Magyar Szó, 2000. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

2000-04-23 / 96. szám

14 SZABADIDŐ HÚS­VET A VILÁGBAN TOO m­a Urbi et orbi, vagyis a városnak (Rómának) és a vi­lágnak. Ma celebrálja a pápa a Szent Péter téren az „urbi et orbi” áldást, a minden katolikus hívőre vo­natkozó, teljes búcsúval járó pápai áldást. Az egy­ház feje ötvenkilenc nyelven mond húsvéti köszön­tőt, többek között magyarul is. De mi a szokás szerte a világon e napon? CSEHORSZÁG Prágában is sonkát, kalácsot és lőtt tojást esz­nek, csakhogy ott kuglófokat is sütnek bárány for­májúra, mi több, mézeskalács is kerül az asztalra. A gyerekeknek a nyuszi hoz ajándékot a ház mö­götti fészekbe. Tojást is festenek a fiúk-lányok, hét­főn pedig csoportokba rendeződnek a legények, és nem locsolkodni indulnak, hanem virgácsolni. Fűz­fából kötnek virgácsot, és ezzel felfegyverkezve állíta­nak be a lányos házakhoz. A szebbik nem tagjainak hátsóját paskolják meg, hogy egészségesek, frissek le­gyenek a következő évben. Persze itt sem távoznak a tett színhelyéről üres marokkal a legények, csoki- és cukorto­jás üti a markukat. A HÚSVÉT-SZIGETEK A Húsvét-szigetek polinéz háziasszonyai húsvét táján nemigen tö­rik a fejüket ünnepi menü összeállításán, a férfilakosság sem kerekedik fel kölnivel a zsebében. Számukra a húsvét nem jelent többet egy péntekkel megtol­dott hétvégénél. Az általuk a „világ köldökének” nevezett szigeten ugyanis pogány nép lakik. A nagypéntek azért munkaszüneti nap számukra is, mert a csendes­óceáni sziget a főként katolikus lakosságú Chile birtoka. Chilében pedig Krisztus kereszthaláláról emlékeznek meg elsősorban, ez jelképezi az emberiségért hozott áldozatot. Hogy akkor miért Húsvét-sziget a neve a földdarabnak? Mert azaikor 1722-ben a sziget felfedezője, a holland Roggeveen admirális megpillantotta a fe­délzetről, éppen húsvét vasárnapja volt. AMERIKA A húsvétvasárnap szokását a protestáns telepesek hozták magukkal Ameri­kába. A tengerentúlon külön vadászat is párosul a tojáshoz, hisz jutalmat kap, aki a legtöbbet találja meg. Angliába a gyerekek tojást pörgetnek a domboldalról húsvét reggelén, ami azt idézi, amikor Jézus sírjáról legörgették a szikladarabo­kat. A szokást a brit telepesek átvitték magukkal az Újvilágba. Dolly Madison, az USA negyedik elnökének felesége rendezett először tojásgörgető partit Washing­tonban. 1880 óta a Fehér Ház előtt zajlik a játék. Karácsony után a legszebb családi ünnepünk a hús­vét. Elég volt már a télből, alig várjuk, hogy kisüssön végre a nap, hogy kizöldüljenek a fák. Ősidőktől kezdve hasonlóképpen éreztek az emberek. A ta­vasz a természet megújhodása, mely reményt hoz többek közt a bőségesebb, változatosabb táplá­lékra. Nem véletlen, hogy a pogány időkben az új évet is tavasszal ünnepelték szerte a világon. A húsvét tehát a tavaszköszöntés igazi nagy ünne­pe is. A húsvét ünnepléséről már a II. századból vannak adatok, népszokásaink tehát részben vallási, részben pedig pogány eredetűek. Ezen túlmenően húsvét a ke­reszténység egyik legnagyobb ünnepe, hisz ezen a na­pon ünnepeljük Jézus Krisztus feltámadását. Az ősi, pogány újévi ünnepkörnek ma is meglévő, részben átér­telmeződött változata. Mozgó ünnep, vasárnapra a tava­szi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapra esik, így március 22-e és április 25-e kö­­ zötti időben van. Adjon a jó isten, Boldog ünnepeket! Mindenféle jókkal Lásson el titeket. Az öreg nagyapám Ily köszöntőt hagyott, Örvendjetek vígan, Jézus feltámadott. Öröm ez ti néktek, Énnekem és másnak, De én is örülök A hímes tojásnak. Adjanak hát nékem, Néhány piros tojást, Hogy jó kedvvel menjek A­z utamra tovább. (Hajdúhadházi református köszöntő) ÉTELSZENTELÉS Húsvét vasárnapján is fontos szerepe volt a víz­nek. Úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. Szokás volt még piros tojást tenni mosdóvízbe és arról mosakodni, hogy az egész csa­lád egészséges legyen. A régi húsvét legszebb eseménye volt az étel­szentelés. A délelőtti misére gondosan előkészített, kendővel letakart kosárral mentek a hívők, húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, sőt még bort is vittek megszenteltetni a templomba. A pap megáldotta az étele­ket. A hosszú böjtölés után ezeknek az ételeknek az elfogyasztásával kezdődött újra a húsfogyasztás, a „hús vétele”. A húsvéti ételszentelés egyes falvakban még máig is élő hagyomány. A megszen­telt ételek maradékához is sokféle kép­zet kapcsolódott: pl. a szentelt kalács maradékát a tyúkoknak adták, hogy so­kat tojjanak. Szokás volt az is, hogy a megszentelt tojást a család közösen fo­gyasztotta el, azért, hogy ha eltévedné­nek jusson eszükbe, hogy kivel ették a húsvéti tojást és hazataláljanak. KALÁCS, TOJÁS, SONKA... Az ünnep egyik dísze és egyben „kenyere” a cifrára fonott nagy kalács. Alap­ja szinte egyugyanazon kelt tészta, amit a különböző népek eltérő hagyomá­nyaik és vérmérsékletük szerint ízesítenek, fűszereznek, díszítenek. Az ün­nep szinte áldozati eledele a húsvéti bárány, amely Krisztust jelképezi. Vé­gül a legrégebbi eledelek közé tartozik a tojás, ami az élet és újjászületés­ jel­­képe. Ahogyan a tojásból új élet kel ki, úgy támad fel Krisztus is a sírjából, az emberek megváltására. A sonka a parasztélet gazdasági és kultikus rend­je következtében vált már igen régen jellegzetes húsvéti eledellé. Én kis morzsa Gyenge derákocska Én most jöttem hírmondani Krisztus Királyt hirdetni Váccsák meg a sájánnyikot Egy szép piros tojásval Mint Krisztus urunk megváltotta Széles e világot vérivel VIZBEVETŐ HÉTFŐ (Andrásfalvi locsoló vers) Szépen kérem az anyját Adja elő a lányát Hadd nőjjön nagyra Mint a csikó farka, Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hosszal Szabad-e locsolni? (Orosházai locsoló vers) Húsvéthétfő a locsolkodás ideje. „Föl­támadt Jézus, mondják az írások. Víz­öntő hétfőre buzognak a források” - szólt a népi rigmus. A víz­tisztító, ter­mékenységvarázsoló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolkodásnak. Vala­mikor nagyon régen vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. Sok szomszédos országban isme­retlen a húsvéti locsolás, illetve egyes szomszédos népeknél a lá­nyok megvesszőzése foglalja el az­ öntözés helyét. A locsolás és a vesszőzés egyaránt félig mágikus és félig tréfás céllal történt. A lo­csolás és a vesszőzés jutalma egész magyar nyelvterületen piros vagy hímes tojás. SZÓRAKOZTATÓ GASZTRONÓMIA Nagykanállal enni... A vallási ünnepeknek megvan a sajá­tos hangulatuk, kialakultak az ün­nepi szokások, ünnepi ételek és az egyes ünnepeknek a hagyományos étrendjei is. Az ünnepi örömök kö­zött fontos helyen szerepel mindaz, amit a fehér asztal nyújthat ilyen al­kalmakra. Itt nem csupán az étkezé­sek bőségéről van szó. A magyar nyelvnek van egy sajátos kifejezése a bőséges ünnepi étkezések jelölésére, „nagykanállal enni”. Az ünnepi ér­zéshez hozzájárulhatnak azok a jel­legzetes fogások, ételek, amelyeket a „hagyomány ír elő” a jeles napokra. A húsvét tulajdonképpen a húsvét va­sárnapja a keresztény egyházakban Krisz­tus feltámadásának emlékünnepe. A ma­gyar elnevezés onnan származik, hogy a hí­vők nagyböjt után e napon kezdték meg a húsevést. ASZTALI ÖRÖMÖK ÉS NÉPSZOKÁSOK Húsvét hétfőjének hagyományos étele a tavaszi rántott csirke. Ezen a napon háttér­be szorítják az asztal örömeit a különböző népszokások. A magyar nyelvterületen mindenfelé ismert a húsvét locsolkodás, ami a néphit szerint a lányok fiatalságát, szépségét, kelendőségét biztosította. A lo­­csolkodásért piros, vagy mintákkal díszí­tett hímes tojás járt, és természetesen étel­lel, itallal kínálták a locsolókat. Bizonyos országokban divat ilyenkor az örömtűz gyújtás, a korbácsolás, a locsolás, a húsvéti nyúl. A húsvéti nyúl az ógermán mitológiából átvett jelkép. A tojás jelképe a tavasznak, a természet újraébredésének, s mint ilyen ősidők óta szerepel a tavaszi ün­nepeken. Tojásajándékkal kedveskedtek egymásnak már a perzsák, az egyiptomiak, a kínaiak, az ószláv és az ógermán népek is. Ezt átvette a keresztény hagyomány is, de Krisztus feltámadása, a sziklasírból va­ló kijövetele szimbolikáját is látja­ benne. A „HAGYOMÁNYOS” BÁRÁNY A húsvét jellegzetes étele a bá­rány. A húsvéti bárány Jézust jel­képezi, akinek előképe volt az a bá­rány, amelyet a zsidók ettek az egyiptomi kivonulás alkalmával. A bárányt változatosan, sokféle for­mában készítik, pl. tartalmas bárányfejleves, az erdélyies csípős, pikáns tárkonyos bárány, bárány­pörkölt, tejfölös báránypaprikás. Ugyancsak vonzó az aranysárgára sütött rántott bárányszelet, vagy a szalonnával tűzdelt, ropogósra sült gerinc. Lényeg, hogy alapanyag­ként gyenge, finomhúsú szopós bá­rány szolgáljon, melynek megsü­tött húsához jól illenek a primőr ta­vaszi zöldfőzelékek, zöldsaláták és a tepsiben sült pirított burgonya. Az ünnepi ebédre tálalt bárányt, különféle fogások vezethetik be és követhetik. Előételként adható az előző estéről maradt hideg füstölt sonka, a húsleves májgombóccal vagy egy erdélyi kapros töltött ká­poszta. A választék kedvéért adha­tunk tortát, süteményeket, de nem maradhat el a diós, mákos kalács sem. Jobb ország lenne ez a mienk, ha az emberek legalább kettőt betar­tanának a Tíz Paran­csolatból. Bármelyik kettőt. Michael Severn v .amerikai esperes Magyar Szó ÁTMENET A NEMLÉTBŐL LÉTRE Az ünnep hangulatához - különösen a gyerekek köré­ben - hozzátartozott és tartozik ma is a piros tojás. A pi­ros színnek bajelhárító hivatása volt, a későbbi szemlélet Krisztus vérét látta benne. A piros tojás ajándékozása na­gyon régen, eredetileg a keresztszülők kötelessége volt, hogy emlékeztessék vele keresztgyermekeiket a megváltás örömé­re. A tojást hozó húsvéti nyúl hagyománya feltehetően német nyelvterületről terjedt el. A szapora nyúl - a tojás mellett - a termékenységet szimbolizálja. A tojás átmenet a nemlétből a létbe. Feltehetően ezért tették meg a tojást az emberek az élet keletkezésének, a születésnek, a termékenységnek, az újjászületésnek, egyáltalán magának az életnek a jel­képévé. A hímes tojásnak megkülönböztetett bűverőt, varázserőt tulajdonítottak. A tojás héját díszítő rajzo­latokat hatásosnak vélték különböző bajok és rontó hatalmak elhárításában. A húsvéti tojás (régen új­évi) akár szentelt, akár nem, olyan szimbolikus, bűverővel rendelkező tárgy, melyet azért ajándékoz­tak, fogyasztottak, hogy megvédjen bajtól, betegség­től és hogy béke és boldogság uralkodjék abban az évben is. A fehérvasárnap a húsvétot követő vasárnap­­ az ünnepléssorozatok utolsó napja, mikor jellegzetes szokás volt a komálás vagy májkálás. Ilyenkor a ko­matál körül sokszor életreszóló barátságok szület­tek. 2000. április 23., vasárnap f­­­z­lelő S£oceo£ófe ce Hozzávalók: az apró pogácsákhoz: 25 dkg Rama margarin, 45 dkg finom liszt, 2 db tojás, fél dl tejföl, 2 dkg só. A töltelékhez: 20 dkg Rama margarin, 8 db főtt tojás sárgája, só, bors ízlés szerint. ízesítésül felhasználható még szardellapaszta, kolbászkrém, paprikakrém stb. A díszítéshez: 15 dkg reszelt sajt (trappista), 10 dkg apróra vágott gépsonka, 8 db főtt tojás fehérje apróra vágva, pi­rospaprika, bors ízlés szerint. Elsőként az apró pogácsákat készítjük el. A hozzáva­lókat összegyúrjuk, majd 1,5 centiméter vastagra kinyújt­juk, és hűtőben fél órát pihentetjük. Ezt követően a tész­tából 2 centiméter átmérőjű pogácsákat szaggatunk és 200 fokon kisütjük. Következő lépés a töltelékek elkészíté­se. A főtt tojás sárgáját szitán áttörjük, és hozzákeverjük a Rama margarint, valamint az ízesítő anyagokat. Jól kiha­­bosítjuk. Ezt követi a töltés és díszítés: a kihűlt pogácsák tetejére nyomózsák segítségével a töltelékből kis halmo­kat formázunk, majd belehempergetjük valamelyik díszí­tőanyagba. Ízlés szerint borssal és pirospaprikával is meg­szórhatjuk az így elkészített süteményeket, vagy egy kis Pi­ros Aranyat nyomhatunk a tetejükre. A reszelt sajt egy ré­szét elkeverhetjük pirospaprikával, ezáltal színesíthetjük a készítmények választékát. Tálalása: a tálalóedényre oly módon rakjuk fel, hogy az egyforma díszítőanyaggal beborított sütemények egy sorba kerüljenek. Ügyeljünk a színek változatos sorrendjé­re!

Next