Magyar Szó, 2005. február (62. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-08 / 31. szám
M___ / 10 KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo .co.yuAhcwtSM Egyre szorítóbb, fojtogatóbb légszomjban, a „nagyok, a kisistenek” kénye-kedvének kiszolgáltatva vagyunk kénytelenek élni. Még bizonytalan ideig. Erre utalnak olvasóink is, internetes körkérdésünkre adott válaszukban. Bár ezúttal a megszokottnál is kevesebben, összesen 156-an válaszoltak a Mi lesz a többi tábornokkal? kérdésünkre. Mindaddig, amíg szinte diadalkaput emelnek, és áldások közepette kísérik ki a néphősként ünnepelteket az emberiség ellen elkövetett bűntényekkel vádoltakat a hágai börtönbe, nemigen számíthatunk érdembeli változásokra. Mi, a mindennapok kisemberei valószínűleg nem is fogjuk megtudni földi életünkben, hogy mi játszódik le a politikai színfalak között mind honi tájainkon, mind a nemzetközi porondon. Milyen újraköltött „Isteni színjáték”-ot vagyunk kénytelenek végignézni, sokkal inkább elszenvedni? Mert mi más ez, ha nem színjáték, ha nem szemfényvesztés? Legalábbis az államvezetők részéről. Csakhogy nagyon veszélyes lehet. Napjainkban még nem is érzékeljük kellő szakértelemmel, mennyire. Jóllehet jelzések vannak. Ezeket tudatosan tussolnák el? Megannyi hasonló kérdés hangzik el, s a válaszok sem nyugtatnak meg bennünket eléggé. Másfelől, a minden másság elleni türelmetlenséget szításban immár lassan felcseperedik egy újabb nemzedék. Az elmúlt héten éppen Újvidéken, a még mindig multikultúrájúnak, multietnikumúnak nevezett Vajdaság fővárosában, a Szabadság téren lehettünk szemtanúi egy provokációkísérletnek. A Nők a békéért hálóba tömörült csaknem 30 civil szervezet szervezésében, a belgrádi Nők Feketében fő védnöksége alatt Belgrád, Zajecar után Újvidéken tartotta meg a Kiszolgáltatni őket! elnevezésű félórás néma tiltakozási megmozdulást. Egy fiatalember már az első percekben megkísérelte kitépni a vászonpannót a nők kezéből. A mindenre felkészült, talpraesett asszonyokat azonban ez nem érte váratlanul. Mind döbbentebben tapasztalják azonban, hogy egyre több fiatalt mételyez meg a hatalom oidathasadásos politikája, immár Vajdaságban is. Ezúttal egy ifjú próbálkozott A márciusi tragikus események során a manipulációk áldozatául esett fiatalok -jobbára a tizenévesek - tízezrei intoleráns megmozdulásaikkal hívták magukra a figyelmet Szerbia-szerte, főleg Nisben, Belgrádban és Újvidéken. Vajdaságban a tartományi hatalom érzékelni igyekszik a problémát. Hamarosan különböző programokat hirdet a toleranciára, a békére való nevelésre. Néhány emberi jogi szervezet, köztük a Helsinki-bizottság, valamint más civil szervezet pl. a Nyitott Társadalomért Alap, az Ökumenikus Szeretetszolgálat évek óta folyamatosan foglalkozik ezzel az időszerű, a jövőt illetően létfontosságú kérdéssel. Csak nagyon szűk körben. Ezek a projektumok önkéntesek, azok vesznek részt a különböző műhelymunkákban, akik nyitottak a másság iránt... Hathatós javulást csak az intézményes programoktól várhatunk. Talán. Ha nem késtünk már el vele. A Nők a békéért háló valamennyi tagja egyaránt vallja: „Nincs béke, nincs megbékélés mindaddig, amíg nem ítélik el a bűntények elkövetőit A bűntény tagadása a háború folytatását jelenti.” Ezért azt követelik, hogy: „A háború minden áldozatának méltóságáért, a békéért a jövőért - Szolgáltassák ki őket!” Az akcióban való, részvételre mozgósító, felhívó üzenetükben ezt külön hangsúlyozzák. Négy pontban követelik a feltétel nélküli együttműködést Hágával: a háborús bűntények elkövetésével vádoltak kiszolgáltatását a tömegsírok felkutatását és haladéktalan feltárását valamint a hágai vádlottak és családtagjaik anyagi támogatásáról szóló törvény azonnali megszüntetését Értesüléseik szerint tavaly 192 000 eurót fizetett ki az állam erre a célra. A nők azt követelik, hogy ezt a pénzt fordítsák az oktatásra, az egészségügyre, a kultúrára. Tudomásuk szerint Szerbiában három tömegsír van, amelyben a bűnös milosevici rendszer áldozatait hantolták el. A bűntények elhallgatásával nem lehet törölni a bűntényeket a történelemből. Nem hinnénk, hogy ezzel ne lenne tisztában az aktuális hatalom. A ködösítést viszont, mint látjuk, hatékonyan műveli - kisebb megszakításokkal - folyamatosan. Miközben a nemzetközi közösség újabb ultimátumokkal szeretné rákényszeríteni Szerbiát a demokratikus átalakulás, a Hágával való együttműködés folytatására. A kiszolgáltatások határideje január 27-ről március 31-re tolódott el. Nem véletlenül. A hozzáértők szerint ekkor kezdődik Amerikában a költségvetési év. Ami köznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy tényleg elesik Szerbia és Montenegró a tervezett 100 millió dolláros amerikai segélytől, amelyet előirányoztak a költségvetési reszortalapból. Egyébként, mint már írtunk róla, a hágai nemzetközi bírósággal való elégtelen együttműködés miatt a segély megvonását, pontosabban átirányítását más országokba, már előirányozta az amerikai kongresszus, és George Bush elnök is bejelentette. Kérdés, hogy ezúttal milyen taktikát alkalmaz az államvezetés, hogy egyfelől hajlandóságát bizonyítsa a világ előtt, másfelől, hogy még jobban tudatosítsa a mindvégig manipulált polgárok jelentős részében, hogy tulajdonképpen értük, a nevükben történik minden. S ezért hősök, akik önként vagy erőszakkal álltak a hágai törvényszék elé. Miután az elmúlt héten Vladimir Lazarevic, a jugoszláv katonaság nyugalmazott tábornoka „önként” megérkezett a scheveningeni börtönbe, s visszanásnyi lélegzethez jutott az államvezetés. Itt jegyezzük meg, Lazarevic a Vojislav Kostunica kormányfővel és a Pál pátriárkával való találkozás után döntött arról, hogy feladja magát A vádirat Lazarevic, Nebojsa Javkovic, Sreten Lukic és Vlastimir Dordevic tábornokokat teszi felelőssé a kosovói albánok ellen 1999-ben elkövetett háborús bűntényekért, az emberiség ellen elkövetett bűntettekért, a kilakoltatásokért, a deportálásokért, a gyilkosságokért. Mindezért egyéni és parancsnoki minősítésben is felelősség terheli őket. Emlékeztetőül elmondják, Lazarevic a JK pristinai hadtestének parancsnoka volt, közvetlen felettese Pavkovic tábornok, a harmadik hadsereg akkori parancsnoka; Lukic rendőrtábornok, a Szerbiai Belügyminisztérium kosovói törzskarának parancsnoka volt; Dordevic tábornok pedig a belügyminiszter helyettese, és a Szerbiai Belügyminisztérium közbiztonsági osztályának parancsnoka. S akkor még nem említettük Ratko Mladicot, a Szerb Köztársaság katonaságának parancsnokát és Radovan Karadzicot, a köztársaság volt elnökét, a leginkább körözött vádlottakat, akik „időnként felbukkannak” a hágai törvényszék információi szerint Szerbiában és Montenegróban. Ezért, az államközösségi, a köztársasági vezetők mentegetőzésének ellenére, jogosan követeli a kiszolgáltatások elősegítését Carla del Ponte, a nemzetközi bíróság elnöke. Az említett háborús bűnökkel vádoltakkal együtt összesen mintegy 350 Szerbia és Montenegró-i polgárt köröz az Interpol. Egy részük a világ különböző pontjain keresett menedéket. A nagy halak, a háborús bűntényekkel vádolt főbűnösök azonban feltehetően az országban vannak. Olvasóink mindössze 5 százaléka gondolja úgy, hogy erőszakkal viszik a tábornokokat, a bűntényekkel vádoltakat Hágába, 3 százaléka szerint az öngyilkosságot választják, 8 százaléka véli úgy, hogy előbb-utóbb önszántukból utaznak el Hágába, míg 84 százaléka szerint folytatódik a huzavona az országvezetők, az érintettek, s nem utolsósorban a nemzetközi illetékesek között ■ STANYÓ TÓTH Gizella Kisistenek színjátéka ■ A NAP TÉMÁJA* □ Előbb-utóbb önszántukból elutaznak Hágába H Erőszakkal viszik el őket □ Inkább az öngyilkosságot választják □ Folytatódik a huzavona 84% Lelkes Európa Egy Bécsben megtartott szeminárium tanulságai Az Európai Unió 2003 júniusában Szalonikiben megtartott csúcsértekezletén a tagállamok és az újabban nyugat-balkáninak nevezett országok vezetői ünnepélyesen kimondták, hogy a balkániak helye az Európai Unióban van. Noha már jóval előbb, a berlini fal leomlása és az óvilágot megrázkódtató változások kezdete, de különösen a régi Jugoszlávia szétesését kísérő háborúk óta a térséget kiemelkedő figyelemben részesítették, ez az EU-csúcs sorsdöntőnek tűnik az érintett országok számára. A bécsi Európai Akadémia szervezésében a múlt héten került sor egy rendkívül érdekes szeminárium megtartására, amely Az európai értékek fejlesztése a média szerepe és felelőssége elnevezésű sorozatban a harmadik volt. Zárul a szakadék „munkacímmel”, természetesen kérdőjellel a végén. A részvevők, mint az első két esetben is, a balkáni országokat képviselő újságírók voltak. Az előző találkozó óta történt némi változás: nem csak a görög, a magyar kolléga is tagállamot képviselt (és a szlovén is, ha az utolsó pillanatban nem mondja le a részvételt), és Horvátországgal is hamarosan megkezdődnek a tárgyalások. Bulgária és Románia felvételének éve is ki van tűzve... Látszólag tényleg zárul a szakadék. A szemináriumon többek között az osztrák külügyminisztérium európai ügyekkel és a Stabilitási Paktummal foglalkozó nagyköveti rangban levő munkatársai, az Európai Bizottság bécsi képviseletének vezetője, az EBESZ tisztségviselője, volt osztrák véderőminiszter, a Nemzeti Honvédelmi Akadémia vezetője tartott előadást, valamennyien az európai integráció különböző szempontjait taglalták. Újdonságként az idén két diplomáciai képviselet is vendégül látta a tucatnyi újságírót: Románia és Albánia nagykövete ismertette hazája jelenlegi helyzetét és esélyeit. Nagyon érdekes volt hallani egy PR-szakértőtől, hogyan kell megszervezni egy propaganda-hadjáratot Európa népszerűsítésére. Ezt a szót, hogy „propaganda”, különben erélyesen visszautasította a lelkes európaiként megismert fiatalember, meg a Bécs város információs hivatalának tevékenységét bemutató hölgy is. Mindketten hangsúlyozták, hogy tájékoztató munkát végeznek, mert a közvélemény hangulatát általában a politikusok által napi szinten - és napi politikai célokból - felvetett témák / problémák befolyásolják, rendszerint féligazságok egyoldalú tálalásával, és akkor a hatóságok szakosított szerveinek dolga a teljes körű tájékoztatással kikerekíteni a képet. A szakma fortélyaihoz tartozik azon kívül, hogy a „megcélzott” réteg érzelmeire kell hatni, még az is, hogy az érintett téma negatív oldalairól is informálni kell, mert ha túl sok a „pró”, az felcsigázza az érdeklődést és az elvárásokat, aztán annál nagyobb lesz a kiábrándulás. Így volt ez Ausztriában (is): 1995-ben, az EU-ba való felvétel előtt 67 százalékos volt a támogatottság, a legnagyobb a három akkori jelölt közül, utána pedig 27 százalékra esett. Tehát Európára is ráfér a reklámozás! Konkréten az újabb bővítési körök előtt, vagy az euró bevezetése kapcsán, hiszen minden tagállamban népszavazással is döntenek ezekről a lényeges kérdésekről. A legújabb kihívás az európai alkotmány, amelyet sok országban referendumra bocsátanak, és pillanatnyilag sok ellenszenvet vált ki. Ha pedig a 25 tagállam közül csak egy nem fogadja el, nem tudni, mi lesz... A dolgok mai állásánál mégis az van, hogy a jelöltek nagyon szeretnének felszállni az EU vonatára, és onnan segítő kezek is nyúlnak le értük - ahogyan Elisabeth Tichy-Fisslberger fogalmazott a külügyminisztériumban, akik pedig már a robogó vonaton vannak, egyre elégedetlenebbek. Csakhogy erről a vonatról többé nem lehet leszállni, ha valami nem tetszik, tárgyalni kell. A végkimerülésig. Az Európai Bizottság, azaz az európai kormány képviseletében éppen ottjártunkkor érkeztek meg a friss országjelentések. Maximális jóindulatról tanúskodnak, valamennyi a pozitívumok felsorolásával kezdődik. A Gondoskodás a szomszédokról című riport bevezetője így szól: „A történelem folyamán Albániát úgy festették le, mint nyers szépségű országot, melyben furcsa dolgok történnek”, azután Shakespeare-t és Lord Byront idézik, kalkuttai Teréz Anyát és a Blues Brothersből ismert John Belushi amerikai színészt említik, mint albán származású hírességeket. Macedóniáról (a címben még a hivatalos nehézkes „Macedónia Volt Jugoszláv Tagköztársaság” elnevezés olvasható, nem az amerikai elnök által leegyszerűsített „Macedónia”, amelytől felszökik minden jobb érzésű görög vérnyomása) azt olvashatjuk, hogy A kultúrák elkápráztató keveréke csatlakozik újra az európai közösséghez. A térségből elsőként írta alá a stablizálásról és csatlakozásról szóló megállapodást 2001 áprilisában. Bosznia-Hercegovina a „főnix, mely felszáll a tűzből”. Mindenütt elkel a reklám: az Európai Bizottság képviseletében Hangulatos részlet egy jellegzetes bécsi étteremből Modern művészet és hagyományos építészet ötvözete a Kommunalkredit Bank palotájában 2005. február 8., kedd