Magyar Szó, 2009. szeptember (66. évfolyam, 203-228. szám)
2009-09-12 / 213. szám
2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.com Mm Szó 2009. szeptember 12., 13., szombat-vasárnap RÖVIDEN ■ PÁRIZS Rasszista kijelentés Ellenzéki politikusok és civil szervezetek lemondásra szólították fel pénteken Brice Hortefeux francia belügyminisztert az internetre előző nap felkerült felvétel miatt, amelyben a politikus rasszistának ítélt kijelentést tett. Néhány óra alatt több mint 700 ezren töltötték le a világhálóról azt az 50 másodperces felvételt, amely szerint szeptember 5-én a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) nyári egyetemén a belügyminiszter a párt egyik arab származású aktivistája kapcsán azt mondta: „Egy ilyenre mindig szükségünk van. Amíg csak egy van, minden rendben. Amikor sok van belőlük, akkor kezdődnek a problémák.” (MTI) A TAJPEJ Korrupció miatt életfogytiglani korrupció vádjával életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte egy tajpeji bíróság pénteken Csen Suj-pien volt tajvani elnököt és feleségét-jelentették tajvani televíziók. A vád szerint a házaspár 3,2 millió dollár értékű pénzösszeggel károsította meg a közvagyont, legalább 9 millió dollárnyi kenőpénzt fogadott el egy ingatlanvásárlási tranzakcióban, és további 2,7 millió dollárt cserébe azért, mert hozzásegített egy vállalkozót egy állami megbízás elnyeréséhez. A vád szerint az exelnök ily módon szerzett vagyonának egy részét svájci bankszámlákra menekítette. A börtönbüntetésen felül a bíróság 6 millió dollár pénzbüntetés megfizetésére is kötelezte a volt államfőt, feleségét pedig 9 millió dollárra. (MTI/Reuters/AFP/AP) ■ HARARE Mocskos fehérek... „Mocskos fehérek”-nek” nevezte Robert Mugabe zimbabwei elnök egy pénteki beszédében az amerikaiakat és az angolokat, akik szerinte kéretlenül beleavatkoznak az ország belügyeibe, és el akarják rabolni a zimbabweiek örökségét. A Mugabe-párt egy ifjúsági gyűlésén elhangzott beszéd alig előzi meg a látogatását az Európai Bizottság delegációjának, amely hét esztendő óta első alkalommal érkezik az országba. „Ki mondta a briteknek és az amerikaiaknak, hogy uralkodniuk kell rajtunk? Nem hívtuk ezeket a mocskos fehéreket. Bele akarják ütni az orrukat a mi ügyeinkbe. Ezt utasítsátok el!” - mondta az elnök. „Az imperialisták az örökségünket akarják... Szankciók ide vagy oda, Zimbabwe a miénk marad" - tette hozzá. (MTI/AFP) LONDON Fiatalok halálokai Baleset, terhességi és szülési komplikációk, öngyilkosság, erőszak, az AIDS és a tuberkulózis a 10 és 24 év közötti fiatalok leggyakoribb haláloka világszerte - állítja egy pénteken nyilvánosságra hozott jelentés. A felmérés szerint 2,6 millió fiatal hal meg évente a 10-24 éves korosztályban, noha az esetek többsége elkerülhető volna. A halálesetek 97 százaléka alacsony vagy közepes jövedelmű országokban történt. Az adatok alapján minden eddiginél több fiatal él ma: az 1,8 milliárd d7 és 14 év közötti fiatal a világ teljes népességének mintegy 30 százalékát teszi ki. A 10 és 24 év közötti fiatalok körében a vezető halálokok: közlekedési baleset (10 százalék), öngyilkosság (6,3 százalék), erőszak (6 százalék), alsólégúti fertőzés, például tüdőgyulladás (5,9 százalék), tuberkulózis (5,5 százalék), AIDS (5,5 százalék), fulladás (4,1 százalék), tűz (2,6 százalék), agyhártyagyulladás (2 százalék), háború (1 százalék). (MTI/ Reuters) Washington, szeptember 11. Pályafutása egyik legjobb beszédét tartotta meg szerda este a kongresszus mindkét házának rendkívüli ülésén Barack Obama amerikai elnök. A ritkaságnak számító „egytémás” jelenésre azért volt szükség, mert az egészségbiztosítási reform ellenfelei a nyári szünet alatt szenvedélyes kampányt indítottak, ennek során nemcsak az erőszakos hangnem, sőt viselkedésforma terjedt el, hanem - bizonyos felmérések szerint - többségbe kerültek azok, akik szerint a reformra semmi szükség, vagy legalábbis a jelenlegi tervezet formájában elfogadhatatlan. Miközben Obama mindent megtesz, hogy saját pozícióját a politikai középen tartsa, és kompromisszumokra törekszik, addig a jobboldal morbid állításokkal próbálja eltávolítani tőle a választók középső rétegét. Hogy mennyire nem a higgadt párbeszéd uralja ma az amerikai politikai színtér nyilvános szegmensét, azt legjobban a kongresszusi beszéd szánalmas epizódja szemlélteti. Miközben az államfő azokat a rossz szándékú híreszteléseket cáfolta, hogy a reform „bürokratikus döntéssel megöli a nagymamát” és ingyenes ellátást kínál az illegális bevándorlóknak, Joe Wilson dél-karolinai republikánus képviselő bekiabált: „Maga hazudik.” Noha előfordult már, hogy a törvényhozás előtt szónokló elnök egyes mondataira kisebb füttyögés vagy nemtetszést kinyilvánító hurrogás volt a reakció, az még soha nem történt meg, hogy valaki az elnököt félbeszakítva hazugsággal vádolja meg. Obama megállt egy pillanatra, szúrós pillantást vetett a képviselőre, mutatóujját ráirányította, és higgadtan azt mondta: „Nem, ez hazugság” - hogy tudniillik az illegális bevándorlókat gyógyíttatni akarná a kormány. Aztán folytatta beszédét, mintha mi sem történt volna. Nancy Pelosinak, a képviselőház elnökének, aki az elnök mögött ül ilyen alkalmakkor, leesett az álla, egyenesen tátott szájjal bámulta a pimasz közbeszólást. A beszéd végén Wilson gyorsan távozni próbált, de a Fehér Ház kabinetfőnöke elcsípte, és ezt mondta neki: „Elvárom a bocsánatkérést. Ismeri a telefonszámomat.” A hívásra még aznap este sor került, mert a Republikánus Párt vezetői felszólították pofátlan kollégájukat, hogy kérjen elnézést az elnöktől. Obama ezt azonnal elfogadta, ám Wilson már másnap úgy nyilatkozott, hogy az elnök viselkedése miatti „spontán kifajaolásról” volt szó, vagyis oka volt rá. Wilson feltehetőleg jövő évi kihívójának a malmára hajtotta a vizet: demokrata ellenfelének számlájára másfél nap alatt háromnegyed millió dollár kampányadomány futott be a kirohanás után. Ismeretes, hogy a brit parlamentben ennél sokkal hangosabb jelenetekre szokott sor kerülni (habár a házirend tiltott szavakat is felsorol), de ott sem vágta még senki a kormányfő képébe, hogy hazudik. És ott természetesen létezik általános egészségbiztosítás, az USA pedig az egyetlen fejlett ország a világon, ahol erre egyszerűen nem létezik alanyi jogosultság, még ha fizet az ember, akkor sem. A rendszer reformját először még Theodore Roosevelt republikánus elnök javasolta száz évvel ezelőtt, és a harc azóta tart. Obama azt mondja, eltökélte, hogy az utolsó elnök lesz, akinek ezzel kell viaskodnia. Emlékezetes, hogy Bill Clinton is megpróbálkozott vele, tartott is egy kongresszusi beszédet. Rajta kívül az elmúlt 16 évben csak az ifj. Bush szólt a kongresszushoz a rendes évi jelentéseken túl a szeptember 11-ei terrortámadások nyomán. A félresiklott nyári vita után Obama tisztázni kívánta a legfontosabb kérdéseket. És noha minden egyes vitatott tételben középutas megoldást képvisel, az ellenzéket egyáltalán nem érdekli az annyira áhított kétpárti együttműködés, hanem kizárólag az elnök kudarcának előmozdítása. Mint láttuk, jobboldalon még olyan lelkipásztor is felbukkant, aki „keresztény értékekkel" hangoskodik, ugyanakkor nem tagadja, hogy Barack Obama haláláért imádkozik gyülekezetével együtt. De melyek azok a legfontosabb reformkérdések, amelyek megvitatása helyett az ellenzék a szenvedélyeket korbácsolja? Obama egyértelműen leszögezte a reform céljait: a biztosítók senkitől nem tagadhatnák meg a biztosításvásárlást csak azért, mert korábban drágán gyógyítható betegségben szenvedett; senkitől nem vonhatnák meg a már meglevő biztosítást, amikor megbetegszik, megöregszik, elveszíti munkahelyét, vagy munkát cserél; megszűnnének az évi és egész életre vonatkozó biztosítási maximumok; nem lehetne több ezer vagy akár több tízezer dollárt kérni participáció formájában; akinek nincs elég pénze biztosítást vásárolni, annak az állam dotálná azt; a munkaadók kötelesek lennének - természetesen közösen fizetett - biztosítást kínálni alkalmazottaiknak vagy alternatívaként illetéket fizetni az államnak, és a támogatott eseteket ebből finanszíroznák. Olyan alapvető követelményekről van tehát szó,,a melyet,a,,világi,cog é s más fejlett országában természetesnek tűnnek. De nem Amerikában. Nagy kérdés, hogy legendás szónoki készsége és a szerda esti remekbe szabott beszéd ellenére lesz-e Obamának ereje ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtasson. Lehet, hogy a szemtelen bekiabáló még segített is neki ebben... ■ PURGER Tibor OBAMA RINGBE SZÁLLT Gyógyít vagy gyilkol a reform? Az amerikai egészségügyet száz éve próbálják megreformálni - Illik-e bekiabálni az elnöknek, hogy „hazudik”? Tudósítónk jegyzete Jó úton a vitás kérdések rendezése Vuk Jeremic ljubljanai tárgyalásai Samuel Zbogar szlovén és vendége, Vuk Jeremic szerb külügyminiszter pénteki ljubljanai találkozóján elégedettséggel nyugtázta a jól fejlődő kétoldalú kapcsolatokat, melyeknek mutatója az adat, mely szerint Szlovénia tavaly mintegy 1,635 milliárd eurót ruházott be Szerbiában (Szerbia ugyanakkor csak 21 milliót Szlovéniában), az árucsere értéke pedig elérte az 1,1 milliárdot. A még nyitottnak számító ingatlanutódlási és vagyonelosztási kérdésekben érintettek több halasztás után folyó hó 17-én és 18-án Belgrádban ülnek asztalhoz. Ekkor várhatóan a közös államtól „örökölt” diplomáciai képviseletek, valamint a takarékbetétesek iránti adósság ügyében is tisztul majd a kép. Az úgynevezett szociálpolitikai megállapodásról folytatott tárgyalások gyakorlatilag véget értek, így belátható időn belül kifizethető lesz az a mintegy 10 ezer szerb nyugdíjas, aki Szlovéniában dolgozott és onnan vonult nyugállományba, és vice versa, a Szerbiában dolgozott szlovéniai állampolgárok is. A megállapodás az egészségbiztosítási és más szociális kérdések rendezési elveit is körvonalazza majd. Várhatóan október folyamán Belgrádban írják alá. Jeremicet fogadta Pavel Gantar parlamenti elnök és Borút Pahor kormányfő is. ■ Seniha MUHAREMI-VUKAS Thatcher aggodalmai Kelet-Európa destabilizálódásától tartott Margaret Thatcher egykori brit kormányfő a berlini fal leomlása előtti időszakban, és ezért igyekezett rávenni Mihail Gorbacsov akkori szovjet vezetőt a német egyesülési folyamat megakadályozására - egyebek mellett ez derül ki a Gorbacsov-alapítvány archívumából Londonba került feljegyzésekből. A pénteki The Times ismertetése szerint Thatcher - aki 1979-től 1990-ig állt az akkori konzervatív brit kormány élén - 1989-ben, a berlini fal leomlása előtt két hónappal tett moszkvai látogatása során azt mondta Gorbacsovnak: sem Nagy-Britannia, sem Nyugat-Európa nem akarja Németország újraegyesítését. A brit miniszterelnök világossá tette: azt szeretné, ha a szovjet vezető minden tőle telhetőt elkövetne a német egyesülés megakadályozásáért. A Gorbacsoval tartott „rendkívül őszinte” megbeszélésen - amelynek tartalma teljes egészében eddig nem került nyilvánosságra - Margaret Thatcher kifejtette azt is, hogy Kelet-Európa destabilizálódása és a Varsói Szerződés felbomlása sem áll a Nyugat érdekében. A feljegyzések árulkodnak arról is, hogy a Kremlben milyen zavarodottságot okoztak a kelet-európai megmozdulások, valamint keletnémetek ezreinek menekülése Magyarországra és Csehszlovákiába. Ugyancsak kitűnik az iratokból, hogy Gorbacsov mennyire gyűlölte az öreg kelet-európai kommunista vezetőket; a The Times idézete szerint a szovjet államfő Erich Honeckert, az NDK akkori vezetőjét egy ízbeit „seggfejnek” revezte. A brit lapban közzétett részletük szerint az iratok feltárják emellett, hogy a szovjet vezetés maga is fontolóra vette a berlini fal lebontását. Eduard Sevardnadze akkori szovjet külügyminiszter a Politikai Bizottság 1989. november 3-i ülésén vetette fel, hogy „jobb lenne, ha mi magunk döntenénk le a falat”. (MTI) Gyermek és kényszermunkások aranyat bányásznak, ruhákat varrnak és épp kakaót szüretelnek a világ számos részében - hívja fel a figyelmet egy amerikai kormányjelentés, amelyben első ízben ismertetik a gyermek- vagy kényszermunkából származó termékek listáját. A beszámoló szerint India az ilyen áruk legfőbb forrása. Az Egyesült Államok munkaügyi minisztériuma a héten tette közzé a jelentést, amelyet a kongresszus kezdeményezésére állítottak össze. A tárca szakértői 58 ország 122 termékét vették górcső alá. Gyermekmunkának tekintették a 15 vagy 18 év alatti gyerekek által végzett, egészségre ártalmas tevékenységet, kényszermunkán pedig a dolgozók akaratán kívül vagy fenyegetés hatására végrehajtott feladatokat értették. A vizsgálatból kiderült, hogy Indiából származik a legtöbb olyan áru, amely gyermek- vagy kényszermunka eredménye. Ilyen például a gazdagabb országokban élő kamasz fiúk által nyúzott focilabda vagy az olcsón megvásárolt csinos gyerekruha. Mianmarból érkezik a legtöbb ilyen jellegű mezőgazdasági termék: rizs, cukornád és gumi. A beszámoló szerint Brazília, Banglades, Kína és a Fülöp-szigetek szintén az élcsapathoz tartozik a gyermekmunka és a kényszermunka alkalmazásában. (MTI/Reuters) A képen: A munkáltatójuktól megszabadított gyermekmunkások egy újdelhi rendőrőrsön