Magyar Szó, 1998. február (55. évfolyam, 29-52. szám)
1998-02-12 / 38. szám
1998. február 12., csütörtök Naptár 1998 A szlovéniai magyarok évkönyvéről is elmondhatjuk, hogy nyomdatechnikája korszerű, még a papír minőségében is gyönyörködhet az ember. Amit azonban feltétlenül ki kell emelnünk, az természetesen a tartalma és a szerkesztése (Szúnyogh Sándor munkája). Megtudhatjuk belőle egyegy fotóval illusztrálva, hogy mi minden történt egy esztendő alatt a muravidékiekkel. Jeles személyiségek közreműködésével összefoglalókat és tanulmányokat is olvashatunk itt a jeles napok és évfordulók mellett. Egy naptár nem nélkülözheti a meséket és a szépirodalmat sem. Göncz László elgondolkodtató írást közöl Egy baranyai utazás emlékei címmel. Kár, hogy nem derül ki az alábbi részletből, kik voltak a résztvevők, mert az is tanulságos lehetne: „Az irodalmi esten szereplő vajdasági magyar író és a horvátországi magyar értelmiségiek között dolok, a vajdaságiak - közülük többen éppen Baranyából származnak - és a horvátországi magyarok között hasonló ellentéteket nem ismertem. A beszélgetés során boncolgattuk azt a kérdést, miként viszonyult a háborúba kényszerített vajdasági magyarság a baranyai, illetve szlavóniai települések megtámadásához. A háborúban nagyon sok vajdasági magyart, bizonyára a hatalom részéről tudatosan irányítva, a Duna nyugati partján élő magyar testvéreik ellen vetettek harcba. Felvetődött tehát a kérdés, hogy milyen most a tudatosan vagy tudatlanul elkövetett tettekért a vajdasági magyarság erkölcsi felelőssége.” A szépirodalmi munkákban azt figyelem, hogy milyen jellegzetességeket őrzött meg a nyelv, hogyan ír a költő, amikor a témája inkább az egyetemesség felé ível, amikor Ithakáról, Érászról, Thanatoszról vagy a melankóliáról ír, és hogyan akkor, amikor a szülőföldjét és a családját állítja a középpontba. Ahogy Zágorec-Csuka Judit verseit olvasom, az az érzésem, hogy végig a közös nevezőt keresi, azokat az erényeket állítja egymás mellé, melyek a szülőföldjéhez kötik, azokkal a tapasztalatokkal, melyeket olvasmányélményeiből szerzett. Viharverten című könyve két ciklust tartalmaz, az elsőben élet-verseket olvashatunk, míg a másodikban halál-verseket, erre utal a tartalmuk is, ezen túl azonban van egy másik alkotói szándéka is: az első ciklus egyúttal tükröt állít a második elé, tényeket és elgondolásokat szembesít egymással. Végül így vall önmagáról a szerző: „Nem azért írok verseket, hogy halhatatlanná váljak, hanem azért, mert teljesebb képet szeretnék látni önmagamról és a világról, saját mikro- és makrokozmoszomról. A vers: csábítás, beteljesülés, dráma, önámítás, szépség és vonzalom. A ma költői az elűzött istenek leszármazottai, akik ebben az oltárnélküli világban az oltármentés illúziójában élnek.” Versek 1823 1848 MURAVIDÉKI KIADVÁNYOK Muratáj Az utóbbi években örvendetesen nőtt a muravidéki kiadványok száma, hozzá kell mindjárt tennünk, hogy a mennyiségi növekedéssel együtt a színvonaluk is kiegyensúlyozottabb lett, kivitelezésük pedig esetenként egyenesen irigylésre méltó. A Lendván megjelenő irodami, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat tavalyi számát lapozgatom, és az első, ami szembetűnik, az igényes nyomdai kivitelezés, négyszínnyomásos fotók illusztrálják műnyomó papíron. De más szempontból is példát mutatnak nekünk: megalakult a Szlovéniai Magyar Írók Társasága, elnöke Bence Lajos, a névsorból kiderül, hogy ott megférnek egymás móllean ez _ alap_ , közérthetőbb egy ilyen dokumentum, annál hatékonyabb, ráadásul a kívülálló is minden különösebb erőfeszítés nélkül tömören értesülhet, miről van szó. Az Eseménynaptárból megtudhatjuk, mi mindent szerveztek az elmúlt évben. A Muratajnak tavaly ez az egy száma jelent meg, a szépirodalom mellett helytörténeti, néprajzi és szocológiai írásokat is tartalmaz. Érdekes, hogy más vonatkozásban ugyan, de hasonló kérdések is foglalkoztatják a muramdékieket, mint a vajdaságiakat, elég csak Zágorec-Csurea Judit Rímm vagy maradni című munkájára utalni. MURÁT AJ Gyermekjátékok és népmesék Nemrégiben hunyt el a szlovéniai magyar irodalom egyik meghatározó egyéniségét a lekisebbeknek szánta. Alcíme: Gyermekjátékok és népmesék Muravidékről, ennek megfelelően az első fejezet kiolvasókat tartalmaz, a második játékokat, a harmadik népmeséket irodalmi nyelven, a negyedik pe-sorrendjében olvashatók a mesék. A nyelvjárásban lejegyzett szövegek végén - ahol lehetséges volt - a gyűjtők, lejegyzők, mesemondók adatait és gyűjtéshelyét is feltüntettük. A muravidéki mesék között van igaz történet, tréfa, hiedelemmonda, tréfa, tündérmese és Krisztus-legenda. Keletkezésük idején a mesemondás célja a munka megkönnyítése, szórakozás, erkölcsi és esztétikai nevelés, alkalma főleg a téli kukoricafosztás és favágás volt” - írja az előszóban M. Kozár Mária. A 110 oldalas könyv Bošnak Alenka illusztrációival tavaly jelent meg Lendván, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Topprint Kiadó közös gondozásában. KONTRA Ferenc Muravidék»* kmcšeslađa Magyar Szó Egészség receptje Könyvbemutató az újvidéki Petőfiben Forgách Éva gyanútlanul alávetette magát egy egyszerűnek tűnő veseműtétnek. Műtét közben orvosai korunk egyik legsúlyosabb baját, rákbetegséget állapítottak meg nála. Milliók élnek át hasonlót, mint amit ez a beteg átélt. Keveseknek sikerül feltámasztaniuk magukban a tehetetlen kétségbeesés érzete miatt elhaló küzdőképességet, a lelki egyensúlyt. Orvosai: dr. Sípos Tibor orvos-természetgyógyász, valamint Vargáné Kopornyik Zita pszichológus segítségével Forgách Évának sikerült. Közreműködésükkel küzdötte le a betegséget, és együtt írták meg ennek tanulságait az Agapé kiadásában nemrégen megjelent Csodafazék című könyvben. Ennek bemutatóját szervezi meg az Újvidéki Magyar Olvasókör jövő csütörtökön, február 19-én 17 órakor a Petőfi Sándor MME székházának nagytermében. Közreműködnek a szerzők, vagyis a gyógyuló beteg és kezelőorvosai. Bevezetőt mond dr. Harmath Károly ferences gvadirán. A Csodafezék máris kapható az Olvasókörben hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken délelőtt 9-től 15 óráig, szerdán pedig 13- tól 19 óráig, de természetesen árusítani fogják a bemutatón is. M-n Tollas Tibor-szavalóverseny Nagybarca Önkormányzata, valamint a lakiteleki Népfőiskola és az Antológia Kiadó Tollas Tibor nagybarcai születésű költő életművének hagyatékát megőrző és ápoló céllal meghirdeti a magyarországi és a határokon túli magyar fiatalok számára a Tollas Tibor- szavalóversenyt. Jelentkezni 1998. február 28-ig levélben lehet az Antológia Kiadó és Nyomda Kft. címén (H-6065 Lakitelek, Felsőalpár 3.). A jelentkezéskor mindenki pontosan közölte nevét, címét, életkorát. A borítékra írják rá: Tollas Tibor-szavalóverseny. Az előválogatókat 1998. március 5-20 között tartják, a döntő 1998. április elején lesz Lakiteleken, a Népfőiskola Kölcsey Házában. A legjobbak értékes jutalomban részesülnek. MŰVELŐDÉS 1 1 Divatos műfaj a rockopera A Sztárcsinálók zeneszerzője nyilatkozik Az Újvidéki Színházban javában folynak az új előadás, a Sztárcsinálók próbái. Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor rockoperáján a Művészeti Akadémia harmadéves színinövendékei és a ház társulatának tagjai, Nagy Viktor rendező és Ménich Gábor koreográfus instrukciói alapján dolgoznak. A produkció grandiózusnak ígérkezik, nagy remények fűződnek hozzá. ígéretesnek tartja a készülő előadást Várkonyi Mátyás, a Sztárcsinálók zeneszerzője is, aki a napokba Újvidékre látogatott, hogy belelessen a próbafolyamatba. Nem mindennapi dolog, hogy egy szerző jelen lehet a munkája színpadra állításánál. Várkonyi Mátyás a tapasztalatairól vall. - Nagyon furcsa és jó élményeket jelentett számomra mindaz, amit a próbákon tapasztaltam. Pontosan azok a dolgok térnek vissza, amiket annak idején, amikor még a Rockszínházzal vittünk színpadra a Sztárcsinálókat, megéltem. Ugyanazok az élmények frissülnek fel. Magamban csodálkoztam is szép halkan, hogy mennyire „beleírtuk” annak idején a darabba azt, hogy ez a fiatalok számára eladható legyen. Nagy Viktor érdeme, hogy a főiskolán létrehozott egy olyan változatot, ahol viszonylag kevés szereplővel előadható a történet úgy, hogy tulajdonképpen a színészek mindig a saját korukból, saját életükből meríthetik élményeiket Itt nagyon sok tehetséges színésztanoncot láttam, s hiszem, hogy az újvidéki izgalmas és jó előadás lehet Tartottam attól, hogy a Sztárcsinálók bizocai útj nét parodizáló részek, de, úgy tűnik, a nyos politikai felhangjai elavulnak, divatjukat múlják az akkori könnyűzőpolitika nem változik, mert a rá utaló részek most is aktuálisak. Néhány mondat nagyon erősen üzen, nagyon érdekesen hangzik az itteni közegben. ■ Miért nyúl valaki a rockoperához, mint kifejezőeszközhöz? - A rockopera ma nagyon élő, nagyon aktuális zenei és színházi műfaj, mely nem csak szórakoztat. Annak idején, amikor én elkezdtem foglalkozni a rockoperával, még nagyon gyerekcipőben járt a dolog. A Hair létezett, a Jézus Krisztus Szupersztár meg az Evita. A rockopera többet akar mondani, mint egy operett vagy egy musical. Bátrabban nyúl a politikához, mindenféle életérzést megkeres, kritizál, ha szükséges... Színházilag is, de más szempontokból is erős műfaj lehet. Az utóbbi néhány évben ugyan a rockopera egy kicsit elhajlott ettől a vonaltól, s ezt én nem is tartom jónak. Ha a musical és a rockopera visszacsorog az operett habostartás világába - akkor értelmét veszíti. Itt a színházról, annak funkciójáról van szó, amit a zenének a táncnak és a gondolatnak összhangban kell segítenie. Mert a rockopera csak akkor jó, ha ezt ötvözni tudja. Én ezért csinálom. ■ Sajnos, hozzánk meglehetősen hiányosan érkeznek a hasonló jellegűarországi produkciókról szóló hírek, azt azonban tudjuk, hogy nagyon népszerűek a zenés darabok. Valószínűleg Ön sem unatkozik... - Nagyon sűrű évet zártam éppen: az Egri csillagokból készült rockoperámat a Margitszigeten mutatták be a nyáron, az idén pedig Egerben, az eredeti várban lesz ismét bemutatója. A Madách Színház a Bródy Jánossal közösen írt musicalünket mutatta be Will Shakespeare vagy akit akartok címmel. A Dorian Gray című musicalemmel rendszeresen turnézunk Németországban... Ugyanakkor létezik a Budapesti Musical Színház nevű társulat is, amellyel dolgozom, a következő produkciónk az Evita lesz német nyelven. Magyar és külföldi szerzők számos zenés művét játsszák Magyarország-szerte, futnak az egy-két éve színpadon lévő darabok. A dzsungel könyve, a Valahol Európában, újra bemutatták az Olivért... Szinte majdnem minden pesti és vidéki színház musicalekből és rockoperákból él. Nagyon divatos műfaj ez, s erre büszke vagyok, mert végül is annak idején a Rockszínházzal ezt mi kezdük el. A mag kihajtott, s most már itt, Újvidéken is nyiladozik... ■ Nagy Viktor már rendezte a Sztárcsinálókat, de más Várkonyi- darabot is. Ragaszkodik egy-egy meghatározott rendezőhöz, koreográfushoz? - A ragaszkodás rossz szó. Ha egyerre tizenöt helyen játszanák a darabjaimat, akkor hiába is ragaszkodnék akárkihez. De van egy baráti alkotócsoport, melybe Nagy Viktor is, Ménich Gábor is, Bródy János is beletartozik, több darabon is együtt dolgozunk. Nagy Viktorral az utóbbi időben nagyon jó munkaközösséget alakítottunk ki. Persze, ha valahol egy másik rendező állítja színpadra a művemet, az is izgalmas, mert az új ízeket, új ötleteket jelent. ■ Újvidéki látogatásából is arra tudok következtetni, hogy Ön szerint a szerző munkája nem fejeződik be a kották megírásával, a zenei anyag elkészítésével... - Nem fejeződhet be. Most is azért vagyok itt, azért néztem végig a próbát, hogy az új ötleteket, az emberekre szabott elképzeléseket feldolgozhassam. Minden előadás más, mindenhol más karakterű színészek játszanak. A kérdés az, hogy mit tudok ebben még segíteni. Nagyon sajnálom, hogy az újvidéki előadás nem élő zenével megy majd, hisz az az igazi, de ezt az anyagi körülmények a magyarországi produkciók esetében is egyre kevésbé teszik lehetővé. Nagyon biztatónak tűnik azonban a dolog, s hiszem, hogy sikeres lesz az újvidéki előadás. MIHAJLOVITS Klára (Oros András felvétele) Várkonyi Mátyás és Nagy Viktor munka közben Képmások és csendéletek kisebb-nagyobb túlzásokkal - ez a címe Léphafit Pál karikatúratárlatának, melyet Baján rendeznek meg. A kiállítást Pietsch Lajos, a Magyar Nemzet szerkesztője és Klemm József, az Újvidéki Rádió munkatársa nyitja meg ma, 17 órakor, a bajai Ifjúsági Házban. A megnyitón fellép a Telepi Rádió is. s-K Irodalmi és képzőművészeti pályázat A topolyai község 1848/49-es jubileumi bizottsága és a Kodály Zoltán Művelődési Egyesület irodalmi és képzőművészet pályázatot hirdet Az én Petőfim címmel. A pályázatot három kategóriában hirdetjük meg: I. a legkisebbek IV. általános iskolás korig; II. az általános iskola V.-VIII. osztályáig; III. a középiskolások részére. A beérkező pályamunkákat szakzsűri véleményezi. A legjobbak értékes könyvjutalomban részesülnek. A legjobb irodalmi munkákat a topolyai jubileumi emlékünnepségen felolvassuk, a legsikeresebb képzőművészeti alkotásokból alkalmi kiállítást szervezünk. A pályamunkákat legkésőbb 1998. március 5-ig kell elküldeni a Kodály Zoltán ME címére: 24 300 Topolya, Vuk Karadžić u. 1., vagy személyesen minden munkanap 17.00-21.00 óráig.