Magyar Szó, 1996. július (53. évfolyam, 154-179. szám)
1996-07-30 / 178. szám
1996. július 30., kedd Fejek Ferdinándnak Vajdasági színészek is fellépnek a Kisvárdai Várszínház produkciójában Kilenc, Magyarország határain túli magyar színház művészeiből alakult alkalmi társulat a Kisvárdai Várszínházban, amely a Magyar Televízióval közös produkcióban mutatja be Görgey Gábor Fejek Ferdinándnak című történelmi komédiáját. A darabot augusztus 2-án, 3-án és 4-én este - esőnap 5-én - 20.30 órától láthatják a kisvárdai szabadtéri színpadon. A komédia szerepeit húsz határon túli magyar színész játssza. Az Újvidéki Színháztól Fridrik Gertrud, Leiter Karolina, Magyar Attila és Mezei Zoltán lép fel. Rajtuk kívül kolozsvári, marosvásárhelyi, kassai, temesvári, szatmárnémeti, nagyváradi, pozsonyi, révkomáromi színészek az alkalmi társulat tagjai. A darabot - egy későbbi időpontban - a Magyar Televízió is műsorára tűzi. ÚJVIDÉK Hangverseny a zsinagógában A Nyár a zsinagógában elnevezésű hangversenyciklus keretében ma az újvidéki közönségnek bemutatkozik a svéd Jaroslav Šonski (hegedű) és a görög Atena Kapodisztria (zongora) duó. A hangverseny 21 órakor kezdődik. Repertoárjukon: Leclair, Grieg, Janáček és Tartini művei szerepelnek. Belépőjegyet az Újvidéki Zenekedvelő Ifjúság helyiségeiben lehet váltani (Katolikus porta 2/II.) 8 és 13 óra között, illetve a zsinagógában két órával a koncert kezdete előtt. KOSZTOLÁNYI-TÁBOR Előadások, előadások... A szabadkai Kosztolányi Dezső Irodalmi Táborban ma délelőtt 9 órakor az építőipari középiskolában az A csoportnak (VI-VIII. osztály) Ágoston Pribilla Valéria és Vajda Gábor, a B csoportnak (középiskola I—III. osztálya) Zimonyi Zoltán és Papp Gábor, míg a C csoportnak (negyedikes középiskolások, egyetemisták, tanárok) Kiss Gy. Csaba és Zimonyi Zoltán tart előadást. Délután 5 órakor a középiskolai diákotthonban Maczon Mariann filozófiai előadása és Ágoston Pribilla Valéria drámapedagógiai előadása közül választhatnak az érdeklődők. Este 8 órakor az Anonymus együttes lép fel. Az egyes programokra minden érdeklődőt szeretettel várnak. ELFELEJTETT ARCOK, EMBEREK (22.) A Népszínháztól a Gyermekszínházig Péter László Temerin adta színjátszásunknak, Temerinben ismerkedett meg, került a színpad vonzáskörébe, ott „botorkált” fel először, lámpalázasan a világot jelentő deszkákra, hogy aztán társaival sok szép pillanattal ajándékozza meg a nézőket és természetesen önmagát (a temerni diákszínjátszókkal először Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági regényéből készült színpadi játék egyik főszerepében aratott sikert, majd FazekasMihály-Móricz Zsigmond Ludas Mattijának főszerepében jeleskedett)! Az 1953-ban Szabadkán megtartott audíció „avatta” a Népszínház tagjává. Egy évtizedet töltött a magyar társulatban. 1964-ben átszerződött a Gyermekszínházhoz, és ott is fejezte be pályafutását, vagyis hát onnan vonult nyugdíjba! Igen, Péter-Oszló Temerinből indult el, hogy aztán Szabadkán - színjátszásunk akkori fellegvárosában - megtalálja élete célját, értelmét! Péter László szerény poggyászában - amellyel közel négy és fél évtizeddel ezelőtt Szabadkára érkezett - ott lapult az a gyerekes- játékos, állandóan derűt sugárzó életérzés, amely eleve meghatározta azt a világot, amelyet magával hozott, és amelynek aztán sem pályafutása során és ma sem, nyugdíjas napjaiban, nem fordított hátat. S hiszem, hogy ez a magával hozott életérzés, s mélyből fakadó optimizmusába kapaszkodó magatartása művészi pályáját is egyértelműen megfogalmazta. Különösen később a Gyermekszínházban jutott kifejezésre Péter ílászlónak ez a belső töltésből táplálkozó szerepformáló készsége. A Szabadkai Népszínház magyar társulatában sok szép feladat segítette, siettette a színész kibontakozását. Jancsi V. Bedom Csizmás kandúr című vidám mesejátékában, Decebal Muscatescu A Titanic-keringő című vígjátékában, Demetrius Shakespeare A szentivánéji álom című vígjátékában, Bouquet, a festő René Fauchois Szegény Marrner című művében, Hopkins Arthur Miller A szalonú boszorkányok cmn drámájában, aztán Dickens Copperfield Dávidjának Uriah Heepje, majd Calderon de la Barca Kék szék közt a pad alatt című vígjátékának Don Leonelója, Sterija A felfuvalkodott tökfej c. komédiájának remek Jovanja, vagy Tóth Ede Az elhagyott szerető (A kintornás család), amelyben a molnárinast alakította emlékezetesen. A bemutató után (Tóth Ede színművéről van szó) a színházi krónikás így írt Péter íjászló alakításáról: „A molnárinas handabandázó, kajmokos figurájából, amennyit ki lehetett venni, úgy tűnt, hogy a fiatal Péter Lászlóban van alakítókészség. Élni tud a szerepében, színesíteni tudja és érzi, hogy milyen erővel hatnak a hangszínek és változatok." Péter László azonban a Gyermekszínházban találta meg igazán önmagát. Pályája ott teljesedett ki a szó legszebb értelmében. A mesefigurák vagy a mindennapok egyszerű, néha talán csetlő-botló kisemberei az ő „interpretációjában" különös színt, melegséget kaptak. A színész úgy építette, úgy árnyalta az általa megszemélyesített figurákat, hogy azok ott a színpadon, s természetesen a kis nézők szemében is csodálatos, felejthetetlen alakokká ötvöződtek. Nem külső eszközökkel érte el mindezt (gondolok itt a maszkra, a kosztümökre), hanem az igazi művészember alkotó erejével. Péter László, a gyerekek Laci bácsija, sohasem maradt adósa kis nézőinek! Velük együtt „küzdött” a gonosz varázsló ellen, a nézőtér sötétségében együtt lélegző gyermekhaddal „győzedelmeskedett” a rossz, a gonosz felett, és velük együtt örült, ujjongott a „ jóság” diadalán! Péter íjászló néha még ma is megjelenik a színpadon, kikukkant a függöny mögül, hogy a rácsodálkozó gyermekszemekbe könnyet és mosolyt varázsoljon! S jó hogy így van, jó, hogy azok „az elfelejtett arcok, emberek” - ha villanásnyira is - megmutatkoznak, életjelet adnak magukról. S talán természetes is (lenne), hogy így van, s talán az is természetes (lenne), ha részünkről a megbecsülés, a ragaszkodás határozza meg az irántuk való vriszonyulásunkat. FARAGÓ Árpád Magyar Szó MŰVELŐDÉS Néptánc az erdőben A Gyöngyösbokréta legfiatalabb tagjai számára szervezett tábort a horgosi Testvériség Művelődési Egyesület Szelevényen Igencsak meglepődhettek Szelevény madarai az elmúlt napokban, hogy egészen újfajta csalogányok vették birtokukba az erdőt. A néptánctábor lakói ugyanis nemcsak napközben verték fel a környék megszokott csendjét, hanem este, a hatalmas tábortűz mellett is zengett az ének - egészen a késői órákig. Ez a táborozás, amit a horgosi Testvériség Művelődési Egyesület szervezett a Gyöngyösbokréta tánccsoport legfiatalabb tagjai számára, egyrészt szakmai továbbképzésféle volt, másrészt szórakozás és kikapcsolódás. A harmincöt fős csoporttal elsősorban Nagy Albert szegedi koreográfus foglalkozott, majd folytatták a munkát a csoportvezetők. Túró Károly és Vlado Avramovic táborparancsnokok irányítása és hathatós beszerzői munkája mellett folyt a táncoktatás. Farkas Károlyék úgymond családi vállalkozásban vettekrészt mindehben, hiszen a családfő mellett a feleség és a lányuk, Erzsébet és Ágnes ugyancsak alaposan kivették a részüket a munkából. A táborozás ingyenes volt, a gyerekek (negyedikesektől a nyolcadikosokig) ellátásáról a horgosi vállalatok gondoskodtak, valamint a magánvállalkozók. Mindegyikük egy-egy napi ellátást vállalt, de a szülők is hozzáhozzájárultak gyümölccsel, főzelékfélével és sok mással ahhoz, hogy a táborlakók semmiben se szenvedjenek hiányt. Ezt a feladatot vállalta fel Döbrei Hajnalka és Apró Borbála is, akik a „konyhában” tüsténkedtek egyvégtében. A tábori konyha kiválóságáról és bőségéről nekünk is volt alkalmunk meggyőződni, mert amikor riportkészítés szándékával kilátogattunk Szelevényre, nem maradt el a szíves kínálás. A gyerekekkel ezúttal nem voltak kint az egyesület vezetői, mert éppen a fiatalok tánccsoportját kísérték magyarországi vendégszereplésre. Dancsó Rózsa, a kis tánccsoport egyik vezetője serénykedett a konyha körül, két óvónő, Huszár Ildikó és Rövid Hona vitték ki a mezőre a tábor lakóit egy hatalmas stafétajátékra. Még a szülők - illetve anyukák - egy része is beállt a sorokba, hogy erősítsék a csapatokat, és emeljék az amúgy is kiváló hangulatot. Estefelé befutottak Avramovicék, s míg Vlado a férjemmel az esti tánc színhelyét tette alkalmassá, addig Etelka (aki tanítónő) úgy döntött, hogy sült krumplival lepi meg a gyereksereget Közben javában készült a tábori konyhában a csirkepecsenye, a soros szakácsnő, Borbála asszony pedig azon morfondírozott, megéheznek-e a gyerekek vacsoraidőig, hiszen a stafétaverseny záróakkordjaként dinnyeevő versenyt is tartottak. Talán mondani sem kell, hogy a vacsora sem veszett kárba. A szelevényi erdő friss levegője, a sok mozgás meghozta az étvágyat. Maga a tábor pedig a Gyöngyösbokréta gyerekeit hozta közelebb egymáshoz. Igaz, hogy gyakoriak a próbák és a fellépések, sokat utaznak együtt ezek a gyerekek, de itt, a természet lágy ölén, a sátortábor különleges hangulatában még inkább összekovácsolódtak. Közben persze sok mindennel gazdagodtak is, nemcsak új táncokat tanultak, hanem pihentek is egy jót Rájuk fér, mert - mint már egy riportban beszámoltunk róla - a horgosi műkedvelőkre rengeteg kül- és belföldi szereplés vár ezen a nyáron. MISKOLCI Magdolna A szelevényi erdő csendjét néptánctábor törte meg ilyen festői környezetben érdekesebb a próba A tábori konyha ontotta magából a finomabbnál finomabb falatokat Az első néptánctábor részvevői és szervezői remélik, hogy lesz folytatás (IFJÚ Gábor felvételei)