Magyar Szó, 1994. június (51. évfolyam, 106-131. szám)
1994-06-05 / 110. szám
1994. június 5., vasárnap A XXXI. Gyöngyösbokréta műsora A Gyöngyösbokréta első műsorszámaként az érdeklődők a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület hagyományápoló csoportjának aratóünneppel kapcsolatos bemutatóját tekinthetik meg, majd ezután jönnek a gödöllőiek (vendégként egy tánccsoportjuk). Következnek a Felsőhegyi Olvasókör Kerekszék táncház kiscsoportosai, majd a Srpski Krstur-i vendégegyüttes. A tornyosiak (Délibáb együttes) dél-alföldi táncokkal lépnek fel, majd a gödöllőiek tudását tekinthetjük meg. Orom, Tóthfalu és Zrenjanin után a kevésbé ismert erzsébetlakiak lépnek színre. Oromhegyest követően ismét a Felsőhegyi Olvasókör (ezúttal a nagyobbak) kerül sorra. Alighanem érdekes lesz a jóformán ismeretlen temesvaskócak fellépése is, akiket a bajmokiak, a doroszlóiak és a völgyesiek követnek. Csantavér után Feketics és Gombos jön, huszadikként a lashegyesi Szarkaláb tánccsoport A szivácsak után következik a hertelendyfalvi együttes, majd pihenő előtt a „kupuszinai lakodalom”. A szentmihályiak abból adnak ízelítőt, hogy miként néz ki ott a húsvéti locsolkodás, ezután pedig a topolyaiak ismét táncolnak. A szajániak után következnek a péterréveiek, majd a szenttamási táncosok. Martonost Versec és Szilágyi követi, utánuk pedig jön Kisorosz, Pancsova, Debelyacsa, Muzslya ropogóssal, majd Kikinda, Újvidék, Csóka, Szabadka és Horgos. Ismét fellép Székelykeve, köved Ómoravica és Temerin. Tehát ha semmi sem húzza át a számításokat, vasárnap 43. fellépőként a temeriniek néptánccsoportja szatmári táncokkal zárja a vajdasági magyarság kétségkívül legrangosabb néphagyomány-ápoló rendezvényét. Egy (gazdasági) mítosz összeomlása Lemondott a szabadkai italgyár igazgatója Még a részvényeit is a társtulajdonosra hagyta Dicstelen véget ért egy gazdasági és vállalatvezetői mítosz: pénteken lemondott Petar Dordevic, a Suboticanka Italgyár igazgatója, ugyanakkor az egyik társtulajdonosra, a Dordevic fivérekre (csak névrokonok) hagyta a vállalatból „reá eső” részt, a gyár 32 százalékát. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem voltak alaptalanok azok a találgatások, továbbá a gyár volt dolgozóinak vádjai és az, amit Borko Bostocic, a harmadik (ugyancsak 32 százalékos) társtulajdonos tárt a nyilvánosság elé az ő rendezésében korábban tartott sajtóértekezleten. Rendhagyó módon értesült a sajtó Petar Bordevic pénteki lemondásairól, ugyanis a Subotleankában a szakszervezet tartott sajtóértekezletet arról, hogy az italgyárban 10 napos szünet után hétfőn újra megindul a termelés, továbbá hogy a többségi tulajdonossá előlépett Bordevic fivérek (mint mondottuk, Petar nem tartozik közéjük) és a dolgozók érdekszervezete megegyeztek a munkások régen esedékes áprilisi és májusi járandóságainak összegében és kifizetésének módjában. Az utóbbiról szóló protokollban azt is leszögezték, hogy a Subotleankában nem történt semmilyen leváltás, „mindössze tulajdonjogi és igazgatási átcsoportosítás” ment végbe. Ez utóbbi nem tetszett az újságíróknak. Nemcsak a megfogalmazást kifogásolták, hanem azt is, hogy miért bocsátkozott bele a szakszervezet a helyzet kozmetikázásába. Egy közonti lap munkatársa kijelentette, a tudta volna, hogy a gyárszakszervezete tart sajtóértekezletet, meg sem jelent volna, mert ez a szervezet nem érdemli meg, hogy az újságírók megtiszteljék jelenlétükkel. Ugyanis váltig védelmezte az utóbb levitézlett igazgatót, amikor a gyár nyugdíjasai május első napjaiban sajtóértekezleten enyhén szólva megkérdőjelezték a gyár tulajdonjogi átlakításának szabályosságát, és azzal a gyanúperrel éltek, hogy a társtulajdonos-igazgató jogtalanul kaparintotta meg a tulajdonjog egy jelentős részét, továbbá hogy a Suboticanka a szép külső máz és a nagy hírverés ellenére adósságokban úszik, és különféle gyanús üzelmeket folytat. A SUBOTICANKA FORGÓTŐKÉJE 700 000 MÁRKÁRA CSÖKKENT Milenko Smiljanic, a községi szakszervezeti tanács elnöke, aki szakszolgálatával támogatást nyújt a Subotleanka dolgozóinak jogos követeléseihez, azzal indokolta meg a protokoll kifogásolt részét, hogy az italgyár dolgozóinak érdekében fogalmaztak úgy, hogy ne ártsanak a vállalatnak és végső soron munkásainak. Neki is meggyőződése, hogy a Subotleanka életképes, és hamarosan újra a legeredményesebb szabadkai vállalatok között lesz. Az újságírók nem mutattak túlzott megértést Petar Bordevic ügyeinek takargatása iránt, és rettentően felcsigázta érdeklődésüket, valójában mit is jelent az, hogy a volt társtulajdonos ilyen könnyedén és ellenszolgáltatás nélkül lemondott a gyár 32 százalékáról. Vajon arról van-e szó, hogy ennyire rúg Petar Bordevic állítólag jogtalanul szerzett avagy felfújt részvényeinek értéke, továbbá, vajon ily módon vonták-e le neki a nyomtalanul eltűnt pénzeket és az általa eszközölt adósságokat? A korábban napvilágra került adatok szerint, amelyeket a pénteki sajtóértekezleten senki sem cáfolt meg, a Suboticanka további forgótőkéje a korábbi 2,5 millióról 700 000 márkára csökkent, ügyfeleinek 250 000, a Vajdasági Banknak 400 000 márkával tartozik, és a társtulajdonosoknak az utolsó pillanatban sikerült leállítaniuk újabb kölcsön felvételét. A községi árutartalékoknak 700 000 tonna cukorral tartozik a gyár, több, nagyobb összegű beruházásnak pedig nyoma veszett és így tovább. BÍZNAK A GYÁR TALPRAÁLLÁSÁBAN A gyár megmaradt tulajdonosai még valójában azt sem tudják pontosan, hogy mivel (nem) rendelkeznek, egyrészt a fentiek miatt, másrészt mert teljesen zavaros a helyzet több leányvállalat, a többi között a palicsi természeti iskola körül, továbbá a Liska szórakozóhellyel kapcsolatban. Ez utóbbi berendezését lefoglalta a pénzügyi rendőrség, valamilyen nem egészen világos jogi alapon. Ez utóbbi és más illetékes szervek most belülről vizsgálják a Subotljankában uralkodó állapotokat, a megmaradt tulajdonosok pedig semleges pénzügyi-könyvviteli szakértőkre bízták a helyzet felmérését, de bíznak a gyár talpraállításában. Petar Bordevicot a sajtóértekezleten senki sem kérdezte, csak lapunk munkatársa volt kíváncsi mondanivalójára. Dióhéjban összefoglalva annyit fűzött az egészhez, hogy nagy ambíciókkal igyekezett szerteágazó tevékenységet folytatni és új image-et teremteni a Suboticankának. Ez utóbbi szerinte sikerült is, de amikor rajta volt a sor, akkor nem volt befektetni való pénze, s manapság a magánvállalat nem juthat kölcsönhöz. Mindezt vérmérsékletéhez és korábbi viselkedéséhez viszonyítva rettentő szelíden mondta el, sőt, kijelentette, hogy nem igazolásnak, csak elemzésnek szánta, s elhibázta, hogy korábban nem vonult vissza. Vajon csak ennyiről van szó? Avagy a találgatásoknak megfelelően tényleg vele együtt csávában vannak bizonyos, magas pozíciókon levő külső személyek? Meglehet, hogy sohasem fogjuk megtudni! VALIHORA István Magyar Szó Minden kiadó részesül a pénzkeretből A határon túli magyarság könyvkiadásának támogatására létesített kuratórium döntése - Beszélgetés Csorba Bélával, a vajdasági alkuratórium elnökével Most érkezett meg a határon túli magyarság könyvkiadásának támogatására létrejött kuratórium üléséről, amelyet május 30-án és 31-én tartottak meg Budapesten, a Művelődési Minisztériumban. Az erre a célra a magyar parlament által megszabott pénzt osztották el. Ön a vajdasági alkuratórium képviseletében mint annak elnöke vett részt a döntéshozatalban. Hogyan döntöttek, hány pályamű kapott Vajdaságból támogatást a kiadáshoz?, kérdeztük Csorba Bélát a vajdasági alkuratórium elnökét. - Elmondhatom, hogy a vajdasági alkuratóriumhoz beérkezett 54 pályaműből mi összesen 37-et javasoltunk támogatásra, azzal a megjegyzéssel, hogy négy pályamű esetében jeleztünk bizonyos észrevételeket. A budapesti kuratóriumhoz el kellett juttatni azokat a pályázatokat is, amelyeket mi vajdasági szinten elutasítottunk, a döntés joga ugyanis a budapesti kuratóriumé, mi csak ajánlásokat tehettünk. Az általunk javasolt könyvek többségét a kuratórium is támogatta, noha nem minden esetben értett egyet a pályázók anyagi igénylésének nagyságával. VISZONYLAG KEVÉS A SZÉPIRODALOM ■ Kik kaptak támogatást? - Támogatást kapott a szabadkai Népköz Művelődési Egyesület, a Betli és a Sneta kiadók, a JMMT több kiadványa (a támogatást ugyanis nem kiadók és nem szerzők, hanem a kiadásra javasolt művek, tehát a könyvek kapták), a szabadkai Életjel, a Symposion Egyesület, a Dudás Gyula Múzeumbarátok Egyesülete, a Jugoszláv Református Lelkész Egyesület, az Agapé könyvei és több szerző, akik magánszemélyként vettek részt a pályázaton. Az elfogadott pályázatokról és a megítélt összegekről a vajdasági alkuratórium közleményben fogja tájékoztatni az érdekelteket és a nyilvánosságot. ■ Milyen a támogatást kapott alkotások műfaji megoszlása? - Ami a műfaji megoszlást illeti, arról el kell mondanom, hogy bizonyos mesterségesen gerjesztett bizalmatlanság következtében több elsőrangú szépírónk úgy döntött, hogy nem a vajdasági alkuratóriumnál pályázik, hanem megpróbáltak közvetlenül pályázni a minisztériumnál. Ez különféle bonyodalmakat okozott, amiről részben értesülhetett az olvasó már korábban. Ennek következtében a vajdasági alkuratórium pályázatai között viszonylag kevés a szépirodalom, és ez nem túl szerencsés, viszont nagyon jó, hogy nálunk pályázott több elsőkötetes. Ugyanakkor sok olyan pályamű érkezett az alkuratóriumhoz, amely a vajdasági magyarság társadalmával, kisebbségi sorskérdéseivel, történelmével és néprajzi hagyományaival foglalkozik. Az új pályázati rendszer bebizonyította, hogy igenis vannak a társadalmi jelenünkkel foglalkozó jó kéziratok. Megemlíteném, mert minden tekintetben nagy fontosságú — a maga nemében kapitális munkának tartom -, hogy támogatást nyert dr. Mészáros Sándor történettudományi monográfiája, illetve ennek a monográfiának az első kötete, amelyben a szerző az 1944/45 évi magyarellenes atrocitásokat vizsgálja, immár tudományos szempontokat figyelembe véve, és levéltári kutatásokra alapozva. A FÓRUM NEM TARTOTTA BE A JÁTÉKSZABÁLYOKAT ■ Végül is mi lett a Fórum Kiadó körül tömörülő írók pályázataival? - Mint említettem, a Fórum körüli bonyodalmakról is szó esett a kuratórium ülésén. Ismertettem a kialakult helyzetet. Elmondtam azt, hogy a vajdasági kuratórium szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy úgy érzi, nincs erkölcsi joga értékítéletet mondani és rangcsorlást végezni a Forum pályamunkáira vonatkozóan, a Fórum ugyanis nem tartotta be a játékszabályokat, nem juttatta el az alkuratóriumhoz a kért kéziratokat. Mint ahogyan az várható volt, ez megnehezítette a kuratórium dolgát is. Kéziratok híján nagyon nehéz érdemleges döntést hozni. Az én álláspontom az volt, hogy olyan tekintélyes kiadót, mint a Forum, nem szabad kirekeszteni, még akkor sem, ha a mi meggyőződésünk szerint, és a budapesti kuratórium meggyőződése szerint is, a könyvkiadó szabálytalanul jár el, és emiatt végső soron magukra a szerzőkre nézve sem túl szerencsés az a módszer, amit megpróbáltak ráerőszakolni az alkuratóriumra és a kuratóriumra. Elfogadták álláspontomat, hogy a pénzkeretből a Forum számára is nyújtsunk támogatást, de semmiképpen sem azok kárára, akik betartották az előírásokat. Ennek alapján a Forum 27 pályázata közül 10-ről véltük úgy, noha fenntartásokkal, mert a kéziratokat sem Vajdaságban, sem Pesten nem látta senki, hogy érdemes arra, hogy támogatásban részesüljön. Úgy vélem — természetesen ebben nem lehetek biztos, mert a kéziratokat nem olvastam -, hogy ha a Forum betartotta volna a játékszabályokat, akkor számára ez a döntés akár szerencsésebben is alakulhatott volna. ■ Van-e más tanulsága is a pályázatnak? - Hadd említsek meg egy problémát, mert a jövőre nézve tanulságos lehet. Több vajdasági szerző műveivel pályáztak nem vajdasági kiadók is. Egyetlen eset, dr. Vajda Gábor új szemléletű, a délvidéki magyarság irodalmának a történetét feldolgozó könyvének a kivételével, amely egy magyarországi kiadónál fog megjelenni, a többiek nem részesültek támogatásban, elsősorban azért, mert a regionális alkuratóriumok, ahol pályáztak, nem ajánlották ezeket a műveket. Talán a jövőben számukra is szerencsésebb volna, ha támogatásért a vajdasági alkuratóriumhoz nyújtanák be a pályaműveket. Nem mintha a hazai pálya kevésbé volna színvonalas, mint teszem azt, egy felvidéki, hanem azért, mert mi talán jobban ismerjük, hogy a hazai szerzők milyen teljesítményre képesek, és talán emiatt nagyobb sikerrel léphetnének versenyre más szerzőkkel, illetve más könyvekkel. Az új elbírálási rendszert mindenképpen sikeresnek tartom. A pályázat bebizonyította, hogy a Vajdaság könyvkiadása nem maradhat többé egyetlen nagy kiadó ellenőrzése alatt. Meg kell engedni, sőt, támogatni kell a versenyt. Engedni kell „labdába rúgni” a kis kiadókat is. Mindez persze nem jelent sem cenzúrázást, sem azt, hogy a Fórumot le kellene szorítani a pályáról. Én biztosra veszem, hogy a feszültségek megszűnnek, hiszen ez volna valamennyi kiadó és a szerzők többségének az érdeke. A vajdasági alkuratóriumban a Forum széke továbbra is üres, kizárólag tőlük függ, hogy mikor foglalják el. Mi továbbra is nyitottak vagyunk ebben a kérdésben, éppen ezért döntöttünk úgy már korábban, hogy a magunk részéről befejezettnek tartunk minden nemtelen vitát. GÓBOR Béla Csorba Béla: Vajdaság könyvkiadása nem maradhat többé egyetlen nagy kiadó ellenőrzése alatt Az új autók behozatala az utóbbi egy évben nagyon megnehezült, és mondhatjuk egyre nehezebbé válik. Őrületesen felemelték az illetékeket, de ezen kívül számos más akadálya is van a behozatalnak, különféle engedélyeket, vízumokat kell beszerezniük a kereskedőknek, és bizony külföldön, azaz a környező országokban egyre drágább az új autó. Mégis van behozatal és talán a legkönnyebb Macedóniában autót venni, mégpedig legális képviseletekben, üzletekben, ismert termékeket. Vessünk egy pillanatost tehát a szomszédos országokban kínálkozó kocsivásárlási lehetőségekre. Macedóniában elég nagy az autóválaszték. Csak a Toyotát említsük, ebben az új államban az ismert japán gyár programjának szinte mindegyik modelljét megvásárolhatjuk. Az árak eltérőek, a Toyota Corolla 2,0 D például 22 328-23 422 német márkába kerül, a Carina 2,0 D sedan, 26 813-27 586 márkába kerül. Vannak olcsóbbak is, a Corolla 1,3 (benzines) 18 035-18 600 márka áron vehető meg. A JSZK polgárai ezen kívül még egy úgynevezett Reexport illetéket is fizetnek ez 600 márka, plusz még 1500 márkás províziót is. Bővebb információkat a szkopjei Makedonija Tabak AD cégnél kaphatunk a 99389-91-144-123- as telefonszámon. Toyotán kívül Macedóniában Nissan kocsikat is vásárolhatunk, az árak majdnem ugyanolyanok mint a Toyota esetében. Ezen kívül vannak megbízott és felhatalmazott Opel, Renault és Volkswagen képviseletek is, valamint sok más külföldi gyártmányú kocsik, nyugatit és keletit is vásárolhatunk Szkopjéban. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ezekre a kocsikra a jugoszláv vásárlónak újból behozatali vámot kell fizetni, sőt itt van még az a bizonyos akcióó is (a kereskedelmi és közlekedési-forgalmi adó) mi több helybeli, macedón illetékeket is kell a kocsira fizetni, ezért a legjobb, ha vásárlás és utazás előtt alaposan tájékozódunk a feltételekről. A másik legközelebbi ország a Magyar Köztársaság, ahol az utóbbi években igen átfogó kocsiárusítási hálózat jött létre, szinte minden világhírű cégnek van képviselete Pesten vagy a vidéki városokban. A magyar autópiac nagy részét az Opel, a Renault és a Volkswagen osztotta fel egymás között, de egyre inkább jelen vannak a japánok is. Rengeteg a kis kocsikereskedő, ezért aligha lehet most, ezen a helyen felsorolni hol és milyen kocsit vehetnek a jugoszlávok. Mindenesetre a választék hatalmas. Ugyanez nem mondható el Romániáról, noha már ott is kezdenek megjelenni a kis szalonok, a korábbi évekhez képest a nagyobb városokban jóval több az autóárusító üzlet. Természetesen Bukarestben van a legnagyobb választék, ám nem kifejezetten behozatali kocsikból. Romániában két-három olyan gyár is működik, amelyek neves külföldi cégekkel folytatnak együttműködést, például az Oltcit a Citroennel, vagy a Dacia a Renaulttal. Eléggé jól sikerült az Oltcit Visája, de nem szabad megfeledkezni az ARO-ról sem. Néhány új dzsipmodellel jelentek meg nemrégiben. A bolgár autópiac is fellendülőben van, ám az innen érkező hírek igen ellentmondásosak, mind az árakat, mind a kínálatot illetően. Egy azonban biztos, egyre több az olyan kereskedő, aki nyugati kocsikat árul, de nem szakították meg a hagyományos kapcsolatot az egykori Szovjetunió országaival sem. Ez azt jelenti, hogy igen sok helyen árulnak Ladát, Moszkvicsot és Tavriát. Szófiában az Opelnek hivatalos képviselete is van. Végül talán nem fog megártani egy tanács: ha külföldön vásárolunk autót, igyekezzünk hivatalos képviseletekben, megbízható kereskedőktől venni kocsit, kerüljük a gyanús kiskereskedőket, akik valószínűleg olcsóbban kínálják az autókat. Autót nem nagyon lehet hamisítani, nem is a kocsival van (vagy lesz) a baj, hanem a papírokkal. -eszem- Behozatal a szomszédból Nem csak a hatalmas illetékek, hanem a külföldi magas árak, behozatali engedélyek és vízumok is nehezítik országunk gépkocsiimportját JELENÜNK .