Magyar Szó, 1998. szeptember (55. évfolyam, 208-233. szám)
1998-09-13 / 219. szám
A MEGMARADÁSUNKÉRT Magyar Szó A kultúrkör épületét az ötvenes években lakossági összefogással építették, az akkori követelményekhez mérten sokáig egyike volt a legcélszerűbb és legmegfelelőbb (művelődési célokra épült) létesítményeknek. Azóta persze változtak a feltételek, és az idő vasfoga is megtette a magáét. Éppen ezért a kultúrkör mostani vezetősége számára elsődleges feladat az ott folyó tevékenységhez szükséges feltételek megteremtése. Nagyon sok erőfeszítést, utánajárást, kemény csatát, egyezkedést igényelt, és majdnem nyolc év ment rá, mire a kultúrkör céljaira a polgárok által épített épületet telekkönyvileg is ismét a Petőfi Sándor Magyar Kultúrköré lett. Sajnos nekünk is részünk volt olyasmiben, amit most a kulai Népkörben élnek át, és így teljes mértékben együtt tudunk érezni velük. Szerencsésen túl vagyunk rajta, és most már hozzákezdhetünk egy hosszabb távú terv megvalósításához. Újjá kívánjuk építeni és ezzel funkcionálisabbá tenni az épületet, hogy ne csak becses magyar művelődési központ legyen, hanem olyan feltételekkel is rendelkezzen, amelyek alkalmassá teszik egy körzeti kultúrközpont funkciójának betöltésére. Úgy ítéljük meg ugyanis, hogy erre itt, Közép- Bácskában, a Tisza mentén, nagy szükség van. Ennek egyik előfeltétele az épület felújítása, és természetesen párhuzamosan a tevékenységet is ilyen irányban kell fejleszteni - mondta Berecz Tamás, a kultúrkör elnöke. - Első hallásra ez nagyon összetett feladatnak tűnik. Képes erre egy kultúregyesületi vezetőség? - A vezetőségünk által elfogadott és a mintegy 50 tagú tanács által is támogatott terv megvalósítására tízéves időszakot irányoztunk elő, így tehát nemcsak ennek, hanem minden bizonnyal a soron következő vezetőségeknek is lesz ezen a téren tennivalója. Fontosnak tartjuk viszont a tervet, mert eddig minden (a karbantartó munkálatoktól a rendezvények szervezéséig) esetenként történt, ami felemás megoldásokat hozott, és később jöttünk rá, hogy milyen sok pénzbe kerül. Ezt a tervet persze nem áll tagú elnökség realizálja, hanem olyan széles körű akciót indítunk, amelyben a város polgárai messzemenően kiveszik részüket. Az anyagi eszközöket több forrásból kívánjuk előteremteni. Mindenekelőtt számítunk a lakosság összefogására. Megítélésünk szerint ha a városunkban élők családonként évente csak 50 márkának megfelelő összeget adnának erre a célra, öt éven belül meg is lehetne valósítani az elképzeléseket, persze, ehhez társítjuk majd a vállalkozók adományait, a különböző hazai és külföldi alapítványoktól esedékes pénzt és nem utolsósorban az önkormányzati támogatást. ■ Ez voltaképpen mit eredményezne? Alapos mérlegelés után, mivel az elnökségben és a tanácsban is több ilyen profilú szakember is helyet kapott, a topolyai Medijana projekttől megrendeltük a részletes felújítási tervet, amely fokozatosan készül. A felújítás tervezett költsége mintegy 750 000 német márkának megfelelő összeg lesz, és a meglevő 1000 négyzetméteres terület helyett 1300 négyzetméter funkcionális belső térhez és egy nagy udvarhoz jutnánk. A mostaninál egy jóval korszerűbb és funkcionálisabb, 550 férőhelyes színházterem, megfelelő lépcsőzetes színpad kapna helyet A terem báli rendezvényekre is alkalmas lenne, mivel az ülőhelyek csak a balkonon lesznek rögzítve. Kialakítanánk egy több mint 120 négyzetméteres klubhelyiséget, illetve kamaratermet, ahol a legkülönbözőbb rendezvényeket bonyolíthatjuk le. Lenne egy nagyobb és egy kisebb próbaterem, több öltöző, a kellékek és a díszlet raktározására, kosztümök megőrzésére alkalmas helyiség, konyha és műszaki helyiség. Az új részben a régi főbejárat átalakításával egy kiállítások szervezésére és egyéb rendezvények lebonyolítására is alkalmas csarnokot kapunk. Az emeleti részen könyvtár és számítógépes terem, irodahelyiség létesül, a tetőtérben pedig vendégszobák kialakítására is lehetőség nyik. Az udvarban a nyári színpad mellett bungalók építésére is lehetőséget teremtünk, s ezzel nyári táborokat is szervezhetünk majd. ■ Pillanatnyilag milyen fázisban van a felújítás? - Megbeszéltük, hogy az épület felújítási munkálatai semmiképpen sem akadályozhatják a kultúrkörben folyó tevékenységet, sőt azt fejleszteni kell, mert mindannak, amit tervezünk, csak akkor van értelme, ha itt reggeltől estig pezseg az élet. Örömmel mondhatjuk, hogy ez most így is van. Tevékeny a társastánccsoport, a népi hagyományokat ápoló ének- és tánccsoport, újra elkezdtek próbálni a színjátszók, nagyon dicséretes munkát fejt ki a kézimunkaszakkör, tevékeny a meseház, a játékház, amelynek keretében a gyermekeket öleljük fel. Régi rendezvényeket is felújítunk, így például táncmulatságokat szervezünk a középiskolások, külön pedig a középkorosztályhoz tartozók számára, több társasest lesz, ismeretterjesztő rendezvényeknek is helyet adunk. Mindezt továbbra is öntevékeny módon, tehát amatőr munkával valósítjuk meg. A tevékenység tehát egy pillanatig sem áll meg, de ezzel párhuzamosan a legjobb úton haladunk afelé, hogy az építkezés is fokozatosan megkezdődjön. A kultúrkör jelenlegi telkét már sikerült bővítenünk, és elő szeretnénk teremteni a pénzt az újjáépítés első szakaszához. Reméljük, hogy tavaszra elkészülhet már a klubhelyiség, a próbaterem, a szükséges mellékhelyiségekkel és a vizesgóccal. A következő szakaszban az épület másik végét, az előcsarnokot, az emeleti részt, a nagy vizesgócot építenénk ki, és amikor a tevékenységet bizonyos értelemben ezekbe a helyiségekbe tesszük át, kezdenénk hozzá a nagyterem átépítéséhez. ■ Fejtegetéséből nagy optimizmus sugárzik. Nem gondolják, hogy ilyen nagyszabású terv megvalósításához nem éppen a legkedvezőbb időket éljük, és hogy az emberek nem támogatják majd osztatlan lelkesedéssel a tervet? - Ha nem lennénk optimisták, aligha vállaltunk volna szerepet a vezetőségben. Biztos, hogy ezek a mostani idők, amikor voltaképpen valamenynyien a túlélés nem könnyű feladatával küszködünk, talán nem a legalkalmasabbak ilyen horderejű tervek valóra váltására. De feltehetném a kérdést másként is: várjuk ölbe tett kézzel a dolgok jobbra fordulását? Sorvasszuk el a munkát? Pusztuljon le teljesen az épület állaga, és siránkozzunk azon, hogy mit mulasztottunk el? Egyébként a vezetőség nem a saját feje szerint döntött, kikérte a polgárok véleményét is, s egyértelműen támogatták akciónkat. Nem lesz könnyű, de el kell kezdenünk, és nagyon bízom benne, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza. A becsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben ez a most folyó akció ebben a térségben egy kicsit a magyarság fennmaradásának biztosítéka is. LAJBER György Siránkozás, kivárás helyett tenni kell valamit Becsén széles körű akció keretében láttak hozzá a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör épületének teljes felújításához A becsei művelődési élet egyik központja a II. kerületben, az úgynevezett Alsóvároson van. Különösen a második világháborút követő időszakban, egészen a hetvenes évek végéig folyt itt szerteágazó tevékenység. Előbb egy önálló magyar kultúrkörben, majd az ötvenes évek végétől a városi amatőr színház tagozatában. Azok, akik részesei voltak az ott kialakult lüktető életnek, nosztalgiával, a fiatalabbak viszont egy kicsit csodálkozva, sőt irigykedve gondolnak erre az időszakra. A nyolcvanas években viszont megszűnt mindenféle művelődési tevékenység, és az épület állaga is erősen leromlott. A kilencvenes évek elejétől a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör újjáalakításával fokozatosan beindult a munka, és noha az épület státusával nagy bajok voltak, egyre szerteágazóbb tevékenység bontakozott ki. Ma már több szakosztályban mintegy 300-an kapcsolódtak be a tevékenységbe, a kicsinyektől a korosabbakig, így a Meseháztól a kézimunkaszakkörig minden megtalálható. Az épület állaga, sajnos, továbbra is nagyon rossz, és bizony a folyamatos munka egyik legnagyobb kerékkötője éppen ez, meg a helyiséghiány. Sok cég erre a rendezvényre talán be sem nevezne, de a kiállítás vezetősége a tavaszi vásáron a megszokott kiállítóhelyeket csak abban az esetben tartja fenn, ha ezen is jelen vannak. Ezért a vállalatok képviselői szerint új tartalmat kellene adni az őszi kiállításnak, hogy mindenki számára vonzóbbá tegyék. ELMARAD AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS Jó volt azonban látni, hogy tönkretett gazdaságunkban vannak azért olyan cégek, melyek saját erejüknek, tudásuknak köszönhetően nemcsak hogy fenn tudnak maradni a piacon, hanem fejlődésre is képesek. A valjevói Srbijanka ezek közé a vállalatok közé tartozik, s minden bizonnyal nem véletlenül érdemelte ki ötödször is a vásár nagy bajnoki serlegét. A mostani rendezvényen is új termékkel rukkolt ki, mégpedig a Vuk Karadzié nevet viselő szilvapálinkával. A francia Belvedere céggel kötöttek ötéves együttműködési szerződést. Goran Spanja, a francia cég itteni képviselője elmondta, hogy Párizsból szállítják a különleges üveget a Srbijankának, s külföldön az árusítást is végzik. Az új pálinkát a kínai piacon vezetik be, de csakhamar Európa-szerte megjelenik. A szilvapálinka után a Srbijanka gyümölcslevek forgalmazzák. A külföldi intézetekben már osztályozták a minőségét, s messzemenően a legjobb jugoszláv üdítőnek számít. Dušan Krsmanovic, a Srbijanka vezérigazgatója elmondta, noha megfelelő kiviteli progarmokat dolgoztak ki, mégis az a céljuk, hogy a hazai piacot árasszák el termékeikkel. Ilyen felfogásukat azzal magyarázzák, hogy az előírásokban a kiskapukat megkerülve lehet csak eljutni a külföldi piacra. Ezért termékeiknek mindössze a 8- 10 százalékát exportálják, vagyis annyit, hogy beszerezhessék a nyersanyagot, növelhessék a termelést. Mint minden vállalatban, nálunk is sok a gond, de erről nem szívesen beszélek. A legnagyobb kerékkötő az országon belül tapasztalható szervezetlenség. A vezetőségnek tudnia kellene, hogy ha ki szeretnénk lábalni a nehézségekből, akkor a mezőgazdaságot kellene támogatnia. Ám ez a támogatás elmarad. Magyarország például 44 százalékban dotálja a gyümölcstermesztést, nálunk viszont mindössze 1 százalékos a támogatás. Tízéves fejlesztési programot kellene kidolgozni, mert a mezőgazdaság is felélte a forgótőkéjét Rengeteg ígéretet kaptunk már erre. Nem egy ízben mondták, hogy átütemezik az adósságot, így volt 1994-1995-ben, mikor elapadtak a forrásaink. Megígérték, hogy átütemezik az adósságunkat, de akkor is ki kellett fizetnünk a termelőket, akiktől átvettük az árut A gyümölcstermesztésben is el kellene végezni a körzetesítést mint a szőlőtermesztésben, mert a feldolgozó vállalatok tudják megmondani, hol, miből, mennyit termesszenek a termelők - magyarázta a vezérigazgató. Dusan Krsmanovic szerint a privatizáció sok mindent megoldana, de most már sürgősen el kellene kezdeni. Ők elvégezték a vagyon felértékelését, s a külföldi partner segítségével a tőkeemelés modelljét választanák, csakhogy a privatizációról az illetékesek hallgatnak. KÜLFÖLDÖN IS HÍRES A HORGOSI PAPRIKA A horgosi Vitamin Paprikagyár is minden lehető díjat learat. Készlete 11 arany- és 1 ezüstéremmel gazdagott, valamint elnyerte a vásár bajnoki nagy serlegét is. Vásárlóinkat igyekezünk mindig valamilyen újdonsággal meglepni. A tavaszi vásáron mutattuk be a fagylaltport, mely négy ízben (vanília, mogyoró, földieper és rumputich) készül. Piacra került továbbá négy új tea is (ribizli, meggy, reggeli és gyermektea). Mindezek a termékek a minőségükért aranyérmet kaptak. Ezen a vásáron a müzlit szerettük volna bevezetni a piacra, de az új csomagológépünk miatt még nem indulhatott be a termelés, úgyhogy majd csak tavaszra jelenik meg. Ez tehát egy új termékprogram, mely hiánycikknek számít a piacunkon. A müzlin kívül zab- és rozspelyhet is készítünk - ismertette Sandra Belančić marketingigazgató. A Vitamin azonban elsősorban a kiváló minőségű paprikájáról híres. A csípős paprikakivonatért ezúttal is megkapta a nagy aranyérmet Ám termékei iránt egyre nagyobb az érdeklődés külföldön is. Németországba, Ausztriába, Szlovéniába és Szlovákiába szállítják a paprikakivonatot és a Gurman elnevezésű ételízesítőt - Európában a legnagyobb paprikafeldolgozó üzemként tartanak bennünket nyilván. Termékeink minősége mellett a csomagolóanyag minőségére is nagy súlyt helyezünk. Mindezt önerőből tesszük. Az egyéni termelőket is támogatjuk, mégpedig oly módon, hogy paprikamaggal, palántával, műtrágyával látjuk el őket Tőlük évente 800-1000 vagon paprikát vásárolunk fel, így lassan, de biztosan fejlődünk - mondta Sandra Belancé. G. KÁNTOR Csala Céltévesztés Az őszi vásárt új tartalommal gazdagítva vonzóbbá kellene tenni Újvidéken szombaton bezárta kapuit a 35. Nemzetközi Őszi Vásár, ahonnan vegyes érzelmekkel távoztak a kiállító cégek képviselői. Valamennyien örültek a különféle díjaknak, melyeket jó minőségű termékeiért kaptak, de szinte mindannyian keserű szájízzel távoztak. A kiállítást a szokásos időpontnál korábban szerveztek meg, minek folytán jóval kevesebb vállalat állította ki termékeit. A látogatottság is gyér volt, noha köztudomású, hogy a tavaszi nemzetközi mezőgazdasági kiállításnál az őszi mindig szerényebb. A Srbijanka standja 1998. szeptember 13., vasárnap Gazdag egyhetes program Holnap kezdődik a 46. Kanizsai írótábor Beszámoltunk már arról, hogy az idén megújul a Kanizsai írótábor, amely szeptember 14-étől 19-éig tart. A 46. írótábor 20-25 állandó vendég részvételével a régebbi időkhöz hasonlóan ismét igyekszik alkotótáborrá is válni, amellett, hogy megmaradnak a hagyományos rendezvények. A szervezőkre jókora feladat hárul, hiszen holnaptól szombatig mindennap szeretnének olyan rendezvényt tartani, amely a közönséghez szól. Holnap délután fél hatkor megkoszorúzzák az írótábor emlékművét, a városháza előcsarnokában pedig ezt követően kiállítást nyitnak meg. A hétvégi tanácskozás témájául is a „másság” szolgál, s remélhető, hogy ezen az összejövetelen tömegesen részt vesznek az érintettek és az érdeklődők. Az irodalmi estet kedden este nyolc órai kezdettel Koncz István kanizsai költőnek szentelik, s ebben szerepet vállal az Orbis folyóirat is, mely a költő halála után különszámban méltatta irodalmi munkásságát. Koncz István rendező, a Szemtől szemben elnevezésű utcai rendezvény szervezője (írók találkozása az olvasókkal) a találkozóra ezúttal a Petőfi Sándor utca lakóit (és persze másokat is) hívja meg csütörtökön 16 órára, mivel a forradalom és a szabadságharc 150. évfordulóját ünnepeljük. A Petőfi utcában könyvekből és dokumentumokból összeállított kiállítást is rendeznek. Egyébként több kiállítást is megtekinthet a közönség: a József Attila Könyvtár például bemutatja pénteken a legértékesebb, féltve őrzött könyveit, amelyek jórészt ismeretlenek a közönség számára. Az írók ezúttal is ellátogatnak az iskolákba és a falvakba, a pénteki „központi” irodalmi esten pedig bárki meghallgathatja őket. A szervezők azt várják, hogy ezen az esten elsőként valóban a kanizsai (vagy az oda ellátogató) közönség ismerkedjen meg a legújabb, az előző napokban született versekkel, novellákkal, esszékkel, tárcákkal... A rendezvények célja, hogy fölélesszék a régi hagyományt, amikor az ismert írók és költők fölolvasták a Kanizsán készült alkotásaikat, ugyanakkor a sok-sok egyéb kísérőrendezvény is az irodalom megszerettetését, pártolását, megismerését szolgálja.