Magyar Szó, 2001. október (58. évfolyam, 225-251. szám)

2001-10-17 / 239. szám

2001. október 17., szerda Ismeretlen dalművek fesztiválja A Wexford Festival Opera fél évszázada vonzza a zenebarátokat a világ minden tájáról A távoli Írország leghíresebb kulturá­lis kiviteli cikke, az ugyancsak csúcsmi­nőségű gasztronómiai kínálata, a Caro­­lans és Bailey krémlikőrök mellett, vitat­hatatlanul a népszerű Wexford Festival Opera, amelynek fél évszázados misszió­ját jegyzi a zenei világ. Az idén a rangos fesztivál október 18-án nyitja kapuit és november 4-éig tart. 1951 óta, ötven éven át, az ír tenger­parti városka ritkán hallható dalművek csodálatos produkciójával vonzza a na­gyérdeműt a világ minden részéről, egy igazán egyedi fesztivál égisze alá. Fél évszázaddal ezelőtt az ír Michael Balfe komponista, énekes és e város egy­kori lakosa The Rose of Castile című operája nyitotta meg a fesztivál kapuit. Majd következett Donizetti két legnépsze­rűbb vígoperája, a L’elisir d'Amoré és a Don Pasquale, fennen hirdetve egyben az ismeretlenség viszonylagosságát is. Donizetti aztán továbbra is dédelgetett kedvenc maradt, ahogyan ezt tanúsítja a La Figlia del Reggimento, az Anna Bolena, a Lucia di Lammermoor (az utóbbi kettő kivált angol, illetve skót te­matikája révén), a Lucrezia Borgia be­mutatói, de aztán itt van egy vérbeli rit­kaság: a Giovedi Grosso című vigada­lom, majd a L’ajo nell’Imbarazzo, a Linda di Chamounix, a L’Assedio di Calais és a Parisina, illetve tanítómeste­rének, a derék Simon Maynnek Medea in Corinto című operája is. Az idén bicen­­tenáriumát ünneplő Bellinit a La Son­­nandula, az I Puritani, az Il Pirala és a La Straniera, az ugyancsak jubiláns Verdit pedig az I Due Foscari, az Aroldo, az Emani, a La Tra­­viata, a Luisa Mil­ler, a Giovanna d’ Arco és az Un giorno di Regno című ope­rák előadása fémjelez­te az elmúlt öt évtized folyamán. Wexfordban, per­sze, nemcsak az olasz, hanem a né­met, francia, az an­gol és a szláv (orosz, lengyel, cseh, morva) repertoár alkotásai is felcsendültek, kezdve a La Gazza Ladrától a Marthán, az Obe­­ronon, a Hans Hel­lingen, a Königin von Sábán át a Ro­meo et Juliette-ig, illetve az Orleanszkaja gyeváig, a Straszny Dívá­iig, a Hubickáig és a Sar­latánig. És az előadógárda ? Tallózva a magánéneke­sek névjegyzékében, nap­jaink világhírességei: Lu­cia Aliberti, Csonka Zsu­zsanna, Mirella Freni, Lena Jurinac, Alessand­ro Marc, Marina Meseri­­jakova, Réthy Eszter és Graziella Sciutti nevével találkozhat az érdeklődő a szopránok közül, Janet Baker, Fiorenza Cossotto, Kathleen Kuhlmann és Frederica von Stade nevé­vel a mezzoszopránok és altok közül, Giacomo Aragall, Bándi János, Bartha Alfonz, Ugo Be­­nelli, Bruce Ford, Ernesto Grisales, Ve­­riano Luchelli és Alain Vanzo nevével a tenoristák közül, Norman Bailey, Sesto Bruscantini, Octav Enigarescu, Szergej Leiferkusz, Miller Lajos, Póka Balázs, Afro Poli, Aldo Prolii és Gé­rard Souzay nevével a baritonisták kö­zül, s végül, de nem utolsó sorban, Mi­roslav Cangalovic, Paulo Montarsolo, Georgij Szeleznyev, Matti Salminen és Richard van Allan nevével a basszisták közül. A karnagyok közül pedig Almei­da, Barbirolli, Fisher György, Milan Horvat, Mackerras és P. Steinberg. Az idei jubiláló évben bemutatják Floton Alessandro Stradelláját, a XVII. századi olasz komponista kalandos és mulatságos életét felelevenítő romanti­kus dalművet, Dvorák Jakobín című operáját, a cseh és a szlovák nemzeti ér­zelmekkel teleszőtt alkotást és Massenet, Alphonse Daudet önéletrajzi novelláján alapuló Sapho című darabját, amely a La Traviata témáját idézi. A majd háromhetes fesztivál műso­rát zongorakíséretes operarészletek és különböző hangversenyek egészítik ki. Az idén, persze, Bellini és Verdi jegyé­ben. Előadásra kerül majd az I Capu­­leti ed i Montecchi, a Falstaff és a Pil­langókisasszony című dalművek ke­resztmetszete. A Fehérorosz Nemzeti Filharmónia Zenekar a fesztivál fő karmestere, Daniele Callegari vezény­letével Mozart Jupiter és Prokofjev klasszikus szimfóniáját játssza, majd a záró hangversenygálán a Prágai Kamarakórus és a helybeli vegyes kar az említett zenekarral egyetemben Bel­lini D-dúr miséjét és Verdi Quattro pezzi sacri sorozatát adja elő. FÜLÖP György A fesztivál plakátja A zárórendezvény színhelye A halk szavú dalos Paul Simon 60 éves Parányi emberke akkora gitárral, amely szinte nagyobb, mint ő. Éneke is inkább halk, „beszélgető” stílusú. Még­is ő az, aki az amerikai rockköltészet legszebb dalait szerezte, sőt, a világze­nében is az úttörők közé tartozott. A magyar származású Paul Simon szom­baton ünnepelte 60. születésnapját Simon apja a magyar rádió zeneka­rának muzsikusa volt, aki a zsidótörvé­nyek elől menekült Amerikába. Paul már New Jerseyben született 1941. ok­tóber 13-án. Hamar fogékony lett a költészetre, a folk- és a rockzenére, és alig 16 évesen duót alakított az akkor fénykorát élő Everly Brothers mintájá­ra, Tom and Jerry néven. Ő volt termé­szetesen Jerry, Tom pedig egy magas, szőke, gyönyörű hangú fiatalember, Arthur Garfunkel. Éveken át csak kisebb sikereket értek el, és inkább egyetemre mentek. Paul irodalmat, filozófiát, Art pedig matematikát ta­nult, de a zene erősebb kö­telék volt számukra. Paul közben nyaranta átrándult Európába, Párizsban aluljá­rókban játszott, és egy ilyen élményéből született meg talán leghíresebb dala, a Sounds of Silence, A csend hangjai. 1966-tól már ők voltak a New York-i városi népzene legkiválóbb képviselői. A nagy áttörést, egy évvel ké­sőbb, Mike Nichols Diplo­ma előtt című filmje hozta meg nekik, amelyben a Sounds of Silence mellett elhangzott a Mrs. Robinson, valamint a Scarborough Fair című daluk is. A kettős vokáljai, az akusztikus gitárok csengése, a halk poézis, maradandó dalok egész sorát teremtették meg: Homeward Bound, America, I Am a Rock. 1970-ben jutottak a csúcspontra, a Bridge Over Troubled Water című albummal, rajta a címadó dal mellett a The Boxerrel, a The Only Living Boy in New York-kal, a Cecíliával. A korong az év lemeze lett az Egyesült Államok­ban, ezt követően azonban a két jó ba­rát szétvált: Garfunkel egyedül énekelt tovább, több-kevesebb sikerrel - a kö­zös dalokat ugyanis szinte mind Simon írta. Paul viszont önállóan is megállta a helyét: az 1975-ös Still Crazy After All This Years, az 1980-as Hearts and Bo­nes óriási siker lett. 1981-ben a New York-i Central Parkban tartottak közel félmillió néző előtt hatalmas koncer­tet. Nem volt nehéz összehozni, mert a park két oldalárt laknak... Utána még végigcsináltak egy nagyszerű világtur­nét, majd végleg befejezték közös pá­lyafutásukat. Akkor kevesen gondolták volna, hogy a csendes, a rocksztárságtól igen távol álló Simon még hatalmasat fog dobni. 1986-ban készült el a Graceland című albuma, amelyben dél-afrikai ze­nészekkel és kórusokkal játszott együtt, és a slágerlistákra is felkerült a Diamonds on the Sole of Her Shoes, il­letve a Chevy Chase-zel közösen készült, humoros klippel „súlyosbított” You Can Call Me At. Paul egyike volt azoknak a muzsikusoknak, akik síkra szálltak a dél­afrikai apartheid felszámolásáért, Nel­son Mandela szabadon bocsátásáért 1991-ben azonban már Brazíliában ka­landozott és a Rhythm of the Saints című lemeze a szambának adott új értel­mezést. Ezzel a koncertprogramjával Budapestre is eljutott Az elmúlt években Paul Simon al­kalomszerűen lépett fel, elsősorban jótékonysági koncerteken, legutóbb éppen a hét elején egy tibeti bölcs könyvbemutatóján játszott Patti Smith-szel és Philip Glass-szal, akikkel már volt a 80-as évek közepén egy kö­zös kortárs zenei tervük. Tavaly azért ismét új önálló lemezzel, sőt, mind­járt egy musicallel jelentkezett, The Capeman című darabját a Broadway­­n is bemutatták. (MTI) Magyarna MŰVELŐDÉS 11 Amíg van kiért... Sándoregyházán nagy sikerrel zajlott le a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek XII. szemléje A mintegy 1200 lelket számláló - magyar, bolgár, szerb, horvát és szlo­vák lakosságú - Sándoregyháza volt a hétvégén a házigazdája a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek XII. szemléjének. A szervezési feladatokat a mindössze néhány hónappal ezelőtt bejegyzett Bor­naz Sándor Magyar Mű­velődési Egyesület és a helyi plébánia­hivatal vállalta magára, mondhatjuk si­kerrel. E kis település helyi magyarsá­gának életében nagyon nagy jelentő­séggel bír az a tény, hogy a szemle idei házigazdái lehettek, mert ez az ese­mény lökést ad művelődési életük fel­lendítéséhez, és erősítheti magyarság­­tudatukat. A szombat délelőtt a dél-bánáti ma­gyar nyelvű oktatás múltjáról, jelené­ről és jövőbeni kilátásairól folytatott ta­nácskozás jegyében zajlott. Székács András egyesületi elnök és Mellár József plébános üdvözlő szavai után Balassa Ju­lianna, a Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ elnöke olvasta fel vitaindítóját, melyben szólt Dél-Bánát magyar lakosságának népességi adatai­ról, a magyar nyelvű oktatás körülmé­nyeiről, a magyar nyelven tanuló diákok számarányáról, az anyanyelvű óvodák fontosságáról, az egyházak megtartó sze­repéről, a tájékoztatásról, a művelődési élet jelentőségéről és a hogyan további­­ról. Részletesen, számadatokkal alátá­masztva ismertette a dél-bánáti települé­sek (Pancsova, Hertelendyfalva, Sándo­regyháza, Kovin [Kevevára], Székelyke­­ve, Debellács, Versec, Fejértelep, Te­­mesvajkóc, Ürményháza, Fehértemp­lom és Udvarszállás) magyar nyelvű ok­tatásában és művelődési életében kiala­kult igen súlyos helyzetet, az okokra is rámutatva. E régió magyar lakosságának száma jelentős, meghaladja a 18 000-et. Ezért magyarként való megmaradásukért mindent meg kell tenni addig, „amíg van kiért”, pl. az oktatás terén megol­dást jelenthet egy bentlakásos magyar tannyelvű iskolaközpont létrehozása. A további hozzászólások a nemzeti in­tézmények kiépítésének, a művelődési élet további élénkítésének, a már meg­levő civil szervezetek hatékony működ­tetésének és továbbiak alapításának stb. fontosságát hangsúlyozták. Min­dennek megvalósításához természete­sen megfelelő gazdasági háttér szüksé­geltetik, de annak megteremtéséig is tettekre van szükség, hogy a szóban el­hangzottak a gyakorlatban is megvaló­sulhassanak. A célok elérése erélye­sebb, energikusabb fellépést követel, és természetesen az önszerveződés to­vábbi folytatását. A tartalmas vita után a vendégek megtekintették az általános iskolában kiállított kézimunkákat, 16 órától pe­dig a helybéliekkel és a szemle szerep­lőivel a Szent Vendel-templomban ökumenikus istentiszteleten vettek részt, melyet az ürményházi Erős Lajos plébános, a székelykevei Fiser János es­peres, a hertelendyfalvi Halász Béla re­formátus lelkész, valamint Mellár Jó­zsef helyi plébános tartott. A szertar­tást követően a díszbe öltözött fellépők táncolva és énekelve vonultak fel a fő­utcán, egészen a művelődési házig. Az otthon zsúfolásig megtelt színházte­remben több mint három órán át tar­tott a tánc- és énekcsoportok bemutat­kozása. Elsőként a pancsovai Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Köz­pont Dél Pacsirtás gyermekkórusa lé­pett fel, utána a helyi Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület követke­zett, majd a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület, a székelykevei Szalmaszál If­júsági Művelődési Egyesület, az udvar­szállási általános iskola, a fejértelepi Ady Endre Művelődési Egyesület, a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület, a székelykevei Plébániai Kultúrcso­­port, a szintén helyi Ivanovo 1868 (bol­gár) Művelődési Egyesület, a Belgrádi Magyar Művelődési Egyesület, a debel­­lácsi József Attila Művelődési Otthon, a székelykevei Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, az omlódi Vuk Karadzic (szerb) Művelődési Otthon, az Ürményházi Hagyományápoló Kör, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, valamint a belgrádi Branko Radicevic Általános Iskola. Pancsován, vasárnap este 8 órai kezdettel, mintegy az előző napi ese­mény folytatásaként a székelykevei Szalmaszál IME férfitáncosai, a herte­lendyfalvi Tamási Áron SZMME „lako­dalmasai” és a Petvan Szlovák ME le­ánykara, a sándoregyházi Bonnaz Sán­dor MME tánccsoportja, valamint a he­lyi Petőfi Sándor ME Maroknyi Tánc­együttese az ún. Kis­szemle keretében lépett újból közönség elé. A 2002. évi Dél-bánáti Magyar Mű­velődési Egyesületek XIII. szemléjének házigazdája a debellácsi József Attila Művelődési Otthon lesz. Sz. Az egész világ számára elérhető adatok A Kárpát-medencei magyar elektronikus könyvtárak együttműködése A szabadkai Zenith Műhely civil szervezet képviselői is részt vettek azon a tanácskozáson, amelyet októ­ber 13-14-én Szolnokon, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban néhány határon túli magyar civil szervezet és a Magyar Elektronikus Könyvtára­kért Egyesület kezdeményezésére tartottak a Kárpát-medencei magyar elektronikus könyvtárak létrehozása érdekében. A résztvevők megegyeztek a szol­gáltatás tartalmi és formai kérdései­ben. Az együttműködők a továbbiak­ban a MEK Egyesület szakosztálya­ként kívánnak dolgozni azért, hogy a területükhöz kötődő magyar kultu­rális és tudományos dokumentumo­kat megőrizzék, és az internet segít­ségével az egész világ számára elér­hetővé tegyék. A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) 1994 óta gyűjti és szolgáltat­ja az interneten a tudományos, ok­tatási és kulturális vonatkozású elektronikus dokumentumokat [http://www. mek. iif.hu]. A tanácskozáson a következő szervezetek vettek részt: Zenith Műhely (Szabadka, Vajdaság), Muraszombati Könyvtár (Szlovénia), Zenith Polgári Társulás (Kicsind, Felvidék), Begai Péterné (Erdély). A találkozó a magyarországi Nem­zeti Kulturális Alapprogram támoga­tásával jött létre - tájékoztatott ben­nünket Miskolczi József, a Zenith köz­gyűlésének elnöke. Magyar Filmfesztivál Los Angelesben A hétvégén Los Angelesből érkezett beszámolók szerint Tí­már Péter Vakvagányok című filmje volt az egyik legnagyobb közönségsikert aratott alkotás a Beverly Hills-i Music Hall Thea­­terben zajló Magyar Filmfesztivá­lon. A Bunyik Béla helybéli filmes üzletember által idén immár ne­gyedik alkalommal megszervezett fesztivál a múlt pénteken kezdő­dött, és holnapig tart. Bemutatják egyebek közt Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég, Sopsits Árpád Torzók, Gothár Péter Pasz­­port, valamint Török Ferenc Moszk­va tér című filmjét is. (MTI)

Next