Magyar Szó, 2000. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-22 / 43. szám
2000. február 22., kedd Magyar Szó Hideg tornaterem, mégis jó Utazó és elszegényedett tanárok - Meszelés összefogással - Látogatás a felsőhegyi iskolában Hónapokkal ezelőtt hallottam arról, hogy Felsőhegyen megszűnt az egyetlen sportszervezet, a futballklub is. Ismerőseim viszont eközben megemlítették, hogy az iskola tornatermébe járnak időnként egy kicsit „megmozgatni a tagjaikat”: ki aerobikra, ki röplabdázni. Jó ellenpélda - gondoltam - nyavalyás világunkban a bezárkózásra. S mert ritkán fordulunk meg iskolákban, hogy lássuk, miként élnek, a Nagy Abonyi Lajos igazgatóval folytatott beszélgetés alkalmával sok kérdés szóba került. - Valóban használja néhány csoport a tornatermet, de ez természetes, hiszen tudtommal a lakosság jelentős részben részt vett az építésében - hallottuk az iskola vezetőjétől. - Megjegyzem, hogy az iskola karácsonyra kapott egy zsák labdát - jótékonysági művelődési rendezvény után - az Olvasókörtől. Tehát nem az a baj, ha kulturált körülmények között az idősebbek is itt sportolnak, hanem az, hogy a diákok nem tudják célszerűen kihasználni az épületet. Az utóbbi öt évben ugyanis, amióta én itt testnevelő tanárként dolgozom, egyáltalán nem kaptunk fűtőolajat. Tény, hogy a rendszer sem felel meg a célnak, mert a befújt levegő fölkavarja a port, így viszont a szertorna kimarad a tevékenységből, csupán labdajátékokkal foglalkozhatunk. Néhány fokos hőmérsékleten lehetetlen bemelegíteni úgy, hogy a minimálisra csökkentsük a sérülés veszélyét. - A tantermek viszont melegek és tiszták... - Sikerült helyrehozni a szeneskályhákat, az ősszel télen pedig belülről bemeszeltünk. Persze, ez sem volt egyszerű. A községi önkormányzatnak ugyanis csak annyi pénze volt, hogy minden iskolának két tanteremre megvásárolja az anyagot. Akkor én közös szülőértekezletre hívtam a szülőket, és támogatást ígértek, s ez nem is maradt el. Meg néhány vállalat is segített. A végén mégis csak úgy sikerült elvégezni a munkát, hogy a zentai Potisse térítésmentesen rendelkezésünkre bocsátott néhány szakmunkást és kisegítőt, akik helybeli lakosok, és ők befestették a helyiségeket. - A mintegy 190-es diáklétszám milyen tendenciára utal: fogyatkozásra, vagy szaporodásra? - Nagyjából állandó, de hallottam, hogy néhány évtizeddel ezelőtt egy-egy évfolyamon még két osztály is működött. A szegénység, persze, itt is tapasztalható - ha ez nem is kapcsolódik közvetlenül a gyerekek számához. Az uzsonnáztatást mi szerény módon megoldottuk: a helybeli Bakos pék 2 dináros áron ad uzsonnát, a legszegényebbeknek pedig ingyen. - Egykor helyben laktak a pedagógusok, ha nem is itt születtek. Természetes hát, hogy a hiti társadalmi életében mostanában akkor sem tudnak részt venni, ha kedvük volna hozzá. A magyar tanárok hiányának az első jele ez? - Valóban: tizenkét pedagógus utazik, és csak hárman élnek a faluban. Hiányról azonban nem beszélhetünk, bár a szerb nyelv oktatását nyugdíjas tanárnő vállalta. Részben talán ide tartozik a kérdés, hogy a szülők kérték: német helyett idegen nyelvként az angol oktatását vezessük be. Érthető ez az igény, amikor a nehézségek ellenére is lassan, de terjednek a számítógépek, de az is köztudomású, hogy kevés az angoltanár. Tudok arról, hogy a szülők a parókián már korábban szerveztek angol nyelvtanfolyamot, az ősszel pedig az iskolában is helyet adtunk egy másik csoportnak. Ehhez ugyan csak annyi közünk van, hogy némi térítésért helyiséget és fűtést biztosítunk. A tanfolyamok azonban külön költséggel járnak a szülők számára. - Visszatérve a tanárokra... - Az utazás számunkra is sok gonddal jár, de összefogunk, és így kocsival megoldjuk, a kapott térítés nagyjából kifutja a költségeket. Sajnos a gyönge fizetések miatt odajutottunk, hogy a pedagógusok - bárhol élnek is - kiegészítő jövedelem után néznek: vagy órákat adnak, vagy más munkát végeznek. Ez biztosan kihat a tanítás minőségére, hiszen a tanárnak azon kell törnie a fejét, hogy miként teremtse elő a családnak a megélhetéshez szükséges pénzt. Mindezek ellenére azt tapasztalom, hogy a pedagógusok szeretnek Felsőhegyen dolgozni. Talán azért is, mert itt legalább még megmaradt a gyerekekben a tanárok iránti tisztelet - hallottuk a felsőhegyi Csokonai Mihály iskola vezetőétől. is. Gólya hozza, vagy nem hozza? XII. Gazdag Ág hagyományápoló vetélkedő nem írok vetélkedőt, az idősebb korosztályé volt. A találkozó szabályzata ugyanis előírja, hogy a tizenkét tagú csapatban senki sem lehet ötven évnél fiatalabb. A versenyzők tartották is magukat ehhez, mert az átlagéletkor meghaladta a hatvanöt évet. A Xll. hagyományőrző találkozó mottója ezúttal a „Gólya, gólya vaslapát! Hozzál nekem kisbabát!” volt. A sziporkázóra sikeredett találkozón kiderült, hogy mégsem a gólya hozza a kisbabát, hanem nagyon is valós cselekmények végeredménye. Tíz csapat tíz-tíz versenyzője vett részt a műsorban, amelyben tíz feladatnak kellett megfelelniük. A találkozón egyébként részt vett az oromhegyesi Petőfi Sándor, a martonosi Egység, a horgos Testvériség, a kanizsai Ozoray Árpád, a kispiaci Jókai Mór, az oromi Petőfi Sándor, a tóthfalusi Fehér Akác, a völgyesi Aranykalász, a felsőhegyi Petőfi Sándor és a hajdújárási Lifka Sándor Művelődési Egyesület. A zsűri elnöke, mint eddig minden alkalommal, dr. Burány Béla volt, tagjai pedig Bodor Anikó népdalkutató és Nagy Abonyi Ágnes, a Zentai Múzeum szakmunkatársa. A Gazdag Ág vetélkedőt valamikor megálmodta és a forgatókönyvet az idén is Bajusz Teréz írta, a műsor két lelkes szervezője és mindenese Koncz Lázár és Gordos Péter, a helyi egyesület elnöke voltak. A majd négyórás, gondosan összeállított, megszervezett és rendezett műsorban a következő eredmények születtek: 1. Egység, 2. Fehér Akác, 3. az oromi Petőfi Sándor egyesület. A műsor végén a találkozón résztvevő csapatokat, Kanizsa önkormányzatát, a végrehajtó bizottságot, a községi művelődési közösséget és a zsűri tagjait a szervezők Mezei Erzsébet zentai képzőművész által készített emlékplakettel tüntették ki. KONC István rendező Az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a vetélkedő helyi szervezői tizenkettedszer hívták meg a Tisza mente településeit az Gazdag Ág hagyományápoló néprajzi vetélkedőre, amelyre az idén február 19-én került sor a falu ezúttal kicsinek bizonyult tornatermében. Ez a találkozószándékosan Segítőkész terepszemle A magyarországi Szent Lázár lovagrend képviselőit látta vendégül a Jugoszláviai Lazarus Szeretetszolgálat Dr. Inovius Allan nagyperjel és dr. Koszka Ida, a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai Ispotályos Lovagrend tagja a hét végén Vajdaságba látogatott, hogy személyesen mérje fel, milyen segítségre van szükség, valamint hogy milyen támogatási lehetőségek adódhatnak. Pénteken többek között felkeresték a szellemileg fogyatékosok otthonát Moravicán, az idősek otthonát Kanizsán, a roma tagozatot Horgoson, majd részt vettek a Horgos Termelők Klubjának szponzorbálján, és ott karitatív munkája elismeréséül a Segítő Rend Első Osztályú Tiszti Nyakkeresztjével tüntette ki a nagyperjel Bacskulin Istvánt, a Jugoszláviai Lazikus Szeretetszolgálat világi elnökét. Szombaton a zentai kórházat keresték fel a vendégek. Ott dr. Szloboda László főorvos-igazgató és Beszédes Gabriella, a gazdasági osztály vezetője mutatta be az intézményt a látogatóknak. Dr. Morad Čurčić, a pszichiátriai tudományok doktora, a zentai Dr. Gerő István Egészségvédelmi Központ igazgatója külön is fogadta kollégáját, dr. Kasza Ida pszichiátert, aki meghívta vendéglátóját az idei pszichiátriai nemzetközi kongresszusra. A vendégek a segítés szándékával érkeztek Zentára is, és megdöbbenve látták, hogy habár modern a kórház, azért az elmúlt tíz év megtette a magáét, hiszen ez idő alatt az intézmény egyetlen új műszert sem kapott. Sajnálatos dolog, hogy miután tavaly, a zentai kórház 160 éves jubileumán az egészségügyi miniszter asszony ünnepélyesen megnyitotta a kórház információs központját két, kölcsön kapott PC 386-os számítógéppel(!), azóta sem érkezett meg az információs központ felszerelése. Ma a kórház egyetlen számítógéppel sem rendelkezik! - mondta Bacskulin István a látogatás után. A zentai terepszemle végeztével Szabadkára utaztak a vendégek, s ott Pénzes János megyés püspök fogadta őket. Miután Inovius úrék bemutatták a lovagrendet és tevékenységi körét, felajánlották együttműködésüket a bácskai püspökséggel. Végül vasárnap Martonoson szentmisén vettek részt a vendégek a lovagrend díszpalástjában. Legközelebb áprilisban látogatnak majd Martonosra, hogy ünnepi szentmise keretében avassák lovaggá azokat, akik tevékenységükkel és magatartásukkal kiérdemlik ezt a megtiszteltetést. A Jugoszláviai Lazarus Szeretetszolgálat pedig most egy szavalóverseny megszervezésére, lebonyolítására készül. A neves vendégek a Szent Lázár nevében első díjként egy egyhetes táborozást ajánlottak fel a legjobb szavaiknak. Bacskulin István egyelőre annyit árult el, hogy a versenyen vajdasági gyerekek vehetnek majd részt, és a szervezés az alakuló félben levő Lazarus Hölgyegylet feladata lesz. M. M. TISZAVIDÉK 9 Hagyományaink ünnepe Kiállítás és színvonalas műsor Zentán Pénteken este Zentán zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház nagyterme, ahol a hagyományaink ünnepe alkalmából színpadra léptek hagyományápoló és hagyományőrző csoportok, táncosok, zenekarok, énekkarok és szólisták. A hagyományápolók második bemutatkozó estje (az első tavaly volt) alkalmából a kisteremben megnyílt a Népi fehér lyukhímzések címet viselő kiállítás. A közönség a csókai, felsőhegyi, tornyosi és zentai kézimunkázók legszebb hímzéseiben gyönyörködhetett. A pergő ritmusú és helyenként valóban profi produkciókat felvonultató műsornak vendége volt a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület és a Vadasági Magyar Folklórözpont. A műsort megtekintette Nagy Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövetségének első titkára is. A fellépőeket követően az erre az alkalomra összeállt szakbizottság (Bodor Anikó, Burány Béla, Raj Rozália, Kulcsár Verona) elbeszélgetett a hagyományápoló csoportok vezetőivel, véleményezték a látottakat, és tanácsokkal látták el a csoportokat a jövőre vonatkozóan. A műsor háziasszonya Recskó Valéria volt. ger A völgyesi Aranykalász Művelődési Egyesület hagyományőrző asszonycsoporta juhásznótákat énekelt A Thurzó Lajos Közművelődési Központ Pitypang népi tánccsoport a somogyi táncokkal lépett fel A tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület citerazenekara A csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület Bokréta leánykórusa a tavalyi Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedő első helyezete volt. A csókai népi táncosok is fergeteges sikert arattak a közönség körében