Magyar Szó, 2006. május (63. évfolyam, 99-123. szám)

2006-05-23 / 116. szám

k Új ország, új helyzet Vasárnap éjjel az ország népe nyugovó­ra tért. Aztán hétfőn reggel ugyanez a nép már arra ébredt, hogy - gyakorlatilag - egy másik országban van. Szinte bárhol máshol a világon a nép egy kissé nyilván megdöbbenne a dolgok ilyetén alakulásán. Elvégre nem mindennap törté­nik ilyesmi ,­e nem úgy nálunk. A politiku­­sok ugyan bőszen kommentálnak, de a nép ettől még nem tűnik túl meghatottnak. Nem is csoda. Edzettek lettünk. Láttunk mi már országot széthullani, újakat születni, hatá­rokat meghúzni éppen eleget az elmúlt évek­ben, nem is akármilyen módon, ahhoz képest ez a mostani igazán semmiség. Nem is iga­zán értjük, miért van Európa és a világ úgy elkeveredve az ilyen mindennapos dolgokkal, mint egy ország folyamatos hasadása. Ami egyben azt is jelenti, hogy az edzőnk jó munkát végzett. És mint minden nagy al­kotó esetében, az ő műve is túlélte őt magát. Nehéz ugyanis a montenegrói történéseket nem úgy szemlélni, mint egy másfél évtized­del ezelőtt elkezdődött folyamat szerves ré­szét és éppen a soron következő epizódját, amely folyamat létrejöttében, kialakításában és irányításában igencsak központi szerepet töltött be az időközben jobblétre szenderült Milosevic, akinek, lám, még a halála után is születnek új országok a Balkánon. Milyen furcsa, hogy legfőbb politikai credója és (rög)eszméje, a szerb nemzetállam betelje­sülni és teljes egészében megvalósulni látszik, csak éppen nem úgy, ahogyan azt ő elképzel­te, hanem - igencsak hathatós - szlovén, horvát, bosnyák, macedón, majd legújabban montenegrói „segédlettel”! És persze, a talán legfőbb kérdés, a kérdések kérdése, amely ta­lán még fel tudja bonolni ennek a sok min­dent látott és megért népnek a kedélyét, a már nem is kimondatlan, csak egyelőre megvála­szolatlan kérdés: kosovói albán „segédlettel”? Ha így és innen nézzük, az is láthatóvá vá­lik, hogy az, ami most Szerbia és Monteneg­ró között megtörtént, valószínűleg még min­dig nem a folyamat vége, csupán egy köztes állomás, és ha hallgatólagosan is, de ezzel itt mindenki tisztában van. Tegnap tehát két új ország született Eu­rópa talaján. Az egyiknek a neve Monteneg­ró, a másiké Szerbia. Nyilván a teljes szu­verenitás kialakítása után mindkettő kü­­lön-külön indul majd el azon az úton, ame­lyet a legjobbnak vél saját országa és nem­zete jövője szempontjából, és előbb-utóbb meg­találják majd az együttműködésnek is azt a fokát, amelyet hasznosnak és szükséges­nek vélnek. Az élet megy tovább a maga útján. Ami a számunkra, az immáron új országban élő magyarok számára érdekes lehet - akik ed­dig is a jobbik esetben néma szemlélői, a rosszabbik esetben szenvedő alanyai voltunk a nagy történéseknek -, az az, hogy mindez hogyan csapódhat le ránk, magyarokra. Ezt viszont nehéz megjósolni. Az ország kisebb lett, kevesebb lakossal, a józan logika te­hát azt diktálná, hogy ezáltal a változat­lan számú vajdasági magyarság relatív po­litikai súlya növekedett. Ugyanakkor min­dezek után - és mindazok előtt, ami még bekövetkezhet - Belgrádban nyilván csak fokozódni fog a fóbiás félelem minden olyan kezdeményezéstől, amely nagyobb önálló­ságot, elkülönülést, azaz autonómiát jelent. Nyilván politikusaink helyzet­­felismerésétől és döntéseitől is függ hogy mit tudnak kezdeni ezzel az új helyzettel. Mert ilyen szempontból tegnaptól új hely­zet állt elő. ■ KÓKAI Péter h­um Újvidék, 2006. május 23., kedd 'p ^­i"' 1 nw ERSTE BANK w­ww.magyar-szo.co.yu KÖZÉLETI NAPILAP LXIII. évf., 116. (20 455.) szám ■ Ára 30 Din­o NOVOSADSKA B­ANKA Montenegró független lett A szomszédos államok gratulálnak, Európa visszafogott, Szerbia hallgat (Szerkesztőségi összefoglaló) A nem kis zavart keltett, mintegy háromnegyed órával a szavazóhelyek bezárása után nyilvánosságot látott nem hivatalos eredmények után - amelyeket nem kormányzati szervezetek felmérései alapján közöltek - tegnap hivatalos eredmények is érkeztek a montenegrói referendum kimeneteléről. A függetlenségpártiak már vasárnap ünnepelni kezdtek, a Köztársasági Referendumbizottság viszont fel­tűnően sokáig hallgatott, még nem hivatalos részeredményeket sem tett közzé. A bizottság elnöke, František Lipka tegnap közzétet­te az addig összeszámolt szavazatokat, kiemelve azt is, hogy nem tudja megmondani, mikorra várhatóak a végleges, hivatalos eredmények. A délelőtt közzétett adatok szerint szavazati jogával a szavazásra jogosultak 86,3 százaléka élt, ami rekordnagyságú érdeklődést jelent. A függetlenség­re a szavazók 55,4 százaléka (219 683 szavazat), míg a közös állam mellett 44,6 százalék (176 515 szavazat) tet­te le a voksát. A bizottságnak még a szavazók 5 százaléká­nak leadott voksait kell átszámolnia, de Lipka szerint ez a 25 ezer szavazat már nem változtathat olyan mérték­ben a végeredményen, hogy a függetlenség „veszélybe ke­rüljön”. Montenegró községeit figyelembe véve a független­ségre a legtöbben Rozajéban (91,3 százalék) szavaztak, a legkevesebben pedig Andrijevciben, ahol a független­ség mindössze 27,7 százalékot kapott. A közös államot a legtöbben a köztársaság északi részén támogatták. Milo Đukanović miniszterelnök vasárnap éjjel - mi­után azt „Montenegró újbóli függetlenségének” nevez­te - kijelentette, hogy ezt a függetlenséget soha többé nem hagyják elveszni. A miniszterelnök megköszönte a szavazók részvételét, azokét is, akik a közös államra sza­vaztak. (Folytatása a 4. oldalon) HOLNAP Rúzsa Magdolna-poszter a Képes Ifjúságban! ISSN 0350-4182 9770350 418008 Nyaraljon a Magyar Szóval! Hamarosan kezdődő új előfizetői akciónk szuperfőnyereménye egy családi nyaralás Tunéziában! I» r ‘»(v. ): Együttműködő partnerünk: IOMUS utazási TÉMÁINK: ■ Tökmag Tom Szabadkán folytatódott a Nemzetközi Gyermekszínhá­zi Fesztivál (15. oldal) ■ Programbizottság A Vajdasági Műsorszórási Intézmény Programbizott­ságának magyar tagjai dr. Tóth Tivadar és Bús Ottó (5. oldal) ■ Változatlan közműdíjak A magyarkanizsai községben mégsem növelik a közműszol­gáltatások díját - Nem me­nesztették az adorjáni helyi közösség vezetőit - olvasható a képviselő-testületi jelentés­ben (9. oldal) ■ Nemzetegyesítés sporttal Muzslyán tartották az Arany­csapat Alapítvány összmagyar nemzeti diákbajnokságának regionális döntőjét (17. oldal) ■ Elsősegély-tanfolyam A szabadkai Vöröskeresztben a napokban elsősegély-képzé­sen vesznek részt a helyi köz­lekedési rendőrök (7. oldal) A Gettósodás helyett integráció Kétnapos tanácskozás az autonómiamodellekről a Tartományi Képviselőházban Regionalizmus és autonómiamodellek Európában a címe annak a nem­zetközi tanácskozásnak, amelynek a házigazdája a tartományi kor­mány, és amelynek résztvevői az autonómia témakörét igyekeznek több oldalról körüljárni, külön kitérve egyes, Európában már el­fogadott és működő modellekre, mint amilyen a sokat emlege­tett dél-tiroli modell, illetve az isztriai, a katalán és a stájerországi autonómia. Kétféle uralkodó magatartásforma alakult ki a kilencvenes években az auto­nómiával kapcsolatban. Az egyik a félelem, amely túlnyomórészt a többségi társa­dalmat jellemezte, a másik pedig a várakozás, amelyet többnyire a kisebbségek kép­viseltek. Ma, négy évvel a szövetségi kisebbségi törvény megszületése után még min­dig sokan vannak azok, akik a várakozás álláspontját képviselik, ami sokkal kényel­mesebb magatartás, mint aktívan részt venni az autonómia építésében - mondta dr. Várady Tibor akadémikus a tanácskozás plenáris ülésén tegnap a Vajdasági Képviselőház nagytermében. A kétnapos konferencia résztvevőit levélben üdvözölte Boris Tadic szerbiai elnök, aki hangsúlyozta, hogy Szerbia regionalizációja és a régiók kapcsolatfelvé­tele a környező országok hasonló régióival a gazdasági, politikai, biztonsági és kul­turális együttműködés megfelelő formáit képezi. - Elképzelésem szerint az egész Balkánnak gazdaságilag erős, stabil régióvá és az Európai Unió részévé kell válnia, ahol nincsenek határok, ahol megvalósulhat az emberek, az áru és a gondolatok szabad áramlása - áll egyebek között Boris Tadić levelében, amelyet a konferencia elején olvastak fel. (Folytatása az 5. oldalon)

Next