Magyar Szó, 1997. november (54. évfolyam, 258-281. szám)

1997-11-25 / 278. szám

10 MŰVELŐDÉS Parádés jubileum Ötvenéves a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Egy valóban emlékezetes ünnepi műsorral vasárnap ünnepelte meg fennállásának 50. évfordulóját a kupu­szinai Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület Délután a vendégek megtekint­hették a helyi néprajzi gyűjteményt, majd a templomban igen nagy érdek­lődés előzte meg a belgrádi Zeneaka­démia rézfúvós triójának hangverse­nyét. Silling Ist­ván szerkesztésé­ben alkalmi kiad­vány jelent meg Művelődési élet Kupuszinán cím­mel, a kiadványt Fekete J. József mutatta be. A hagyomá­nyoknak megfele­lően ezúttal is zsú­folásig megtelt a művelődési egye­sület színházter­me, és aki ott volt, nem bánta meg, mert egy igazán nagyszerű műsort nézhetett végig. Újra megcsodálhatta a néptáncosokat, akik tényleg nem vé­­letlenül értek már el itthon és külföl­dön egyaránt megannyi sikert, ilyen odaadóan, lelkesen és vidáman talán csak a kupuszinaiak tudnak táncolni. De volt ének, szavalat, vidám jelenet, szóval minden, ami egy rövid időre feledtetni tudta a mindennapi gondo­­kat-bajokat. Szinte hihetetlen, hogy míg sok faluban csak nagy kínkeserve­sen tudnak elegendő szereplőt verbu­válni egy színdarab előadásához. Ku­puszinán két színjátszó csoport is mű­ködik, és jól megfér egymással; 22 tag­ja van az iskolás néptánccsoportnak és a felnőtt csoportnak is; vasárnap este fellépett négy zenekar 37 zenésszel; megannyi slágerénekes, de otthono­sak az operettek éneklésében is... Dr. Živorad Smiljanic, a Tartomá­nyi Képviselőház elnöke és Guzsvány József, a József Attila Általános Iskola igazgatója nyitotta meg az ünnepsé­get, majd Siding Léda egy Petőfi-ver­­set adott elő. Az iskola néptánccso­portjának föllépése következett Mará­­sek Gáspár koreográfiájában. A műve­lődési egyesület legfiatalabb szakcso­portja a Step táncegyüttes, akik Tóth Zsaklina irányításával Vangelis görög zeneszerző zenéjére táncoltak ugyan­csak nagy tetszést kiváltva. Föllépett egy vendégegyüttes is, mégpedig az apadni Jedinstvo Műve­lődési Egyesület énekkara Koleszár Nándor vezetésével. Kupuszinán igen népszerűek a vi­dám jelenetek. Molnár József rende­zésében ezúttal a Csáti falugyűlés cí­műt adták elő a drá­mai csoport tagjai: Toldi István, Die­nes Koleszár Valé­ria, Molnár József, Forgács Elvira, Molnár István. A „régi, szép időkre” emlékeztet­ve slágerek követ­keztek Guzsvány Anita, Guzsvány Izabella, Guzsvány Katrin, Fridrik No­émi, Siplika Julian­na, Fürsztner Attila és Molnár József előadásában, a Guzsvány Zoltán, Molnár Oszkár, Túri Gábor, Túri Ró­bert és ifj. Zsivó Péter összetételű ze­nekar kísérte őket. Sóti János humoristának ezúttal is sikerült megnevettetnie a jelenlevő­ket, majd az operett világába vezette be a közönséget Balogh Emese, Die­nes Koleszár Valéria, Kiss Katalin, Klucsovszki Edit, Klucsovszki Fe­renc, Koleszár István, Mióta József, Pécsi Horvát Mária és Pécsi József, őket a Koleszár Nándor, Pálinkás Jó­zsef, Újalkos István, Szabó János és Dienes László alkotta zenekar kísérte. A Mohácsi vész című vidám jelenet következett. Dienes Mihály rendezé­sében Péter István, Andrasics Albert, Maros Erika, Molnár István, Molnár János, Koleszár Tibor és Tumbász At­tila mulattatta meg a közönséget. Vérpezsdítő táncot adott elő a nép­tánc­ csoport Kiss Katalin korreográfi­­ájában, majd Koleszár István, a műve­lődési egyesület elnöke aranyplakettet adott át a nyolcvanéves Sturcz József tanító bácsinak, aki egész életét a falu művelődési élete ápolásának szentelte. A művelődési élet természetesen nem ötven esztendővel ezelőtt kezdő­dött Kupuszinán. A feljegyzések sze­rint az első lépések 1919-re tehetők, majd a kibontakozás kora 1924-től 1947-ig tartott, és akkor alakult meg a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Fölsorolni is nehéz lenne, mennyi népszínművet, operettet, drámát, gyermekdarabot adtak elő a színját­szók, hány föllépése volt a néptánc­együttesnek. Minden bizonnyal sokat fogunk még hallani róluk. HAJNAL Árpád Arany János verseivel vetélkednek A Nemes Nagy Ágnes szavalóverseny benevezési határideje december 1-je A Nemes Nagy Ágnes szavalóversenyen idén Arany János műveivel ver­senyeznek a vajdasági általános iskolások. A szervező, a szabadkai J. J. Zmaj iskola emlékezteti az érdekelteket, hogy a december 6-ai döntőre december elsejéig várják a benevezéseket. A diákok most is négy csoportban versenyez­nek: első csoport - I. és II. osztály; második csoport - III. és IV. osztály; harmadik csoport-V. és VI. osztály; negyedik csoport-VII. és VIII. osztály. Nagyon fontos versenyszabály, hogy egy iskola minden csoportban csak egy jelöltet állíthat. A művelődési egyesületek szintén egy-egy versenyzőt jelent­­hetnek be korcsoportonként, ők külön kategóriában szerepelnek. A képző­­művészeti pályázatra is várják a pályamunkákat A benevezéseket az alábbi címre kell eljuttatni: Nemes Nagy Ágnes sza­valóverseny, J. J. Zmaj iskola, Trg Oktobarske revolucije 22., Szabadka, m. k. ELFELEJTETT ARCOK, EMBEREK (69. rész) Hű maradt a színházhoz R. Pósa Rózsa Örökké színésznő akartam lenni - vallja még ma is R. Pósa Rózsa, akinek az álma ott az ötvenes évek elején tel­jesült is, hiszen megadatott számára a nagy lehetőség: bebo­csátást nyert Thália templomába, vállára teríthette a hiva­tásosok akkor még fényes palástját. A topolyai Járási Ma­gyar Népszínház fogadta be a fiatal, igen tehetséges kezdő színésznőt. Abban a legendás kis társu­latban sajátította el a szakma csínját­­bínját, ott tanulta meg, hogy mit jelent a nemzet napszámosának lenni. A színház iránti érdeklődés, „szere­lem”, nagyon régóta kísérte R. Pósa Ró­zsát. Tizenkét éves korában, édesapja rendezésében, kis színpadi jelenetekben, egyfelvonásosokban már ott „feszített" a világot jelentő deszkákon. Később, a negyvenes évek közepe táján, a zombori Kaszinóban „fedezte” fel újra a színpad szépségét, varázsát. Ezek az évek nagyon sokat jelentettek számára. Zomborban a magyar nyelvű színjátszás újraéledésé­nek felforrósodott levegője várta. Ta­pasztalt, ismert színjátszókkal dolgozha­tott, mint amilyen, például, Karcher Ist­ván vagy Zsuljevic Anti volt, és ami a legfontosabb: határtalan lelkesedéssel csinálták azt, amit az amatőr színjátszók­nak azokban az években „csinálni” kellett! S habár akkor még talán nem is sejtették: az első hivatásos magyar nyelvű színház társulatát készítették fel (a zombori magyar színház 1953-ban alakult meg). 1950-ben Belgrádban „találjuk" R. Pósa Rózsát. A hi­vatali pálya mellett, amely odaszólította, a színjátszás iránti elkötelezettségét is magával vitte a fővárosba. Az ottani Jó­zsef Attila Művelődési Egyesület műkedvelői között teszi, teheti újra a dolgát. Játszik, rendez, szervez, egyszóval: mo­torja az öntevékeny munkának, amely, életének ott eltöltött ideje alatt, nem maradt eredmény nélkül. 1952-ben otthagyta a fővárost és Topolyára költözött. Új környezet, új emberek és egy kis színház emberközelsége, le­vegője volt az, ami egyik napról a másikra körülvette és R. Pósa Rózsa nagyon hamar rádöbbent, hogy jól ér­zi magát " v ajdasági kisvárosban. Különösen a színház vonzotta, villantotta fel előtte a lehetőséget, amelyről az idáig csak álmodni mert, hogy egyszer ő is ott lesz a hivatásos színészek sorában. 1953 áprilisában a topolyai Járási Magyar Népszínház­hoz szerződött. Branislav Nušić: Dr. című vígjátékában de­bütált. Emlékezetes napok, hetek következtek számára. A kis, örökké mozgó színház egymás után „gyártotta" a bemutatókat, színészi feladatokban igazán nem volt hi­ány. A fiatal színésznőnek alkalma volt a megmutatkozásra, a megmérettetésre, és ő élt is az alkalommal. Megszemélye­sített figurái jellemábrázoló képességéről tanúskodtak és arról, hogy aprólékos gonddal ügyelt minden kis részletre, ár­nyalatra, amelyek aztán külön színt ad­tak színpadra állított alakjainak. A topolyai Járási Magyar Népszín­házban eltöltött évek életének egy olyan szakaszát határolták be, amely egyénisé­gének, színészi fejlődésének kibontakozá­sát jelezte. Hogy a továbblépés mégis el­maradt, hogy R. Pósa Rózsa megvált a pályától, az már az emberi sorsok alaku­lásának kifürkészhetetlenségéhez tarto­zik. Tény, hogy az ötvenes évek derekán már Újvidéken találjuk, a Magyar Szó szerkesztőségében, ahol mint újságíró „keresi” a kenyerét. Azonban a szerkesztőségi szoba, az újságírói feladatok sokszínűsége sem jelentette a végső szakadást attól a másik megálmodott és aztán otthagyott pályától. Bejár az Újvidéki Rádióba, ahol kisebb-nagyobb szerepeket kap és vállal a felnőtt- és gyermekhangjátékokban, rádióiskolákban. Egy­szóval: nem szakadt el attól a másik világtól. A színház iránti ragaszkodás ma is ott van, ott él R. Pósa Rózsában. Igaz a közéletben vállalt feladatok más irányba terelték érdeklődését, de úgy gondolom, hogy ennek ellenére sohasem fog elszakadni a színpad varázsától, hogy igazán otthon csak abban a világban érzi magát, amely mélyen ott van benne, amelyet magának megálmodott. FARAGÓ Árpád Magyar Szó 1997. november 25., kedd Emlékezetes Anna Bolena A belgrádi Nemzeti Színház operaegyüttesének székvárosi vendégjátékáról­­ Az újvidéki SZNSZ operatársulatának jubileuma jegyében A viszonylag ismert Donizetti-ope­­rára, a Boleya Anna cműre, valószí­nűleg emlékezik még a székvárosi kö­zönség, a szegedi operaház 1980. évi vendégjátéka kapcsán. Most pedig, 17 évvel később, egy másik vendégsze­replés: a belgrádi Nemzeti Színház operatársulata jóvoltából, meg a Doni­­zetti-bicentenárium alkalmából újra felfigyelhet a zenebarát erre a méltat­lanul feledésbe merült, az ötvenes évektől pedig, Callasnak köszönhető­en, reneszánszát élő partitúrára. A belgrádi operaház is 167 évvel a milánói Teatro Carcanóban megtar­tott ősbemutató után tűzte először mű­sorára az­ idei évadban nagy feltűnést keltve a fővárosi zenei ünnepségeken, ismertebb nevén, a REMUS-on. Dejan Miladinovicot, az új igazgatót feltehe­­tően nemes becsvágy fűthette, amikor az Anna Bolenára, vagyis a dalmű ere­det olasz nyelvű partitúrájára esett a választása, ugyanakkor magasra emel­ve a lécet a magánénekesek előtt. Mert nem titok: Donizetti is a korszak egy­mással vetélkedő nagy bel canto éne­kesei számára komponálta műveit. S századunkban Callas volt az, aki 1957- től új lendületet ad a bel canto stílus­nak. Jasmina Šajnović címszerep-alakí­tása annak az érett előadóművésznek a produkciója, aki ügyesen, gazdasá­gosan bánik hangjával. Annájában föl­lelhető az önérzetesség, a becsvágy, a jóság, de a féltékenység is, amely a té­bolyba kergeti. Viszonylag kis volume­nű orgánuma jól érvényesült a magán­számokban, a csúcs a méltán híres őrü­­lési jelenet volt, de szinte teljesen elve­szett az együttesekben. A „feleségfaló’’ VIII. Henrik figuráját nagyon is jól mintázta meg a számunkra ez idáig is­meretlen énekes, Miodrag Mika Jova­­novic basszbariton, jóllehet hangja egy fokkal világosabb volt a partitúrában lejegyzettnél. Mindazonáltal tolmácso­lása illúziókeltő és a művész jó part­nernek bizonyult. A Giovanna di Seymour összetett szerepében fellépő sztárénekesnek mi­nősített Jadranka Jovanovic alakítása ambivalens jellegű: fizikumával és szí­nészi eszköztárával megeleveníti az Anna vetélytársnőjére jellemző ismér­veket: az önmaró kínt, a szerelmi vá­gyat, a gyötrődést, a lelkiismeret-fur­­dalást, s végül a megelégedettséget, ám hangképzése s fölöttébb dús vibrá­­tója idegen testként hat a bel canto vi­lágában. Az ifjú tenorista Dušan Plazi­­nic, aki ezúttal lord Riccardo Percy, Anna egykori szeretője szerepében mutatkozott be, nagy fába kellett, hogy vágja a fejszéjét. Alkata megidézte a romantikus hős figuráját, de orgánu­ma és énektechnikája nem tudta siker­rel venni a szerep kényes és magas tes­­sitúrája által képződő nehézségeket. Kár: Az est fölfedezése a Smeton apród (nadrág)szerepben fellépő Nataša Jo­­vic volt. Regisztereiben kiegyenlített fiatal, búgó alt hangja nagy szerepek: Carmen, Delila, Angelina (Hamupipő­ke) várományosává teszik. A valódi bel canto énekét az újvidéki közönség nyílt tapssal jutalmazta, ezáltal jelesre vizsgázva, miután ezzel az elismeréssel csak Jovie művésznőt tisztelte meg. Lord Rochefortot, Anna bátyját, sike­resen alakította magvas­ basszus hang­ján az ugyancsak ifjú Nenad Jakovlje­­vic, míg Igor Matvejev figyelemremél­tó volt sir Hervey, a besúgó katonatiszt szerepében. Minden elismerésünk Dejan Sa­­vicé, a fiatal karmesteré, aki teljes egé­szében, csupán egyetlen húzással (a második felvonás bevezető női kara) szólaltatta meg Donizetti csaknem há­rom óra időtartamú dalművét. Érthe­tő mozdulatait, lendületes tempóit jól követték az előadók: magánénekesek, kórus, zenekar egyaránt. Szép megol­dásokat hallottunk a klarinétszólam­ban, illetve az őrülési jelenet angol­­kürtszólójában. Aleksandar Zlatovic egyes funkci­onális díszletei (a boltíves folyosók, a háttérben levő vitrázs), a már említett scalabeli színpadkép szakasztott mása. Ezenkívül nincs semmi különbség a két felvonás színpadképe között, hol­ott az egyik Windsorban, a másik pe­dig Londonban játszódik le. Božana Jovanovic stilizált, tetszetős és gazdag jelmezeket alkotott. Különösen találó a királynőé és udvarhölgyéé, Seymou­­ré. Radoslav Zlatan Dóric rendező ügyesen közelítette meg a XVI. száza­di kirakatpert a mai néző szemével, de melléfogott, amikor az őrülési jelenet sötét f-mollban megkomponált beve­zető zenéjére öltözteti át az új király­nőt a proszcéniumon. A tarka értékű szerepalakítások el­lenére szeretnénk sikeresnek, emléke­zetesnek elkönyvelni a belgrádi Nem­zeti Színház operatársulatának péntek esti újvidéki vendégjátékát, amelyre nem vethet árnyékot - nem hagyjuk - a fővárosiak azon mulasztása, hogy még szórólapot sem hoztak magukkal, és hogy az előadás több mint félórás késéssel kezdődött. FÜLÖP György Csubela Naplója Budapesten A Határon Túli Magyarok Hi­vatalának, valamint Budapest Fő­város Önkormányzata Főpolgár­mesteri Hivatalának szervezésében holnap, szerdán a budapesti Litea Könyvszalonban bemutatják Csu­bela Ferenc Naplóm című posztu­musz kötetét. A rendezvény házigazdája Tör­zsök Erika, a HTMH elnöke és Schiffer János, Budapest főpolgár­mester-helyettese, vendégeik pe­dig Kasza József, a VMSZ elnöke, Balla Lajos-Laci szövetségi képvise­lő és Juhász Attila, a VMSZ alelnök A könyvbemutató 17:30-kor kezdődik. Michael Hutchence halálhírére Csaknem húsz évet töltött el az ausztrál INXS eg­ittes jóban-rossz­­ban. Jubileumi világ­urnán törték a fe­jüket, amikor Michael Hutchence, a banda frontembere minden előzetes indoklás nélkül és visszavonhatatlanul távozott. Öngyilkosságot követett el, kábítószer-túladagolástól halt meg? Nem tudni. Mindez azért is érthetet­len, mert a 35 (de legfeljebb 37) éves Michael élete talán legboldogabb idő­szakát élte, s házasságkötésre készült tizenöt hónapos kislányának anyjával. A barátok és zenésztársak érthető­en porig vannak sújtva, hiszen a front­emberek elvesztését nem élték túl a nagy együttesek sem: Jim Morrisont a Doors, Freddie Mercuryt a Queen, Jerry Garciát pedig a Grateful Dead nem volt képes pótolni, s kitűnő zenészei ellenére arctalanná vált Frank Zap­pa nélkül a Mothers of In­vention is. Az INXS tíz év­vel ezelőtt volt csúcspont­ján, akkor került az ameri­kai listák élére a Need You Tonight, s több más daluk is futott a különböző listá­kon. Abban az évben jelent meg a Kick című albumuk is, amelyből vagy tízmilliót adtak el. Lemezeik 1981 óta több mint húszmilliót hoztak a konyhára. Telt há­zas koncert a Wembley­ben, sikeres turnék min­denfelé. Hutchence óvatos volt a siker­rel kapcsolatban, s csak botladozásnak nevezte az egész sikerszériát. Bár az el­múlt években külföldön „nem futott eléggé a szekér”, Ausztráliában ünne­pelt kedvencek maradtak. Négyévi szünet után rukkoltak elő új lemezük­kel, az Elegancly Wasteddel. A terve­zett, s talán soha meg nem valósuló vi­lágturné Veszítsd el a fejed - címet vi­selte volna. Lehet, hogy „csak ennyi” történt Michaellel is? (MTI)

Next