Magyar Szó, 2000. december (57. évfolyam, 283-307. szám)

2000-12-22 / 301. szám

12 NAPSUGÁR Magyarázom a jegyeim Anyukám meglepődött arccal ért haza a szülői értekezletről. - Kisfiam! Hogyhogy neked hármasod van magyarból? Én erre ezt a magyarázatot ad­tam: - Hát anyu, ha jobban megnézed, ez nem is hármas. Tudod a magyartanárnő nem ír valami szépen, ezért az osztályfőnök hármas­nak nézhette. - Szerbből mért van kettesed? - Hát anyu, a szerbtanárnő sem ír valami szépen, és ráadásul az ötösöket mindig fordít­va írja, pont nekem. - Értem! - válaszolta anya. - Na de föld­rajzból hogy kaphattál egyest? - Hát az úgy volt, hogy én azt valójában négyesre tudtam, de mikor a tanárnő elkezdte írni a négyest a naplóba, éppen hívatták, s így a négyes végét nem volt ideje felkanyarítani, ezért ebből csak egyes maradt. - A matek hármassal mi van? - kérdezte anya. - Ez pedig úgy volt, hogy ketten feleltünk: Imi meg én. Én ötöst kaptam, Imi pedig hár­mast. De mivel a matektanárnőnek nem volt ott a szemüvege, ezért nekem írta be a hár­mast. De azt mondta, hogyha veszek neki egy tintatörlőt, akkor majd kijavítja. ZUBCSIK Gábor, 6. 2 Samu Mihály iskola, Péterréve ÁGYAS Andor, III. b Ivó Lola Ribar iskola, Szabadka BERKES Arnold, II. a Ivó Lola Ribar iskola, Szabadka Magyar Szó 2000. december 22., péntek is A medalion Elhatároztam, hogy rendet teszek az író­asztalom fiókjában. Az utóbbi két héten ugyanis nagy volt a tempó a tanulás terén, és a fiókjaimban nagy lett a rendetlenség. Csatatérre hasonlítottak. Volt ott sok sze­mét. Behoztam a szemétkosarat, hogy abba ürítsem ki azt a sok limlomot. Egyszer csak valami megcsillant. Egy nyaklánc volt, a kedvencem. Tavalyelőtt vettem a tengerparton. Hát ez meg hogyan került ide, morfondíroztam magamban, hi­szen nem itt a helye. Biztosan akkor került ide, amikor szülinapról hazajövet fáradtan beledobtam a fiókba. Kezembe vettem, és megtisztítottam a rárakodott ceruzaresze­léktől. De hol lehet a medalion róla, csak nem vesztettem el. Feltúrtam az egész sze­meteskosarat. Az alján ott lapult a kis hun­cut Z betű, a nevem kezdőbetűje. Na gyere ide, téged is megtisztítalak. Ezek után visszatettem a láncra, és leültem a fotelba. Hirtelen kellemes illatot éreztem, a tenye­rét. Eszembe juttatta az ott eltöltött tíz nap legszebb élményét. Szinte hallani véltem a tücskök cirpelését is. A szobát is meleg töl­tötte be, a nyár melege. A homokos stran­don süttettem magamat a nappal, és néz­tem a felhőket. A sok gyerek nagy zsivajt csapott. Hirtelen mintha anyám hangját | hallottam volna a távolból, de ez lehetetlen, !;! hogy került ő ide, gondoltam. A hang pe­ | dig egyre közelebbről szólt. Hirtelen össze- | rezzentem, a lánc kiesett a kezemből. | Anyám ott állt a szobám ajtajában, és reg- | gelizni hívott. Felvettem a láncot, és a he- | lyére tettem. Egyszer csak fázni kezdtem, | pedig az előbb melegem volt. Ekkor döb- | bentem rá, hogy mindezeket az emlékeket | a lánc ébresztette fel bennem. Nagyon jól­ | esett egy ilyen hideg téli reggelen újból át- | érezni a nyár melegét. Felöltöztem, és ki- | mentem a konyhába reggelizni. Magamban | megígértem, hogy ezután a láncomat és­­ minden más tárgyat mindig a helyére te­ | szem, bármilyen sok is a dolgom, mert | majdnem a szemétben kötött ki az egyik | kedvencem. | Nagyon tetszett ez az élmény, és ezek­­ után féltve fogok őrizni minden fontos tár- |­gyat, ami a múltra emlékeztet. A fiókom- | ban levő tárgyak mindegyikének megvan a­­ saját kis története, hogy hogyan került hoz- s­zám. I BUJDOSÓ Zoltán, 7. d 1 Nikola Tesla iskola, Topolya 1: VÉLEMÉNYEZTE: VUKOVICS GÉZA - DAGI Kedves Zoli! Hát még eléggé fiatal vagy ahhoz, hogy „nagy múltra” tekinthess vissza, de mint han­­­­gulatos írásodból kiderül, eléggé értelmes és fogékony, hogy két friss tapasztalatra is szert itt tegyél. Először arra, hogy szükséges rendet teremteni, ezúttal íróasztalodon, másodszor ,­ pedig arra, miszerint egy apróka tárgy is olyan emlékidéző lehet, hogy nem csupán egy­­ korábbi élmény érzelmi mozzanatait eleveníti fel, hanem annak légkörét, valóságát is.­­ Mindezt fordulatosan érzékeltetted ügyesen felépített szövegeddel, amely egy kedvenc­­ tárgyad felfedezésével kezdődik, hogy aztán benyomásaid alapján eljuss a következtetés !,! leszűréséig is: minden fontos dolgot megőrzől, ami a múltra emlékeztet. Csak mellékesen­­ jegyzem meg, hogy a „huncut Z betű” ugyan nem medalion, mert az rendszerint képecske­­ elhelyezésére való tokkal ellátott, vésett fedelű, érem alakú ékszer, hanem valójában dísz- 1 betű, de ez nem rontja le fogalmazványod értékét. Sőt megérdemled, hogy „megajándé-­­­kozzalak” Tompa Mihály idevaló tanulságos verssoraival: „Mert a boldogságra kevés csak a jelen A múltra épül az s az emlékezeten...” Meseországban jártam Egyszer, amikor egy professzor segítségé­vel föltaláltam az űrhajót, amely egy óra alatt 99 999 fényévet tesz meg, azonnal ki is pró­báltam, amint megkaptam szüleimtől az enge­délyt. Elindultam. Amikor már elhagytam a Plú­tót jó néhány fényévvel, akkor valami fényeset pillantottam meg. Nagyon érdekelt, mi van ott, ezért mindjárt odairányítottam az űrha­jót. Hát ott egy másik világ volt! Leszálltam a géppel. Mindjárt rátaláltam egy barátra, aki elmesélte, hogy Ingyenországban vagyok (ott minden ingyen volt). Elmentem minden bolt­ba, hogy megnézzem, mit árulnak. Volt ott minden: repülő, autó, tengeralattjáró... egy­szóval minden, amire egy gyerek vágyik. Másnap korán keltem. Barátomat hagytam még aludni, én meg elmentem körülnézni a városban. Már mindent megnéztem, de sem­mi sem tetszett meg úgy igazán. Amikor már hazafelé tartottam, megláttam egy nagyon szép házat, hát bementem. Volt ott mit látni, tele komputerekkel, de mind olyanok, hogy csak úgy káprázott a szemem tőlük. Minden számítógépen az volt kiírva, hogy kövessem az utasításokat. Éppen oda akartam ugrani, ami­kor felébredtem. Akkor jöttem rá, hogy az egész csak álom volt. De mit csináljak, várom (hiába), hogy ál­mom valóra váljon. BURÁNY Gellért, 5. osztály Nikola Tesla iskola, Újvidék DÁNIEL Krisztina, III.­­ József Attila iskola, Újvidék Kedves ajándék Számomra minden ajándék kedves, a ka­pott ajándék és az adott egyaránt. A legkedvesebb ajándékot szüleimtől kap­tam, ami nem más, mint egy karóra, amitől nem válok meg egy napra sem. Az óra szíja sárga, fekete bárányfejek díszítik. A tizenket­tes, a hármas, a hatos és a kilences szám van beírva, a többi szám pedig báránnyal van je­lölve. A nagy- és a kismutató piros színű, a másodperc mutató fekete, hullámos, és a vé­gén nyilacska van. Nagyon szeretem ezt az órát, mivel a szeretteimtől kaptam. Ha bármikor kapok egy másik órát, nekem akkor is ez lesz a legszebb ajándék. ZOTIN Izabella, 5. , J. J. Zmaj iskola, Szenttamás A mesetár üzenete Hol volt, hol nem volt, az én házamon is túl, élt egy távoli csillagon egy űrlény. Ahelyett, hogy a Tejútról tejet vitt volna, szülei űrtaxiját csente el, és távoli utazásra in­dult a Földre. Magával hozta csodálatos esz­közeit meg varázsszereit. Volt köztük nagyob­­bító tabletta, hajnövesztő balzsam, életre keltő por. Álmomban szólított meg az ablaknál. Egy különleges dobozt adott a kezembe, aminek furcsa tartalmába bele se kukkanthattam, mert véletlenül szétszórtam a könyveimre. Új ismerősöm fényes járműjén egy pillanat alatt eltűnt a szemem elől. Sajnáltam, hogy nem voltam ügyesebb az ajándékkal, de hamarosan csodálatos dolgo­kat láttam. A mesekönyvekből életre keltek a szereplők. Nagy zűrzavar támadt egyszerre. Jancsi éppen diszkóba készült Juliskával és Pi­roskával. Hamupipőke mikrohullámú sütő­ben készítette nekik a hamuban sült pogácsát. A mézeskalácsház múzeum lett. A vasorrú bá­ba várta a látogatókat. A ház körül a hét kis­­kecskére a hét törpe vigyázott. Mátyás király egy számítógépes programon dolgozott. Hó­fehérke és Csipkerózsika motoron száguldott a moziba. A brémai muzsikusok egy CD-t ké­szítettek a rádió stúdiójában. A vadász a far­kasnak természetvédelmi filmeket vetített. A királyfi gépe Hawaiira indult. Aladdin meg­pillantott, hogy ámulok a látottakon. Hozzám lépett, hogy odaadja a csodalámpáját. Arra gondoltam, hogy a dzsin majd megsegít. Azt éreztem, hogy valaki rázza a vállamat. Anyukám ébresztett fel, hogy készüljek az is­kolába. Sajnáltam, hogy visszacsöppentem a valóságba. CVETANOVIĆ Martin, 5. 1 Petőfi brigád iskola, Kula Télapónak születésnapjára Télapó, szülinapodra minden jót, sok aján­dékot és egy szép nagy tortát kívánok! Télapó, gyere el hozzánk, hogy lássam a nagy szakálladat! Ha jössz, hozz magaddal egy kis havat is. Szeretem a telet. Boldog szülinapot kíván: SÖVÉNY Tímea, 4. b Ivó Lola Ribar iskola, Szabadka Leveleitekből látom, lázas készülődés kö­zepette várjátok a karácsonyt. Nem is csoda, hiszen az öröm, a békesség, a szeretet és a család ünnepe mindannyiunk szívéhez közel áll. Örömmel vettem tudomásul, hogy több helységben is jártok még betlehemezni. Na­gyon fontosnak tartom, hogy a Jézus szüle­tését felidéző szép, nemegyszer mókás népha­gyományunk még nem merült feledésbe, s kü­lön örülök annak, hogy jókedvvel mókáztok ti is, hiszen maradandó szép emlékként így él majd bennetek tovább, s adjátok át évről évre fiatalabb társaitoknak is. A küszöbönál­ló téli szünidő előtt remélem, minden gyen­gébbre sikerült osztályzatot megmagyarázta­tok a szülőknek, s a családi béke is megma­radt. Nincs más hátra, mint együtt várni a hóesést, hogy a téli szünidőben ne csak a szé­ket melegítsétek, de a szánkót is. Ezen a héten is szorgalmasak voltatok! Az adai Cseh Károly iskolából: Oláh Anna, Kaszás András, Tóth Viktória, Fekete Tímea és Mester Ákos; a szabadkai Ivó Lola Ribar iskolából: Klinovszki Andrea, Roncsák Marcell, Molczer Edit, Sztrika Oli­vér, Molnár Mejes Valentina, Futó Szabi­na, Szagmaiszter Alida, Raffai Ingrid, Rontó Viktor, Kovács Sötét Tibor, Kuti Mi­chele, Agatié Andrea, Tót Krisztián, Keszeg Krisztián, Sövény Tímea, Pasin Dzsasztina és Benyák Elizabeth; a péterrévei Samu Mihály iskolából: Kiss Csaba, Kalmár Tamás, Győri Dénes, Rab Írisz, Kulcsár Sa­rolta, Decsev Emese, Bicók Krisztina, An­gyal Szilvia, Zubcsik Gábor, Beretka Sán­dor, Bicskei Béla, Dér Dóra és Anita küldte be munkáját. A kanizsai J. J. Zmaj isko­­lából Kiss Tamás, Baráth Hajnalka, Sar­ny­ai Sára, Molnár Zsolt, Igaz Tímea, Bo­­hata Csaba, Petrity Nikoletta, Bús Gábor, Rákos Emese, Vadász Máté, Szabó Viktória, Samyai Judit, Samyai Ádám és Kriska Oli­vér, az újvidéki József Attila iskolából: Balog Andrea, Cseke István, Horgász End­re, Vajda Áron, Szabó Leona, Túri Viktor, Ninkov Nina, Ladisity Adrianna, Károlyi Melinda, Bátori Annamária, Zélity Ivana, Atyimcsev Szilvia, Bürgermayer Filip és Dá­niel Krisztina rajza érkezett szerkesztősé­günkbe. Köszönöm leveleiteket és jókívánságaito­kat, én is kellemes karácsonyi ünnepeket kí­vánok mindannyiatoknak. NÓRA Szánkázni jó! Szeretem a telet. Különösen akkor, amikor sok hó esik. Húgommal, anyukámmal és apukámmal kimegyünk a töltésre. A meredek lejtőn Dóra és én vígan száguldunk lefelé. Visítunk is. Né­ha a puha hóba huppanunk, ilyenkor nevetve söpörjük le magunkról a havat. Kicsit nehéz felfelé húzni a szánkót, de annál nagyobb örömmel csúszunk lefelé. Alig várom, hogy megérkezzen a tél, és sok hó essen! NINKOV Nina, 3. b József Attila iskola, Újvidék FUTÓ Szabina, 4. b, Ivó Lola Ribar iskola, Szabadka

Next