Magyar Szó, 2002. szeptember (59. évfolyam, 205-229. szám)
2002-09-22 / 223. szám
2002. szeptember 22., vasárnap Zenica után, Temerin előtt Beszélgetés Bencsik Tamarával, az ígéretes szabadkai énekesnővel TavalyLemlék: a temerini tini-ifjúsági táncdalfsztivál eseményei peregtek a tévében, e sorok „elkövetője” mindaddig csak elvétve vetett egy-egy pillantást a képernyőre, míg felcsendült Vangelis nagy slágere, A Paradicsom meghódítása. Na ezt megnézzük... Nem lesz ez túl nagy falat egy zsenge énekes-palánta számára?! Kovács Kati számára sem volt mindennapi teljesítmény hitelesen megszólaltatni e szerzeményt, ezúttal viszont, megrökönyödésemre, a fiatal előadó kifogástalanul énekelte a felvezető dallamokat. És láss csodát, a lányka a refrént is oly könnyedséggel „szállította”, hogy egy csapásra szertefoszlott bennem a tinifesztiválok iránti eredendő szkepticizmusom. Bencsik Tamarát, a mindössze tizenötéves diáklányt, aki - bár nem tanult énekelni - oly meggyőzően adta elő az ominózus Vangelis-szerzeményt, hogy a szakma is felfedezte: egyre több lehetőséget kap, sőt, Hol a szerelem címmel CD-je is megjelent. Mivel a nyáron alaposan felpörögtek körülötte az események, Tamara mindenképpen rászolgált egy kis faggatásra. • Tamara, elárulnád, hol a szerelem? - Ha engem kérdezel, azt mondom: a pódiumon... Azon a pódiumon, ahol énekelhetek az embereknek, elsősorban az ittenieknek, a vajdaságiaknak - magyarul. Szerintem Vajdaságról (néhány közeli régióhoz hasonlóan) aligha mondhatni, hogy az ígéret földje lenne az igényes szórakoztató zenét művelő előadók számára. • Nem tartasz attól, hogy a vidék, ahol és amelynek énekelni szeretnél, nem biztosít majd erre elegendő lehetőséget, vagy ha mégis, akkor nem olyanokat, amilyeneket szíved szerint óhajtanál? - Egyelőre ezen nem gondolkodom, inkább megragadom a kínálkozó fellépési alkalmakat. 12 éves korom óta az összes, a magyar fiatalok számára meghirdetett zenei fesztiválra benevezek (szerencsére bőven akad belőlük Vajdaságban), itt a saját magam választotta dalokat adhatom elő, jórészt kedvenc számaimat. Ezenkívül állandósulni látszanak az egyéb fellépési lehetőségek is, egyre több kulturális rendezvényre, vendégszereplésre hívnak meg, szóval mindig történik valami. Örömmel teszek eleget ezeknek a meghívásoknak. A „haknizást” pedig kerülöm, ha erre céloztál. Többen is megkerestek már ez ügyben és tisztában vagyok vele, hogy szép pénzt hozhatna a konyhára, de tőlem ez idegen. Ha idővel mégis rákényszerítené a sors, akkor nem fogom túlzásba vinni. • Mindössze 15 éves vagy. Tudhatja-e az ember ebben a korban egészen biztosan, hogy mit akar? - Fontos dolgok történtek velem a nyáron, de a legfontosabb mégis az volt, hogy sikeresen felvételiztem a középfokú zeneiskola zeneelméleti szakán. Már korábban eldöntöttem, hogy végérvényesen elkötelezem magam nemcsak az éneklés, hanem a zene iránt, és hálás vagyok a szüleimnek, hogy döntésemben támogattak. • A felvételi könnyen ment? - Mivel „biztosra” akartam menni, apait-anyait beleadtam a felkészülésbe. Most lazítok... • Mivel, zenével? - Azzal is, de még inkább evéssel. Fel is szedtem néhány kilót... • Ezek szerint te egy olyan énekesnő vagy, aki kiénekelné a varjú szájából a sajtot? Én egy olyan énekesnő vagyok, aki amellett, hogy szeret enni, mégis jobban szeret versenyezni, talán ezért is szerepelek olyan szívesen fesztiválokon. Bár, őszintén bevallom, ha nem nyerek, általában eltörik a mécses. • Hányszor fordult ez elő veled? Nem is egyszer, legutóbb pedig augusztusban, Zenicán (!), az ifjú tehetségek számára megrendezett nemzetközi táncdalfesztiválon, ahol hazánkat ketten képviseltük. A selejtezőn túljutottam, a döntőben a közönség vastapssal jutalmazott, de a zsűrit ez nem hatotta meg - nem értem el helyezést. • Ott is magyarul énekeltél? - Igen, méghozzá a Honfoglalás című film csodálatos betétdalát, a Szállj, szállj sólyomszárnyán-t adtam elő. Függetlenül attól, hogy díj nélkül tértem haza, kitűnően éreztem magam Zenicán, és köszönettel tartozom Jovan Adamovnak és Pongó Lajosnak, akik nélkül a boszniai kiruccanásom nem jöhetett volna létre. • Tudomásom szerint augusztus folyamán más, komolyabb jellegű élményben is részed volt... - Igen, a Hajdújárási Keresztelő Szentjános-templomban közreműködtem Megyeri Lajos Nagyboldogasszony-napi orgonakoncertjén, s bizony meghatódtam, amikor az Ave Maria elhangzása után nagy meglepetésemre az emberek megtapsoltak. Úgy éreztem, hogy egy olyan méltóságteljes helyen a tetszésnyilvánításnak külön súlya van. • Dér Henriettával felléptetek több ízben közösen. Hozzád hasonlóan jó képességű tiniénekesnő, akinek a népszerűsége szintén felfelé ível. Nincs köztetek semmi rivalizálás, irigység? Hát, ha azt rivalizálásnak lehet nevezni, hogy szinte naponta telefonálunk egymásnak, összejárunk, együtt vásárolunk, kölcsönösen buzdítjuk egymást... Elárulom, hogy Heni a legjobb barátnőim közé tartozik. • Hogyan tovább? A szakértők azt mondják, hogy nekem a lassú, érzelmes dalok fekszenek inkább. Bizonyítani szeretném, hogy a dinamikus, lüktető számokban is megállom a helyem, hiszen ezeket szintén kedvelem Úgy gondolom, hogy a spontán kialakult előadói stílusomat nem kellene más mederbe terelni, csak továbbfejleszteni, ellenben az énektechnikámon még jócskán kell csiszolni. Elmondanám még azt is, hogy körülöttem segítőkész emberekből nincs hiány, de ők mindannyian a többé-kevésbé pénztelen zenei berkekhez tartoznak. Sajnos, gyorsan be kellett látnom, hogy olyan segítőkész vállalkozók támogatására is szükségem van, akik egy-egy fellépés, utazás, zenei kiadvány vagy, akár koncertkosztüm költségeit fedezni tudják. Őszintén szólva, rosszul állok ezen a téren, és azt hiszem, mivel maguktól nem jelentkeznek, nem marad más hátra: nekem kell bekopogtatnom hozzájuk. • Utolsó kérdés: látunk, hallunk az idei temerini tini-ifjúsági fesztiválon is? - Belebetegednék, ha nem lehetnék ott... és természetesen nem a könnyekben reménykedem, hanem a győzelemben. Nagyon szeretnék első lenni! MEZEI József ZOMBOR Évadnyitás a Berta Ferenc Zsebszínpadon Vége a vakációnak, a Zomborban székelő Bona Ferenc Zsebszínpad a jövő héttől újra működik. Holnapután, kedden kezdődik az évad, mégpedig Koncz István (Weiss Zoltán) kanizsai rendező, költő, publicista vendgeszereplésével. Este 6 órakor nyílik meg a zsidó kegytárgyak kiállítása, majd sor kerül a Találkozások elnevezésű irodalmi estre. A rendezvény házigazdája Fekete J. József és Győri Sándor, vendég Győri Klára és a Story együttes. A korábbiakhoz hasonlóan a belépő ezúttal is ingyenes. ■ Magyar Szó - Amikor megterveztük a fesztivál emblémáját, még nem is gondoltuk, hogy a pagoda melletti égi fuvolás személyesen is ellátogat hozzánk - jelentette be Sam Riverset a fesztivál művészeti vezetője, Bicskei Zoltán. Aki nem ismeri vagy felvételről sem hallotta Sam Riverset, annak talán túlzott udvariasságnak tűnhetett a kijelentés. De tudni kell, az említett úriember nem csak egy a sok remek amerikai néger jazzmuzsikus közül, hanem sokkal több. Három generációra visszamenőleg az ősei mind muzsikusok, még a szülei is hivatásosak voltak: az apja énekelt, anyja zongorázott, így mivel Oklahomának azon a részén több templom volt mint klub, a kis Sam úgy nőtt fel, hogy állandóan turnén voltak. Tehát már a kezdetektől fogva egész életében zene vette körül. Nem csoda, hogy a 60-as évek végén, a 70-es évek elején,az Új szemléletmódot kicsíráztató számos New York-i padláskoncert között is a rendkívüliek közé tartoztak a fellépései. A hosszú, nemritkán többmenetes kompozícióinak belső logikája, hangszerelési és ritmikai gazdagsága klasszikus értékeket adott ezeknek a koncerteknek. Emellett ő fedezte fel és ő volt a motorja, támogatója a második chicagói nemzedék fiatal muzsikusainak. Nélküle nem lettek volna a XX. századi kortárs zene meghatározó tényezőivé. A kanizsai koncert is rendkívül jól sikerült: a közönség egy emberként, talponállva kérte kétszer is a ráadást. Sam Rivers egyébként nem csak fuvolás, hanem nyugodtan multihangszeresnek mondató. Szoprán- és tenorszaxofonon éppoly izgalmasan játszik, mint zongorán. Számomra különösen az a kompozíció maradt emlékezetes, amikor mindhárman fúvós hangszereken játszottak és a madárhangok imitációjából alig észrevehetően bontakoztak ki a szerzemény körvonalai. • Rivers úr, tudomásom szerint leggyakrabban trióban lép fel. Mi ennek a magyarázata? - Igaz, hogy szeretek hármasban játszani, de emellett a saját nagyzenekarommal is muzsikálok, amelyben van, hogy 20-an is vagyunk. De van zeném 12 vagy 15 emberre is. Trióban azért szeretek játszani, mert jobban ki tudom fejezni magam. Azonkívül a dobosom és a bőgősöm ugyancsak rendkívül tehetséges és sokoldalú zenészek: Anthony Cole a bőgő mellett remekül zongorázik és tenorszaxofonozik, Doug Mathews pedig a nagybőgő, valamint a hathúros (!) basszusgitár mellett basszusklarinéton is prímán játszik. • Belgrádi kollégám önt úgy jelentette be, hogy mivel nagyon kedveli a hangszerek eredeti hangzását, teljes mértékben hangosítás nélkül fog muzsikálni. Nekem viszont úgy tűnt, ön nagyon is tudatosan használta a hangosítást. - Hát igen, bizonyos zenéhez a nagybőgő jobban illik, mint a basszusgitár, és ez fordítva is igaz. A blueshoz és a rockhoz a basszus jobb, a standardokhoz viszont a bőgő. Nekem szerencsém van, hogy Dough Mathews mindkettőn kimagasló. Sőt, még fúvós számokban is kamatoztathatjuk a tehetségét. De Anthony Cole-lal is így vagyunk, van úgy, hogy két zongorán játszunk egyidejűleg. • Hagyományos és avantgárd jazzt is játszanak. Miért tartja mindkettőt fontosnak? - Talán én vagyok a jazz történetében az egyetlen, aki mindkettőben otthonosan mozog és mindkét stílus nagy neveivel, pl. Cecil Taylorral vagy Dizzy Gillespie-vel egyaránt muzsikált. Ugyanaz a közönség egyaránt tudja értékelni mindkettőt. Én viszont ha standardokat kell játszanom, mindig valami kis trükköt hozzáadok, hogy nekem is érdekes legyen. Mert fontos a közönség véleménye, de nekem is örömet kell hogy nyújtson a zenélésünk. Ezt próbáltam mindig valahogy összeegyeztetni, ezért kevertem őket össze. • Úgy hallottam, csak azért repült ide Kaliforniából, hogy Kanizsán fellépjen és utána egyenesen visszamegy. Igaz-e ez? És ha igen, mi késztette egy ilyen nagy út vállalására? - Először is: igaz, hogy innen hazamegyünk. Nem egy turné keretében léptünk fel, ahogyan leginkább szoktunk. Számunkra nagy megtiszteltetés volt, hogy meghívtak bennünket Kanizsára és ezúton is köszönetet szeretnénk mondani a szervezőinek. Ha újra meghívnak, ismét nagyon szívesen jönnénk. • És odahaza mivel foglalkoznak? Klubokban játszanak-e még vagy csak nagy koncerteket vállalnak? Mivel a klubokban túl sok a füst, én pedig öreg vagyok már és nem nagyon bírom az ilyesmit, csak koncerteket vállalunk. Az Államokban turnézgatunk az együttesemmel, New Yorkban, Chicagóban, Georgiában és ahová meghívnak bennünket. Kép és szöveg: PÁSZTOR Sándor Égi fuvolás Beszélgetés Sam Riversszel, a Kanizsai Jazzfesztivál idei legnagyobb sztárjával Sam Rivers a kanizsai jazzfesztivál színpadán... Koncert után zenésztársaival a kanizsai Aranyhalban ! Állandó sorozatunkban vasárnaponként közéleti személyiségek tehetnek fel egymásnak kérdéseket. A kérdésláncban múlt vasárnap Tan János kérdésére Balla Lajos Laci, Kanizsa polgármestere válaszolt, ő pedig a Franciaországba elszármazott Nagy József művésznek tesz fel kérdést. Kanizsa egyik legnagyobb szülöttjétől kérdezem, hogyan magyarázza lokálpatriotizmusát, a hely, a folyó, az ifjúkori élmények vissza-visszatértét minden egyes művészi projektumában, illetve a szeptember 11-én és 12-én megkezdett bemutatóval való (történt) megjelenés Kanizsán hagyományteremtő kezdet lesz (volt)-e? NAGY József: Minden kanizsai lokálpatriotizmussal született, ez egy erős helyi vírus, adottság. Két szél, két fontos hely közt, a járás szikese és a Tisza folyó közt fek-szik a város. A pusztaság mindig vonzott, mint Hely. Ez a mi sivatagunk, ahol az elengedhetetlenül szükséges meditatív állapotot éltethetjük. A járás kihegyez bennünket, a Tisza langyos vize pedig felold. Az alkotó ember számára ez éppolyan fontos mint másoknak, hiszen mindenkinek a maga módján meg kell küzdeni az itt ránehezedő létfeladattal. A Kanizsán egykor és ma élt figurákból, társaságokból, emberekből egy monumentális színi társulatot tudnék kiállítani. Egynéhányat kiemelve: Szent Miska, Bebe, Battyus Vittus, Cigonya, Tatus, Szódás Jóska, Dusi... Egyenkénti sorsuk már egy tökéletes életmű, ezért is nagyon nehéz színpadra állítani, összességükben pedig olyan sugárzó erőt képviselnek, amely termékenyítő. Az is egy kanizsai különlegesség, hogy a fentiek ellenére, mint a napkitörések, egyes kanizsai emberek a világ szinte összes csücskébe kilökődnek és emiatt még egy kereszttel többet hordoznak. Ezzel a bemutatóval — hasonlóan a színház alapkőletételéhez -, remélem itt is egy új szellemi keretet hoztunk létre, amelyben a további munka természetesen folytatódhat. Jövő vasárnapi számunkban a kanizsai Bálint Zoltán, a jazzfesztivál és az Ifjúsági Szövetkezet igazgatója válaszol Nagy József kérdésére. MŰVELŐDÉS 15 Juhász Erzsébet emlékére Juhász Erzsébet emléknapot tartanak jövő szombaton Topolyán. Az írónő tisztelete jegyében 16.30 órakor találkozó lesz a Nyugati temetőben a családi sírboltnál, majd 17 órai kezdettel a Kodály művelődési központ klubtermében Hózsa Éva és Láncz Irén értekezik Juhász Erzsébet munkásságáról. Ugyanezen az estén megnyitják Csernik Attila tárlatát, mely a Juhász Erzsébet emlékére címet viseli. A szervező a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ.