Magyar Szó, 2005. február (62. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-08 / 31. szám

M___ / 10 KÖZELKÉP kozelkep@magyar­szo .co.yuAhcwtSM E­gyre szorítóbb, fojtogatóbb légszomjban, a „nagyok, a kisistenek” kénye-kedvének kiszolgáltatva vagyunk kénytelenek élni. Még bizonytalan ideig. Erre utalnak olvasóink is, internetes körkérdésünkre adott válaszukban. Bár ezúttal a megszokottnál is kevesebben, össze­sen 156-an válaszoltak a Mi lesz a többi tábornok­kal? kérdésünkre. Mindaddig, amíg szinte diadalkaput emel­nek, és áldások közepette kísérik ki a néphős­ként ünnepelteket az emberiség ellen elköve­tett bűntényekkel vádoltakat a hágai börtönbe, nemigen számíthatunk érdembeli változásokra. Mi, a mindennapok kisemberei valószínűleg nem is fogjuk megtudni földi életünkben, hogy mi játszódik le a politikai színfalak között­­ mind honi tájainkon, mind a nemzetközi porondon. Milyen újraköltött „Isteni színjáték”-ot vagyunk kénytelenek végignézni, sokkal inkább elszen­vedni? Mert mi más ez, ha nem színjáték, ha nem szemfényvesztés? Legalábbis az államveze­tők részéről. Csakhogy nagyon veszélyes lehet. Napjainkban még nem is érzékeljük kellő szakértelemmel, mennyire. Jóllehet jelzések van­nak. Ezeket tudatosan tussolnák el? Megannyi hasonló kérdés hangzik el, s a válaszok sem nyugtatnak meg bennünket eléggé. Másfelől, a minden másság elleni türelmetlenséget szítás­ban immár lassan felcseperedik egy újabb nem­zedék. Az elmúlt héten éppen Újvidéken, a még mindig multikultúrájúnak, multietnikumúnak nevezett Vajdaság fővárosában, a Szabadság té­ren lehettünk szemtanúi egy provokációkísérlet­nek. A Nők a békéért hálóba tömörült csaknem 30 civil szervezet szervezésében, a belgrádi Nők Feketében fő védnöksége alatt Belgrád, Zajecar után Újvidéken tartotta meg a Kiszolgáltatni őket! elnevezésű félórás néma tiltakozási meg­mozdulást. Egy fiatalember már az első percek­ben megkísérelte kitépni a vászonpannót a nők kezéből. A mindenre felkészült, talpraesett asszonyokat azonban ez nem érte váratlanul. Mind döbbentebben tapasztalják azonban, hogy egyre több fiatalt mételyez meg a hatalom oidat­­hasadásos politikája, immár Vajdaságban is. Ezúttal egy ifjú próbálkozott A márciusi tragikus események során a manipulációk áldozatául esett fiatalok -jobbára a tizenévesek - tízezrei in­toleráns megmozdulásaikkal hívták magukra a figyelmet Szerbia-szerte, főleg Nisben, Belgrád­­ban és Újvidéken. Vajdaságban a tartományi ha­talom érzékelni igyekszik a problémát. Hamaro­san különböző programokat hirdet a toleranciá­ra, a békére való nevelésre. Néhány emberi jogi szervezet, köztük a Helsinki-bizottság, valamint más civil szervezet pl. a Nyitott Társadalomért Alap, az Ökumenikus Szeretetszolgálat évek óta folyamatosan foglalkozik ezzel az időszerű, a jö­vőt illetően létfontosságú kérdéssel. Csak na­gyon szűk körben. Ezek a projektumok önkénte­sek, azok vesznek részt a különböző műhely­munkákban, akik nyitottak a másság iránt... Hathatós javulást csak az intézményes progra­moktól várhatunk. Talán. Ha nem késtünk már el vele. A Nők a békéért háló valamennyi tagja egy­aránt vallja: „Nincs béke, nincs megbékélés min­daddig, amíg nem ítélik el a bűntények elköve­tőit A bűntény tagadása a háború folytatását je­lenti.” Ezért azt követelik, hogy: „A háború min­den áldozatának méltóságáért, a békéért a jövő­­ért - Szolgáltassák ki őket!” Az akcióban való, részvételre mozgósító, felhívó üzenetükben ezt külön hangsúlyozzák. Négy pontban követelik a feltétel nélküli együttműködést Hágával: a hábo­rús bűntények elkövetésével vádoltak kiszolgálta­tását a tömegsírok felkutatását és haladéktalan feltárását valamint a hágai vádlottak és család­tagjaik anyagi támogatásáról szóló törvény azon­nali megszüntetését Értesüléseik szerint tavaly 192 000 eurót fizetett ki az állam erre a célra. A nők azt követelik, hogy ezt a pénzt fordítsák az oktatásra, az egészségügyre, a kultúrára. Tudo­másuk szerint Szerbiában három tömegsír van, amelyben a bűnös milosevici rendszer áldozatait hantolták el. A bűntények elhallgatásával nem lehet törölni a bűntényeket a történelemből. Nem hinnénk, hogy ezzel ne lenne tisztában az aktuális hatalom. A ködösítést viszont, mint látjuk, hatékonyan műveli - kisebb megszakítá­sokkal - folyamatosan. Miközben a nemzetközi közösség újabb ultimátumokkal szeretné rákény­szeríteni Szerbiát a demokratikus átalakulás, a Hágával való együttműködés folytatására. A ki­szolgáltatások határideje január 27-ről március 31-re tolódott el. Nem véletlenül. A hozzáértők szerint ekkor kezdődik Amerikában a költségve­tési év. Ami köznapi nyelvre lefordítva annyit je­lent, hogy tényleg elesik Szerbia és Montenegró a tervezett 100 millió dolláros amerikai segélytől, amelyet előirányoztak a költségvetési reszort­alapból. Egyébként, mint már írtunk róla, a há­gai nemzetközi bírósággal való elégtelen együtt­működés miatt a segély megvonását, pontosab­ban átirányítását más országokba, már előirá­nyozta az amerikai kongresszus, és George Bush elnök is bejelentette. Kérdés, hogy ezúttal milyen taktikát alkal­maz az államvezetés, hogy egyfelől hajlandósá­gát bizonyítsa a világ előtt, másfelől, hogy még jobban tudatosítsa a mindvégig manipulált pol­gárok jelentős részében, hogy tulajdonképpen értük, a nevükben történik minden. S ezért hő­sök, akik önként vagy erőszakkal álltak a hágai törvényszék elé. Miután az elmúlt héten Vladi­mir Lazarevic, a jugoszláv katonaság nyugalma­zott tábornoka „önként” megérkezett a scheve­­ningeni börtönbe, s visszanásnyi lélegzethez ju­tott az államvezetés. Itt jegyezzük meg, Lazarevic a Vojislav Kostunica kormányfővel és a Pál pátri­árkával való találkozás után döntött arról, hogy feladja magát A vádirat Lazarevic, Nebojsa Jav­­kovic, Sreten Lukic és Vlastimir Dordevic tábor­nokokat teszi felelőssé a kosovói albánok ellen 1999-ben elkövetett háborús bűntényekért, az emberiség ellen elkövetett bűntettekért, a kila­koltatásokért, a deportálásokért, a gyilkosságo­kért. Mindezért egyéni és parancsnoki minősí­tésben is felelősség terheli őket. Emlékeztetőül elmondják, Lazarevic a JK pristinai hadtestének parancsnoka volt, közvetlen felettese Pavkovic tábornok, a harmadik hadsereg akkori parancs­noka; Lukic rendőrtábornok, a Szerbiai Belügy­minisztérium kosovói törzskarának parancsnoka volt; Dordevic tábornok pedig a belügyminiszter helyettese, és a Szerbiai Belügyminisztérium köz­­biztonsági osztályának parancsnoka. S akkor még nem említettük Ratko Mladic­ot, a Szerb Köztársaság katonaságának parancsnokát és Ra­dovan Karadzic­ot, a köztársaság volt elnökét, a leginkább körözött vádlottakat, akik „időnként felbukkannak” a hágai törvényszék információi szerint Szerbiában és Montenegróban. Ezért, az államközösségi, a köztársasági vezetők mentege­tőzésének ellenére, jogosan követeli a kiszolgál­tatások elősegítését Carla del Ponte, a nemzetkö­zi bíróság elnöke. Az említett háborús bűnökkel vádoltakkal együtt összesen mintegy 350 Szerbia és Montenegró-i polgárt köröz az Interpol. Egy részük a világ különböző pontjain keresett me­nedéket. A nagy halak, a háborús bűntényekkel vádolt főbűnösök azonban feltehetően az or­szágban vannak. Olvasóink mindössze 5 százaléka gondolja úgy, hogy erőszakkal viszik a tábornokokat, a bűntényekkel vádoltakat Hágába, 3 százaléka sze­rint az öngyilkosságot választják, 8 százaléka véli úgy, hogy előbb-utóbb önszántukból utaznak el Hágába, míg 84 százaléka szerint folytatódik a huzavona az országvezetők, az érintettek, s nem utolsósorban a nemzetközi illetékesek között ■ STANYÓ TÓTH Gizella Kisistenek színjátéka ■ A NAP TÉMÁJA* □ Előbb-utóbb önszántukból elutaznak Hágába H Erőszakkal viszik el őket □ Inkább az öngyilkosságot választják □ Folytatódik a huzavona 84% Lelkes Európa Egy Bécsben megtartott szeminárium tanulságai Az Európai Unió 2003 júniusában Szalonikiben megtartott csúcsértekez­letén a tagállamok és az újabban nyugat-balkáninak nevezett országok ve­zetői ünnepélyesen kimondták, hogy a balkániak helye az Európai Unió­ban van. Noha már jóval előbb, a berlini fal leomlása és az óvilágot meg­rázkódtató változások kezdete, de különösen a régi Jugoszlávia szétesését kísérő háborúk óta a térséget kiemelkedő figyelemben részesítették, ez az EU-csúcs sorsdöntőnek tűnik az érintett országok számára. A bécsi Eu­rópai Akadémia szervezésében a múlt héten került sor egy rendkívül ér­dekes szeminárium megtartására, amely Az európai értékek fejlesztése­­ a média szerepe és felelőssége elnevezésű sorozatban a harmadik volt. Zárul a szakadék „munkacímmel”, természetesen kérdőjellel a végén. A részvevők, mint az első két esetben is, a balkáni országokat képviselő új­ságírók voltak. Az előző találkozó óta történt némi változás: nem csak a görög, a magyar kolléga is tagállamot képviselt (és a szlovén is, ha az utolsó pillanat­ban nem mondja le a részvételt), és Horvátországgal is hamarosan meg­kezdődnek a tárgyalások. Bulgária és Románia felvételének éve is ki van tűzve... Látszólag tényleg zárul a sza­kadék. A szemináriumon többek kö­zött az osztrák külügyminisztérium európai ügyekkel és a Stabilitási Pak­tummal foglalkozó nagyköveti rang­ban levő munkatársai, az Európai Bi­zottság bécsi képviseletének vezetője, az EBESZ tisztségviselője, volt osztrák véderőminiszter, a Nemzeti Honvé­delmi Akadémia vezetője tartott elő­adást, valamennyien az európai integ­ráció különböző szempontjait taglal­ták. Újdonságként az idén két diplo­máciai képviselet is vendégül látta a tucatnyi újságírót: Románia és Albá­nia nagykövete ismertette hazája je­lenlegi helyzetét és esélyeit. Nagyon érdekes volt hallani egy PR-szakértőtől, hogyan kell megszer­vezni egy propaganda-hadjáratot Eu­rópa népszerűsítésére. Ezt a szót, hogy „propaganda”, különben erélyesen visszautasította a lelkes európaiként megismert fiatalember, meg a Bécs vá­ros információs hivatalának tevékeny­ségét bemutató hölgy is. Mindketten hangsúlyozták, hogy tájékoztató mun­kát végeznek, mert a közvélemény hangulatát általában a politikusok ál­tal napi szinten - és napi politikai cé­lokból - felvetett témák / problémák befolyásolják, rendszerint féligazságok egyoldalú tálalásával, és akkor a ható­ságok szakosított szerveinek dolga a teljes körű tájékoztatással kikerekíteni a képet. A szakma fortélyaihoz tartozik azon kívül, hogy a „megcélzott” réteg érzelmeire kell hatni, még az is, hogy az érintett téma nega­tív oldalairól is informálni kell, mert ha túl sok a „pró”, az felcsi­gázza az érdeklődést és az elvárá­sokat, aztán annál nagyobb lesz a kiábrándulás. Így volt ez Ausztriá­ban (is): 1995-ben, az EU-ba való felvétel előtt 67 százalékos volt a támogatottság, a legnagyobb a há­rom akkori jelölt közül, utána pe­dig 27 százalékra esett. Tehát Eu­rópára is ráfér a reklámozás! Konkréten az újabb bővítési kö­rök előtt, vagy az euró bevezetése kapcsán, hiszen minden tagállam­ban népszavazással is döntenek ezekről a lényeges kérdésekről. A legújabb kihívás az európai al­kotmány, amelyet sok országban referendumra bocsátanak, és pil­lanatnyilag sok ellenszenvet vált ki. Ha pedig a 25 tagállam közül csak egy nem fogadja el, nem tudni, mi lesz... A dolgok mai állásánál mégis az van, hogy a jelöltek nagyon szeretné­nek felszállni az EU vonatára, és on­nan segítő kezek is nyúlnak le értük - ahogyan Elisabeth Tichy-Fisslberger fogalmazott a külügyminisztérium­ban­­, akik pedig már a robogó vona­ton vannak, egyre elégedetlenebbek. Csakhogy erről a vonatról többé nem lehet leszállni, ha valami nem tetszik, tárgyalni kell. A végkimerülésig. Az Európai Bizottság, azaz az eu­rópai kormány képviseletében éppen ottjártunkkor érkeztek meg a friss or­szágjelentések. Maximális jóindulat­ról tanúskodnak, valamennyi a pozití­vumok felsorolásával kezdődik. A Gondoskodás a szomszédokról című riport bevezetője így szól: „A történe­lem folyamán Albániát úgy festették le, mint nyers szépségű országot, melyben furcsa dolgok történnek”, azután Shakespeare-t és Lord Byront idézik, kalkuttai Teréz Anyát és a Blu­es Brothersből ismert John Belushi amerikai színészt említik, mint albán származású hírességeket. Macedóniá­ról (a címben még a hivatalos nehéz­kes „Macedónia Volt Jugoszláv Tag­­köztársaság” elnevezés olvasható, nem az amerikai elnök által leegysze­rűsített „Macedónia”, amelytől felszö­kik minden jobb érzésű görög vérnyo­mása) azt olvashatjuk, hogy A kultú­rák elkápráztató keveréke csatlakozik újra az európai közösséghez. A térség­ből elsőként írta alá a stablizálásról és csatlakozásról szóló megállapodást 2001 áprilisában. Bosznia-Hercegovi­na a „főnix, mely felszáll a tűzből”. Mindenütt elkel a reklám: az Európai Bizottság képviseletében Hangulatos részlet egy jellegzetes bécsi étteremből Modern művészet és hagyományos építészet ötvözete a Kommunalkredit Bank palotájában 2005. február 8., kedd

Next