Magyar Szó, 1996. augusztus (53. évfolyam, 180-206. szám)

1996-08-21 / 197. szám

1996. augusztus 21., szerda „Ott az áldás csűröd közepében...” Az új kenyér ünnepét a Honfoglalás 11 évszázados jubileuma keretében tartották meg Tornyoson A lelkes tornyosiak három héten ke­resztül készültek az immár hagyományos új kenyér ünnepére. S tették ezt azért is, mert az idén ezt a szép megmozdulást egybekötötték a millecentenáriummal. A település apraja-nagyja megmozdult a si­ker érdekében, s az nem is maradt el. Sajnos az égieket nem tudták befolyásol­ni, mert augusztus 18-án, vasárnap, a délutáni órákban az időjárás nem kedve­zett a színpompás ünnepség szervezői­nek és részvevőinek. Ennek ellenére a többórás látványos ünnepségről min­denki elégedetten és maradandó szép emlékekkel távozott. Az ünnepség a délutáni órákban a népviseletbe öltözött aratóbandák felvo­nulásával kezdődött fogatos kocsikon, majd az aratók részének jelképes kiadá­sával folytatódott. Az­ előzetes terv szerint a hálaadó szentmisét az Ady Endre Mű­velődési Ház udvarán kellett volna meg­tartani, az eső miatt azonban a templom­ba vonultak, amely zsúfolásig megtelt ér­deklődőkkel. A szentmise keretében méltatták a honfoglalás 11 évszázados ju­bileumát, majd megszentelték az új ke­nyeret. Az Ady Endre Művelődési Ház szín­háztermében igen jól sikerült a művelő­dési műsor: a tornyosiakon kívül fellép­tek a kevi és a törökfalusi műkedve­lők is. Ünnepi beszédet Tóth Horti Gábor, a zentai képviselő-testület el­nöke mondott. A polgármester Ju­hász Gyula soraival kezdte beszédét: „Learattál, édes, magyar népem j Ott az áldás csűröd közepében ,/Osztrák finánc szemét veti rája,/­ Szükség lesz még arra a kaszára!”­­ Azóta sok-sok aratást ért meg a Ti­­sza-vidék népe, sokszor pendült meg a kasza a Tisza mentén és a széles Alföldön - indultak neki az ott kalászt ringató bú­zatengernek később már az aratógépek, búgtak fel a kombájnok... De akárhogy is folyt le a munka, az aratás, a terménybe-­­ takarítás volt és maradt vidékünkön az­­ egyik legnehezebb, az embert leginkább próbára tevő mezőgazdasági munka. Gyakran persze a legörömtelibb is, hi­szen az egész évi küszködés-reményke­dés koronája ez a művelet, ezáltal jut a földművelő egész évi munkájának ered­ményéhez, a mi vidékünkön „élet”-nek meg „áldás”-nak is nevezett kenyérgabo­nához, a betevő falathoz, amelyért erre­felé napról napra imádkozni szoktak az emberek... - Csakhogy a szegedi költő azt sem hallgatta el, hogy a magyar nép verejté­­kes munkájának gyümölcsére mások vet­nek szemet, s ez azóta sem változott. Az osztrák finánc ugyan már a múlté, de tá­vozása után is akadtak - akadnak még ma is nem is kevesen -, akik hol erővel, hol szép szóval, hol meg ravasz átejtéssel azon mesterkednek, hogy az ország egész népét tápláló földműveseket meg­fosszák tisztességes munkájuk megérde­mel­t jutalmától... - A föld népe azonban a mostoha körülmények ellenére is ragaszkodik az ősi röghöz, bármi is történjék, évről év­re szorgoskodik, elveti és learatja az életadó gabonát. Megteszi ezt akkor is, ha nem lesz belőle haszna, ha nem jár érte hála és köszönet... Mert a földnek teremnie kell, hogy mindenkinek jus­son a kenyérből, az életből, az ember­ségből. Hogy mindig legyen kenyér az asztalunkon, ha egyre kisebb, egyre fe­ketébb is. Mert lehet a cipó kicsiny, a karaj vékonyka, a kenyér fekete. Csak egy nem lehet: sohasem lehet a kenyér számunkra keserű, mert a mi verejté­künk által megöntözött földön termett, és ez a mi földünk, a mi kenyerünk. Ragaszkodjunk hát hozzá, de jusson azért belőle másoknak is, akik jó szán­dékkal telepednek asztalunkhoz! Isten áldása kísérje mindazok munkáját, akik két kezük fáradozásával az idei kenye­ret is asztalunkra tették! P. P. MÉHÉSZEK FIGYELMÉBE Szúnyogirtás Zentán A zentai helyi közigazgatás ille­tékesei korábban arról értesítették a polgárokat, hogy augusztus 14-e és 22-e között szúnyogirtás lesz Zen­tán. Tekintettel arra, hogy az emlí­tett időpontban kedvezőtlen volt az időjárás, eltolódott a permetezés időpontja augusztus 27-ig. Az emlí­tett időpontban a permetezést az es­ti órákban (18 és 21 óra között) vég­zik a város területén: a Tisza-parti erdősávban, a Kisrétben, a Körösz­­tösben, a Pánában és a Sárga-par­ton. Tekintettel arra, hogy a perme­tezőszer veszélyes a méhekre, fel­hívják a méhészek figyelmét, hogy kaptáraikat távolítsák el a fentebb említett területekről. A permetszet hatása a méhekre legalább öt napig tart. P. P. AZ ÚJVIDÉKI PETŐFI SÁNDOR EGYESÜLETNEK Segítséget ígért a város A városi kormány 37 800 dinárt folyósít az egyesület épületének tatarozására, egy héten belül Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület épülete tatarozási munkálatainak üteméről és a tervezett javítások és felújítások finanszírozásáról tájékoztatta tegnap az egyesület vezető­sége Luka Zoricot, a városi végrehajtó bizottság elnökét, Simeon Kojicot, a vá­rosi kormány pénzügyi kérdésekkel megbízott tagját, Vida Ostojicot, a városi művelődésügyi titkárt és Tóth Lídiát, a Szerbiai Szocialista Párt újvidéki szerve­zetének művelődésügyi kérdésekkel megbízott tagját. Az eddig elvégzett tatarozási munká­latokról szóló jelentésből kiderül, hogy a tetőszerkezet és az épület homlokzatá­nak felújítására a szükséges építőanyag és a kivitelezőknek kifizetett előleg össz­értéke eléri a 9200 dinárt. Ezt az összeget az egyesület saját eszközeiből és a szpon­zorok adományaiból teremtette elő. Az eddig elvégzett, de még ki nem fizetett munkálatok értéke 14 100 dinár. Luka Zolic, a városi kormány elnöke 37 800 dinár segélyt ígért a városi költ­ségvetésből a munkálatok eddigi fázisá­ra. A pénzt egy héten belül folyósítják az egyesületnek. Az eddig elvégzett munká­latok kifizetése után megmaradt pénzt (23 700 dinár) az épület homlokzatán végzendő további munkálatokra, a tető­­szerkezet átrázására, a szennyvízelvez­e­­tő-hálózat javítására és a kísérőlétesítmé­nyek felépítésére fordítanák. Az egyesület vezetősége a városi kor­mány illetékes tagjaival folytatott minapi megbeszélése után írásban fordult az új­vidéki Neimar építőipari vállalathoz, hogy építőanyaggal járuljon hozzá a munkálatok mielőbbi befejezéséhez. Az otthon tatarozásának rövidített be­ruházási programjában, amelyet Gregus Péter mérnök irányításával a tervező­ellenőrző szerv készített el, az áll, hogy a városi Vízművektől a vizesgócok felújítá­sában várnak segítséget, de a jövő év fo­lyamán tervezett munkálatokra még összesen 153 000 dinárra lenne szükség. V. A. Magyar Szó BELPOLITIKA 5 Istvánnal európaiak lettünk Millecentenáriumi ünnepség az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben A Szent István-nap előestéjén, hét­főn este 8 órai kezdettel Újvidéken, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben millecentenáriumi ünnepséget tartottak. Matuska Márton, az egyesület elnöke - telt ház előtt - megnyitóbeszédében fel­hívta a figyelmünket arra, hogy mind­össze fél évtizede emlékezhetünk méltó­képpen nemzeti nagyjainkra, azelőtt ez számunkra tilos és tiltott volt. Mióta le­hetséges, élünk a jogainkkal, és élnünk is kell, mert így fog erősödni bennünk a múlt iránti tisztelet, és minél inkább em­lékezünk, minél inkább élünk a jogaink­kal, annál erősebbekké válunk. Üdvö­zölte a meghívott vendégeket, köztük Tóth Jánost, Magyarország újonnan ki­nevezett belgrádi nagykövetét, és meg­kérte a jelenlevőket, hogy egyperces né­ma tiszteletadással adózzanak a néhány nappal ezelőtt elhunyt Mészáros Sándor emlékének. Mészáros Sándor történész minden ilyen nemzeti megemlékezésen ott volt, s történelmi beszámolójával hozzájárult a rendezvény ünnepélyeseb­bé tételéhez. Ezúttal, sajnos, nem lehe­tett közöttünk. A Szent István-napi és millecentená­riumi emlékműsort Domorádi István, a televízió bemondója vezette, összekötő szövegében a magyarok történetét idéz­te, amit Bosznai Tímea és Kartag Nán­dor szavalatai szakítottak meg, valamint fellépett a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kórusa, a szenttamási citeraze­­nekar és az újvidéki Hunyadi János cserkészcsapat. Az ünnepségen beszédet mondott Papp Ferenc, a VMDK újvidéki körzeti szervezetének az elnöke: „Ünnepelünk. Ma újra ünnepelünk! Van is miért! Ezeregyszáz éve, hogy itt­honunkat leltük, hogy létezünk, hogy megmaradtunk! Ezer éve, hogy első ko­lostorainkat, apátságainkat felépítettük. És ezer éve, hogy István királyunk által Európába léptünk, hogy európaiakká lettünk, megalapítván első királyságun­kat, melynek a koronáját maga a pápa adta, amivel teljes jogú európai állam­ként Nyugat-Európa államainak a sorá­ba léptünk. István királyunk nemcsak a hadiszerencsére, a hódításokra alapozta a magyarság megmaradását, hanem a kereszténység felvételével, a kolostorok megalapításával behozott egy olyan kin­cset, mely által kiemelkedhetett a csatá­­rozó-hódító förgetegből, és stabil, intéz­ményekkel rendelkező államot alapított, melyet a többi európai állam, tetszett ez nekik vagy nem, kénytelen volt elismer­ni" jelentette ki a múltról, majd áttért a jelenre: „Egy biztos, hogy mielőtt válto­zásokra szánjuk magunkat, jól gondol­juk meg azt. Mert bizony most van a vál­tozások ideje. A változtatási lehetőségek ideje. Az a kor, vagy nevezhetném kor­nak is, letűnt, elmúlt, ahol a sorsunkról, de majd mindenről »fent« döntöttek. Döntöttek úgy, hogy mi megszavaztuk, amit »ők« eldöntöttek. Megszavaztuk, de nem választottunk. Nehéz a válto­zások korát átvészelni. Nehéz megvál­tozni. Különösen ha ezek a változások csigalassúsággal történnek. Sokszor úgy tűnik, hogy egy helyben állunk, ha lassan lépegetünk, talán vala­mennyit le is maradunk. De megállni nem lehet! Illetve lehet, de akkor végleg lemaradunk. Mi ettől elszok­tunk. Két generációnál ezek a refle­xek, ez a tudat kihalt. Ma rajtunk áll, meggyorsítjuk-e a lépteinket, ami nem lesz könnyű, mert akadályokat gördítenek elénk, és gondolkodá­sunkkal, áttekintésünkkel hozunk-e olyan döntést, hogy a futószalagon ki­jutunk a szilárd talajra, vagy elsüllye­dünk, idézve a Szózat költőjét: „S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek ve­szik körül, s az ember millióinak sze­mében gyászkönny­űl...” Minden nemzettel megtörténhet, hogy eltűnik, az is megtörténhet, hogy ezt a sírt népek veszik körül, de az sem­mi esetre sem, hogy ezért gyászkönny jelenik meg a szemükben. Szerintem az eltűnés már magában gyalázatot érdemel. Gyalázatot azok­nak, akik az eltűnésben kivették részü­ket, gyalázatot azoknak, akik ezt szótla­nul eltűrték. Ha egy nép úgy tűnik el, hogy kiirt­ják, az nem gyalázat. Ez azok gyalázata, akik őket kiirtották. De bizony nagy gyalázata az annak a népnek, amely sa­ját magát irtja ki, oly módon, hogy nem visel gondot az utódlásra, ha gyermekeitől megvonja a magyarrá vá­lásuk lehetőségét, ha megvonja anya­nyelvük és történelmük ismeretét, ha megvonja hitét a hitben és nemzeté­ben. Most van a döntések ideje. Ha most helytelenül döntünk, vagy egyál­talán semmiről sem döntünk, akkor le­hetetlenné tesszük utódainknak, hogy egy újabb millecentenáriumot meg­kezdve és azt befejezve bekerüljenek a történelembe, vagy a jövő regéjébe, hogy volt egy nemzet, amely a sír szé­léről visszafordulva az Életet választot­ta - s »mit rákentek a századok, lemos­suk a gyalázatot«, és még ma is élnek, és soha ki nem halnak." Mivel Szent István napja a kenyér ünnepe is, ezért Sztrikovits János újvi­déki esperes és Béres Károly reformá­tus lelkész rövid ünnepi beszéd után megszenteltek egy óriási kenyeret, és megkínálták a megjelenteket. Az ünnepi műsor a magyar Himnusz elénesdésével zárult. v. m. (Óros András felvételei) Béres Károly és Sztrikovits János megtörik a Szent István-napi kenyeret Szétosztják a kenyeret a Magyar Szó NYÁRI TÁRGYSORSJÁTÉKA X. forduló 3. szelvény NÉV:­CÍM: TELEFON: Ez a tizedik forduló harmadik szelvénye. Még kettő lesz

Next