONYLAG KEVÉS A SZÉPIRODALOM ■ Kik kaptak támogatást? - Támogatást kapott a szabadkai Népköz Művelődési Egyesület, a Betli és a Sneta kiadók, a JMMT több kiadványa (a támogatást ugyanis nem kiadók és nem szerzők, hanem a kiadásra javasolt művek, tehát a könyvek kapták), a szabad­kai Életjel, a Symposion Egyesület, a Dudás Gyula Múzeumbarátok Egyesülete, a Jugoszláv Református Lelkész Egyesület, az Agapé könyvei és több szerző, akik magánszemély­ként vettek részt a pályázaton. Az el­fogadott pályázatokról és a megítélt összegekről a vajdasági alkuratóri­um közleményben fogja tájékoztatni az érdekelteket és a nyilvánosságot. ■ Milyen a támogatást kapott al­kotások műfaji megoszlása? - Ami a műfaji megoszlást illeti, arról el kell mondanom, hogy bizo­nyos mesterségesen gerjesztett bi­zalmatlanság következtében több el­sőrangú szépírónk úgy döntött, hogy nem a vajdasági alkuratórium­­nál pályázik, hanem megpróbáltak közvetlenül pályázni a minisztéri­umnál. Ez különféle bonyodalmakat okozott, amiről részben értesülhe­tett az olvasó már korábban. Ennek következtében a vajdasági alkurató­rium pályázatai között viszonylag kevés a szépirodalom, és ez nem túl szerencsés, viszont nagyon jó, hogy nálunk pályázott több elsőkötetes. Ugyanakkor sok olyan pályamű ér­kezett az alkuratóriumhoz, amely a vajdasági magyarság társadalmával, kisebbségi sorskérdéseivel, történel­mével és néprajzi hagyományaival foglalkozik. Az új pályázati rendszer bebizonyította, hogy igenis vannak a társadalmi jelenünkkel foglalkozó jó kéziratok. Megemlíteném, mert minden tekintetben nagy fontossá­gú — a maga nemében kapitális munkának tartom -, hogy támoga­tást nyert dr. Mészáros Sándor tör­ténettudományi monográfiája, illet­ve ennek a monográfiának az első kötete, amelyben a szerző az 1944/45 évi magyarellenes atrocitá­sokat vizsgálja, immár tudományos szempontokat figyelembe véve, és levéltári kutatásokra alapozva. A FÓRUM NEM TARTOTTA BE A JÁTÉKSZABÁLYOKAT ■ Végül is mi lett a Fórum Ki­adó körül tömörülő írók pályázata­ival? - Mint említettem, a Fórum kö­rüli bonyodalmakról is szó esett a kuratórium ülésén. Ismertettem a kialakult helyzetet. Elmondtam azt, hogy a vajdasági kuratórium szava­zattöbbséggel úgy döntött, hogy úgy érzi, nincs erkölcsi joga értékítéletet mondani és rangcsorlást végezni a Forum pályamunkáira vonatkozó­an, a Fórum ugyanis nem tartotta be a játékszabályokat, nem juttatta el az alkuratóriumhoz a kért kézira­tokat. Mint ahogyan az várható volt, ez megnehezítette a kuratórium dolgát is. Kéziratok híján nagyon nehéz érdemleges döntést hozni. Az én álláspontom az volt, hogy olyan tekintélyes kiadót, mint a Forum, nem szabad kirekeszteni, még akkor sem, ha a mi meggyőződésünk sze­rint, és a budapesti kuratórium meggyőződése szerint is, a könyvki­adó szabálytalanul jár el, és emiatt végső soron magukra a szerzőkre nézve sem túl szerencsés az a mód­szer, amit megpróbáltak ráerősza­kolni az alkuratóriumra és a kurató­riumra. Elfogadták álláspontomat, hogy a pénzkeretből a Forum szá­mára is nyújtsunk támogatást, de semmiképpen sem azok kárára, akik betartották az előírásokat. En­nek alapján a Forum 27 pályázata közül 10-ről véltük úgy, noha fenn­tartásokkal, mert a kéziratokat sem Vajdaságban, sem Pesten nem látta senki, hogy érdemes arra, hogy tá­mogatásban részesüljön. Úgy vélem — természetesen ebben nem lehetek biztos, mert a kéziratokat nem ol­vastam -, hogy ha a Forum betartot­ta volna a játékszabályokat, akkor számára ez a döntés akár szerencsé­sebben is alakulhatott volna. ■ Van-e más tanulsága is a pá­lyázatnak? - Hadd említsek meg egy prob­lémát, mert a jövőre nézve tanulsá­gos lehet. Több vajdasági szerző műveivel pályáztak nem vajdasági kiadók is. Egyetlen eset, dr. Vajda Gábor új szemléletű, a délvidéki magyarság irodalmának a történe­tét feldolgozó könyvének a kivételé­vel, amely egy magyarországi kiadó­nál fog megjelenni, a többiek nem részesültek támogatásban, elsősor­ban azért, mert a regionális alkura­­tóriumok, ahol pályáztak, nem aján­lották ezeket a műveket. Talán a jö­vőben számukra is szerencsésebb volna, ha támogatásért a vajdasági alkuratóriumhoz nyújtanák be a pá­lyaműveket. Nem mintha a hazai pálya kevésbé volna színvonalas, mint teszem azt, egy felvidéki, ha­nem azért, mert mi talán jobban is­­merjük, hogy a hazai szerzők milyen teljesítményre képesek, és talán emiatt nagyobb sikerrel léphetné­nek­ versenyre más szerzőkkel, illet­ve más könyvekkel. Az új elbírálási rendszert min­denképpen sikeresnek tartom. A pályázat bebizonyította, hogy a Vaj­daság könyvkiadása nem maradhat többé egyetlen nagy kiadó ellenőr­zése alatt. Meg kell engedni, sőt, tá­mogatni kell a versenyt. Engedni kell „labdába rúgni” a kis kiadókat is. Mindez persze nem jelent sem cenzúrázást, sem azt, hogy a Fóru­mot le kellene szorítani a pályáról. Én biztosra veszem, hogy a feszült­ségek megszűnnek, hiszen ez volna valamennyi kiadó és a szerzők több­ségének az érdeke. A vajdasági alku­­ratóriumban a Forum széke tovább­ra is üres, kizárólag tőlük függ, hogy mikor foglalják el. Mi továbbra is nyitottak vagyunk ebben a kér­désben, éppen ezért döntöttünk úgy már korábban, hogy a magunk részéről befejezettnek tartunk min­den nemtelen vitát. GÓBOR Béla Csorba Béla: Vajdaság könyvkiadá­sa nem maradhat többé egyetlen nagy kiadó ellenőrzése alatt A­z új autók behozatala az utóbbi egy évben nagyon megnehe­zült, és mondhatjuk egyre ne­hezebbé válik. Őrületesen felemelték az illetékeket, de ezen kívül számos más akadálya is van a behozatalnak, különféle engedélyeket, vízumokat kell beszerezniük a kereskedőknek, és bizony külföldön, azaz a környező or­szágokban egyre drágább az új autó. Mégis van behozatal és talán a leg­könnyebb Macedóniában autót venni, mégpedig legális képviseletekben, üz­letekben, ismert termékeket. Vessünk egy pillanatost tehát a szomszédos or­szágokban kínálkozó kocsivásárlási le­hetőségekre. Macedóniában elég nagy az autóválaszték. Csak a Toyotát említsük, ebben az új államban az is­mert japán gyár programjának szinte mindegyik modelljét megvásárolhat­juk. Az árak eltérőek, a Toyota Corol­la 2,0 D például 22 328-23 422 német márkába kerül, a Carina 2,0 D sedan, 26 813-27 586 márkába kerül. Vannak olcsóbbak is, a Corolla 1,3 (benzines) 18 035-18 600 márka áron vehető meg. A JSZK polgárai ezen kívül még egy úgynevezett Reexport illetéket is fi­zetnek ez 600 márka, plusz még 1500 márkás províziót is. Bővebb­ informáci­ókat a szkopjei Makedonija Tabak AD cégnél kaphatunk a 99389-91-144-123- as telefonszámon. Toyotán kívül Macedóniában Nis­san kocsikat is vásárolhatunk, az árak majdnem ugyanolyanok mint a Toyo­ta esetében. Ezen kívül vannak meg­bízott és felhatalmazott Opel, Renault és Volkswagen képviseletek is, vala­mint sok más külföldi gyártmányú ko­csik, nyugatit és keletit is vásárolha­tunk Szkopjéban. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ezekre a ko­csikra a jugoszláv vásárlónak újból be­hozatali vámot kell fizetni, sőt itt van még az a bizonyos akcióó is (a keres­kedelmi és közlekedési-forgalmi adó) mi több helybeli, macedón illetékeket is kell a kocsira fizetni, ezért a legjobb, ha vásárlás és utazás előtt alaposan tá­jékozódunk a feltételekről. A másik legközelebbi ország a Magyar Köztársaság, ahol az utóbbi években igen átfogó kocsiárusítási hálózat jött létre, szinte minden vi­lághírű cégnek van képviselete Pes­ten vagy a vidéki városokban. A ma­gyar autópiac nagy részét az Opel, a Renault és a Volkswagen osztotta fel egymás között, de egyre inkább jelen vannak a japánok is. Rengeteg a kis kocsikereskedő, ezért aligha lehet most, ezen a helyen felsorolni hol és milyen kocsit vehetnek a jugoszlá­­vok. Mindenesetre a választék hatal­mas. Ugyanez nem mondható el Romá­niáról, noha már ott is kezdenek meg­jelenni a kis szalonok, a korábbi évek­hez képest a nagyobb városokban jó­val több az autóárusító üzlet. Termé­szetesen Bukarestben van a legna­gyobb választék, ám nem kifejezet­ten behozatali kocsikból. Romániá­ban két-három olyan gyár is műkö­dik, amelyek neves külföldi cégekkel folytatnak együttműködést, például az Oltcit a Citroennel, vagy a Dacia a Renaulttal. Eléggé jól sikerült az Olt­cit Visája, de nem szabad megfeled­kezni az ARO-ról sem. Néhány új dzsipmodellel jelentek meg nemré­giben. A bolgár autópiac is fellendülő­ben­ van, ám az innen érkező hírek igen ellentmondásosak, mind az árakat, mind a kínálatot illetően. Egy azonban biztos, egyre több az olyan kereskedő, aki nyugati kocsi­kat árul, de nem szakították meg a hagyományos kapcsolatot az egyko­ri Szovjetunió országaival sem. Ez azt jelenti, hogy igen sok helyen árulnak Ladát, Moszkvicsot és Tav­­riát.­ Szófiában az Opelnek hivata­los képviselete is van. Végül talán nem fog megártani egy tanács: ha külföldön vásárolunk autót, igyekezzünk hivatalos képvise­letekben, megbízható kereskedőktől venni kocsit, kerüljük a gyanús kiske­reskedőket, akik valószínűleg olcsób­ban kínálják az autókat. Autót nem nagyon lehet hamisítani, nem is a ko­csival van (vagy lesz) a baj, hanem a papírokkal. -eszem- Behozatal a szomszédból Nem csak a hatalmas illetékek, hanem a külföldi magas árak, behozatali engedélyek és vízumok is nehezítik országunk gépkocsiimportját JELENÜNK .

Next