Magyar Szó, 2007. szeptember (64. évfolyam, 205-228. szám)

2007-09-22 / 222. szám

28 KILATO kilato@magyar­­szo.co.yu Mm Hu 2007. szeptember 22., 23., szombat-vasárnap Három elfeledett írónkról (6.) Újlaki Kornél Dezső - A Drávaszög lelkiismerete, aki királydrámában ünnepelte a magyar hűséget ■ MÁK FERENC­­­évesen figyelemre méltó próbálkozásokat tett az irodalom mezején. Az ugyanis nem kis becsvágy­ról és önbizalomról tanúskodik, hogy - feltehető­en első verseit követően - azonnal drámai művel kísérletezett. A Pontius Pilátus három jelenetben megírt színműve, amely még a költészetében tapasztalt morális példázat szándékával íródott, és Jézus megfeszítésének a történelemből ismert eseményt vesz alapul. Mindössze egyetlen lépés csupán a költészeten túli területek felé, de való­színűsíthető, hogy a plébános egy idő után szak­istápolója és gyámolítója a vasárnapi prédikáció során elmondott feddéseket és vigasztalásokat már elégtelennek ítélte volna. Valamivel többet, egy kicsit maradandóbbat szánt a híveinek. Verseket írt hát, melyeket kötetbe gyűjtve Déli Harangszó címen 1905-ben jelentetett meg Pécsett. „Elemez­ni nem kell e verseket - írta róluk Baranyai Júlia - általánosságokból állnak, (...) közhelyekből, sehol egy eredeti egyéni, meglepő hang”. A tanárnői szigor jogos, s talán igazságos is, mégsem árt újra­olvasni Újlaki Kornél Dezső verseit - szolgának­jlaki Kornél Dezső darázsi plébános emlé­két a Drávaszög gondviselője Baranyai Júlia őrizte meg feledhetetlenül szép és megindító művében, a Vízbe vesző nyomokon című könyvében. Fényképet is közöl róla, melyen a végig begombolt reverendába burkolt alak bokáig érő gazzal benőtt udvaron ül egy széken, két kezét karba fonta, s kicsit hátravetett fejjel mosolyog a feltehetően vándorfényképész ládája előtt. Kinyújtott lábát keresztbe vetette, sarká­val erősen támaszkodott a földhöz. Erre mond­ták régen: megvetette a sarkát. Mögötte erősen málladozó fal mutatja, hogy nem műtermi a beállítás; a parókia udvarán akadt egy kivénhedt támlás szék, amely­re - feltehetően hosszas unszolás után - leült a plébános úr, hogy belemoso­lyogjon az örökkévalóságba. Az utókora maradt fotográfia hangulata azt sugallja: Újlaki Kornél Dezső darázsi plébános úr nem sokat adott az efféle világi hívságok­­ra, ő másféle örökkévalóságban hitt, de ha már így adódott, ám legyen, üzen­jünk valamit az utókornak. A fotográfián ugyanis nem a hamiskásan mosolygó alak a fontos; ő csak ürügyként szolgált a pilla­nat kimerevítéséhez. A hangsúly azon a mérhetetlen elhagyatottságon van, amit a gyomtól felvert udvar, a mállott vako­laté, csupasz fal, a kövek között porladó, kipergő habarcs, és a zsiványok látoga­tására emlékeztető vasrácsos, vaksi ablak sugall. A paplak, a falu és az egész Dráva­szög már csak emléke önmagának, mint­ha fölötte beomlott volna a tető. Talán még menthető lenne a pusztulástól, ha akadna száz igaz ember, vagy akár csak egy is... De ezen már a plébános úr is elmosolyodott. Bibliás idők! Hol vannak a ninivei alkuk! És vajon kik lennének az Úr szavának meghallói? Jónásnak ugyan itt van maga Újlaki Kornél Dezső darázsi plébános úr, de már ez a fajta prófétaság is csak annyit ér, amennyit a fején félrebillentett bizony némi tanulságol az utókornak. A darázsi nem érezte a versírói moralizálást, valami többet cilinder, ott a bokáig érő gazban! Baranyai Júlia még úgy látta, hogy az önérzetes plébános fotóján „ott mosolyog a századvég minden bája”. Mintha a tanárnőt még nem érintette volna meg a pusztulás tragédiája, minta számára nem az elhagyatottság reménytelenségét árasztaná magából ez a millenni­umi vizitkártya. Pedig ha sokáig nézi az ember, az üres házak évszázadainak nehéz szaga is feltürem­­lik az emlékezetében. A mai szemlélő azonban egy magyar évszázaddal idősebb - és tapasztaltabb - a darázsi plébánosnál. És egy magyar évszázaddal kétségbeesettebb is. De az a cilinder, az nagyon hozzátartozott a XIX. század magyar világához. Úgy is, ha jelen volt, és úgy is, ha nem. Mert mindkét esetben világszemléletről és elkötelezettségről tanúskodott. Vagy inkább árulkodott. Az ugyancsak elfeledett, magyarkanizsai születésű író, Kanizsai (Csuka) Ferenc, aki mélyen a lelkében hordozta szülő­városa haldoklásának hangulatát, Ifjabb Sóti Pál című, ma is egy vidéki napilap hasábjain kallódó, ezért soha meg nem ismert regényében hőséről, a fiatal joghallgatóról írta: „Roppant szeretett volna cilindert viselni, ámde ehhez hiányzott az erkölcsi bátorsága. Alföldi községben senki sem mehet végig ci­linderben utcahosszat anélkül, hogy a felnőttek a szemébe ne vigyorognának, a hancúrozó gyerekek pedig utcára ne fussanak, kiáltozván: - Zsidó, zsidó, bekhelő! Tudvalévően ily községekben csak a kereskedelmi utazók hordanak cillindert, abban a téves hiszemben, hogy ez által tekintélyt tartanak. Ha tudnák, hogy épp ellen­kező eredményt érnek el...” Nem kétséges, hogy mindezt Újlaki Kornél Dezső darázsi plébános úr is tudta, mégis a fejére illesztette a cilindert - akkor még cillindert -, keserű fintort vetve ezzel a világ arcába, így maradt meg alakja a sublótfi­ókba rejtett vizitkártyán. Ezzel együtt is felbecsülhetetlen nagy szol­gálatot tett a tanárnő azzal, hogy megmentette az utókor számára Újlaki Kornél Dezső darázsi plébános úr emlékét. Az alakját megőrző sorai nélkül ma már senki sem tudná, hogy a hajdani plébános - nem feltétlenül a maga mulattatásá­­ra - „szelíd hangulatú” verseket is írt, amolyan erkölcsi példabeszédeket. Mintha a darázsi lelkek plébános költeményei igazi lelkipásztori alkotások, elvont elmélkedések a jóról és a rosszról, az isteni szeretetről és az ördögi gonoszságról. Klasszikus formájú és ritmusú versekben, példabeszédekben szól kora bűneiről. Erre a legjobb példa a kötet­nyitó vers, az Anya és gyermeke (1897), melyben a világról nem titkolt fájdalommal fest képet a gyermekének az elkeseredett szülő. Elpusztuló félben a hit erős vára, Már csak romja néz le a korcs utókorra. A ki buja szívvel a ligetet bújja, Nem az Úrnak többé szól az alleluja, Ember ember előtt hajlong szolgaszívvel, Judás csókkal ajkán szeretetet színlel. Látván ezt az Egyház, anyai kebele Kesergő panasszal van teliben tele. A darázsi papköltő meglátása szerint a feslett földi erkölcsökkel szemben menedéket csak az Egyház biztosíthat, annak szentjei és intézményei - a pápák, a püspökök, a papok és a szerzetesek - példamutató életükkel hoznak igazi megtisztulást a bűnöktől megkísértett földi halandónak. Szent Ágoston, Szent Ágota, Bonifác, Szent Szaniszló, Szent Marina, Leo pápa, Páduai Szent Antal és Jolán című versei az isteni erkölcsiség példamutatásának egy-egy apoteózisa. Szent Agnes című verse ballada­szerű történet a római korból. Prokóp római ifjú beleszeret Ágnesbe, aki viszont már Jézus jegyese, ezért inkább vállalja a vértanúságot: Prokóp anyja bakó kezére adja Ágnest, aki azonban még ekkor is megbocsátó, és mivel Prokóp a megdicsőü­lt szűzbe rendületlenül szerelmes, ő is üdvözül. Van tehát értelme a hűségnek, a szeretetnek, a ragaszkodás­nak: a hitben mindenki megnyugvásra lel. Első, még Neu­may­er Kornél néven nyomta­tásban megjelent műve a Pontius Pilátus című drámája volt, melyet Pécsett Taizs József könyv­sajtója 1892-ben adott az­ olvasók kezébe. A borí­tóján szerényen ez olvasható: kapható a szerző­nél Ráczpetrén (Baranyamegye) - Ára 40 kr. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy a plébános jóval Darázsra kerülése előtt (1899), fiatalon, 33 kívánt elmondani az életről, az életben tapasztal­ható emberi bukásokról és felemelkedésekről. S mert most is példabeszédet mondott, hát maradt a Biblia közelében. A jól ismert történet a drámában azzal kezdő­dik, hogy Ahasvér, a zsidó egyházfő gyűlöletes indulattal próbálja rábírni Pilátust, Róma júdeai helytartóját és bíráját, hogy ítélje halálra Jézust. Pilátus vonakodik, valami komoly vádat vagy indo­kot követel, de a zsidó papság nem tud semmi felhozni ellene. Longin, a helytartó leghűsége­sebb katonája így foglalja össze a jeruzsálemi helyzetet: A nagy zsidótanács egy nagy férfiút Hozott, mint népámítót és csalót. Most fennakadt, és legfőbb gondja az, hogy ellene felhozni várj’ ki tud Valamit, s nincs senki sem! Uram, Jaj, tégy igazságot, ha tudsz, közöttük. Közben Lívia, Pilátus felesége rémálmairól számol be férjének, és arra kéri, maradjon ki a zsidók vitájából, nem szül az jó vért, ha ő mondja ki a halálos ítéletet. Pilátus azonban - bár igyek­szik magától elhárítani a felelősséget - helytar­tói hatalmából eredően a nép elé viszi a döntést: Jézust, vagy Barabást részesítse kegyelembe? A nép dönt, s erről a döntésről a plébánosnak bizony nincs jó véleménye. Longin a katona szájába adja e megrendítő mondatokat: Rég tudom én azt, mi az a népkegy. Kaméleon, mely váltogatja színét. Kolomposok után ide-oda megy. Zsebére néz csak, veszni hagyja szívét. Nincs egy hete, hogy e nemes elítélt Hozsannaszó és pálmaáradat között vonult Jeruzsálembe, s most, Ki akkor zengve nyíló ágakat Hintett útjára, fát keres keresztnek. A szenvedély az emberről lemos Hiába, minden emberit, nemest! Helyében én majd elbánnék velek, Úgy széttaposnám Medúza fejélt. Megszü­letet hát a meggondolatlan ítélet, Jézust megfeszítették - de valahogy senki sem elégedett. Pilátus felesége, Lívia még aznap meghal, stúdea helytartóját hatalmába keríti a félelem. Amikor azt hallja, hogy a megfeszített Jézus feltámadt, így kiált fel: „Ő boldog én, hogy vére már nem érhet”, de igazán akkor esik kétségbe, amikor a Messiásra halát követelő zsidó főpap, Ahasvér is őt okolja a történtekért: „Hallod Pilátus? Számom szele­tú, / Mely romba dönti fényes házadat, / S téged e törmelék alá temet.” Ekkor Login szinte révületben újra felidézi a kereszthalált. Ő volt az a katona, aki lándzsával átdöfte Jézus testét, most átkot szór a főpap fejére: „Váljék belőle átok-pira­mis, / Legyen a halhatatlan szenvedésben”. A harmadik szín már sivatagi jelenet. Pilátus felesége halálát követően, kegyvesztett császári helytartóként két fiával a pusztában bolyong, s találkozik Loginnal, aki közben keresztény hitre tért. Ő így vigasztalja Pilátust: „De hinnünk kell, hogy csak javunk’ akarják, / Akár szerencse ér, akár a balsors”. Hasztalan, Pilátus elborzadva fiai kínszenvedése láttán a kardjába dől. Holtteste felett hű szolgája mond fohászt: Uram, ítélj nagy irgalomd szerint Méltatlan szolgád bízva föltekint, Es fut a könny le hosszan arczomon, Uram remélek és imádkozom! Világörökségi A nyomtatott és az elektronikus sajtóban időről időre találkozhatunk a világörökségi mellék­névvel. A világörökségi kincsek általában egy adott ország legszebb, legérdekesebb látnivalói közé tartoznak.­­ A különböző világörökségi helyszínek városunkat egyre vonzóbbá tehetik a turisták számára.­­ A varázslatos Dubrovnik óriási kultúrtörténeti jelentőségét felismerve az UNESCO a teljes óvárost különleges világörökségi védelem alá helyezte. - Nagyszabású terv készül a pécsi világörökségi terület fejlesztésére. Különösen a lista főnév mellett jelenik meg leginkább ez a melléknév. A világörökségi listára nevezett emlékanyag olyan eszmékhez kötődik, amelyek történelmi jelentősége kiemelkedően fontos.­­ Legalább 2008 közepéig kell várni arra, hogy újabb helyszínnel bővüljön az UNESCO világörökségi listáján szereplő magyar értékek sora. Olykor összetett jelzős szerkezetnek a része a világörökségi melléknév: Hollókő különlege­sen védett, az UNESCO által adományozott kulturális, valamint a természeti világörökségi cím birtokosa. Nemcsak a világörökségi melléknév számít viszonylag újabb keletűnek, hanem alapszava, a világörökség főnév is. A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság (World Heritage Committee) az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. Az 1972- ben körvonalazott program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, valamint nyilvántartásba vételük. Magyarország egyébként viszonylag későn, 2003-ban ratifikálta a Világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezményt. A Világörökség címet először 1978-ban osztották ki, ekkor 12 helyszín kapta meg a kitüntető címet. Magyar helyszín először 1987-ben került a listára, Hollókő ófalu és táji környezete, valamint a budapesti a Duna­­part látképe és a Budai Várnegyed révén. Azóta már tucatnyi újabb magyarországi helyszínt ismertek el világörökségi értéknek. SZOFIGYELŐ MOLNÁR CSÍKOS LÁSZLÓ

Next