Magyar Szó, 2009. február (66. évfolyam, 25-48. szám)

2009-02-14 / 36. szám

22 KILATO kilato@magyarszo .com Jllatfió 2009. február 14., 15., szombat-vasárnap FEKETE J. JÓZSEF „A megfelelni nem tudás rettenetes börtöne” drMáriás „szociohorror”-trilógiája E­lkezdtem visszafelé olvasni Máriás Béla­­ drMáriás köny­veit, hátha rálelek arra a forrásra, amiből lipóti című regé­nyének letisztult prózája és meggyőző narrációja ered, ami nyomán az olvasó annak ellenére, hogy tudja, abszurdummal áll szemben, mindvégig biztos benne, hogy voltaképpen a valósággal szembesíti az író. Aki túloz ugyan, sarkítja a történéseket, de a fantáziája teszi elmondhatóvá a történetet, vagyis nem azért talál ki történetet, hogy elmondhassa, hanem azt találja ki, hogy miként mondhasson el olyan történeteket, amelyekkel mindennapjaink során találkozunk, de nem figyelünk fel azok mögöttes tartalma­ira. Vagy éppen nem akarjuk észrevenni a bennünket bilincsbe verő mindennapi horrort. Először rossz helyre nyúltam. Az 1999-es szép a puszta2 című grafikai és irodalmi gyűjte­mény szövegeiben és rajzaiban is egy korábbi dreáriást mutat fel. Az utóbbi években készült „közéleti” képzőművészeti alkotásaival szemben, amelyekkel a bulvár-agymosás által kialakított ízlés- és értékficamra, a kollektív szociális-szelle­mi leépülésre reagál, itt még arc nélküli figurák jelennek meg rajzain, kalapok, zakók, székek, asztalok, antropomorfizálódásuk evolúciója során elvetélt tárgylények, a rémület karak­teres projekciói, amelyekről Szombathy Bálint kimerítően értekezik drMáriás-monográfiájá­­ban 1 2 3 4. A kötet persze csak a keresés szempont­jából bizonyult „rossz helynek”, a versek és prózaszövegek a rajzokhoz hasonlóan már itt is magukon viselik a szerző abszurd világlátá­sának kivetülését, de ezen túlmenően egyéb kvalitásaikkal szólítják meg az olvasót. A kötet hátsó borítóján Parti Nagy Lajos szellemes aján­lásában ezek nyomán nevezi drMáriást „dada­­petőfi”-nek, „gesztusművész”-nek, aki „eléggé társtalan dolgot művel”, például „versszénnel satíroz”, „nonszensz versarcrajzok” kerülnek ki keze alól, az így létrehozott, szántos ,„boldog szomorú dalt” egybefogó „szcénakazal” pedig a „szénszószabadság” lobogóhordozójának műve. „Rendes alanyi költészet ez” - teszi hozzá Parti Nagy. S az abszurdot nonszenszbe transzpo­náló látásmód mellett az elbeszélői készség se hagyható figyelmen kívül - fűzhetjük tovább a gondolatot. És azt is hozzátehetjük, hogy a szövegekből és rajzokból megsejtjük a szerző rettegéseit, amelyek a későbbiekben emberi sorsokat elbeszélő műveiben képződnek meg. A nyomozás tekintetében a szép a puszta kötettel szemben teli­találatnak bizonyult a lipótot egy évvel megelőző, ugyancsak a Nórán Kiadónál megjelentetett, egy halott naplója­ című regény felütése. Szemléleti, tartalmi és stiláris szempontból is ikerműnek lehet őket tekinteni. A lipót egy elmegyógyintézet lakóinak sínylő­­dését, pozíciószerzési harcát, bukását és felemelkedését járja körül abszurd történések díszletei között. Az egy halott naplója pedig a mennyországba kalauzolja az olvasót, és a felvonultatott szereplők motivációja nem sokban különbözik az elmebetegekétől. Ponto­sabban semmiben. A regény címe ugyan naplót ígér, de a regény a napló formai jegyei közül semmit se használ fel, folyamatos, első személyű, az időben folytonosan előre haladó elbeszélés, ami beszámol a törté­nésekről és a beszélő álmairól, narrációjának tárgyilagossága és az elbeszélőnek a történet befejeződése fölötti meglepetése inkább azt a hatást kelti, mintha a főhős a memorizálás szándékával napról napra részletesen felidézné az aznapi eseményeket, így valamiféle belső naplóként funkcionál az elbeszélés. A történet szerint a nyomtatványboltban dolgozó elbeszélő egyik reggelre meghal - amin nem lepődik meg különösebben -, majd a város többi halottjával buszra száll, és hosszú utazás után a mennyországba jut. Itt aztán a meglepetések sora várja. A menny­ország voltaképpen egy roppant áruházlánc, az újonnan érkezett halottak szörnyű büntetések fenyegetése mellett rabszolgaként dolgoznak, hogy kielégítsék a fogyasztói berendezésű társadalom igényeit, vagyis a vásárlókra rásózzanak minden szemetet, a cégve­zetésnek pedig biztosítsák a lehető legnagyobb profitot. A játéksza­bályok elfogadása mellett haladni lehet a szamárlétrán, de a jobb körülmények csak gyorsabban pörgetik a mókuskereket, kiszállni nem lehet belőle. Vagyis hősünknek (majdnem) sikerül. Annyira vágyódik családja és földi élete után, hogy amikor a mennyország áruházlánc vezérigazgatójává lesz, hatalmas pusztítást és káoszt idéz elő, megszerzi az isten, a sátán és az ősanya jóváhagyását és visszatér a Földre. De győzelme csalóka: istennek csak a „reset” gombot kell megnyomnia számítógépén és nyomban helyreáll a birodalom rendje, hősünknek pedig már első földi hajnalán rá kell jönnie, hogy az égiek nem engedték el. A mennyről kialakított kép nyomán egy emberöltővel ezelőtt még vallásgyalázás vádjával perbe fogták volna a szerzőt. Csak­hogy ennek a regénynek semmi köze a valláshoz. Igaz, hogy a pokol képét vetíti a mennyországra, Dante poklához hasonlóan itt is ikonikus helyek jelölik a bűnök tanyáit, ahol a kényeztetés, a jólét, a boldogság helyére a kínzás, a megaláztatás és a szenve­dés lép, ahol isten egy kielégítetlen játékigényű vénember, sátán - mert ő is a mennyekben lakozik - kielégítetlen munkamániás adminisztrátor, az ősanya pedig egy kielégítetlen nemi vágyú behemót nőstény, de mindez nem a mennyország világa. Még csak nem is annak az állításnak az apológiája, hogy a mennyország és a pokol voltaképpen olyan, amilyennek elképzeljük és amilyenné mi magunk tesszük, hanem a mindennapjaink leképzése. A multi­nacionális vállalatok által diktált kereskedelem alapú világ, ami a fogyasztást a még több fogyasztás lehetőségébe vetett reménnyel jutalmazza, ahol az előbbre jutás alapfeltétele a gátlástalanság és a cég iránti lojalitás. Rémregény, aminek mi magunk vagyunk a szereplői, de nem drMáriás írt bele bennünket ebbe a regény­be, csak megmutatta nekünk, voltaképpen mekkora horrorba is csöppentünk. A földi félelmekből és reményekből ácsolt mennyei javítóintézet, a lélekláger, a mennyei áruházlánc lényege szerint a remény illúziója által gerjesztett reménytelenség otthona, ahol még a halálban történő megbékélés reményét is eltörölte a reali­tás: „Itt senkit semmi sem érdekelt, csak az állandó ésszerűségver­seny, a büntetéshegyek és a feladattengerek. A félelem mindent kitöltő hatalma, melyben az értelem maradt utolsó börtönőrnek egyetlen feladattal, hogy fenyegetésével újabb és újabb reményt keltsen a legreménytelenebb helyzetet is viszonylagos jóként állít­va be, hogy félelmében a sok halott tovább reménykedjen, s egy pillanatra se tűnjön véglegesnek a kilátástalanság, ne tudjanak teljesen, a legvégső mélységig elkeseredni, hogy még a legbutább hazugságban is tovább reménykedve, pillanatnyi halálukban nem látva kiutat, egy jobb halálban reménykedjenek.” Sodró erejű próza, ami nem csak világképében tükröződik a következő, az elmekórház falai közé képzelt történetben, hanem az abszurd történések mellett egymással rokonítható figurák, egy­­egy emberi alkat, morális lény, lelki típus alaköltései és minden­­napjaink legszörnyűbb rémségei is megjelennek úgy az egy halott naplója mint a lipót magával ragadó elbeszélésében. Végül megtaláltam az átkötést a kép és szöveg fúziója­, vala­mint a regények között: a novellafüzérből épített regényt, a 2004-es Lomtalanításig. Itt már híre-hamva sincs dadapetőfinek, a lelkes szócsavarásnak, ismétlésekkel történő nyomatékosításnak, viszont itt van a higgadt, szinte szófukar elbeszélői nyelv, a szoci­ális érzékenység, mögötte vélhetően az egzisztenciális félelem is, az abszurdba átszédülő realizmus, a közelhajolás az elesettekhez, és az a sajátos látásmód, ami átjárót nyit a valóság és a rémálom között. Hangütésében és témájában is előzménye a rá következő két regénynek. A Lomtalanítás egy százéves ház lakóinak története, azoké, „akik nem szabadulnak a háztól, a háztól, mely önmaga lepusztult kórháza és orvosa, foglya és börtönőre lett megannyi társával az utca képén.” A házban és a történetekben lakozók között ritkább és lazább a kapcsolat, mint a regények szereplői esetében, mindegyik egy sajátosan egyedi horrortörténet közép­pontja, s drMáriás ezeket a történeteket lakásról lakásra járva az­ olasz neorealista filmnyelv modorában tárja fel az olvasó előtt, aki, ha esetleg ugyancsak hátrafelé nyomoz a szerző köteteiben, rájön, a bérház ugyanaz, mint a mennyországi áruházlánc és az elme­kórház, „a megfelelni nem tudás rettenetes börtöne”, „a remény­telenség bugyra”. Vagyis a pokol bugyra, aminek képzete trilógia alakzatába vonja a három regényt. A Lomtalanítás zárójelenetében a lakókat kiköltöztetik a bontásra ítélt épületből, s azok, egyéb megoldás híján beköltöznek a pincébe, ahol viszont már beren­dezkedett egy náluknál is elesettebb pária. A lakók ütlegekkel űzik el a pincefoglalót, a pokol őslakosát, hogy berendezkedhessenek a pincerekeszekben, és nyomorúságos életvitelük folytathatósá­gába vetett rendíthetetlen reményük illúziójába burkolózva azzal vigasztalják magukat, hogy történhetett volna rosszabbul is. drMáriás elbeszéléseiben kevés dolog fordulhatna még rosszabbra, az élet aligha mutathatná még alantasabbnak magát. Dantel vízió lenne-e e trilógia, vagy inkább „szociohorror”­? Szerin­tem a rendszerváltás utáni esztendők reális szociális félelmeinek elemi erejű kivetítése.­­ Nórán Kiadó Kft., Bp. 2007 2 Kalligram-iNteRNeTTo, Pozsony-Budapest, 1999 3 drMáriás képzőművészete, írta és szerkesztette Szombathy Bálint. A38 Kultu­rális Kht. - Magyar Műhely Kiadó, Bp., 2007 4 drMáriás: egy halott naplója, Nórán Kiadó Kft., Bp., 2006 5 a szép a puszta kötet . Konkrét Könyvek Kft., 2004 7 Keresztúri Tibor a Lomtalanítás fülszövegében, drMáriás: Vigyázz, Karcsi SZÓFIGYELŐ ■ MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ Sorozatbetörő Bűnügy hírekben, tudósításokban találkozhatunk a sorozatbetörő főnévvel. Sorozatbetörőt fogtak a békéscsabai rendőrök, a férfit előzetes letartóztatásba helyezték - közölte a rendőrség.­­ Budai kerületekben dolgozó sorozatbetörőt fogtak a XII. kerületi kapi­tányság rendőrei. - Előzetes letartóztatásban a győri sorozatbetörők. - Sorozatbetörőt keresnek a kecskeméti rendőrök. - Az ünnep­lések zaját próbálta kihasználni az új év első órájában egy a rendőrség által már ismert sorozatbetörő. - Kutyái buktatták le a rétsági sorozatbetörőt. - A halasi rendőrök több sorozatbetörő után eredményesen nyomoztak. - Egy sorozatbetörőt 17 év börtönbüntetésre ítéltek Ausztráliában. Az eset sokkolta a közvéleményt. Általában azt a delikvenst minősítik sorozatbetörőnek, aki többször követ el hasonló fajta betörést. Sorozatbetörő bukott le Szege­den. Hét betöréses lopással gyanúsítja a Szegedi Rendőrkapitányság. - Huszadjára állhat bíróság elé az a férfi, aki a gyanú szerint két sportboltot és egy műszaki üzletet fosztott ki az elmúlt hetekben. - Sorozatbetörőt fogtak el a rendőrök egy balkányi kocsmában, a 32 éves gyanúsított december óta tucatnyi lakást rabolt ki Nyíregyházán. - Főként idős embereket kifosztó sorozatbetörőt fogtak el a rendőrök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. - A sorozatbetörő műszaki cikkeket, festményeket lopott, de az utolsó tetthelyen otthagyta az autóját és iratait. Olykor úgy tűnik, hogy a sorozatbetörő „csupán” közönséges betörő vagy éppenséggel tolvaj. Rendőrkézen a sorozatbetörő. Nem volt válogatós az a betörő, akinek nyomába állampolgári bejelentés alapján eredtek a balatonfüredi járőrök. - Sorozatbetö­­rő rendőrkézen. Dorog. Kedden éjszaka tetten értek egy 38 éves kesztölci férfit, miután megpróbált ellopni egy motorkerékpárt. - Sorozatbetörők kerültek rendőrkézre Szabolcs megyében. A négy 19 és 32 év közötti férfi tucatnyi lopást követett el Baktalóránt­­háza környékén. A sorozatbetörő szó valószínűleg a már bejáródott sorozatgyilkos mintájára jött létre (aki hasonló körülmények között követi el tetteit, és az áldozatai is hasonlítnak egymásra). Több évtizede van használatban a sorozatgyártás (valamely ipari terméknek azonos munkafolyamattal, nagy tömegben, sorozatosan való gyártása), a sorozatszám (sorozatban gyártott terméknek, értékpapírnak egye­di számozása), a sorozatvető (olyan több csövű tüzérségi fegyver, amely sorozatokban lövedékeket lő ki), a sorozatlövés (gyorstüzelő fegyverből leadott lövések folyamatos sora) stb.

Next