Magyar Szó, 1999. október (56. évfolyam, 190-212. szám)

1999-10-19 / 201. szám

1999. október 19., kedd FRANKFURTI KÖNYVVÁSÁR Fritz Stern kapta a Békedíjat Fritz Stern német származású amerikai történész vette át vasárnap a frank­furti Szent Pál-templomban az 1848-as német nemzetgyűlés tanácskozásának színhelyén a német könyvszakma idei Békedíját. A tekintélyes díjat, amelyet 1951 óta ítélnek oda, s hagyományosan a Frank­furti Könyvvásár hetének vasárnapján nyújtanak át egy-egy kiemelkedő alkotó­nak, személyiségnek, 1991-ben Konrád György is megkapta. Ám részesült az elismerésben mások mellett Albert Schweitzer, Karl Jaspers, Ernst Bloch, Gun­­nar és Alva Myrdal, Leszek Kolakowski, George F. Kennan, Václav Havel, Jorge Semprun és Mario Vargas Llosa is. 1973-ban a Római Klub kapta a díjat. Fritz Stein az egyik legjelentősebb amerikai kortárs történésznek számít, bár 1926-ban Breslauban (Wroclaw) született. A zsidó család 1938-ban kénytelen volt elhagyni Németországot. Stern 1947-ben vette fel az amerikai állampolgár­ságot, a Columbia Egyetemen tanult, s mind a mai napig ennek az intézménynek a professzora. Stern fontos könyveket írt a német eszme és hatalomtörténet tárgykörében. 1963-ban jelent meg immár klasszikusnak számító könyve, a Kulturpesszimiz­­mus, mint politikai veszély, később Bismarcknak és bankárának, Bleichrödernek a viszonyáról publikált tanulmányt. 1987-ben a bonni Bundestagban vitát kiváltó beszédet mondott, mivel az 1953-as keletnémet munkáslázadást úgy értékelte, hogy a lázadók nem a német újraegyesítést akarták, hanem a keletnémet rend­szer erőszaka és embertelensége miatt protestáltak. A Steinnel ellentétes állás­ponton lévők azt állították, hogy a szabad választások, amelyeket a felkelők szin­tén követeltek, a német megosztottság megszűnését eredményezték volna. A Békedíj odaítélésének indoklása szerint Stern kiérdemelte a díjat, mivel „a békét szolgálta azáltal, hogy a megértés hídjait építette korok és népek között, a zsidók mindig vitatott történelmi jelenlétét a német politikában, gazdaságban, kultúrában és tudományban kiegyensúlyozottan ábrázolta életművében. A né­met jelen kérdéseiben mindig útmutatóan foglalt állást”. KOVÁCS Ferenc „Gyönyörű és nyugtalanító” Az El País Esterházy Péter frankfurti jelenlétéről Az El País című spanyol lap vasár­napi számában cikket közölt a híres magyar író, Esterházy Péter frankfurti látogatása kapcsán. Az El País kiküldött tudósítója „a legérdekesebb és a legnagyobb nem­zetközi hírnévre számító mai magyar írónak” nevezte Esterházyt, spanyolul most megjelent könyvét, A szív segé­digéit pedig „gyönyörűnek és végtele­nül nyugtalanítónak” értékelte. Az El País megjegyezte, hogy a Spanyolor­szágban évekkel ezelőtt kiadott kis magyar pornográfia nem aratott külö­nösebb sikert, „de az író művei Né­metországban sikerkönyvként fogy­nak, és nyilvánvaló, hogy ő képviseli azt a nagy ugrást, amely ennek a nyelvnek az erópai és amerikai színté­ren való megjelenését biztosítja”. Az El País tudósítója, a magyar va­lóságot jól ismerő Hermann Tertsch ismertette az Esterházy család történe­tét, majd idézte az író véleményét egyes irodalmi és politikai-társadalmi kérdésekről. Esterházy szerint a ma­gyar társadalomban megfigyelhető, bi­zonyos fokú elégedetlenség azzal függ össze, hogy a rendszerváltás után a magyarok „összetévesztették a szabad­ságot a boldogsággal. Elmentek az oroszok, és mindenki azt hitte, hogy attól a pillanattól kezdve minden gyö­nyörűséges lesz. De attól még a házas­párok tovább veszekedtek, és az­ embe­rek tovább piszkálták egymást. És min­denki panaszkodott”. Esterházy a lap szerint úgy véli, Nyugaton nehéz megérteni, hogy a kommunista rezsimek idején az embe­rek mennyire megalázva éltek, mind egyéni, mind kollektív szempontból. „Ezért nem tudatosítják a demokrati­kus átmenet sikereit, és csak saját éle­tük frusztrációit látják. Újra és újra át­rágják magukat a múlton, és nem lát­ják annak értelmét. Ezért nem lehet bennük vidámság” - olvasható a spa­nyol újságban. Ma nyílik a belgrádi Nemzetközi Könyvvásár Belgrádban ma nyílik a 44. Nemzetközi Könyvvásár. A ren­dezvényt este hat órakor Alek­­szandr Alekszandrovics Zinovjev orosz író nyitja meg. Az idei könyvvásáron hazai kiállítók mellett számos külföldi vesz részt, különösképpen nagy teret kaptak a volt jugoszláv tagköztár­saságok kiadóházai. Képviselteti magát csaknem az összes szom­szédos állam is. „Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten” Jancsó Miklós filmjét nevezik az Oscar-díjért folyó versenyre Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét a „legjobb idegen nyelvű film” kategóriában nevezi Magyarország a jövő év már­ciusában rendezendő 72. Oscar-díjért folyó versengésbe. A jelölésről a Bánki Iván, Báron György, Kende János, Kézdi-Kovács Zsolt és Sándor Pál összetételű magyar bizottság döntött. A 72. Oscar-díj átadását 2000. március 26-án rendezik Los Angelesben. Jancsó Miklós a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten cimű 103 perces filmjét a jubileumi, 30. Magyar Filmszemlére készítette el. Író-forgatókönyvíró­­rendezője Jancsó Miklós, operatőre Grunwalsky Ferenc volt. A főbb szerepeket Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szarvas József, Vasvári Emese, Kovács Zsolt, Anger Zsolt, Csapó Virág, Oroszlán Szonja, Homonnai Kati, Varga Zsuzsa és Csom­a Judit alakítja. (MTI) Arthur Miller kitüntetése Fél évszázados munkássága elismerésé­ül a Gish-alapítvány díjában részesült Art­hur Miller amerikai író, a XX. századi drá­maírás kiemelkedő alakja. Az elismerést s a velejáró 200 ezer dol­lárt a manhattani Hudson Theater épüle­tében vette át „az amerikai irodalom erköl­csi iránytűjeként” méltatott, 83 esztendős alkotó, aki még ma is minden nap ír. Miller a díjjal kapott pénzösszeget New York-i művészcsoportok támogatására kí­vánja fordítani - jelenti az AP. Magyar Szó NEGYVENÉVES A MAGYAR TANSZÉK Soha el nem fogyó kenyér Mi minden lapult a Magyar Tanszék első nemzedékének láthatatlan tarisznyájában? - Erről vall Mimics Zsuzsa író, újságíró - Nekem megadatott az a szeren­cse, hogy a Magyar Tanszék első nemzedékének, az ötven beiratkozó hallgatónak egyike lehettem. Azért szerencse, mert nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha nem nyí­lik meg 1959 őszén a Tanszék. Ma­gyar szakos tanár vagy újságíró akar­tam lenni - és semmi más. Nem volt takarékmegoldásom. Az külön jó, vé­letlen egybeesés, hogy ahogy a ma­gam fiatal éveit, pályámat, magáné­letemet építgettem, vele párhuzamo­san épült, „lett” egy nagyszerű intéz­mény is, amely azon­ban szellemiekben már a rajtban erős volt. A magunkénak, a sajátunknak érez­tük mi, hallgatók, a Vajdaság minden ré­széből érkezett első nemzedék - vallja Mimics Zsuzsa, aki diplomálás után nem a tanári pályát, ha­nem az újságírói, írói hivatást választotta. ■ Az idő távlatá­ból mi mindenre emlékszik vissza egyetemista éveiből? Ki volt az a meghatá­rozó tanáregyéniség, akinek előadásai egy életre szóló él­ményt, útravalót jelentettek az Ön számára? - A Tanszék első tanszékvezető professzora, Sinkó Ervin író megha­tározó egyéniség volt számomra. Székfoglaló előadásának egy részére máig ható érvénnyel emlékszem. Va­lahogy így mondta: a tanszék felállí­tásáért nem az állam nagylelkűségét dicsérem, nem hangoztatom a jugo­szláviai magyarság háláját az állam iránt Amit kaptunk és kapunk, ugyanúgy megillet bennünket mint bármelyik más népet az országban. Sinkó tanár úr órái lebilincselőek voltak, az egyetemisták más tanszé­kekről is „áthallgattak” óráira. Témái a jelenhez kötődtek, volt bár szó Ka­­zinczyról, Rousseau-ról, Voltaire-ről. Sokszor kezdte óráit irodalmi vagy közéleti aktualitással, de mindig vilá­girodalmi távlatokban gondolkodott és gondolkodtatott. A magyar iroda­lomról beszélt, de minden világiro­dalmi összefüggést feltárt számunkra­­ hiszem, hogy ez a szemléletmód sok tanítványában gyökeret vert. Le­­hetetlen elfelejteni Vörösmarty Szép Ilonkájának elemzését, vagy az Ady­­verseket, vagy Arany Jánost. Óráit sohasem mulasztottam volna el (a ne­gyedik éven ugyanúgy ott ültem elő­adásain, mint korábban, pedig akkor már megszületett a kis­fiam). ■ Kik azok még, akiknek munkássága, példája, egy-egy előa­dása négy évtized távla­tából is élénken él az emlékezetében ? - A Tanszék másik meghatározó egyénisé­ge dr. Penavin Olga nyelvész és néprajzku­tató volt, akit egykori ta­nítványai ma is úgy em­legetnek: „a” Tanárnő. Tőle a magyar nyelv iránti szeretetet kaptam útravalóul, a felisme­rést, hogy anyanyelvem milyen gazdag és szép, s a nyelvészet, nyelvtörténet, a nyelv­tan - például egy összetett mondat szintagmákra való bontása - érdekfe­szítő, sőt lebilincselően izgalmas is le­het Az újságírásnak az eszközét, a nyelvet fedeztette fel és palléroztatta ki velem, velünk­­ azt az eszközt, amelyre később munkaeszközként mindegyikünknek, tanárnak, újságí­rónak, kritikusnak, írónak egyaránt szüksége volt. S ha Sinkó elvitt ben­nünket a világtávlatokba, a Tanárnő megláttatta velünk a szülőföldet, a falvakat, tanyákat azáltal, hogy nép­rajzi kutatásaiba bevont bennünket (Vajdaság-szerte gyűjtöttük a szoká­sokat, babonákat, népmeséket stb.), pedig akkor még hiányoztak azok a technikai eszközök, amelyek nélkül ma már egy néprajzkutató el sem in­dulna. Emlékszem, 1960 vagy 61 te­lén a moravicai iskolából kaptam köl­csön egy magnót, hogy Nosza és Lu­das környékén jegyezzünk: olyan ne­héz volt, hogy a fogantyúja alatt át­húzott bottal ketten cipeltük a befa­gyott, a rianó Ludasi-tavon keresz­tül. A Tanszék felszerelésben, anyagi­akban lassan gyarapodott, a szellemi­ekben azonban már induláskor erős volt. A magyarországi irodalmi és nyelvészeti elit is felt és elismerte rendkívül fontos szerepét az értelmi­ségnevelésben, főleg a tanárképzés­ben. Olyan nagynevű szakemberek jártak a Tanszéken vendégtanárként vagy előadóként, mint a nyelvész Bárczi Géza vagy Lőrincze Lajos, aki később, amikor már újságíró voltam, az itteni újságíróknak, lektoroknak is értékes segítséget nyújtott, vagy pél­dául az irodalmár Sőtér István, ak­i a tanszék fennállásának 10. évforduló­ján a Bánk bán egyetlen mondatáról (Nincs a teremtésben vesztes, csak én!) egy órát értekezett ragyogóan, lebilincselően. ■ Szavaiból sejteni lehet, hogy az itt töltött évekre nemcsak a tudás­gyarapítás, az igényesség felkeltése volt a jellemző, hanem egy meleg, otthonos légkör is.­­ Nagyon jó légkörű kis közösség járt a „szemináriumba”, ahol Csáky Sörös Piroska volt a könyvtáros, mindenki barátnője, minden bajok elsimítója, minden titkok tudója. A Tanszék, a maga kis közösségével, Mimics Zsuzsa Szerencsés nemzedék voltunk Radmila Markovic tanár, tanfelügyelő visszaemlékezése A Magyar Tanszék első generációjához tartozott a kishegyesi dr. Markovic Radmila is, aki ilyen vagy olyan formában mindvégig a pedagógusi pályán maradt, s két évvel ezelőtt tanfelügyelőként ment nyugdíjba. Ő így emlékszik a Tanszéken töltött évekre: -Az oklevél megszerzése után, 1963-ban a kishegyesi általános iskolában kezd­tem tanítani. Meg kell jegyeznem, hogy a tanszék első generációjának hallgatói több mint 90 százaléka idejében, azaz a tanulmányok befejezése után a júniusi és az őszi időszakban lediplomált. Ha felsorolom évfolyamtársaimat, akkor valószínű­leg nem is fog senki csodálkozni ezen. Köztük volt ugyanis Bányai János, Gerold László, Sárai Pál, Dávid András, Matijevics Lajos, Mimics Zsuzsa... Noha az első nemzedékből sokan később fontos szerepet játszott kulturális életünkben és a kö­zéletben, a többség mégis általános iskolai vagy középiskolai tanár lett. Ez termé­szetes is, hisz a tanszék ezért is jött létre. - Szerencsés nemzedék voltunk, hisz azonnal elkezdhettünk dolgozni, ugyan­akkor volt lehetőségünk utazni, tudtunk könyveket vásárolni, volt lehetőség to­vábbképzésre. Egyszerűen az életszínvonal állandóan emelkedett, nem úgy, mint most. Ha összehasonlítom magunkat a mai fiatal tanárokkal, mi mindenképpen előnyben voltunk, hisz most se fizetés, se kölcsön, se utazási lehetőség. Hogyan tanítson és képezze magát az, akinek még a könyvek megvásárlására sem jut? Persze igyekeztünk is, szorgalmasak voltunk, amit a diploma megszerzése is mutat. Ha kellett, csoportokba összejöttünk, és úgy tanultunk. Az sem mellékes persze, hogy nagyon jó tanáraink is voltak, hogy csak Sinkó Ervint, B. Szabó Györgyöt és Bán Imrét említsem. P. I. MŰVELŐDÉS 11 MA 11 ÓRAKOR ÚJVIDÉKEN Ünnepi tanszékértekezlet A megalapításának 40. év­fordulóját ünneplő Magyar Tanszék ma délelőtt 11 órai kezdettel ünnepi tanszékérte­kezleten emlékezik meg jeles jubileumáról. Az ünnepi tan­székértekezletre, amelyet az új­vidéki Bölcsészettudományi Kar (Stevan Music u. 24.) föld­szinti mozitermében tartanak, szeretettel várnak minden ér­deklődőt, biztonságot, segítséget jelentett min­denkinek - összefogott mindannyi­unkat. Szívesen emlékszem a közös ünnepekre, fellépésekre, utazásokra, a nőnapokra, amikor a fiúk egy-egy szál hóvirággal köszöntöttek ben­nünket - mert csokorra nem futotta a pénzükből. De ünnep volt, együtt voltunk. És magánéletünk is sokszor összefonódott . Hogyan foglalná össze, hogy mi az, amit egy életre szóló útrava­lóul kapott a Magyar Tanszéktől? - Én a tanszéknek szó szerint a kenyeremet köszönhetem. Amikor megszereztem az oklevelet, láthatat­lan tarisznyámban olyan útravaló la­pult, amely munkához segített és munkám végzéséhez elengedhetet­len volt: anyanyelvi biztonság, tenni akarás, alkotói kíváncsiság és függet­lenségi igény. Ez a soha el nem fogyó kenyér életem végéig kitart. MIHÁLYI Katalin A szenttamásiaké a legjobb előadás Muzslyán befejeződött amatőr színjátszóink 4. találkozója Vasárnap este Muzslyán az ünnepélyes díjkiosztással, vala­mint a Vajdasági Magyar Amatőrszínház társulatának a fellé­pésével befejeződött a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 4. találkozója. A márciusban megszakadt, és most folytatódott ta­lálkozón tíz színjátsz­ó társulat előadását értékelte a bírálóbi­zottság, és a látottak alapján a következő döntést hozta meg. A zenei elemek igen funkcionális alkalmazásáért a Családi Kör ajándékát a muzslyai színjátszók előadása, Szinetár György Susmus című vígjátéka kapta. A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsának ajándékát a legígéretesebb fiatal társulat, a csókai Orpheus Theatre és a Zentai Színtársulat színjátszói Claude Magnier Befutók­ímű vígjátékának bemu­tatásával érdemelték ki. A Szabad Hét Nap szcenikai különdí­­ját az előadás látványvilágának kialakításáért Milan Grgic Éb­redj fel, Kata cmű vígjátéka kapta, amelyet a szenttamási Arany János Művelődési Egyesület színjátszói mutattak be. A Bambach Róbert-díj az új kifejezési formák megvalósítá­sáért Kikindára került. Kátai Tibor érdemelte ki Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása cimű szatirikus játé­kában mutatott kiváló alakításáért. A Szántó Róbert-díjat a leg­szebb színpadi beszédért Talpai Zsuzsanna vehette át Tóth Ede A tolonc cmű népszínműben mutatott teljesítményéért. Az elő­adást a kisoroszi színjátszók tolmácsolásában láttuk. A Nagy István-díj, amelyet a legjobb férfi epizódszereplő kap, Péter István kupuszinai színjátszó kezébe került, Tersánszki Józsi­ Je­­nő Kakuk Marci cimű énekes vígjátékában nyújtott alakításá­ért. Bojnyik figuráját formálta meg színesen. A legjobb női epi­zódszerepért járó elismerés, a Magyari Piri-díj is Kupuszinára került: Dienes Kolosszár Valéria érdemelte ki, Pattanó Rozi alakjának hiteles megformálásáért A Szilágyi László-díjat, a legjobb férfi főszerep megformálásáért Robotka István szent­tamási színjátszónak ítélte oda a bírálóbizottság, Igor szerepé­nek kitűnő megformálásáért az Ébredj fel, Kata cmű vígjáték­ban. A legjobb női főszerepért kijáró Ferenczi Ibi-díj Muzslyán maradt, Balázs Márta vehette át, Márkusné figurájának ragyo­­gyó színpadraviteléért, a Susmus cmű vígjátékban. A legjobb rendezésért kijáró Garai Béla-díjat a kulai Népkör és a verbá­­szi Szirmai Károly közös produkciójának, Vaszary Gábor Bu­­bus cmű vígjátékának átgondolt rendezéséért Győrfi Sándor kapta. A kísérleti kategóriában a bajmoki Jedinstvo-Egység Műve­lődési Egyesület színjátszói által bemutatott, Romain Weingar­ten Nyár cmű előadása bizonyult a legjobbnak. A találkozó legjobb előadásának díját a szenttamási Arany János ME színjászóinak ítélte oda a bírálóbizottság, Milan Grgic Ébredj fel, Kata cmű vígjátékának nagyszerű színrevi­­teléért. A vasárnapi díjkiosztás után a Vajdasági Amatőrszínház si­kerrel bemutatta Max Frisch Ha egyszer Hotz úr dühbe gurul dmű bohózatát. FARAGÓ Árpád

Next