Magyar Szó, 2005. április (62. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-05 / 78. szám

2005. április 5., kedd melyek nemegyszer mosolyra, de gondol­kodásra is késztették a közönséget, nem­csak arról árulkodtak, hogy milyen sok tehetséges diákot és tanárt tarthatunk számon tartományunk iskoláiban és kép­zőművészeti műhelyeiben, de arról is val­lottak, hogy József Attila versei száz év táv­latából is befogadásra találnak a 7-15 éves korosztály körében. A kiállítás megnyitóját, valamint az azt követő alkalmi műsort, amit az Újvi­déki Színház Színes Szilánkok Diákszín­pada mutatott be, közéletünk számos jeles egyénisége is megtisztelte jelenlé­tével, köztük a centenáriumi ünnepség védnökeinek képviselői: a Magyar Köz­társaság belgrádi nagykövetségéről Pandur József nagykövet és Gara Kata­lin konzul, valamint a Magyar Köztársa­ság szabadkai Főkonzulátusának képvi­seletében Csige Sándor, akik az ered­ményhirdetést követően személyesen adták át a díjazottaknak az értékes ju­talmakat. A centenáriu­mot a Vajdasági Oktatási és Művelődési Titkárság is támogatta, melynek nevé­ben Bunyik Zoltán oktatás­ügyi titkár személyesen köszöntötte a résztvevő­ket. Dr. Bányai János a Jó­zsef Attila Emlékbizottság elnökeként szólt a közön­séghez. A több száz ma­gyar általános és középis­kolás diákot megmozgató centenáriumi rendezvény további védnökei az Újvi­déki Módszertani Köz­pont, a Magyar Szó Kft., az Újvidéki Színház, az újvi­déki József Attila iskola, a Forum Könyvkiadó és a Dániel Print Nyomda volt. ■ M. E. — —it-á.....i­amul- ■■ ------u—ai­tī ...... . .­­............ Nemcsak a zsűri bírálta el a beérkezett munkákat Léphart Ágnes, korcsoportjának I. díjasa A JÓZSEF ATTILA-CENTENÁRIUM DÍJAZOTTJAI A szavalóversenyen a 3-4. osztályos korcsoportban az I. díjat Bárány Dóra (Cseh Károly iskola, Ada) érdemelte ki. A II. díjat Csorba Viola kapta (Petar Koch­ iskola, Temerin). A III. díjban Pavlov Mónika részesült (Petőfi Sán­dor iskola, Újvidék). Különdíjat kap­tak: Bodó Sarolta (J. J. Zmaj iskola, Szabadka), Kanyó Fruzsina és Szől­­lősi Imre (J. J. Zmaj iskola, Magyar­­kanizsa), Kiss Tamás (Petőfi Sándor iskola, Óbecse) valamint Nikolic­ Mc’Onell-Duff Petra (József Attila iskola, Újvidék). Az 5-6. osztályos korcsoportban I. díjban részesült Csizmadiai Anna (József Attila isko­la, Bácskertes). II. díjas lett Kovács Dániel (József Attila iskola, Gom­bos). A III. díjat Varga Ákos (Kókai Imre iskola, Temerin) érdemelte ki. Különdíjat kaptak: Fésűs Árpád (Jó­zsef Attila iskola, Újvidék), Kovács Éva (Petőfi Sándor iskola, Magyar­­csernye), Kovács Tibor (Cseh Ká­roly iskola, Ada) és Pásztor Kicsi Gergely (Nikola Tesla iskola, Újvi­dék). A 7-8. osztályosok korcsoport­jában I. díjas lett Léphart Ágnes (Jó­zsef Attila iskola, Újvidék). A zsűri eb­ben a csoportban III. díjat nem osz­tott, de ketten kaptak II. díjat: László Judit (Kókai Imre iskola, Temerin) és Milánovits Sándor (Ivó Andric iskola, Budiszava). Különdíjra érdemesítette a zsűri továbbá: Nagybali Tamarát (Cseh Károly iskola, Ada), Nesic Mátét (Petőfi Sándor iskola, Óbecse), Pfau Izabellát (Színes Szilánkok Diákszín­pad, Újvidék) és Szabó Alexandrát (Batthyány Kázm­ér Általános és Alap­fokú Művészeti Iskola, Siklós). A ver­seny minden résztvevője emléklapban valamint a Forum Könyvkiadó jóvoltá­ból könyvjutalomban részesült. A rajzveszeny 1-2. osztályos korcso­portjában I. díjas Grubanov Ramóna lett (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabadka). A II. díjat Kovács Attila érdemelte ki (Jovan Mikic isko­la, Szabadka). A III. díjra Turkál An­nát (Kuckó Képzőművészeti Műhely, Doroszló) érdemesítette a zsűri. Kü­löndíjat kapott: Malagurski Adrián és Novák Stella (Jovan Mikic iskola, Sza­badka). A 3-4. osztályosok közül I. dí­jat kapott Gombos Roberta (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Sza­badka), II. díjas lett Orah Krisztina (Petőfi Sándor iskola, Újvidék), III. díjat pedig Példa Krisztina (J. J. Zmaj iskola, Szabadka) érdemelte ki mun­kájával. Különdíjat kapott: Gulyás Márta (Cseh Károly iskola, Ada) és Máté Enikő (Petőfi Sándor iskola, Óbecse). Az 5-6. osztályosok közül I. díjas lett Horvát Andrea (Duro Salaj iskola, Szabadka), II. díjban része­sült Bózsits Tímea (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabad­ka), a III. díjat pedig Varga Szanella (Duro Salaj iskola, Szabadka) érde­melte ki munkájával. A 7-8. osztá­lyosok közül I. díjat kapott Szügyi Miklós (Cseh Károly iskola, Ada), II. díjas lett Varga Zolna (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabad­ka), III. díjat érdemel ki Bartók Hel­ga (Cseh Károly iskola, Ada). Külön­díjra érdemesült továbbá Akác And­rea és Firk­ Tihamér (Cseh Károly is­kola, Ada) munkája. A diákok alko­tásai mellett a zsűri elismerésben és könyvjutalomban részesítette a fel­készítő pedagógusok közül: Gruba­nov Martinek Emíliát (Studio Bravo Képzőművészeti Műhely, Szabad­ka) , Vrábel Rozáliát (Cseh Károly is­kola, Ada), Vékony Lajost (Duro Sa­laj iskola, Szabadka), Turkál Marian­nát (Kuckó Képzőművészeti Műhely, Doroszló), Ambrus Margitot (Cseh Károly iskola, Ada) és Turzai Valériát (Petőfi Sándor iskola, Becse). A tárlat­ra került munkák alkotói emléklap­ban részesültek. Akik a díjkiosztáson nem vehettek részt, azoknak postán küldik el a szervezők az emléklapokat. A centenárium rajzkiállítása április 12- ig az Újvidéki Színház előcsarnokában tekinthető meg, azt követően vándor­útra kel, s a tervek szerint a Magyar Köztársaság belgrádi konzulátusán és más városokban is bemutatásra kerül. Fekete Angelina óbecsei tanuló munkája Mmtsiő kozelkep@magyar­szo.co.yuKÖZELKÉP 11 ■ A NAP INTERJÚJA­­ „Egy hullámhosszon vagyunk a nézőkkel” Bencsár Tivadart, az Újvidéki Televízió ma­gyar szerkesztőségének vezetőjét arra kértük, kommentálja a Magyar Szó múlt heti körkérdé­sének végeredményét, mely szerint lapunk ol­vasóinak túlnyomó többsége egy önálló ma­gyar rádió- és tévéstúdió megalakulását véli a leg­jobb megoldásnak. A fő­szerkesztő beszámolt az Újvidéki RTV vezetősé­gének leépítéssel kap­csolatos terveiről. - A körkérdés ered­ménye azt bizonyítja, hogy egy hullám­hosszon vagyunk a né­zőkkel. Már számtalan­szor elmondtuk, a dolgok alakulása folytán egyre erősebb bennünk a meggyőződés, hogy csakis egy önál­ló magyar közszolgálati rádióval és televízióval képzelhető el az, hogy jövőnk legyen ebben a térségben. Ezt a meggyőződésünket erősíti az is, amit jelen pillanatban tesznek velünk: megkérdezésünk nélkül, és anélkül, hogy felmérnék, milyen munka folyik itt, hogyan készül­nek, és kinek szólnak a műsoraink, ismét megpróbálják leépíteni a szerkesztőségünket. Holott számta­lanszor elmondtuk, és adatokkal bizonyítottuk, hogy minden leépí­tés, akár egyetlen embernek a távo­zása is, azt idézheti elő, hogy csök­­kentenünk kell a műsorainkat. Öt állandó munkaviszonnyal rendelkező embert akarnak elbo­csátani a szerkesztőségből. Az ötből egyet, a szabadkai tudósítónkat át akarják csoportosítani a szabadkai tudósítóhálózatba, holott ő mihoz­­zánk lett felvéve, a többiek pedig önként jelentkeztek, hogy vállalják az idő előtti nyugdíjaztatást azon szociális program alapján, melyről még nem is hozott döntést a kor­mány. Ők úgy érzik, hogy nem bír­ják tovább azt a munkatempót, amit az itteni követelmények állíta­nak eléjük, de csak azzal a feltétel­lel vállalják a távozást, ha helyükbe új embereket vehetünk fel. Ha azonban ránk erőszakolják a távo­zásukat, anélkül, hogy a munkahe­lyeik megmaradnának, és új mun­katársakkal feltölthetnénk azokat, egy bizonyos terepi eseményt, ez fi­zikai képtelenség. Mi az önként jelentkező négy munkatársunkat erőszakkal nem fogjuk visszatartani. Ha úgy érzik, hogy nem tudják tovább vállalni ezt a munkát, használják ki az alkal­mat, és menjenek, de a munkahe­lyük maradjon meg. Az Újvidéki RTV igazgatósága azonban szomba­ton délután azt közölte velem, hogy öt emberrel kevesebben, te­hát 24-en maradunk, és ezt kell el­fogadnunk. Ez a döntés az ő ré­szükről, úgy tűnik, véglegesnek te­kinthető. Én azon nyomban kije­lentettem, hogy ezt a döntést nem fogadom el, nem írom alá, mert teljesen ellentétes a véleményem­mel. A magyar szerkesztőség hétfői ülésén szintén teljes mértékben el­vetette a vezetőség új munkahely­leírási javaslatát. Erről az álláspon­tunkról már tájékoztattuk a Szerbi­ai Rádió és Televízió vezérigazgató­ját és igazgatóbizottságát, de a mi vezetőségünket is. Ha meg akaijuk tartani lega­ lább a műsoraink mostani szintjét, a távozók helyére új munkatársakat kell felvenni. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi műsoridőnk mind­össze 3,37%-a az Újvidéki TV össz műsoridejének, miközben a vajda­sági magyarság számaránya a tarto­mányban legalább 14%. Vagyis nincs arányban a műsoridő a lakos­ság számarányával. A leépítést ép­pen most akarják véghezvinni, ami­kor talán már a héten a szerbiai Bencsár Tivadar Ki az a marha, aki fizet azért, hogy még annál is keve­sebbet kapjon, mint amennyit a jelen pillanatban kap? A megoldás tehát valóban egy önálló magyar szerkesztőség lenne, melyet elsősorban a vajdasági magyarság intézmé­nyeinek, az MNT-nek, a vajdasági magyar pártoknak kell követelniük, akkor ez azt jelenti, hogy a műsora­ink számát csökkentenünk kell, méghozzá elsősorban a híradók számát. Ugyanis a technológia megköveteli egy bizonyos számú ember munkáját ezeken a hírműso­rokon. Mindennap 6-7 emberre van szükség csak ahhoz, hogy ügye­letben álljon, arról nem is beszélve, hogy az újságírók egy részének a te­repen kell dolgoznia. Úgyszólván mindennap minden embert foglal­koztatunk a híradó készítésében. Ha kiesik valaki a váltásból, hogyan csináljunk híradót? Nem fedheti egyazon személy a külpolitikát és kormány­döntést hoz az ATV-előfi­­zetés bevezetéséről. Hogy gondol­hatják azt, hogy a magyar lakosság önként és könnyű szívvel fogja fi­zetni az előfizetést, amikor éppen most csökken a műsorok száma? Ki az a marha, aki fizet azért, hogy még annál is kevesebbet kapjon, mint amennyit a jelen pillanatban kap? A megoldás tehát valóban egy önálló magyar szerkesztőség lenne, melyet elsősorban a vajdasági ma­gyarság intézményeinek, az MNT- nek, a vajdasági magyar pártoknak kell követelniük. ■PRESSBURGER Csaba

Next