Magyar Szó, 1997. november (54. évfolyam, 258-281. szám)
1997-11-25 / 278. szám
10 MŰVELŐDÉS Parádés jubileum Ötvenéves a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Egy valóban emlékezetes ünnepi műsorral vasárnap ünnepelte meg fennállásának 50. évfordulóját a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Délután a vendégek megtekinthették a helyi néprajzi gyűjteményt, majd a templomban igen nagy érdeklődés előzte meg a belgrádi Zeneakadémia rézfúvós triójának hangversenyét. Silling István szerkesztésében alkalmi kiadvány jelent meg Művelődési élet Kupuszinán címmel, a kiadványt Fekete J. József mutatta be. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is zsúfolásig megtelt a művelődési egyesület színházterme, és aki ott volt, nem bánta meg, mert egy igazán nagyszerű műsort nézhetett végig. Újra megcsodálhatta a néptáncosokat, akik tényleg nem véletlenül értek már el itthon és külföldön egyaránt megannyi sikert, ilyen odaadóan, lelkesen és vidáman talán csak a kupuszinaiak tudnak táncolni. De volt ének, szavalat, vidám jelenet, szóval minden, ami egy rövid időre feledtetni tudta a mindennapi gondokat-bajokat. Szinte hihetetlen, hogy míg sok faluban csak nagy kínkeservesen tudnak elegendő szereplőt verbuválni egy színdarab előadásához. Kupuszinán két színjátszó csoport is működik, és jól megfér egymással; 22 tagja van az iskolás néptánccsoportnak és a felnőtt csoportnak is; vasárnap este fellépett négy zenekar 37 zenésszel; megannyi slágerénekes, de otthonosak az operettek éneklésében is... Dr. Živorad Smiljanic, a Tartományi Képviselőház elnöke és Guzsvány József, a József Attila Általános Iskola igazgatója nyitotta meg az ünnepséget, majd Siding Léda egy Petőfi-verset adott elő. Az iskola néptánccsoportjának föllépése következett Marásek Gáspár koreográfiájában. A művelődési egyesület legfiatalabb szakcsoportja a Step táncegyüttes, akik Tóth Zsaklina irányításával Vangelis görög zeneszerző zenéjére táncoltak ugyancsak nagy tetszést kiváltva. Föllépett egy vendégegyüttes is, mégpedig az apadni Jedinstvo Művelődési Egyesület énekkara Koleszár Nándor vezetésével. Kupuszinán igen népszerűek a vidám jelenetek. Molnár József rendezésében ezúttal a Csáti falugyűlés címűt adták elő a drámai csoport tagjai: Toldi István, Dienes Koleszár Valéria, Molnár József, Forgács Elvira, Molnár István. A „régi, szép időkre” emlékeztetve slágerek következtek Guzsvány Anita, Guzsvány Izabella, Guzsvány Katrin, Fridrik Noémi, Siplika Julianna, Fürsztner Attila és Molnár József előadásában, a Guzsvány Zoltán, Molnár Oszkár, Túri Gábor, Túri Róbert és ifj. Zsivó Péter összetételű zenekar kísérte őket. Sóti János humoristának ezúttal is sikerült megnevettetnie a jelenlevőket, majd az operett világába vezette be a közönséget Balogh Emese, Dienes Koleszár Valéria, Kiss Katalin, Klucsovszki Edit, Klucsovszki Ferenc, Koleszár István, Mióta József, Pécsi Horvát Mária és Pécsi József, őket a Koleszár Nándor, Pálinkás József, Újalkos István, Szabó János és Dienes László alkotta zenekar kísérte. A Mohácsi vész című vidám jelenet következett. Dienes Mihály rendezésében Péter István, Andrasics Albert, Maros Erika, Molnár István, Molnár János, Koleszár Tibor és Tumbász Attila mulattatta meg a közönséget. Vérpezsdítő táncot adott elő a néptánc csoport Kiss Katalin korreográfiájában, majd Koleszár István, a művelődési egyesület elnöke aranyplakettet adott át a nyolcvanéves Sturcz József tanító bácsinak, aki egész életét a falu művelődési élete ápolásának szentelte. A művelődési élet természetesen nem ötven esztendővel ezelőtt kezdődött Kupuszinán. A feljegyzések szerint az első lépések 1919-re tehetők, majd a kibontakozás kora 1924-től 1947-ig tartott, és akkor alakult meg a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Fölsorolni is nehéz lenne, mennyi népszínművet, operettet, drámát, gyermekdarabot adtak elő a színjátszók, hány föllépése volt a néptáncegyüttesnek. Minden bizonnyal sokat fogunk még hallani róluk. HAJNAL Árpád Arany János verseivel vetélkednek A Nemes Nagy Ágnes szavalóverseny benevezési határideje december 1-je A Nemes Nagy Ágnes szavalóversenyen idén Arany János műveivel versenyeznek a vajdasági általános iskolások. A szervező, a szabadkai J. J. Zmaj iskola emlékezteti az érdekelteket, hogy a december 6-ai döntőre december elsejéig várják a benevezéseket. A diákok most is négy csoportban versenyeznek: első csoport - I. és II. osztály; második csoport - III. és IV. osztály; harmadik csoport-V. és VI. osztály; negyedik csoport-VII. és VIII. osztály. Nagyon fontos versenyszabály, hogy egy iskola minden csoportban csak egy jelöltet állíthat. A művelődési egyesületek szintén egy-egy versenyzőt jelenthetnek be korcsoportonként, ők külön kategóriában szerepelnek. A képzőművészeti pályázatra is várják a pályamunkákat A benevezéseket az alábbi címre kell eljuttatni: Nemes Nagy Ágnes szavalóverseny, J. J. Zmaj iskola, Trg Oktobarske revolucije 22., Szabadka, m. k. ELFELEJTETT ARCOK, EMBEREK (69. rész) Hű maradt a színházhoz R. Pósa Rózsa Örökké színésznő akartam lenni - vallja még ma is R. Pósa Rózsa, akinek az álma ott az ötvenes évek elején teljesült is, hiszen megadatott számára a nagy lehetőség: bebocsátást nyert Thália templomába, vállára teríthette a hivatásosok akkor még fényes palástját. A topolyai Járási Magyar Népszínház fogadta be a fiatal, igen tehetséges kezdő színésznőt. Abban a legendás kis társulatban sajátította el a szakma csínjátbínját, ott tanulta meg, hogy mit jelent a nemzet napszámosának lenni. A színház iránti érdeklődés, „szerelem”, nagyon régóta kísérte R. Pósa Rózsát. Tizenkét éves korában, édesapja rendezésében, kis színpadi jelenetekben, egyfelvonásosokban már ott „feszített" a világot jelentő deszkákon. Később, a negyvenes évek közepe táján, a zombori Kaszinóban „fedezte” fel újra a színpad szépségét, varázsát. Ezek az évek nagyon sokat jelentettek számára. Zomborban a magyar nyelvű színjátszás újraéledésének felforrósodott levegője várta. Tapasztalt, ismert színjátszókkal dolgozhatott, mint amilyen, például, Karcher István vagy Zsuljevic Anti volt, és ami a legfontosabb: határtalan lelkesedéssel csinálták azt, amit az amatőr színjátszóknak azokban az években „csinálni” kellett! S habár akkor még talán nem is sejtették: az első hivatásos magyar nyelvű színház társulatát készítették fel (a zombori magyar színház 1953-ban alakult meg). 1950-ben Belgrádban „találjuk" R. Pósa Rózsát. A hivatali pálya mellett, amely odaszólította, a színjátszás iránti elkötelezettségét is magával vitte a fővárosba. Az ottani József Attila Művelődési Egyesület műkedvelői között teszi, teheti újra a dolgát. Játszik, rendez, szervez, egyszóval: motorja az öntevékeny munkának, amely, életének ott eltöltött ideje alatt, nem maradt eredmény nélkül. 1952-ben otthagyta a fővárost és Topolyára költözött. Új környezet, új emberek és egy kis színház emberközelsége, levegője volt az, ami egyik napról a másikra körülvette és R. Pósa Rózsa nagyon hamar rádöbbent, hogy jól érzi magát " v ajdasági kisvárosban. Különösen a színház vonzotta, villantotta fel előtte a lehetőséget, amelyről az idáig csak álmodni mert, hogy egyszer ő is ott lesz a hivatásos színészek sorában. 1953 áprilisában a topolyai Járási Magyar Népszínházhoz szerződött. Branislav Nušić: Dr. című vígjátékában debütált. Emlékezetes napok, hetek következtek számára. A kis, örökké mozgó színház egymás után „gyártotta" a bemutatókat, színészi feladatokban igazán nem volt hiány. A fiatal színésznőnek alkalma volt a megmutatkozásra, a megmérettetésre, és ő élt is az alkalommal. Megszemélyesített figurái jellemábrázoló képességéről tanúskodtak és arról, hogy aprólékos gonddal ügyelt minden kis részletre, árnyalatra, amelyek aztán külön színt adtak színpadra állított alakjainak. A topolyai Járási Magyar Népszínházban eltöltött évek életének egy olyan szakaszát határolták be, amely egyéniségének, színészi fejlődésének kibontakozását jelezte. Hogy a továbblépés mégis elmaradt, hogy R. Pósa Rózsa megvált a pályától, az már az emberi sorsok alakulásának kifürkészhetetlenségéhez tartozik. Tény, hogy az ötvenes évek derekán már Újvidéken találjuk, a Magyar Szó szerkesztőségében, ahol mint újságíró „keresi” a kenyerét. Azonban a szerkesztőségi szoba, az újságírói feladatok sokszínűsége sem jelentette a végső szakadást attól a másik megálmodott és aztán otthagyott pályától. Bejár az Újvidéki Rádióba, ahol kisebb-nagyobb szerepeket kap és vállal a felnőtt- és gyermekhangjátékokban, rádióiskolákban. Egyszóval: nem szakadt el attól a másik világtól. A színház iránti ragaszkodás ma is ott van, ott él R. Pósa Rózsában. Igaz a közéletben vállalt feladatok más irányba terelték érdeklődését, de úgy gondolom, hogy ennek ellenére sohasem fog elszakadni a színpad varázsától, hogy igazán otthon csak abban a világban érzi magát, amely mélyen ott van benne, amelyet magának megálmodott. FARAGÓ Árpád Magyar Szó 1997. november 25., kedd Emlékezetes Anna Bolena A belgrádi Nemzeti Színház operaegyüttesének székvárosi vendégjátékáról Az újvidéki SZNSZ operatársulatának jubileuma jegyében A viszonylag ismert Donizetti-operára, a Boleya Anna cműre, valószínűleg emlékezik még a székvárosi közönség, a szegedi operaház 1980. évi vendégjátéka kapcsán. Most pedig, 17 évvel később, egy másik vendégszereplés: a belgrádi Nemzeti Színház operatársulata jóvoltából, meg a Donizetti-bicentenárium alkalmából újra felfigyelhet a zenebarát erre a méltatlanul feledésbe merült, az ötvenes évektől pedig, Callasnak köszönhetően, reneszánszát élő partitúrára. A belgrádi operaház is 167 évvel a milánói Teatro Carcanóban megtartott ősbemutató után tűzte először műsorára az idei évadban nagy feltűnést keltve a fővárosi zenei ünnepségeken, ismertebb nevén, a REMUS-on. Dejan Miladinovicot, az új igazgatót feltehetően nemes becsvágy fűthette, amikor az Anna Bolenára, vagyis a dalmű eredet olasz nyelvű partitúrájára esett a választása, ugyanakkor magasra emelve a lécet a magánénekesek előtt. Mert nem titok: Donizetti is a korszak egymással vetélkedő nagy bel canto énekesei számára komponálta műveit. S századunkban Callas volt az, aki 1957- től új lendületet ad a bel canto stílusnak. Jasmina Šajnović címszerep-alakítása annak az érett előadóművésznek a produkciója, aki ügyesen, gazdaságosan bánik hangjával. Annájában föllelhető az önérzetesség, a becsvágy, a jóság, de a féltékenység is, amely a tébolyba kergeti. Viszonylag kis volumenű orgánuma jól érvényesült a magánszámokban, a csúcs a méltán híres őrülési jelenet volt, de szinte teljesen elveszett az együttesekben. A „feleségfaló’’ VIII. Henrik figuráját nagyon is jól mintázta meg a számunkra ez idáig ismeretlen énekes, Miodrag Mika Jovanovic basszbariton, jóllehet hangja egy fokkal világosabb volt a partitúrában lejegyzettnél. Mindazonáltal tolmácsolása illúziókeltő és a művész jó partnernek bizonyult. A Giovanna di Seymour összetett szerepében fellépő sztárénekesnek minősített Jadranka Jovanovic alakítása ambivalens jellegű: fizikumával és színészi eszköztárával megeleveníti az Anna vetélytársnőjére jellemző ismérveket: az önmaró kínt, a szerelmi vágyat, a gyötrődést, a lelkiismeret-furdalást, s végül a megelégedettséget, ám hangképzése s fölöttébb dús vibrátója idegen testként hat a bel canto világában. Az ifjú tenorista Dušan Plazinic, aki ezúttal lord Riccardo Percy, Anna egykori szeretője szerepében mutatkozott be, nagy fába kellett, hogy vágja a fejszéjét. Alkata megidézte a romantikus hős figuráját, de orgánuma és énektechnikája nem tudta sikerrel venni a szerep kényes és magas tessitúrája által képződő nehézségeket. Kár: Az est fölfedezése a Smeton apród (nadrág)szerepben fellépő Nataša Jovic volt. Regisztereiben kiegyenlített fiatal, búgó alt hangja nagy szerepek: Carmen, Delila, Angelina (Hamupipőke) várományosává teszik. A valódi bel canto énekét az újvidéki közönség nyílt tapssal jutalmazta, ezáltal jelesre vizsgázva, miután ezzel az elismeréssel csak Jovie művésznőt tisztelte meg. Lord Rochefortot, Anna bátyját, sikeresen alakította magvas basszus hangján az ugyancsak ifjú Nenad Jakovljevic, míg Igor Matvejev figyelemreméltó volt sir Hervey, a besúgó katonatiszt szerepében. Minden elismerésünk Dejan Savicé, a fiatal karmesteré, aki teljes egészében, csupán egyetlen húzással (a második felvonás bevezető női kara) szólaltatta meg Donizetti csaknem három óra időtartamú dalművét. Érthető mozdulatait, lendületes tempóit jól követték az előadók: magánénekesek, kórus, zenekar egyaránt. Szép megoldásokat hallottunk a klarinétszólamban, illetve az őrülési jelenet angolkürtszólójában. Aleksandar Zlatovic egyes funkcionális díszletei (a boltíves folyosók, a háttérben levő vitrázs), a már említett scalabeli színpadkép szakasztott mása. Ezenkívül nincs semmi különbség a két felvonás színpadképe között, holott az egyik Windsorban, a másik pedig Londonban játszódik le. Božana Jovanovic stilizált, tetszetős és gazdag jelmezeket alkotott. Különösen találó a királynőé és udvarhölgyéé, Seymouré. Radoslav Zlatan Dóric rendező ügyesen közelítette meg a XVI. századi kirakatpert a mai néző szemével, de melléfogott, amikor az őrülési jelenet sötét f-mollban megkomponált bevezető zenéjére öltözteti át az új királynőt a proszcéniumon. A tarka értékű szerepalakítások ellenére szeretnénk sikeresnek, emlékezetesnek elkönyvelni a belgrádi Nemzeti Színház operatársulatának péntek esti újvidéki vendégjátékát, amelyre nem vethet árnyékot - nem hagyjuk - a fővárosiak azon mulasztása, hogy még szórólapot sem hoztak magukkal, és hogy az előadás több mint félórás késéssel kezdődött. FÜLÖP György Csubela Naplója Budapesten A Határon Túli Magyarok Hivatalának, valamint Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatalának szervezésében holnap, szerdán a budapesti Litea Könyvszalonban bemutatják Csubela Ferenc Naplóm című posztumusz kötetét. A rendezvény házigazdája Törzsök Erika, a HTMH elnöke és Schiffer János, Budapest főpolgármester-helyettese, vendégeik pedig Kasza József, a VMSZ elnöke, Balla Lajos-Laci szövetségi képviselő és Juhász Attila, a VMSZ alelnök A könyvbemutató 17:30-kor kezdődik. Michael Hutchence halálhírére Csaknem húsz évet töltött el az ausztrál INXS egittes jóban-rosszban. Jubileumi világurnán törték a fejüket, amikor Michael Hutchence, a banda frontembere minden előzetes indoklás nélkül és visszavonhatatlanul távozott. Öngyilkosságot követett el, kábítószer-túladagolástól halt meg? Nem tudni. Mindez azért is érthetetlen, mert a 35 (de legfeljebb 37) éves Michael élete talán legboldogabb időszakát élte, s házasságkötésre készült tizenöt hónapos kislányának anyjával. A barátok és zenésztársak érthetően porig vannak sújtva, hiszen a frontemberek elvesztését nem élték túl a nagy együttesek sem: Jim Morrisont a Doors, Freddie Mercuryt a Queen, Jerry Garciát pedig a Grateful Dead nem volt képes pótolni, s kitűnő zenészei ellenére arctalanná vált Frank Zappa nélkül a Mothers of Invention is. Az INXS tíz évvel ezelőtt volt csúcspontján, akkor került az amerikai listák élére a Need You Tonight, s több más daluk is futott a különböző listákon. Abban az évben jelent meg a Kick című albumuk is, amelyből vagy tízmilliót adtak el. Lemezeik 1981 óta több mint húszmilliót hoztak a konyhára. Telt házas koncert a Wembleyben, sikeres turnék mindenfelé. Hutchence óvatos volt a sikerrel kapcsolatban, s csak botladozásnak nevezte az egész sikerszériát. Bár az elmúlt években külföldön „nem futott eléggé a szekér”, Ausztráliában ünnepelt kedvencek maradtak. Négyévi szünet után rukkoltak elő új lemezükkel, az Elegancly Wasteddel. A tervezett, s talán soha meg nem valósuló világturné Veszítsd el a fejed - címet viselte volna. Lehet, hogy „csak ennyi” történt Michaellel is? (MTI)