Magyar Szó, 1999. december (56. évfolyam, 236-261. szám)
1999-12-03 / 238. szám
ZELK ZOLTÁN Mikulás Égi úton fű a szél, hulldogál a hó nem bánja azt, útra kél Mikulás apó!állán meleg köpönyeg, fűhat már a szél, nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér. Körülötte égi fák, rajtuk csillagok - lámpást tart a holdvilág, fényesen ragyog. Lent a földön dalba fog száz és száz harang: „Jó, hogy itt vagy, Mikul gling-giling-galang. ” Ablakba tett kiscipők várják jöttödet, hoztál cukrot, mogyorót, jóságos öreg ? „Hoztam, bizony hoztam és hisz itt az idő, nem marad ma üresen egyetlen cipő...” Hajnalodik, csillagok szaladnak elé, amint ballag Mikulás már hazafelé. CSERNIK Attila illusztrációi NEVESSÜNK. JEGESMEDVE-GOND A kis jegesmedve beszélget a mámájával. - Mama, a te mamád is jegesmedve volt? - Igen, kisfiam. - És az ő nagyszülei is? - Igen, kisfiam. - És az övéké is? - Azok is. Mi mindig jegesmedvék voltunk. A kisbocs töpreng, ingatja a fejét, aztán dacosan kiböki: -Jegesmedve ide, jegesmedve oda, én akkor is fázom! SKOT VICC A skót kocsikázni viteti magát a feleségével. A lejtőn a fék hirtelen felmondja a szolgálatot, és az asszony ijedten fordul a férjéhez: -Jóságos ég! Mit csináljak most? - Ne veszítsd el a fejen, csak arra ügyelj, hogy valami olcsónak menj neki. Vigyázat! Álmikulás! Ez bizony nem az igazi! Enyveskezű Lajcsi Mikulásnak öltözve nem csokoládét, mogyorót osztogat, hanem egyszerűen elviszi a kirakott cipőket. Két azonosnak tűnő képünk között több apró eltérést észlelhet a jó szemű megfigyelő. Te hány kis különbséget találsz? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy suszter. Nem afféle mesebeli csizmafoltozó, mégcsak nem is híres-nevezetes cipészmester, bár a fővárosban élt ő is. A neve egy bádogtáblán díszelgett a bejárati ajtó fölött, s ha fújt a szél, csikorgott az becsülettel, ahogyan minden cégtábla tesz, s hirdette: suszter található az ajtó mögött. No, ezt a susztert szerette mindenki, aki csak megfordult a műhelyében. Kicsike műhelye volt pedig. Az alacsony asztalka telis de teli ilyen-olyan szöggel, sarokvassal, kulimásszal, horoggal, kapoccsal... A polcon és a sarokban töméntelen, javításra váró cipő hevert, a készek pedig kifényesítve, újravasalva egy alacsony ládikó tetején sorakoztak. Ha valaki végignézett volna a polcokon, rájött volna, hogy a fővárosban a gyerekek koptatják a legtöbb cipőt. A suszter csak foltozta, varrta, kalapálta a sokezer apró szandált nyáron, vasat vert, repedést varrt a kiscsizmákon télen, s csak néhanapján mosolyodott el azon, hogy nyáridőben kevesebb forint pottyan a bádogdobozkába, mint ősszel vagy ha beáll a tél. Mert akkor egyre-másra megszólalt a kiscsengő az ajtaja fölött. Egyre-másra hozták a kiscsizmákat, csatos, meg gombos, meg fűzős cipőket. Esténként, mikor a suszter bezárta a műhely ajtaját, meggyújtott egy gyöngefényű villanykörtét a bejárati ajtó fölött. Odahúzta a ládikót az ajtó elé, hadd lássa az, aki arra jár: becsülettel foltoz, sarkal az, akinek neve csupa nagybetűvel a cégtáblán díszeleg, így ment ez ■ évről évre, talán harminc esztendeje. Soha semmi nem történt, ami az éjszakai nyugalmadat megzavarta volna. A suszter esténként nyugodt szívvel hajtotta álomra a fejét s reggelig aludt jó álommal. Egyik nap úgy múlt, mint a másik, s ha néha kiállt a műhely ajtajába nézelődni, legfeljebb azt láthatta, mikor jár arra a szemetes. Abban az esztendőben szokatlanul korán beköszöntött a tél. A suszter nem győzte mondogatni: - Három nap múlva tessék érte jönni... Két napon belül megcsinálom, kérem... - És meg is csinálta. Az már nem az ő hibája volt, hogy nem jöttek érte. Tűnődve nézte a hulló hópelyheket: - Hát persze! - mosolyodott el magában. - Hiszen Mikulás estje van! Kis ideig figyelte még a fehér kavargást, a lámpa fénykörében táncoló nagy puha hópelyheket, az elcsöndesedett utcát, a járdaszélre söpört nagy, fehér hókupacokat. A polcon tíz kicsi csizma, és öt pár fűzős cipő sorakozott. Kifényesítette mindet, aztán a ládikára helyezte és zárás előtt odahúzta azt, a gyöngefényű villanykörte alá, hogy lássa, akit illető betartotta a szavát. Azzal lefeküdt. És furcsa BAKÓ ÁGNES Egyszer egy esztendőben am a Még a fejeálmot látott, tömérdek kisgyerek rajzott a feje laktak, zsongtak és faggatták körül. A párnáján Ugráltak nevetve, visong■ Készen van-e a topánkám? - Ó! Hiszen elkészült! - hajtogattanak. Még a gyerekek tovább ugrabugráltak részkedtek s egyre kérdezgetbabjára is fölmerészkedtek ték: - Mikor?!... Mikor?!... Mikor?!... A téren már van csúszda. Csúszkálni akarunk! ... Akarunk! ... Tessék sietni! Sini-eeet-niii! - Miért nem jöttök érte? Megsarkaltam, megszögeztem valamennyit! Erre aztán az álombéli gyerekek leugráltak a fejebúbjáról, kiszaladtak a műhelybe, ki-ki fölkapta a lábbelijét, belehullajtott egy csengő tízforintost a bádogdobozkába, majd eltűnt az üvegezett ajtó mögött, az utca sötétjében. A suszter kissé csodálkozott, hogy nem hall sem csörömpölést, sem csengettyűszót, de aztán eszébe jutott, hogy hiszen álmodik, azzal a másik oldalára fordult. Aki korán kel, az a tyúkokkal nyugszik. Amikor a suszter ezt az álmot látta, még alig múlott néhány perccel kilenc óra. A város központjában halkult a forgalom. Egyre kevesebb láb mélyedt a frissen hullott hóba - csak a neonfények izzottak kitartóan,, kék, lila, sárga, vörös visszfényt vetítve a fehér úttestre. A kirakatokban MIKULÁSOK mosolyogtak piros arccal és piros köpenyben, hófehér szakállal. Mögöttük fenyőgallyak között karácsonyi üveggömbök csillogtak ezüstösen, aranyosan, zölden, vörösen, lilán... Az utcán egy kései ÁRUHÁZI MIKULÁS baktatott. Fehér prémmel szegett köpönyege a havat söpörte. Vállán a hatalmas puttonyban néhány megmaradt, piros celofánpapírba csomagolt csemege zötyögött. Az utca mind csöndesebb lett, csak a hó szállingált szaporán, nagy pelyhekben... - No, és most merre? - kérdezte magától a kései MIKULÁS a kihalt Rákóczi út kellős közepén. - Kinek adjam most már ezeket a csomagokat? A gyerekek már alighanem lefeküdtek, vagy a tévét nézik amíg én itt bandukolok ezzel a sok csokoládéval, dióval, mogyoróval... Megrázta a fejét s nevetve befordult a sarkon, a Kiss József utcába. Az igazat megvallva jókedve volt. Örült, hogy örültek a gyerekek, akikkel találkozott. Csak az a puttonyában maradt néhány csomag nyugtalanította... Az utca sarkára ért. Ott váratlanul megtorpant. Visszalépett egy lépést. Alig hitt a szemének. Karnyújtásnyira tőle tíz kicsi csizma, meg öt pár kis cipő sorakozott egy alacsony ládika tetején. Gyöngefényű, sárga villanykörte vetett rájuk felülről világot. Az ajtó előtt vaskos vaspánt. Az ÁRUHÁZI MIKULÁS vidáman füttyentett! - De hisz én itt minden maradék kincsemet szétoszthatom! Megajándékozom az öreget, aki ilyen gondosan a kezem ügyébe készített mindent...! - s halkan fölnevetett. - Egyszer egy esztendőben ez is megeshetik. Végtére is ma Mikulás estje van. Azzal ujjhegyével megbökdöste az üvegtáblát, s hitetlenül, nagy szemmel elbámult, mert az ablaktábla engedelmesen befelé hajlott a mutatóujja alatt. Persze, nem volt az csoda! Nagyon egyszerű oka volt annak. Az öreg susztert nem vetette föl a pénz, s rég javította már az ablakot. Lazán zárt a kilincse, nyomásra engedett. Az ÁRUHÁZI MIKULÁS keze épp hogy befért a nyitáson. S hogy így minden kalamajka nélkül a kiscsizmákhoz férhetett, belenyúlt a puttonyába, sorra kiemelte a piros csomagokat s megtöltötte velük a kis cipőket, kiscsizmákat - közben dudorászott. A puttony legaljáról egy ménkű nagy virgács meredt fölfelé, s ott lapult egy tábla édes csokoládé is. - Ezt az öregnek adom! - döntötte el azzal a virgácsot is, a csokoládét is a ládika sarkára tette. Csuda elégedett volt. Hátralépett egy lépést, megszemlélte a látnivalót, majd megérintette az ajtó fölötti kis csengőt. Az halkan csendült egyet. A suszter úgy vélte, álmában hallja... Csak másnap ámult el, amikor a Mikuláscsomagokat megpillantotta. Voltak, akik úgy gondolták - így csinál magának reklámot a suszter, voltak, akik azt mondták: Hana bácsi meglepte az utcabeli gyerekeket. Jószívű az öreg, hiába! Hogy hogyan kerültek Mikulás-csomagok a kis cipőkbe, azt a suszter nem tudta meg soha. Ki is mondta volna meg neki? Az ÁRUHÁZI MIKULÁS addigra már rég messze járt. Melyik nyelvből került a magyarba Szent Miklós (latinul: Nicolaus) püspök nevének MIKULÁS változata? Rejtvényünk első függőleges sorában alakul ki a válasz, ha jól felelsz a vízszintes sorok kérdéseire. Meghatározások: 1. Liszttisztító. 2. Férfinév. 3. Ritkás erdő. 4. Pusztító vihar. 5. Vasúti jármű. 6. Ez a macska is. 7. Százdekás. Nos, milyen népnév alakult ki az első oszlopban? Tudod-e, milyen név a Mikulás? Egy kis logika A számok valamilyen logikai elgondolás szerint kerültek egymással szembe. Ugyan mi lehet ez? Nézd meg jól a feladványt, és próbáld meg kitalálni, hogy milyen szám kerül a kérdőjel helyére. A megoldás roppant egyszerű, csak egy kis lelemény kell hozzá. SZERKESZTI pmp sugar Tt_ II © A Magyar Szó gyermekrovata 1999. december 3. .... r. v,*' |'-^A • « £3 •-' ‘Ti & 4*ji ,v / ■* / JRuN. \ Rejtvényfejtők figyelmébe Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése - Régi, de jó. A balról a második pohárból át kell önteni a cukorkát a jobbról a másodikba. Máris teljesült a kívánság: egymás mellett sorakozik a három üres és három cukorkás pohár. Sárkányosdi: 1. Sárkánypálma. 2. Sárkányfajzat. 3. Sárkánygyík. Ki lesz a gyorsabb? A győztes Pisti, az ő útvonalán álló számok összege 258, második Piri 368-cal, az utolsó Peti 488-cal. Mai három - igazán könnyű - rejtvényünk megfejtését erre a címre juttassátok el: Magyar Szó szerkesztősége, 24000 Subotica, Trg slobode 2.