Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-25 / 119. szám
10 MŰVELŐDÉS Az Oscar-díjasok tovább élnek? Hosszabb életűek az Oscar-díjasok - erre a következtetésre jutott egy amerikai és kanadai kutatókból álló csoport, megállapítva, hogy átlag négy évvel élik túl azokat a színész kollégáikat, akik nem részesültek ebben a hőn óhajtott kitüntetésben. Mi több, a kétszeres Oscar-díjasok - mint például Meryl Streep vagy Tom Hanks - életük hat évvel való meghosszabbítására számíthatnak. A kutatócsoport kedden hozta nyilvánosságra a sztárok élettartamát felmérő és összehasonlító tanulmányát. A jelenség fő okát Donald A. Reelmeier, a torontói egyetem professzora — az Annals of Internal Medicine című amerikai szaklap által közölt írásában - abban látja, hogy „az Oscar-díj elnyerése mélységes belső béke és beteljesülés érzését” kelti a kitüntetettben. Egyidejűleg pedig alapvetően megváltoztatja azt a módot, ahogyan az emberi szervezet a stresszel és a feszültséggel megbirkózik. Ez az állapot gyakran egész életen át fennmarad. „Nagyon boldog vagyok, hogy ezt hallhatom, mert azt jelenti, hogy megérem a 94. évemet” - jelentette ki a 86 esztendős, életművészként és a nők nagy tisztelőjeként ismert Anthony Quinn, aki 1953-ban kapta az első Oscar-díjat (a Viva Zapata című filmért), és négy évre rá a másodikat A nap szerelmese (Lust for Life) című filmjéért. Tanulmányuk elkészítéséhez a több egyetemen dolgozó kutatók átböngészték annak a 762 színésznőnek és színésznek az életrajzát, akiket a tavalyi évig bezárólag Oscar-díjra jelöltek a legjobb férfi vagy női főszerep, illetve mellékszerep kategóriában. A névsort azután összehasonlították azoknak a színésznőknek és színészeknek életrajzával, akik ugyanazokban a filmekben játszottak, mint ők, de nem kaptak Oscar-díjat. Az összes vonatkozó adat betáplálása után a komputerek jelezték: „Az Oscar-díjasok átlagéletkora 79,7 esztendő. Azoké pedig, akik nem nyerték el az Oscar-díjat, 75,8 év”. Figyelemre méltó, hogy a magasabb életkor csak azoknál mutatható ki, akik valóban el is nyerték az Oscar-díjat, a jelölésnek nem volt életkor-meghosszabbító hatása. Kirívóan magas életkort - csaknem száz évet - ért meg az 1996-ban elhunyt George Burns, akit 1976-ban tüntettek ki Oscar-díjjal. Hollywoodban most természetesen azt kérdezik, vajon kinek van a legjobb kilátása arra, hogy megdöntse Burns rekordját? Biztosan köztük lehet Jack Nicholson, aki 1937-ben született, eddig három Oscar-díjat kapott és híres a nyugalmáról. De mi a helyzet például Kirk Douglas esetében, a híres hollywoodi Spartacusszal, aki 84 éve ellenére még ma is kitűnő formában van? Ellentétben viszont fiával, Michaellel, az idősebb Douglas eddig még nem kapott Oscar-díjat. Megvan azonban erre is a maga receptje: „Szeretném, ha a gyermekeim sikeresebbek lennének nálam, mert ez is a halhatatlanság egyik módja” - olvasható a dpa jelentésében. Jack Nicholson Meryl Streep A szlovéniai kisebbség oktatásügyéről A szlovéniai nemzeti kisebbség oktatásügyének problémája lesz a témája annak a holnapi megbeszélésnek, melyet a Multikulturális Központ szervez a Tartományi Művelődési, Oktatási és Tudományügyi Titkárság támogatásával. A tribün szombaton 10 órakor kezdődik a Tartományi Képviselőház nagytermében. Vitaindítót Bunyik Zoltán oktatásügyi titkár mond, azt követően dr. Jakov Kisjuhas tanácsadó, iskolai tanfelügyelő a ruszin nyelvű oktatásról tart beszámolót. Alenka Pavlovec a Ljubljanai Oktatási és Tudományügyi Minisztérium tanácsosa a szlovéniai kisebbségi iskolarendszerről beszél. Vera Klopcic mgr., a ljubljanai Kisebbségügyi Intézet kutatója a szlovéniai nemzeti kisebbségek oktatásügyéről, Loredeana Sabaz matematika- és fizikatanár, a nemzetközi tanítói aktivitások európai koordinátora pedig az olasz iskola kiváló módszereiről tart beszámolót. Prisnyák Mária magyartanár, lendvai oktatásügyi tanácsos a szlovéniai magyarok oktatásügyéről beszél. МмшЗД 2001. május 25., péntek A legjobb énekesek és muzsikusok A II. AMV zenei kategóriáinak díjazott versenyzői Szabadkán hétfőn kezdődött az általános iskolások sorrendben második művészeti vetélkedője. A ma végződő, egész Vajdaságot átölelő rendezvényen a diákok százai versengenek a legjobbaknak járó elismerésért, díjakért. Az énekes kategória: 1. és 2. osztályosok korcsoportjában csak egy harmadik díjat osztottak ki, melyet Cselenánk Zsolt (Zombor) tanuló érdemelt ki. A 3. és 4. osztályosok közül az első díjat Kovács Birkás Tamara (Szabadka) kapta, másodikak Zsidai Lívia és Szerda Balázs (Becse) lettek, a harmadik pedig Mamuzic Éva (Szabadka). Az 5. és 6. osztályosok közül is csak első díjat osztottak, melyet Bíró Lídia és Dani Elizabetta (Székelykeve) diákok vihettek haza. A 7. és 8. osztály legeredményesebb pacsirtái az első díjas Bencsik Tamara (Szabadka), a második díjas Dér Henrietta (Csantavér) és a harmadik díjas Orosz Annamária (Zenta). Az AMV nívódíjasai Korcsik Anikó-Nyeres Novák Angéla (Becse), valamint a Gyöngyvirág énekcsoport Bajmokról. A hangszeres muzsika kategóriájában az 1. és 2. osztályosok közül csak második díjat osztottak ki, melyet a Jovan Mikic Általános Iskola (Szabadka) kiszenekara érdemelt ki. A 3. és 4. osztályosok között két első díjat osztottak ki, melyet Stampfer Ingrid (Szabadka) és a Varga Imola-Török Ádám kettős kapott meg. A második az adai kisegyüttes, a harmadik díj pedig a temerini furulyacsoport birtokába jutott. Az 5. és 6. osztályosok legjobbjai az első díjas Kasza Bálint (Szabadka), a második díjas Szegedi Mihály (Szabadka) és a harmadik díjas Ökrész Viktor (Temerin). A 7. és 8. osztályosok közül az első díj a Márton Minea-Görög Enikő (Szabadka) párosnak, a második díj Berec Katinkának (Kanizsa) jutott, a harmadik díjat pedig az Ivó Lola Ribar Általános Iskola citerazenekara (Szabadka) érdemelte ki. Az AMV hangszeres nívódíjasai: Utasi Noémi (Szabadka), Szabó Anita-Márki Anna (Bajmok), a Pacsirta citerazenkar (Bajmok), a Bümböske citerazenekar (Oromhegyes) és a Kramer szintetizátor-zenekar (Kanizsa). Sajnálatos elírás folytán keddi számunkból kimaradt három AMV-nívódíjas kisdiák neve. A próza- és mesemondók kategóriájában, a 3. és 4. osztályosok mezőnyében Balassa Gábor, Péter Erika és Ágó Krisztina, mindhárman szabadkaiak, kaptak nívódíjat. (VUKOVICS Béla felvétele) Az adai kisegyüttes a második díjat érdemelte ki Moliére - szandálban és bőrnadrágban A Kolozsvári Állami Magyar Színház újvidéki vendégszereplésének első estjéről Szerb Antal írja: „A komikum általában kevésbé időálló, mint a tragikum; a francia klasszikus tragédiákat ma mégis igen kevesen élvezik hazájukon kívül, míg a klasszikus francia vígjáték mindmáig él valamennyi nemzet színpadán. Ez a vígjáték egy név: Moliere. Nem lehet véletlen, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház is, a XXI. század hajnalán éppen Molière-t, s annak is éppen az oly sokak által - többek között Voltaire, Rousseau és Goethe is rajongott érte legjobbnak tartott művét, A mizantrópot tűzte műsorára és választotta vajdasági körútja egyik előadásának is, amelyekből én az újvidékit láttam május 22-én. Pedig A mizantróp (másként: az Embergyűlölő) kemény dió, színész- és közönségpróbáló műremek. Ismét Szerb Antalt idézzük: „Egy bizonyos: a Mizantróp még a XVII. század utolérhetetlen kultúrájú közönségének is magas volt, és azóta sem tudott igazán népszerűvé lenni. Ebben a darabban a legerősebb ugyanis az, ami Moliére magasrendű vígjátékait általában olyan problematikussá teszi: olyan nagyszerűek, hogy már nem is igazán mulatságosak. Nevetni csak azon lehet bennük, amit szereplői mellesleg, a vígjátéki hatás kedvéért mondanak vagy tesznek — lényegük maga sosem mulatságos. .. Sőt inkább a tragikus lejtő felé közelít. ” Tompa Gábor rendező egy aktualizált, korszerű olvasatban láttatja a művet. Szabó Lőrinc közismert, korhű fordítása helyett Petri Györgynek a már megcélzó, a mai hétköznapi ember beszéd- és gondolatvilágába természetesen belesimuló remek fordításában hangzanak el a jól ismert tépelődő gondolatok és sziporkázó riposztok. Korhű jelmezek és díszletek helyett Dobre-Kóthay Judit eklektikus díszletében (ő az előadtás jelmeztervezője is), amelyben vaságy és romantikusan sercegő (csepegő gyertyák, csillárok jól megférnek egymás mellett, kőrnadrágban, szandálban) vastagtalpú cipőben, tarkavirágos ingben, nyakkendősen és kortalan női ruhákban a színészek: Bogdán Zsolt, Kardos M. Róbert, Bács Miklós, Gajzágó Zsuzsa, Kali Andrea, Varga Csilla, Dimény Áron, Laczkó Vass Róbert, Bandi András Zsolt, Salat Lehel és Nagy Dezső - egy máról (is) szóló Molière-t játszanak. A rendező és Visky András dramaturg jóvoltából az erősen meghúzott szöveg (az eredeti öt felvonásos!) a lényegre koncentrál: egy romlott, korrupt társadalom egymás ellen intrikáló, egymást úton-útfélen megcsaló, átverő, kihasználó szépelgőn kétszínű tagjait örökíti meg, amint éppen a köztük egyetlen igaznak bizonyuló tragikus hőst - az igazáért és hozzá nem méltó szerelméért, Céliméne-ért küzdő Alceste-el - igyekeznek lehetetlenné tenni, mindenüvé elérő polipkarjaikkal megfojtani. Jól megkomponált, határozott egyéni ecsetvonásokkal rögzített, új utakat, megoldási formákat kereső előadás a kolozsváriaké, amelyben csak egy-egy rezdülés, egy-egy éppen csak feltarajzó, s máris visszasimuló hullámocska erejéig került disszonáns hang: az empátiával a mába ágyazott fordításon/rendezésen egy-egy villanásnyira átsejlenek/tükröződnek a Moliere-kor elvarratlan szálai, a mába nyúló megoldatlan részproblémái. Moliere vígjátékai köztudottan jellemvígjátékok, amelyeknek komikumát nem a véletlenek és a szellemes bemondások képezik, hanem a XVII. század nagy felfedezése, a pszichológia felhasználásával megrajzolt embertípus-ábrázolások. Fokozoltan jellemző ez az író legkitűnőbb jellemvígjátékára, A mizantrópra, amelynek hőse egy, vígjátékokban szokatlanul összetett, bonyokolt egyéniség. Ezért is, no meg azért is, mert a Moliére-vígjátékok, mint már említettük, lényegüket tekintve egyébként sem túlságosan mulatságosak, nem kellene meglepődnünk azon, hogy a kolozsvári előadásban az Alceste-et alakító Bogdán Zsolt egy ízig-vérig tragikus hőst alakít mély átéléssel és lobogással. Mégis meglepődünk. Hiszen Moliere Alceste-jének főbb kontúrjaiban tragikusra formált alakjában azért komikus vonások is felsejlenek, Bogdán azonban ezeket a minimálisra csökkentette, szinte kiiktatta. Szikár, minden szót, replikát komolyra fordító alakítása úgy válik el színésztársai komikusabbra formált játékától, mint sós az édestől. Méltó párja Gajzágó Zsuzsa, aki árnyaltan és erős erotikus kisugárzással játssza el a gyönyörű, szexepiles, mindenkit magába bolondító vígözvegy, Céliméne szerepét, úgy láttatva őt, ahogyan talán alkotója is megálmodta: lelke mélyén szereti ugyan a mélyérzésű Alceste-et, ám szórakozni, vigadni, hódítani vágyó könnyelmű kis lénye nem tud ellenállni a kihívásoknak, a lehetőségeknek, csípős nyelve pedig, egy hazug kor neveltjeként és kiszolgálójaként kíméletlen szellemességgel bele-belecsíp és már mindenkibe, aki csak felbukkan körülötte, még azokban is, akiket szeret. Kiemelkedő alakítást nyújtott még Bács Miklós Oronte szerepében. Egy tökéletesen, aprólékosan kidolgozott jellemvígjátéki figurát játszott egyetlen percre ki nem zökkenve tenyérbe mászóra, felfuvalkodottra és bosszúállóra, erősen karikírozottra, rajzolt szerepéből. Kár hogy Alceste és Oronte közös jelenetei a külön-külön nagyszerűen felépített alakmások ellenére, az annyira eltérő szerepfelfogások okán, némileg felemásra sikeredtek. Annál hatásosabbak és „vérre menőbbek" Alceste és Céliméne páros jelenetei, teljes fejlődésgörbével és kulminációval. Zavaros mondatalakítású, „hadarásra vett” korunkban külön figyelmet érdemel a főszereplő kifejező, gyönyörű színpadi beszéde. Mindent összevetve: élmény volt látni a kolozsvári színház remekbe formált Moliére-előadását. Vörösmarty-olvasatukról az elkövetkezőkben írunk. JÓDAL Rózsa Bemutatták a rendszerváltás utáni legdrágább, leglátványosabb cseh filmet Sötétkék világ a címe az 1989-es rendszerváltás utáni legdrágább, állítólag leglátványosabb, de mindenképpen a legnagyobb reklámkampánnyal kísért cseh játékfilmnek, amelynek szerda este volt az ünnepélyes díszbemutatója Prágában. A film rendezője Jan Sverák, aki édesapja, Zdenek Sverák forgatókönyvét vitte vászonra. Ez a nevezetes páros 1996-ban Kolja című alkotásáért Oscar-díjat kapott. Azok a filmkritikusok, akik már látták a Sötétkék világot, egybehangzóan azt állítják: új alkotásuk szintén esélyes az Oscar-díjra. A második világháború idején az angol hadsereg kötelékeiben szolgáló legendás cseh repülősök életét és kalandjait megelevenítő alkotás prágai premierjén Václav Havel államfő és színésznő felesége, Dagmar is megjelent. A prágai premierrel egyidejűleg az ország tíz helyén láthatta még a nagyközönség a filmet, s mindenütt már jó előre telt ház volt. Sverákék filmje, amelyben a népszerű és elismert cseh színészek legjobbjai amatőrökkel együtt játszanak, a nyilvánosságra hozott adatok szerint több mint 230 millió koronába került. Összehasonlításul: az utóbbi években egy-egy cseh játékfilm költségvetése átlagban 10-15 millió koronát tett ki. Csehországban a rendszerváltás óta - 1990-től 2001 májusáig, beleértve a Sötétkék világot is - 277 játékfilm készült. Ezeket a filmeket összesen több mint 30 millió néző látta a hazai mozikban. A filmforgalmazók szerint a cseh filmek többsége népszerű hazájában, s néhány alkotás komoly nemzetközi sikert ért el. A csúcsot Kolja Oscardíja jelentette. A rendszerváltás után készített filmek közül eddig a legnagyobb sikerrel a Tankzászlóalj (Tankovy prapov) dicsekedhet. Ezt a Josef Skvorecky regénye alapján készült, az ötvenes évek csehszlovák hadseregében játszódó filmet a mozikban már több mint kétmillió ember látta Csehországban. (A regény magyarul Pléhkatonák címmel jelent meg.) A Kolja 1,5 millió nézővel a harmadik legnépszerűbb mozifilm. Visszaszolgáltatják Klimt-képeit Gustav Klimt neves osztrák festő Hölgy kalappal és tollboával, valamint Ház nyírfákkal című festményeit az osztrák állam visszaszolgáltatja az eredeti tulajdonosok, Lasus és Hermine Danilowatz örököseinek. Elisabeth Gehrer oktatási, tudományügyi és kulturális miniszter csütörtökön aláírta és elküldte az erre vonatkozó kiadatási utasítást az Osztrák Galériának, ahol a képeket őrzik. Gehrer az ilyen igényeket vizsgáló bizottság októberben, illetve novemberben hozott határozata után nyomban meghozta a döntést a képek visszaadásáról, de a galériának eddig nem küldte el a szükséges utasítást. A bizottság azon az alapon döntött a képek visszaadása mellett, hogy egy történész egyértelműen bebizonyította a két képről: jogos tulajdonosai kényszer alatt adták el 1938-ban. A Hölgy kalappal és tollboával című festmény mindig is az osztrák szecesszió nagy mesterének ismert alkotásai között volt, de amióta szerepelt az Osztrák Galéria tavaly kezdett és idén véget ért Klimt-kiállításának plakátján, illetve a katalógus címlapján, egyenesen világhírűvé lett. Szakértők szerint ez a kép ma 300-500 millió schillingért kelhetne el, míg a kevésbé ismert másik alkotás mintegy 80-120 millió schillingér. A magas érték miatt azt osztrák állam nem mutat érdeklődést a képek megvásárlása iránt: az állam nem tudja rendelkezésre bocsátani az összeget, egy adományokra alapozó nemzeti alapítvány vagy egy szerencsejáték-akció pedig feltehetőleg nem tudna ennyi pénzt előteremteni. A Felső Belvedere Palotában lévő Osztrák Galériában a fentieken kívül még két olyan képet őriznek, amelynek visszaadásáról már döntött tavaly októberben az illetékes bizottság. Nora Stiasny örököseit illetik az Almafa II. és a Vidéki ház az Afterseenél című alkotások, de ezekre nézve a múzeum igazgatója, Gerbert Frodl még nem kapott utasítást. Mindezeken kívül a múzeumban több más olyan Klimt-kép is található, amelyet az eredeti tulajdonosok örökösei peres úton követelnek vissza.