Magyar Szó, 1996. július (53. évfolyam, 154-179. szám)

1996-07-30 / 178. szám

1996. július 30., kedd Fejek Ferdinándnak Vajdasági színészek is fellépnek a Kisvárdai Várszínház produkciójában Kilenc, Magyarország határain túli magyar színház művészeiből alakult alkalmi társulat a Kisvárdai Várszínházban, amely a Magyar Televízióval közös produkcióban mutatja be Görgey Gábor Fejek Ferdinándnak című történelmi komédiáját. A darabot augusztus 2-án, 3-án és 4-én este - esőnap 5-én - 20.30 órától láthatják a kisvárdai szabadtéri színpadon. A komédia szerepeit húsz határon túli magyar színész játssza. Az Újvi­déki Színháztól Fridrik Gertrud, Leiter Karolina, Magyar Attila és Mezei Zoltán lép fel. Rajtuk kívül kolozsvári, marosvásárhelyi, kassai, temesvári, szatmárnémeti, nagyváradi, pozsonyi, révkomáromi színészek az alkalmi társulat tagjai. A darabot - egy későbbi időpontban - a Magyar Televízió is műsorára tűzi. ÚJVIDÉK Hangverseny a zsinagógában A Nyár a zsinagógában elnevezésű hangversenyciklus keretében ma az újvi­déki közönségnek bemutatkozik a svéd Jaroslav Šonski (hegedű) és a görög Atena Kapodisztria (zongora) duó. A hangverseny 21 órakor kezdődik. Reper­toárjukon: Leclair, Grieg, Janáček és Tartini művei szerepelnek. Belépőjegyet az Újvidéki Zenekedvelő Ifjúság helyiségeiben lehet váltani (Katolikus porta 2/II.) 8 és 13 óra között, illetve a zsinagógában két órával a koncert kezdete előtt. KOSZTOLÁNYI-TÁBOR Előadások, előadások... A szabadkai Kosztolányi Dezső Irodalmi Táborban ma délelőtt 9 órakor az építőipari középiskolában az A csoportnak (VI-VIII. osztály) Ágoston Pribilla Valéria és Vajda Gábor, a B csoportnak (középiskola I—III. osztálya) Zimonyi Zoltán és Papp Gábor, míg a C csoportnak (negyedikes középiskolások, egyete­misták, tanárok) Kiss Gy. Csaba és Zimonyi Zoltán tart előadást. Délután 5 órakor a középiskolai diákotthonban Maczon Mariann filozófiai előadása és Ágoston Pribilla Valéria drámapedagógiai előadása közül választhat­nak az érdeklődők. Este 8 órakor az Anonymus együttes lép fel. Az egyes programokra minden érdeklődőt szeretettel várnak. ELFELEJTETT ARCOK, EMBEREK (22.) A Népszínháztól a Gyermekszínházig Péter László Temerin adta színjátszásunknak, Te­­merinben ismerkedett meg, került a szín­pad vonzáskörébe, ott „botorkált” fel elő­ször, lámpalázasan a világot jelentő desz­kákra, hogy aztán társaival sok szép pilla­nattal ajándékozza meg a nézőket és ter­mészetesen önmagát (a temerni diákszín­­játszókkal először Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági regényéből készült színpadi já­ték egyik főszerepé­ben aratott sikert, majd Fazekas­­Mi­­hály-Móricz Zsig­­mond Ludas Matti­jának főszerepében jeleskedett)! Az 1953-ban Szabadkán megtar­tott audíció „avatta” a Népszínház tagjá­vá. Egy évtizedet töl­tött a magyar társu­latban. 1964-ben átszerződött a Gyermekszínházhoz, és ott is fejezte be pályafutását, vagyis hát on­nan vonult nyugdíjba! Igen, Péter­­-Oszló Temerinből indult el, hogy aztán Szabadkán - színjátszá­sunk akkori fellegvárosában - megtalál­ja élete célját, értelmét! Péter László szerény poggyászában - amellyel közel négy és fél évtizeddel ezelőtt Szabadkára érkezett - ott lapult az a gye­rekes- játékos, állandóan derűt sugárzó életérzés, amely eleve meghatározta azt a világot, amelyet magával hozott, és amely­nek aztán sem pályafutása során és ma sem, nyugdíjas napjaiban, nem fordított hátat. S hiszem, hogy ez a magával hozott életérzés, s mélyből fakadó optimizmusába kapaszkodó magatartása művészi pályáját is egyértelműen megfogalmazta. Különö­sen később a Gyermekszínházban jutott ki­fejezésre Péter ílászlónak ez a belső töltés­ből táplálkozó szerepformáló készsége. A Szabadkai Népszínház magyar társu­latában sok szép feladat segítette, siettette a színész kibontakozását. Jancsi V. Bed­om Csizmás kandúr című vidám mesejátéká­ban, Decebal Muscatescu A Titanic-keringő című vígjátékában, Demetrius Shakespeare A szentivánéji álom című vígjátékában, Bo­uquet, a festő René Fauchois Szegény Mar­­rner című művében, Hopkins Arthur Miller A szalonú boszorkányok cmn drámájában, aztán Dickens Copperfield Dávidjának Uriah Heepje, majd Calderon de la Barca Kék szék közt a pad alatt című vígjáté­kának Don Leonelója, Sterija A felfu­­valkodott tökfej c. komédiájának remek Jovanja, vagy Tóth Ede Az elhagyott sze­rető (A kintornás család), amelyben a molnárinast alakította emlékezetesen. A be­mutató után (Tóth Ede színművéről van szó) a színházi krónikás így írt Péter íjászló alakításá­ról: „A molnárinas handabandázó, kajmo­­kos figurájából, amennyit ki lehetett venni, úgy tűnt, hogy a fiatal Péter Lászlóban van alakítókészség. Él­ni tud a szerepében, szí­nesíteni tudja és érzi, hogy milyen erővel hat­nak a hangszínek és változatok." Péter László azon­ban a Gyermekszínház­ban találta meg igazán önmagát. Pályája ott teljesedett ki a szó leg­szebb értelmében. A mesefigurák vagy a mindennapok egyszerű, néha talán cset­­lő-botló kisemberei az ő „interpretációjá­ban" különös színt, melegséget kaptak. A színész úgy építette, úgy árnyalta az ál­tala megszemélyesített figurákat, hogy azok ott a színpadon, s természetesen a kis nézők szemében is csodálatos, fel­ejthetetlen alakokká ötvöződtek. Nem külső eszközökkel érte el mindezt (gon­dolok itt a maszkra, a kosztümökre), hanem az igazi művészember alkotó erejével. Péter László, a gyerekek Laci bá­csija, sohasem maradt adósa kis né­zőinek! Velük együtt „küzdött” a go­nosz varázsló ellen, a nézőtér sötétsé­gében együtt lélegző gyermekhaddal „győzedelmeskedett” a rossz, a gonosz felett, és velük együtt örült, ujjongott a „ jóság” diadalán! Péter íjászló néha még ma is megje­lenik a színpadon, kikukkant a függöny mögül, hogy a rácsodálkozó gyermeksze­mekbe könnyet és mosolyt varázsoljon! S jó hogy így van, jó, hogy azok „az elfe­lejtett arcok, emberek” - ha villanásnyira is - megmutatkoznak, életjelet adnak ma­gukról. S talán természetes is (lenne), hogy így van, s talán az is természetes (lenne), ha részünkről a megbecsülés, a ragaszkodás határozza meg az irántuk való vriszonyulásunkat. FARAGÓ Árpád Magyar Szó MŰVELŐDÉS Néptánc az erdőben A Gyöngyösbokréta legfiatalabb tagjai számára szervezett tábort a horgosi Testvériség Művelődési Egyesület Szelevényen Igencsak meglepődhettek Szele­­vény madarai az elmúlt napokban, hogy egészen újfajta csalogányok vet­ték birtokukba az erdőt. A néptánctá­bor lakói ugyanis nemcsak napközben verték fel a környék megszokott csendjét, hanem este, a hatalmas tá­bortűz mellett is zengett az ének - egé­szen a késői órákig. Ez a táborozás, amit a horgosi Test­vériség Művelődési Egyesület szerve­zett a Gyöngyösbokréta tánccsoport legfiatalabb tagjai számára, egyrészt szakmai továbbképzésféle volt, más­részt szórakozás és kikapcsolódás. A harmincöt fős csoporttal elsősor­ban Nagy Albert szegedi koreográfus foglalkozott, majd folytatták a munkát a csoportvezetők. Túró Károly és Vla­­do Avramovic táborparancsnokok irá­nyítása és hathatós beszerzői munkája mellett folyt a táncoktatás. Farkas Ká­­rolyék úgymond családi vállalkozás­ban vettek­­részt mindehben, hiszen a családfő mellett a feleség és a lányuk, Erzsébet és Ágnes ugyancsak alaposan kivették a részüket a munkából. A táborozás ingyenes volt, a gyere­kek (negyedikesektől a nyolcadikoso­kig) ellátásáról a horgosi vállalatok gondoskodtak, valamint a magánvál­lalkozók. Mindegyikük egy-egy napi ellátást vállalt, de a szülők is hozzá­hozzájárultak gyümölccsel, főzelékfé­lével és sok mással ahhoz, hogy a tá­borlakók semmiben se szenvedjenek hiányt. Ezt a feladatot vállalta fel Döb­­rei Hajnalka és Apró Borbála is, akik a „konyhában” tüsténkedtek egyvég­­tében. A tábori konyha kiválóságáról és bőségéről nekünk is volt alkalmunk meggyőződni, mert amikor riportké­szítés szándékával kilátogattunk Szele­­vényre, nem maradt el a szíves kínálás. A gyerekekkel ezúttal nem voltak kint az egyesület vezetői, mert éppen a fiatalok tánccsoportját kísérték ma­gyarországi vendégszereplésre. Dan­­csó Rózsa, a kis tánccsoport egyik ve­zetője serénykedett a konyha körül, két óvónő, Huszár Ildikó és Rövid Hona vitték ki a mezőre a tábor lakóit egy hatalmas stafétajátékra. Még a szü­lők - illetve anyukák - egy része is be­állt a sorokba, hogy erősítsék a csapa­tokat, és emeljék az amúgy is kiváló hangulatot. Estefelé befutottak Avramovicék, s míg Vlado a férjemmel az esti tánc színhelyét tette alkalmassá, addig Etel­ka (aki tanítónő) úgy döntött, hogy sült krumplival lepi meg a gyereksere­get Közben javában készült a tábori konyhában a csirkepecsenye, a soros szakácsnő, Borbála asszony pedig azon morfondírozott, megéheznek-e a gye­rekek vacsoraidőig, hiszen a staféta­verseny záróakkordjaként dinnyeevő versenyt is tartottak.­­ Talán mondani sem kell, hogy a va­csora sem veszett kárba. A szelevényi erdő friss levegője, a sok mozgás meg­hozta az étvágyat. Maga a tábor pedig a Gyöngyösbokréta gyerekeit hozta közelebb egymáshoz. Igaz, hogy gya­koriak a próbák és a fellépések, sokat utaznak együtt ezek a gyerekek, de itt, a természet lágy ölén, a sátortábor kü­lönleges hangulatában még inkább összekovácsolódtak. Közben persze sok mindennel gazdagodtak is, nem­csak új táncokat tanultak, hanem pi­hentek is egy jót Rájuk fér, mert - mint már egy riportban beszámoltunk róla - a horgosi műkedvelőkre renge­teg kül- és belföldi szereplés vár ezen a nyáron. MISKOLCI Magdolna A szelevényi erdő csendjét néptánctábor törte meg ilyen festői környezetben érdekesebb a próba A tábori konyha ontotta magából a finomabbnál finomabb falatokat Az első néptánctábor részvevői és szervezői remélik, hogy lesz folytatás (IFJÚ Gábor felvételei)

Next