Magyar Szó, 2009. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2009-08-07 / 182. szám

12 SZABADIDŐ szabadidős@magyars/fut mi MUdUkSló Dinamittal keresik a legendás halálférget Kutatókból és tévésekből álló új-zélandi expedíció indul a Góbi­sivatagba, hogy megtalálják az Allg­­hol Khorkhoi-t, vagy ismertebb nevén a mongol halálférget, ami időtlen idők óta szerepel a helyi legendákban és pletykákban. Mongóliában mindenki ismer valakit, aki látott már olyan embert, aki találkozott már a halál­­féreggel, csak éppen lefényképez­ni nem sikerült még senkinek az állatot. A tudósok nagy része a Loch Ness-i szörnyhöz és a jetihez hasonlóan a kriptozoológia területére sorolja az állatot, de vannak, akik nem zárják ki létezésének lehetőségét. Több expedíció indult már a halálféreg felkutatására, de eddig egy sem járt sikerrel. Az új-zélandiak két hetet töltenek majd a sivatag legkietlenebb vidé­kein, a mongol-kínai határ közelében, ami a Föld legkevésbé feltérképezett helyeinek egyike. A halálféreg létezésében a sivatagban élők szilárdan hisznek, elbeszélésük szerint az állat nagyjából másfél méte­res, vörös színű és ragadozó, a homokból hirtelen a felszínre törve savat köp az áldozatára, ami annyira erős, hogy pillana­tok alatt megöl egy lovat vagy akár tevét. Más források szerint egyes angolna- és rájafajokhoz hasonlóan a féreg áramütés­sel is megbénítja a prédáját, mielőtt savat köpne rá. Az állat­ról először 1926-ban számolt be egy amerikai felfedező és paleontológus, Roy Chapman Andrews, aki egyébként arról is híres, hogy George Lucas a pletykák szerint róla mintázta Indiana Jones karakterét. A féregről az állítólagos szemtanúknak a sivatag más-más részeiről származó beszámolói meglepően egybevágnak - ahogy például a Loch Ness-i szörnyről szólók is. Azonban a világ egyik legkietlenebb területén élő mongoloknak semmi érde­kük nem fűződik ahhoz, hogy hazudja­nak a szörnyről, nem fognak milliónyi turistát vonzani vele a sivatagba, érvel az expedíció egyik szervezője, David Farri­er, aki 5-15 százalék közé becsüli annak esélyét, hogy megtalálják a legendás szörnyet. A kutatók dinamittal próbál­ják előcsalogatni a férget, mert az a legendák szerint a kisebb­­nagyobb földmozgásokra érzékeny, és azok alapján jön fel a felszínre (ebben hason­lít a Dűne-regények homok­férgeire). Hasonló méretű, sőt nagyobb férgek egyébként élnek Ausztráliában és Dél-Amerikában is, de a biológusok szerint nem valószínű, hogy egy ilyen méretű ragadozó meg tudna élni a Góbi­sivatagban. (Index) Mitől repül az indiai lúd a repülőgépek magasságában? Egy ázsiai vonuló madár rendkívüli izomzata, vérellátása és sejtfelépítése révén a világ legmagasabban repülő állata. Amerikai kutatók az indiai lúd vizsgálata során jöttek rá a madár különleges képességének okaira. A madarak téli, indiai szálláshelyükre tartván átrepülnek a Himalája felett. Eközben akár 9000 méteres magasságokat is elérhetnek, egyes példányokat már a Mount Everest felett is láttak. Teljesítményük felér egy maratoni futóéval, aki a repülőgépek repülési magasságában fut. Az indiai lúd Dél- és Közép-Ázsiában honos, gyakran tartják háziállatként is. Korábbi kutatásokból kiderült, hogy a szélsőséges magasságok ritka levegőjéhez gyorsabb légzés­sel tud alkalmazkodni. Most kiderült, hogy egész testfel­építése a Himalája átrepülésére szakosodott - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.ders­­tandard.at). A kanadai Brit-kolumbiai Columbia Egyetem kutatói az indiai ludat alacsonyabb régiók hasonló fajaival vetették össze, mint például az apácalúddal, a rövidcsőrű és a nyári lúddal. Az indiai ludaknak hat-tíz százalékkal több aerob, azaz oxigént felhasználó izomrostjuk van, mint a többiek­nek. Ezeket az izomrostokat pedig még nagyobb számban veszik körül hajszálerek - írták a kutatók a Brit Tudomá­nyos Akadémia Proceedings of the Royal Society Biological Sciences című folyóiratában. Felfedezték ezen kívül, hogy az izomsejtek energiaköz­pontjai, a mitokondriumok közelebb vannak a sejthártyához, és így a hajszálerekhez is. Az oxigént így sokkal hatékonyab­ban tudják átadni a repülőizmoknak, és szélsőséges magas­ságokban is tudnak energiát átalakítani. (InfoRádió) Viktoriánus víziló egy londoni könyvtárban Korábban alig ismert, 19. századi fotókat állítanak ki a British Libra­­ryben: bár az intézménynek közel 350 ezer fénykép van a birtokában, azokat még sosem mutatták be a nagyközönségnek. A könyvtár vizuális anyagaiért felelős John Falconer szerint bár a 19. századi fényképek világklasszis kollekciójá­val rendelkeznek, azok legtöbbjét a nagyközön­ség még sosem láthatta: a helyzeten az október 30- án nyíló kiállítás változ­tathat majd. Falconer szerint az általuk válo­gatott képek a kor prob­lémás kérdéseit mutat­ják be, így a tárlókban a tudományos vívmányok, az iparosodás és a gyarmatosítás korának világa eleve­nedik majd meg. így láthatók lesznek William Henry Fox Talbot kalotípiái (a kalotípia vagy talbotípia egy fotográfiában használt pozitív illetve negatív képrögzítési eljárás megnevezése.) is: a férfi sok növényt, épületet vagy épp tájegysé­get fényképezett végig. A látogatók a képeken a fotózás divatjait is felfe­dezhetik: míg az 1850-es években a tájképek voltak népszerűek, az 1860- as években a hírességek portréi lettek kelendőek. A mindehhez szükséges képek felkutatásakor igazi gyöngyszemek is előkerültek, így Lady Alice Mary Kerr a tudományos kutatás számára alig ismert képeit is előásták, míg egy másik felvételen például Obaysch, az 1852-ben megörökített víziló látható, akit ekkor vittek a londo­ni állatkertbe. A képek a tudomá­nyos élet fejlődését is bemutatják, így vannak olyan fotók, amelyeken Guillaume Duchenne de Boulogne francia neurológus elektromosságot vezeti pácienseibe, hogy lemérje annak hatását. A kiállítás egyben bemutatja, hogy a kor fotográfusai bár nem Robert Cápához hasonlóan szaladtak az első sorokban, gépeikkel mégis ott voltak a Krímben, vagy Indiában, a szipoj­­lázadás ütközeteiben. A Capturing the 19th Century in Photographs tárlat 2009. október 30- ától 2010. március 7-éig lesz látogatha­tó. (The Guardian) Úgy tékozoltuk bolygónk természeti kincseit, a levegőt és a vizet, mintha nem lenne holnap, s így már nem is lesz. Kurt Vonnegut 2009. augusztus 7., péntek „Valami véres árnyék borította be az egész esztendőt” 165 éve született Hja Repin orosz festő, aki félelmében remekműveket festett. Gyermekkora szörnyű nélkülözések közepette telt, szerencséjére fiatalon egy ikonfestő műhelyében dolgozhatott. Igencsak elsajátította a mesterség fortélyait, mert a realista festészet egyik legnagyobb alkotója lett. Bejárta a Volga vidékét, s megfestette a Hajóvontatók a Volgán című képét, amellyel európai hírnévre tett szert. A teherhúzó emberi barmok félelme­tes tömegének keserű sorsát még sohasem láttuk megfestve ilyen döbbenetes erővel. Micsoda hatalmas, Oroszország különböző tájairól való embermozaik ez... - írták, s az általános siker és a hivatalos elismerés eredményeként Repin olaszországi és párizsi tanulmányutat tehetett. Hazatérése után Pétervárott élt, megbecsülésben, de őszintén realista festmé­nyei miatt a cári hatóságok állandó zaklatásai közepette. Folytatta a portréfestést, különösen a Muszorgszkijt és a Tolsztojt ábrázoló arcképei sikerültek, legszebb művei mégis történelmi tablói. Akkurátus, de szenvedélyes művész volt. A II. Sándor cár meggyilkolását követő véres események idején eksztázisba jött. Valami véres árnyék borította be az egész esztendőt - írta -, megszállott­ként dolgoztam, olykor egy-egy pillanatra féltem is. Félelme a Rettegett Iván és fia című képét eredményezte, így nem volt haszontalan, hisz a festmény remekmű, csakúgy mint a Nem várták és a Körmenet a kurszki kormányzó­ságban című képe. Az orosz művészet zsenije a grafika terén is maradandót alkotott, sőt, peda­gógusnak is elsőrangú volt, ő tanította festeni Brodszkijt. (STOP) Éjszaka a Buckingham-palotában Hatvanöt fontba kerül az érdeklődőknek, ha éjszaka szeretnének ellátogatni II. Erzsébet londoni rezidenciájába, a Buckingham-palotába. Az éjféli idegenvezetés két órán át tart, s a látogatóknak egy pohár pezsgő is jár, mégpedig a brit uralkodó által kedvelt fajtából. A látogatás során az érdeklődők beles­hetnek II. Erzsébet magánlakosztályába is, kivételt csupán a háló- és a fürdőszoba képezi. A turisták azonban aligha reménykedhetnek abba, hogy találkoznak az uralkodóval, aki októberig kedvenc vidéki kastélyában, a skóciai Balmoralban tartózkodik. Az éjszakai idegenvezetés bevételeit a királyi ingatlanok felújítására fordítják - e célra a brit uralkodónak 40 millió fontra van sürgősen szüksége. (HírExtra) E másékm mjgdmond Hozzávalók négy főre: 4 karalábé, 5 dkg vaj, 2 evőkanál liszt, 1,2 liter húsleves (kockából), 1 csokor petrezselyem, só, őrölt bors A vajgaluskához: 2 dkg vaj, 1 tojás, 2 púpozott evőkanál liszt A megtisztított karalábét vékony csíkokra vágjuk, enyhén megsózzuk. A vajat nagyobb fazékban megolvasztjuk, beletesszük az előkészített karalábét, addig pirít­juk, amíg a leve elpárolog. Megszórjuk a liszttel, rövid ideig - állandó keverés mellett - még pirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, sózzuk, borsozzuk,­felöntjük a húslevessel. Amikor a leves felforrt, összekeverjük a galuska hozzávalóit. Ezután a vajgalus­kát kávéskanállal beleszaggatjuk a levesbe, és készre főzzük.

Next