Magyar Szó, 2006. június (63. évfolyam, 124-149. szám)
2006-06-17 / 138. szám
2006. június 17., 18., szombat-vasárnap Nlmeno Egymással szemben a közjóért? A muzslyai helyi közösség és a Petőfi Sándor MME az épület (másik) feléért pereskedik A muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület javára döntött másodjára is a nagybecskereki községi bíróság abban a perben, amelyet a helyi közösséget folytat a székházuk másik felének tulajdonjoga ügyében. Telekkönyvileg ugyanis a Párizsi Kommün utca 39-es szám alatti művelődési ház fele az egyesületé, a másik felét pedig 1998-ban a nagybecskereki községi bíróság (azt mondják, suttyomban, az egyesület megkérdezése nélkül) a helyi közösség javára telekkönyveztette. Az épületet azóta is a műkedvelők használják, de egyre fokozódik az épületrész tulajdonjoga körüli vita. Ugyanis mindkét fél a maga tulajdonának szeretné tudni azt. A jelekből ítélve az eset a legújabb bírósági döntés után sem ért véget, pedig mindkét fél abban a hiszemben fordult a bírósághoz, hogy a közjót szolgálja. A muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 1949-ben alakult. A kezdetekben a Kovács Anna és József tulajdonában levő épület termét használták, majd egy évvel később Gyulai Andrásnak, az amatörizmus egyik helybeli elkötelezettjének köszönve meg is vették a házat. Az évek múltával a hely egyre szűkösebbnek bizonyult, ezért az épületet 1960-ban lebontották, és ugyanezen a helyen felépült a mai kultúrotthon. Az illetékes intézmények, a helyi közösség, a község, a tartomány és természetesen maga az egyesület támogatásából. Az anyagi támogatás mellett az önkéntes munkából kivették a részüket nemcsak az amatőrök, hanem a muzslyai polgárok is. Helyi járulékot is bevezettek erre a célra, amelyet minden helybeli lakos fizetett. Az anyagi támogatások függvényében a későbbiekben is folyamatosan építgették, bővítgették az épületet. A munkálatok kivitelezőjeként pedig a legtöbbször a helyi közösség szerepelt. Miután 1998-ban megszületett a vitás bírósági ítélet, a művelődési egyesület azonnal pert indított. - Egyrészt az egyesület folyamatosan használja és gondját viseli az épületnek, másrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy a társadalmi tulajdont maholnap privatizálhatják vagy bérbe adhatják, s a most használt épületünk egy része nélkül maradhatunk. Úgy gondoljuk, a közösség munkájával és pénzéből épült létesítményt nem volna szabad magánkézbe juttani. Másrészt, felvetődik a kérdés, hogy végső soron ki fedezi majd az egyre növekvő perköltséget - teszi fel a kérdést Dobó János, a Petőfi Sándor MME elnöke, aki szerint már a tanács egyes tagjai is jobbnak látják a pereskedés leállítását. Olyat is hallottunk, hogy többet érne például az egykori Piros csizma, a jelenlegi Magyar Ház épületének a telekkönyvi rendezésébe fogni, merthogy az mindmáig a Szerbiai Szocialista Párt vagyonát képezi. S bár nyíltan senki sem akarta kimondani, olyat is hallottunk, hogy a viszályt valójában személyes indíték vezérli. A másik fél, pontosabban Smit Ferenc tanácselnök nem bízik a civil szervezetben, közben törvényes kötelezettségére hivatkozik. Vagyis arra, hogy tisztségénél fogva nem hagyhatja jóvá, hogy a társadalmi vagyon egy civil szervezet tulajdonába kerüljön. Mint mondja, az első bírósági ítélet valójában azért volt elmarasztaló rájuk nézve, mert állítólag nem érkezett meg időben a tárgyalásra a helyi közösséget képviselő titkár. Ezért megfellebbezték az első, most pedig a második ítéletet is. Szerinte a helyi közösséget illeti meg az épület része, nemcsak azért, mert szinte mindvégig ők voltak a beruházók, hanem mert anyagiakkal is hozzájárultak az épület építéséhez és felújításához. Az elmúlt öt év alatt félmillió dinárt fektettünk a tető, a villanyhálózat és a vízvezeték felújítására, csempézésre. Másrészt az épületben nemcsak a művelődési egyesület dolgozik, hanem itt van a Sziveri János Művészeti Színpad és az amatőr képzőművészek egyesülete (MAKK) is. A faluban huszonkét társadalmi szervezet működik, és mindegyiknek joga van az épület használatához. Kérdés, hogy erre lehetőségük lesz-e majd (díjmentesen, mint eddig), ha egyetlen civil szervezet tulajdonába kerül az egész épület - kérdez vissza a tanácselnök. Persze, jó lenne, ha minderről maguk a polgári társulások képviselői is nyilatkoznának. Végezetül talán még annyit, hogy, mint hallottuk, a törvényes tizenöt napos határidőn belül fellebbezést nyújtott be a helyi tanács, amelynek érdekeit ezentúl a községi vagyonjogi ügyész képviseli. Ismerve a jogi kitérőket, az eset kimenetele bizonytalan. Egy dolog azonban már most biztos: a végén a perköltséget valakinek ki kell fizetnie. ■ KECSKÉS István Többet érne például az egykori Piros csizma, a jelenlegi Magyar Ház épületének a telekkönyvi rendezésébe fogni, merthogy az mindmáig a Szerbiai Szocialista Párt vagyonát képezi Kecskés István HÉTVÉGÉN Aki június 30-ig nem igényli vissza az elkobzott vagyont, örökre lemondhat róla Orosz Lajos jelentkezésre biztatja az érintetteket Június 30-án lejár az a határidő, ameddig be lehet jelenteni az elkobzott vagyon visszaigénylését. Már több ízben is felhívtuk olvasóink figyelmét arra, hogy ez a határidő jogvesztő, vagyis aki a jelzett dátumig nem nyújtja be a jelentkezési lapot a szükséges dokumentációval együtt, annak később semmiféle esélye sem lesz a visszaigénylésre, a kárpótlásra. A hiányos dokumentációt viszont utólag is ki lehet egészíteni. A köztársasági képviselőház a 45/05-ös számú Hivatalos Közlönyében jelentette meg az elvett vagyon bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló törvényt. Orosz Lajos magyarkanizsai ügyvédet arra kértem, magyarázza el ezt a procedúrát azoknak, akik még mindig nem léptek ebben az ügyben, pedig volna mit visszakérniük. Kiderült, hogy nemcsak a rögös úttól való félelem és a kárpótlásban való teljes kételkedés tartja vissza az érintetteket, hanem még formális akadálya is van a dolognak: egyszerűen eltűntek a papírboltokból, a könyvkereskedésekből a formanyomtatványok! Az ügyvéd úr szerencsére megoldja a problémát, fénymásolja őket. Kell is belőlük bőven, hiszen, mint kiderült, nem igényelhető családonként a vagyon, hanem ahány örökös van, annyiszor két igénylést kell kitölteni (merthogy egy igényléshez két példányra van szükség). Szóval, ha szerencsénk van, akkor sikerül beszereznünk egy formanyomtatványt PRIJAVA ODUZETE IMOVINE címmel. Miután kitöltöttük, el kell juttatnunk a csatolt okmányokkal együtt a Köztársasági Vagyonjogi Igazgatóság címére: Republicka direkcija za imovinu Republike Srbije, ul. Gračanička br. 8., 11000 Beograd. De vajon mit kell csatolni? Először is igazolni kell, milyen jogalapon vették el a vagyont (agrárreform, elkobzás, államosítás révén), pontosan mit vettek el, kitől vették el, illetve ki a jogutód. A törvényes örökösök lehetnek jogutódok, s erre a jelenlegi örökösödési törvény a mérvadó: lehet gyermek, unoka, dédunoka stb., de nem lehet megkerülni a közvetlen örökösöket. Tehát ha a sértett gyermeke nem igényli vissza a vagyont, akkor az unokája sem teheti meg - magyarázta az ügyvéd úr. Amennyiben tehát megvan az elvételről szóló okirat vagy az elvett ingatlan telekkönyvi adata, akkor igazolni kell a visszaszármaztatásra jogosult személyt, a károsult és a közvetlenül az elkobzás idején érintett fizikai személyt, illetve annak jogos, törvényes vagy végrendelet szerint megállapított/ megállapítható örökösét. Sajnos, több esetben nem találnak semmiféle dokumentumot a jogalap bizonyítására. Orosz Lajos szerint ez főként az 1948-ban kisajátított kisvállalatokra, kiskereskedésekre érvényes. Ezeket ugyanis egyszerűen lefoglalták mindenféle leltár nélkül, a tulajdonossal legfeljebb annyit közöltek, hogy dolgozni esetleg maradhat. Egy konkrét ilyen esetben nincs más bizonyíték, mint az örökösök tanúvallomása és egy olyan személy vallomása, aki részt vett a lefoglalásban. Egyelőre nem tudni, előkerül-e majd valamilyen okmány, vagy elegendő lesz a tanúvallomás. Az okmányokat sok család megőrizte, mondta az ügyvéd úr. Aki mégsem találja őket, az a levéltárakban érdeklődjön. Sajnos, egy magyarkanizsai lakossági fórumon többen is panaszolták, hogy a szabadkai levéltárban nagyon nehéz hozzájutni a kért okmányokhoz. Ezt magam is tapasztaltam, Zentán és a Zentai Levéltár óbecsei kirendeltségén azonban nagyon segítőkész emberek dolgoznak. Sajnos, a magyarkanizsai községi bíróságon csak 1991-től kezdve őrzik a dokumentációt, a korábbiakért a levéltárakba kell menni. Ott az agrárreform adatai csaknem teljes egészében megvannak, és van névjegyzék is. A jogalapot igazoló okmányokat tehát innen lehet beszerezni, azt pedig tudjuk, hol keressük a jogutódlást bizonyító anyakönyvi kivonatokat. Ha nincs dokumentum, akkor csatoljuk a nyilatkozatokat, amelyek vagy hitelesítettek, vagy tanúk előtt készültek. Miközben az ügyvéd úr a részleteket magyarázta, arra is rákérdeztem, hogy eddigi gyakorlatában mit tapasztalt, mit igényelnek vissza a tulajdonosok. Szerinte a törvény ugyan nem részletezi a visszaigényelhető vagyontárgyakat, de értelemszerűen nyilvántartásba kell venni a mezőgazdasági földterületeket, az erdőket, az építkezési területeket, a lakó- és üzletházakat, a lakásokat és az üzlethelyiségeket, az üzemeket, a szállítási eszközöket, az ingóságokat, az értékpapírokat és a készpénzt is. Hogy a környékbeliek mit szeretnének visszakapni? Földet is, épületet is, sőt sok esetben lebontott objektumot, hiszen megtörtént, hogy lebontottak egy hatalmas istállót, és felépítették másutt. Visszaigényelnek mezőgazdasági felszerelést, értékpapírt, értékes festményeket. Van például egy 32 oldalas jegyzőkönyvünk egy jelentős ingóságról, amely összesen 1700 tételt tartalmaz. A család magyarkanizsai házában volt négy fürdőszoba és kilenc szoba, de a család kint élt a tanyán... Egy másik családtól 1400 hold földet vettek el, és most egy kétszobás lakásban szoronganak. Óriási vagyonokat vettek el ezektől az emberektől. A gazdag gyerekek tanultak, de sokan közülük aztán nem tudták megállni a helyüket a megváltozott körülmények között. Ha maradt is valami kis ékszerük, azt el kellett adogatniuk, hogy megéljenek - mondta Orosz Lajos. Reméljük, legalább most a vagyon-visszaszármaztatási nyilvántartás elindít egy folyamatot, amely ezeket az embereket részben kárpótolja. Azt aligha lehet remélni, hogy mindenki mindent visszakap, amit a családjától elvettek, de az ügyvéd úr is arra biztat minden érintettet, hogy ne mulassza el a visszaigénylés bejelentését. Hangsúlyozzuk újra: a június 30-i határidőnek jogvesztő hatása van. Ha nem tesszük meg a bejelentést, akkor nem fog születni még egy ilyen törvény, amely lehetővé tenné a visszaigénylést. Ami nem kerül bele a nyilvántartásba, azt soha többé nem lehet majd kérni. A nyilvántartás ugyanis az első lépés a visszaszármaztatás felé: ennek alapján dől el, milyen formában fogják kárpótolni a károsultakat. Fontos még kiemelni: az elfogadott bejelentést a Vagyonjogi Igazgatóság írásban visszaigazolja. Az eljárás illetékmentes. Tudni kell azonban, hogy nem költségmentes, hiszen a levéltáraknak megvan a saját díjszabásuk, az okiratok fordítását hiteles tolmáccsal kell végeztetni, az elvett ingatlanok azonosítását pedig földmérők végzik. Az idő sürget. Ne feledjük, az igénylést június 30-ig fel kell adni a postán. MISKOLCI Magdolna Miskolci Magdolna