Magyar Szó, 2008. július (65. évfolyam, 149-175. szám)

2008-07-24 / 169. szám

8 TISZAVIDÉK tisza@magy­arszo.com RÖVIDEN ■ TISZA Hűl a vize A hétvége óta a 30 Celsius­­fokos melegekről 13-14 fokra esett a hőmérséklet. Ezt a Tisza vizén is megérezni, folyamatosan hűl, naponta majdnem egy Celsius-fokot veszít hőmérsékletéből. Zentánál pl. vasárnap még 25 Celsius-fokos volt, tegnap pedig már csak 23 fokot mértek. A fürdőzésre még mindig kiváló a víz hőmérséklete, de a hideg levegő miatt aligha akad valaki, aki megmártózik benne. (hhá) Busz a Tanyaszínház előadására Augusztus 3-án Felsőhegyen lép fel a Tanyaszínház. Az este kilenc órakor kezdődő előadásra buszt szerveznek Zentáról. Az érdeklődők a Zentai Művelődési Házban munkanapokon 8-14 óráig igényelhetnek ingyenes jegyeket. A busz este nyolc órakor a városháza előtti parkolóból indul. A társulat Joseph Stein: Hegedűs a házte­tőn című zenés-táncos darabját adja elő. Rendező: Puskás Zoltán, (hho) ■ CSÓKA Nyári Színjátszó Napok A Csókán hétfő óta zajló VII. Nyári Színjátszó Napokon ma este hét órakor a helybeli Móra Ferenc Művelődési Egyesület önálló műsor­ral lép fel. Este kilenctől a celldömöl­­ki színjátszók bemutatják a Közép­kori vásári komédiák című előadást. Holnap, pénteken, este nyolctól a Thália színtársulat és a Szent Száva Művelődési Egyesület tagjainak előadásában az érdeklődők részletet láthatnak a Kostana című irodalmi műből. 21 órától a zombori Berta Ferenc Zsebszínház Végre egy nő című vígjátékát mutatják be három felvonásban, 22.30 órakor pedig a verbászi színházi csoport előadásában A négyen éjfélkor című vígjátékot láthatják az érdeklődők. ZENTA Tele van a város... De nem akácfavirággal és annak édes illatával, hanem mocskolódó nyomtatványokkal. Szinte mindenki tudja, hogy ezeket a nyomtatványo­kat egy olyan ember készíti, illetve készítteti, aki üldözési mániában szenved. Még a Royal bejáratánál lévő két nagy sakkfigurát is telera­gasztotta szövegével, hadd lássák a külföldiek (14 európai állam sakk-képviselője van jelen ezekben a napokban városunkban), hogy milyen tolvaj, lopó, bűnöző Szeles Ambrus sportfelelős, és azt is, miért fenyegeti halállal az illető többek között a Vatai családot. A rendőr­ség és az ügyészség ugyanarra az álláspontra helyezkedett: még nem történik államellenes izgatás, addig ők tehetetlenek ebben a kérdés­ben. Sajnos kiderült, hogy ezeknek a nyomtatványoknak a sokszorosítása a városháza nyomdájában készült. Reméljük, hogy a helyi közigazgatás vezetői mától kezdve nem engedé­lyezik, hogy ezek a mocskolódások a községháza nyomdáján keresztül kerüljenek nyilvánosságra. Már csak egy kérdésünk maradt: Gyura polgártárs meddig akarja folytatni ezt a nemtelen cselekedetét, és lesz e olyan, aki felhívja figyelmét arra is, milyen rossz fényben tünteti fel a várost a sok-sok külföldi és a nyári játékokra érkező fiatal előtt? ______ ■() | Atatfic Elhalnak a rendezvények és az egyesület? Miért Tornyoson tartották az idei Zenta községi avatóünnepséget?­­ Felsőhegyen inog a szék a többi nagy hagyományápoló rendezvény és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alatt is Az idei felsőhegyi birkanyíróverseny szervezésben és színvonalban kétségkívül elmaradt a korábbiaktól; az aratóünnepséget Tornyoson rendezték meg, pedig két évtizeden keresztül rendszeresen Felsőhegyen tartották; még nem lehet tudni, hogy mi lesz az őszi kukoricanappal. Korábban mindhárom rendezvényt a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezte meg, majd a községi turisztikai szervezet is bekapcsolódott. Szinte mindig több ezer érdeklődő kísérte a rendezvényeket, esetleg a legfiatalabbat. A múlt évi Kárpát-medencei Aratóünnepség több szempontból is kivételesnek mondható: minden rekord megdöntésére törekedve 103 aratócsapat versenyezett, mintegy 150 csapat főzött, a három napig tartott prog­ramoknak pedig megközelítőleg tízezer résztvevője, versenyzője és nézője-szurkolója volt. Ilyen előzmények után igazán szembeötlő a leépülés. Állítólag a tornyosiak meg is lepődtek, hogy hozzájuk került a rendezvény - érthetően sokkal kisebb érdeklődés mellett, mint korábban Felsőhegyen. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület megalapítása - 1988 óta működik, és két évvel később jegyezték be - Ősz Szabó Imre nevéhez fűződik, s azóta ő az elnöke. Majdnem fél éve már, hogy az egyesület aktivistáinak összejövetelén megköszönte a munkát, amit sokan úgy értelmeztek, hogy lemondott tisztségéről. Állítólag csak a szándékát jelezte, de vállalta, hogy az év végéig marad. Mindenesetre a szakosztályok, együttesek sem úgy működnek, mint régen, vagy gyakorlatilag megszűn­tek, tehát nem csupán a tömegrendezvényekről van szó. Felsőhegy mégis ezek által építette ki kapcsolatait számos külföldi, elsősorban magyarországi településsel. A szemmel látható leépülés, a bizonytalanság, a visszás helyzet nem sok jóval kecsegtet, ezért fordultam az elnökhöz magyarázatért. Ősz Szabó Imre elmondta, hogy több oka is van a visszaesésnek. Az egyik a tavalyi aratóünnepséggel kapcsolatos, amelynek költségei megközelítették a kétmillió dinárt. Ebből jelentős értékű terméket aján­dékoztak a védnökök, a tartományi kormány pedig félmillió dinárral támogatta a rendezvényt. A megkésett átutalás komoly gondot okozott, de még nagyobbat az, hogy a zentai önkormányzat az ígért száztíz­ezer dinárból csak ötvenezret fizetett ki. A Severtransnak adósak ezzel a pénzzel (most már a kamattal is). Az ígéret megvan, hogy a községi központból megkapják az összeget, a szállítóvállalat várt is tavaszig, majd bíró­ságra került az ügy. Az elnöknek az sem tetszik, hogy az aratóünnepség már-már rendszeresen pártpropagandává vált, vagy­is ilyen célra is felhasználták. Megjegyezzük, hogy ez nyilván a támogatásokkal is kapcsolatban áll. A harmadik gond, hogy az elnök szerint a helyi közösség vezetőségétől (bár ő is tagja a tanácsnak) és elnökétől még erkölcsi támogatást sem kapnak. Pedig igyekeztek valamilyen értéket is hagyni a rendezvények Vajon lesz-e őszre kukoricamévás után. Még a háborús években kezdték a parkrendezést, magyarországi pályázati pénzből tatarozták a művelődé­si otthont (most elégedetlenek a használati szabályaival), felépítették a szabadtéri színpadot, s mindezek után az egyesület megszűnése fenyeget. Amikor azt kérdeztem, hogy marad-e Ősz Szabó Imre az elnök, azt a választ kaptam, hogy az tarthatja vissza, ha úgy látja, hogy az egész egyesület léte forog kockán. A művelődési egyesületben Ősz Szabó Ferenc a sakk-klubot irányítja, és elsősorban neki köszönhető a­­­birkanyíróverseny létrejötte, emellett csapatával itthon és Magyarországon mintegy negyven aratóversenyt - volt olyan év, amikor hétből hatot - nyert meg. Az idén az ő búzatábláján kaszáltak a tornyosi verseny részvevői. Persze másban is segített, javarészt ő szervezte a csapatokat. A következőket mondta: - Könnyen megtörténhetett volna, ha nem hagyom meg a parcellát, elmarad az idei aratóverseny. Nem szerettem volna, ha megszűnik. A szervezés elfogad­ható volt, de az a véleményem, hogy kissé idegennek érezték az aratóünnepséget a tornyosiak és a zentai társszervezők is. A lelkesedés hiányát tapasztaltam, mert a rendezvénnyel hetekig együtt kell élni, hogy igazán sikeres legyen. Abban biztos vagyok, hogy teljes bukást jelentene, ha minden évben másik faluban tartanák az aratóünnepséget, egyértelmű, hogy vissza kell hozni Felsőhegyre, ha meg akarjuk tartani. Természetesen nem a tavalyi szinten, hanem kevesebb csapattal - a korábbi években is a Duzijanca után ez volt a legna­gyobb aratóünnepség Vajdaságban. Az érdeklődésben Zenta közelsége is szerepet játszhat, meg a húsz év alatt kiépített itthoni és külföldi kapcsolatok és megszerzett tapasztalatok. Valóban rendszeresen falba ütközünk. Akkor még könnyebb volt támogatókat szerezni, amikor nem magánosították a vállalatokat, de talán rájönnek vagy megértik a helyi és a zentai vezetők is, hogy segítségük nélkül nem lehet fönntartani a nagy hagyományápoló megmozdulásokat. ■ fi a kukoricanapot kevesebben. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------­ÚJÉ­­T Horváth Ágnes Auschwitzi jegyzőkönyv Mivé lett az ember a több ezer éves civilizációs folyamatban? - Dr. Haraszti Györgynek, a budapesti Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem tanárának gondolatai A zentai Városi Múzeumban mutatták be a közelmúltban azt a könyvet, amely a két ausch­witzi szökevény beszámolóját tárja a nyilvánosság elé. Walter Rosenberg és Alfred Wetzler beszámolója alapján 1944. április 25-én és 26-án jegyzőkönyvet vettek fel Zsolnán. Ebben részletesen leírják az események krónikáját, a birkenaui tábor felépítését, irányítási rendsze­rét, a gázkamrákban zajló tömeggyilkosságokat, az áldozatok számát és származási helyét. A szökevények célja az, hogy tájékoztassák a világot a tényekről. A könyv szerzője, dr. Haraszti György budapesti egyetemi tanár tanulmánya vezeti be a doku­mentumgyűjteményt. • Említette, hogy a jegyzőkönyv nem töltötte be azt a szerepet, amit annak idején szántak neki. Most mi a feladata ennek a könyvnek? - Azt gondolom az, hogy a kiállítással együtt, iletve az Auschwitz-albummal együtt felkeltse a jó szándékú embe­rek figyelmét. Ahogy haladunk az idővel, egyre jobban erősödik a holokauszt tagadása. A tanúk elmennek lassan. Akik akkor éltek, akik túlélték ezt a szörnyűséget, ma már a nyolcvanas éveikben járnak. Belátható időn belül csak az emlékük marad meg. Ha egy ilyen könyv - amely olyan értelemben objektív, hogy a bennük levő tényanyag megfogható - először kerül a kezébe valakinek, akkor hajlamos lesz ennek az igazságát elismerni. Ezért ezeket az alapdokumentumokat időről időre a felnövekvő új generációk tudomására kell hozni. • Mi volt az oka annak, hogy a jegyzőkönyvet még Izrael államban sem fogadták el teljesen? - Nagyon kevés ország dolgozta fel a II. világhá­borúnak, és azon belül a holokausztnak az emlékét. Németországban az egyéni és a kollektív felelősség megemésztése lényegében megtörtént. Itt ahol mi élünk, Kelet-Közép-Európában, nem történt meg. Ennek több oka van. Részint a térség kisállami jellege, a rendkívül szerencsétlen történelmi múltja, és nem utolsósorban a szocializmus hatvan éve, amely ezeket a kérdéseket a padló alá söpörte. Itt ezek a kérdések keserű szájízt váltanak ki. A nem zsidók úgy gondolják, hogy épp eleget hallgatták a zsidók szenvedését, de ők is szenvedtek. Ez mind igaz, de a két fájdalomnak nem kioltani, hanem erősíteni kellene. Nemrég volt a kiseb­bik lányom esküvője. Nagy fájdalommal töltött el, hogy az én oldalamról nem volt ott senki, a vőlegény részéről kb. százötvenen jelentek meg. Félreértés ne essék! Nem az fájt, hogy ők sokan voltak. Az én rokonságom elpusz­tult. Ezt borzasztóan nehéz elmondani valakinek, mert azt mondja, részvétem. És akkor mit csináljak? * Személyes indíttatása is volt abban, hogy ezek a dokumentumok könyv formájában megjelenjenek. - Ezt a könyvet régebben terveztem,, de valójában csak édesanyám halála után írtam meg. Ő hatvan évvel élte túl a holokausztot, és polgári fogalmak szerint szép kort ért meg. Mindig azt próbáltam elképzelni, hogy mit csináltam én akkor, amikor anyám éppen Auschwitzban éhezett, amikor a frankfurti repülőtér kifutópályáját építette. Elmondok egy nagyon személyes történetet anyám életéből, ami megválaszolhatatlanságával is sok mindenre választ ad. Ő úgy élte túl a tábort, hogy elég hamar munkatáborba került. Frankfurtban a harci repülők kifutópályáját építették. Háromszáz 17 és 25 év közötti nő dolgozott megfosztva nőiségétől: lehetetlen rossz ruhákba, cementes zsákokba öltözve, kopaszra nyírt fejjel, szőrtelenítve. A mellettük levő táborban a fiatal pilótáknak tartottak kiképzést. A 16-20 éves fiatal német fiúkat tulajdonképpen öngyilkos pilótákká képezték ki. Anyám mesélte, hogy munkaszünetben nézhették, ahogy a fiúk röplabdáztak. Bennem ez a kép megmaradt. Egyik oldalon a halálraítélt német fiatalok, a másikon az ugyancsak halálra ítélt kényszermunkás lányok. A rács két oldalán ezek a fiatal fiúk és lányok nézték egymást és szurkoltak egymásnak. ■ GRUIK Ibolya Felkelteni a jó szándékú emberek figyelmét Haraszti György 2008. július 24., csütörtök

Next