Magyar Szó, 1995. november (52. évfolyam, 255-278. szám)
1995-11-28 / 278. szám
6 HAMAROSAN MEGJELENIK A Magyar Szó 1996. évi NAPTÁRA Komoly és komolytalan, szomorú és vidám írásokat egyaránt találhat az a kedves olvasónk, aki az idén is megveszi a Magyar Szó Naptárát. A szokáshoz híven ezúttal is arra törekedtünk, hogy változatosak, érdekesek, olvasmányosak, szórakoztatóak és nem utolsósorban: tanulságosak is legyünk. Az állandó rovatokat talán említeni sem kellene, de azért emlékeztetőül: ■ névnaptár és öröknaptár, ■ betűrendes névnapmutató, ■ hetipiacok és kirakodóvásárok jegyzéke, ■ kül- és belpolitikai eseményösszefoglaló Jövő évi Naptárunk központi témája a vajdasági magyarság. Eminens szerzők tollából hozunk olyan írásokat, tanulmányokat, amelyek létünk és megmaradásunk kérdéseit boncolgatják: ■ Mitől rossz a vajdasági magyarság közérzete? ■ Megmaradhat-e a vajdasági magyarság? ■ Hogyan is zajlott le a honfoglalás? Magától értetődik, hogy seregnyi más olvasnivalót is kínálunk kedves olvasóinknak: ■ Éves horoszkóp, ■ Hétköznapi és ünnepi receptek, ■ Kertészkedők olvasókönyve, ■ A megváltozott Európa, ■ Kirajzás és redemptio, ■ A sport éve..., ■ Humor töméntelen mennyiségben. Keresztrejtvények. Fejtörő. Krimik és fantasztikus történetek. AJÁNDÉK A NAPTÁR OLVASÓINAK! Kisorsolunk egy motokultivátort és sok vigaszdíjat Az 1996-os Naptárunkban egy nyereményszelvényt is talál az olvasó. A szelvény beküldői között február folyamán kisorsolunk egy főnyereményt és sok vigaszdíjat. A főnyeremény egy motokultivátor, a hajdújárási Duna magáncég ajándéka. A vigaszdíjak között lesznek különböző csomagok. Keresse meg a Naptárban a nyereményszelvényt, és a kitűzött határidőre küldje be. MEGJELENT A SZABAD HÉT NAP A tartalomból: A PINK TÉVÉ MŰSORA A LAPBAN! * Ott egy lepke! KONCSÁK Alexander vezércikke * Magyar Ünnepi Játékok Szabadkán * Tíz esztendő...KREKITY Olga riportellenőrzése * Poéta a P-ben. KOPECZKY László glosszája * A jövő vezetője. Interjú ORBÁN Viktorral * Búcsú Váradtól. DUDÁS Károly Ady nyomában * Nélkülük üres a ház. Bajsai riport * Hogy szót érthessünk. ÁGOSTON Mihály nyelvművelő rovata * ÖRÖKSÉG: Asszonyi dolgok. BESZÉDES Valéria sorozata * Szégyen a paraszt, de hasznos? NAGY Nándor írása * Gorbacsov balkáni bűne. NÉMETH János sorozata * Fekete oldal: Dollárterrorizmus és kalapács-pénzverdék * ÚJ KOR: A titkos figyelők * Sorsfordulat: Megpróbáltam élni. BARÁCSUS Zoltán portréja * SPORT: A csodacsapat. SEBASTIAN Tamás bemutatja az AC Milant * OLVASSA NÉPSZERŰ ROVATAINKAT: Otthon és család, Szabad fricska, Krimi, Horoszkóp, Pályaközelben, Fiatalok fiataloknak, Jó pajtás. A világ 4 sarkából * ÚJSÁGOK AZ ÚJSÁGBAN, Bánáti újság, Tisza mente, Szabadkai Napló, Dunamellék, Rejtvénymelléklet, Rtv-újság AZ OLCSÓBB SZABAD HÉT NAP-ot is csak az olvasó vásárolhatja meg! KARÁCSONYI TÁRGYSORSJÁTÉKUNK Pénteken élőújság és húzás Zrenjaninban Három szelvényért nyeremények Ezen a héten karácsonyi tárgysorsjátékunk hatodik fordulójának a szelvényeit közöljük. Az ünnepek miatt csak három szelvény lesz. Az első vasárnap volt a Magyar Szóban, a másodikat a maiból kell kivágni, a harmadik pedig pénteken jelenik meg. Tehát három szelvénnyel lehet fürdőszobakellékeket és vigaszdíjakat nyerni. Tárgysorsjátékunk keretében pénteken este a zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület meghívásának teszünk eleget, ott lesz az élőújság és a húzás. Élőújságunkon fellépnek a Petőfi amatőrjei: a színjátszók, a tánccsoport, a népi zenekar Huszti János és Mezei Mónika szólóénekesekkel, valamint a Nyitnikék önképzőkör szavalói. Bemutatkoznak majd a Magyar Szó szerkesztői és újságírói. Az élőújság este 7 órakor kezdődik az egyesület otthonában, belépődíj nincs. Élőújságunk keretében kisorsoljuk az ötödik forduló nyereményeit. Főnyereménynek az ötször kétszemélyes kiskunmajsai termálfürdői üdülés számít. Lesz majd sok vigaszdíj is. Ez a forduló második szelvénye. Még egy lesz V VI. forduló 2. szelvény NÉVCÍM: TELEFON. Magyar Szó 1995. november 28., 29., 30. Fogják meg! Autonomista! Avagy: történet az orosz gázról meg a mi gabonánkról... Európába igyekezne itt most rendre mindenki. Főleg a hatalmon levők. Deklaratívan. A korszerű és a fejlett Európába. A gyakorlat azonban ennek éppen az ellenkezőjére utal. Jól példázza ezt az az orosz gázról meg a mi gabonánkról szóló aktuális történet, amely lényegében - legalábbis Dimitrije Boarov A hat fensées című, a Vreme legutóbbi számban megjelent írása alapján - a hatalomtartók hihetetlenül gyors meggazdagodásának mechanizmusát tárja fel. Boarov elmondja írásában, hogy a hazai gabona (mert ezzel fizetünk az orosz gázért) leginkább pártfogolt exportőrévé a szerbiai kormányfő, Mirko Marjanovic által alapított Progresgas-trading névre hallgató magáncég lépett elő. És az említett mesébe illő gazdagság a búza felvásárlási és eladási ára közötti árrésen alapul... Az orosz gázról meg a mi gabonánkról szóló mese további beható elemzése pedig rövid úton elvezet bennünket annak a talánynak a módfelett egyszerű megoldásához is, hogy miért állnak ellen oly hevesen ez a mi hatalmasaink a politikai és gazdasági reformoknak, amelyek ténylegesen is testközelbe hoznának bennünket Európával. De ebből a meséből, ugyancsak könnyedén, kiviláglik az is, miért felel meg az ilyen „üzletembereknek”, mint amilyen az említett „hat fenséges”, hogy Vajdaságban senki még csak megmukkanni sem mer a gabonaügyletekben tapasztalható rendellenességekkel kapcsolatban. Mert ha valaki netalán mégis kinyitná a száját, elegendő csak felrikoltani: „Fogják meg! Autonomista!” - és az illetőt máris a „sötétség nyeli el”. Európában senkinek még csak eszébe sem jutna, hogy a gabonát bárminő vonatkozásba hozza az autonómiával. Az idegen zsebben ért idegen kezet viszont nincs, aki ne hozná kapcsolatba a tolvajlással. (Jan Briza a Nezavisniben) 1995. NOVEMBER 11. Ezzel a legújabb, visszaemlékezéseket tartalmazó könyvvel kapcsolatban azt mondtam magamnak: talán jó lennne, ha ezentúl jobban ügyelnék arra, hogy mit beszélek, még a legjobb barátaim előtt is. Mert könynyen megtörténhet, hogy amikor majd megöregszenek és nyugdíjba vonulnak, és amikor majd nem tudnak mit kezdeni magukkal meg az idejükkel, elkezdenek könyveket írogatni, egyebek között például arról is, mi mindenről beszélgettünk mi egymás között az elmúlt évek folyamán. Gázmilliók... Crnjanski „vásári komédiás”-a, mindegy, hogy közvetlenül vagy közvetve, de újra megmutatta nekünk „jogállam”-unk minden erkölcsi és elementáris viszonylagosságát. Egy napon történt meg ugyanis az, hogy míg a Vremében leleplező írást olvashattunk „a hat fenséges”- ről, addig a Politikában A legnagyobb fizetések címmel csupán csak egy információ jelent meg ugyanerre a témára. „A hat fenséges” egyenesen a Marjanovic kormányfő speciális ügykezelése alá tartozó, már-már meseszámba menő, Progresgastrading nevű magáncégre tereli a figyelmünket, amelynek mindössze hat alkalmazottja 15 millió dináros évi jövedelmet valósít meg! Azt, hogy hogyan, a legjobb, ha az olvasó maga találja ki. „A legnagyobb fizetések” című információ viszont arról tájékoztat, hogy a cég 35 tulajdonosa fizetés címén készpénzben havonta több mint 20 000 dinárra jogosult. Azt a „több mint”-et 50 000 dinárig ők húszan, 100 000-ig nyolcan, 200 000-ig pedig a „hat fenséges” élvezheti. Végezetül pedig egyikőjük, a mesterek mestere, sem több, sem kevesebb, mint 1 150 000 dináros fizetést vághatott zsebre. Hozzá képest azoknak a száma, akik 20 000-nél kevesebbet kaptak, már nem is lényeges... (Naša Borba) DR. BORISAV JOVIĆ: A JSZSZK VÉGNAPJAI (5.) Miloševićet csak egy dolog érdekelte... Az egykori JSZSZK államelnöke megjelentette naplóját, amelyben időrendi sorrendben részleteket közöl az akkori államelnökségben lezajlott vég nélküli huzavonákról, marakodásokról... a szerbiai vezetőség hatalmi gyakorlatáról, Milosevictyel meg Kadijevictyel folytatott „eszmecseréiről”, a MH szándékáról, hogy katonai puccsot hajtson végre, háborúról, mozgósításokról... Izgalmas tanúságtételt ez, amely belülről mutat rá mindarra, amit egyesek közülünk kívülről is megláttak. Az alábbi részleteket Jovic naplójából a belgrádi Vreme hetilapból vettük át. Abbéli szándékában, hogy a hadseregnek teret biztosítson egy katonai puccsra, Jovic 1991. március 13-án elhatározta, hogy benyújtja lemondását. Az ülést követően az államelnökségi tagok némán széledtek szét. Másnap folytatódott a fegyveres erők főparancsnokságának ülésezése, amely március 12-én kezdődött a parancsnoki helyen, nem pedig szokás szerint a JSZSZK elnökségi épületében. Veljko Kadijevic a rendkívüli állapotok bevezetését javasolja az egész ország területén. Az ülés első napján Nenad Bocin, Riza Sapundžija, Jugoslav Rostic és Borisav Jovic „igen”-nel szavaznak... Az ülés folytatása március 14-én semmilyen eredményt nem hoz. Stane Brover március 15-én arról értesíti őket, hogy a vezérkarnak nincsenek újabb javaslatai, az általános helyzet az országban meg egyre csak romlik. Az ülés után Jovic a belgrádi televízióban a „Jugoszlávia polgárai ...” szavakkal fordul a nyilvánossághoz, és bejelenti lemondását, „lelkiismereti okokból”. Slobodan Milošević kijelenti, hogy ilyen körülmények között nem ismeri el a JSZSZK elnökségének döntéseit. Másnap, 1991. március 17-én este hét óra körül Kadijevic sürgősen magához kéreti Milosevicet meg Jovicot, hogy elmondhassa nekik, mit fog tenni a hadsereg. Brovet bejelenti nekik, hogy a katonai puccs elmarad... mert ez a hatalom megbénulásához vezetne, az SZVT felvethetné Kadijevic felmentésének kérdését, Horvátországban minden bizonnyal fegyveres ellenállásba ütköznének, Macedónia meg Bosznia-Hercegovina szolidaritást vállalnának Horvátországgal meg Szlovéniával, Szerbiában meg Crna Gorában az ellenzék hadseregellenes hangulatot szítana, azt állítván, hogy a katonai puccs demokráciaellenes, és az aktuális szerbiai hatalom megőrzésére irányul. A fellázadt köztársaságok vezérkarellenes propagandát indítanának, mozgósítanák a rendőrséget meg a területi védelmi egységeket, ellenállásra szólítanák fel a lakosságot, és a NFI lejáratására törekednének, megszálló hadseregnek kiáltva ki azt. Végleg kihirdetnék az elszakadást, fegyveres ellenállást szerveznének, és külföldi katonai segítséget kérnének. Macedóniában párhuzamos albán lázadás törne ki. Kosovóban felkelnének az albánok és kihirdetnék az Albániához való csatlakozást... Értékelésük szerint tehát nincsenek kizárva a nagyobb méretű etnikai összetűzések. Jovic erre szemlátomást csalódottan jegyzi meg: „íme, hát ennyi volna az egész. Végképp különös. Ha az összes elemzéseket szem előtt tartották még akkor, amikor eldöntötték a katonai puccsot, akkor nem világos, hogyan határozhattak így. Ha viszont nem tartották szem előtt ezeket az elemzéseket, akkor meg komolytalanok. Mi nem követeltünk tőlük ilyesmit...” Jovic tanúságtétele szerint Milošević csak hallgatott, semmilyen kommentárt nem fűzött az egészhez. Folyton csak afelől érdeklődött, hogy vajon a JH megvédi-e a szerbiai hatalmat abban az esetben, ha az ellenzék újra erőszakhullámot indít. Azt a választ kapta, hogy igen, megvédi. Kérdés viszont, hogy mennyire lehet nekik hinni. Amikor öt nappal később (március 22-én) Jovic a szemébe vágta Kadjevicnek, hogy a katonai csúcs fölöttébb gyanúsan viseltetik iránta meg Slobodan iránt, Kadijevic „fél órán át esküdözött, hogy ő mennyire becsületes. Ezt követően Jovic, gyakorlatilag a Szerb Képviselőház követelésére, visszatért az államelnökségbe... (Folytatjuk) Visszhangok és reagálások Aztán arra gondoltam, hogy késő. Ők már jól ismerik minden gondolatomat, emberekről, eseményekről... És ha egyszer megbolondulnak, akkor... Mert ma bárki zavartalanul megteheti, hogy nyilvánosan lekopogja, mi mindenről beszélgettek egymás között a barátai, ismerősei és munkatársai, és az sem jut eszébe senkinek, hogy a beszélgetőtársak valamelyike esetleg kitalált eszmecseréket közöl. De talán csak nem fognak ezek az én elvtársaim engem is kibeszélni, vagy kitalált szavakat nekem tulajdonítani. Bár ki tudja. Ezek a mostani kibeszélők meg kitalálók sem tűntek hazug besúgóknak a maguk idejében. PS: Eddig még soha senki az én családomból nem nyaralt együtt ezen mostanság jeleskedő visszaemlékezők egyikével sem. De főleg nem az egész családom. Nem mintha eleve bizalmatlanok lettünk volna a jövendőbeli emlékiratírókkal szemben, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy mi csak jó barátokkal szoktunk együtt nyaralni. (Dr. Mira Markovic a Dugában, 1995. november 25-én) 1990. AUGUSZTUS 10. „Az egész napot hajón és a tengeren (Mijét szigeténél) töltjük. A kiránduláson velem van Veljko, Slobo, Bogdan és családtagjaik. Kihasználom az alkalmat egy szélesebb értelemben vett eszmecserére. Egy egész sor témát átráztam, külön Veljkóval, és külön Slobóval. Csoportosan nagyon keveset beszélgettünk...’ (Borisav Jovic: A JSZSZK végnapjai, naplórészletek, 175. oldal)