Magyar Szó, 2002. november (59. évfolyam, 259-284. szám)
2002-11-15 / 271. szám
2002. november 15.Napsugar_$] A Magyar Szó gyermekrovata BÁLINT ÁGNES Szerkeszti Molnár Eleonóra Petiké az ablakpárkányon üldögélt, és nézte, hogyan futnak lefelé az esőcseppek az ablaküvegen. Mikor az eső elállt, kinyitotta az ablakot, hogy világosabb legyen, és játszani kezdett az építőkockákkal. Egyszerre csak úgy tűnt neki, mintha valaki járkálna az ablak alatt. Léptei nagyokat cuppantak, és nem jött közelebb, és nem ment távolabb, mindig csak egy helyben lépegetett az ablak alatt. „Ki lehet ez? - töprengett Petiké. - Nos, akárki, cipői már bizonyára átnedvesedtek az ablak alatti tócsában. Talán a szobába akar bejönni, de nem mer szólni. No, majd kiáltok neki!” És jó hangosan kiáltotta: - Mért ácsorogsz odakint a vizes utcán? Gyere be inkább a szobába! Odakint megszólalt egy félénk hangocska: - Szívesen bemennék, de akkor nyújtsd ki, kérlek, kezedet az ablakon, hogy beleugorhassak. „Furcsa vendég! - gondolta Petiké megütközve. - A háztetőről akar a tenyerembe ugrani? Igazán kíváncsi vagyok rá. Csak ne lenne túl nagy és túl nehéz.” Kinyújtotta kezét az ablakon, és izgatottan várta, ki ugrik bele. - Most! - mondta valaki fent, az esőcsatorna peremén. És egy gyönyörű szép, csillogó esőcsepp ugrott Peti tenyerébe. - Ej, de szép vagy! — kiáltott a kisfiú örvendezve. — Mint egy nagy, gömbölyű gyémánt! Letépett egy szirmot a vázában illatozó vörös rózsáról, és óvatosan rácsúsztatta az esőcseppet. Azután villanyt gyújtott. Most rázott ám csak az esőcsepp igazán! Köszönöm, hogy behívtál - mondta az esőcsepp. - Még sohasem jártam szobában. Nagyon szép itt minden, sokkal szebb, mint az esőcsatorna peremén. És mennyi játék! No, lesz mit mesélnem, ha megint együtt leszek testvéreimmel. - Mesélj valamit nekem is - kérlelte a fiúcska. Az esőcsepp elgondolkozott, majd kisvártatva megszólalt: - Én csak arról tudok mesélni, ami valaha visszatükröződött bennem. Tudnék például beszélni mohos faláról annak a kútnak, amelyben sokáig éltem millió és millió tesvérkémmel együtt. Mi voltunk a kút vize. Egy nap két kislány merített belőlünk két vödörre valót. Egyik vödör vízzel megöntözték a virágokat, a másik vödör vízzel - abban voltam én is - felmosták a konyha kövét. Meg kell mondanom, ez végtelenül bosszantott. Jobb lett volna a másik vödörbe kerülni! - gondoltam magamban. - Most egy rózsa illatos kelyhében üldögélhetnék a szivárvány minden színébe ragyogva. Ehelyett porral és piszokkal keveredtem össze. „Örül majd édesanya, ha hazajön a munkából!” - mondta a nagyobbik leányka, és kiöntötte a piszkos vizet a szemétre. Én egy összekunkorodott krumplihéjra cseppentem. Rosszkedvűen üldögéltem ott, feketén, mint egy szurokcsepp. Még a jó meleg napsugárnak sem tudtam örülni. Pedig a napsugár hevétől egészen könynyű kis pára lettem, s ami piszok előbb még hozzám tapadt, ott maradt a krumplihéjon, én meg boldogan felrepültem a kéklő magasokba. Nem repültem ám egyedül! Millió és millió testvérkém lebegett pára alakjában a föld felett. Ott találkoztam azokkal is, akik a másik vödör vízben voltak. „Milyen szép fehérre mostátok a konyha kövét! - kiáltozták. - Mi csak ott ültünk és irigykedtünk!” Egy darabig ide-oda repültünk a város felett. Egyszer csak hideg szél kerekedett. A hidegtől mind valamennyien újra vízcseppé változtunk, és hullottunk lefelé, olyan sebesen, hogy az emberek mind fedél alá menekültek előlünk. Én idepottyantam a háztetőre. Társaim már mind lecseppentek a tócsába az ablak alá. - Én meg azt hittem, járkál valaki az ablak alatt! - kuncogott Petiké. - Holnap, ha kisüt a nap, megint felrepülünk a magasba! - ábrándozott az esőcsepp. - Most már tapasztaltabb vagyok, és ha majd újból esőcseppé változom, talán sikerül egy kertre vagy szántóföldre hullanom. Beszéltem olyanokkal, akik már áztattak szárazföldet, tikkadt növényeket. Azt mondják, esőcsepp számára nincs nagyobb boldogság, mint érezni az újjáéledő növények illatát. Másnap az esőcsepp elpárolgott. Úgy látszik, találkozott testvéreivel, mert délfelé az égen megjelent egy bodros kis bárányfelhő. Peti mutatta is pajtásainak: - Nézzétek, ott repül barátom, az esőcsepp! És a kisfiúk vidáman integettek a kerek felhőnek. Gyufaszál-trükk Azonos sorok Az ábrában találhatsz két olyan sort, amelyben a jelek egyformán követik egymást. Keresd meg ezt a két sort! Vegyél elő egy doboz gyufát, vagy azonos nagyságú ceruzát, pálcikát és rakd ki ezt az ábrát. És most a feladat: vegyél el négy gyufaszálat úgy, hogy csak nyolc kis négyzet maradjon! Melyik négy gyufaszálat kell elvenned? 2 glxial ©j I ©€ 1 3 6 SKO 4 xcaisi 3 80 5 Ó HKfflgfe© 6 ÖMÖSKIII 2 MM 8 ÓBi © - átszünk D ERÜLJ! Miben különbözik? A festő és a török? - Egyiknek ecsetje, másiknak mecsetje van. A tó és az esőköpeny? - Egyik állóvíz, másik vízálló. A fejkendő és a glicerin? - Egyik keszkenő, másik kézkenő. A mókus és a fakereskedő? - Egyik a fára felkúszik, másik a fára alkuszik. Az érem és az elszívott szivar? - Egyik amulett, másik hamu lett. Keresd a szavakat! 10 szót rejt a betűtenger, vízszintes, függőleges és átlós irányban. SZÉNÁSI MIKLÓS Ez a gyerek! „Az ellenőrződ szörnyen néz ki. ” „Takarítsd le a padodat!” „Alszol a füzeteden”’ „Megint otthon felejtetted a leckéd. ” Így beszélnek hozzám a tanárok, én pedig bámulok kifelé az ablakon és pontosan tudom, jobban tudom a szorzótáblánál és a múlt idő felénél is, hogy egymás között egészen másokat mondanak rólam: „Sokat rontott szegény gyerek. ” „Megint alig aludt éjjel. ” „Baj van a lelki nyugalmával, hogyne. ” „Válnak a szüle.” Rejtvénykedvelők figyelmébe! A múlt heti helyes megoldások: Nincs párja az E-6 és az F-4 betűknek. Az 5-ös szám hiányzik, mert (6+3)x(4+5)x 81. A rébuszok megfejtése egyenes és félegyenes. A betűportrék: Benedek Elek és Jókai Mór. A szerencsés megfejtő: Tóth Lolita, Hős Pinki u. 86., Újvidék Ha Te is nyerni szeretnél, a rejtvények megfejtéseit a szerkesztőség újvidéki címére várjuk: Magyar Szó, (Napsugár) 21000 Novi Sad, Vojvode Mišia 1.