Magyar Szó, 1998. szeptember (55. évfolyam, 208-233. szám)

1998-09-13 / 219. szám

A MEGMARADÁSUNKÉRT Magyar Szó A kultúrkör épületét az ötvenes években lakossági összefogással építet­ték, az akkori követelményekhez mér­ten sokáig egyike volt a legcélszerűbb és legmegfelelőbb (művelődési célokra épült) létesítményeknek. Azóta persze változtak a feltételek, és az idő vasfoga is megtette a magáét. Éppen ezért a kultúrkör mostani vezetősége számára elsődleges feladat az ott folyó tevé­kenységhez szükséges feltételek meg­teremtése.­­ Nagyon sok erőfeszítést, utánajá­rást, kemény csatát, egyezkedést igé­nyelt, és majdnem nyolc év ment rá, mire a kultúrkör céljaira a polgárok által épített épületet telekkönyvileg is ismét a Petőfi Sándor Magyar Kultúr­köré lett. Sajnos nekünk is részünk volt olyasmiben, amit most a kulai Népkörben élnek át, és így teljes mér­tékben együtt tudunk érezni velük. Szerencsésen túl vagyunk rajta, és most már hozzákezdhetünk egy hosszabb távú terv megvalósításához. Újjá kívánjuk építeni és ezzel funkcio­­nálisabbá tenni az épületet, hogy ne csak becses magyar művelődési köz­pont legyen, hanem olyan feltételek­kel is rendelkezzen, amelyek alkalmas­sá teszik egy körzeti kultúrközpont funkciójának betöltésére. Úgy ítéljük meg ugyanis, hogy erre itt, Közép- Bácskában, a Tisza mentén, nagy szükség van. Ennek egyik előfeltétele az épület felújítása, és természetesen párhuzamosan a tevékenységet is ilyen irányban kell fejleszteni - mond­ta Berecz Tamás, a kultúrkör elnöke. - Első hallásra ez nagyon össze­tett feladatnak tűnik. Képes erre egy kultúregyesületi vezetőség? - A vezetőségünk által elfogadott és a mintegy 50 tagú tanács által is támo­gatott terv megvalósítására tízéves idő­szakot irányoztunk elő, így tehát nem­csak ennek, hanem minden bizonnyal a soron következő vezetőségeknek is lesz ezen a téren tennivalója. Fontos­nak tartjuk viszont a tervet, mert ed­dig minden (a karbantartó munkála­toktól a rendezvények szervezéséig) esetenként történt, ami felemás meg­oldásokat hozott, és később jöttünk rá, hogy milyen sok pénzbe kerül. Ezt a tervet persze nem áll tagú elnökség realizálja, hanem olyan széles körű ak­­ciót indítunk, amelyben a város polgá­rai messzemenően kiveszik részüket. Az anyagi eszközöket több forrásból kí­vánjuk előteremteni. Mindenekelőtt számítunk a lakosság összefogására. Megítélésünk szerint ha a városunk­ban élők családonként évente csak 50 márkának megfelelő összeget adná­nak erre a célra, öt éven belül meg is lehetne valósítani az elképzeléseket, persze, ehhez társítjuk majd a vállal­kozók adományait, a különböző hazai és külföldi alapítványoktól esedékes pénzt és nem utolsósorban az önkor­mányzati támogatást. ■ Ez voltaképpen mit eredmé­nyezne?­­ Alapos mérlegelés után, mivel az elnökségben és a tanácsban is több ilyen profilú szakember is helyet ka­pott, a topolyai Medijana projekttől megrendeltük a részletes felújítási ter­vet, amely fokozatosan készül. A fel­újítás tervezett költsége mintegy 750 000 német márkának megfelelő összeg lesz, és a meglevő 1000 négy­zetméteres terület helyett 1300 négy­zetméter funkcionális belső térhez és egy nagy udvarhoz jutnánk. A mosta­ninál egy jóval korszerűbb és funkc­i­­onálisabb, 550 férőhelyes színházte­rem, megfelelő lépcsőzetes színpad kapna helyet A terem báli rendezvé­nyekre is alkalmas lenne, mivel az ülőhelyek csak a balkonon lesznek rögzítve. Kialakítanánk egy több mint 120 négyzetméteres klubhelyiséget, illetve kamaratermet, ahol a legkü­lönbözőbb rendezvényeket bonyolít­hatjuk le. Lenne egy nagyobb és egy kisebb próbaterem, több öltöző, a kel­lékek és a díszlet raktározására, kosz­tümök megőrzésére alkalmas helyi­ség, konyha és műszaki helyiség. Az új részben a régi főbejárat átalakítá­sával egy kiállítások szervezésére és egyéb rendezvények lebonyolítására is alkalmas csarnokot kapunk. Az emeleti részen könyvtár és számítógé­pes terem, irodahelyiség létesül, a te­tőtérben pedig vendégszobák kialakí­tására is lehetőség ny­ik. Az udvar­ban a nyári színpad mellett bungalók építésére is lehetőséget teremtünk, s ezzel nyári táborokat is szervezhetünk majd. ■ Pillanatnyilag milyen fázisban van a felújítás? - Megbeszéltük, hogy az épület fel­újítási munkálatai semmiképpen sem akadályozhatják a kultúrkörben folyó tevékenységet, sőt azt fejleszteni kell, mert mindannak, amit tervezünk, csak akkor van értelme, ha itt reggeltől es­tig pezseg az élet. Örömmel mondhat­juk, hogy ez most így is van. Tevékeny a társastánccsoport, a népi hagyomá­nyokat ápoló ének- és tánccsoport, új­ra elkezdtek próbálni a színjátszók, na­gyon dicséretes munkát fejt ki a kézi­munkaszakkör, tevékeny a meseház, a játékház, amelynek keretében a gyer­mekeket öleljük fel. Régi rendezvé­nyeket is felújítunk, így például tánc­­mulatságokat szervezünk a középisko­lások, külön pedig a középkorosztály­hoz tartozók számára, több társasest lesz, ismeretterjesztő rendezvények­nek is helyet adunk. Mindezt továbbra is öntevékeny módon, tehát amatőr munkával valósítjuk meg. A tevékeny­ség tehát egy pillanatig sem áll meg, de ezzel párhuzamosan a legjobb úton haladunk afelé, hogy az építkezés is fo­kozatosan megkezdődjön. A kultúrkör jelenlegi telkét már sikerült bővíte­nünk, és elő szeretnénk teremteni a pénzt az újjáépítés első szakaszához. Reméljük, hogy tavaszra elkészülhet már a klubhelyiség, a próbaterem, a szükséges mellékhelyiségekkel és a vi­zesgóccal. A következő szakaszban az épület másik végét, az előcsarnokot, az emeleti részt, a nagy vizesgócot építe­nénk ki, és amikor a tevékenységet bi­zonyos értelemben ezekbe a helyisé­gekbe tesszük át, kezdenénk hozzá a nagyterem átépítéséhez. ■ Fejtegetéséből nagy optimizmus sugárzik. Nem gondolják, hogy ilyen nagyszabású terv megvalósításához nem éppen a legkedvezőbb időket él­jük, és hogy az emberek nem támo­gatják majd osztatlan lelkesedéssel a tervet? - Ha nem lennénk optimisták, alig­ha vállaltunk volna szerepet a vezető­ségben. Biztos, hogy ezek a mostani idők, amikor voltaképpen valameny­­nyien a túlélés nem könnyű feladatá­val küszködünk, talán nem a legalkal­masabbak ilyen horderejű tervek való­ra váltására. De feltehetném a kérdést másként is: várjuk ölbe tett kézzel a dolgok jobbra fordulását? Sorvasszuk el a munkát? Pusztuljon le teljesen az épület állaga, és siránkozzunk azon, hogy mit mulasztottunk el? Egyébként a vezetőség nem a saját feje szerint döntött, kikérte a polgárok vélemé­nyét is, s egyértelműen támogatták ak­ciónkat. Nem lesz könnyű, de el kell kezdenünk, és nagyon bízom benne, hogy erőfeszítéseinket siker koronáz­za. A becsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben ez a most folyó akció eb­ben a térségben egy kicsit a magyarság fennmaradásának biztosítéka is. LAJBER György Siránkozás, kivárás helyett tenni kell valamit Becsén széles körű akció keretében láttak hozzá a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör épületének teljes felújításához A becsei művelődési élet egyik központja a II. kerületben, az úgynevezett Alsóvároson van. Különösen a má­sodik világháborút követő időszakban, egészen a hetvenes évek végéig folyt itt szerteágazó tevékenység. Előbb egy önálló magyar kultúrkörben, majd az ötvenes évek végétől a városi amatőr színház tagozatában. Azok, akik részesei voltak az ott kialakult lüktető életnek, nosztalgiával, a fiatalabbak viszont egy kicsit csodálkozva, sőt irigykedve gondolnak erre az időszakra. A nyolcvanas években viszont megszűnt mindenféle művelődési tevé­kenység, és az épület állaga is erősen leromlott. A kilencvenes évek elejétől a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör újjáalakításával fokozatosan beindult a munka, és noha az épület státusával nagy bajok voltak, egyre szerteága­zóbb tevékenység bontakozott ki. Ma már több szakosztályban mintegy 300-an kapcsolódtak be a tevékenység­be, a kicsinyektől a korosabbakig, így a Meseháztól a kézimunkaszakkörig minden megtalálható. Az épület ál­laga, sajnos, továbbra is nagyon rossz, és bizony a folyamatos munka egyik legnagyobb kerékkötője éppen ez, meg a helyiséghiány. Sok cég erre a rendezvényre talán be sem nevezne, de a kiállítás vezetősé­ge a tavaszi vásáron a megszokott kiál­lítóhelyeket csak abban az esetben tartja fenn, ha ezen is jelen vannak. Ezért a vállalatok képviselői szerint új tartalmat kellene adni az őszi kiállításnak, hogy mindenki számára vonzóbbá tegyék. ELMARAD AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS Jó volt azonban látni, hogy tönkre­tett gazdaságunkban vannak azért olyan cégek, melyek saját erejüknek, tudásuknak köszönhetően nemcsak hogy fenn tudnak maradni a piacon, hanem fejlődésre is képesek. A valje­­vói Srbijanka ezek közé a vállalatok közé tartozik, s minden bizonnyal nem véletlenül érdemelte ki ötödször is a vásár nagy bajnoki serlegét. A mostani rendezvényen is új termékkel rukkolt ki, mégpedig a Vuk Karadzié nevet vi­selő szilvapálinkával. A francia Belve­dere céggel kötöttek ötéves együttmű­ködési szerződést. Goran Spanja, a francia cég itteni képviselője elmond­ta, hogy Párizsból szállítják a különle­ges üveget a Srbijan­kának, s külföldön az árusítást is végzik. Az új pálinkát a kínai piacon vezetik be, de csakhamar Európa-szerte megjelenik. A szilvapá­linka után a Srbijanka gyümölcslevek forgalmazzák. A külföldi intézetekben már osztályozták a minőségét, s messzemenően a legjobb jugoszláv üdítőnek számít. Dušan Krsmanovic, a Srbijanka vezérigazgatója elmondta, noha meg­felelő kiviteli progarmokat dolgoztak ki, mégis az a céljuk, hogy a hazai pi­acot árasszák el termékeikkel. Ilyen felfogásukat azzal magyarázzák, hogy az előírásokban a kiskapukat megke­rülve lehet csak eljutni a külföldi piac­ra. Ezért termékeiknek mindössze a 8- 10 százalékát exportálják, vagyis annyit, hogy beszerezhessék a nyers­anyagot, növelhessék a termelést.­­ Mint minden vállalatban, nálunk is sok a gond, de erről nem szívesen beszélek. A legnagyobb kerékkötő az országon belül tapasztalható szerve­­zetlenség. A vezetőségnek tudnia kel­lene, hogy ha ki szeretnénk lábalni a nehézségekből, akkor a mezőgazdasá­got kellene támogatnia. Ám ez a támo­gatás elmarad. Magyarország például 44 százalékban dotálja a gyümölcster­mesztést, nálunk viszont mindössze 1 százalékos a támogatás. Tízéves fej­lesztési programot kellene kidolgoz­ni, mert a mezőgazdaság is felélte a forgótőkéjét Rengeteg ígéretet kap­tunk már erre. Nem egy ízben mond­ták, hogy átütemezik az adósságot, így volt 1994-1995-ben, mikor el­apadtak a forrásaink. Megígérték, hogy átütemezik az adósságunkat, de akkor is ki kellett fizetnünk a terme­lőket, akiktől átvettük az árut A gyü­mölcstermesztésben is el kellene vé­gezni a körzetesítést mint a szőlőter­mesztésben, mert a feldolgozó válla­latok tudják megmondani, hol, miből, mennyit termesszenek a termelők - magyarázta a vezérigazgató. Dusan Krsmanovic szerint a priva­tizáció sok mindent megoldana, de most már sürgősen el kellene kezdeni. Ők elvégezték a vagyon felértékelését, s a külföldi partner segítségével a tő­keemelés modelljét választanák, csak­hogy a privatizációról az illetékesek hallgatnak. KÜLFÖLDÖN IS HÍRES A HORGOSI PAPRIKA A horgosi Vitamin Paprikagyár is minden lehető díjat learat. Készlete 11 arany- és 1 ezüstéremmel gazdagott, valamint elnyerte a vásár bajnoki nagy serlegét is.­­ Vásárlóinkat igyekezünk mindig valamilyen újdonsággal meglepni. A tavaszi vásáron mutattuk be a fagylalt­port, mely négy ízben (vanília, mogyo­ró, földieper és rumputich) készül. Pi­acra került továbbá négy új tea is (ri­bizli, meggy, reggeli és gyermektea). Mindezek a termékek a minőségükért aranyérmet kaptak. Ezen a vásáron a müzlit szerettük volna bevezetni a pi­acra, de az új csomagológépünk miatt még nem indulhatott be a termelés, úgyhogy majd csak tavaszra jelenik meg. Ez tehát egy új term­ékprogram, mely hiánycikknek számít a piacun­kon. A müzlin kívül zab- és rozspely­­het is készítünk - ismertette Sandra Belančić marketingigazgató. A Vitamin azonban elsősorban a ki­váló minőségű paprikájáról híres. A csípős paprikakivonatért ezúttal is megkapta a nagy aranyérmet Ám ter­mékei iránt egyre nagyobb az érdek­lődés külföldön is. Németországba, Ausztriába, Szlovéniába és Szlovákiába szállítják a paprikakivonatot és a Gur­­man elnevezésű ételízesítőt - Európában a legnagyobb pap­ri­­kafeldolgozó üzemként tartanak ben­nünket nyilván. Termékeink minősé­ge mellett a csomagolóanyag minősé­gére is nagy súlyt helyezünk. Mindezt önerőből tesszük. Az egyéni termelő­ket is támogatjuk, mégpedig oly mó­don, hogy paprikamaggal, palántával, műtrágyával látjuk el őket Tőlük évente 800-1000 vagon paprikát vásá­rolunk fel, így lassan, de biztosan fej­lődünk - mondta Sandra Belancé. G. KÁNTOR Csala Céltévesztés Az őszi vásárt új tartalommal gazdagítva vonzóbbá kellene tenni Újvidéken szombaton bezárta kapuit a 35. Nemzetközi Őszi Vásár, ahonnan vegyes érzelmekkel távoztak a ki­állító cégek képviselői. Valamennyien örültek a kül­önféle díjaknak, melyeket jó minőségű termékeiért kap­tak, de szinte mindannyian keserű szájízzel távoztak. A kiállítást a szokásos időpontnál korábban szerveztek meg, minek folytán jóval kevesebb vállalat állította ki termékeit. A látogatottság is gyér volt, noha köztudomá­sú, hogy a tavaszi nemzetközi mezőgazdasági kiállításnál az őszi mindig szerényebb. A Srbijanka standja 1998. szeptember 13., vasárnap Gazdag egyhetes program Holnap kezdődik a 46. Kanizsai írótábor Beszámoltunk már arról, hogy az idén megújul a Kanizsai írótábor, amely szeptember 14-étől 19-éig tart. A 46. írótábor 20-25 állandó vendég részvételével a régebbi időkhöz hasonlóan ismét igyekszik alkotótáborrá is válni, amellett, hogy megmaradnak a hagyományos rendezvények. A szer­vezőkre jókora feladat hárul, hiszen holnaptól szombatig mindennap sze­retnének olyan rendezvényt tartani, amely a közönséghez szól. Holnap dél­után fél hatkor megkoszorúzzák az írótábor emlékművét, a városháza elő­csarnokában pedig ezt követően kiállítást nyitnak meg. A hétvégi tanácsko­zás témájául is a „másság” szolgál, s remélhető, hogy ezen az összejövetelen tömegesen részt vesznek az érintettek és az érdeklődők. Az irodalmi estet kedden este nyolc órai kezdettel Koncz István kanizsai költőnek szentelik, s ebben szerepet vállal az Orbis folyóirat is, mely a költő halála után különszámban méltatta irodalmi munkásságát. Koncz István rendező, a Szemtől szemben elnevezésű utcai rendezvény szervezője (írók találkozása az olvasókkal) a találkozóra ezúttal a Petőfi Sándor utca lakóit (és persze másokat is) hívja meg csütörtökön 16 órára, mivel a forradalom és a szabadságharc 150. évfordulóját ünnepeljük. A Petőfi utcában köny­vekből és dokumentumokból összeállított kiállítást is rendeznek. Egyébként több kiállítást is megtekinthet a közönség: a József Attila Könyvtár például bemutatja pénteken a legértékesebb, féltve őrzött könyveit, amelyek jórészt ismeretlenek a közönség számára. Az írók ezúttal is ellátogatnak az iskolákba és a falvakba, a pénteki „köz­ponti” irodalmi esten pedig bárki meghallgathatja őket. A szervezők azt várják, hogy ezen az esten elsőként valóban a kanizsai (vagy az oda elláto­gató) közönség ismerkedjen meg a legújabb, az előző napokban született versekkel, novellákkal, esszékkel, tárcákkal... A rendezvények célja, hogy fölélesszék a régi hagyományt, amikor az ismert írók és költők fölolvasták a Kanizsán készült alkotásaikat, ugyanakkor a sok-sok egyéb kísérőrendez­vény is az irodalom megszerettetését, pártolását, megismerését szolgálja.

Next