Magyar Szó, 2004. október (61. évfolyam, 231-256. szám)
2004-10-02 / 232. szám
2004. október 2., 3., szombat-vasárnap Mimi Sió // _ // / muvelodes@magyar-szo.co.yu MŰVELŐDÉS 11 Ha bedobunk egy követ a tóba... Spiró György Csirkefej c. drámája olyan, mint egy görög tragédia - A szabadkai Népszínház magyar társulatának bemutatója előtt Telihay Péter rendezővel beszélgettünk - Azért szerződtünk erre a pályára, mert hisszük, hogy van valamink, amit muszáj odaadnunk: ez a valami az emberről szóló alapos, ironikus és mély tudás - vallja Telihay Péter magyarországi rendező. Ő állítja színpadra a szabadkai Népszínház magyar társulatának évadnyitó előadását, Spiró György: Csirkefej című drámáját, amelynek bemutatója vasárnap este lesz a Madran színpadán. Kama Margit színésznő jutalomjátéka ez, aki idén egy jelentős jubileumot ünnepel: 55 éve lépett először színpadra. A Csirkefej című tragédiát a rendező nem egy szigorúan realista történetnek látja. Őz a szociológiai közeg helyett inkább a sors, mint szükségszerű véletlen érdekli. Ez a darab olyan, mint egy görög tragédia, egy helyszínen, egy nap alatt játszódik le, pontosabban: elindul és a végkifejletig nincs megállás, mint egy őrült expresszvonat fut át a szereplőkön a történet. Az a legérdekesebb, hogy Spiró György milyen világosan mutatja meg, hogy ha bedobunk egy követ a tóba, akkor azok a gyűrűk addig mennek, míg el nem érik a partot. Azaz, ha egy ilyen „kő” bekerül ebbe az udvarba, a bejáratott életszituációkban, akkor zavar támad, akkor az elkent sebek felfakadnak, az elfojtott idegrendszerek mozgásba jönnek és addig provokálnak, addig ütköznek, amíg a történet el nem jut a tragikus végkifejletig. Ebben a darabban a sors úgy munkál, mint egy görög tragédiában. Az életben is, amikor valami megtörténik és visszapergetjük az eseményeket, akkor rájövünk, hogy minden azért volt, hogy ami most bekövetkezett, az megtörténjen. A sors ebben nagyon kegyetlen: nem engedi el azt, akit kiválasztott, s a Csirkefej is ennek a kegyetlenségéről szól, izgalmasan, mint egy krimi. Az az izgalmas benne, hogy hogyan vezetnek az események addig, hogy valaki egyszer csak meghal - mondja a darabról. A rendező az előadásban játszó szabadkai színészek java részét jól ismeri, szinte mindegyiküket látta már korábban a színpadon is, most a próbák során nagyon jó partnerei voltak a közös munkában. Ám magával a főszereplővel, Kama Margittal most találkozott először. - Szédületes színésznőt ismertem meg a személyében, újabb ötletek, előadástervek kavarognak bennem vele kapcsolatban - mondja. Telihay Péter a legjelentősebb magyarországi színházakban rendezett, rendez, jelenlegi anyaszínháza a szolnoki Szigligeti Színház. A közelmúltban viszont a Felvidéken, a komáromi Jókai Színházban volt művészeti vezető, tehát ennek okán is jól ismeri a határon túli magyar színjátszást. - A vajdasági színjátszás nagyon erő-A vasárnap este bemutatásra kerülő Csirkefej szereplőgárdája: Vénasszony - Kama Margit, Tanár - Péter Ferenc, Nő - G. Erdélyi Hermina, Apa - Kovács Frigyes (Pataki Gyűrűdíjas), Anya - Vicéi Natália, Srác - Pálfi Ervin, Haver - Szőke Attila, Törzs - Csernik Árpád, Közeg - Mess Attla, Előadónő - Sziráczky Katalin, Csitri - Pesitz Mónika, Bakfis Ferenc Ágota. Zene: Matlári Miklós és Lajkó Félix, rendezőasszisztens Szilágyi Nándor, díszlet-jelmezterv Kovács Yvett, cseppet nem kedvel: ez a gőgös, korlátolt színházi gondolkodás, amely az alázatnak a legapróbb jelét sem mutatja - pedig e szakmában az alázat az elsődleges. A Csirkefejet követően Závada Pálnak - a Jadviga párnája szerzőjének - az első színművét rendezi majd, az Othellót. Ha Szabadkáról kellene egy drámát rendeznie, milyen lenne? - szegeztük neki a kérdést. Válasza szerint szerepelne benne az az összetett kérdéskör, amit közép-európaiságnak neveznek, szólna az identitásról, a tradíciókról, arról a reménytelenül kiküszöbölhetetlen feszültségről, ami a közép-európai népeket összeköti. Fájdalmas lenne és ugyanakkor reményteli, nyilvánvalóan valami „csábkézás”. Valami ködön túli, bódult állapot az, ami ezt a várost jellemzi. Szeretem ezt a korzót, amiben van valami érzéki - mondja, miközben ajadran teraszáról a korzón zajló, az esti órákra jellemző nyüzsgést figyeljük. - Csáth egyetlen színművét, a Janikát még a főiskolán egy vizsgaelőadásként rendeztem meg, majd filmforgatókönyvet írtam Csáth-novellából: ez a Wittman fiú, amely sikeres film lett. A Wittman fiúk sem szól másról, mint erről a különös fülledtségről, erről az atavisztikus ősi ösztönvilágról, amely ennek a meleg, fülledt időjárású vidéknek a sajátja, amit én annyira szeretek. ■ MIHÁLYI Katalin senna alapoz a mozgásra, gyan erős teátrális hatásokkal operál - amit én nagyon kedvelek. Kevésbé realista, és a színészekkel nagyon könnyen el lehet menni egy olyan világba, ami énhozzám nagyon közel áll, s ami a rituálék, a rítusok, a kicsit ősibb, szakrálisabb, szertartásosabb színházi gondolkodás felé vezet - magyarázza. Szerencsére itt nem tapasztalt olyasmit, amit egy Kama Margit A rendező, aki kedveli a csáti világot Szüreti mulatságon a verseci műkedvelők A verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület a hétvégén baráti látogatást tesz a Kecskeméthez közeli Helvécia nevű településen, a több évre visszatekintő kapcsolatok további elmélyítése érdekében. A verseciek 35 fős amatőr gárdája a helyi szüreti mulatságok keretében szombaton este másfél órás műsorral kedveskedik a vendéglátó közönségnek. A szokásos reggelig tartó ingadozáshoz a talpalávalót a verseci vendégek kilenc tagú egyesület zenekara szolgáltatja. Az út, s a műsor szervező-rendezője Lantos Lajos, a művelődési egyesület elnöke. ■ KK Te bárányok gyapjából való Az idén tízéves a tiszaszentmiklósi nemezelőtábor. Ebből az alkalomból a helybeli Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör - a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával - pályázattal egybekötött kiállítást hirdetett meg, amelyen részt vehetnek mindazok, akik az elmúlt évtizedben legalább egy alkalommal jelen voltak a tiszaszentmiklósi nyári nemezelőtáborban. A beérkezett munkákat - faliszőnyegeket, használat tárgyakat, játékokat -, valamint a délvidéki nemezsátort, amely az idén kiérdemelte Zenta város legrangosabb kitüntetését, a Művelődési Ház kiállítási termében tekinthetik meg az érdeklődők. Az ünnepélyes, alkalmi műsorral egybekötött megnyitó október 5-én (kedden) 18 órakor kezdődik. A tárlat október 15-éig tart nyitva. ■ (Tha) Ma is Pillanatkép A Zentai Színtársulat csütörtökön bemutatott Friedrich Dürrenmatt: Pillanatkép egy bolygóról című komédiáját ma, október 2-án 19.30 órától is megtekintheti a közönség a helybeli Művelődési Házban. A darab rendezője Vukosavljev Iván, zene: Bakos Árpád. Hazádnak rendületlenül Emlékműsor a muzslyai Petőfi Sándor MME-ben Hazádnak rendületlenül címmel kedden, október 5-én 20 órai kezdettel a muzslyai Petőfi Sándor MME nagytermében, a nagybecskereki Petőfi MME, a nagybecskereki Vajdasági Módszertani Központ, a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola és a muzslyai Petőfi Sándor MME közös szervezésében, az 1848-as magyar szabadságharcra és az aradi vértanúkra emlékeznek. A programsorozat keretén belül előadást tart dr. Majdán János, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem történelemtanára, Nagy Zoltán vezetésével közreműködik a Dévai Nagy Kamilla művésznő nevével fémjelzett budapesti Krónikásének Zeneiskola, az est díszvendége pedig ifj. Lázár Vilmos fogathajtó világbajnok lesz, aki Lázár Vilmos honvédtábornok, aradi vértanú dédunokaöccse. A megemlékezésben a szervezők külön hangsúlyt szeretnének fektetni arra, hogy ez a térség egyedüli a Kárpát-medencében, amely a nagybecskereki születésű Lázár Vilmos és az eleméri illetékességű Kiss Ernő személyében két honvédtábornokot, aradi vértanút mondhat a magáénak. Másnap, szerdán délelőtt 10 órakor, Lázár Vilmos aradi vértanúra emlékezve koszorút helyeznek el a nagybecskereki székesegyházban, 11 órakor pedig msgr. Huzsvár László megyés püspök Eleméren tart szentmisét, amit követően kerül sor a délvidéki magyarság ünnepi megemlékezésének központi rendezvényére. ■ S.Z. Lázár Vilmos Gyermekhét Magyarkanizsán A magyarkanizsai Művészetek Házában október 4-e és 6-a között különleges és ritkán látott gyermekfilmekkel lepik meg a közönséget. Hétfőn 10 és 16 órától a Lakitelki Kistérségi és Kisebbségi Filmfesztivál egyik díjnyertes alkotását, a Szelídvízországot láthatják a gyermekek. A több évig készült rendkívüli szépségű természetfilm alkotóival is beszélgethetnek az előadás után. Ehhez a műsorhoz kapcsolódnak még az általános iskolákban korábban tartott hasonló témájú természetórák és a Lakóhelyem természete c. gyermekrajzverseny, amelynek legjobb alkotásait a Művészetek Háza előtermében nyitják meg a vetítés előtt, 9.45 órakor. Kedden, 10 órától a klasszikus gyermekfilm egyik nagyszerű alkotását, a Pargeau világhírű regényéből Yves Robert által készített, 1961-ben nagy sikert aratott Gombháború c. francia filmet vetítik. Szerdán 9 és 11 órától a magyar rajzfilmgyártás remekművét, a méltán világsikert aratott, Jankovics Marcell rendezte János vitézt nézhetik meg a gyermekek. A gyermekfilmhetet a Caesa OMI szervezte a J. J. Zmaj Általános Iskola támogatásával. A belépés díjtalan. Háromszáz éves az oktatás Óbecsén A Városi Múzeumban egy kiállítással és egy kétnyelvű füzettel emlékeztek meg a jubileumról A három évszázados múlt alapos odafigyelést, tiszteletet parancsol. Ennyi idő telt el az első iskola létrehozása óta az óbecsei község mai területén. A jubileumi esztendő voltaképpen még tavaly volt, amikor egy hevenyészett műsort hoztak össze azzal az ígérettel, hogy a közoktatás monográfiája és egy áttekintő kiállítás is összejön. Nos, ez az idén szeptemberre született meg. Megkésve bár, de elkészült az első kétszáz évet feldolgozó kétnyelvű füzet, Jovan D. Meduric múzeumi kusztosz munkája. A múzeumban megnyílt a több száz tárgyat, okmányt, fényképet és más anyagot felölelő kiállítás is, amely nyilvánvalóan csak kis betekintést nyújthat mindabba, ami a három évszázad oktatására vonatkozik a Tisza menti községben. A füzetbemutatón és kiállítás megnyitón Weisenbeck József nyugalmazott tanár nem véletlenül mondta: „ Természetesen ez a kiállítás nem mutathatja be az iskoláztatás egészét a kezdettől a mai napig, nem is ez a célja. Inkább csak nosztalgikus érzéseket keltő tárgyakat láthatnak elsősorban az idősebb látogatók, amelyek láttán maguk is elcsodálkoztak: „nos, hát ilyen is volt?". Én is ilyen szemmel írtam valamikor. Az újabb nemzedék, a XXI. században a számítógépes világ csodáira tágult szemekkel néz és morfondírozik: nahát, ilyenen is lehetett ülni, írni, rajzolni... Elmentek a mesterek, eltűntek a régi iskolaépületek, bennük az öreg, ósdi, megkopott padokkal, iskolatáblákkal. Erre emlékeztet valamicskét ez a kiállítás - szögezte le Weisenbeck. Az oktatás évszázadait felölelő, alig 50 oldalas füzetecske voltaképpen csak villanásnyi betekintést nyújt az iskolák történetébe. Hogyisne, amikor magukról a nevezett iskolákról - amelyeknek java része már nincs is meg -, akár több száz oldalon lehetne beszámolni. Íme a füzetből néhány vitathatatlan tény és adat. Óbecsén, amelynek első írásos említése 1091-ből származik, először 1703-ban említik a szerb elemi népi iskolát. De arról, hogy az oktatás már korábban is foglalkoztatta az akkoriakat, számos utalás maradt fenn. Az első iskola voltaképpen a templom mellett jött létre, és az oktatók papok voltak. Péterrévén és Bácsföldváron is ebből az évből származik az iskola létrehozására vonatkozó első adat. A római katolikus magyar iskola a magyarok újratelepítése után 1765-ben nyílt meg és az első kántortanító, aki még harangozó is volt, Majer István. Péter révén 1773-ban indult be a magyar nyelvű iskola és Kondorai János volt az első tanítómester. Bácsföldváron a magyar népiskola pedig 1806-ban indult. Az első szakképzett tanítók 1783-tól Újfalusi István majd Radics György. A szerb elemi iskola első szakképzett tanítói között 1798-ból Jovan Zivanović neve maradt és Joakim Vujic színházi író neve ismert. Magyar vonalon 1862-től tanítók közül Balaton János és Géza valamint Karácsonyi János neve cseng ma is ismerősen, majd a XX. elejétől Péterrévén tanított Balázs Árpád festő is. A pravoszláv és a magyar iskolák mellett 1858-tól az óbecsi zsidó egyházközösségnek is volt elemi iskolája. Bácsföldváron 1901-től 1904-ig működött a zsidó iskola 1-től 4-ik osztályig. Voltak úgynevezett ismétlő, vasárnapi iskolák. Az 1880-tól beindult az óbecsei Ipari Iskola, amely az 1888/89-es tanévben lett teljes négyéves. 1894-ben beindult a hatosztályos polgári fiúiskola. Ugyanebben az évben egy magántársaság négyosztályos polgári leányiskolát is indított. A füzetben néhány szemelvény található a néhai iskolák tanulóinak számarányáról, az óraszámokról, a tantárgyakról és arról, hogy már a XIX. században az iskolákat iskolaszékek irányították, amelyekbe az akkori közélet neves személyiségei kaptak helyet. Az oktatás jelentőségét, amely Óbecsén immár három évszázados múltra tekinthet vissza, egy a füzet elején közölt Platóntól származó idézettel hangsúlyozzák. „Az állam nem sok kárát látja, ha a cipész nem ért a mesterségéhez, legfeljebb az athéniek járnak rossz szandálban. De ha a nevelők végzik rosszul a dolgukat, egész nemzedékek válnak tudatlanná és gyarlóvá, ez pedig tönkreteszi a hazát. ” Megszívlelendő nemde? A kis füzetecskéből viszont azt is ki lehet olvasni, hogy bizony ezek a nevelők kezdettől fogva nem tartoztak éppen a legjobban javadalmazottak közé, így van a máig. ■ LAJBER György A régi felvételek emlékeket ébresztenek