Magyar Szó, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-03 / 283. szám

2 KÜLFÖLD kulfold@mag­yarszo.com MIKMRSO 2011. december 3., 4., szombat-vasárnap ELNÖKJELÖLTEK­ ÉS ELLENFELEK Hol az Occupy mostanában? De az igazság is nyugodtan keresgethető Washington, december 2. Obamára rámosolygott az idei decem­ber: a ma reggel közzétett munkapiaci adatok szerint az amerikai munkanél­küliség 8,6 százalékra húzódott vissza, vagyis a jelenlegi elnök beiktatása idején mért szintre. Akármilyen nehezen talál­ják meg ugyanis a republikánusok a jövő novemberre felkészítendő ellenjelöltet, Obamának roppant nehéz dolga lenne megtartani hivatalát, ha a választások előtti időszakban nem csökkenne a munkát keresők száma. A demokrata elnöknek azonban „saját táborával” is újra meggyűlt a baja, amikor csütörtökön New Yorkban részt vett egy pénzgyűjtő vacsorán: lévén, hogy a „finomabb porcelánból készült teríték” fejenként 35 ezer (!) dollárba került, alig hihető, hogy a 99% népéből bárki is bejuthatott oda az elnöki társa­sággal parolázni. Az eredeti Occupy Wall Street azon­ban nem akarta elszalasztani az alkalmat, és jelentős erőkkel felvonult a szálloda elé, hogy láttassa, kinek a zsebébe kerül az elnök(­ politika), a tüntetők egyik kedvenc szólama: „Obama is a mega­cégek bábja”. A Wall Street megszállóinak egyre újabb színteret kell keresniük, amióta - a két hónapos jubileumuk előtti november éjszakán - a republikánus polgármester rendőrsége kisöpörte őket és minden tulajdonukat a tőzsde közeli Zuccord parkból. Emlékezzünk csak: az egyik fő érv az volt, hogy nem a tüntetést tiltották Tudósítónk jegyzete be, hanem az „emberbarát” hatóság azt kívánja biztosítani, hogy a parkfoglalók mellett „mások is használhassák” ugyan­akkora szabadsággal a parkot. Nos, azóta teljesen üres éjjelente a Zuccotti, amióta a rendőrség azt „felszabadította". Valami sántít ebben a nagy univerzális „szabad­ságépítésben”... A jobboldal szókovácsai viszont egészen másra használják a szólás szabadságát. Ugyanaz az agytröszt, amely annak idején „klímaváltozásra” cseréltet­te a „globális felmelegedés” veszélyének elnevezését, most azt tanácsolja a repub­likánus kormányzóknak, hogy ne hasz­nálják a „kapitalizmus” szót! És ez már önmagában véve is a Wall Street-foglalók sikerének számít, hiszen rádöbbentették a népet arra, hogy a kapitalizmus mint rendszer igazságtalan. Frank Luntz, a Republikánus Párt „üzenetstratégája” egész előadást tartott a minap a párt vezető kádereinek arról, hogyan kell megfogni a legfontosabb jelenségeket ahhoz, hogy a választók ne a 99%-nak adjanak igazat. „Halálosan rémiszt engem a Wall Street ellenségei­nek erőfeszítése - fejtegette a kampány­taktika építésze. Képesekké váltak arra, hogy befolyásolják, milyennek látják a széles tömegek a kapitalizmust.” Luntz tovább részletezte a nagytő­kére - és pártjára - irányuló veszélyt. Szerinte az amerikai nép korábban csak egyszerűen amorálisnak, semlegesnek tartotta a kapitalizmust, és úgy érezte, hogy mindenkinek megvan az esélye a felemelkedésre. Most azonban egyre inkább erkölcstelennek látja az egész rendszert - és ez halálos veszélyt rejteget azoknak a szemében, akik annak majd minden előnyét kisajátítják, míg összes hátrányát a szerencsétlenebb 99 száza­lékra hárítják. Ezért kell a kapitalizmust „szabadgaz­daságnak” vagy „szabadpiacnak” nevezni. Ezért kell a „dúsgazdagok megadóztatá­sát” (amit az ország háromnegyede támo­gat!) úgy hívni, hogy „az állam elveszi a tehetősebbek vagyonát” - mert ugye az már kommunizmusra bűzlik, tehát még a leggazdagabbak is reménykedhetnek a szebb jövőben. Ezért kell a középosz­tályt „keményen dolgozó adófizetőknek” nevezni - és mindenekfelett ezért kell a milliárdosokat „munkahelyteremtőknek” titulálni. Teljesen mindegy, hogy a fent említett társaság az elmúlt 12 évben alig teremtett új munkahelyeket, csak 15 milliónak a vesztét vezényelték le. Miután a jobboldal igazi orwelli tech­nikákkal átmeszeli a valóságot, már mit sem számít, hogy a fekete bőrű pizzaki­rály elnökjelölti politikai koporsójába az utolsó szöget is beverte az a hölgy, aki ötödikként állt elő és névvel, vezeték­névvel, időponttal és szállodanevekkel megtűzdelve elmondta, hogy több mint tíz éve intim barátságban élt Herman Cainnel. Az így végképp minden esélyét elveszítő üzletember most előre próbálta tagadni az affért, de hozzátette, hogy azt már „őszintén megbeszélte feleségével”­­ és legközelebbi négyszemközti tanács­kozásuk után majd közzéteszi, marad-e a kampányösvényen, vagy szép csendesen visszavonul pizzát sütni „sofia meg nem csalt hitvese mellé”. Az már csak amolyan mellékes hírnek számított a héten - még ha szinte bomba­­értékű is -, hogy Newt Gingrich egyes közvélemény-kutatások szerint máris az élre hágott: akár 50 százalékot is szerezhet a többi pártbajtársa előtt, két és félszeresen verve az eddig vezető Mitt Remenyt. A jobboldal rájött, hogy mégis­csak a legeszesebb jelöltnek kell majd kiállnia Barack Obama ellen. Fő a maró gúny (Gingyich egyetlen elvitathatatlan fegyvere)­­ és a szabadpiac. ■ PÜRGER Tibor Bela/AP Háborús retorika Elítélte pénteken a hazai baloldalnak a német Európa-politikát bíráló kijelentése­it a francia külügyminiszter. Alain Juppé szerint az ellenzék azt kockáztatja, hogy a „németellenesség régi szellemei kisza­badulnak a palackból”. „Német nacionalizmus, bismarcki poli­tika, porosz jobboldal - hátborzongatóak ezek a kifejezések. Szégyenteljes dolog pártpolitikai indulatból legértékesebb vívmányunkat, a francia-német megbé­kélést és barátságot gyengíteni” - olvas­ható a külügyminiszteri közleményben. Juppé szerint „a szocialisták kizárólag napi politikai megfontolásokból, azzal a céllal, hogy­ meggyengítsék a francia elnököt, azt kockáztatják, hogy a németellenesség régi szellemei kiszabadulnak a palackból”. A francia ellenzék részéről elsősor­ban az európai adósságválság kezelése érdekében elhangzott, Angela Merkel német kancellártól származó javaslat váltotta ki a legtöbb bírálatot. Merkel javaslata a központilag ellenőrizhető költ­ségvetési politikákkal foglalkozott. Arnaud Montebourg, aki a szocialis­ták elnökjelölt-előválasztásán a harmadik helyen végzett, azzal vádolta meg Merkelt, hogy „bismarcki politikájával tönkrete­szi az eurót”. A baloldali politikus azt is mondta, hogy „Merkel bismarcki politiká­ján keresztül kezd újjáéledni a német naci­onalizmus problémája. Eljött a pillanat, hogy felvállaljuk a politikai konfrontációt Németországgal és megvédjük értékein­ket” - fogalmazott Montebourg. Az egyik legjelentősebb francia véle­ményformálónak számító Emmanuel Todd történész, demográfus több inter­júban is Németország „mentális merev­ségéről” és „hatalmi mámoráról” beszélt. Arra is utalt, hogy a történelem bebizonyí­totta: nem vezet jóra, ha Európát egyedül Németország irányítja. Nicolas Sarkozy államfő csütörtö­kön, Merkel kancellár pedig pénteken visszautasította azt a feltételezést, hogy Franciaország meghajlik Németország akarata előtt. (MTI) Nincs előrelépés a vitás kérdésekben Brüsszelben folytatták a Belgrád-Prishtina párbeszédet Péntek délután folytatódott Brüsz­­szelben a párbeszéd Belgrád és Prishtina között. Borko Stefanovic, a szerb küldött­ség vezetője szerint a szerbiai tárgyaló­­csoport további erőfeszítéseket tesz a vitás kérdések megoldására, és konkrét javaslatokkal rendelkezik. A napirenden az előző napokon megkezdett témák voltak, az adminiszt­ratív határátkelőhelyek és Koszovó képvi­selete a regionális konferenciákon. A két delegáció már a harmadik egymást követő napon találkozott, miután szerdán és csütörtökön is több mint 12 órán keresztül tanácskoztak. Stefanovic a találkozó előtt elmond­ta, hogy a szerb küldöttség még nagyobb erőfeszítéseket tesz a fennmaradt prob­lémák megoldásnak érdekében, ugyan­akkor a nemzetközi közösségtől elvárja a nyomásgyakorlást Prishtinára, misze­rint a koszovói fél adja fel a maximalista követeléseit. Edita Tahiti, a koszovói tárgyalócso­port vezetője a pénteki megbeszélés előtt kijelentette, hogy az adminisztratív határ­­átkelőhelyek kérdésének megoldására a Robert Cooper európai közvetítő által kidolgozott integrált igazgatási modellt kell alkalmazni, amelyet a szerb delegáció mindeddig elutasított. Tahiti a továbbiakban azt állította, hogy Belgrád a valóságban nem alkal­mazza az eddig megbeszélteket, és kerüli a telekommunikáció és az áramszolgáltatást érintő kérdések megvitatását. (Tanjug) Felül semmi Cipődobálás helyett ma már ruhadobálás dívik a tüntetések frontján Ferde szemmel kezdenek rám nézni a kollégák a szerkesztőség­ben. Hiába igyekszem védekezni, hogy: de bizony ez a külpoli­tikai újságírással jár, turbékoló Sarkozykkel és Carla Brunikkal, Berlusconival és bunga-bungával, már a múltkori csókolózós képeken is megdöbbentek. Ráadásul Obama és Ven Csia-pao még az újságba is bekerült. Minő skandallum! S ez a Kocsis pedig megint pásztorórán lévő pápákat és kancellárokat, hozzá meztelen nők képeit nézegeti...! Régen pedig ez is mennyivel egysze­rűbb volt... Ha valakinek valakiből végleg eleget tett, levetette a cipőjét, s ha szerencséje volt, akkor a levegőben ívelő csukájával még kortárs művésze­ti kiállítás ihlető forrásává is vált. Ez történt például Muntaszir az-Zaidi iraki újságíróval is, aki George Bush akkori amerikai államfő miatt rúgta le sártaposóját 2008-ban. A cipődobálás emlékére pedig egy évre rá Egyiptom­ban kiállítást rendeztek, ahol a látogatók szabadon kiélhették magukat, repültek a tűsarkok és a surranok a politikusok arcképei felé. S repültek valóságosan is, szárnyakat kapott a cipődobálás. Az iraki incidens után pár hónappal Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt próbálta spanyolországi látogatása során telibe találni egy kurd férfi, majd 2009- ben diákok dobtak cipőt a cambridge-i egyetemen a kínai miniszterelnök felé, Stockholmban pedig az izraeli nagykö­vetet vették célba gálád pacsni-tulajdo­­nosok. Indiában egy újságíró a belügy­minisztert vette célba, Törökországban pedig egy diák az IMF vezetőjéhez akart cipőt vágni. Mint a legtöbb esetben, ez sem talált. A diákot azért letartóztat­ták... Érezték az emberek, hogy a tilta­kozás más formáira lesz szükség, s ha nyomon követjük ezen gondolatok genezisét, láthatjuk, hogy az utóbbi esztendőkben két különböző irányt vettek. Egyrészről a radikálisabb irány­ra bomlottak, melyet a kínai elnyomás ellen küzdő tibeti buddhista szerzetesek és közel-keleti függetlenségi harcosok képviselnek, akik fáklyaként égnek el felháborodásukban, másrészt pedig a köldökmutogatókra. Ez utóbbinak az idő során már filozófiája is született. A meztelenkedés mozgalma avagy a nudizmus története - olvashatjuk Klaniczay Gábornak a Fejezetek a szexualitás történetéből című kötet­ben megjelent írásában - Ádámnál és Évánál kezdődött. A fügelevélhez a 18. században Rousseau már csak a „termé­szetes vallásról” szőtt elképzeléseit tudta hozzáadni. Ám ez elég volt ahhoz, hogy megszülessen a mozgalom, pucér fürdőhelyek nyíljanak, lehulló ruhával éltessék a társadalomból való kivonu­lást keleten és nyugaton. A rousseau-i eszmét manapság egy kínai művész, Aj Vej-vej viszi tovább. A pekingi születésű, 54 éves Aj a világ legnagyobb képző­­művészeti eseményeinek rendszeres szereplője, aki részt vett többek között a 2008-as pekingi olimpiai stadion készí­tésében is, de manapság inkább a kínai politika elleni kirohanásai révén kerül az újságokba. Aj Vej-vej megtűrtből akkor vált tiltottá a vezetőség részéről, amikor három évvel ezelőtt a szecsuáni földrengés vizsgálatát kezdeményezte, az összeomlott épületek alatt meghalt tízezreket ugyanis az építőipari korrup­ció áldozatainak állította be. A nyomo­zásból természetesen nem lett semmi, viszont Vej-vej felháborodását sanghaji stúdiója bánta. Később azzal gyanúsí­tották meg, hogy adócsalást követett el, s ezért 15 millió jüannyi (220 millió dinárnyi) adóhátralékot követeltek rajta. Emiatt pár hónapig fogságban is tartot­ták. Újabban pedig a művészete felől kezdenék ki, azt állítva, hogy előadásai­ban, kiállításaiban és performance-aiban obszcén elemek sokaságát vonultatja fel. Ki tudná megmondani, hogy szemérem­­sértő-e, vagy csak polgárpukkasztóan természetes, amikor Vej-vej mester négy hölgy társaságában, őszülő szakállal és sörhassal mosolyog a fényképezőgép­be? Az összehasonlítást Peking könnyen megteheti, hiszen az obszcenitás vádjára Vej-vej tisztelői meztelen fotókat jelentet­tek meg magukról az interneten. De nem csak Kínában meztelenked­nek, pucérkodnak Kijevben is. A jövő évi lengyel-ukrán közös rendezésű Labdarúgó Európa-bajnokság „lehető­ségeitől” való megfosztásként értelmezik kijevi utcalányok, hogy a polgármester szigorúan büntetné az utcán striche­­lőket. Meztelen felsőtesttel repdestek tehát a minap is a pillangók a kijevi jóval nulla alatti hidegben. S éppen ezek a mínusz fokok ihlették meg a mormon fiatalokat is, akikben így a karácsonyhoz közeledve buzgott fel a tettvágy, hogy előmozdítsák a vallási tolerancia ügyét. Ehhez pedig egy egész furcsa módszert használtak: izmos mormon ifjak és szexi mormon hölgyek pózolnak vetkőzős naptárakon. Míg a 2012-es kalendári­umban férfiak szerepelnek, addig 2010- ben a kiadványban mormon asszonykák láthatóak, pin-upos beállításban, akik pucsítva teszik dolgukat, rendben tart­ják a házat, süteményt sütnek, uborkát dunsztolnak. Minden hónaphoz tartozik egy-egy süteményrecept is: mogyorós csiga, mákos bejgli, mazsolás minyon. A borítón is éppen egy szőkeség kínálja muffinjait, amelyek a tálcán sorakozva (a szerkesztők megítélése szerint) kiemelik a hölgy gömbölyded adottságait. A kép aláírása is erről tanúskodik: „Az anyaság íze”. ■ KOCSIS Árpád Béla/AP

Next