Magyar Szó, 2003. április (60. évfolyam, 77-102. szám)

2003-04-23 / 96. szám

12 SZABADIDŐ szabadidos magya­r-szo.co.yu MicmSzo Rabszolga rabszolgája Az első olyan bizonyítékra bukkantak, amely alátámasztja azt a vélekedést, hogy a római Bri­tannia provinciában rabszolgák közötti keres­kedelem is folyt. A londoni belváros egyik épít­kezése során még 1996-ban előkerült, de csak most olvashatóvá tett, 14 x 11,5 centiméteres fatáblán egy fiatal gall lány adásvételi szerződé­se olvasható. Ebből kiderül, hogy a lányt - mai fogalmak szerint - egy kisebb sportkocsi áráért vette meg egy másik rabszolga. A 2000 éves fatáblába karcolt, mára alig lát­ható szövegből kiolvasható, hogy egy a császári háztartásban dolgozó, jómódú rabszolga egy Fortunata (Szerencsés) nevű lányt vásárolt. A lány egy normandiai gall törzsből származott, s valamiként elszakadhatott (elkóborolt, vagy el­rabolták) közösségétől, így került a rómaiak kö­zé. Noha a római rabszolgák többsége bányák­ban vagy a földeken dolgozott, néhányuknak si­került magasabb társadalmi rangra vergődni­ük. Ők többnyire iskolázottak voltak, s gyakran egész birtokok és az előkelők háztartásának irá­nyítását bízták rájuk. Olykor annyira meggazda­godtak, hogy saját rabszolgát is tarthattak, sőt kiválthatták magukat a rabszolgasorból. A szövegből kiderül, hogy Fortunatát gazdá­ja 600 dénárért vásárolta meg, amely akkoriban egy római katona kétévnyi bérének megfelelő összeg volt. A Kr. u. 80-120 körül megkötött adásvételben az is szerepelt, hogy a lány „garan­táltan egészséges és nem hajlamos a szökésre”. A vevő, Vegetus, maga is rabszolga, egy bizo­nyos Montanus helyettese volt, aki szintén a császár rabszolgája volt. Noha a táblán a császár neve nem szerepel, feltehetően Domitianusról vagy Trajanusról van szó. Montanus és Vegetus - rabszolga mivolta ellenére - Britanniában volt magas rangú hivatalnok. Tény, hogy for­mailag rabszolgaként nem lehetett saját tulaj­donuk, ám a gyakorlatban Fortunatát nyilván úgy tekintették, mint személyes tárgyát, esetleg leendő feleségét. A táblán szerepel a lány előző tulajdonosa, egy bizonyos Albicianus neve is. Mivel csak ez az egy név szerepel, valószínűtlen, hogy Albicianus római polgár lett volna. Az nem számít szokatlan jelenségnek, hogy a szerződés szövegét fatáblára karcolták, mivel a rómaiak­­ nagy fokú műszaki ismereteik elle­nére­­ nem használtak papiruszt. A birodalom déli részeiben pénzügyieteket, irodalmi műve­ket írtak ugyan papiruszra, de az északi része­ken ez az anyag csak nagyon nehezen volt elér­hető. Általános megoldás volt, hogy fatáblát vi­asszal kentek be és fémtárggyal vésték bele a szavakat. A viasz az idők során már eltűnt a táb­láról, de a szöveg írásakor a fát is megkarcolták, és az Oxford Egyetem kutatói segítségével most sikerült a vékony karcolásnyomokat láthatóvá tenni. Az eredetileg három, spárgákkal összekö­tött fatáblára írt szöveg első része szó szerint így hangzik: „Én Vegetus, a császár rabszolgájá­nak, Montanusnak a helyettes rabszolgája meg­vásároltam egy diablintianus nemzetségű le­ányt, Fortunatát 600 dénárért. A lány garantál­tan egészséges és nem hajlamos a szökésre...” A másik két táblát nem sikerült megtalálni. A lelet elsősorban tartalma miatt rendkívüli. Meglehetősen ritka eset volt, hogy egy rabszol­ga ilyen különleges körülmények közé került, s szokatlan módon ilyen széles körű jogokkal él­hetett. Roger Tomsin, a szöveg lefordítója hangsúlyozta: a tábla szövege révén bepillantást nyerhetünk abba, miként kormányozták a pro­vinciákat a birodalomban. A császár hivatalno­kokkal - közöttük rabszolgákkal - irányította a gyarmatok ügyeit, s ezeket a hivatalnokokat munkájukért busásan megfizették. (Élet és Tu­domány) Bencés kolostor a hálón 800 év után az első, új bencés kolostort készülnek megalapítani az írországi Down megyében. A bencések először 1138-ban érkeztek Írországba John de Courcy vezetésével és építették fel első kolostorukat Downpatrickben. Bár hagyományosan imádsággal és hallgatással töltik napjaikat, a szerzetesektől nem áll távol a modern technológia használata az adományok gyűjtésében. Weboldalukon keresztül meghirdették a „vegyél egy téglát” kampányt. Eddig 800 ezer fontot gyűjtöttek össze a megcélzott 1,6 millióból. A hatodik században alapított rend leginkább egysze­rű életstílusáról ismert. A szerzetesek korán kelnek, imádkozással, munkával és a Biblia tanulmá­nyozásával töltik napjaikat. Gyertyák készítésével keresnek pénzt. A hallgatás alapkövetelmény, még evés közben is. Küldetésüknek a protestánsok és katolikusok kibékítését tartják Észak-Írország­­ban. Internetes oldalukon éppen ezért a jelenleg még elkülönült közösségek oldalait ajánlják a lá­togató figyelmébe. (BBC) Lenin tényleg él Legalábbis az oroszok többségének a szívében Az oroszok 65 százaléka ma is úgy véli, hogy Lenin pozitív szere­pet játszott az ország történetében. A­ Regionális Politikai Kutatá­sok Ügynöksége elnevezésű orosz közvélemény-kutató intézet felmé­rése szerint a kedvezően vélekedők 31 százaléka „egyértelműen” pozi­tívnak, 34 százaléka pedig „inkább” pozitívnak értékelte a bolsevikok által 1917-ben kirobbantott nagy októberi szocialista forradalom aty­jának, Vlagyimir Iljics Leninnek a tevékenységét. Az Oroszország egész területére kiterjedő, 1600 fős reprezentatív mintán elvégzett vizsgálat eredménye szerint 26 szá­zalék gondolja azt, hogy Lenin rossz hatással volt az orosz történe­lem alakulására, ezen belül 19 szá­zalék „egyértelműen”, 7 százalék pedig „inkább” hátrányosnak ítél­te meg a Szovjetuniót megteremtő egykori kommunista vezető szere­pét. Az AFP francia hírügynökség által ismertetett adatok szerint a megkérdezettek 9 százalékának nem volt véleménye kérdésről. (MTI) Lány gitárral Avril Lavigne Szemtelen, vad, vicces, magabiztos, érzéki - és nem utolsósorban nagyon jó hangja van. A mindössze 18 éves leányzót sokan a másik kiváló kanadai énekesnőhöz, Alanis Morrisette-hez hasonlítják, de Avril igazi egyéniség, belevaló sliker-csaj. Avril a Napance nevű kanadai kisvárosban született, 1984. szeptember 24-én. Középső gye­rek volt, és meglehetősen fiús: „Hamar ki kellett bújnom a korlátok közül. Ahelyett, hogy babák­kal játszottam volna, vagy az anyámnak segítet­tem volna a konyhában én baseballoztam és jég­­korongoztam. Igazi ‘Tomboy’ voltam, tehát egy lány, aki mindig a fiúkkal van együtt” - emléke­zik vissza. Avril már kislánykorában is határozott személyiség volt: mindig is tudta, hogy énekes­nő akar lenni és 12 évesen írta meg első dalát. Kanadában a templomi gospelkórus tagja­ként énekelt, majd autodidak­ta módon megtanult gitározni, így hamarosan esküvőkön, táncmulatságokon és vásáro­kon léphetett föl, country­­dalokkal. Nem meglepő, hogy egy ilyen tehetséggel bíró lány­kának szűknek bizonyult az 5000 lelket számláló kisváros: 15 évesen bátyjá­val és elmaradhatatlan gitárjával együtt New Yorkba költözött, ahol hamar belevegyült a vá­ros zenei életébe. Egy lepukkant bárban figyelt fel rá L. A. Reid, az Arista Records lemezkiadó cég főnöke, s Avril hamarosan neves szövegírók társaságában találta magát, első lemezének anyagát készítették volna el. A lemezkiadó cég azonban egyvalamivel nem számolt: Avril rend­kívül erős egyéniségével. „Nagyon frusztráló volt. Együtt dolgoztam ezekkel a nagytehetségű emberekkel, és a végén csak szemét született­­ dalok, melyek nem engem ábrázoltak. Ez nem én voltam” - mesélte később Avril. Már-már be­dobta a törülközőt, amikor megint közbelépett L. A. Reid: egy útra szóló jegyet vásárolt az ifjú hölgynek Los Angelesbe, ahol megtalálták az „igazit”, Cliff Magness dalíró és producer szemé­lyében. „Rögtön tudtam, hogy ő az igazi. Ő meg­értette, hogy mit akarok már régóta véghezvin­ni. Hagyta, hogy én irányít­sak.” Ennek az irányításnak meg is lett a következménye: Avril a Complicated című dallal be­tört a világ slágerlistáira, s a dalból készült klip a leggyak­rabban játszott videoklip lett az Egyesült Államokban. A Let Go című nagylemez azóta dup­la platinalemez, harmadik a legrangosabbnak számító slá­gerlistán, a Billboardon. A le­mezen csupa slágergyanús dal hallható: a Skiyer Bot vagy a Losing Grip Európában is egyre több rajongót szerez Avrilnak. A My World és a Mobile című számok Avril új életére reflektálnak: „Élem a nagy álmomat, amit mindig is szerettem volna, azt éneklem, amit akarok.” (NetMozaik) 2003. április 23., szerda Öngyilkosturizmus Svájcban Öngyilkosságot követett el egy brit házaspár egy svájci eutanáziát támogató csoport segítségé­vel, annak ellenére, hogy nem voltak halálos bete­gek. A svájci hatóságok szerint rémisztően meg­nőtt az ország területén öngyilkosságot elkövető külföldiek száma. A Bedfordshire-i Leighton Buzzardban élő 59 éves Robert Stokes és 53 éves felesége, Jennifer március végén érkeztek Zürich­be. Itt a Dignitas nevű eutanáziát támogató cso­port segítségével mérget ittak, hogy véget vesse­nek életüknek. Mindketten krónikus, de nem szükségszerűen végzetes betegségben szenvedtek. A Dignitas csoport eddig a világ különböző pontjáról érkezett több mint száz embert segített a halálba. A Stokes házaspár másik három ember­rel együtt, március 31. és április 5-e között érke­zett az országba, és mind az öten a csoport segít­ségét vették igénybe. A svájci hatóságokat és az eu­tanázia-ellenes csoportokat egyre jobban nyugtalanítja az „öngyilkos­ turisták” számának megugrása. Edwin Löscher, egy zürichi kerületi ügyész szerint öt ön­­gyilkosság egy héten „túl sok”. Az eutanáziát ellen­ző Brit Orvosszövetség tudományos és etikai osztá­lyának vezetője, Vivienne Nathanson szerint ne­héz olyan jogszabályokat alkotni, amelyek a nem várt következményeket is kizárják. Stokesék holttestét már visszaszállították Nagy- Britanniába, és április 10-én a halottszemlét is megtartották. Múlt héten a Merseyside-i rendőr­ség úgy döntött, hogy nem tesz jogi lépéseket az ugyancsak a Dignitas segítségével öngyilkosságot elkövető 74 éves Reginald Crew özvegye ellen. Crew egy olyan betegségben szenvedett, amely mozgató idegeit támadta meg. (Guardian) Hozzávalók:­­ 60 dkg mélyhűtött őzhús, vaj, só, őrölt bors, késhegynyi őrölt szegfűszeg, csipetnyi ^ 1 őrölt fahéj, 1 dl száraz vörösbor ^ A mártáshoz: 2 evőkanál liszt, 7 dkg vaj, 1 kis vöröshagyma, 5 dl evőleves (leveskoc­ ^ I­kából is jó), 5 dkg margarin, só, őrölt bors, 1 evőkanál mustár, 2 alma I | A húst felengedjük, megmossuk, vékony kisujjnyi csíkokra vágjuk, és lábasban egy kevés vajon I | kevergetve 2 percig sütjük. Megsózzuk, megborsozzuk, a szegfűszeggel és a fahéjjal fűszerezzük, 1 | | deci vörösbort aláöntünk, és lefedve puhára pároljuk. Ha a levét elfőné, egy kevés forró vízzel pó­­j­toljuk. A mártáshoz a lisztet 5 deka vajjal összegyűljük, és félretesszük. A hagymát megtisztítjuk,­­ és apróra vágjuk. Serpenyőben a maradék vajat felolvasztjuk, a megtisztított, felaprított hagymát i­s megfuttatjuk rajta. Az erőlevessel felengedjük, majd nagy lángon 3 decinyire beforraljuk. Sűrű Ili- s­­­tált átszűrjük, és a serpenyőbe visszaöntjük. A liszttel összegyúrt vajat ebbe a mártásalapba dobjuk,­­­­ és kevergetve 10 percig főzzük. Ezután a tűzről lehúzzuk, a margarint belemorzsoljuk. Közben , habverővel kevergetjük, és időnként a tűzre visszatesszük, hogy jól besűrűsödjön. Megsózzuk, s megborsozzuk, a mustárt, a húst meg a vékony cikkekre vágott almát belekeverjük. Éppen csak át- s­­ forrósítjuk, és máris tálalhatjuk. |

Next