Magyar Szó, 2010. február (67. évfolyam, 24-47. szám)

2010-02-09 / 31. szám

2010. február 9., kedd ERZSÉBETLAK A hideg (csak) a nádvágóknak kedvez Nem sokan kedvelik a hosszan tartó, kemény hideget - talán csak a nádvágók. Persze nekik sem könnyű elviselni nap mint nap a szabad ég alatt a fagypont alatti hőmérsékletet, de a nád „ara­tása” csak ilyen időben lehetséges. Nem is csoda, hogy napjainkban benépesült az ország legna­gyobb halastava, az Ecska halgazdasághoz tartozó Fehér-tó partja. Mert itt van a vidék legnagyobb nádasa. A nádvágók erzsébetlakiak. A nádvágás decem­bertől márciusig tart. Nem könnyű ez az idénymunka, de a halá­szat sem az. A természet pedig úgy akarta, hogy e kettő közül válogat­hatnak az erzsébetla­kiak. Azért, mert a fa­lujukat délnyugat felől a Béga övezi, nyugati irányból a Tisza, a többi részét pedig az écskai halastavak határolják be. A 74 méter tenger­szint feletti magasságá­val valójában egy sziget a Pannon-tengerben. A nád kivitele a het­venes években indult, és szebb időkben Erzsébet­­lakról egymillió négy­zetméter nádszövetet exportáltak. Ma ennél jóval kevesebbet szállíta­nak ki. De remélik, hogy a háborús időszakban el­vesztett partnerek vissza­szerzésével újra elérhetik ezt a szintet. Mert a hoz­záértők szerint az itteni, magától növő gyomnö­vény jobb minőségű, mint a nyugati orszá­gokban mesterségesen termelt nád. A nádszövet iránti keresletet pedig nem befolyásolja a világ­­gazdasági válság sem. A faluban több nádfeldolgozó üzem működik, amelyekben nádszövetet, szi­getelésre alkalmas nádlemezt (2-7 cm) és fedőnádat készítenek. De díszítésre szolgáló nádparaván is kelendő. A ter­mékek legnagyobb részét külföldre (el­sősorban Németországba, Hollandiába és más nyugati államokba) exportálják, mert ezt a környezetkímélő építőanya­got jobban megbecsülik a határon túl. Pedig a hozzáértők szerint a nád nem drágább más szigetelőanyagnál, s nem­csak környezetkímélő, hanem örök életű is. Ha például házunkat náddal fednénk be, akkor az elkövetkező 10-12 évig nem volna rá gondunk. Utána is csak a felső réteget kel­lene lecserélni, nagyobb része egy évszázadon keresztül megfelelne a rendeltetésének. A la­kás belsejének náddal való beborításával pedig szinte teljes mértékben semlegesíthető a káros sugárzás. A nádat évszázadokon keresztül kézzel vágták, de a gépek ma sem szo­rították ki a gyalászkát (a sarló nagyságú, kasza alakú, kis szerszámot). Mert a nád betakarítása (és a feldolgozása) to­vábbra is elképzelhetet­len kézi munkaerő nél­kül. Nem csupán azért, mert kevés nádvágó gép van, hanem mert a gépek többsége egyedi példány, és legtöbbjüket csak egy meghatározott terepen lehet használni. Az em­ber viszont mindenütt képes dolgozni. Tehát a napszámosok nem ma­radnak munka nélkül. A faluban egykor het­venen is vágták a nádat - számuk ma ütvén körül van. Egyesek napszámo­sok, másoknak van egy kis földje, és télen mellék­­keresetért vágják a nádat. Egy tapasztalt nádvágó naponta 35-40 darab 105 cm-es átmé­rőjű kévét képes levágni. Egy kéve ára a tereptől és a nád sűrűségétől függ. Jelenleg 40 dinárt fizetnek érte. A nád­vágó napszáma úgy 1500 dinár körüli, amit öt óra alatt meg lehet keresni. Per­sze csak annak, aki keményen dolgozik és van kellő tapasztalata. g­o­j ...2020-tól írunk: az Európai Unió Ko­­szovóval együtt Szerbia ' * tagja lett. 1:1 arány­bak­ váltották az eurót dinárra, de az utcán csak hétért adtak egyet. Szabadkán állítólag a bank még egyért adta, SZERBHORVÁTH de mm odaértem, el- GYÖRGY fogyott. A helyi basa felvásárolta. Pedig bemondta az egyedüli szabadkai­­ és vajdasági magyar rádió és tévé az inter­­­­neten, hogy mindenkinek jut. Úgy látszik,­­ már a médiának sem lehet hinni, noha a­­ Pannon-lavór médiaszatellitje mindig jól­­ értesült, van honnan, családi alapon. Álmomban 2010-es lapokat olvastam,­­ amelyekben egy párt tiszteletbeli elnöke­­ elmondja ötször, ő többel nem politizál, s visszavonult, csak a családjának él. Hogy ő nyilatkozgat, az nem politika, hanem ízé, s valami más... (Azt álmodtam, én sem po­­l­­itizálok, hanem csak cikkel krkafirkálok,­­ reszelem a körmöm, és beszélek össze-vis­­­­­sza, mint a nyuszi a viccben.) 2020-ra a vajdasági magyarság egy­­ nagy család, és hagyományosan egy csal­­­ládfeje van. Úgy hívjuk: a Don. (Nevét !, nem is mondjuk ki, akár a zsidók Jeho- I váél.) A Don lett az egyesített hadak és a­z VMSZ, az MRM, a VMDP(K) és a többi­­ pártunk elnöke, vezére, az MNT elnö­­­­ke, a vízügy, az erdészet, a bankügy első ■ Rókavadászat ■ Azt álmodtam... embere, a Forum főcenzora és a színház igazgatóbizottságának az elnöke, mert aki visszavonult a politikából, annak sok-sok civil ügyre (vagyis a családjára) marad ideje. Minden évben ünnepélyes tornabemutatóval és stafétával köszönt­jük a visszavonult politikust. 2020-ban pedig filozófusaink felavatják a szobrát. Ágoston, a megszűnt, faxgépnek álcázott VMDP elnöke közleményében Kant nyo­mán kimutatja, hogy miképp lehetséges minden felelősséget másra kennie annak, aki polgármester meg kormányalelnök is volt (és isten tudja, még mi nem). Mint egy igazi Donnak, aki semmit se csinál közvet­lenül, így el se lehet kapni. Az ünnepséget egyedül Páll Sándor zavarja meg. Tízéves Corax-karikatúrát lobogtat 2009 decemberéből(!), melyen a szerb elnök előhúzza Kasza Józsefet a kincstári ládából és leporolja. Pálit két ember karon fogja, elvezeti, de visszajön, s ijedtében, meg alighanem tévedésből, még a VMDK-t is visszaadja Ágostonnak, majd elvágtál a Magyar Polgári Remény Szövetségtől kapott hintalován. Boris Tadic, a Szerb Pravoszláv Ki­rályság pátriárkája és örökös igazgatóbi­­zottsági elnöke is megjelenik a Don előtt, csodálatát fejezi ki, mivel neki 2004 és 2010 között sem sikerült hivatalos áron devizát váltania, ezért nem tudott egy kanyi vasat sem megspórolni köztársasá­gi elnökösködése alatt. De azóta az angol királynőtől kapott arany kiskanál-komp­­lettet, ez már az övé, ám ha akarja, oda­adja a Donnak, azzal lehet kevergetni­­kavargatni. Pironkodva vallja be, hogy a Dontól kapott szakértői tanácsoknak hála a DP is egy nagy család lett, így ő maga pápakirályként csalhatatlan és fe­lelősségre nem vonható. Hálája jeléül a Donnak ajándékozza Szlabó kanapéját is, amiről rögvest közvetítőt katapultálnak a déli tartományba „Kosovo ne damo! Vlast ne damo! Nikom nisla ne damo!" feliratú pólóban. Álmomban végül a fülemben cseng a Pannon Rádió hangja. Pásztor István 3651. rodostói levelét olvasták fel, melyben nénjének arról ír, hogy rituálisan immár tizedszer szórta a saját fejére a hamut a Magyar Koalíció vezérkara, és végső vá­gyuk, hogy szülőföldjükön nyugodjanak, a szabadkai színházból kialakított mauzó­leumban, de kéri szépen drága nénjét, ne * * küldjön több csevapos szarmát, rácpontyol­­ és penkil, mert a nemzeti tanács gaszt­­­­ronómiai bizottsága annak fogyasztását is nemzetárulásnak tartja. __________ * ' '”* * 4 ■Étj ^elfbld@mad arszexom B^LFOLD^5 KÖZÉPPONTBAN Nem várható az élelmiszerárak emelkedése Goran Popović: Szerbia élenjár abban, hogy rendre pozitív törvényeket hoz meg, és azokat következetesen nem tartja be Az elmúlt másfél hónapos idő­szakban megdrágult az üzemanyag, felszökött az euró ára, kiderült, hogy a villanyáramért is többet kell hamaro­san fizetnünk, és már gázáremelésről is hallani híreszteléseket, miközben a szolgáltatók arról igyekeznek meg­győzni bennünket, hogy Szerbia a legolcsóbb ország a régióban. Ilyenkor óhatatlanul is felmerül a kérdés, vajon meddig folytatódik majd a drágulás az alapélelmiszerek árában, vajon válto­zik-e majd a kenyér, a tej és a hús ára. Mindezekről a kérdésekről Goran Po­­povicot, a Vajdasági Fogyasztóvédelmi Egyesület elnökét kérdeztük. - Szerbiában a fogyasztók állami monopóliummal szembesülnek. Lát­hatjuk, hogy a Szerbiai Villanygazda­ságnak nincs konkurense, nem lehet máshonnan energiához, ehhez a fajta szolgáltatáshoz jutni, és érthető, hogy a villanyáram minősége miért hagy maga után kívánnivalót. Erre a villanygazdá­­sában azt felelnék, hogy nálunk az áram már szociális kategória, és ezért csak a gazdasági, vagyis előállítási árát fizetjük meg. Igen ám, de az előállítási árért cse­rébe kötelezőnek kellene lennie, hogy a legalapvetőbb szolgáltatást biztosítják, ami nem más, mint az áram minősége. Ugyanakkor a terheket sem egyenlően osztják meg a fogyasztók között. Az elektromos energia megfizettetésének aránya Vajdaságban közel 90 százalék, Közép-Szerbiában és Belgrádban nagy­jából 60 százalék, míg Dél-, valamint Kelet-Szerbiában mindez valahol a 20 százalék között mozog csak. Hasonló a helyzet a kőolajszármazékokkal, 2011-ig a kőolaj behozatalára monopólium vo­natkozik, így természetesen a régió or­szágai között és talán egész Európában nálunk a legdrágább az üzemanyag. Mindennek következtében, amit a be­jelentett áremelésekkel követni is lehet, egyes szolgáltatások díjai emelkedni fognak - itt elsősorban a távfűtőmű­vekre gondolok -, de azok a kereskedők által kínált áruk is megdrágulhatnak, amelyek esetében eddig is ésszerűtlen árakkal kereskedtek. Az üzemanyag árának növekedése, az áram márciusi drágulása, a dinár magas ára, vagy egy lehetséges gázáremelés bejelentése ele­gendő indok számukra, hogy felemeljék áraikat. Itt megint csak azzal a problé­mával szembesülünk, hogy a szerbiai piac a szó szoros értelmében nem nyi­tott, még mindig hiányzik az egészséges konkurencia. Például vannak olyan központok, ahol 4-5 bevásárlóközpont van, valahol pedig egy sincs, így a fo­gyasztó nem tud hozzájutni a megvásá­rolni kívánt áruhoz, vagy egyes kiske­reskedők kényére van utalva, ahol egyes esetekben a haszonkulcs 30-70 százalék körül alakul. ■ Mindebből kifolyólag az alap­­élelmiszerek - mint például a kenyér - drágulhatnak? - Talán kicsit képmutatóan hangzik most a Szerbiai Pékek Uniójának nyilat­kozata, hogy a megdrágult üzemanyag és a villanyáram drágulásának ellené­re sem fogják megemelni termékekeik árát, de csökkenteni sem, miközben a nyersanyagokhoz olcsóbban jutnak hozzá. A búza ára az idén 40, sőt 50 százalékkal olcsóbb, mint tavaly! Mind­ezt összegezve nem várható drágulás az alapélelmiszerek területén. Az egyedüli dolog, amely kicsit megrázhatja a hazai kereskedőket, a vízummentesség. Ennek köszönhetően - kiváltképp a határmellé­ken élő polgárok - meggyőződhetnek az európai uniós árakról és minőségekről. Akik pedig - mondjuk - Bosznia mellett élnek, azok az üzemanyagért mennek át a „szomszédba”, hiszen ott olcsóbb és jobb a minősége. Nálunk nem fontos a minőség, hiszen azok az emberek, akik meghatározzák az egyes szolgáltatások és termékek árát - de még az állam is -, csak azt nézik, hogyan lehet minél előbb megtölteni a kasszát, kiváltképp azokon a területeken, ahol nagy a kereslet és sokat költenek. Mindennek a fogyasztók látják kárát, hiszen nem mindegy szá­mukra, hogy megkockáztassanak egy minőség-ellenőrzést és úgy lépjenek ki a piacra, vagy ki tudjanak fizetni egy esetleges büntetést. Előbb megtelne az államkassza, ha megfizettetnék a bün­tetést az összes szabálysértésért, vagyis a rossz minőségért és a monopol-visel­kedésért is. Ilyenkor teszem fel a kér­dést, vajon mit csinál a konkurencia felszámolásával foglalkozó ügynökség, indítottak-e eljárást az áram, a benzin és a vezetékes telefonszolgáltatás árának megemelésekor? ■ Az átmeneti kereskedelmi meg­állapodás hogyan fogja befolyásolni a hazai piacot? - Ezzel kapcsolatban is vannak fenn­tartásaink, hiszen már a kereskedelmi egyezmény egyoldalú használata alatt is sok hazai áruház kizárólagos képvi­seletté vált. Abban reménykedünk, hogy megállapodás kétoldalú alkalmazása során felbukkannak olyan kereskedők, akik nem fognak függni a nagy szerbiai dílerektől, ugyanakkor jobb minőségű árut fognak kínálni. Az államnak sem szabadna megengednie, hogy egyesek kizárólagos képviseletté váljanak, hiszen ha megjelenik valakinél egy új áru, ak­kor egy bizonyos százalékot át kell adnia a képviselet számára, annak ellenére, hogy az a kisujját sem mozdította az ügyében. Ugyanakkor ellenőrizni kell, mi minden érkezik Szerbiába. A törvény be nem tartása és a nem megfelelő mi­nőség, valamint a fogyasztók tájékozat­lansága kiváló táptalajt ad ahhoz, hogy ismeretlen, kétes eredetű termék jusson be az országba. Mindezt rendezni kell, hiszen sokan meg akarják majd akadá­lyozni, hogy minőségi termék jusson az országba. Pillanatnyilag az országban 7-8 ezer regisztrált pék van, vagy meg­közelítőleg 1000 regisztrált mészárszék, amelyek közül összesen csak 5-nek van engedélye arra, hogy exportáljon. Akik­nek pedig nincsenek magas minőségű szabványaik, azok mihez kezdhetnek? Meg kell akadályozniuk, hogy bejuthas­son minőségi áru. ■ Mit lehetne tenni? -A törvények és az előírások tisztelet­ben tartása lenne a legfontosabb. Szer­bia élen jár abban, hogy rendre pozitív törvényeket hoz meg, és azokat követke­zetesen nem tartja be. A már meghozott törvényeket a tisztelni kell, kiváltképp a termékek biztonságáról szóló törvénye­ket, és rendezni kell az élelmiszerekről szóló, valamint a fogyasztókról és fo­gyasztóvédelemről szóló területet is. ■ Az európai országokhoz képest a fogyasztók Szerbiában mennyire van­nak tisztában saját jogaikkal? - Felméréseink szerint a szerbiai fogyasztók mintegy 80 százaléka nem ismeri saját jogait. Még azt sem tudják sokan, hogy településeiken vannak-e fogyasztóvédelmi szervezetek. Sokan nem tudják, kihez fordulhatnak, egyes problémák megoldása kinek a hatáskö­rébe tartoznak. A vevők és a termelők nagy része is tájékozatlan a szabályokat illetően. Emiatt lett szervezeteink fő célja a fogyasztók teljes körű tájékozta­tása, és egy új fogyasztó korosztály ne­velése, amelynek érdekében különféle középiskolai oktatásokat szervezünk országszerte. a DIÓSI Árpád

Next