Magyar Szó, 2000. május (57. évfolyam, 102-126. szám)
2000-05-04 / 103. szám
12 Magyar Szó Mosoly és öröm nélkül Dr. Milan Popovic pszichológus szerint az állandó stressz megviselte a szervezetet Egyáltalán normálisak vagyunk-e mi? A pszichiáterek, a pszichológusok, s a nemzet szellemi állapotával foglalkozó más szakemberek már évek óta figyelmeztettek arra, hogy az állandó stresszek és traumák miatt nem éppen fényes a helyzetünk, s a tízéves súlyos időszakból nem kerültünk ki éppen sértetlenül, sem fizikailag, sem szellemileg. Amikor a boszniai háború idején interjút készítettünk mostani beszélgetőtársunkkal, dr. Milan Popovic egyetemi tanárral, pszichiáterrel e nép mentális helyzetéről, akkor a volt tagországok népei iránti gyűlölet uralkodott. Váratlanul nagy erővel tört ki, mint a háború és az agresszió. Popovic szerint a gyűlölet visszavonulóban van, függetlenül attól, mit láthatunk a televízióban, csökken a sovinizmus érzése. Az emberek napjainkban erről reálisabb képet alakítottak ki. A hivatalos propaganda erőfeszítései ellenére kevesen veszik készpénznek a szerb nép elleni nemzetközi összeesküvés meséjét. ■ Vajon beteg-e nép? - Nem teljesen helyes a beteg kifejezés az emberi társadalomra, ám tömeges többszörös trauma érte a társadalmat. A legsúlyosabb stressz a legutóbbi volt, amikor bombáztak bennünket. Ez nem maradhatott nyom nélkül. A belgrádi Bölcsészettudományi Kar vizsgálatot végzett, s az eredmény arra vall, hogy a lakosság több mint 50 százaléka szüntelenül lehangolt, aggódik, s ez látható az emberek arcán, az utcán. Hiányzik a mosoly és az öröm. A lakosság néhány kategóriája a legrosszabbul járt A leghátrányosabb a helyzetük azoknak, akik az úgynevezett kockázatos csoportba tartoznak: a gyermekek, a szenvedélybetegek, a terhes nők, a kisgyermekes anyák, az idősebbek, a krónikus betegek. E csoport mindegyike sajátos módon van veszélyben. A kórházakban nehézségbe ütközik még a betegek élelmezése is, nem is beszélve más dolgokról. Ez újabb nyugtalanságot és félelmet szül. ■ Úgy tűnik, két véglet észlelhető a magatartási formában: a teljes tehetetlenség és a nagyfokú agresszivitás. Vajon meddig terjed a tűrés határa? - Úgy vélem, napjainkban az embereknél igen szembetűnő a levertség, amely csupán a depresszió megnyilvánulása, amely kiterjedt a lakosság jó részére, a tehetetlenség érzése miatt. Ez magyarázatot ad sok mindenre, ami a társadalmunkban történik. A remény mindennek a motorja. Ha leáll, elapad az erő, s ez egy bűvös kör. Szerbiában hagyománya van az érzelmeken alapuló lázadásnak. Sajnos, most a mindenre kiterjedő tehetetlenség az úr. A lakosság többsége nem hajlandó még csak hallani sem arról, hogy nemzettársaik az elmúlt háborúkban bűncselekményt követtek el. Miként magyarázható az, hogy nincs erejük, sem szándékuk, hogy ezzel szembenézzenek? - Mindez érinti a nemzeti narcizmust. Az emberek minél inkább frusztráltak, annál nagyobb mértékben hallgatják a mesét, hogy rendkívüli nép vagyunk, a legjobb és a legősibb a világon. Ez másoknál is tapasztalható. Ha megsérül a nemzeti narcizmus, akkor átcsap a másik végletbe, önnön népének dicsőítésébe, hogy begyógyuljanak a sebek. Rendkívül nehéz felvilágosító munkát végezni, mert ezekkel a dolgokkal könnyű manipulálni. A történtek ellenére továbbra is ez hallható: csak mi vagyunk veszélyben, mások nem. Nyolcszázezer ember bizonyára nem önszántából távozott Kosovóból. ■ Ilyen válságban általában az alkohol felé fordulnak. A gyöngébbek önmaguk felett mondanak ítéletet... - Eléggé elterjedt az alkoholizmus és az öngyilkosság. Nehezen állapítható meg a pontos adat, mert a széles körű statisztika kidolgozása időbe kerül. Ismeretesek az 1994-re és 1995-re vonatkozó adatok. A légitámadások idején például az alkoholizmus óriási méretet öltött, a Bensedin a legkeresettebb orvosság volt. Azok, akik súlyos háborús traumát éltek át, minden ellenőrzés nélkül fogyasztják a nyugtatókat, szinte falják, hogy fennmaradjanak. Előfordul az is, hogy a Bensedint az alkohollal kombinálják. Egyes becslések szerint különösen sok az öngyilkosság az idősebbek körében. A fiataloknál nagyszámú az öngyilkossági kísérlet Ha az idősebbek emelnek kezet önmagukra, akkor az általában tragikusan végződik. Ma nagyon sok az elhanyagolt idős és beteg ember. A nehéz élet, a stresszek, a szegénység, a gyűlölet a negatív jelleget helyezte előtérbe. Az emberek önzővé váltak. Branka KALJEVIĆ VREME Elhangzott Momir Vojvodic költő. Egykor Crna Gorában az egyedüli iparág a hősiesség volt (Svedek) sé na! VOJISLAV BRAJOVIC: A nép beteg A neves színész szerint a színháznál erősebb gyógyszer kell elbetegedett, hogy jóval nagyobb úiségű gyógyszer kell annál, amit a színház nyújthat. Attól tartok, hogy az ilyei gek Nem a színésznek van szüke színházra, hanem a színházszínészre, mondta Vojislav f f J f Brajovic, kommentárt fűzve ah- híf-J? hoz, hogy mind gyakrabban lép fel a belgrádi színházakban. ■ Van-e olyan érzése, hogy a színházi előadások nem gyakoroltak kellő hatást s ez miként hatott önre? - Lehangolóan. A nép olyan súlyosan mer ’ mennyi h: színház egyre kevésbé töltheti be ilyen szerepét. A színház is elfáradt. Ezzel egyidejűleg tanúi vagyunk egy alattomos politikának, amely marginizálja a színházat, egyre nagyobb mértékben eluralkodik az ízléstelenség. Az utóbbi években az emberek azzal a biztos tudattal látogattak a színházba, hogy ott senki sem fog hazudni nekik, legalábbis tudat alatt részt vehetnek az előadásban. Belgrád természetszerűen a kulturális események központja szerepét töltötte be, ám többé már nem. ■ Bizonyos felületes értékelések szerint a színházi élet két részre osztható, a kolubarai ütközet, és a lőporos hordó utánira. Miért állítja néhány értékelés, hogy a színház befolyásosabb volt az első esetben, mint később? - Abban az időszakban számos jelentős művet vittek színre. A Tito halála utáni egész időszak napjainkig egy zavaros korszak. Arra törekedtek, hogy feltárják a problémákat, hogy mindenről beszéljenek, s az a véleményem, hogy ön feltételezi, hogy ezek az előadások, továbbá néhány televíziósorozat, mint például a Vuk Karadžić, elősegítette a nacionalizmus ébredését, s következménye a 8. ülésnek. ■ Csak kérdeztem, nem feltételeztem... Személyesen nem a nacionalizmus szításaként éltem meg a szóban forgó előadásokat Abban az időben jelentős szerepet vállaltam a politikában, mert arra törekedtem, hogy a kultúrában is végrehajtsák az átalakulást, hogy végre ütött az óra, hogy egy ilyen nép, ilyen lehetőségekkel felzárkózzon Európa mögé, mert az a hely megilleti. Függetlenül mindattól, ami akkor történt, szorgalmaztam a többpártrendszert, mert úgy véltem, hogy a kommunistáknak is a színen kell maradni. Úgy gondoltam, hogy az eurokommunizmus, az európai típusú szocializmus nagyon is lehetséges az akkori Jugoszláviában. ■ Ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely számos esemény élén járt. Személyesen miként élte meg a barátaival való szakítást, a vélemények megváltoztatását? - Nagyon kedvező az, ha az emberek változnak. Ez nem jelenti felelősségük csökkentését, ám pozitív az, ha az ember megérti, hogy tévedett, s megkísérli a változást. Ismerek több személyt, aki pártot váltott, s azt állították, hogy ők változtak meg, én pedig nem. Nincs szükségem ilyen alibire. Azt kell mondani, igen, én megváltoztattam a véleményemet. Csak a szamár tart ki véleménye mellett. Željko JOVANOVIĆ Dokumentum a mészárlásról A tévé Soko filmje Srebrenicáról A nézők eltérő reagálása A Srebrenica eleste című dokumentumfilmet első ízben mutatta be egy tévéállomás, a Soko Banja-i TV Soko. A műsor vendége Borka Pavijevic volt, aki válaszolt a nézők kérdéseire, nemcsak azokra, amelyek e filmre vonatkoztak, hanem „a kamera rögzítette katasztrófára” vonatkozóakra is. A kérdések érintették mindazt, ami velünk történt az utóbbi tíz tragikus évben. A Borka Pavijevichez intézett kérdések alapján ítélve a nézők eltérően reagáltak, egyesek dicsérték azt, hogy a filmet bemutatták, mások szerint megérett az idő, hogy képet alkossunk önmagunkról. Voltak olyanok, akik hitetlenségüknek adtak hangot, hogy a muzulmán propaganda meghódította a TV Lokót, mások szerint Mladic tábornok a szerb nép hőse. - Ha nem mutatjuk be, ami történt - válaszolta Borka Pavijevic - az még mindig nem jelenti azt, hogy meg sem történt. Az egyik néző megdöbbenésének adott hangot, s megkérdezte Borka Pavičevićet, milyen nemzetiségű. - Abban a pillanatban, amikor felvet ilyen kérdést, Ön részesévé vált a filmnek - válaszolta a műsor vendége. R. D. Bjaims 2000. május 4., csütörtök