Magyar Szó, 2008. október (65. évfolyam, 228-254. szám)

2008-10-27 / 250. szám

10 ÜVEGGOLYÓ kult@magyarszo.com Giccsprodukció Francois Ozon: Angel Angel. írta és rendezte: Francois Ozon. Társforgatókönyv-író: Martin Crimp. Operatőr: Denis Lenoir. Zene: Philippe Rombi. A főbb szerepekben: Romola Garai, Sam Neil, Michael Fassben­­der, Charlotte Rampling, Lucy Russel. Egyes kritikusok az Ed Woodhoz hasonlítják ezt a filmet, és nem is tévednek na­gyot. Francois Ozon új, és egyben első angol nyelvű filmje giccsrobbanás: egy rossz író ízléstelen világából született dráma, amely Angel Deverell, egy falusi fruskából lett írónő életútját jár­ja végig. A történet majdnem banális: a fiatal Angel, aki minden szabadidejét regény­írásra pazarolja, megtalálja a tökéletes kiadót, aki úgy véli, a merőben fiktív, a valóságot még nyomokban sem tartalmazó írások meglelhetik saját közönségüket. Angelből nem csak írónő lesz, hanem bestsellerszerző, igazi nagyágyú a század eleji angol piacon. A név ne tévesszen meg senkit: Angel egyáltalán nem angyal, sőt. Falusi, apa nélküli neveltetése minden jó modort nélkülöző lánnyá tette. Már nagyvilágisága és mindentudása is csak fikció. Amivé válik, a jól öltözött úrinő: álca. De a maszk­nak az a fajtája, amely eggyé válik az arccal. Tudja-e Angel, mi volt és mivé vált? Tudja-e, hogy felelős a körülötte, élők életéért és haláláért? Nem, egész biztosan nem. A mű, mivel teljes egészében Angel életét tárja fel, maga is olyan mint miss Deverell regényei. Giccs. Nem is egyszerűen túlzás, hanem a szép ízléstelen halmo­zása. Csupa szimmetria. Visszatérő motívum az undorítóan színes virágcsokor a nappali asztalán, de beszélhetnénk az egész vidéki ház berendezéséről (sőt, nevéről is: Paradicsom). Angel gardróbját bármelyik páva megirigyelhetné. A film esztétikájának egyetlen ellenpontja Angel szerelmének Esmének világa. Kicsit érthetetlen is, miért van együtt a csupa-fikció hölggyel a csupa-megvetés férfi, aki csak a valóságra kíváncsi. Festményein a szürke a domináns szín, gyárakat örökít meg, üres külvárosi utcákat. Ezek a képek a képben megnyitják a kaput egy más, igazabb világ felé, és Angel minden igyekezetének ellenére, ezek maradnak meg tovább. A film, bár remek koncepcióból született alkotás, mégsem tudok rá minden elő­ítélet nélkül tekinteni. Ozon korábbi filmjeitől sem állt távol a giccs, de ott mindig a társadalomkritika szolgálatában állt (Szappanoperett, vagy akár a 8 nő). Az igazi Ózonnak pedig mindig is azt a minimalista, kis költségvetéssel dolgozó rendezőt tekintettem, aki a Bűnös szerelmesek vagy a Swimming Pool elkövetője. Ez a nagy költ­ségvetésű, sok statisztával dolgozó kosztümös produkció nem az ő világa. Hamis világát csakis az menti, hogy egy hamis világról szól. A szereplőválogatás telitalálat: Romola Garai egyáltalán nem szép. Egyik sze­me kisebb mint a másik. Irritáló, ahogy a magas körök angol akcentusát próbálja utánozni. Kosztümje nem áll természetesen rajta, bár tagadhatatlanul szépen fest meztelenül. Elragadtatott hangvételétől pedig egyenesen falra mászik a néző. íme, az Ozon-mítosz újabb kegyetlen tréfája: a főszereplő, akivel eszem ágában sincs azonosulni. Lucy Russel az Angel mellett titkárnősködő (és belé reménytelenül szerelmes) Nora szerepében kellemes élményt nyújt, míg Sam Neil és Michael Fassbender átlagos teljesítménnyel vesznek részt a produkcióban. Kiemelendő Ozon állandó színésznője, Charlotte Rampling, akinek még mindig vannak új szí­nek az arcán... csak sajnos a szerepe kicsi ahhoz, hogy ez igazán tündökölhessen. Az Ed Woodhoz hasonlítják a filmet, írtam az elején, és joggal: az értékvesztett huszonegyedik század elején mindkét film a rossz, az értéktelen felmagasztalását tűzte ki céljául. Sem Wood, sem Angel Deverell nincsenek tisztában azzal, hogy művészetük szemét. A róluk készült filmek viszont pontosan ezzel a szeméttel meg­töltve találják meg helyüket a világban. a LÉNÁRD Róbert Jelenet a filmből rtatító 2008. október 27., hétfő Az anyanyelv és a mese szerepe Benkei Ildikó és Kóródi Mária voltak az októberi TANOM-továbbképzés vendégelőadói A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete augusztus óta, a mostani tanév folyamán is havonta szervez ta­nácskozással és gyakorlattal társított TANOM-képzést anyanyelvápolók, osztálytanítók és tanárok részére. E tanfolyam meghívott előadói vajdasági és magyarországi jeles pedagógusok és más értelmiségiek, akik fő témája a kor­szerű oktatás és nevelés. A Köztársasági Oktatási Minisztérium akkreditálja a hagyományos pedagógus-továbbképzés tananyag-kiegészítő évi programját, amely módszertani útmutató oktatóink részére. ANYANYELVÁPOLÁS Az október 18-i TANOM-szeminá­­rium színhelye is az újvidéki Apáczai Diákotthonban volt. Az első előadó Benkei Ildikó magyarországi tanár és újságíró, a Magyar Rádió és a Vasár­napi Újság munkatársa, a Vasárnapi Alapítvány elnöke ismertette és filmve­títéssel szemléltette az erdélyi magyar szórványban szervezett sikeres anya­­nyelvápolást. A Szentendréről indított Vasárnapi Iskola elnevezésű, több mint hároméves mozgalom célkitűzése: a magyar nép nyelvének, történelmének, hagyományainak, kultúrájának, irodal­mának, művészetének és más szellemi kincseinek a határok nélküli megisme­rése, népszerűsítése és megőrzése. En­nek érdekében békéscsabai, debreceni és más magyarországi pedagógusok 56 fős csoportja önkéntesen és bérmente­sen vállalkozott a magyar szó éltetésére a Székelyföld azon 16 településén, ahol nincs anyanyelvű oktatás (vagy csak 4 osztályos). A lelkes oktatók szeptember­től június végéig, szombaton és vasár­nap vannak a terepen. Tanítványaik a 20 főnyi anyanyelvápoló csoportok tag­jai: óvodások, általános- és középiskolás tanulók, valamint egyetemi hallgatók. Mindannyian díjmentes, (tananyag­pótló) elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek tudásszintjükhöz mérten. Önkormányzatok, magánvállalkozók és mások fedezik a kiadásokat. A gyere­kek, diákok főképpen a kézműves fog­lalkozásokat kedvelik, mert alkotómun­kát végezve, oktatóik körében lehetőség adódik beszélgetésre, illetve a helyes nyelvhasználatra. Ide kapcsolódó vagy külön foglalkozások: anyanyelvi (írás­olvasással), irodalmi, bibliai, honisme­reti, ének-zene, néptánc stb. A növen­dékek különféle műsorokat mutatnak be kultúrotthonban, árvaházban és másutt. Népszerűek a számukra szerve­zett tanulmányi kirándulások és a szó­rakoztatva ismeretanyagot nyújtó nyári táborok. A Vasárnapi Iskola tanulói úgymond családtagok lettek. Fejlesztik anyanyelvüket, egyéniségüket, szemé­lyes és baráti kapcsolataikat, miközben tudatosítják identitásukat. Oktatóiknak tisztelettel és szeretettel adóznak, velük magyarországi diákokhoz utaznak. A MESÉK BÖLCSESSÉGE A szervezők más határon túli ma­gyarlakta vidékeken is szeretnék al­kalmazni az erdélyi gyakorlatot­ így Vajdaságban is. Benkei Ildikó, a moz­galom fő szervezője október 17-én a bánáti Nezsény falu katolikus hittanter­mében nyújtott betekintést az anyanyel­vi-történelmi ismereteket tartalmazó tevékenységbe. A jeles rendezvényről és eredményekről rendszeresen számot ad a Magyar Rádió és Televízió műsorai­ban. Ő szerkeszti a Magyarnak lenni, magyarnak maradni c. könyvsorozatot. A TANOM-továbbképzés gyakori vendégelőadója a zentai származású Kóródi Mária filozófiatanár, aki több éve gyógypedagógusként dolgozik Né­metországban." Ezúttal Miért van szük­ségünk a mesék bölcsességre? címmel érte­kezett. Bevezetőjében elmondta, hogy szeptember 30-a a magyar népmese napja, s ez tanúsítja e népköltészeti al­kotás jelentőségét. Az előadó felhívta a figyelmet a me­sék képi gazdagságára, amely pozitívan hat a gyermek lelki és képzeletvilágára. Szólt a korábbi századok mesék ihlette festményeiről, képeiről. Megállapította, hogy modern világunkban háttérbe szorul a mese képélménye, nemes üze­nete. Az elektromos médiaközegben a gyermek CD-n néz mesefilmeket, ame­lyek nem teremtik meg a mesék hangu­latát, és inkább erőszakra buzdítanak. A kor embere a mese belső igazsága, szellemi tartalma és háttere ismerete által tud hiteles érzülettel mesét mon­dani. A vendégelőadó több mesét elem­zett, így a Piroska és a farkas címűt is, amely feltárja mind a rossz, mind a jó erejét, a győzelem lehetőségét, ez bátorsággal, örömmel és bizalommal tölt el. Kiemelte, hogy általában azon hősök állják ki a próbatételeket, akiket a szeretet és a türelem int a szenvedés elviselésére, mert végül győznie kell a bölcsességnek, a tudásnak. Kifejtette gondolatait a mese cselekményének hatásáról a későbbi életkorban, taglalta a szörnyűségek kezelését. Ismertette e népköltészeti műfaj szerkezetét, képvi­lágát, motívumait. Megfejtette számos meseszimbólum jelentését. Ezen ismeretek birtokában a peda­gógusok megfelelő mesét választhat­nak bemutatásra, s a gyermek értelmi szintjén utalhatnak a szemben álló felek jellemére és a hatásos szóképek, kifeje­zések varázslatára. a SERÉNYI Ilona A Mail-art reneszánsza Szabó Palócz Attila alkotása is a II. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálén A reneszánsz év al­kalmából e hónapban a miskolci Spanyolnát­ha művészeti folyóirat­­ R­enaissance címmel rendezi meg a II. Nem­zetközi Spanyolnátha Küldemény­mű­vésze­ti Biennálét. Ennek a ren­dezvénynek a helyszíne a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház Galériája. Társrendezők a Magyar Elektrográfiai Társaság, a Debreceni Egyetem Vi­lággazdaság és Nemzet­közi Kapcsolatok Tanszé­ke, a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház. Ugyan­akkor a kiállítás anyaga november második felé­től a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Aula Galériájá­ban lesz látható. A biennálén számos neves magyarországi és nemzetközi művész kül­deményművészeti alko­tásai láthatóak, Szerbiát pedig a zentai szárma­zású, Budapesten élő színművész, irodalmár és újságíró, Szabó Palócz Attila képviseli a kiállításon. A mail-art a postai szolgáltatás valamelyik formáját ve­szi igénybe kapcsolatteremtés és fenntartás, illetve művé­szi üzenetek céljából, miközben a kifejezési eszköztárába rendszerint beleépíti a posta szállítási jeleit is. A nemzetkö­zi mail-art mozgalomban részt venni kezdetben a művészi intézményrendszer bojkottálását is jelentette, hiszen a pos­tai küldemény elvileg független a galériáktól, a művészeti piactól és a közönség elvárásaitól. Így is volt ez mindaddig, míg egyesek el nem kezdtek mail-art kiállításokat, bélyeg- és pecsétművészeti bemutatókat rendezni, és amíg meg nem alakultak az első küldeményművészeti intézmények Ekkor derült ki, hogy a posta eredendő demokratizmusa milyen óriási számú művész részére tette lehetővé az efféle alkotó­­tevékenységet (Keleten és Nyugaton, a művészeti közpon­tokban és a periférián egyaránt), de a nagy nyilvánosság olyan következményeket is maga után vont, amelyek ellené­ben eredetileg a küldeményművészet kialakult: a művészek postai küldeményei bekerültek a műkereskedelmi hálózat­ba, és különösen a ritka, kis példányszámú művészbélyege­kért ma már a filatelisták és a galériatulajdonosok komoly összegeket fizetnek. a Hzsolt

Next