Magyar Szó, 2001. március (58. évfolyam, 49-75. szám)

2001-03-11 / 58. szám

2001. március 11., vasárnap ÚJVIDÉK Közoktatásunk Kedden 17 órakor a Forum-ház kis­termében a Vajdasági Magyar Nyelvmű­velő Egyesület újvidéki belvárosi társas­köre vendégül látja Bunyik Zoltán tarto­mányi oktatás-, művelődés- és tudomány­ügyi titkárt, aki Közoktatásunk címmel tart áttekintő előadást. JEGYZET Márciusi köz­érzet(em) Egy vékony, fekete könyvet forgatok, amely az ifjúság közérzetéről, pontosab­ban köz­­­érzetéről szól. Kiadója, a JMMT különböző színekkel jelöli temati­kus sorozatait, a publicisztikát éppen fe­ketével. Bizonyára véletlen, de nagyon találó. Az újságírásunkat ugyanis már néhány éve sötétség jellemzi. És még min­dig nem mondhatjuk, hogy látjuk a de­rengést. Valami halvány fénysugár, igen, küszködik a távolban. Csak sejtjük, hogy ott valaminek vége van. De hatal­mas még a távolság! Hasonló helyzetben van az ifjúsá­gunk is. Október heve és lendülete már elmúlt, de nem hozta meg az annyira óhajtott változást. Még nem. A hónapok múlásával ez egyre nyilvánvalóbb. Egy generáció ismét érettségi előtt áll, pályát kellene választani, az idehaza vagy kül­földön folytatás kérdése továbbra is idő­szerű. A szülők tanácstalanok, nem tud­nak segíteni, sőt, nem is mernek beleszól­ni. A tanárok a saját problémájukkal vannak elfoglalva, végeláthatatlan sztrájkba kezdtek, miközben éppen arról feledkeznek meg, amiért ezt a hivatást vá­lasztották. Egyes helységekben a szülők is támogatják őket, a helyi rádió szívküldő­­jében a kitartásra buzdítás mellett még nótát is kapnak. Máshol nem így gondol­ják, aggódnak az újabb kényszerszünet miatt, félnek a bőséges tananyagtól, amit nyilván csak nagy léptékben, felületesen lehet majd átvenni. Az említett könyv is arról tanúskodik, milyen fontos szerepe lehet a kommuniká­ciónak - legyen az vita, hozzászólás, vagy csak egy jóízű kibeszélgetés. Bátorság kell ahhoz, hogy valaki a nyilvánosság előtt elmondja, vállalja a véleményét. Egyál­talán azt, hogy van véleménye. Mert sok­kal könnyebb megbújni a szürkék arcnél­küli tömegében. Veszélytelenebb - tanítot­ták az eltelt évek, és a legtöbben szép las­san le is szoktak arról, hogy valamit meg­fogalmazzanak, kiálljanak és szépen, ért­hetően másokkal is megosszák a gondola­taikat. Ráadásul el is kell menni arra a vitaestre. A tévézés, diszkózás vagy kocs­­mázás helyett. Mert a vendéglői asztalok mellett továbbra is hatalmas viták foly­nak. Természetesen a sörök és rövidek társaságában. Ami még nem lenne baj, de megszűnnek, elsorvadnak azok az iga­zi, békebeli összejövetelek. A tribünök - ahogyan mi annak idején emlegettük. Nemcsak az újvidékire gondolok, habár egyetemi éveinknek az volt az egyik meg­határozó élménye. Igen, ott a Katolikus portán. Előtte, a középiskolában viszont az önképzőkör volt az a fórum, ahol kifejt­hettük a gondolatainkat. A JMMT és az Óbecsei Gimnázium Kazinczy Ferenc Önképzőköre harmadik alkalommal szer­vezte meg a vajdasági magyar középisko­lások irodalmi, anyanyelvi, történelmi és képzőművészeti önképzőköreinek találko­zóját. Sok iskolában már egyáltalán nem tartanak szakcsoportokat és emelt szintű oktatást, de lassan pótórákat sem (fizes­senek csak szépen a szülők öt márkát egy­­egy magánóráért), mégis szépen összejöt­tek a fiatalok és tanáraik. Hogy találkoz­zanak, beszélgessenek, vitázzanak egy­­egy témáról, amely kimaradt a tananyag­ból. Szándékosan vagy véletlenül, ezen ilyenkor senki sem gondolkozik. Hiszen gazdagabbak lettek valamivel. És ezt ér­tékelni tudják. Ebben az elidegenedett, újra csalódott világban is. Annak idején az ifjúság, köz­­­érzet témát mi választottuk, mondhatnám azt is, hogy ráhúztuk, rákényszerítettük az esteken résztvevőkre. Viszonylag jól sike­rült. Volt közölnivalójuk. Arra viszont kíváncsi lennék, ha a fiataloknak most maguknak kellene meghatározniuk egy vitasorozat tárgyát, mit választanának. Hogy a stílusom és a hangnemem nem változott az utóbbi hónapokban ? Miért, lenne rá okom ? Nem hiszem. És ugyanígy nem hiszem, hogy a kis, fekete könyv témája már folytatható. Korai még. Hiába múlt el egy év. Hiába volt közben október. A benne szereplők most sem tudnának mást monda­ni. Még nem. Fogadunk ? TÓTH Lívia KANIZSA ✓Értesítés Értesítjük diákjainkat, szüleiket és az önkormányzat vezetőit, hogy aggodal­mukat, felháborodásukat megértjük, de mivel a 2001. március 7-én megtartott ülésen a kormány által felajánlott javas­latok nem teremtik meg a feltételeket ah­hoz, hogy a tanulók a megfelelő szinten sajátítsák el a tudást, a pedagógusok pe­dig emberi méltóságukhoz méltóan vé­gezhessék oktató-nevelő munkájukat, ezért a tanítás szünetel a kormány elfo­gadható döntéséig. A J. J. Zmaj Általános Iskola és a Mű­szaki Középiskola sztrájkbizottsága és szakszervezeteinek tagjai Pályázati felhívás I. Az ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY Kuratóriuma 2001. évi általános támo­gatási tevékenysége keretében pályázatot hirdet a J­ugoszláviában élő ma­gyar közösségek önazonossága megőrzésének, fejlődésének és megerősö­désének, kulturális-közművelődési, anyanyelvi, oktatási, tudományos, mű­vészeti, tájékoztatási, hitéleti és szakmai önszerveződésének előmozdítására irányuló projektumok, programok támogatására. A pályázati felhívás NEM VONATKOZIK a bel- és külföldi oktatási intézményekben folytatott gra­­duális, inter- és posztgraduális egyéni tanulmányok támogatására, a könyv­kiadás támogatására, valamint a magyarországi anyanyelvi, közművelődési, művészeti és szakmai táborozásokon, nyári egyetemeken történő részvétel támogatására. II. A Kuratórium továbbá CÉLPÁLYÁZATOT hirdet az alábbi témákban: a. A vajdasági magyar diákok segélyezésével és egyéb szociális ellátásával foglalkozó civil szervezetek támogatása b. A vajdasági magyar gyakorló pedagógusok szakmai továbbképzése c. Magyar érdekeltségű közművelődési és tájékoztatási alapintézmények infrastrukturális támogatása d. Vajdasági magyar médiaszakemberek képzésének támogatása e. Vajdasági magyar hivatásos színházi produkció színrevitelének és tájo­lásának támogatása, különös tekintettel vajdasági magyar szerzők műveire III. A pályázatokat az Illyés Közalapítvány Vajdasági Alkuratóriumának iro­dájától telefonon, telefaxon, e-mail-ben, levélben vagy­ munkanapokon 10 és 14 óra között személyesen igényelt PÁLYÁZATI ŰRL­­APOKON lehet benyújtani az alábbi címre: AZ ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY VAJDASÁGI ALKURATÓRIUMA, 24000 SZABADKA/SUBOTICA, Age Mamutica 13/11, üzenetrögzítés tel./fax: 024/554-450, e-mail: illyes@tippnet.co.yu Az űrlap igénylésekor kérjük jelezni, hogy az általános vagy a célpályá­zati keretre, iletve hogy programmal, rendezvényekkel kapcsolatos vagy infrastrukturális fejlesztésre vonatkozó űrlapot igényelnek. Az idei pályázat egy fordulóban kerül lebonyolításra, a pályázati kérelmek benyújtási határ­ideje 2001. március 31. A benyújtott pályázatokat az Illyés Közalapítvány Kuratóriuma az­ Alkuratórium javaslatainak figyelembevételével bírálja el. A Kuratórium kizárólag a pályázati felhívásban rögzített feltételeknek meg­felelően, hiánytalanul kitöltött pályázati űrlapokon, időben benyújtott pá­lyázatokat bírálja el. Az Illyés Közalapítvány Kuratóriuma Magyar Szó MŰVELŐDÉS 15 Kevesebbet, de alaposabban, mélyebben! Magyar nyelvből és irodalomból azonban nem ártana növelni a jelenlegi óraszámot - vallja Péter Klára kanizsai magyartanár - A magyar irodalom tanítása a nemzeti történelem ok­tatása és művészettörténeti ismeretek nélkül elképzelhetet­len. Ahhoz, hogy egy-egy irodalmi korszakot, egy-egy író munkásságát megértsék a diákok, történelmi és művészet korképet kell adni. Enélkül nem tudják az irodalmi művet elhelyezni az­ időben. Végső ideje, hogy összehangolják az irodalom, a történelem és esetleg más tantárgyak tantervét. Nem tudom a kuruckor költészetét anél­kül tanítani, hogy ne beszéljek Rákócziról és a szabadságharcról. Ha történelemből is kellő teret szentelnének nemzet múl­tunknak, s párhuzamosan haladnánk, ak­kor a két tantárgy keretében sokkal gaz­dagabb ismeretanyagot tudnánk adni. S az is elképzelhető lenne, hogy - a példá­nál maradva - nem irodalomórán énekel­nénk kurucnótát, mint most, hanem ze­neórán tanulnának ezekből a dalokból kettőt-hármat, szintén akkortájt, amikor irodalom- és történelemórán ez a korszak van soron - hallottuk Péter Klára kanizsai magyar szakos tanártól. - Akik már hosszabb ideje tanítanak, látják, hogy sem a tanterv, sem a tan­könyv tartalma már huzamosabb ideje nem változik lényegesebben. Túlzsúfolt egyik is és a másik is. Nem ártana meg­újítani, felfrissíteni a szöveganyagot, mert valójában ugyanaz, a 20-25 éve megírt könyv jelenik meg mindig újabb kiadás­ban, módosításokra csak a politikai hely­zettől függően kerül sor. Ha ugyanis az ország viszonya Szlovéniával és Horvátor­szággal rossz, akkor az ottani szerzőknek a műveit kihagyják, s bekerül helyette a szerb irodalomból valamilyen fordítás­anyag. Még a nyelvtani példákból is kitö­rölték a horvát vonatkozásúakat a tanter­vek megalkotói - mondta beszélgetőtársunk, akinek az a véleménye: ahhoz, hogy az általános iskolát befejezett tanu­ló irodalmi műveltséggel rendelkezzen, szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége elfogadható legyen, nem elég a heti négy óra, hanem minden osztályban - mint ötödikben - legalább mindennap kellene magyarórának lennie. -Jóval kevesebb tananyagot tanítsunk, de jóval alapo­sabban, elmélyültebben. A tanterv sokat követel, de kevés órát irányoz elő a fontosabb dolgokra: például Arany Tol­dijára vagy Petőfi János vitézére csak néhány órát fordíthat a tanár, nincs idő az elmélyülésre, pedig a stilisztika tanítása szempontjából is fontosak ezek a művek, s fogalmazást is jó lenne íratni ezeknek az olvasmányoknak az alapján. Hiába beszélünk a szóbeli és az írásbeli kifejezőkészség csiszolásá­ról, arról, hogy a diákok kreativitását a műveken keresztül is fejleszteni kellene, ha erre nem jut elegendő idő - hal­lottuk a tanárnőtől, akinek az a véleménye, hogy a tan­könyv külalakja és tartalma sem hat túlságosan tanulásra ösztönzően a diákokra: úgy kell egy kis derűt, életet keresni a tananyagban, sok a háború, üldöztetés... - Lehet, hogy a jó tapasztalatokat át kellene venni a magyarországi tankönyvekből. Irodalmi szöveggyűjte­ményt is mindenképpen mellékelni kellene a tankönyvhöz. S úgy érzem, a magyar néprajz tanítása is beleférne lega­lább az ötödik-hatodik osztályos keretbe, mert nem tanulnak róla sehol; azért nem becsülik a néprajzot, mert nem is ismerik - érvelt a tanárnő. Véleménye szerint Csokonai, Berzsenyi munkásságát általá­nos iskolában is kellene tanítani, s ugyan­ez vonatkozik Janus Pannoniusra is. Bát­rabban kellene a vajdasági magyar irodal­mat tanítani! Dr. Bori Imrétől A jugoszlá­viai magyar irodalom története című könyvét felhasználja az órán kívüli tevé­kenységben, például beszámolót írat az ebben foglaltakról egy-egy diákkal, hisz azt vallja, tanítványainak ismernie kell azoknak az íróknak, költőknek a műveit, akik itt alkottak, illetve alkotnak. Tíz-ti­zenöt éve még házi olvasmány volt a vaj­dasági magyar írók és költők antológiája, Péter Klára tanárnő szerint kár, hogy ma már ez nem szerepel ezeknek a művek­nek a listáján. Egyébként is, a házi olvas­mányok jegyzékét alaposabban át kellene gondolni.­­ A cél, hogy a tanuló megszeresse az olvasást, tehát jó lenne nagyobb szabadsá­got nyújtani a diákoknak, például hogy nagyobb számú mű közül választhassa­nak. Persze, vannak olyan alkotások, amelyeket egyszerűen ismerniük kell a mai fiataloknak is, de lehet, hogy egyes tanulóknál sokkal hatásosabb, ha azt mondja a tanár: téged a horgászat érdekel, akkor tehát arról olvass és készíts beszámolót, de olvass! - érvelt beszél­getőtársunk, aki annak a véleményének adott hangot, hogy amelyik tanár gondolkodott, az eddig is nagyobb szabadsá­got teremtett magának, a diákok érdekében. - A tanuló az első, s nekem vállalnom kell a felelősséget, ha nem követem szigorúan a tanterv rendelkezéseit, ha olyan segédkönyvet használok, amelyet nem szabadna, de­ én jónak, hasznosnak tartok. Mindig is volt ekkora szabad­sága a tanárnak, ha nem is beszéltek nyíltan erről - osztotta meg velünk tapasztalatait a tanárnő, aki azt szeretné, ha az új tanterv kidolgozása úgy történne, hogy elfogadnák az iskolákban dolgozó tanárok véleményét, akik nap mint nap szembesülnek a gyakorlati gondokkal. MIHÁLYI Katalin Péter Klára Az Európai Parlament a szerzők és szerzői jogok védelméről A szerzői jogok védelmével kapcsolatos európai uniós irányelvről tartandó szavazás előtt számos világhírű szerző, előadóművész és producer azzal a felhívással fordult az Eu­rópai Parlamenthez, hogy a kultúra és a művészi kreativitás érdekeit szem előtt tartó döntést hozzon. Az EU közvetlenül választott képviselő-testülete szerdán szavaz az irányelvről, amely arra hivatott, hogy a szerzői jogokra vonatkozó szabályozást hozzáigazítsa az internetes korszak viszonyaihoz. Az alkotók szerint azonban a terve­zetnek még mostani formájában is súlyos fogyatékosságai vannak, s ez jogaikat fenyegeti. Sir George Martin, a Beatles egykori producere kedden Strasbourgba utazott, hogy személyesen adjon nyomatékot a művésztársadalom aggodalmainak. Európa kulturális sokszínűségét világszerte elismerik - mondta -, és ennek az irányelvnek éppen az volna az egyik célja, hogy a kontinens továbbra is megfelelő feltételeket biztosítson a művészek­nek alkotómunkájuk folytatásához. Aggasztónak nevezte, hogy ennek ellenére egyesek a szerzői jogok kikezdésére akarják felhasználni a jogszabályt. A viták forrása ez esetben is az internetes lehetőségek viharos gyorsaságú bővülése. Az MP3-as fájlformátum és a Napsterhez hasonló cégek jóvoltából szinte bárki úgyszól­ván bármilyen zenei felvételhez ingyen hozzájuthat, lega­lábbis egyelőre. „A helyzet az, hogy a zenei felvételek en­gedély nélkül, az interneten keresztül történő terjesztése megélhetéseket tesz tönkre - jelentette ki Jay Berman, a világ lemezkiadó cégeinek érdekeit képviselő nemzetközi szövetség, az IFPI elnöke. - Mindenki magáncélokra törté­nő másolásról beszél, de semmi privát nincs abban, amikor egy zeneszám milliókhoz jut el az interneten.” Az utóbbi hetekben a nemzetközi kultúra olyan kiemel­kedő képviselői fordultak aggódó levélben hazájuk európai parlamenti képviselőihez vagy közvetlenül a képviselő-tes­tülethez, mint Sophia Loren, Roberto Benigni, Seamus He­aney, José Saramago, Msztyiszlav Rosztropovics, Patrick Bruel, Sting és Björn Ulvaeus. Pályázati felhívás A 2001. évi közművelődési céltámogatásra a határon túli magyar közösségek számára A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nem­zeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya pályázatot hirdet határon túli magyar közösségek önszerveződést szolgáló művelődési tevékenységének támogatására. Pályázni az alábbi témákban lehet: - hagyományőrző rendezvények és képzések (népze­ne, néptánc) - helytörténeti feltáró és megőrző tevékenység - amatőr művészeti rendezvények és képzések (szín­játszás, kóruséneklés, bábjátszás) - népfőiskolai képzés - tudomány-népszerűsítő rendezvények - a magyar humán kultúrával (történelem, irodalom) kapcsolatos versenyek, vetélkedők - a magyar kultúra jeles évfordulóinak megünneplé­sét célzó rendezvények, ünnepségek, emlékfelhagyások - magyarországi nagy bemutatkozó fórumok, feszti­válok több régió számára. A HTMKT a fenti feladatokon kívül az önszerveződés elvi alapján minden új, a helyi magyar közösséget építő, azt megerősítő közművelődési tevékenységet támogat­hat. A támogatás elnyerésének módja és feltételei: A pá­lyázó közösség, civil szervezet fogalmazza meg a tervezett tevékenység célját, határozza meg azokat a közösségeket és tevékenységeket, amelyeket a kért támogatás érint. Magánszemély nem pályázhat. Pályázni az erre rendsze­resített űrlapon lehet, amelyhez részletes költségvetést szükséges csatolni. Több pályázat is benyújtható. Pályá­zatonként egy űrlapot szükséges kitölteni, melyet az aláb­bi címen lehet kérni: VAJDASÁGI MAGYAR MŰVE­LŐDÉSI SZÖVETSÉG, 24000 SUBOTICA, 1. ZRENJA­­NIN U. 11., TEL/FAX: (024) 551-822 A pályázatokat is kizárólag e szervezetekhez lehet be­nyújtani. Kérjük, a pályázathoz mellékeljenek egy a saját maguk részére megcímzett borítékot. Felvilágosításért a pályázati felhívást kibocsátó szervhez is lehet fordulni: 1410 Budapest 7., Pf. 219. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztá­lya. Telefon: 484-7390. A nyertes pályázókkal az NKÖM megállapodást köt, amelyben a támogatási és elszámolási feltételeket megfo­galmazza. A megállapodás megkötése után kerül sor a támogatási összeg átutalására. A 2001. évi támogatás csak olyan szervezetnek ítélhető meg, amelyik az előző évi tá­mogatással a megadott határidőig elszámolt. A pályázatot kiíró csak a nyertes pályázókat értesíti. A nyertes pályá­zatok listája megtekinthető 2001. május 31-től a minisz­térium honlapján. (www.nkom.hu). A pályázat beadási határideje: 2001. április 5.

Next