Magyar Szó, 2004. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

2004-12-11 / 292. szám

VI MŰVELŐDÉS muvelodes@magya­r-szo.co.yu Atatsió 2004. december 11., 12., szombat-vasárnap ­ Hiába lóg ki a lóláb Hosszú szünet után újabb „hernyáki” előadás az Újvidéki Színházban ontos, precíz, következetes, átgondolt és jól szerkesztett Felismerhetően „hernyáki”, de a tőle megszokott groteszk játéknál visszafogottabb. Nehéz, de jól megoldott színészi feladatok. Realisztikus. A valóság művészi tükrözése. Távirati stí­lusban így lehetne fogalmazni a péntek óta az Újvidéki Színház repertoárján lévő Az eltört korsó című darabról. A német romantika egyik legnagyobb drámaírójának Hein­rich von Kleistnek a műve az Újvidéki Színház idei évadának második bemutatója. Kleist a XIX. század első évtizedének Go­ethe és Schiller mellett a harmadik legnagyobb drámaírója. Az egyfelvonásos Az eltört korsót 1806-ban írta és bemutatása után csak humorát vették tudomásul, de sokára­­, a szerző halála után­­ ismerték fel, hogy ez a komédia a bürokrácia kitűnő sza­tírája - úja a szakirodalomban. És azt, hogy a darab már a rea­lizmus felé mutat. Bűnös emberek felett csak feddhetetlen em­ber ítélkezhet - tanítaná Kleist ezzel a művével. De Hernyák György, a darab rendezője, másképp gondolja, pontosabban to­vábbgondolja. Szerinte nincsenek feddhetetlen, erkölcsileg ki­fogástalan emberek. Sehol. Világunk romlott, korrumpált és igazságtalan, nincs igazságszolgáltatás. A lóláb messziről kilóg, de ez akkor sem változtat a dolgokon. Hiába látjuk és tudjuk: a szemünkbe hazudnak és mi nem tehetünk ellene semmit. Szen­vedő alanyok vagyunk. Manipulálnak bennünket. Ádámnál, a falusi bírónál (Magyar Attila) vagyunk. A lépcső­zetesen megtervezett helyiség egyben bírói szoba, lakosztály, de az istállóban (?) a szalma közt szunyókáló Hanfrid (Huszta Dá­niel f. h.) és Liza (Ferenc Jutka m. v.) is a színen van, nem egyértelműen elválasztott térben a szobával. Jobbról dobkályha, amin már rotyog a hagyma. Érezzük a szagát. De még mielőtt bármi is történne, a hátsó ajtóra vetítteti Hernyák, mi is történt az este. Ádám, a falusi bíró Évát (Elor Emm­a f. h.), Márta asszony (Krizsán Szilvia) lányát akarta erőszakkal bűnbe hozni, csak a lány szobájának ajtaján a dörömbölés megszakította őt a dologban. A nagy sietségben kiugrott az ablakon, közben a kor­sóra tett parókájával lerántotta és eltörte a nagy becsben tartott korsót. A parókát elvesztette és menekülés közben a fejét is két helyen csúnyán megütötte. Látjuk ezt már a színen, és azt is, ho­gyan hazudja a legkülönbözőbb lehetetlenségeket Sugár írnok­nak (Puskás Zoltán), miért nem találja a parókáját (Belekölyke­­dzett a macska). Ez a helyzet még kínosabb lesz, amikor Hein­rich (Pongó Gábor f.h.) bejelenti főnöke Walter, törvényszéki tanácsos (László Sándor) érkezését. Jókor érkezik, törvénynap­ra, és sürgeti is, hogy engedjék be a panaszosokat. Márta asszony ront be lányával és az általa gyanúsított Rupival (Kovács N. Andor) és apjával, Tusó Vitussal (Giricz Attila) és a panasz tárgyával, az eltört korsóval. De mi már jól tudjuk, hogy ki a tet­tes a törött korsó ügyében, és Walter, a törvényszéki­ tanácsos előtt is csakhamar kiviláglik ki járt Évánál, de mégis követeli, hogy annak rendje-módja szerint folyjék a tárgyalás. A törvény­­széki tanácsos azonban idővel szó szerint és képletesen is étvá­gyat kap Ádám bíró lakomájához. Elfogadja a finom falatokat, a színpadon a dobkályhán lévő sült kolbászt, de megjön az étvá­gya egyéb földi javak iránt is. Itt gondolja tovább Hernyák, mert Walter a darab végén, mintegy keretbe helyezve az előadást, ki­vetítve láttatja velünk, hogyan teszi magáévá a hajadont. Min­denki a velejéig romlott. Aki hatalmon van, a legnagyobb disz­­nóságokat is megengedi magának. A társulat kifogástalanul ol­dotta meg szerepeit, tisztán építi a viszonyokat, valahányan tö­retlenül vezetik végig a fura figurákat. Itt említenénk meg Jas­­kov Melindát és Figura Teréziát. Feltehetően segítségükre van ebben Csík György magyarországi vendégművész remek díszle­te és jelmezei. A sehol vagy akárhol falu lakóinak torzonborz hajzata és erős sminkje pedig Szabó Margit sminkmester mun­káját dicsérik. A drámai jelenetekre ifj. Kucsera Géza m.v. ze­néje adja rá még inkább a nyomatékot. Az előadás hangsúlyos vizualitásában hernyáki, játékában azonban visszafogottabb eddigi, Újvidéken látott munkáinál. A groteszket most magában a történetben láttatja. De nem szakad el újvidéki opuszától, az egyfelvonásos felén kínálkozó szünet­ben bekopogtatja Klaust (Molnár Róbert), azaz Santa Claust, puttonnyal a hátán, a Jingle, bells karácsonyi dallamával, hóval. Kérdése: Ez itt az ötödik ablak?, a Harmadik ablak, a Falu rossza/Negyedik ablak után csakis ötödik ablak következhet... Hosszú szünet után rendezett Újvidéken Hernyák György. Remélhetőleg nem kell majd ilyen sokat várni a hatodik ablak­ra. * SZÁNTÓ Márta Krizsán Szilvia Elor Emm­a és László Sándor Vendégségben a Délvidéken Az Égtájak Fesztivál aranyvasárnapi műsora Zentán, Péterrévén és Bácskertesen „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékünket, nehogy végleg elvesszenek, s az által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a j elet, s kétesebb a jövő!” (Ipolyi Arnold nagyváradi püspök) A fenti gondolat jegyében kerül sor a délvidéki rendezvény­re, amelynek központi ünnepségét advent negyedik vasárnapja előtti pénteken, 17-én tartják a zentai Művelődési Házban. Négy évvel ezelőtt a budapesti Égtájak Iroda szervezésében a szlovákiai Farnadon kezdődött a Kárpát-medence különböző pontjain megvalósuló Égtájak fesztiválsorozat, majd Mezőbán­­don, Balánbányán, Gyergyószárhegyen (Románia), Dályhegyen (Horvátország), Eszenyben (Ukrajna) és szerte a Kárpát-me­dence magyarlakta vidékein folytatódott. A szervezők elgondo­lása az volt, hogy egy-egy közösségi ünnep keretein belül a hely­beliek megismerhessék az egységes magyar kultúra sokfélesé­gét. A határon túli településeken megrendezett fesztiválok kö­zös jellemzője, hogy lehetőséget biztosítanak az 1996 óta éven­te megrendezésre kerülő Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar fiatalok találkozója résztvevőinek, hogy más-más ré­giókban ismét találkozhassanak Budapesten megismert baráta­ikkal, és újabb kapcsolatokat alakíthassanak ki a fesztivál többi résztvevőjével. A fiatalok számára arra is alkalom kínálkozik, hogy megismerkedjenek az őket vendégül látó tájegység ünne­peivel, történelmével, földrajzával, nevezetességeivel, kulturális értékeivel, hogy intézményes, civil és baráti kapcsolatok épülje­nek ki különféle települések és régiók között. Ilyenkor lehető­ség teremtődik arra is, hogy együtt gondolkodhassanak gyöke­reikről, jelenükről, jövőjükről, azonosságukról, különbözősége­ikről, hogy nyitottak legyenek más nemzetek kultúrájának befo­gadására, és higgyenek abban, hogy a sokszínű magyar kultúra termékenyítőleg hat az európai kultúrára is. A rendezvénysoro­zat 2004. december 17-e és 19-e között Zentán, Péterrévén és Bácskertesen folytatódik a budapesti Égtájak Iroda, a zentai Thur­zó Lajos Közművelődési Központ, a péterrévei Tisza Néptáncegyüttes és a bácskertesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület közös szervezésé­ben. A zentai gálaműsor előtt a Városi Múzeumban este 6 órakor megnyitják a Megszentelt emlékeink című hagyományos kará­csonyi néprajzi kiállítást, amely idén Zenta község szabadtéri szakrális kisemlékműveit mutatja be. A Vida János és Nagy Abo­­nyi Ágnes által rendezett kiállítást P. Dr. Liszka József, a rév-ko­máromi Etnológiai Központ igazgatója nyitja meg. Az Égtájak Fesztivál - Vendégségben a Délvidéken gálamű­sora este 7 órakor kezdődik a zentai színházteremben, ahol fel­lép az erdődi Petőfi Sándor Kultúregyesület és a várdaróci Pe­tőfi Sándor Művelődési Egyesület hagyományőrző tánccsoport­ja (Horvátország); a famadi Nádas néptánccsoport, Takács Ve­ronika és Berek Annamária népdalénekesek (Szlovákia); a bács­kertesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ének- és táncegyüt­tese, a péterrévei Tisza Néptáncegyüttes, a zentai Szélrózsa le­ánykórus, a zentai Barkóca és a Pitypang hagyományápoló cso­portok (Szerbia és Montenegró). Szombaton, 18-án, este 7 órakor a péterrévei színházterem­ben folytatódik az ünnepi műsor, ahol az erdődi Petőfi Sándor Kultúregyesület és a várdaróci Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület hagyományőrző tánccsoportjai (Horvátország), a farnódi Nádas néptánccsoport, Takács Veronika és Berek Annamária népdalénekesek (Szlovákia), a péterrévei Tisza Néptáncegyüt­tes és a zentai Szélrózsa leánykórus (Szerbia és Montenegró) vendégszerepei. Vasárnap, 19-én, ugyancsak este 7 órakor kerül sor az Égtá­jak Fesztivál aranyvasárnapi rendezvényének bácskertesi ünnep­ségére. Ahol szerényebb keretek között, elsősorban a helyi fel­lépőkre támaszkodva tartják meg a műsort. A rendezvény védnökei: Vrábel Károly farnadi és Juhász Attila zentai polgármester, valamint Goldschmied József, az Égtájak Iro­­s­da programigazgatója, S Ilya I Sokkoló eredmények Átlagon alatti tudást mutattak a szerbiai tanulók a nemzetközi Pisa-teszten A hét közepén lett ismeretes, hogy a 15 éves szerbiai középiskolások matematikai és olvasási szintje az átlagos alatt mozog - mutatják az európai Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szervezet közzétett adatai. A felmérést 41 országban végezték el, mely során mintegy negyedmillió tanuló gyakorlati tudását ellenőrizték. Szerbiában először végeztek ilyen átfogó stúdiumot. Az adatok közzététele után nemcsak nálunk, hanem világszerte nagy vihart kavart az ún. Pisa-teszt eredménye, melyet bátran nevezhetünk a legnagyobb nemzetközi ok­tatási felmérésnek. A tesztet az OECD megbízásából 2000-ben készítették 32 ország több mint százezer diákjának bevonásával. Elsősorban az olvasási készséget, a termé­szettudományok ismeretét, valamint a matematikai tudást vizsgálják. A teszt számos ország esetében sokkoló eredményt mutat. Magyarország az olvasás és szövegértés te­kintetében a 19., matematikában a 21., a természettudományokban a 15. helyen vég­zett. Nem jártak jobban a fejlettebb országok sem. Szövegértésben Franciaország 14., az USA 15., Olaszország 20., Németország 21., matematikában Svédország 15., az USA 19., Olaszország 26. Természettudományok ismeretének tekintetében Spanyolország a 19., Németország a 20., Olaszország a 24. helyre szorult. Szerbia még lejjebb van a ranglétrán. Az elemzők vizsgálhatják, hogy mi az oka a lesújtó eredményeknek. Németországban ismét fellángolt a „nemzeti önvizsgálat”: hol futott vakvágányra a fegyelmezett oktatá­si módszer, ugyanis a korábbi években is arra derített fényt a tesztelés, hogy a 15 éves német gyerekek az álag körül, vagy az alatt vannak. A né­met diákoknak csak­nem tíz százaléka a legegyszerűbb infor­mációkat sem képes értelmes mondatok­ban összefoglalni, 23 százalékuk kifejezet­ten gyenge-amikor az olvasott szöveget va­lamilyen szempont­ból értékelni kell - írja a Der Spiegel lap. Egyetlen más országban sincs akkora különbség a jól és a rosszul teljesítők között, mint Németországban. Ez arra utal, hogy az iskola nemhogy növelné, inkább csökken­ti az esélyegyenlőséget. Tény, hogy a teszt nem a tételes tudást, hanem a praktikus problémamegoldó készségeket vizsgálja, melyeket nem tanít a hagyományos „biflázásra” épülő iskola. Egy példa a tesztből: A közép-afrikai Csád-tó négyezer évvel időszámításunk előtt 60 méter mély volt, kétezer évvel később teljesen eliszaposodott, háromezer évvel később vi­szont vízszintje két méterre emelkedett. Mindezt gyönyörű, színes diagram illusztrál­ja. A kérdés: milyen mély a tó napjainkban? A felmérésben részt vevő diákok teljesen tanácstalanok voltak. A diagramból nem lehetett következtetni. A feladatot ismertető apró betűs szövegből viszont kiderült, hogy a tó vízszintje ma nagyjából ugyanaz, mint időszámításunk után ezerben. Lehet, hogy ez a feladat átverés, de fel kellene-e készí­teni a jövő nemzedékeit a helyes információszerzés módszereire? - írja például a Nép­­szabadság elemzője. Egy másik feladat: Anouilh egy darabjának szerelmi jelenetét kellett színpadra alkalmazni. A felmérésen részt vevő diák rendező, díszlettervező, világosító volt egy személyben. A feladatlapon egy sematizált színpad, az elképzeléseket ennek segítsé­gével kellett volna megfogalmazni. A résztvevők többsége azonnal leblokkolt, hiszen ilyen feladat sehol sem szerepel a tantervekben! A Pisa-teszt sokkal keményebben ítél: aki nem tud problémákat megoldani, a megoldásokat érthetően elmagyarázni, az „jövőképtelen”, nem fog tudni alkalmazkodni a szakmai, családi és társadalmi el­várásokhoz. A szövegértés három dolgot jelent: információszerzést, az információ értelmezését, majd összehasonlítását a valósággal. A matematikai és természettudo­mányi ismeretek sem képletek, egyenletek papagájszerű felmondását jelentik, ha­nem reális, mindennapi problémák kreatív megoldását. Az információs társadalom nem arra kíváncsi, hogy oktatás ürügyén mit tápláltak a fejekbe, hanem, hogy „mi jön ki a fejekből”. Az olvasást azért az új oktatási filozófia apostolai is fontosnak tartják. Jellemző, hogy azok a gyerekek, akik szeretnek olvasni (és nemcsak a kötelező olvasmányokat), a felmérésben is jobban szerepeltek. E tekintetben a finn, angol, dán, koreai diákok vannak az élen. De vannak kivételek is: Japán a „hobbiolvasás” területén az utolsó, eredményei szerint mégis a középmezőnyhöz sorolják, matematikában pedig az első hellyel büszkélkedhet. A japán iskolákban a gyerekeknek iszonyú anyagmennyiséggel kell megbirkózniuk, de egyre több a kreatív feladat. A japán szakemberekről ugyanis már tíz-tizenöt éve elterjedt, hogy igen fegyelmezettek, de nem eléggé kreatívak. Azó­ta igyekeznek nagyobb súlyt fektetni az oktatás e területére, s íme, van eredménye. A teszt legnagyobb meglepetése Finnország, olvasásban az első, matematikában a negyedik, természettudományokban a harmadik helyen végzett. Nemcsak a gazdaság­ban, hanem az oktatásban is kisebbfajta csodát produkáltak. Íme, a recept: hétéves kortól kezdve minden gyerek egységes alapokon működő kilencosztályos általános is­kolába jár. Nincs „szakosodás”, nincs szelekció, nincs felvételi. Az úgynevezett integ­rált oktatás szerint a gyerekek érési szintje más és más, a túl korai válogatás tehát ér­telmetlen, sőt káros. Ezek az iskolák egész naposak, a tanulók ingyenebédet kapnak, igények szerint zene- és sportoktatásban részesülnek. A gyengébbek számára magától értetődő a felzárkóztató foglalkozás, a kiemelkedők több különóramenüből válogat­hatnak. A jegyekkel történő osztályozás csak az utolsó három évben kötelező, az első válogatás csak 16 éves korban történik. A jobbak gimnáziumban tanulhatnak tovább, a gyengébbek szakmát tanulnak, de ez utóbbi színvonala is jóval magasabb az európai átlagnál. A finneknél legkisebb a különbség a legjobb és a leggyengébb teljesítmények között, s ami még fontosabb, ez nincs összefüggésben a család szociális helyzetével. Az iskola tehát esélynövelő intézmény, ami sok országban egyáltalán nem mondható el. A finnek az elsők között hozták létre a kommunikációs társadalmat, s az oktatást is en­nek szolgálatába állították. Kisebb súlyt helyeznek például a szépírásra, viszont már az első osztályban használják a diákok a számítógépet. S még valami: a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültsége hagyományosan jóval magasabb, mint a legtöbb eu­rópai országban, a tanári pályához hatéves egyetemi szintű képzés szükséges. A Pisa-tesztből az is kiderült, hogy az oktatásra fordított összegek nincsenek szoros összefüggésben az elért eredményekkel. Dél-Korea, amely összesítve a második helyen végzett, az egy főre eső ráfordítások terén csak a tizenötödik, s Finnország is csak a ti­zedik. Ausztria viszont, ahol a legtöbbet költenek az oktatásra, csak a középmezőnyben helyezkedik el. . .­­.

Next