Magyar Szó, 2001. június (58. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-08 / 131. szám

2001. június 8., péntek Magyarna A betegség megelőzése közügy A rák ellen küzdő vajdasági társulatok szövetségének közgyűléséről Dr. Mladen Prvulovic, a rák ellen küzdő vajdasági társulatok szövetségé­nek elnöke tegnap az évi közgyűlésen beszámolt az eddigi eredményekről. Elmondása szerint a szövetség 33 évi fennállása alatt az utóbbi év volt a legk­ritikusabb. Számos akadály fékezte a munkát. Elsősorban az anyagi gondok nehezítették az előrehaladást. Nem futja tanácskozásokra, szélesebb jelle­gű rendezvényre, plakátok, brosúrák nyomtatására sem. - A gazdasági válság közepette - hangsúlyozta Prvulovic a szövetség vá­rakozási álláspontra van kényszerülve. Az átállási időszak, amely mellesleg jó hosszúnak bizonyult, egyáltalán nem szavatolja, hogy a továbbiakban jobb lesz. A kilátástalan állapotot súlyosbítja a szövetség státusának kiléte is, kétsé­es, hogy a Vajdasági Képviselőház­atáskörébe tartozik-e.­­ Mindenki előtt világos, hogy a helyzetünk csakis alapos változások után javulhat. A szövetség aktivistái­nak jóvoltából eddig számos edukatív előadást tartottak az iskoláskor előtti intézményekben, általános iskolákban. Szemléltető eszközök híján az előadá­sokon a korábban Görögországban in­gyenesen nyomtatott plakátokat hasz­nálták fel. Dusan Radulovic, a szövetség titká­ra az elmondottakhoz hozzáfűzte, hogy Vajdaság területén mintegy 3000 önkéntes harcol azonos célért: megelőzni és legyőzni az alattomos kórt, amely gyökerében változtatja éle­tünket, hozzátartozóink életét és roha­mosan tizedeli az emberiséget szerte a világon. A fejlettebb országokban meglehetősen magas összeggel dotál­ják a hasonló társulatokat. Nálunk saj­nos, bebizonyosodott, hogy a kormány keveset törődik a rák ellen küzdők és a betegek igényeivel. Pedig 1967 óta a szövetség kiszélesített programmal te­vékenykedik. Egyaránt küzd az AIDS, az alkoholizmus, kábítószer-élvezés és a rossz életkörülmények ellen. Még így is elszegényedve igyekszik a Vörös­­kereszt világszervezetének lépéseit kö­vetni. A szövetség munkáját támogatja az újvidéki Eliksir egészségügyi folyóirat, a verseci Hemofarm, a Beocsini Ce­mentgyár, Naftagas, Elektrovojvodina és más vajdasági vállalatok. Ruja Subotic, az Eliksir fő- és fele­lős szerkesztője hangsúlyozta, hogy a témáról a sajtóban, tévében, rádióban naponta kell beszélni. A betegség meg­előzése közügy, ezenkívül félelmetes adatok figyelmeztetnek bennünket: az Európai Közösség statisztikai adatai szerint évente félmillió ember hal meg rákos megbetegedésben. Dr. Branislav Perin docens, a do­hányzás elleni szakcsoport elnöke a dohányzás káros hatását hangsúlyozta. Többek között megkérdőjelezte a rák ellen küzdő hét folyamán kiadott pos­tabélyegek eladásából begyűlt összeg mivoltát. Szerinte félő, hogy ez az összeg nem kerül a vajdasági társula­tok szövetségének kasszájába. Ennek kapcsán hangzott el a javaslat, hogy minden eladott doboz cigarettából is levonhatnának egy dinárt a rák ellen küzdő tevékenységek javára. A közgyűlés végén könyvjutalmat osztottak képzőművészeti és irodalmi pályázatok győzteseinek, és oklevéllel jutalmazták a donátorokat. k. b. 1. A bürokrácia gátjai Egyre több a szociális eset Székelykevén (is) Szinte kezdő tanítónő volt a ma már nyugdíjas székelykevei Márton Petronella, amikor, mint általában lenni szokott, a véletlen folytán bele­csöppent a Vöröskereszt szervezet vi­lágába. Akkor jórészt a diákok külön­böző szintű elsősegély-vetélkedőjében és az önkéntes véradók szervezésében merült ki a tevékenység, az igazi, ko­moly segélynyújtás csak az utóbbi egy évtizedben került előtérbe. Még a nyo­mor kezdetén sem tudták az aktivisták elképzelni, hogy a világ földrajzilag legdélebbi magyarlakta falujában egy­szer hosszú sorokban fognak kígyózni a segélyosztó állomás előtt a rátarti, szegénységüket legszívesebben elrejtő székelyek. - Az a világ elmúlt - legyint a még mindig fiatalos tanítónő. - Ma már a falu hozzávetőleg 280 nyugdíjasából átlag százan jogosulnak szeretetcso­­magra, hiszen teljes havi járandóságuk nem haladja meg az 1680 dinárt. Két hónappal ezelőtt 111 személy jött a csomagért, legutóbb azonban a nyug­díjösszeg némi emelkedése miatt ez a szám 77-re csökkent. Tízen azonban csak azért maradtak le a listáról, mert nyugdíjuk 60 parával(!) nagyobb volt a felsőbb szervek által megjelölt ösz­­szegnél. Igen, mi is tudjuk, hogy ez nincs rendjén, de a bürokrácia ilyen vonatkozású gátjaival nem tudunk mit kezdeni.­­ Ha lehet, még ennél is nagyobb gond számunkra, hogy sokan, lega­lább nyolcvanan semmilyen járandó­ságban nem részesülnek. Nem tartoz­nak a nyugdíjasok közé, tehát segély­­csomagot sem kaphatnak. Nemrégi­ben emlékezetből, tehát a teljesség igé­nye nélkül, összeállítottuk ezeknek a személyeknek a listáját, és átadtuk a helyi közösség tanácsának. Reméljük, hogy megteszik a tőlük telhetőt, és be­látható időn belül ezek az idős, rész­ben magatehetetlen szegények is hoz­zájutnak segélycsomaghoz — mondta Márton Petronella. Aki a történelemleckét is dalolva tanulja meg Bemutatjuk a II. AMV 1. helyezettjét, Bencsik Tamarát Áprilisban töltötte be a 14-et, de tánczeneberkekben már számon tart­ják a nevét. Úgy hírlik, a versenyek szponzorai már megkérdezik a rende­zőket: a Bencsik Tamara ott lesz? Ha igen, kinyitják az erszényt. Azon ritka családok egyikébe születet bele 3. gyermekként, amelyekben a minden­napok tartozéka a zene, a dal. A mama főzés, mosogatás közben is dúdol és énekel, a papa harmonikázik, Tamara a nővéreivel háromévesen már folyé­konyan énekelte és táncolta a lamba­­dát. Érdekes, hogy harmadikos korá­ban, amikor fölvételre jelentkezett a zeneiskolában, elutasították, mond­ván, hogy nincs hallása, próbálkozzon inkább magánórákkal. Iskolája, a sza­badkai J. J. Zmaj viszont képességeit fölismerve kezdettől fogva rendszere­sen fölléptette a „házi” rendezvénye­ken. Egy idő óta ő vezeti az iskola tánccsoportját is s maga készíti a koreográfiát. Sima modorú, értelmes, szerény kislány benyomását kelti, tanulmányi eredménye: erős jeles. A zenén kívül imádja a biológiát, mert az élettel, a csodálatos természettel kapcsolatos, s mint mondja, a könyvből föladott 3-4 oldalas történelemleckét is dalolva (!) tanulja meg, mert neki úgy könnyebb. Az az álma, hogy egyszer majd zenei szerkesztő lesz valamelyik tévénknél vagy rádiónknál, s közben persze az énekesi pályafutásról sem feledkezik meg. Első nagyobb sikerét 12 évesen aratta: a ludasi Gulyás Csárda által rendezett kifutón második helyezést ért el, aztán következett a becsei tánc­dalfesztivál, amelyen 2. helyezett és a közönség kedvence lett, majd a teme­­rini, ahol erős mezőnyben a 3. helyet érdemelte ki. És hát nem kis dolog az sem, hogy az általános iskolák múlt he­ti szabadkai versenyén első helyet ítélt oda neki a kiváló szakemberekből álló zsűri az énekesek kategóriájában, a maga korosztályában. A sportcsarnok­ban néhány napja tartott mini tini táncdalfesztiválom diáktársával együtt szintén fergeteges tapsot kapott a kö­zönségtől, a helyezés viszont ezúttal el­maradt. De hát a részvétel is megérte, mondja bölcs belenyugvással. Nagy fejlődés mutatkozik a kislány előadókészségében, véli az anyuka, amióta neves zeneszerzőnk, Megyeri Lajos két hónappal ezelőtt foglalkozni kezdett vele. A Népkör egy rendezvé­nyén figyelt föl a tanár úr viszonylag érett, bársonyos hangjára, s fölajánlot­ta, hogy a csantavéri Dér Henriettával együtt díjmentesen órákat ad nekik. Először került érte szakember keze alá a gyerek, s máris figyelemre méltó dol­gokat produkálnak együtt: művészi igénynél megkomponált, megírt slá­gerekről törölték le a port, a tanár úr sajátos zongorakíséretet írt mind­egyikhez, s ha minden jól megy, júni­us 18-án, a szabadkai könyvtár olvasó­termében be fogják mutatni, mit csi­náltak. Népzenénk s a népdalének­lés örvendetes térhódítása mel­lett hosszú idő után végre egy másfajta, eddig eléggé elhanya­golt, igényes zenei tevékenység tanúi lehetünk ismét. Mintha a szórakoztató iparunk által az utóbbi tíz-egynéhány évben lépten-nyomon propagált, al­pári ízlést kiszolgáló, a dalt megcsúfoló förmedvényeknek mintegy a kiszorítására indulna most Megyeri tanár úr vezeté­sével egyfajta mozgalom, mely­nek célja a mindenkori városi kultúrához tartozó igényes, közkedvelt régi slágerek felele­venítése, igénykeltés az olyan zenei műfajok iránt, amelyek könnyen megtanulható, sokak számára átélhető, közösnek érezhető egyszerűen reprodu­kálható mondanivalót és zenei formát tartalmaznak, s amelyek minden bizonnyal hozzájárul­hatnak ahhoz is, hogy ifjúsá­gunk, amely lassan már teljesen leszokik az éneklésről, ismét visszataláljon a dalhoz. F.Zs. Bencsik Tamara, a 14 éves táncdaléne­kes BELPOLITIKA 5 Elhamarkodott és téves lépés A devalvációt nem helyeslik sem a szakemberek, sem a vállalatvezetők A kedélyeket igencsak felborzolta a szerbiai kormányfőnek az a kijelen­tése, miszerint lehetséges a dinár leértékelése. Zoran Bindici számára ugyanis érthetetlen, miért nem növekszik a kivitel, mikor a szerbiai kor­mány mindent megtett az export serkentése érdekében, s ha a kormány kideríti, hogy az alacsony devizaárfolyam a kerékkötő, akkor javasolja majd az árfolyam-kiigazítást. A váratlan kijelentésre a legilletékesebbként a bank­kormányzó reagált, kifejtve, hogy amíg növekszik az ország devizatartaléka, addig nem látja az okát a leértékelésnek. Dr. Miroljub Labus, szövetségi kormányfőhelyettes is hasonlóan vélekedik, azzal, hogy elmagyarázta a nyil­vánosságnak, de egyúttal a szerbiai kormányfőnek is, hogy a lebegő árfo­lyamot a napi devizakínálat és a -kereslet alakítja, s ha szükség mutatkozna az árfolyam-kiigazításra, akkor a devizapiac már reagált volna. De különben is a devalváció kérdését nem a nagy nyilvánosság részvételével kell megvi­tatni, arról ugyanis az államvezetőség dönt, majd bejelenti az intézkedését. A devalváció nem lehet vita, de találgatások tárgya sem. A szakértők egyetértenek Dinkic és Labus álláspontjával. Szerintük ugyanis elhamarkodott döntés lenne a devalváció. Hogy miért, ezt egészen érthetően elmagyarázta dr. Danijel Cvjeticanin, mondván, hogy a polgárok számára sem világos, hogyan történhet meg, hogy az árak eddig szüntelenül növekedtek, az árfolyam pedig szilárd maradt. Az elmúlt tíz év tapasztalata ugyanis az ellenkezőjéről győzött meg bennünket, amikor is az árfolyam és az árak egy olyan bűvös körben kergették egymást, melyből egyszerűen nem lehetett kilépni. Az ország nyitásával azonban részben megváltozott a helyzet. Az árfolyam megszilárdulása - az árak emelkedése ellenére is - a donácók és a különféle (áru)segélyek folyósításával magyarázható. Egy olyan országban, melyben alacsony szinten van a pénztömeg, és kicsi az ország devizatartaléka, a kis támogatás is sokat jelent. Mindemellett a jegy­bank a lehetőségekhez mérten jó pénzpolitikát szabott meg. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a termelési szint is alacsony, s a vállalatoknak ezért nincs szükségük jelentősebb devizaösszegre. A termelés és a kivitel pedig azért nem növekedhet a kormányfő által elvárt ütemben, mert az október 5-i váltás sokkhatásként érte a termelőket Sok helyen megmarad­tak a régi vállalatvezetők, de ha mindegyikük nem is az egykori rendszer kiszolgálója volt, még mindig várakozó állásponton vannak, mert a parla­mentek nem fogadták el a rendszerbeli törvényeket, melyek az ígéretek szerint majd megváltoztatják a gazdálkodás légkörét. A másik nyomós ok, hogy a vállalatok többsége elavult felszereléssel, programokkal működik, s minőségben, de árban sem válhat versenyképessé a világpiacon, így a ter­melés beindítására kínált hitel nem sokat lendíthet rajtuk. Ezzel a véleménnyel egyetért a vállalatigazgatók nagy része, mert sze­rintük a devalvációval csak azok a vállalatok járnának jól, melyeknek nagy a tartozása. A szilárd dinárral a jól működő vállalatok termelhetnek, s a jelenlegi árfolyam megfelel az exportőröknek is. Csak azok méltatlankod­nak, hogy túl olcsó a deviza, akik az új körülmények között nem képesek magukat feltalálni. Stojan Stamenkovic, a belgrádi Közgazdaság-tudományi Intézet vezető szakembere téves intézkedésnek tartja a kivitelnek a devizárfolyammal való serkentését, mert az inflációgerjesztő. De elhamarkodott lépés is, mert vár­hatóan a jövő hétfőn írják alá a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbank­kal a készenléti hitelszerződést, s mindkét pénzintézmény támogatja a pénz­­politikánkat, vagyis a jelenlegi devizaárfolyam-szintet. De ennél sokkal fon­tosabb, hogy megkapjuk-e a hiteleket, mert ha a várt ütemben és mennyi­ségben folyósítják, akkor az év végéig a leértékelés 10-15 százalék között alakul. Mint ahogyan a jegybank tervezte is. Ha azonban elmarad a külföldi támogatás, akkor gyorsabb ütemű árnövekedésre, és nagyobb arányú de­valvációra számíthatunk. Ha leértékelik a közeljövőben a dinárt, ha nem, egyes kereskedők már felkészültek a legrosszabbra. Az áraikba belekalkulálták a 20 százalékos de­valvációt. Egyelőre ez csak a bútorkereskedőkre vonatkozik. Eddig hathavi törlesztésre kínálták a termékeiket, készpénz-fizetés esetén pedig kedvez­ményt adtak. Ám amióta felmerült a devalváció, egyéves hitelajánlattal csa­­logatják a vevőket, de ebben az esetben 20 százalékkal magasabb az ár, a készpénzben fizetők pedig az eddigi árat kénytelenek megfizetni. G. KÁNTOR Csilla Jócskán akad kifogásolnivaló A Szerbiai Demokrata Párt a készülő privatizációs törvényről­ ­ A Szerbiai Demokrata Párt újvi­déki bizottsága 29 módosítási javasla­tot nyújtott be a privatizációról szóló törvény tervezetére. A kifogásolniva­lók többek között arra irányulnak, hogy a Köztársasági Képviselőház nem jutott megfelelő szerephez a ma­gánosítás folyamatában, továbbá, nem készült el az említett törvény terveze­tével párhuzamosan a denacionalizá­­cióról szóló törvény tervezete. Tovább­ra sem világos, hogy milyenek lesznek a dolgozók jogai, s hogy milyen érték­ben kapnak részvényeket, jelentette ki Branislav Botic, az SZDP gazdasági kérdésekkel megbízott koordinátora. Botic arra is felhívta a figyelmet, hogy a privatizációs folyamatban ígér­kező mesterkedések szankcionálása a törvénytervezet értelmében túl enyhe. Elhangzott, vannak olyan jelek, hogy egyes vezető beosztású személyek in­kább vállalják a szankciókat, s tudato­san megszegik majd a törvényt, mint­sem, hogy ne élnének a visszaélés le­hetőségével. Ugyancsak gyenge oldala a készülő törvénynek, hogy nem sza­bályozza a központi privatizációs re­giszter kérdését, mellyel az eladásra bocsátandó részvények pontos és ide­jében történő lajstromoztatását lehet­ne elérni. V. A. A martonosi MCM Kft., Zelena dolina kb. árverés útján eladja: 1. átfolyás gyors gőzfejlesztő kazánt típus: FT-1500 kapacitás: 1500 kg/h kikiáltási ár: 300.000,00 db­., 1 db. Az árverés 2001. június 10-én, 10 órakor kezdődik. A jelentkezőknek a kikiáltási ár 10 %-át kell letétbe helyezni. Az érdeklődők bővebb információt a 024/880-045-ös telefonon kaphatnak.

Next