Magyar Szó, 1994. augusztus (51. évfolyam, 159-184. szám)
1994-08-12 / 168. szám
1994. augusztus 12., péntek ÚJVIDÉKI NYÁRI FESZTIVÁL '94 Anglia több száz éves alkonya színpadon Shakespeare Lear királyának bemutatója Újvidéken Garen Johnson rendezésében, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház és a bari Barski ljetopis koprodukciójában Néhány napja végre elérkezett a nagy csinnadettával beharangozott Lear király bemutatójának napja, amely egyben az idei újvidéki nyár egyetlen színházi bemutatója. Shakespeare híres tragédiáját néhány évvel ezelőtt az újvidéki közönségnek már volt alkalma látni, de kőszínházban, míg a mostani előadást a péterváradi vár kissé romos, kissé elhanyagolt, ám ebben az esetben annál funkcionálisabb környezetében mutatták be. Caren Johnson, az Újvidékre tévedt angol rendezőnő (egyúttal színésznő, írónő és producer, mint a színlapon írva vagyon) többé-kevésbé hagyományos (pontosabban: a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes stb. években már megszokott) módszerekkel népesítette be a várromok környékét Shakespeare halhatatlan szellemalakjaival. A funkcionális, lépcsőszerű díszleteken (Predrag Vranejevic munkája, aki egyúttal a darab zenéjét is szerezte) a többé-kevésbé állandóan jelen lévő kórus (image-ok, félig antik görög perszónák, Félig távol-keleti szerzetesek, némi alternatív beütéssel) pálcikák, kövek ritmikus összeütögetésével, sustorgással, hangulataláfestő mozgással kísérte a cselekményt, kissé performance-jellegűvé téve ezáltal az előadást. Lear király lányai, férjeikkel, szolgáikkal etc. szolid összjátékkal oldották meg a feladatukat, Edgar, Gloster fia (Slobodan Ninkovic) és Cordelia (Radmila Tomovic) kifejezetten jó, az öreg Leart (Miodrag Krivokapic) azonban látható erőfeszítései ellenére már csak koránál fogva is (sminkkel együtt is maximum középkorú) nehezen tarthatjuk végelgyengülés előtt álló, szenilis aggastyánnak. Ami azonban sokkal zavaróbb volt, azok a félig korhű, félig szakadt farmeres-tornacipős kosztümök (Ivana Krstovic jelmezei). Bjanka Adjic-Ursulovnak, a szabadkai Népszínház néhány régebbi produkciójában elhiszem, hogy például Laertesen lehet bőrnadrág, vagy más, klasszikus drámákban autentikus a csipke éppúgy, mint a punkjelmez, itt azonban ez inkább szegényessé, mi több, zavaróan eklektikussá tette a produkció vizuális vonulatát. Ennek ellenére a színházi élményre igencsak kiéhezett újvidékiek örömmel fogadták az előadást (sőt, egyes - kétértelműen a mára asszociáló - mondatait lelkes tapssal is jutalmazták, vagyis egyáltalán nem ültek a fülükön), hiszen akármilyen legyen is a helyzet, Shakespearet nézni mindig ta- JÓDAL Kálmán Jelenet az előadásból Branislav Lusic felvétele Mikai Gilmore Garyről Tizenhét évvel azután, hogy bátyját, Gary Gilmore-t 1977-ben Utah állmban kivégezték, és tizennéggyel azután, hogy a halálos ítélet végrehajtását követelő gyilkos történetéből írott riportregényért, A hóhér daláért Norman Mailer Pulitzer-díjat kapott, a most 43 éves Mikai Gilmore is megírta a maga könyvét A Shot In Heart (Szívlövés) nem csupán Garyről szól - akit kétszeres gyilkosként halálra ítéltek, s aki médiasztárrá lett, mert követelte, végezzék ki -, hanem az egész családról. Anyja (aki nem bírta elviselni, ha fiai megölelték), apja (aki az egész családot rendszeresen verte, kivéve a legkisebb fiút, Mikait) meghalt, Garyt kivégezték, másik két bátyja közül Gaylant megkéselték, abba halt bele. Frank pedig, ha él is, teljesen eltűnt szem elől. Mikai Gilmore legjobb barátja a zene volt, 1976-tól a Rolling Stone-ba, majd a Los Angeles-i Herald Examinernek írt rockzenei riportokat, kritikákat. 1991-ben - 700 ezer dollár előlegért - szerződött vele a könyvre kilenc másik kiadót leköröző Doubleday. Három év alatt elkészült, kedvező kritikák fogadták - a Pulitzerről még korai volna találgatni. (Képünkön: Gary Gilmore rajza 1976-ból) Magyar Szó A bemutató másnapján. (Épp kávét főzök — s ez sem mellékes ám!) Estére már az első repríz következik. Vissza a címhez (egy hányódó feljegyzés még az egyik próbáról), mert nem árt ezzel kezdenem: ha egy szöveg nem felel meg a címnek — vagy fordítva: a cím a szövegnek akkor nem árt megmagyarázni a címet. Szövegszaporítás - tetszik az efféle szóalkotás. Alig több mint másfél hónappal a próbák megkezdése után, s máris a bemutatón túl. A színlap, amely ugyan több okból is pontosításért kiált, de hogy az olvasó is megtudhassa végre, hogy miről is van szó tulajdonképpen .Augusztus 7-e, 8-a,vasárnaphétfő 7. 8. avgust (nedelja-ponedeljak) Művelődési Ház - Dom kulture, 21.00 Zentai Színtársulat - Műhely 1993/94. évad, VII. bemutató Szabó Palócz Attila a Meztelen Télapó Ember, küzdj és bízva bízz, Pingpongozz, hogy el ne hízz Személyek: Néma kapitány - ifj. Szloboda Tibor B. M. V. Csordás Árpád - Puskás Zoltán J. V. C. Kan Nindzsa - Kecskés Andrea T. D. K. Monte-Christo grófja - Bogdán Karolina L. S. D. Kojak - Péter Ildikó K. M. V. Távolodó Léptek Zaja - Molnár Zoltán m.v. Ketyeg - Szabó Palócz Attila M. S. P. Arise m. v. Pálfi Csaba (dob) ifj. Szloboda Tibor (vokál) Durdic Danilo (bassz) Díszlet: Az Nincs m. v. Jelmez: Mihajlovits Klára m. v.” A bemutató óta már rengeteg véleményt hallottam az előadásról - pozitívat és negatívat egyaránt (ahogy, ugye, egy jobbfajta vegyes felvágotthoz illik is), s ha nem is az ezek kapcsán felvetődő kérdések és kétes visszásságok megválaszolása és megvilágítása, tehát ha nem is egy felvilágosító jellegű célzatú elmélkedés a célom (báris nem most és itt - bár egyelőre még csak privát beszélgetésben, de, s remélem, hogy ennyit azért már előre is elárulhatok, ez is felmerült egy lehetőségként, egy esetleges tribünest vagy tribünvita lehetőségeként), néhány öncélúságba hajló gondolatot fontosnak tartok lejegyezni. Kezdjük talán azzal, hogy megvallom (no, szép kis vallomás kerekedik ebből!), jómagam is, ha nem is megbotránkozva, de a végbelemet hóttva kacagva/röhigcsélve hallgattam azokat az egyik színész „kollégáról” szólócska kis anekdotákat, amelyek arról számoltak és számolnak be továbbra is, hogy (meg nem) nevezett hősünk miután egy amatőr csoporttal megrendezett egy előadást, és bántóan érintette a vajdasági magyar színikritika nemléte és nem utolsósorban az amatőrök és általában az amatőrizmus iránti érdektelensége, lévén önmaga is (fél)írástudó álnéven persze egyéb marhaságai mellett, egy a saját előadásáról szóló kritikát vetett papírra, majd pedig a nyomda jóvoltából az újságolvasó közönség elé is. Hasonló cipóban járnék most én is? - vetődik fel a kérdés. Nagyon remélem, hogy azért és mindenek ellenére mégsem. A Meztelen Télapó szövegének datálása 1989 november és december havát jelzi. Amikor még mindössze 8000 dinárba került egy kis tasaknyi tömjén. Mindössze 8000-be, mondom még annak ellenére is, hogy a legeslegújabb dinárunkban kifejezve - és tegyük hozzá: napjainkban - horribilis összegről van szó. Ezúttal - még ha a szöveg szempontjából elenyészőnek/minimálisnak nevezhető alig öt évvel ezelőtt íródott is - nem beszélhetünk ősbemutatóról, ugyanis ez már a második színrevitele volt. Ősbemutatóját 1990. április 12-én délelőtt 10 órai kezdettel a szabadkai Népkör színpadán a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjén tartotta meg az újvidéki PÁN csoport Ökrész Valéria rendezésében. Valószínűleg ez is az egyike volt a kizárólag a csak a Vetélkedőre készült, egyszer játszott előadásoknak. Valószínűleg jobb is így. (Folytatjuk) SZABÓ PALÓCZ Attila TISZALAKODALOM Szövegszaporítás A Meztelen Télapó - Rendezői jegyzetek _________________________MŰVELŐDÉS 11 William Blake gusztus 12-én hunyt el. Az ismert angol költő, festő, grafikus kispolgári családból származott. Iskolába nem járt, a rézmetsző-mesterséget tanulta. Már serdülő korában megihleti a gótika szelleme, amikor a Westminster apátság és más középkori templomok síremlékeit, szobrait, épületrészleteit rajzolgatta. Az amerikai szabadságharc, az ipari és a nagy francia forradalom eseményei határozták meg Blake gondolat- és érzésvilágát, nyertek apokaliptikus erejű kifejezést művészetében. Az 1783-ban megjelenő első verseskötete, Költői vázlatok címmel, 12. és 20. életéve között írt verseiből nyújt válogatást. A kötetben az angol reneszánsz líra visszhangja csendül fel, a shakespeare-i történeti színjáték színes retorikája, feltűnnek a komor, balladás, ossziáni formák és hangulatok. Teljesen kiforrott verseskötete: Az ártatlanság dalai (1789), amely „a színes nyomtatás” technikájával jelent meg. Ő és felesége nyomtatta és színezte a grafikákat. Szerb Antal így ír Blake művéről: „Blake-nél az apák, gyermekek, báránykák és barátságos, koronás maszkja alatt nagy metafizikai koncepciók mulatoznak a réteken”, és a gyermek Blake közvilágítóaz elfogulatlan tiszszemlélet és a szeretet érvényesülése a mindenségben. De mindemellett Blake ellentétekben, dialektikusan lát és gondolkodik: a szelíd bárányt a tigris „rettentő szimmetriája” váltja fel, mint központi szimbólum. Fontosabb művei: Thel könyve, A francia forradalom, Menny és Pokol Házassága, Albion leányainak látomása, America, Europe, Milton és a Jeruzsálem. Bródy Sándor, a századforduló jelentős polgári írója, drámaírója és publicistája hetven éve, 1924. augusztus 12-én hunyt el. Szókimondó bátorsága, s az újszerű modern prózai stílusa miatt Ady Endre és Móricz Zsigmond az új magyar irodalom egyik legjelentősebb úttörő egyéniségének tartotta. Színművei nagy sikert arattak: A dada (1902), A tanítónő (1908, amelyet a szabadkai társulat is bemutatott), valamint A medikus (1911). A múlt század nyolcvanas éveinek elején induló prózaíró-nemzedék szinte kivétel nélkül a naturalizmus jegyében alkotott. Bródy mellett Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán, Thury Zoltán, Heltai Jenő, Justh Zsigmond nevét kell megemlítenünk. Bródyban a Nyomor című novelláskötete és a Faust orvos című regénye alapján a kritika a magyar Zolát sejtette. Lackó András így ír Bródy újrateremtő stílusáról: „Bródynak az indításban, az új formák és tartalmak keresésében fontos érdemei vannak. A valóságot vizsgálta, s ezzel lerombolta a romantikának azt a felfogását, amely az eszmék és eszmények alapján dolgozott. Novelláiban a hangsúlyt kifejezetten a valóság minél több rétegének bemutatására helyezte. Maga mondta: bizalomteljes ivóként hitt a szépben és a jóban, de amikor ezeket meg akarta fogni, nem voltak sehol. Minthogy a mélyrétegekre figyelt, a novella hagyományos szerkezete már nem felelt meg neki. Bródy elbeszélései nem széles hömpölygésűek, nem kerekre fogottak." A századvég dekadenciájának, életérzésének a hangulatát is papírra veti (Rubin lányok), hiszen a „gazdaságitársadalmi változásokat nyomon követte a moralitás fokozatos romlása, a korábbi eszmények, etikai normák szertefoszlása, az elbizonytalanodás züllesztő jelensége”. A korabeli szépirodalomban mindennek tükröződnie kellett, s mindez meg is valósult Bródy műveiben. Érdekes női tablókat találhatunk Bródy elbeszélő művészetében, aki már a lélektan eszközeivel ábrázolta a nő helyzetét, lehetőségét az akkori társadalomban. Fontosabb művei: Színészvér, Az egri diákok, Az ezüst kecske, Egy férfi vallomásai, A nap lovagja, Rembrandt, Húsevők, Két szőke asszony, Jegyzetek a szerelemről, A Sas Pesten stb. Publicisztikájában a stílus az érdekes. Babits Mihály szerint az irodalmi újságírás nyelvét Bródy teremtette meg. FARAGÓ H. Aranka NAPTÁR ÉVFORDULÓ Bródy Sándor FELHÍVÁS A Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetsége kéri azokat a szülőket, akik érdekeltek az újvidéki újtelepi (Brace Dronjak utca) óvodában a magyar tagozat megnyitása iránt, minél előbb jelentkezzenek, illetve hagyjanak üzenetet aláírásgyűjtés céljából a következő telefonszámon: 396-511. Levélben a következő címen jelentkezhetnek: Nagy Margit, Novi Sad, Brace Dronjak 15. VMPSZ