Magyar Szó, 1999. október (56. évfolyam, 190-212. szám)

1999-10-22 / 204. szám

1999. október 22., péntek Félbeszakadt az önkormányzat ülése Nézeteltérés a piacok sorsa és az előrehozott választások követelése miatt Tegnap félbeszakadt a községi képviselő-testület ülése, mert nézet­­eltérés történt a piacokról való gon­doskodással foglalkozó közvállalat megalapítása körül. Az ülés kezdete előtt Mirko Bajic, a Szabadkai Pol­gári Szövetség nevében kérte, hogy a fenti kérdést vegyék le a napi­rendről, mert véleménye szerint jo­gi szempontból nincs kellően előké­szítve a döntéshozatal. Kifogásolta, hogy a felkínált határozati javaslat nem tartalmazza a piaci tevékeny­ségről szóló elemzést, és nem tünteti fel a leendő közvállalat vagyonát, to­vábbá nem irányozza elő az igazga­tóbizottság kinevezését. Németh Já­nos (VMSZ) javasolta, hogy iktassák be a napirendbe a minden szinten történő rendkívüli választások meg­követelését. Dusan Stipanovic a „baloldali blokk” nevében azt java­solta, hogy ne döntsenek elhamar­kodottan a Szabadkai Piacok KV megalapításáról, másrészt kijelen­tette, hogy a választások kiírásának megkövetelése nem tartozik a sza­badkai képviselő-testületre, s nem kell ilyesmivel foglalkoznia, mert ez megbonthatja az egyébként szilárd szabadkai viszonyokat. Miután a ta­nácsnokok szavazattöbbséggel úgy döntöttek, hogy mégis napirendre tűzik a vitatott kérdéseket, a „balol­dali blokk” elhagyta az ülést, utóbb pedig, a piacokkal kapcsolatos néze­teltérés miatt a Szabadkai Polgárok Szövetsége is bojkottálta, s emiatt határozatképtelenné vált, és félbe­szakadt az ülés. Kasza József elnök utóbb ma dél­re összehívta a képviselő-testület rendkívüli ülését, amelyen napi­rendre tűzik a rendkívüli választá­sok megtartására irányuló követe­lést. Nem hivatalos értesüléseink sze­rint ezt az ülést nem bojkottálja a polgárok szövetsége. V. I. (Kovács Attila felv.) Képünkön a „baloldali blokk” tagjai elhagyják az önkormányzat ülését SZABADKÁN MA FILM ZVEZDA: A nászok ásza ameri­kai (17, 19, 21) MUNKÁS: Droglak amerikai (18, 20, 22) NÉPSZÍNHÁZ: Csáth-Fodor-Hernyák: Zách Klára (19.30) ÜGYELETES Orvos: A Petőfi Sándor utcai mentőállomáson este 7-től reggel 7 óráig (terepi szolgálat) tel.: 94 vagy 551-373. Járóbeteg-szolgálat: a Zmaj Jova utcai rendelőben * Gyer­mekgyógyászati rendelő: Đuro Đaković utca 14., tel.: 553-559 * Is­kolai rendelő, tel.: 553-627 * Nő­­gyógyászati rendelő tel.: 552-543 * Gyógyszertár: a Városháza épületé­ben, tel.: 552-499 * Városi kórház tel.: 555-222. Fontosabb telefonok Suboticatrans 555-566; * Vas­útállomás 555-606; Elektrovojvodi­na (diszpécserek) 44-336; Toplana (hibabejelentés) 548-383; Vodovod (hibabejelentés) 557-711; Taxi: Ha­lo Taxi (Városháza alatt) 9766; SU- taxi (vasútállomásnál) 9784; Eko ta­xi 970; Ekspres taxi 9787; Korner taxi 9785; Kéményseprők: 553-072; Dragstar (0-24 óráig) 23-334; Fu­­nero (temetkezési vállalat) 554-433; KIÁLLÍTÁS VÁROSI MÚZEUM: Állandó ki­állítás * A népi élet nyári és őszi motívumai a Városi Múzeum gyűj­teményéből szervezett kiállítás KÉPZŐMŰVÉSZETI TALÁL­KOZÓ: Szarapka Tijcsor szobor, Ozsvár Péter keramika, Miroslav Jovančič festményeinek kiállítása * Edita Kadiric magiszter képeinek kiállítása BUCKA GÁNYÓ GALÉRIA: Gyermekrajz-kiállítás ALFA STÚDIÓ: Gyurkovics Hu­nor alkotásainak állandó kiállítása MA Az ’56-os forradalom emlékestje Ma 18.30 órakor Magadra hagytunk téged címmel az 1956-os forradalomra emlékez­nek. A Népkör Garay-termé­­ben megrendezésre kerülő es­ten Deák Ferenc író az ’56-os események vajdasági vonatko­zásairól beszél; legújabb színpa­di műve és filmforgatókönyve is e témával foglalkozik. Siflis Zoltán Töredék 1956 című rö­vid dokumentumfilmjét is leve­títik, amelyet két, Vajdaságba menekült és ma is itt élő ma­gyarországi ötvenhatosról ké­szített. Ramoncue Romano ver­sét Némedi Imre mondja el, Tollas Tibor ’56-os verse pedig a szerző tolmácsolásában hang­zik el hangszalagról. Felhívás a tanácsnokokhoz A Vajdasági Szociáldemokrata Liga szabadkai szervezetének vezetősége nyil­vános felhívást intézett a községi tanács­nokokhoz, amelyben felveti a kérdést, hogy miért nincs községi hatáskörben a piac mint minden más városban? A VSZL úgy véli, hogy a piacok közjót ké­peznek, s ezzel ellentétben áll az, hogy azokkal egy maroknyi csoport rendel­kezzen minden ellenőrzés nélkül. A pia­cok átvételét csakis az a párt ellenezheti, amelyik saját javára használja fel a bevé­telt. A VSZL síkraszáll azért, hogy a pia­cok feletti igazgatást a községi képviselő­­testület gyakorolja, s hogy az létesítsen egy ezzel foglalkozó közvállalatot, amely­nek tevékenységét a tanácsnokok elle­nőrzik. A VSZL apellál az önkormányzat összes képviselőjére, hogy pártbeli hova­tartozásuktól függetlenül támogassák a szabadkai polgárok javát szolgáló ötletet. Miért engednénk meg, hogy más fölözze le a jövedelmet? írl Magyar Szó SZABADKA 7 Mitől magyar a színház? Heves vitát váltott ki dr. Gubás Jenő vitaindítója a Szabad Líceum-esten­­ A szabadkai színművészek felháborodtak a féligazságok és hamis állítások miatt Régen borzolta már úgy fel a ke­délyeket bármi is művelődési ren­dezvényen, mint dr. Gubás Jenő Nemzetvesztés, avagy a jugoszláviai magyar értelmiség árulása című írásának a színházi életre vonatkozó része. A szerző - mint­ája - azt tűzte ki feladatul önmaga számára, hogy szubjektív értékelést adjon, mennyi­re van jelen az egyetemes magyar kultúra a jugoszláviai magyar szín­játszásban. Értekezésében nem esz­tétikai bírálatot kíván mondani, nem a színjátszás színvonalát akarja feltérképezni, csupán azt vizsgálja, hogy Thália papjai az egyetemes magyar kultúra révén mennyire tudják a jugoszláviai magyar kisebb­ségben erősíteni a nemzeti öntuda­tot, az anyanyelv szeretetét, meny­nyire szolgálják megmaradásunkat, a lakosság művelődését és minden­képpen azt, hogy ezt a nemes fel­adatot mennyire tudatosan vállal­ják. A heves vitát kiváltott vitaindító­ban a szerző idézi Gerold Lászlónak a magyar színház szerepének meg­határozását, s sajnálattal állapítja meg, hogy a felsorolt számos funk­cióból „mára csupán a mulattató ki­­kapcsolódás és amint Torök Csaba írja, „a létezés bizonyítása” maradt meg, viszont kiemelt jelentőséget kapott a színészi, illetve a rendezői önmegvalósítás lehetősége, amely időnként kiemelkedő színvonalú e­­lőadásokat produkált. Ez utóbbit természetesen csak helyeselni lehet, de csak addig, amíg nem válik öncé­lúvá, a színészi vagy a rendezői al­kotás egyedüli céljává.” KITŐL TANULJANAK A HIVATÁSOSAK? (...) A szerző bírálja azt a gyakor­latot, hogy főleg idegen szerzők mű­veit tűzik műsorra, amelyben szó sincs a magyarság gondjairól ,pedig többször elhangzott már különböző fórumokon, hogy csak azzal tudunk hatni a világban, ami a mienk: a mi valóságunkból, a mi életünkből szervesen kihajló. Furcsa, életképte­len és groteszk is ugyebár (álgro­­teszk), az a növény, amelynek gyö­kerei Németországba vagy Angliába nyúlnak, leveleit pedig a pesti asz­falton hajtja. Más az éghajlata, nem is beszélve a társadalmi berendezés­ről. Itt lenne már az ideje, hogy a színházi ember végre a saját fejével gondolkozzék, s ne miként az egy­ügyű diák, a szomszédja kész gon­dolatát másolja dolgozatába”! A színészképzés hiányosságaival kapcsolatban elhangzott, hogy a fő­iskolai hallgatók általános műveltsé­ge általában nem kielégítő, mivel a főiskolai hallgatók többsége általá­ban a különböző szakiskolákból ver­buválódik, és a színiakadémián az általános műveltség oktatása csak ti­­zedrangú feladat. Ezt még hatvá­nyozza az, hogy sokszor az otthon­ról hozott viselkedési formák, szoká­sok, nem azonosak az európai pol­gári viselkedési formákkal. (...) A színtelen nyelvezet, a gondolatsze­génység és a nehézkes kifejezési készség legfőképp az irodalmi mű­veltség hiányosságaira vezethető vissza. Idézte Kovács Frigyest is, aki az évadnyitó társulati ülésen megje­gyezte, hogy a szabadkai színészek nincsenek ott a különböző művelő­dési rendezvényeken. Dr. Gubás megállapítása szerint „valamivel jobb a helyzet az amatőr színjátszásban, legalábbis ami a szemléletmódot illeti. A nemzettu­dat és az anyanyelv ápolása, a küz­dés a megmaradásunkért itt elsőd­leges és hangsúlyozott szerepet kap. Ezt méltón tükrözi egy amatőr szí­nész, rendező, népművelő, Berta Ferenc vallomása: »Rám nagy szük­ség van, ezt tudom, innen én nem moccanhatok semerre. A feladatom csupán annyi, hogy megőrizzem ezt a maroknyi, de összetartó közössé­get, a magyarjainkat, s azért is va­gyok itt, hogy merészet álmodjak..« Hivatásos színházigazgatóink példát vehetnének róla, és tanulhatnának tőle nemzet- és hivatástudatot, vala­mint műsorpolitikát kreálni. Az amatőr egyesületek ugyanis magyar szerzők műveinek a bemutatását tartják elsődleges feladatuknak, be­töltve ezzel némileg azt az űrt, amit a hivatásosok elmulasztanak...” CSAK MULATTATNAK? Kovács Frigyes, a Népszínház magyar társulatának vezetője fel­rótta Gubás Jenőnek, hogy tanul­mánya túlkapásokat, féligazságo­kat tartalmaz, amelyek károsak és egyáltalán nem mondhatók építő jellegűnek. Persze, vannak igazsá­gok is, s azokról a bajokról kellene is beszélni, hogy segítsünk rajtuk, de konstruktív jelleggel. Sérelmez­te azt az állítást, hogy „csak mulat­tató kikapcsolódást” nyújtó színhá­zat csinálnak, ezt a műsoron sze­replő darabok bizonyítják a legé­kesebben: a Puskaporos hordó, az Örvendetes esemény, a Tavli, a Zách Klára, a Te, Imre, itt valami ketyeg, a Csehov-darabok feldol­gozása, a Zsenik iskolája... Mind­össze két mulattató darab szerepel a repertoáron: a Hazudj inkább, kedvesem! és a Nosztalgikus kaba­ré, amelyeknek egyébként a legna­gyobb a látogatottsága. A Puskapo­ros hordó, az Örvendetes ese­mény, a Tavli valóságunk képe, s nekünk szól, s nem érthető számá­ra, hogy a Sári bírónak vagy vala­mely Heltai Jenő-darabnak mennyivel inkább van mondaniva­lója számunkra. Ami a színészek viselkedéskultúráját illeti, az a ré­teg, amelynek módja volt európai polgári viselkedésformákkal meg­ismertetni a gyerekeit, az már kül­földre küldte utódait, ők pedig itt vannak, s elverik a port azokon, akik maradtak. Ami pedig a színé­szek távolmaradását illeti a külön­böző rendezvényekről, ezzel azt akarta megmagyarázni, hogy a szí­nészek nem érzik magukat otthon Szabadkán, ha nincs itt állandó lakhelyük. De persze ez fricska volt a színészeknek is. Azt pedig ki­kéri magának, hogy a hivatásos színházak vezetői elé példakép­ként egy amatőr színházi személyt állít. Ami viszont a magyar szer­zők műveit illeti, a soron követke­ző darabok szerzői: Tasnádi István és Zilahy Lajos. HÁNY MAGYAR SZERZŐ MŰVE VOLT MŰSORON? Hernyák György rendező arról szólt, hogy nagyon sértő, felkavaró dolgok hangzottak el. Mint mondta, a vitaindítót ahhoz hasonlítaná, mintha ő felmenne a polgármesteri hivatalba, s annak jogán, hogy ma­gyar, Szabadkán él, elmondaná Ka­sza Józsefnek, hogy mit kellene ten­nie. A szerző a tájékoztatási eszkö­zökben megjelentekre alapozza állí­tásait, pedig a színház nem a sajtó­ban, az utcán történik, hanem a színpadon, előadás közben. Ami kö­rülötte zajlik, az csak a színházról szól. Egyébként az elmúlt 2 évben megtartott 11 bemutató (a Népszín­ház magyar társulata és a Kosztolá­nyi Színház) közül 5- nek a szerzője magyar. Mi nagyon specifikus hely­zetben vagyunk Vajdaságban, s a Gubás Ágota által példaként emlí­tett Örkény-darab, a Kulcskeresők nem rólunk szól. Felesleges arról vi­tázni, hogy Shakespeare- vagy Sütő­darabot tűzzenek műsorra, enged­tessék meg a rendezőnek a választás joga. Azt, amit a közönségnek el akar mondani, lehet, hogy Shakes­peare, lehet, hogy török vagy albán szerző darabjában találja meg. A szöveg csak egyik összetevője az elő­adásnak, hisz jelen van a rendező, a vajdasági magyar színész is. Ha ma­gyarul mondja Shakespeare szöve­gét, és a saját élményvilágát hozza elő, az mirólunk szól. Káló Béla szí­nész elmondta, Magyarországon, ahol 40 színház van, ott évente 10 magyar darabot játszhatnak, de ná­lunk csak 3 színház van. Egyébként, ami a színészek magyarságtudatát il­leti, erről a legékesebben az tanús­kodik, hogy itt vannak, játszanak. Volt rá példa, hogy a bánáti Dreán egy komédiát játszott, s közben a tankok vonultak el a színpad mel­lett. SZÁMONKÉRÉS AZ ITT MARADOTTAKTÓL Péter Ferenc, a Kosztolányi Szín­ház vezetője azt rótta fel, hogy a szerző a 60-ból itt maradt 20 szí­nészre kimondja, hogy a délvidéki műveletlen színészeknek nincs ma­gyarságtudata, pedig a színház a magyarság megőrzésének fontos bástyája, s felvállalták, hogy magya­rul játszanak, hogy az utánpótlást neveljék. Ő a háború első napjaiban egy külföldi fesztiválon tartózko­dott, s természetes volt számára, hogy hazatér. Brestyánszki Boros Rozália, a Kosztolányi Színház szervezőtitkára arról beszélt, hogy mi délvidéki ma­gyarok mesterei vagyunk a széthú­zásnak, fondorkodással vissza tu­dunk élni a szép szavakkal. Szerinte csakis a konstruktív kritika az elfo­gadható, s most a legfontosabb egy­ként felvenni a harcot a színházért, művelődési életünkért. Az áldatlan sötét köddel szemben csak közösen lehet küzdeni. Gubás Ágota megjegyzésére, hogy a tanulmány nem a kizáróla­gosságra épül, hanem egy dolgot kér számon: a magyar drámairoda­lomhoz való kötődést, Káló Béla azt válaszolta, hogy „mi rosszul va­gyunk megtámadva, mert úgy kel­lett volna a tanumányt megcímezni: Hol vannak a magyar drámaírók?” Jónás Gabriella színész úgy tekinti a tanulmányt, hogy ezek egy szín­házszerető ember szavai, aki érezte, gond van, ez tulajdonképpen jajki­áltás. A szerző nem ránk, hanem ér­tünk haragszik. Generációk nőttek fel úgy, hogy nem látták a Bánk bánt, Az ember tragédiáját, s ez nem a jelenlevők bűne. Korica Mik­ós színész szerint nem egymást kellene marni, hanem tudnivaló, hogy a bű­nös a „másik oldalon” van. Viszont most, amikor újra felemelkedhet a színház, nagyon kell rá vigyázni, s az „egymásnak esés” esetleg kárt okoz­hat. Ágoston Pribilla Valéria, a Gyermekszínház igazgatója is annak a véleményének adott hangot, hogy e vélemény elég rosszkor jött, hisz egy most építkező társulatról van szó. Dr. Szöllősy Vágó László szerint a színház fontos feladata, hogy esz­ményképet állítson a fiatalok elé, s a magyar szellemiség megteremtése. Dr. Tóth Lajos reméli, hogy e vita­estnek pozitív hatása lesz. Kucsera Gézát meglepte a vitaindító címe, mint mondta, úgy érezte magát, hogy a színház vesztőhelyén van. Kabók Erika megegyezte, elege van abból, hogy folyton árulónak nevezik, utalva ezzel a vitaindító cí­mére. Siflis Zoltán községi művelődési titkár számára hihetetlenül nagy él­ményt jelentett ez a beszélgetés, s mint mondta, az egymás iránti fele­lősséghez az is hozzátartozik, ho­gyan beszélünk egymás munkájáról. Nyilvánosan csak felelősséggel lehet szólni. Nem tartja jónak, hogy csakis magyar szerzők darabjai szerepelje­nek műsoron. Kovács Frigyes az est végén fontosnak tartotta megje­gyezni, ha dr. Gubás Jenő tényleg a jobbítás szándékával írta meg vitain­dítóját, akkor járjon színházba. MIHÁLYI Katalin SZOMBATON // Napsugaras Ősz rendezvény Szombaton délután három órára várják a Zorka és a Peščara helyi kö­zösség hajlott korú polgárait a Nap­sugaras Ősz rendezvénysorozat ke­retében szervezett ünnepségre, amelyet az Ivo Lola Ribar terepi (a Peščara helyi közösség melletti) is­kolájában tartanak. s. k. á.

Next