Magyar Szó, 1995. november (52. évfolyam, 255-278. szám)

1995-11-28 / 278. szám

6 HAMAROSAN MEGJELENIK A Magyar Szó 1996. évi NAPTÁRA Komoly és komolytalan, szomorú és vidám írásokat egyaránt találhat az a kedves olvasónk, aki az idén is megveszi a Magyar Szó Naptárát. A szokáshoz híven ezúttal is arra törekedtünk, hogy változatosak, érdekesek, olvasmányosak, szórakoztatóak és nem utolsósorban: tanulságosak is legyünk. Az állandó rovatokat talán említeni sem kellene, de azért emlékeztetőül: ■ névnaptár és öröknaptár, ■ betűrendes névnapmutató, ■ hetipiacok és kirakodóvásárok jegyzéke, ■ kül- és belpolitikai eseményösszefoglaló Jövő évi Naptárunk központi témája a vajdasági magyarság. Eminens szerzők tollából hozunk olyan írásokat, tanulmányokat, amelyek létünk és megmaradásunk kérdéseit boncolgatják: ■ Mitől rossz a vajdasági magyarság közérzete? ■ Megmaradhat-e a vajdasági magyarság? ■ Hogyan is zajlott le a honfoglalás? Magától értetődik, hogy seregnyi más olvasnivalót is kínálunk kedves olva­sóinknak: ■ Éves horoszkóp, ■ Hétköznapi és ünnepi receptek, ■ Kertészkedők olvasókönyve, ■ A megváltozott Európa, ■ Kirajzás és redemptio, ■ A sport éve..., ■ Humor töméntelen mennyiségben. Keresztrejtvények. Fejtörő. Krimik és fantasztikus történetek. AJÁNDÉK A NAPTÁR OLVASÓINAK! Kisorsolunk egy motokultivátort és sok vigaszdíjat Az 1996-os Naptárunkban egy nyereményszelvényt is talál az­ olvasó. A szel­vény beküldői között február folyamán kisorsolunk egy főnyereményt és sok vigaszdíjat. A főnyeremény egy motokultivátor, a hajdújárási Duna magáncég ajándéka. A vigaszdíjak között lesznek különböző csomagok. Keresse meg a Naptárban a nyereményszelvényt, és a kitűzött határidőre küldje be. MEGJELENT A SZABAD HÉT NAP A tartalomból: A PINK TÉVÉ MŰSORA A LAP­BAN! * Ott egy lepke! KONCSÁK Ale­xander vezércikke * Magyar Ünnepi Játékok Szabadkán * Tíz esztendő...KREKITY Olga riportellenőrzése * Poéta a P-ben. KOPECZKY Lász­ló glosszája * A jövő vezetője. Interjú ORBÁN Viktorral * Búcsú Váradtól. DUDÁS Károly Ady nyomában * Nélkülük üres a ház. Bajsai riport * Hogy szót érthessünk. ÁGOS­TON Mihály nyelvművelő rovata * ÖRÖKSÉG: Asszonyi dolgok. BESZÉDES Valéria sorozata * Szégyen a paraszt, de hasznos? NAGY Nándor írása * Gorbacsov balkáni bűne. NÉ­METH János sorozata * Fekete oldal: Dollárterrorizmus és kalapács-pénzverdék * ÚJ KOR: A titkos figyelők * Sorsfordulat: Megpróbáltam él­ni. BARÁCSUS Zoltán portréja * SPORT: A csodacsapat. SEBAS­TIAN Tamás bemutatja az AC Milant * OLVASSA NÉPSZERŰ ROVA­TAINKAT: Otthon és család, Szabad fricska, Krimi, Horoszkóp, Pályaközel­ben, Fiatalok fiataloknak, Jó pajtás. A világ 4 sarkából * ÚJSÁGOK AZ ÚJSÁGBAN, Bá­náti újság, Tisza mente, Szabadkai Napló, Dunamellék, Rejtvénymellék­let, Rtv-újság AZ OLCSÓBB SZABAD HÉT NAP-ot is csak az olvasó vásárolhatja meg! KARÁCSONYI TÁRGYSORSJÁTÉKUNK Pénteken élőújság és húzás Zrenjaninban Három szelvényért nyeremények Ezen a héten karácsonyi tárgysorsjá­tékunk hatodik fordulójának a szelvé­nyeit közöljük. Az ünnepek miatt csak három szelvény lesz. Az első vasárnap volt a Magyar Szóban, a másodikat a mai­ból kell kivágni, a harmadik pedig pén­teken jelenik meg. Tehát három szel­vénnyel lehet fürdőszobakellékeket és vi­gaszdíjakat nyerni. Tárgysorsjátékunk keretében pénte­ken este a zrenjanini Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület meghívásának teszünk eleget, ott lesz az élőújság és a húzás. Élőújságunkon fellépnek a Petőfi amatőrjei: a színjátszók, a tánccsoport, a népi zenekar Huszti János és Mezei Mó­nika szólóénekesekkel, valamint a Nyit­­nikék önképzőkör szavalói. Bemutatkoz­nak majd a Magyar Szó szerkesztői és új­ságírói. Az élőújság este 7 órakor kezdődik az egyesület otthonában, belépődíj nincs. Élőújságunk keretében kisorsoljuk az ötödik forduló nyereményeit. Főnyereménynek az ötször kétszemé­lyes kiskunmajsai termálfürdői üdülés számít. Lesz majd sok vigaszdíj is. Ez a forduló második szelvénye. Még egy lesz V­ VI. forduló 2. szelvény NÉV­­CÍM:­ TELEFON. Magyar Szó 1995. november 28., 29., 30. Fogják meg! Autonomista! Avagy: történet az orosz gázról meg a mi gabonánkról... Európába igyekezne itt most rendre mindenki. Főleg a hatalmon levők. Deklaratívan. A korszerű és a fejlett Európába. A gyakorlat azonban ennek ép­pen az ellenkezőjére utal. Jól példázza ezt az az orosz gázról meg a mi gabonánkról szóló aktuális történet, amely lényegében - leg­alábbis Dimitrije Boarov A hat fensé­­es című, a Vreme legutóbbi számb­­an megjelent írása alapján - a hata­lomtartók hihetetlenül gyors meg­gazdagodásának mechanizmusát tár­ja fel. Boarov elmondja írásában, hogy a hazai gabona (mert ezzel fizetünk az orosz gázért) leginkább pártfogolt exportőrévé a szerbiai kormányfő, Mirko Marjanovic által alapított Progresgas-trading névre hallgató magáncég lépett elő. És az említett mesébe illő gazdagság a búza felvá­sárlási és eladási ára közötti árrésen alapul... Az orosz gázról meg a mi gabo­nánkról szóló mese további beható elemzése pedig rövid úton elvezet bennünket annak a talánynak a módfelett egyszerű megoldásához is, hogy miért állnak ellen oly hevesen ez­ a mi hatalmasaink a politikai és gazdasági reformoknak, amelyek ténylegesen is testközelbe hoznának bennünket Európával. De ebből a meséből, ugyancsak könnyedén, ki­világlik az is, miért felel meg az ilyen „üzletembereknek”, mint amilyen az említett „hat fenséges”, hogy Vajda­ságban senki még csak megmukkan­ni sem mer a gabonaügyletekben ta­pasztalható rendellenességekkel kap­csolatban. Mert ha valaki netalán mégis kinyitná a száját, elegendő csak felrikoltani: „Fogják meg! Auto­nomista!” - és az illetőt máris a „sö­tétség nyeli el”. Európában senkinek még csak eszébe sem jutna, hogy a gabonát bárminő vonatkozásba hozza az au­tonómiával. Az idegen zsebben ért idegen kezet viszont nincs, aki ne hozná kapcsolatba­­ a tolvajlással. (Jan Briza a Nezavisniben) 1995. NOVEMBER 11. Ezzel a legújabb, visszaemlékezéseket tartalmazó könyvvel kapcsolatban azt mondtam magamnak: talán jó lennne, ha ezentúl jobban ügyelnék arra, hogy mit beszélek, még a legjobb barátaim előtt is. Mert köny­­nyen megtörténhet, hogy amikor majd megöregsze­nek és nyugdíjba vonulnak, és amikor majd nem tud­nak mit kezdeni magukkal meg az idejükkel, elkezde­nek könyveket írogatni, egyebek között például arról is, mi mindenről beszélgettünk mi egymás között az elmúlt évek folyamán. Gázmilliók... Crnjanski „vásári komédiás”-a, mindegy, hogy közvetlenül vagy közvetve, de újra megmutatta ne­künk „jogállam”-unk minden er­kölcsi és elementáris viszonylagos­ságát. Egy napon történt meg ugyanis az, hogy míg a Vremében leleplező írást olvashattunk „a hat fenséges”- ről, addig a Politikában A legnagyobb fizetések címmel csupán csak egy információ jelent meg­­ ugyanerre a témára. „A hat fenséges” egyenesen a Marjanovic kormányfő speciális ügykezelése alá tartozó, már-már meseszámba menő, Progresgas­­trading nevű magáncégre tereli a figyelmünket, amelynek mind­össze hat alkalmazottja 15 millió dináros évi jövedelmet valósít meg! Azt, hogy hogyan, a legjobb, ha az­ olvasó maga találja ki. „A legnagyobb fizetések” című információ viszont arról tájékoz­tat, hogy a cég 35 tulajdonosa fize­tés címén készpénzben havonta több mint 20 000 dinárra jogosult. Azt a „több mint”-et 50 000 diná­rig ők húszan, 100 000-ig nyolcan, 200 000-ig pedig a „hat fenséges” élvezheti. Végezetül pedig egyikő­jük, a mesterek mestere, sem több, sem kevesebb, mint 1 150 000 di­náros fizetést vághatott zsebre. Hozzá képest azoknak a száma, akik 20 000-nél kevesebbet kap­tak, már nem is lényeges... (Naša Borba) DR. BORISAV JOVIĆ: A JSZSZK VÉGNAPJAI (5.) Miloševićet csak egy dolog érdekelte... Az egykori JSZSZK államelnöke megjelentette naplóját, amelyben időrendi sorrendben részleteket közöl az akkori államelnökségben lezajlott vég nélküli huzavonákról, marakodásokról... a szerbiai vezetőség hatalmi gyakorlatáról, Milosevictyel meg Kadijevictyel folytatott „eszmecseréiről”, a M­H szándékáról, hogy katonai puccsot hajtson végre, háborúról, mozgósításokról... Izgalmas ta­­núságtételt ez, amely belülről mutat rá mindarra, amit egyesek közülünk kívülről is megláttak. Az alábbi részleteket Jovic naplójából a belgrádi Vreme hetilapból vettük át. Abbéli szándékában, hogy a hadseregnek teret bizto­sítson egy katonai puccsra, Jovic 1991. március 13-án el­határozta, hogy benyújtja lemondását. Az ülést követően az államelnökségi tagok némán széledtek szét. Másnap folytatódott a fegyveres erők főparancsnokságának ülése­zése, amely március 12-én kezdődött a parancsnoki he­lyen, nem pedig szokás szerint a JSZSZK elnökségi épü­letében. Veljko Kadijevic a rendkívüli állapotok beveze­tését javasolja az egész ország területén. Az ülés első nap­ján Nenad Bocin, Riza Sapundžija, Jugoslav Rostic és Borisav Jovic „igen”-nel szavaznak... Az ülés folytatása március 14-én semmilyen ered­ményt nem hoz. Stane Brover március 15-én arról értesíti őket, hogy a vezérkarnak nincsenek újabb javaslatai, az általános helyzet az országban meg egyre csak romlik. Az ülés után Jovic a belgrádi televízióban a „Jugoszlávia pol­gárai ...” szavakkal fordul a nyilvánossághoz, és bejelenti lemondását, „lelkiismereti okokból”. Slobodan Milošević kijelenti, hogy ilyen körülmények között nem ismeri el a JSZSZK elnökségének döntéseit. Másnap, 1991. március 17-én este hét óra körül Ka­dijevic sürgősen magához kéreti Milosevicet meg Jovicot, hogy elmondhassa nekik, mit fog tenni a hadsereg. Bro­vet bejelenti nekik, hogy a katonai puccs elmarad... mert ez a hatalom megbénulásához vezetne, az SZVT felvet­hetné Kadijevic felmentésének kérdését, Horvátország­ban minden bizonnyal fegyveres ellenállásba ütközné­nek, Macedónia meg Bosznia-Hercegovina szolidaritást vállalnának Horvátországgal meg Szlovéniával, Szerbiá­ban meg Crna Gorában az ellenzék hadseregellenes han­gulatot szítana, azt állítván, hogy a katonai puccs demok­ráciaellenes, és az aktuális szerbiai hatalom megőrzésére irányul. A fellázadt köztár­saságok vezérkarellenes propa­gandát indítanának, mozgósítanák a rendőrséget meg a területi védelmi egységeket, ellenállásra szólítanák fel a lakosságot, és a N­FI lejáratására törekednének, megszál­ló hadseregnek kiáltva ki azt. Végleg kihirdetnék az el­szakadást, fegyveres ellenállást szerveznének, és külföldi katonai segítséget kérnének. Macedóniában párhuzamos albán lázadás törne ki. Kosovóban felkelnének az albá­nok és kihirdetnék az Albániához való csatlakozást... Értékelésük szerint tehát nincsenek kizárva a nagyobb méretű etnikai összetűzések. Jovic erre szemlátomást csalódottan jegyzi meg: „íme, hát ennyi volna az egész. Végképp különös. Ha az összes elemzéseket szem előtt tartották még akkor, amikor el­döntötték a katonai puccsot, akkor nem világos, hogyan határozhattak így. Ha viszont nem tartották szem előtt ezeket az elemzéseket, akkor meg komolytalanok. Mi nem követeltünk tőlük ilyesmit...” Jovic tanúságtétele szerint Milošević csak hallgatott, semmilyen kommentárt nem fűzött az egészhez. Folyton csak afelől érdeklődött, hogy vajon a J­H megvédi-e a szerbiai hatalmat abban az esetben, ha az ellenzék újra erőszakhullámot indít. Azt a választ kapta, hogy igen, megvédi. Kérdés viszont, hogy mennyire lehet nekik hinni. Amikor öt nappal később (március 22-én) Jovic a sze­mébe vágta Kadjevicnek, hogy a katonai csúcs fölöttébb gyanúsan viseltetik iránta meg Slobodan iránt, Kadijevic „fél órán át esküdözött, hogy ő mennyire becsületes. Ezt követően Jovic, gyakorlatilag a Szerb Képviselőház köve­telésére, visszatért az államelnökségbe... (Folytatjuk) Visszhangok és reagálások Aztán arra gondol­tam, hogy késő. Ők már jól ismerik minden gon­dolatomat, emberekről, eseményekről... És ha egyszer megbolondul­nak, akkor..­. Mert ma bárki zavar­talanul megteheti, hogy nyilvánosan lekopogja, mi mindenről beszélget­tek egymás között a bará­tai, ismerősei és munka­társai, és az sem jut eszé­be senkinek, hogy a be­szélgetőtársak valamelyi­ke esetleg kitalált eszme­cseréket közöl. De talán csak nem fognak ezek az én elvtársaim engem is kibeszélni, vagy kitalált szavakat nekem tulaj­donítani. Bár ki tudja. Ezek a mostani kibeszélők meg kitalálók sem tűntek hazug besúgóknak a maguk ide­jében. PS: Eddig még soha senki az én családomból nem nyaralt együtt ezen mostanság jeleskedő visszaemléke­­zők egyikével sem. De főleg nem az egész családom. Nem mintha eleve bizalmatlanok lettünk volna a jö­vendőbeli emlékiratírókkal szemben, hanem azon egy­szerű oknál fogva, hogy mi csak­­ jó barátokkal szok­tunk együtt nyaralni. (Dr. Mira Markovic a Dugában, 1995. november 25-én) 1990. AUGUSZTUS 10. „Az egész napot hajón és a tengeren (Mijét szigeténél) töltjük. A kiránduláson velem van Veljko, Slobo, Bogdan és családtagjaik. Kihasználom az alkalmat egy szélesebb érte­lemben vett eszmecserére. Egy egész sor témát átráztam, kü­lön Veljkóval, és külön Slobó­­val. Csoportosan nagyon keve­set beszélgettünk...’ (Borisav Jovic: A JSZSZK végnapjai, naplórészletek, 175. oldal)

Next