Magyar Szó, 2005. április (62. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-05 / 78. szám
2005. április 5., kedd melyek nemegyszer mosolyra, de gondolkodásra is késztették a közönséget, nemcsak arról árulkodtak, hogy milyen sok tehetséges diákot és tanárt tarthatunk számon tartományunk iskoláiban és képzőművészeti műhelyeiben, de arról is vallottak, hogy József Attila versei száz év távlatából is befogadásra találnak a 7-15 éves korosztály körében. A kiállítás megnyitóját, valamint az azt követő alkalmi műsort, amit az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpada mutatott be, közéletünk számos jeles egyénisége is megtisztelte jelenlétével, köztük a centenáriumi ünnepség védnökeinek képviselői: a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségéről Pandur József nagykövet és Gara Katalin konzul, valamint a Magyar Köztársaság szabadkai Főkonzulátusának képviseletében Csige Sándor, akik az eredményhirdetést követően személyesen adták át a díjazottaknak az értékes jutalmakat. A centenáriumot a Vajdasági Oktatási és Művelődési Titkárság is támogatta, melynek nevében Bunyik Zoltán oktatásügyi titkár személyesen köszöntötte a résztvevőket. Dr. Bányai János a József Attila Emlékbizottság elnökeként szólt a közönséghez. A több száz magyar általános és középiskolás diákot megmozgató centenáriumi rendezvény további védnökei az Újvidéki Módszertani Központ, a Magyar Szó Kft., az Újvidéki Színház, az újvidéki József Attila iskola, a Forum Könyvkiadó és a Dániel Print Nyomda volt. ■ M. E. — —it-á.....iamul- ■■ ------u—aitī ...... . ............. Nemcsak a zsűri bírálta el a beérkezett munkákat Léphart Ágnes, korcsoportjának I. díjasa A JÓZSEF ATTILA-CENTENÁRIUM DÍJAZOTTJAI A szavalóversenyen a 3-4. osztályos korcsoportban az I. díjat Bárány Dóra (Cseh Károly iskola, Ada) érdemelte ki. A II. díjat Csorba Viola kapta (Petar Koch iskola, Temerin). A III. díjban Pavlov Mónika részesült (Petőfi Sándor iskola, Újvidék). Különdíjat kaptak: Bodó Sarolta (J. J. Zmaj iskola, Szabadka), Kanyó Fruzsina és Szőllősi Imre (J. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa), Kiss Tamás (Petőfi Sándor iskola, Óbecse) valamint Nikolic Mc’Onell-Duff Petra (József Attila iskola, Újvidék). Az 5-6. osztályos korcsoportban I. díjban részesült Csizmadiai Anna (József Attila iskola, Bácskertes). II. díjas lett Kovács Dániel (József Attila iskola, Gombos). A III. díjat Varga Ákos (Kókai Imre iskola, Temerin) érdemelte ki. Különdíjat kaptak: Fésűs Árpád (József Attila iskola, Újvidék), Kovács Éva (Petőfi Sándor iskola, Magyarcsernye), Kovács Tibor (Cseh Károly iskola, Ada) és Pásztor Kicsi Gergely (Nikola Tesla iskola, Újvidék). A 7-8. osztályosok korcsoportjában I. díjas lett Léphart Ágnes (József Attila iskola, Újvidék). A zsűri ebben a csoportban III. díjat nem osztott, de ketten kaptak II. díjat: László Judit (Kókai Imre iskola, Temerin) és Milánovits Sándor (Ivó Andric iskola, Budiszava). Különdíjra érdemesítette a zsűri továbbá: Nagybali Tamarát (Cseh Károly iskola, Ada), Nesic Mátét (Petőfi Sándor iskola, Óbecse), Pfau Izabellát (Színes Szilánkok Diákszínpad, Újvidék) és Szabó Alexandrát (Batthyány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola, Siklós). A verseny minden résztvevője emléklapban valamint a Forum Könyvkiadó jóvoltából könyvjutalomban részesült. A rajzveszeny 1-2. osztályos korcsoportjában I. díjas Grubanov Ramóna lett (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabadka). A II. díjat Kovács Attila érdemelte ki (Jovan Mikic iskola, Szabadka). A III. díjra Turkál Annát (Kuckó Képzőművészeti Műhely, Doroszló) érdemesítette a zsűri. Különdíjat kapott: Malagurski Adrián és Novák Stella (Jovan Mikic iskola, Szabadka). A 3-4. osztályosok közül I. díjat kapott Gombos Roberta (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabadka), II. díjas lett Orah Krisztina (Petőfi Sándor iskola, Újvidék), III. díjat pedig Példa Krisztina (J. J. Zmaj iskola, Szabadka) érdemelte ki munkájával. Különdíjat kapott: Gulyás Márta (Cseh Károly iskola, Ada) és Máté Enikő (Petőfi Sándor iskola, Óbecse). Az 5-6. osztályosok közül I. díjas lett Horvát Andrea (Duro Salaj iskola, Szabadka), II. díjban részesült Bózsits Tímea (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabadka), a III. díjat pedig Varga Szanella (Duro Salaj iskola, Szabadka) érdemelte ki munkájával. A 7-8. osztályosok közül I. díjat kapott Szügyi Miklós (Cseh Károly iskola, Ada), II. díjas lett Varga Zolna (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabadka), III. díjat érdemel ki Bartók Helga (Cseh Károly iskola, Ada). Különdíjra érdemesült továbbá Akác Andrea és Firk Tihamér (Cseh Károly iskola, Ada) munkája. A diákok alkotásai mellett a zsűri elismerésben és könyvjutalomban részesítette a felkészítő pedagógusok közül: Grubanov Martinek Emíliát (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabadka) , Vrábel Rozáliát (Cseh Károly iskola, Ada), Vékony Lajost (Duro Salaj iskola, Szabadka), Turkál Mariannát (Kuckó Képzőművészeti Műhely, Doroszló), Ambrus Margitot (Cseh Károly iskola, Ada) és Turzai Valériát (Petőfi Sándor iskola, Becse). A tárlatra került munkák alkotói emléklapban részesültek. Akik a díjkiosztáson nem vehettek részt, azoknak postán küldik el a szervezők az emléklapokat. A centenárium rajzkiállítása április 12- ig az Újvidéki Színház előcsarnokában tekinthető meg, azt követően vándorútra kel, s a tervek szerint a Magyar Köztársaság belgrádi konzulátusán és más városokban is bemutatásra kerül. Fekete Angelina óbecsei tanuló munkája Mmtsiő kozelkep@magyarszo.co.yuKÖZELKÉP 11 ■ A NAP INTERJÚJA „Egy hullámhosszon vagyunk a nézőkkel” Bencsár Tivadart, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének vezetőjét arra kértük, kommentálja a Magyar Szó múlt heti körkérdésének végeredményét, mely szerint lapunk olvasóinak túlnyomó többsége egy önálló magyar rádió- és tévéstúdió megalakulását véli a legjobb megoldásnak. A főszerkesztő beszámolt az Újvidéki RTV vezetőségének leépítéssel kapcsolatos terveiről. - A körkérdés eredménye azt bizonyítja, hogy egy hullámhosszon vagyunk a nézőkkel. Már számtalanszor elmondtuk, a dolgok alakulása folytán egyre erősebb bennünk a meggyőződés, hogy csakis egy önálló magyar közszolgálati rádióval és televízióval képzelhető el az, hogy jövőnk legyen ebben a térségben. Ezt a meggyőződésünket erősíti az is, amit jelen pillanatban tesznek velünk: megkérdezésünk nélkül, és anélkül, hogy felmérnék, milyen munka folyik itt, hogyan készülnek, és kinek szólnak a műsoraink, ismét megpróbálják leépíteni a szerkesztőségünket. Holott számtalanszor elmondtuk, és adatokkal bizonyítottuk, hogy minden leépítés, akár egyetlen embernek a távozása is, azt idézheti elő, hogy csökkentenünk kell a műsorainkat. Öt állandó munkaviszonnyal rendelkező embert akarnak elbocsátani a szerkesztőségből. Az ötből egyet, a szabadkai tudósítónkat át akarják csoportosítani a szabadkai tudósítóhálózatba, holott ő mihozzánk lett felvéve, a többiek pedig önként jelentkeztek, hogy vállalják az idő előtti nyugdíjaztatást azon szociális program alapján, melyről még nem is hozott döntést a kormány. Ők úgy érzik, hogy nem bírják tovább azt a munkatempót, amit az itteni követelmények állítanak eléjük, de csak azzal a feltétellel vállalják a távozást, ha helyükbe új embereket vehetünk fel. Ha azonban ránk erőszakolják a távozásukat, anélkül, hogy a munkahelyeik megmaradnának, és új munkatársakkal feltölthetnénk azokat, egy bizonyos terepi eseményt, ez fizikai képtelenség. Mi az önként jelentkező négy munkatársunkat erőszakkal nem fogjuk visszatartani. Ha úgy érzik, hogy nem tudják tovább vállalni ezt a munkát, használják ki az alkalmat, és menjenek, de a munkahelyük maradjon meg. Az Újvidéki RTV igazgatósága azonban szombaton délután azt közölte velem, hogy öt emberrel kevesebben, tehát 24-en maradunk, és ezt kell elfogadnunk. Ez a döntés az ő részükről, úgy tűnik, véglegesnek tekinthető. Én azon nyomban kijelentettem, hogy ezt a döntést nem fogadom el, nem írom alá, mert teljesen ellentétes a véleményemmel. A magyar szerkesztőség hétfői ülésén szintén teljes mértékben elvetette a vezetőség új munkahelyleírási javaslatát. Erről az álláspontunkról már tájékoztattuk a Szerbiai Rádió és Televízió vezérigazgatóját és igazgatóbizottságát, de a mi vezetőségünket is. Ha meg akaijuk tartani lega lább a műsoraink mostani szintjét, a távozók helyére új munkatársakat kell felvenni. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi műsoridőnk mindössze 3,37%-a az Újvidéki TV össz műsoridejének, miközben a vajdasági magyarság számaránya a tartományban legalább 14%. Vagyis nincs arányban a műsoridő a lakosság számarányával. A leépítést éppen most akarják véghezvinni, amikor talán már a héten a szerbiai Bencsár Tivadar Ki az a marha, aki fizet azért, hogy még annál is kevesebbet kapjon, mint amennyit a jelen pillanatban kap? A megoldás tehát valóban egy önálló magyar szerkesztőség lenne, melyet elsősorban a vajdasági magyarság intézményeinek, az MNT-nek, a vajdasági magyar pártoknak kell követelniük, akkor ez azt jelenti, hogy a műsoraink számát csökkentenünk kell, méghozzá elsősorban a híradók számát. Ugyanis a technológia megköveteli egy bizonyos számú ember munkáját ezeken a hírműsorokon. Mindennap 6-7 emberre van szükség csak ahhoz, hogy ügyeletben álljon, arról nem is beszélve, hogy az újságírók egy részének a terepen kell dolgoznia. Úgyszólván mindennap minden embert foglalkoztatunk a híradó készítésében. Ha kiesik valaki a váltásból, hogyan csináljunk híradót? Nem fedheti egyazon személy a külpolitikát és kormánydöntést hoz az ATV-előfizetés bevezetéséről. Hogy gondolhatják azt, hogy a magyar lakosság önként és könnyű szívvel fogja fizetni az előfizetést, amikor éppen most csökken a műsorok száma? Ki az a marha, aki fizet azért, hogy még annál is kevesebbet kapjon, mint amennyit a jelen pillanatban kap? A megoldás tehát valóban egy önálló magyar szerkesztőség lenne, melyet elsősorban a vajdasági magyarság intézményeinek, az MNT- nek, a vajdasági magyar pártoknak kell követelniük. ■PRESSBURGER Csaba