Magyar Szó, 2010. október (67. évfolyam, 229-254. szám)

2010-10-23 / 248. szám

2010. október 23., 24., szombat-vasárnap filmfia kilato@magyarszo.com KILATO 21 / így bocskorosan ■ GERECZ ATTILA Kedves vagy így, Anyám, hogy most fölém borul hajadból mind a hófehér, és úgy dajkálsz szemed sötét ölén, hogy megszeret az ég és fölcserél, s így szinte jó, ha széthullok én, mint fény a felkavart patak vizén. Szeretlek így, ha látlak könnyesen, hogy összesimult sok emlék­parány, tisztaszavú a csöppnyi ágy, s kezem imára kulcsolja az est, Anyám. Ne sírj! Talán nem is költői kép, hogy megálmodtam Istent, aki szép. Egy perc múlva talán már más leszek, új sebbel gyógyít minden pillanat. S te látod, hogy mi furcsán szétesett: szemedben minden arcom új maradt, így kitakarod, lásd, az életem, hogy szertehulljon könnyes fényeken. Szétszórt szemed, s így egyszerűbb vagyok. A lámpafény most egybehull veled, hajadban is békéltebben ragyog. A fájdalom csak bársonyos keret: puhán elém ölel egy kis darab sötéttel, mely még hajadban maradt. Magamból adsz a legtöbbet nekem. Szemedben dajkált arcom tiszta már, mosolyt cserélt a széthullt fényeken, s e szelíd, gyermeki önzés kitár: ujjongok hulló könnyed harmatán - szeretni így tanít a kín, Anyám! Civil tanulmányait sorozatos magán­vizsgákkal folytatta, pótolva az el nem ismert katonaiskolás éveket. Egy éven belül 3 gimnáziumi év tananyagából tett különbözeti vizsgát, majd 1948-ban leérettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Miután családi háttere és hadapród volta miatt az egyetemre nem vették fel, vasesztergályos tanonc­­ként egy csepeli műhelybe járt dolgozni. Ifjúi erejét, nem mindennapi tehetségét pedig a sportnak szentelte. 1949-ben, huszadik évében már a magyar öttusa válogatott keretének tagja, edzői szerint nagy sikerek várományosa. Pisztolylövés­ben legyőzte későbbi olimpiai- és világ­bajnokunkat, Benedek Gábort. Kitűnően lovagolt, vívott, futott, úszott és verseny­szerűen síelt is. A sportpályafutást hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartózta­tása. Többségében volt hadapródiskolás barátaival együtt összeesküvés, hazaárulás vádjával állították bíróság elé. Ügyükben négy halálos ítéletet hoztak, három társát felakasztották. Attila a koncepciós perekre jellemző súlyos ítéletet, 15 évi börtönbünte­tést kapott. Rabként először a budapesti Gyűjtő fogházba, majd a váci börtönbe vitték, ahol a Füveskerti költők, írók: Béri Géza, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint barátságukba fogadták és verselésre, műfordításra biztatták. Tehetsége átütő erejű volt. Első versét, az így bocskorosant érett, teljes értékű versnek ismerték el a szakértők. Később ezt további nagyformátumú versek, műfordítások követték. 1954. július 18-án, a nagy dunai árvíz idején a váci börtönből megszökött. Korábbi sportteljesítményei jelentősen közreját­szottak abban, hogy a medréből kiáradt, jéghideg Dunát átúsz­va, veszélyes helyzetek sorozatán át bejutott Budapestre. 3 nap múlva árulás következtében fogták el. Szökéséért további 3 év szigorított börtönt kapott. A váci fogda, majd az ottani rabkórház és a pesti Gyűjtő kisfogháza (a siralomház) után a márianosztrai börtön, 30 nap szigorított magánzárka, 30 nap sötétzárka, 30 nap magánzárka stb. következett. A budapesti Kozma utcai Gyűjtő fogházból az 1956. október 23-i forradalom október 30-án szabadította ki. Még aznap talál­kozott író börtöntársaival az írószövetség székházában, majd Tamási Áron íróval közösen végleges formába öntötte a rabságból szabadult írók felhívását a nemzethez. A szeretet, a megbocsátás, a nemzeti méretű összefogás eszméje sugárzott kiáltványából, mely a rádióban is elhangzott. Ezután néhány napig a politikai foglyok napilapjának, a Szózatnak az előkészítésén fáradozott. November 4-e tragikus hajnalán keserű elszántsággal csatla­kozott az utcai szabadságharcosokhoz. A Rókus kórház környé­kén két szovjet tankot harcképtelenné tett, de egy harmadikról, egy T34-es orosz tankról reá leadott gépfegyversorozat 1956. november 7-én kioltotta ifjú életét. Első, ideiglenes, utcai sírja a Bp., VII. ker., Klauzál téren volt, ahová Drechsel Mária temette el. 1957. február 11-én került sor második temetésére a Kerepesi temető (Fiumei úti Sírkert) 21-es parcellájában, a forradalom többi áldozatai közé. 1976—77-ben, a hatalmon lévő 1956-ellenes politikai légkörben szárnyra kelt a hír, hogy a Temető a 21-es parcellát meg kíván­ja szüntetni, az ott lévő sírokat pedig véglegesen felszámolják. Ettől való félelemből özv.Gérecz Ödönnének, az édesanyának 1977 májusában bekövetkezett halálakor a család Gérecz Attila földi maradványait exhumálással a budapesti Megyeri­ úti teme­tő 39-es parcellájába, az édesanyával közös sírba menekítette át. 2001 május 8-án, 24 év elteltével helyezték vissza Gérecz Atti­la (és édesanyja) földi maradványait a Fiumei úti sírkert 21-es parcellájába, a költő eredeti, eddig táblával megjelölt sírhelyébe. Verseit Nyugaton az 1950-es évek vége óta publikálta a Nemzetőr. Gérecz Attila öttusázik ■ FALUSI MARTON Langaléta lángok atlétája! Tűzcsóvákkal expanderezel, felnégyelt égtájakat nyújtasz a vérontás utáni virradatig. Mélyet lélegzel a gyakorlat előtt: mellkasodon a magasság megfeszül, és lepattan a madarak cifra röpte, felhőkről vitézkötés, le a Názáreti öt sebe, amit sebtiben félregombolsz szálkás testeden. Igyekezz, Attila, már ötkarikákat rajzol tócsáidba az eső, és az én házamat motozza át utánad pincétől padlásig! Várnak az olimpiai keretbe, Árvíz Országos Bajnoka, egy nemzet vár, mi babérkoszorú és szögesdrót, megkeres, hogy mindkét hivatását betöltesse veled. Salto mortale! Ugrálsz lobbanásról lobbanásra, ám mielőtt ideérnél, kioltod bajtársaid fennakadt tekintetét. Szégyene láthatónak, láthatatlannak, hogy mint világcsúcsot, döntöd meg törvényeit! Margit szétnyíló szájfényén tolózkodsz, bukfencezel, mert csók által vész el az, ki nem engeszteli vállához az asszonyi szájat. Meglékeled a vitorlázó lángflottákat, te, Búvár Kund-ivadék, majd alámerülsz, felbuksz, légcsöved helyén parazsak zihálnak. Zörgő tüdődet ha rázom, kiköpi perselyéből a Napot, béklyóját kilenc bolygónak. Cenzorok forgatják előled a világot, akár egy légyszaros trezor drótkerekét, a cellafalra vetített hajnalba is vércsék sikongatását vágják: „Nesze! így írj verset, ha tudsz!” Rácsok csorbítják ki pengefény-szemeid, ám te csillagokkal csördítesz rájuk, csörlős láncaiddal is csőr­ére. Árnyad végső, nagy zuhanása izgalmat nem ismer: szétcsörömpölnek a madarak, s mindenség-cserepeik fölött haynaui lángok koccintanak össze. Ihleted kodifikátora, írok rád törvényt: te légy jogom, ha jogod én nem lehettem! Paragrafusjelünk legyen kicsavart tested, ahogy krétával körbeírják a szorgos, kései helyszínelők. Kecskési-Tollas Tibor­­ Németországban letelepedett „füvesker­ti” költő­­ lapja. Ugyancsak Tollas Tibor szerkesztésében több kiadásban megjelent a Füveskert című antológia, mely Gérecz Attila verseinek egy részét is tartalmazta. A tovább pontosított -az időközben családi hagyatékként Magyarországra visszakerült Gérecz Attila kézirattal összevetett - még szöveghűbb kiadás, az így bocskorosan c. kötet 2000. és 2001. években a Kráter Kiadó gondozásában jelent meg. Gérecz Attila életrajza és életművének utóélete J ■ H. DRECHSEL MÁRIA G­érecz Attila 1929. november 20- án született a Pest megyei Duna­keszin. Vallása református. Apja vitéz Gérecz Ödön, a MÁV mérnöke, akit az első világháborúban tanúsított bátorsá­gáért avattak vitézzé. Édesanyja, az erős lelkű Básthy Irén, az apa 1943. március 15-én bekövetkezett hirtelen halála után, három fiát özvegyen, egyedül nevelte fel. Attila volt a legkisebbik. Két bátyja közül Ödön katonai pályára készült. Ludovikás főhadnagyként vett részt és sebesült meg a második világháborúban. Árpád neves hegedűművész, karmester volt. Attila 1944 őszén vonult be a Nagyvá­radi m. kir. Gábor Áron Honvéd Tüzérsé­gi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához. A második világháború alatt annak növendékeként előbb a német­­országi Friedrichshafenbe, majd a város francia megszállása után Taldorfba került. A francia hadifogságból 1946. október 23- án jött haza. A dátum, hazaérkezésének napja meghökkentő.

Next