Magyar Szó, 1998. június (55. évfolyam, 130-154. szám)

1998-06-09 / 136. szám

10 MŰVELŐDÉS A rekkenő hőség, a kimondottan magas hőmérséklet ellenére is sikeresen lebonyolódott a XXII. Durindó és a jubileumi, XXXV. Gyöngyösbokrda, a jugoszláviai magyarság talán legreprezentatí­vabb népzenei és néptáncfesztiválja. Péterréveje házigazdának bi­zonyult. A falu, a szervezők, a fesztiváltanács mindent megtetek a rendezvény zökkenőmentes megszervezéséért, s fáradozásuk nem volt hiábavaló. A szombaton megrendezett Durindó után, vasárnap a néptán­cosok adtak egymásnak találkozót a péterrévei Sportközpontban. A hagyományokhoz híven délben utcai felvonulással kezdődött a ren­dezvény, a szemle talán legattraktívabb része. A népviselőbe öltözött táncosokat és kísérőiket tapssal üdvözölték az utcára sereglett hely­beliek, és az ideérkező vidékiek. A látványos felvonulást köveően délután két órakor am­­­élyesen is megnyílt a jubileumi fesztivál, me­lyet a 110 évvel ezelőtt szül­ett helybeli Mol­nár Imre énekes, dal­gyűjtő és énekes-peda­gógus emlékének szen­teltek. Az egybegyűlteket először is Varga F. Jó­zsef Péterréve polgár­mestere üdvözölte, meg­köszönve a segítséget mindenkinek, aki anya­giakban vagy más mó­don hozzájárult a ren­dezvény megszervezésé­hez. A szervezőbizottság nevében Kódé Ká­roly, a helybeli Tisza Népi Együttes művésze­ti vezetője köszöntötte a népes közönséget, a résztvevőket. Ezek után Lajber György szólt az egybegyűltekhez a becsei önkormányzat nevében. Emlékezte­t, hogy a becsei község immár harmadszor vállalkozik a fesztivál megrendezésére, ugyanis kétszer Óbecse és idén első ízben Péterréve látta vendégül a két nagyszabású rendez­vény résztvevőit. A 62 évvel ezelőtt Gombosról induló és folyama­tosan fejlődő fesztivál megnyitóját dr. Boško Perošević tartomá­nyi kormányfő is megtisztelte jelenlétével. Szólt a többnemzetségű Péterréve lakosságának példamutató együttéléséről, méltatta a Szerb Köztársaságban élő magyar nemzeti kisebbség legtömegesebb fesztiválját, mely hozzájárul az itt élők kivételesen gazdag népha­gyományainak megőrzéséhez. A rendezvényt Varga Péter, a fesz­tiváltanács elnöke nyitotta meg, annak reményében, hogy a jugo­szláviai magyarság esztendős ünnepe nemcsak a tánc, a muzsika fesztiválja, hanem azon túl élni akarásunkat, az önmagunkba ve­tett hitd erősíti és szolgálja a jövőben is. Ezt köveően 36 együttes mutatkozott be, közöttük szerb, bunye­­vác és szlovák néptánchagyományokat ápoló csoportok, valamint Becse testvérvárosának, Szekszárdnak az országhatárokon kívül is igen ismert és szép sikerrel szereplő néptáncegyüttese, a Babimna. Noha a Durindónak és a Gyöngyösbokrétának továbbra sincs verseny jellege, a produkciókat öttagú fesztivált szakbizottság érté­kelte: Bodor Anikó (elnök), Brezovszki Eszter, Beszédes Va­léria, Lévai Péter és dr. Olsvai Imre. Ők választják ki azokat az együtteseket is, amelyek majd a rendezvény szeptemberben meg­szervezendő gálaműsorán fellépnek. A látványnak, a színvonalnak, az egész évi tevé­kenységnek bizonyos fokmérője volt mindaz, amit Pé­­ter révén láthattunk. Sajnálhatjuk, hogy nem láthat­tuk a gombosiakat, akik a selejtezőkön nem jutottak túl néptánccsoportjukkal, s talán ebből kifolyólag a Durindón sem jelentek meg. Dr. Olsvai Imre, a zsűri tagja a következőképp nyilatkozott a Durindón látottakról. -A fejlődés tagadhatatlan, mert hol az egyik, hol a másik dimenzióban tapasztalunk fejlődést. Vagy megjelennek olyan települések, akik eddig még nem vettek részt, vagy pedig újabb nemzedékekkel talál­kozunk. Az ember lát már nyolc-tízéves gyerekeket is citerázni, énekelni, de ott vannak a hetven-nyolcva­­n éves öregek is, akik őrzik hagyományaikat, és szíve­sen osztják meg a kincseket a fiatalokkal. Van egy olyan érzés is, hogy most már nemcsak a hagyomá­nyőrző népréteg kapcsolódik be a munkába, akik be­leszülettek ebbe, hanem azok is - főleg városi fiatalok -, akik számára ez már egy tudatos felfedezés, azo­nosságvállalás az ősök hagyományával. Egy másik dimenzió a földrajzi kiterjedés, azaz hogy húsz-hu­szonöt éves fiatalok számára már nem probléma a legnehezebb erdélyi moldvai dallamoknak a megszó­laltatása, ami a ritmusánál, a díszítésénél fogva az egész hangvételét illetően nehezebb műfaj, mint mondjuk, egy alföldi új stílusú dalnak az előadása. Az idén jóleső élmény, hogy olyan települések, amelyek először vagy másodszor léptek színre, már teljesen belesimultak a többiek színvonalába. Két vagy három esetben még tapasztalható a műdal-lecsapódás, amiről ők úgy érzik, hogy a sajátjuk, ez már így volt a századelőn. Bartók és Kodály is megfigyelték, hogy keveredett a múlt századi műdal a valóságos, gyökeres hagyománnyal, és ez ma úgy üti fel a fejét, hogy egy rádióban hallott vagy egy kötetlenebb mulatság hangula­tában előkerült hallgatónóta még belecsúszik a repertoárba. Ez nem főbenjáró bűn, egyfajta gyerekbetegség, amit könnyű leküzdeni. Ezért van a szakmai bi­zottság, hogy azután szóban is meg főleg írásban megtegye az észrevételeit amiből ed­dig is mindig okultak, tanultak az érintettek. Növekedett a művé­szi színvonal, és van­nak olyan apróságok is, amelyek a hagyományos népzenében talán nem jelentkeztek, ilyen a dal­csokor. Csöppet sem könnyű hat-nyolc perc­be belesűríteni valaki­nek az önvallomást a szülőfalujáról, az ősei­ről, az életéről. Kimerít­hetetlen a népzenei kincs. Szerencsére itt, délvidéken (is) érdemes még bányászni, akadhat teljesen újdonság­­számba menő dallam is. Különösen nagyszerű, hogy mentesek az operettes, a népszínműves hangvételektől, a szélsőségektől, a túlzott érzelgősségtől. Ugyanakkor kár, hogy egy Bartók és Kodály nem érhették meg, és nem hallhatták, hogy a fiatalok, mint Ivánovics Tünde, Tényi Edit és mások miként tolmácsolják a népdalt, mely szerintem művészileg oly tökéletes, hogy azt is mondhatnánk: val­lomás a népzenéről. Ilyen előadások hallatán úgy érzem, hogy ér­demes volt erre a pályára mennem, részt ve­ni 40-50 éven át a gyűjtésben és az utóbbi 20-25 évben a hagyományápolás fejleszté­sében. Visszakanyarodva a Gyöngyösbokrétához, íme a fellépők névso­ra, akiknek a produkciójáról a bírálóbizottság a közeljövőben ad véleményezést: Tisza Népi Együttes, Péterréve, Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület, Doroszló, Móra István Művelődési Egye­sület, Kevi, Fehér Akác Művelődési Egyesület, Tóthfalu, Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Nagybecskerek, Vadvirág Ha­gyományápoló Kör, Ada, Feketics Művelődési Egyesület, Feke­­tics, Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület, Temerin, Ady Endre Művelődési Egyesület, Moravica, Móra Ferenc Mű­velődési Egyesület, Csóka, Arany János Magyar Művelődési Egyesület, Szenttamás, Petőfi Sándor Ma­gyar Művelődési Egyesület, Újvidék, Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Pancsova, Orion Művelődési Egyesület, Becse, Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Torda, Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Orom, Testvé­riség Művelődési Egyesület, Martonos, Tisza­­gyöngye Művelődési Egyesült, Törökkani­­zsa, Petőfi Sándor Művelődési Egyesült, Ku­­puszina­ Egység Művelődési Egyesült, Er­­zsébetlak, Mendicus Művészeti Központ, Csantavér, Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör, Becse, Isfka Sándor Művelődési Egyesült, Hajdújárás, Tamási Áron Székely Művelődé­si Egyesült, Székelykeve, Bartók Béla Mű­velődési Egyesület, Csantavér, Tisza nép­tánc­együttes, Kanizsa, Testvériség Művelődési Egyesület, Horgos, Jókai Mór Művelődési Egyesület, Kispiac, Népkör Művelődési Egye­sület, Szabadka, Kodály Zoltán Művelődési Egyesület, Topolya XXII. DURINDÓ, XXXV. GYÖNGYÖSBOKRÉTA Az önmagunkba vetett hit erősítése Csaknem 80 népzenei csoport a Durindón, és 31 néptáncegyüttes a Gyöngyösbokrétán - Tömegesség, változatosság, színvonal (ÖTÖS András felvételei) A házigazdák, a péterrévei Tisza Népi Együttes tagjai attraktív rábaközi táncokat mutattak be Felvonulásra készen Árnyék híján talán 40 fokon Fiatalság, öröm, elégedettség: a fesztivál üzenete Munkatársak: LAJBER György 5 s 5 NAGY Magdolna Varga F. József üdvözli az egybegyűlteket A szabadkai Népkör Bokréta citeraegyüttese Magyar Szó 1998. június 9., kedd A következő szervező: Topolya Az eddigi gyakorlat értelmében a jövő évi Durindót és Gyöngyösbokré­tát Bánátban kellene megszervezni. A pályázatra azonban nem jelentkezett senki, így a fesztiváltanács kénytelen eltérni attól a gyakorlattól, hogy egyik évben Bácskában, a másik évben pedig Bánátban szervezzék meg a feszti­vált. A megismételt pályázatra a topolyai Kodály Zoltán Művelődési Egye­sület jelentkezett Egeresi Sándor, az egyesület elnöke rövid nyilatkozatában hangsúlyoz­ta, hogy Topolya megtiszteltetésként fogadja a sorrendben XXIII. Durindó és a XXXVI. Gyöngyösbokréta megszervezését A jelentős tevékenységet kifejtő egyesület ily módon is hozzájárul annak az értéknek a megőrzéséhez, amely a jövő nemzedék számára rendkívül fontos, azaz őseink hagyomá­nyainak megőrzéséhez. - A péterréveieknek csak gratulálni tudunk, nem lesz könnyű túltenni rajtuk, de mindenesetre megpróbáljuk. Botostánc az utcán Kitettek magukért a szekszárdi vendégek

Next