Magyar Szó, 2009. január (66. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-17 / 12. szám
2009. január 17., 18., szombat-vasárnap Atamsic Télen aratnak Erzsébetlak sorsa összefonódott a náddal A környezetkímélő szigetelőanyag iránti keresletet nem befolyásolja a világgazdasági válság Erzsébetlakhoz (Belo Blato) a természet nem volt bőkezű, ugyanis a Nagybecskerektől húsz kilométerre fekvő falu 1600 hektárnyi határából alig hatszáz a megművelhető, de az is a legrosszabbak közé van sorolva, mert hol a magas vízállás, hol a szárazság veszélyezteti. A mezőgazdaság mellett maradt a halászat és a nádvágás. E két idénymunkán kívül egyéb munkalehetőség nincs. Egyik sem könnyű. Az itt élők mindig keményen megdolgoztak a túlélésért. Ahogy Milan Nedeljkov iskolaigazgató mondja, sem a nemzeti sokszínűség, sem a szegénység sem osztotta meg ezt a másfél ezer lakosú települést. Anekdotaként meséli, hogy amikor a minisztériumból érdeklődtek nála, miképpen oldotta meg a diákok biztonságát egy ilyen többnemzetiségű környezetben, a békesség őrzőiként lefényképezte az iskolakerítésen ülő pulykákat. A falu legnagyobb gazdagsága pedig az, hogy benne hét nyelven beszélnek: szlovákul, magyarul, bolgárul, szerbül, roma nyelven, németül és ezek keverékén, amit itt „erzsébetlakinak" mondanak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mindenki ismeri szomszédja nyelvét. Az is dicséretes, hogy a lakosság száma az elmúlt években nem csökkent. Talán azért, mert tavasszal ide tér vissza a legtöbb gólyapár. Vagy mert itt van a közelben a festői szépségű Császár-tó is, a vízimadarak egyik legnagyobb vajdasági fészkelőhelye. Ki tudja? A falut délnyugat felől a Béga övezi, nyugati irányból a Tisza, a többi részét pedig az écskai halastavak határolják be. A 74 méter tengerszint feletti magasságával valójában egy sziget a Pannon-tengerben. Kuriózum, hogy az utóbbi árvizek idején a Tisza vizének a szintje öt méterrel magasabb volt a falunál. Nem csoda, hogy a vizek ölelésében az itt élők sorsa szinte összenőtt a náddal, melynek „aratása” decembertől március végéig, az új növényzet hajtásának a kezdetéig tart. Azt mondják, hogy a legjobb befagyott talajon vágni. De a mostani erős hideg, elsősorban a A nádat évszázadokon keresztül kézzel vágták, a gépek ma sem szorították ki a gyalászkát zúzmára és a jeges eső hátráltatja a munkát. Az idei termés pedig jónak ígérkezik, mondja Mirko Goda, a Jugotrska nádfeldolgozó üzem tulajdonosa. A nád beérését ugyanis segítette a hosszan tartó meleg és a Száraz ősz. A kivitele a hetvenes években indult, és szebb időkben Erzsébetlakról egymillió négyzetméter nádszövetet exportáltak. Ma ennél jóval kevesebbet szállítanak ki, de remélik, hogy a háborús időszakban elvesztett partnerek visszaszerzésével újra elérhetik ezt a szintet, mert a hozzáértők szerint az itteni, magától növő gyomnövény jobb minőségű, mint a nyugati országokban mesterségesen termelt nád. A nádszövet iránti keresletet pedig (legalábbis egyelőre) nem befolyásolja a világgazdasági válság sem. A munka menete, akár csak korábban, most is elsősorban az időjárástól függ. A nádvágás még a kezdeténél tart, és Godáék eddig mintegy háromezer kévét vettek át a tervezett 15 ezerből, amelyekből majd ez év augusztusáig 100 ezer négyzetméternyi nádszövetet készítenek. A nádat évszázadokon keresztül kézzel vágták, a gépek ma sem szorították ki a gyalászkát (a sarló nagyságú, kasza alakú kis szerszámot). Nyilván eltelik még egy idő, mire majd a múzeumba kerül, mert a nád betakarítása (és a feldolgozása) továbbra is elképzelhetetlen kézi munkaerő nélkül. Nem csak azért, mert kevés nádvágógép van, hanem mert a gépek többsége egyedi példány, és legtöbbjüket csak egy meghatározott terepen lehet használni. Az ember viszont mindenütt képes dolgozni. Tehát a napszámosok nem maradnak munka nélkül. A faluban egykor hetvenen is vágták a nádat, számuk ma ötven körül van. Egyesek napszámosok, másoknak van egy kis földje, és télen mellékkeresetért vágják a nádat. Egy tapasztalt nádvágó naponta 35- 40 darab 105 cmes átmérőjű kévét képes levágni. Egy kéve ára a tereptől és a nád sűrűségétől függ. Jelenleg 40 dinárt fizetnek érte. A nádvágó napszáma úgy 1500 dinár körüli, amit öt óra alatt meg lehet keresni. Persze csak az, aki keményen dolgozik, és van kellő tapasztalata. Ilyen a helybeli Speiersz Róbert is, aki kilencéves kora óta - immár harminc éve - vágja a nádat. Mint mondja, úgy kezdte, hogy segített szüleinek házuk nádfedelének rendben tartásában. Tapasztalatának köszönve ma napi ötven kévét is képes levágni és dróttal bekötözni. Munkáját nézve az ember azt hiheti, hogy nem is olyan nehéz munkáról van szó, de ez csak a látszat, mert köztudott, hogy a nádvágás próbára teszi a legszívósabb, tapasztalt napszámosokat is. De nem csak a vágás nehéz. Mint hallottuk, az ingoványos terepen a szállítás sem könnyű, nemegyszer elakadnak a traktorok. A faluban több nádfeldolgozó üzem dolgozik, amelyekben nádszövetet, szigetelésre alkalmas nádlemezt (2-7 cm) és fedőnádat készítenek, de a díszítésre szolgáló nádparaván is kelendő. A termékek legnagyobb részét külföldre (elsősorban Németországba, Hollandiába és más nyugati államba) exportálják, mert ezt a környezetkímélő építőanyagot jobban megbecsülik a határon túl. A hozzáértők szerint a nád nem drágább más szigetelőanyagnál, s nem csak az a lényeges, hogy környezetkímélő, hanem örök életű. Ha például a házunkat náddal fednénk be, akkor az elkövetkező 10-12 évig nem volna rá gondunk. Utána is csak a felső réteget kellene lecserélni, nagyobb része egy évszázadon keresztül megfelelne a rendeltetésének. Ugyanakkor tévhit, hogy az egerek könnyen befészkelődnek a nádba. Az viszont bizonyított, hogy a lakás belsejének náddal való beborításával szinte teljes mértékben semlegesíthető az egészségre káros sugárzás. Már csak ezért is megéri. ■ KECSKÉS István A kivitele a hetvenes években indult, és szebb időkben Erzsébetlakról egymillió négyzetméter nádszövetet exportáltak S Halászlé regény anyám,nyugodjék békében, micsoda halászlét főzött, mintha most kanalaznám, számban érzem a zamatét. Ha esett, ha fújt, hajnali négy órakor kelt. Maradt ideje pontosan addig rotyogtatni, hogy csemege kerüljön az asztalra. Mire hazaérkezett a három - négy irányba szétszóródott rokonság, elfogyaszthatta a gőzölgő reggelit. Gyermekkoromban még sokféle hal úszkált a Tiszában, emberek, ha nem is fényűzően, de tisztességesen megéltek a halászatból. A háziasszonyok megannyi ételt készítettek a halból. Ennyi év távlatából már nem emlékszem minden változatra. Ha hirtelen feltámadna bennem a táltos, halkocsonyát varázsolnék magam elé. Micsoda étel az is! Anyám nemzedéke megfogyatkozott, nincs akit megkérdezzek, városunknak abban a negyedében akkoriban egyáltalán hallottak-e a hűtőszekrényről. Hiányát azzal pótolták, hogy a halkocsonyát, a görögdinnyét, a romlandó ételt leengedték az akkoriban még iható, hűs vizű kutak mélyére, s úgy tárolták. Szegény Papp Gábor, nyugodjék ő is békében - a halandó szaporodó éveivel mind több értékes embert gyászol, s azt tapasztalja, hogy egyre magányosabb ,kölyökújságíró koromban már szerkesztő volt, a vidéki tudósításokat gyomlálgatta. Élőújságok közkedvelt szereplője, mert a közlésre alkalmatlan mondatokból olvasott fel. Hahotázott a hallgatóság, amikor idézett abból a kétértelműen megfogalmazott szövegből, hogy a helybeliek jelentkezzenek a szövetkezet illetékesénél, ha le akarják vágatni heréjüket. HÉTVÉGE 19 Ha hirtelen feltámadna bennem a táltos, halkocsonyát varázsolnék magam elé. Micsoda étel az is! Gabi bátyám kifinomult nyelvérzékével vetélkedett szakácsművészete, s úgy őrzi emlékezetem, mint a bográcsos ételek, a halászlé készítésének mesterét. Akkoriban már kora miatt nem mászhatott fel az égig érő fák hegyébe, hogy lefűrészelje az elszáradt, beteg ágakat, nem dönthette ki a kiöregedett fákat. Ha nem tűnik szerénytelenségnek, eldicsekedhetek azzal, hogy élveztem bizalmát, olyannyira, hogy rám bízta e felelősségteljes feladat elvégzését. Akkoriban fürge lábbal, rugalmas izmokkal könnyű testedzésnek számított e munka. Mire befejeztem, elkészült kedvenc ételem, a halászlé is. Dehogy panaszkodom, van mindenkinek elég gondja, majd éppen az enyémmel terhelné meg magát. Engedtessék meg azonban, hogy nyilvánosan azon morfondírozzak, hová tűntek azok a fürge lábak, amelyekkel létra nélkül villámgyorsan felmásztam a legmagasabb fa tetejére is, könnyedén megtettem a telkem felé kanyargó, számos meredek emelkedője miatt egyhangúnak nem nevezhető utat. Egy bekezdésnyi elmélkedés után visszakanyarodva az eredeti témához, miért emlegeti az anyakönyvbe a német nyelv szabályai szerint bejegyzett Halász nevű egyén régen fogyasztott halászlevek ízét? Kérem, ahogyan Habsburg Ottó kezdené, családomban senki sem kedveli ezt az ínyencséget, ezért örömmel fogadtam egy megtermett fiatalember közlését, hogy összefogott haverjaival, készételeket, halászlét is gyártanak. Örömmel fogadtam egy megtermett fiatalember közlését, hogy összefogott haverjaival, készételeket, halászlét is gyártanak Mit mondjak? Jutányos áron megvettem több konzervet is, néhányat el is fogyasztottam. Nem rossz ízű. Hangzatos nevű éttermekben felszolgáltak már silányabb minőségűt is. Elmés, ötletes magánkezdeményezés. Tiszta szívvel csak akkor tudnék örvendezni, ha a színek gazdag árnyalatait tükröző címkén feltüntették volna a termék összetételét, gyártóját, s azt is, ki ügyel arra, hogy nem tartalmaz az egészségre ártalmas anyagot. Ki mástól, mint önmagamtól kérdezem, fordulhattam-e bárkihez is, amikor nem is egyszer, nem is kétszer romlott, vagy fogyasztásra alkalmatlan élelmet vásároltam? Zűrzavaros időszakban megtollasodottakról mondják, ha este lefekszenek, nem tudhatják, hogy reggel bárói címet adományoznak-e nekik, vagy felakasztják őket. Miért kételkednek abban, hogy a fiúk is majd egyszer törvényesítik vállalkozásukat, bővítik üzleti tevékenységüket, még adót is fizetnek. Az emberek térdet hajtanak előttük, mert ennyi megilleti a sikerembereket. Akkor már senki sem firtatja majd, hogyan is kezdték, honnan szereztek tőkét. Azt sem zárom ki, hogy a családi legenda úgy tartja majd számon, hogy a nagytata egy tál halászlével kezdte, s birodalmat teremtett. ■ FISCHER Jenő