Magyar Szó, 2004. október (61. évfolyam, 231-256. szám)
2004-10-13 / 241. szám
2004. október 13., szerda vagy ahogyan tréfásan nevezik őket: a szappanos szőrsimogatók. A munka mellett - amely kezdő és haladó csoportban folyik - különböző előadásokat hallgatnak, kirándulnak, barátkoznak. Az egyéni alkotások mellett minden évben készült egy közös munka is, amelyet a házigazdának, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkörnek ajándékoznak. A tevékenységet jelenleg három oktató irányítja: Gubik Anita, Rúzsa Mária és Tóth Lívia, de nem szabad megfeledkezni Olajos Mihályról sem, aki évekig tanított a táborban. A helybeliek között is sok segítő van, akik főleg a szervezésben és a konyhai munkában jeleskednek. Közülük ki kell emelni Berák Benittát és Berak Brigittát, valamint Reperger Miklóst, a kultúrkör elnökét. A jubileum alkalmából hirdette meg a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával - a kiállítást, amelyre meghívást kaptak mindazok, akik az elmúlt évtizedben legalább egy alkalommal jelen voltak a tiszaszentmiklósi nyári nemezelőtáborban. A szervezők arra kérték őket, hogy küldjék el sikeresebb műveiket a használati tárgyak, a gyermekjátékok és a faliszőnyeg kategóriában. A bemutató szerves része a Délvidéki Nemezsátor is, amelynek az alkotói az idén kiérdemelték Zenta város legrangosabb elismerését. Ez a hatalmas munka is kötődik a tiszaszentmiklósi nemezelőtáborhoz, hiszen a többiek mellett annak a résztvevői is derekasan hozzájárultak a gyúrásához. A Te, bárányok gyapjából való címet viselő kiállítás - amelynek néhány részlete látható a fotókon - október 16-áig tekinthető meg a zentai Művelődési Házban 9-12 és 16-20 óra között, illetve szombatonként 9-től 12 óráig. (Tha) Hogyan látták dédapáink azokat a városokat, amelyekben mi is lakunk? Amennyiben kíváncsiak rá, és többet szeretnének tudni az urbánus fotózás kezdeteiről is, figyelmükbe ajánljuk a Vajdasági Múzeumban múlt héten nyílt kiállítást, mely Milkica Popovic custos több hónapos terepi kutatómunkájának eredményeként jött létre. A kiállítás anyagát Vajdaság múzeumaiból, levéltáraiból, műemlékvédő intézeteiből, közintézményeiből, és több, eddig féltve őrzött, magángyűjteményből válogatta a szerző, azzal a céllal, hogy dokumentálja, hogyan látták és hogyan örökítették meg a 19. század közepétől Vajdaság városainak főbb épületeit, köztereit, tehát a várost mint olyant a korabeli helyi, vagy vándorfényképészek. A kutatott időszak az 1850 és 1914 közötti évekre terjed ki, az urbánus és a panorámafotózás kezdeteire. Ezt térképezi fel a tárlat, kronológiai sorrendbe helyezve Vajdaság nagyobb városainak fotóit, s így a városképek fejlődésének folyamatosságát is figyelemmel kísérhetjük, és az exteriőr fotózás technikai és művészi fejlődésének nyomait is felfedezhetjük. A kiállításon a közönség elé kerülő 130 fényképpel nem a fellelhető fotók mennyiségét igyekezett bemutatni a szerző. Minden nagyobb város esetében igyekezett felkutatni a legrégibb fotókat, így olyan ismert korabeli fényképészek munkáit, mint Anastas Jovanović, Georgije Knežević, id. Oldal István, Singer József, Tihomir Jovanovic, vagy Frei Béla. A tárlat fényképei között azonban számos olyan ismeretlen fotós munkáját is megtaláljuk, melyeket először láthat a közönség. Anastas Jovanovic 1850-re datálható Pétervárad-képe is a látogatók elé került, mely a legrégebbi ismert városfotó térségünkben. Ezzel a péterváradi felvétellel indult útjára az urbánus fotográfia Vajdaság területén. Térségünkben az 1940-es évek elejére tehető a fotózás kezdete, de szinte 1950-ig nagyon drága szórakozásnak bizonyult. Ebből kifolyólag a helyi, és a vándorfényképészek is csak a biztosan eladható műtermekben készült családi fotókra és portrékra vállalkoztak. Megrendelésre készítettek esetleg mást, vagy puszta kedvtelésből, szórakozásból, de ez veszteséges vállalkozásnak bizonyult. A műtermi fotózástól való megválás tehát csak akkor történhetett meg, amikor a fényképkészítés folyamata olcsóbb lett, s a fényképezés áttért az exteriőr megörökítésére. A kiállítás szerzője, a minőség elvét tartva szem előtt, városonként mintegy 4-6 fotót, s ugyanennyi képeslapot állított ki. Tévedés ne essék azonban, nem képeslap-kiállításról van szó, hisz képeslapkészítésről csak 1896-tól beszélhetünk ezen a tájon. A képeslapokra úgy kell tekintenünk, mint nyomdailag sokszorosított fényképekre, melyek megőrizték, megmentették a korabeli fényképészek munkáit, s mint e fotózsáner legkorábbi időszakának példányai, mindenképpen itt a helyük. Annál is inkább, hisz a fotók eredetije, amiről a képeslapok készültek, régen elveszett, s a róluk nyomtatott párezer képeslapból is kevés maradt fenn, még kevesebb, amely sértetlenül maradt. Németh Ferenc fotótörténész, a kiállítás recenzense szerint a tárlat más szempontból is lényeges, hisz az új idők új igényeire felel. Az utóbbi néhány évben egyre növekszik az érdeklődés a vizuális művészetek iránt, beleértve a régieket is. A XXI. század elején, a számítógépek elterjedésével a képi kommunikációnak térségünkben is megnőtt a vizuális jelentősége. A szaporodó fotókiállítások száma is ezt jelzi. Ennek egyszerű magyarázata, hogy a képi kommunikáció közvetlen, önmagáért beszél, így e tárlaton a képeken keresztül kommunikálnak velünk a régi fényképészek. A korabeli terek, városrészek bemutatásával nemcsak gyönyörködtetnek, de egyben gondolkodásra is késztetnek bennünket, és provokálnak is, hogy a mai városképekkel összehasonlítva, esztétikai ízlésünknek megfelelően ítéletet mondjunk az időközben lezajlott változások pozitív vagy negativ voltáról. Közben elgondolkodtatnak arról is, milyen irányban halad egy-egy urbánus közösség fejlődése. Megállapíthatjuk, hogy egyes értékeket sikerült megőriznünk, szembetűnik azonban a szándékosan elkövetett, és a két világháború idején történt rombolások nyoma is. A kiállítás, mely Újvidék, Versec, Nagybecskerek, Ruma, Zimony, Szabadka, Zombor, Pancsova, Nagykikinda, Mitrovica és Fehértemplom XIX. századi városképét tárja a látogatók elé, október 23-ig tekinthető meg a Vajdasági Múzeumban. I M. E. Vajdasági városok régi fényképészek lencséjével A kiállítás október 23-ig tekinthető meg a Vajdasági Múzeumban Pétervárad A szabadkai Népszínház Az újvidéki püspöki palota A szabadkai Városháza Az újvidéki Mária Neve-templom Nagybecskerek Ifjú Gábor JÜKWUtfiÓ kozelkep@magyarszo.co.yu KÖZELKÉP 11