Magyar Szó, 2004. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

2004-12-14 / 294. szám

2004. december 14., kedd X Atatfic // // / muvelodes@magyar-szo.co.yu MŰVELŐDÉS 15 Elhunyt Varga Péter Vasárnap Szabadkán elhunyt Varga Péter zeneszerző, karvezető és pedagó­gus, a vajdasági zenei élet ismert egyénisége. Varga Péter Csantavéren született 1929. május 7-én. A Belgrádi Zeneakadémián szerzett oklevelet. A szabadkai ta­nítóképző tanára volt. 1974-től az újonnan létesített Pedagógiai Akadémia taná­raként és igazgatójaként tevékenykedett. 1957-től a Lányi Ernő művelődési egyesület vegyes kórusának dirigense volt. Több mint 150 gyermekdalt kompo­nált, ezenkívül számos kórusművet, kantátát és más művet szerzett. Tankönyve­ket írt és munkatársa volt az Újvidéki Rádió Iskolarádió szerkesztőségének, a Durindó és a Gyöngyösbokréta-mozgalom meghatározó személyisége. Munkájá­ért számos elismerést kapott, a többi között Szabadka Város Felszabadulási Díját, a Vajdasági Közművelődési Közösség Kultúra szikrái díját és legutóbb a Magyar Köztársaság életmű-díját. Az alábbiakban Hajnal Jenő Laudációjából idézünk, amellyel a magyarorszá­gi életmű­díjjal kitüntetett Varga Pétert köszöntötte ez év januárjában. „Dicsérő szavam Varga Péter tanár úrról szól, aki hetvenöt évvel ezelőtt, szülei ötö­dik gyermekeként született. Több mint fél évszázados zenetanári, karvezetői, zeneszer­zői, társadalmi-kórusmozgalmi tevékenységének anyajegye: a következetesség is a romlat­lan hűség és az igazságosság, amelynek konokságából említett hűsége is táplálkozik. Hűség a szülőföldhöz, egy életen át tartó ragaszkodás az édesapjától tanult népdalok­hoz és citerajátékhoz, és a daltanításhoz. Ahol megfordult, ott dalra fakadt apró gyer­mek, életre és nevelői hivatásra készülő fiatal, megfáradt nyugdíjas. Kórusok születtek körülötte, segítette szakmai munkájukat, s az elvetett magvakat mindig számon tartot­ta. A csodavárás sivatagában minden mákszemre felfigyelt. S ez az ő mákszem-hite: tü­relmes lobogás a türelmetlenségben. Hány embert tanított már meg énekelni, muzsikál­ni! Hány óvónő és tanító kapott tőle életre szóló elhivatottságot a népzene népszerűsí­tésére, továbbadására. Fáradhatatlan, kitartó és önzetlenül segítőkész. Több mint más­félszáz gyermekdal és számos kórusmű (Zengd a titkot, Apám citerája, Titokzatos boly­gó, A tavaszhoz, Pacsirtaszót hallok megint, Iskolahimnusz, Bogotai bokréta, Lepkék), kantáta (Szülőfalumhoz, Tavasz, A tudáshoz, Respublika) és oratórium (Miatyánk és más imádságok) szerzője. ” Charley nénje megjött Oxfordból A népszerű zenés darab topolyai bemutatója 19-én, szabadkai premierje pedig 20-án lesz - Lazításként, lélekoldóként szoktunk nehéz történelmi időszakokban szóra­koztató előadásokat műsorra tűzni, a színház íratlan szabályai szerint. Reperto­árszínház vagyunk, tehát mindenféle mű­fajt ápolnunk kell, a művészszínházi és a szórakoztató színházi elvárásoknak is ele­get kell tennünk - ami nem egyszerű, hisz ehhez a jelenlegi 17 tagú társulat he­lyett legalább 30-an kellene lennünk. Mi­vel ez nem így van, ritkán tűzhetünk mű­sorra zenés darabokat, de amikor alkal­munk nyílik erre, mindig kirobbanó si­kert aratunk. Erre számítunk a Charley nénje című zenés darabbal is - hallottuk Kovács Frigyestől, a szabadkai Népszín­ház magyar társulatának igazgatójától. Thomas Brandon 1892-ben írta ezt a vígjátékot, s a zenét hozzá a 60-es évek­ben Aldobolyi Nagy György szerezte. Ma­gyarországon ugyanis 1970-ben volt a Charley nénje első zenés előadásának be­mutatója, ezt a parádés szereposztású előadást Kerényi Imre rendezte. Azóta magyar nyelvterületen kultusza van a Charley nénje című zenés vígjátéknak.­­ Rogács László, a budapesti operett­színház egyik vezető koreográfusa attrak­tív, igényes koreográfiát készített. Az elő­adás harsány humorban, finom iróniá­ban sem szűkölködik. Küllemében igyek­szünk visszaadni a múlt századelő oxfordi kollégium udvarának hangulatát, de igyekeztünk leporolni a szöveget, a saját, mai nyelvi leleményeinket, saját viccein­ket is belevittük - mondta az előadás ren­dezője, Mezei Zoltán, aki szeptember óta a társulat tagja. Charley nénjének szerepében Vicéi Natáliát láthatja a közönség, Lord Frank Babberley, oxfordi diák megsze­mélyesítője Mess Attila, Jack Topple­­bee, oxfordi diák Ralkovszki Csaba, míg Charley Wykeham, oxfordi diákot Pálfi Ervin alakítja, Sir Francis Topple­­beee nyugalmazott indiai ezredes szerepében Ratkó Ferencet láthatja a közönség, Stephen Spittigue, ox­fordi ügyvéd Szőke Attila, Kitty Ver­dun Gál Elvira, Annie Spittigue Fridrik Gertrud, Ella Delahay Pesitz Mónika, Brasett, a komornyik Szilá­gyi Nándor, a fiúk pedig Kovács Ká­roly, Darko Mačković, Fehér Attila. A díszletterveket Kocsis Imre készí­tette, a jelmezterveket pedig Kre­­szánkó Viktória, a rendezőasszisz­tens Faragó Karolina. A Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma hathatós támogatásával készült az előadás, amelynek topolyai bemutatója 19-én, vasárnap este 7 ■g órakor lesz, a szabadkai bemutatóra " másnap, 20-án este fél nyolckor a •­ Népszínház kamaratermében kerül­t sor. * * m. k. Vicei Natália és Pesitz Mónika Ragaszkodás a szülőföldhöz és az anyanyelvhez Több mint százötven résztvevője volt a vasárnap megtartott I. Szerémségi Magyar Művelődési Szemlének A Dél-Bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének szervezésében va­sárnap tartották meg Mitrovicán az I. Sze­rémségi Magyar Művelődési Szemlét. A hét szerémségi egyesület és az újvidéki vendége­gyüttes fellépését képzőművészeti tárlat előz­te meg. Palusek Mária Novi Banovci-i, Vörös Rakovics Aranka rumai, Horváth Aleksandra művelődési egyesületek elnökei és képvise­lői. Örömmel lejegyezhetjük, hogy sokan vol­tak kíváncsiak a kiállításra és az együttesek bemutatkozására, mert megtelt a könyvtár ki­állítóterme, majd a mitrovicai csaknem 400 férőhelyes színház nagyterme is. A tárlatot Dudás Károly nyitotta meg, mi­után Galambos László bemutatta a művésze­tolják. A kiállítás ünnepélyes megnyitóját két műsorszám tette hangulatosabbá: Berta An­na indijai költőnő Maradék című, szülőfalu­járól írt versét olvasta fel kötetéből magyarul és szerbül. Goran Rakovic hegedűművész pe­dig Liszt Ferenc és Vivaldi népszerű műveit adta elő. A szemle második részét, a szerém­ségi magyar művelődési egyesületek kórusai­nak, tánccsoportjainak, szavalóinak és zene­karainak bemutatkozását a színházban Bu­­nyik Zoltán nyitotta meg. Köszöntötte a részt­vevőket és elégedettségét fejezte, hogy mega­lakult egy olyan erős szerveződés, melynek már eredményei is vannak. Újra ébredt az igény a magyar nyelv és a néphagyományok ápolása iránt Ez jelentős momentum a több­nemzetiségű Vajdaság összkultúrájában. Az egyesületek fellépésének sorát a házigazda, a mitrovicai Szerémség Magyar Művelődési Egyesület kórusa és tánccsoportja nyitotta meg, akik a lac­araki magyarokat is felkarol­ták. A nyékincei Petőfi Sándor Magyar Mű­velődési Egyesület két éve működik. Anya­nyelvápoló gyermekcsoportjuk szavalattal és a Háromkirályok jelenetettel lépett fel. A 3 szemle ünnepélyes hangulatát kihasználva s Galambos László a nyékincei egyesület elnök­j­­ének, Hegedűs Jánosnak átadta a Duna Tv­ 3e­levízió ajándékát, egy parabola antennát, melynek segítségével a faluban ezentúl ma­gyar műsort is nézhetnek. A satrincai Petőfi A vendéglátó mitrovicaiak nagy tapsot kaptak " Táplálni kell az újraébredt igényt ,egyes érzelmek kavarogtak bennünk. Bennünk, akik Újvidékről jöttünk tudósítani a szerémségi szemléről. Bennünk, akik va­lójában szintén szórványnak számítunk, de azért magyar nyelven tanulhattunk legalább az általános, sokan a középiskolá­ban is, naponta van kezünkben magyar sajtótermék, a világ és az ország eseményeiről anyanyelvünkön tájékozódhatunk, polcunkon vannak a magyar könyvek. Vegyes érzelmek kavarogtak bennünk, mert egyik-másik szavalat szerb hangsúllyal, magyartalan kiejtéssel hangzott el a mitrovicai szín­padon. Az énekekbe és a táncos produkciókban is esetenként kétes lépések és hangok csalták be magukat. De egyben megható volt és lélek­emelő, mert tudjuk, hogy a házigazdák alig egy éve szervezték meg a magyar nyelvtanulást. Azok énekeltek és táncoltak, akik csak ezeken az összejöveteleken hallanak magyar szót, szólalnak meg anyanyelvükön. A fellépő hét egyesület legtöbbjének nincs állandó helyisége, há­zaknál és a katolikus vagy a református egyház helyiségeiben találkoznak. A nyekincei árva kisfiú, aki Petőfi Anyám tyúkja című versét szavalta, a művelődési egyesületben találta meg azt a közösséget, melyhez kötődik, bár szerb kiejtéssel, de fejből és hibátlanul mondta el a verset. A fellépők legtöbbje csak néhány szót ért magyarul, bár mindig magyarnak vallotta magát, mert nekik nem adatott meg a magyar nyelvű iskoláztatás, tájékoztatás, egyáltalán, vagy csak alig beszélik anyanyelvüket. Vasárnap pedig mindezt vállalták, és izgalommal, lámpalázasan, de büszkén álltak a pódiumra és megszólaltak anyanyelvükön, közönség előtt. Mert az utóbbi években újraébredt bennük az igény, hogy megtanulják, megtanítsák gyerekeket anyanyelvükön beszélni, felelevenítsék hagyományaikat. A közönség sem értett minden elhangzott magyar szót, de mozgolódás nélkül, tapssal buzdították a fellépőket, figyelték minden rezzenésüket. A felébredt igény lángját táplálni, segíteni kell, hogy ki ne aludjon, legyen még szemle, hogy ne csak az egyesületben, hanem otthon, Sze­­rémségben is hangozzék el magyar szó. És ezt csak céltudatosan lehet tenni, úgy, ahogy ők felvállalták: megtanulják anyanyelvüket. ■ SZÁNTÓ Márta mitrovicai képzőművésznő és Bálind Zoltán római szobrász közös tárlata a mitrovicai Vá­rosi Könyvtárban nyílt meg. A szemlének több mint százötven résztvevője volt. A szerémségi magyarok első szemléjét je­lenlétével megtisztelte Bunyik Zoltán tarto­mányi oktatási és művelődési titkár, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szö­vetség elnöke, Pál Károly, a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának tagja, Sípos Ilo­na, a szabadkai magyar főkonzulátusról, Ga­lambos László, a Dél-Bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek és Szövetséges elnö­ke, a szervezők részéről Zivko Mádé, a mitro­vicai Városi könyvtár igazgatója, valamint más közéleti személyek, a vajdasági magyar A felsőoktatás anyanyelvűsítése érdekében Az MNT Felsőoktatási Albizottságának módosítási javaslatai a felsőoktatási törvény előtervezetéről A Magyar Nemzeti Tanács Felsőoktatási Albizottsága pénteken megtartott ülé­sén megvitatta a felsőoktatási törvény előtervezetét. A törvény javasolt szövege fel­színesen és hiányos módon szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó felsőoktatás kérdését. Az MNT Felsőoktatási Albizottságának tagjai üdvözlik a Bolognai Nyilat­kozat meghonosításának, alkalmazásának kísérletét, ugyanakkor számos konkrét módosítási javaslatot fogalmaztak meg felsőoktatásunk nagyobb mértékű anya­nyelvűsítése érdekében. Az albizottság elengedhetetlennek tartja, hogy a felsőoktatási törvény végleges szövegébe bekerüljön az a rendelkezés, amelynek értelmében a felsőoktatás szerb és az idegen tannyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvén is folyik. A törvény­nek elő kell irányoznia a felvételi vizsgák, vizsgák és egyéb számonkérési formák nemzeti kisebbségek nyelvén történő megszervezését, valamint a diplomadolgoza­tok, magiszteri értekezések és a doktori disszertáció anyanyelven történő megírá­sának és megvédésének lehetőségét is. A kisebbségi oktatás érdekképviselete cél­jából megkerülhetetlenül fontos, hogy a tizenöt tagú Országos Felsőoktatási Ta­nácsban a nemzeti tanácsok által javasolt legalább egy tag is helyet kapjon. A Magyar Nemzeti Tanács Felsőoktatási Albizottsága a rend javaslatokat és ész­revételeket dr. Slobodan Vuksanović köztársasági oktatási miniszternek is eljuttat­ta, abban a reményben, hogy a kért módosítások még e törvénytervezet parlamen­­ti vitája előtt beépülnek a szövegbe. ■ Dr. PAPP György kér­és szólt a rendezvény fontosságáról, arról, hogyan sikerült a szerémségi művészeket és alkotásaikat bemutatni. Ezt hangsúlyozta Du­dás Károly is, mondván, hogy most, amikor az anyaország mostohán bánik velünk, még inkább egymásba kell kapaszkodnunk. Kala­pot emelhetünk, hogy minden nehézség el­lenére újra éledezőben van Szerémségben a magyar kultúra. Ragaszkodásunkat a szülő­földhöz pedig a tárlat anyaga is tükrözi, mert a képzőművészek a mi világunkat láttatják, a fiatal szobrász munkái, emlékérméi pedig a magyar történelem és irodalom alakjait ábra-Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportja és kórusa négy éve működik és az meg is lát­szott mindkét jól koreografált műsorszámon. A legények a közönség ütemes tapsára tán­colták a verbunkost. Öröm volt nézni a népes maradéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesü­let gyerekcsoportját is, a sok fellépési lázban izguló apróságot és a kicsit idősebbeket, mi­lyen lelkesen ropták a táncot. Őket az asszonykórus fellépése követte. A rumai lá­nyok előbb szavaltak, majd néptánccsokorral szerepeltek a szemlén. A rumai Hunyadi Já­nos Művelődési Egyesület kétéves munkájá­nak eredményét mutatták be ezzel a két mű­sorszámmal. A hálás közönség élvezettel néz­te a dobradói Petőfi Sándor Művelődési Egyesület fellépőit, akik között a krušedoli magyarok is bemutatkoztak, akárcsak az ürö­­gi Arany János Magyar Művelődési Egyesület csoportját A szerémségiek szemléjét a ven­dégként fellépő újvidéki Petőfi Sándor Ma­gyar Művelődési Egyesület Csürdöngölő néptánccsoportja zárta. A műsort Ladisity Melinda és Zvonko Bednar vezették. I szó Maradéki fiatalok táncprodukciója Helyreigazítás A kis vegyészek a legjobbak című teg­napi írásunkból kimaradt, hogy az 1 Biz­tos vetélkedő fő szervezője a Vajdasági Magyar Diákszövetség volt. B-Terv CD-t pedig nem minden versenyző, csak az el­ső három helyezett kapott. A szervezők és az érintettek elnézését kérjük.

Next