Magyar Szó, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-03 / 283. szám
2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.com MIKMRSO 2011. december 3., 4., szombat-vasárnap ELNÖKJELÖLTEK ÉS ELLENFELEK Hol az Occupy mostanában? De az igazság is nyugodtan keresgethető Washington, december 2. Obamára rámosolygott az idei december: a ma reggel közzétett munkapiaci adatok szerint az amerikai munkanélküliség 8,6 százalékra húzódott vissza, vagyis a jelenlegi elnök beiktatása idején mért szintre. Akármilyen nehezen találják meg ugyanis a republikánusok a jövő novemberre felkészítendő ellenjelöltet, Obamának roppant nehéz dolga lenne megtartani hivatalát, ha a választások előtti időszakban nem csökkenne a munkát keresők száma. A demokrata elnöknek azonban „saját táborával” is újra meggyűlt a baja, amikor csütörtökön New Yorkban részt vett egy pénzgyűjtő vacsorán: lévén, hogy a „finomabb porcelánból készült teríték” fejenként 35 ezer (!) dollárba került, alig hihető, hogy a 99% népéből bárki is bejuthatott oda az elnöki társasággal parolázni. Az eredeti Occupy Wall Street azonban nem akarta elszalasztani az alkalmat, és jelentős erőkkel felvonult a szálloda elé, hogy láttassa, kinek a zsebébe kerül az elnök( politika), a tüntetők egyik kedvenc szólama: „Obama is a megacégek bábja”. A Wall Street megszállóinak egyre újabb színteret kell keresniük, amióta - a két hónapos jubileumuk előtti november éjszakán - a republikánus polgármester rendőrsége kisöpörte őket és minden tulajdonukat a tőzsde közeli Zuccord parkból. Emlékezzünk csak: az egyik fő érv az volt, hogy nem a tüntetést tiltották Tudósítónk jegyzete be, hanem az „emberbarát” hatóság azt kívánja biztosítani, hogy a parkfoglalók mellett „mások is használhassák” ugyanakkora szabadsággal a parkot. Nos, azóta teljesen üres éjjelente a Zuccotti, amióta a rendőrség azt „felszabadította". Valami sántít ebben a nagy univerzális „szabadságépítésben”... A jobboldal szókovácsai viszont egészen másra használják a szólás szabadságát. Ugyanaz az agytröszt, amely annak idején „klímaváltozásra” cseréltette a „globális felmelegedés” veszélyének elnevezését, most azt tanácsolja a republikánus kormányzóknak, hogy ne használják a „kapitalizmus” szót! És ez már önmagában véve is a Wall Street-foglalók sikerének számít, hiszen rádöbbentették a népet arra, hogy a kapitalizmus mint rendszer igazságtalan. Frank Luntz, a Republikánus Párt „üzenetstratégája” egész előadást tartott a minap a párt vezető kádereinek arról, hogyan kell megfogni a legfontosabb jelenségeket ahhoz, hogy a választók ne a 99%-nak adjanak igazat. „Halálosan rémiszt engem a Wall Street ellenségeinek erőfeszítése - fejtegette a kampánytaktika építésze. Képesekké váltak arra, hogy befolyásolják, milyennek látják a széles tömegek a kapitalizmust.” Luntz tovább részletezte a nagytőkére - és pártjára - irányuló veszélyt. Szerinte az amerikai nép korábban csak egyszerűen amorálisnak, semlegesnek tartotta a kapitalizmust, és úgy érezte, hogy mindenkinek megvan az esélye a felemelkedésre. Most azonban egyre inkább erkölcstelennek látja az egész rendszert - és ez halálos veszélyt rejteget azoknak a szemében, akik annak majd minden előnyét kisajátítják, míg összes hátrányát a szerencsétlenebb 99 százalékra hárítják. Ezért kell a kapitalizmust „szabadgazdaságnak” vagy „szabadpiacnak” nevezni. Ezért kell a „dúsgazdagok megadóztatását” (amit az ország háromnegyede támogat!) úgy hívni, hogy „az állam elveszi a tehetősebbek vagyonát” - mert ugye az már kommunizmusra bűzlik, tehát még a leggazdagabbak is reménykedhetnek a szebb jövőben. Ezért kell a középosztályt „keményen dolgozó adófizetőknek” nevezni - és mindenekfelett ezért kell a milliárdosokat „munkahelyteremtőknek” titulálni. Teljesen mindegy, hogy a fent említett társaság az elmúlt 12 évben alig teremtett új munkahelyeket, csak 15 milliónak a vesztét vezényelték le. Miután a jobboldal igazi orwelli technikákkal átmeszeli a valóságot, már mit sem számít, hogy a fekete bőrű pizzakirály elnökjelölti politikai koporsójába az utolsó szöget is beverte az a hölgy, aki ötödikként állt elő és névvel, vezetéknévvel, időponttal és szállodanevekkel megtűzdelve elmondta, hogy több mint tíz éve intim barátságban élt Herman Cainnel. Az így végképp minden esélyét elveszítő üzletember most előre próbálta tagadni az affért, de hozzátette, hogy azt már „őszintén megbeszélte feleségével” és legközelebbi négyszemközti tanácskozásuk után majd közzéteszi, marad-e a kampányösvényen, vagy szép csendesen visszavonul pizzát sütni „sofia meg nem csalt hitvese mellé”. Az már csak amolyan mellékes hírnek számított a héten - még ha szinte bombaértékű is -, hogy Newt Gingrich egyes közvélemény-kutatások szerint máris az élre hágott: akár 50 százalékot is szerezhet a többi pártbajtársa előtt, két és félszeresen verve az eddig vezető Mitt Remenyt. A jobboldal rájött, hogy mégiscsak a legeszesebb jelöltnek kell majd kiállnia Barack Obama ellen. Fő a maró gúny (Gingyich egyetlen elvitathatatlan fegyvere) és a szabadpiac. ■ PÜRGER Tibor Bela/AP Háborús retorika Elítélte pénteken a hazai baloldalnak a német Európa-politikát bíráló kijelentéseit a francia külügyminiszter. Alain Juppé szerint az ellenzék azt kockáztatja, hogy a „németellenesség régi szellemei kiszabadulnak a palackból”. „Német nacionalizmus, bismarcki politika, porosz jobboldal - hátborzongatóak ezek a kifejezések. Szégyenteljes dolog pártpolitikai indulatból legértékesebb vívmányunkat, a francia-német megbékélést és barátságot gyengíteni” - olvasható a külügyminiszteri közleményben. Juppé szerint „a szocialisták kizárólag napi politikai megfontolásokból, azzal a céllal, hogy meggyengítsék a francia elnököt, azt kockáztatják, hogy a németellenesség régi szellemei kiszabadulnak a palackból”. A francia ellenzék részéről elsősorban az európai adósságválság kezelése érdekében elhangzott, Angela Merkel német kancellártól származó javaslat váltotta ki a legtöbb bírálatot. Merkel javaslata a központilag ellenőrizhető költségvetési politikákkal foglalkozott. Arnaud Montebourg, aki a szocialisták elnökjelölt-előválasztásán a harmadik helyen végzett, azzal vádolta meg Merkelt, hogy „bismarcki politikájával tönkreteszi az eurót”. A baloldali politikus azt is mondta, hogy „Merkel bismarcki politikáján keresztül kezd újjáéledni a német nacionalizmus problémája. Eljött a pillanat, hogy felvállaljuk a politikai konfrontációt Németországgal és megvédjük értékeinket” - fogalmazott Montebourg. Az egyik legjelentősebb francia véleményformálónak számító Emmanuel Todd történész, demográfus több interjúban is Németország „mentális merevségéről” és „hatalmi mámoráról” beszélt. Arra is utalt, hogy a történelem bebizonyította: nem vezet jóra, ha Európát egyedül Németország irányítja. Nicolas Sarkozy államfő csütörtökön, Merkel kancellár pedig pénteken visszautasította azt a feltételezést, hogy Franciaország meghajlik Németország akarata előtt. (MTI) Nincs előrelépés a vitás kérdésekben Brüsszelben folytatták a Belgrád-Prishtina párbeszédet Péntek délután folytatódott Brüszszelben a párbeszéd Belgrád és Prishtina között. Borko Stefanovic, a szerb küldöttség vezetője szerint a szerbiai tárgyalócsoport további erőfeszítéseket tesz a vitás kérdések megoldására, és konkrét javaslatokkal rendelkezik. A napirenden az előző napokon megkezdett témák voltak, az adminisztratív határátkelőhelyek és Koszovó képviselete a regionális konferenciákon. A két delegáció már a harmadik egymást követő napon találkozott, miután szerdán és csütörtökön is több mint 12 órán keresztül tanácskoztak. Stefanovic a találkozó előtt elmondta, hogy a szerb küldöttség még nagyobb erőfeszítéseket tesz a fennmaradt problémák megoldásnak érdekében, ugyanakkor a nemzetközi közösségtől elvárja a nyomásgyakorlást Prishtinára, miszerint a koszovói fél adja fel a maximalista követeléseit. Edita Tahiti, a koszovói tárgyalócsoport vezetője a pénteki megbeszélés előtt kijelentette, hogy az adminisztratív határátkelőhelyek kérdésének megoldására a Robert Cooper európai közvetítő által kidolgozott integrált igazgatási modellt kell alkalmazni, amelyet a szerb delegáció mindeddig elutasított. Tahiti a továbbiakban azt állította, hogy Belgrád a valóságban nem alkalmazza az eddig megbeszélteket, és kerüli a telekommunikáció és az áramszolgáltatást érintő kérdések megvitatását. (Tanjug) Felül semmi Cipődobálás helyett ma már ruhadobálás dívik a tüntetések frontján Ferde szemmel kezdenek rám nézni a kollégák a szerkesztőségben. Hiába igyekszem védekezni, hogy: de bizony ez a külpolitikai újságírással jár, turbékoló Sarkozykkel és Carla Brunikkal, Berlusconival és bunga-bungával, már a múltkori csókolózós képeken is megdöbbentek. Ráadásul Obama és Ven Csia-pao még az újságba is bekerült. Minő skandallum! S ez a Kocsis pedig megint pásztorórán lévő pápákat és kancellárokat, hozzá meztelen nők képeit nézegeti...! Régen pedig ez is mennyivel egyszerűbb volt... Ha valakinek valakiből végleg eleget tett, levetette a cipőjét, s ha szerencséje volt, akkor a levegőben ívelő csukájával még kortárs művészeti kiállítás ihlető forrásává is vált. Ez történt például Muntaszir az-Zaidi iraki újságíróval is, aki George Bush akkori amerikai államfő miatt rúgta le sártaposóját 2008-ban. A cipődobálás emlékére pedig egy évre rá Egyiptomban kiállítást rendeztek, ahol a látogatók szabadon kiélhették magukat, repültek a tűsarkok és a surranok a politikusok arcképei felé. S repültek valóságosan is, szárnyakat kapott a cipődobálás. Az iraki incidens után pár hónappal Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt próbálta spanyolországi látogatása során telibe találni egy kurd férfi, majd 2009- ben diákok dobtak cipőt a cambridge-i egyetemen a kínai miniszterelnök felé, Stockholmban pedig az izraeli nagykövetet vették célba gálád pacsni-tulajdonosok. Indiában egy újságíró a belügyminisztert vette célba, Törökországban pedig egy diák az IMF vezetőjéhez akart cipőt vágni. Mint a legtöbb esetben, ez sem talált. A diákot azért letartóztatták... Érezték az emberek, hogy a tiltakozás más formáira lesz szükség, s ha nyomon követjük ezen gondolatok genezisét, láthatjuk, hogy az utóbbi esztendőkben két különböző irányt vettek. Egyrészről a radikálisabb irányra bomlottak, melyet a kínai elnyomás ellen küzdő tibeti buddhista szerzetesek és közel-keleti függetlenségi harcosok képviselnek, akik fáklyaként égnek el felháborodásukban, másrészt pedig a köldökmutogatókra. Ez utóbbinak az idő során már filozófiája is született. A meztelenkedés mozgalma avagy a nudizmus története - olvashatjuk Klaniczay Gábornak a Fejezetek a szexualitás történetéből című kötetben megjelent írásában - Ádámnál és Évánál kezdődött. A fügelevélhez a 18. században Rousseau már csak a „természetes vallásról” szőtt elképzeléseit tudta hozzáadni. Ám ez elég volt ahhoz, hogy megszülessen a mozgalom, pucér fürdőhelyek nyíljanak, lehulló ruhával éltessék a társadalomból való kivonulást keleten és nyugaton. A rousseau-i eszmét manapság egy kínai művész, Aj Vej-vej viszi tovább. A pekingi születésű, 54 éves Aj a világ legnagyobb képzőművészeti eseményeinek rendszeres szereplője, aki részt vett többek között a 2008-as pekingi olimpiai stadion készítésében is, de manapság inkább a kínai politika elleni kirohanásai révén kerül az újságokba. Aj Vej-vej megtűrtből akkor vált tiltottá a vezetőség részéről, amikor három évvel ezelőtt a szecsuáni földrengés vizsgálatát kezdeményezte, az összeomlott épületek alatt meghalt tízezreket ugyanis az építőipari korrupció áldozatainak állította be. A nyomozásból természetesen nem lett semmi, viszont Vej-vej felháborodását sanghaji stúdiója bánta. Később azzal gyanúsították meg, hogy adócsalást követett el, s ezért 15 millió jüannyi (220 millió dinárnyi) adóhátralékot követeltek rajta. Emiatt pár hónapig fogságban is tartották. Újabban pedig a művészete felől kezdenék ki, azt állítva, hogy előadásaiban, kiállításaiban és performance-aiban obszcén elemek sokaságát vonultatja fel. Ki tudná megmondani, hogy szeméremsértő-e, vagy csak polgárpukkasztóan természetes, amikor Vej-vej mester négy hölgy társaságában, őszülő szakállal és sörhassal mosolyog a fényképezőgépbe? Az összehasonlítást Peking könnyen megteheti, hiszen az obszcenitás vádjára Vej-vej tisztelői meztelen fotókat jelentettek meg magukról az interneten. De nem csak Kínában meztelenkednek, pucérkodnak Kijevben is. A jövő évi lengyel-ukrán közös rendezésű Labdarúgó Európa-bajnokság „lehetőségeitől” való megfosztásként értelmezik kijevi utcalányok, hogy a polgármester szigorúan büntetné az utcán strichelőket. Meztelen felsőtesttel repdestek tehát a minap is a pillangók a kijevi jóval nulla alatti hidegben. S éppen ezek a mínusz fokok ihlették meg a mormon fiatalokat is, akikben így a karácsonyhoz közeledve buzgott fel a tettvágy, hogy előmozdítsák a vallási tolerancia ügyét. Ehhez pedig egy egész furcsa módszert használtak: izmos mormon ifjak és szexi mormon hölgyek pózolnak vetkőzős naptárakon. Míg a 2012-es kalendáriumban férfiak szerepelnek, addig 2010- ben a kiadványban mormon asszonykák láthatóak, pin-upos beállításban, akik pucsítva teszik dolgukat, rendben tartják a házat, süteményt sütnek, uborkát dunsztolnak. Minden hónaphoz tartozik egy-egy süteményrecept is: mogyorós csiga, mákos bejgli, mazsolás minyon. A borítón is éppen egy szőkeség kínálja muffinjait, amelyek a tálcán sorakozva (a szerkesztők megítélése szerint) kiemelik a hölgy gömbölyded adottságait. A kép aláírása is erről tanúskodik: „Az anyaság íze”. ■ KOCSIS Árpád Béla/AP