Magyar Szó, 1999. október (56. évfolyam, 190-212. szám)
1999-10-19 / 201. szám
1999. október 19., kedd FRANKFURTI KÖNYVVÁSÁR Fritz Stern kapta a Békedíjat Fritz Stern német származású amerikai történész vette át vasárnap a frankfurti Szent Pál-templomban az 1848-as német nemzetgyűlés tanácskozásának színhelyén a német könyvszakma idei Békedíját. A tekintélyes díjat, amelyet 1951 óta ítélnek oda, s hagyományosan a Frankfurti Könyvvásár hetének vasárnapján nyújtanak át egy-egy kiemelkedő alkotónak, személyiségnek, 1991-ben Konrád György is megkapta. Ám részesült az elismerésben mások mellett Albert Schweitzer, Karl Jaspers, Ernst Bloch, Gunnar és Alva Myrdal, Leszek Kolakowski, George F. Kennan, Václav Havel, Jorge Semprun és Mario Vargas Llosa is. 1973-ban a Római Klub kapta a díjat. Fritz Stein az egyik legjelentősebb amerikai kortárs történésznek számít, bár 1926-ban Breslauban (Wroclaw) született. A zsidó család 1938-ban kénytelen volt elhagyni Németországot. Stern 1947-ben vette fel az amerikai állampolgárságot, a Columbia Egyetemen tanult, s mind a mai napig ennek az intézménynek a professzora. Stern fontos könyveket írt a német eszme és hatalomtörténet tárgykörében. 1963-ban jelent meg immár klasszikusnak számító könyve, a Kulturpesszimizmus, mint politikai veszély, később Bismarcknak és bankárának, Bleichrödernek a viszonyáról publikált tanulmányt. 1987-ben a bonni Bundestagban vitát kiváltó beszédet mondott, mivel az 1953-as keletnémet munkáslázadást úgy értékelte, hogy a lázadók nem a német újraegyesítést akarták, hanem a keletnémet rendszer erőszaka és embertelensége miatt protestáltak. A Steinnel ellentétes állásponton lévők azt állították, hogy a szabad választások, amelyeket a felkelők szintén követeltek, a német megosztottság megszűnését eredményezték volna. A Békedíj odaítélésének indoklása szerint Stern kiérdemelte a díjat, mivel „a békét szolgálta azáltal, hogy a megértés hídjait építette korok és népek között, a zsidók mindig vitatott történelmi jelenlétét a német politikában, gazdaságban, kultúrában és tudományban kiegyensúlyozottan ábrázolta életművében. A német jelen kérdéseiben mindig útmutatóan foglalt állást”. KOVÁCS Ferenc „Gyönyörű és nyugtalanító” Az El País Esterházy Péter frankfurti jelenlétéről Az El País című spanyol lap vasárnapi számában cikket közölt a híres magyar író, Esterházy Péter frankfurti látogatása kapcsán. Az El País kiküldött tudósítója „a legérdekesebb és a legnagyobb nemzetközi hírnévre számító mai magyar írónak” nevezte Esterházyt, spanyolul most megjelent könyvét, A szív segédigéit pedig „gyönyörűnek és végtelenül nyugtalanítónak” értékelte. Az El País megjegyezte, hogy a Spanyolországban évekkel ezelőtt kiadott kis magyar pornográfia nem aratott különösebb sikert, „de az író művei Németországban sikerkönyvként fogynak, és nyilvánvaló, hogy ő képviseli azt a nagy ugrást, amely ennek a nyelvnek az erópai és amerikai színtéren való megjelenését biztosítja”. Az El País tudósítója, a magyar valóságot jól ismerő Hermann Tertsch ismertette az Esterházy család történetét, majd idézte az író véleményét egyes irodalmi és politikai-társadalmi kérdésekről. Esterházy szerint a magyar társadalomban megfigyelhető, bizonyos fokú elégedetlenség azzal függ össze, hogy a rendszerváltás után a magyarok „összetévesztették a szabadságot a boldogsággal. Elmentek az oroszok, és mindenki azt hitte, hogy attól a pillanattól kezdve minden gyönyörűséges lesz. De attól még a házaspárok tovább veszekedtek, és az emberek tovább piszkálták egymást. És mindenki panaszkodott”. Esterházy a lap szerint úgy véli, Nyugaton nehéz megérteni, hogy a kommunista rezsimek idején az emberek mennyire megalázva éltek, mind egyéni, mind kollektív szempontból. „Ezért nem tudatosítják a demokratikus átmenet sikereit, és csak saját életük frusztrációit látják. Újra és újra átrágják magukat a múlton, és nem látják annak értelmét. Ezért nem lehet bennük vidámság” - olvasható a spanyol újságban. Ma nyílik a belgrádi Nemzetközi Könyvvásár Belgrádban ma nyílik a 44. Nemzetközi Könyvvásár. A rendezvényt este hat órakor Alekszandr Alekszandrovics Zinovjev orosz író nyitja meg. Az idei könyvvásáron hazai kiállítók mellett számos külföldi vesz részt, különösképpen nagy teret kaptak a volt jugoszláv tagköztársaságok kiadóházai. Képviselteti magát csaknem az összes szomszédos állam is. „Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten” Jancsó Miklós filmjét nevezik az Oscar-díjért folyó versenyre Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét a „legjobb idegen nyelvű film” kategóriában nevezi Magyarország a jövő év márciusában rendezendő 72. Oscar-díjért folyó versengésbe. A jelölésről a Bánki Iván, Báron György, Kende János, Kézdi-Kovács Zsolt és Sándor Pál összetételű magyar bizottság döntött. A 72. Oscar-díj átadását 2000. március 26-án rendezik Los Angelesben. Jancsó Miklós a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten cimű 103 perces filmjét a jubileumi, 30. Magyar Filmszemlére készítette el. Író-forgatókönyvírórendezője Jancsó Miklós, operatőre Grunwalsky Ferenc volt. A főbb szerepeket Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szarvas József, Vasvári Emese, Kovács Zsolt, Anger Zsolt, Csapó Virág, Oroszlán Szonja, Homonnai Kati, Varga Zsuzsa és Csoma Judit alakítja. (MTI) Arthur Miller kitüntetése Fél évszázados munkássága elismeréséül a Gish-alapítvány díjában részesült Arthur Miller amerikai író, a XX. századi drámaírás kiemelkedő alakja. Az elismerést s a velejáró 200 ezer dollárt a manhattani Hudson Theater épületében vette át „az amerikai irodalom erkölcsi iránytűjeként” méltatott, 83 esztendős alkotó, aki még ma is minden nap ír. Miller a díjjal kapott pénzösszeget New York-i művészcsoportok támogatására kívánja fordítani - jelenti az AP. Magyar Szó NEGYVENÉVES A MAGYAR TANSZÉK Soha el nem fogyó kenyér Mi minden lapult a Magyar Tanszék első nemzedékének láthatatlan tarisznyájában? - Erről vall Mimics Zsuzsa író, újságíró - Nekem megadatott az a szerencse, hogy a Magyar Tanszék első nemzedékének, az ötven beiratkozó hallgatónak egyike lehettem. Azért szerencse, mert nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha nem nyílik meg 1959 őszén a Tanszék. Magyar szakos tanár vagy újságíró akartam lenni - és semmi más. Nem volt takarékmegoldásom. Az külön jó, véletlen egybeesés, hogy ahogy a magam fiatal éveit, pályámat, magánéletemet építgettem, vele párhuzamosan épült, „lett” egy nagyszerű intézmény is, amely azonban szellemiekben már a rajtban erős volt. A magunkénak, a sajátunknak éreztük mi, hallgatók, a Vajdaság minden részéből érkezett első nemzedék - vallja Mimics Zsuzsa, aki diplomálás után nem a tanári pályát, hanem az újságírói, írói hivatást választotta. ■ Az idő távlatából mi mindenre emlékszik vissza egyetemista éveiből? Ki volt az a meghatározó tanáregyéniség, akinek előadásai egy életre szóló élményt, útravalót jelentettek az Ön számára? - A Tanszék első tanszékvezető professzora, Sinkó Ervin író meghatározó egyéniség volt számomra. Székfoglaló előadásának egy részére máig ható érvénnyel emlékszem. Valahogy így mondta: a tanszék felállításáért nem az állam nagylelkűségét dicsérem, nem hangoztatom a jugoszláviai magyarság háláját az állam iránt Amit kaptunk és kapunk, ugyanúgy megillet bennünket mint bármelyik más népet az országban. Sinkó tanár úr órái lebilincselőek voltak, az egyetemisták más tanszékekről is „áthallgattak” óráira. Témái a jelenhez kötődtek, volt bár szó Kazinczyról, Rousseau-ról, Voltaire-ről. Sokszor kezdte óráit irodalmi vagy közéleti aktualitással, de mindig világirodalmi távlatokban gondolkodott és gondolkodtatott. A magyar irodalomról beszélt, de minden világirodalmi összefüggést feltárt számunkra hiszem, hogy ez a szemléletmód sok tanítványában gyökeret vert. Lehetetlen elfelejteni Vörösmarty Szép Ilonkájának elemzését, vagy az Adyverseket, vagy Arany Jánost. Óráit sohasem mulasztottam volna el (a negyedik éven ugyanúgy ott ültem előadásain, mint korábban, pedig akkor már megszületett a kisfiam). ■ Kik azok még, akiknek munkássága, példája, egy-egy előadása négy évtized távlatából is élénken él az emlékezetében ? - A Tanszék másik meghatározó egyénisége dr. Penavin Olga nyelvész és néprajzkutató volt, akit egykori tanítványai ma is úgy emlegetnek: „a” Tanárnő. Tőle a magyar nyelv iránti szeretetet kaptam útravalóul, a felismerést, hogy anyanyelvem milyen gazdag és szép, s a nyelvészet, nyelvtörténet, a nyelvtan - például egy összetett mondat szintagmákra való bontása - érdekfeszítő, sőt lebilincselően izgalmas is lehet Az újságírásnak az eszközét, a nyelvet fedeztette fel és palléroztatta ki velem, velünk azt az eszközt, amelyre később munkaeszközként mindegyikünknek, tanárnak, újságírónak, kritikusnak, írónak egyaránt szüksége volt. S ha Sinkó elvitt bennünket a világtávlatokba, a Tanárnő megláttatta velünk a szülőföldet, a falvakat, tanyákat azáltal, hogy néprajzi kutatásaiba bevont bennünket (Vajdaság-szerte gyűjtöttük a szokásokat, babonákat, népmeséket stb.), pedig akkor még hiányoztak azok a technikai eszközök, amelyek nélkül ma már egy néprajzkutató el sem indulna. Emlékszem, 1960 vagy 61 telén a moravicai iskolából kaptam kölcsön egy magnót, hogy Nosza és Ludas környékén jegyezzünk: olyan nehéz volt, hogy a fogantyúja alatt áthúzott bottal ketten cipeltük a befagyott, a rianó Ludasi-tavon keresztül. A Tanszék felszerelésben, anyagiakban lassan gyarapodott, a szellemiekben azonban már induláskor erős volt. A magyarországi irodalmi és nyelvészeti elit is felt és elismerte rendkívül fontos szerepét az értelmiségnevelésben, főleg a tanárképzésben. Olyan nagynevű szakemberek jártak a Tanszéken vendégtanárként vagy előadóként, mint a nyelvész Bárczi Géza vagy Lőrincze Lajos, aki később, amikor már újságíró voltam, az itteni újságíróknak, lektoroknak is értékes segítséget nyújtott, vagy például az irodalmár Sőtér István, aki a tanszék fennállásának 10. évfordulóján a Bánk bán egyetlen mondatáról (Nincs a teremtésben vesztes, csak én!) egy órát értekezett ragyogóan, lebilincselően. ■ Szavaiból sejteni lehet, hogy az itt töltött évekre nemcsak a tudásgyarapítás, az igényesség felkeltése volt a jellemző, hanem egy meleg, otthonos légkör is. Nagyon jó légkörű kis közösség járt a „szemináriumba”, ahol Csáky Sörös Piroska volt a könyvtáros, mindenki barátnője, minden bajok elsimítója, minden titkok tudója. A Tanszék, a maga kis közösségével, Mimics Zsuzsa Szerencsés nemzedék voltunk Radmila Markovic tanár, tanfelügyelő visszaemlékezése A Magyar Tanszék első generációjához tartozott a kishegyesi dr. Markovic Radmila is, aki ilyen vagy olyan formában mindvégig a pedagógusi pályán maradt, s két évvel ezelőtt tanfelügyelőként ment nyugdíjba. Ő így emlékszik a Tanszéken töltött évekre: -Az oklevél megszerzése után, 1963-ban a kishegyesi általános iskolában kezdtem tanítani. Meg kell jegyeznem, hogy a tanszék első generációjának hallgatói több mint 90 százaléka idejében, azaz a tanulmányok befejezése után a júniusi és az őszi időszakban lediplomált. Ha felsorolom évfolyamtársaimat, akkor valószínűleg nem is fog senki csodálkozni ezen. Köztük volt ugyanis Bányai János, Gerold László, Sárai Pál, Dávid András, Matijevics Lajos, Mimics Zsuzsa... Noha az első nemzedékből sokan később fontos szerepet játszott kulturális életünkben és a közéletben, a többség mégis általános iskolai vagy középiskolai tanár lett. Ez természetes is, hisz a tanszék ezért is jött létre. - Szerencsés nemzedék voltunk, hisz azonnal elkezdhettünk dolgozni, ugyanakkor volt lehetőségünk utazni, tudtunk könyveket vásárolni, volt lehetőség továbbképzésre. Egyszerűen az életszínvonal állandóan emelkedett, nem úgy, mint most. Ha összehasonlítom magunkat a mai fiatal tanárokkal, mi mindenképpen előnyben voltunk, hisz most se fizetés, se kölcsön, se utazási lehetőség. Hogyan tanítson és képezze magát az, akinek még a könyvek megvásárlására sem jut? Persze igyekeztünk is, szorgalmasak voltunk, amit a diploma megszerzése is mutat. Ha kellett, csoportokba összejöttünk, és úgy tanultunk. Az sem mellékes persze, hogy nagyon jó tanáraink is voltak, hogy csak Sinkó Ervint, B. Szabó Györgyöt és Bán Imrét említsem. P. I. MŰVELŐDÉS 11 MA 11 ÓRAKOR ÚJVIDÉKEN Ünnepi tanszékértekezlet A megalapításának 40. évfordulóját ünneplő Magyar Tanszék ma délelőtt 11 órai kezdettel ünnepi tanszékértekezleten emlékezik meg jeles jubileumáról. Az ünnepi tanszékértekezletre, amelyet az újvidéki Bölcsészettudományi Kar (Stevan Music u. 24.) földszinti mozitermében tartanak, szeretettel várnak minden érdeklődőt, biztonságot, segítséget jelentett mindenkinek - összefogott mindannyiunkat. Szívesen emlékszem a közös ünnepekre, fellépésekre, utazásokra, a nőnapokra, amikor a fiúk egy-egy szál hóvirággal köszöntöttek bennünket - mert csokorra nem futotta a pénzükből. De ünnep volt, együtt voltunk. És magánéletünk is sokszor összefonódott . Hogyan foglalná össze, hogy mi az, amit egy életre szóló útravalóul kapott a Magyar Tanszéktől? - Én a tanszéknek szó szerint a kenyeremet köszönhetem. Amikor megszereztem az oklevelet, láthatatlan tarisznyámban olyan útravaló lapult, amely munkához segített és munkám végzéséhez elengedhetetlen volt: anyanyelvi biztonság, tenni akarás, alkotói kíváncsiság és függetlenségi igény. Ez a soha el nem fogyó kenyér életem végéig kitart. MIHÁLYI Katalin A szenttamásiaké a legjobb előadás Muzslyán befejeződött amatőr színjátszóink 4. találkozója Vasárnap este Muzslyán az ünnepélyes díjkiosztással, valamint a Vajdasági Magyar Amatőrszínház társulatának a fellépésével befejeződött a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 4. találkozója. A márciusban megszakadt, és most folytatódott találkozón tíz színjátszó társulat előadását értékelte a bírálóbizottság, és a látottak alapján a következő döntést hozta meg. A zenei elemek igen funkcionális alkalmazásáért a Családi Kör ajándékát a muzslyai színjátszók előadása, Szinetár György Susmus című vígjátéka kapta. A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsának ajándékát a legígéretesebb fiatal társulat, a csókai Orpheus Theatre és a Zentai Színtársulat színjátszói Claude Magnier Befutókímű vígjátékának bemutatásával érdemelték ki. A Szabad Hét Nap szcenikai különdíját az előadás látványvilágának kialakításáért Milan Grgic Ébredj fel, Kata cmű vígjátéka kapta, amelyet a szenttamási Arany János Művelődési Egyesület színjátszói mutattak be. A Bambach Róbert-díj az új kifejezési formák megvalósításáért Kikindára került. Kátai Tibor érdemelte ki Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása cimű szatirikus játékában mutatott kiváló alakításáért. A Szántó Róbert-díjat a legszebb színpadi beszédért Talpai Zsuzsanna vehette át Tóth Ede A tolonc cmű népszínműben mutatott teljesítményéért. Az előadást a kisoroszi színjátszók tolmácsolásában láttuk. A Nagy István-díj, amelyet a legjobb férfi epizódszereplő kap, Péter István kupuszinai színjátszó kezébe került, Tersánszki Józsi Jenő Kakuk Marci cimű énekes vígjátékában nyújtott alakításáért. Bojnyik figuráját formálta meg színesen. A legjobb női epizódszerepért járó elismerés, a Magyari Piri-díj is Kupuszinára került: Dienes Kolosszár Valéria érdemelte ki, Pattanó Rozi alakjának hiteles megformálásáért A Szilágyi László-díjat, a legjobb férfi főszerep megformálásáért Robotka István szenttamási színjátszónak ítélte oda a bírálóbizottság, Igor szerepének kitűnő megformálásáért az Ébredj fel, Kata cmű vígjátékban. A legjobb női főszerepért kijáró Ferenczi Ibi-díj Muzslyán maradt, Balázs Márta vehette át, Márkusné figurájának ragyogyó színpadraviteléért, a Susmus cmű vígjátékban. A legjobb rendezésért kijáró Garai Béla-díjat a kulai Népkör és a verbászi Szirmai Károly közös produkciójának, Vaszary Gábor Bubus cmű vígjátékának átgondolt rendezéséért Győrfi Sándor kapta. A kísérleti kategóriában a bajmoki Jedinstvo-Egység Művelődési Egyesület színjátszói által bemutatott, Romain Weingarten Nyár cmű előadása bizonyult a legjobbnak. A találkozó legjobb előadásának díját a szenttamási Arany János ME színjászóinak ítélte oda a bírálóbizottság, Milan Grgic Ébredj fel, Kata cmű vígjátékának nagyszerű színreviteléért. A vasárnapi díjkiosztás után a Vajdasági Amatőrszínház sikerrel bemutatta Max Frisch Ha egyszer Hotz úr dühbe gurul dmű bohózatát. FARAGÓ Árpád