Magyar Szó, 2012. január (69. évfolyam, 1-23. szám)

2012-01-05 / 2. szám

6 GAZDASAG gazdasag@maagyarszo.com Atafia A kereskedők nem sietik el az árlejtést Várhatóan csak a hétvégétől csökken az élelmiszer ára A kormány december 30-ai tele­fonos ülésén az alapvető élelmiszerek után járó haszonkulcs megengedett mértékét 10 százalékban maximalizál­ta. A rendelet értelmében 10 százalék­nál nagyobb árrés nem szabható ki a T-400-as és a T-500 típusú lisztre, a tartósított (tehén)tejre, az étolajra, a joghurtra, a kristálycukorra, a marha-, sertés- és csirkehúsra, valamint az édes­vízi halakra. A lakosságnak szánt, választási elvárásoktól sem teljesen mentes újévi kormányajándéknak is tekinthetjük ezt a határozatot, ugyanis január 1-jétől kellett volna hatályba lépnie, a keres­kedők azonban a jelek szerint nem sietik el a dolgot: a Tanjug hírügy­nökség közlése szerint a kereskedelmi felügyelőség ellenőrei tegnap csupán a marha- és sertéshús árának csökkenté­séről számolhattak be. Meg kell jegyez­ni, hogy ez a késlekedés nem számít törvényszegésnek, ugyanis a mezőgaz­dasági és kereskedelmi minisztérium rendelete alapján az árcsökkentés a 2012 elejétől beszerzett árura vonatko­zik, így a Blic meg nem nevezett forrása szerint az alapvető élelmiszerek árának csökkentésére - amit már a lakosság is érzékelhet - a pravoszláv karácsony és újév közötti időszakban számíthatunk, vagyis a hétvégétől kezdődően. így vélekedett a Tanjugnak nyilat­kozva Svetlana Stanojevic köztársasági felügyelő is, aki kifejezte abbéli reményét, hogy az üzletekben három napon belül módosítani fogják az árakat. Radenko Cetkovic, a kereskedelmi felügyelőség belgrádi részlegének vezetője a Bétának elmondta, hogy tegnap a reggeli óráktól 70 felügyelőjük járta a főváros üzleteit. Feladatuk egyelőre még nem a büntetés volt, hanem az új rendelet ismertetése, és annak ellenőrzése, hogy a kereskedők elkésztették-e a 2011. december 31-ei árukészletük leltárát, ugyanis ez alapján szabhatók ki a szankciók a január 1-jétől hat hónapon át érvényben lévő rendelet megszegőire. Az üzletre kiróható büntetések 200 000-2 millió dinárig terjedhetnek, de egyes tevékenységi körök, például bizonyos árukészlet forgalmazásának hat hónaptól egy évig terjedő betiltása is a lehetséges szankciók közé tartozik. A dolgozó személyzet árukészletért felelős tagja 50 000 és 150 000, míg a vállalkozó és az üzlettulajdonos 50 000-500 000 dinárral büntethető. Amint az előbbiekben írtuk, a vásár­lók egyelőre nem tapasztalják az alap­vető élelmiszerek árának csökkenését. Ez különösen a vékonyabb pénztárcájú, kisebb keresetű fogyasztóknak jelentene nagy megkönnyebbülést, hiszen tudjuk, hogy nekik a fizetésből az alapvető élelmiszerek beszerzésén kívül másra nemigen futja. Ha elkezdik alkalmazni a rendeletet, az előzetes kalkulációk szerint a vásárlók arra számíthatnak, hogy a kristálycukrot a jelenlegi 100 dinár körüli ár helyett 88 dinárért szerezhetik majd be az üzletekben, az étolajat legföljebb 120, a tartósított tejet pedig 70 dinárért. A csirkehús nem lehet drágább 200 dinárnál, és a sertéshús ára sem haladhatja meg a 400 dinárt. Meglátjuk, hogy mindebből mi való­sul meg a következő héten. Oros András Ahol örülnek a fagynak Megkezdődött a nádvágás Erzsébetlakon Többségünk az enyhe télnek örül, a nádvágók viszont ilyen­kor fagyért áhítoznak, mert fagypont felett nem lehet nádat vágni, és melegben a nád minősége sem jó. A jégen a nádvágók nem süppednek a sárba, a hidegtől „morzsolódó” nádat pedig könnyebb kezelni. Ezért fognak munkához minden fagyos reggelen az Erzsébetlak környéki nádvágók, benépesítve az ország legnagyobb halastavának, az Ecska halgazdasághoz tartozó Fehér-tónak a környékét. Versenyfutás ez az idővel, a csatát pedig egyesek kézzel, mások géppel vívják. Az a cél, hogy minél több nád kerüljön a nádfeldolgozó üzemekbe. A nádvágás decembertől márciusig, az új növényzet hajtásának a kezdetéig tart. Erzsébetlakhoz (Belő Blatóhoz) a természet nem volt bőkezű. A Nagybecskerektől húsz kilométerre fekvő falu 1600 hektárnyi határából ugyanis alig 600 hektár művelhető meg. Közben hol a magas vízállás, hol a szárazság veszélyezteti. A mezőgazdaság mellett két kereseti lehetőség marad a helybé­lieknek: a halászat és a nádvágás. Nem csoda, hogy a vizek (Béga, Tisza, halastavak) ölelésében fekvő vidéknek a sorsa összenőtt a náddal. A nád exportja a vidékről a hetvenes években kezdődött meg. Szebb időkben egymillió négyzetméter nádszövetet szállítottak Nyugat-Európába. A hozzáértők szerint az itteni, magától növő gyomnövény jobb minőségű, mint a nyugati országokban mesterségesen termelt nád. Az elmúlt húsz év történései azonban hátramozdították a nád feldolgozását és külföldre szállítását is. Az a szerencse, hogy a nádszövet iránti keresletet kevésbé befolyásolta a világgazdasági válság. Évtizedeken keresztül kézzel vágták a nádat, újabban azon­ban a gyalászkát (a sarlóhoz hasonló, kasza alakú kis szerszámot) gépek váltották fel. Egykor hetvenen is vágták kézzel a nádat - ma talán ötvenen. A nád betakarítása továbbra is elképzel­hetetlen kézi munkaerő nélkül. Nem csak azért, mert kevés a nádvágó gép, hanem, mert a gépek többsége egyedi példány, legtöbbjüket csak meghatározott terepen lehet használni, az ember viszont mindenütt képes dolgozni. A faluban több nádfeldolgozó üzem van, amelyekben nádszövetet­­ szigetelő nádlemezt, fedőnádat és nádparavánt készítenek. Az a tapasztalat, hogy a természetes anyagból készült, környezetkímélő építőanyagot továbbra is többre becsülik a határainkon túl, mint itthon. Pedig a nád nem drágább más szigetelőanyagoknál, ráadásul környezetkímélő és tartós is. ■ K. I. Kecskés István 2012. január 5., csütörtök Se pénz, se posztó(?) Az utóbbi időben a nemzetközi sajtóban (is) néhányszor felröppent a hír, hogy az oroszok meggondolták magukat és nem építik meg az úgynevezett Déli Áramlat nevű gázvezetéket, amely Szerbia számára hosszú távon igen jelentős pénzügyi előnyökkel járna. Lévén, hogy az ötlet megvalósításának kezdetén az orosz Gazprom nemcsak Belgráddal, hanem több nagy nyugati testvércéggel is szerződést kötött, elvileg igen kevés a valószínűsége annak, hogy az egész terv kútba esik. Ha netán mégsem, azt elsősorban az orosz külpolitika sínylené meg, de ez bennünket kevésbé érdekel. A tudósítások sorai között olyasmi is kiolvasható, amiből az ember arra következtethet, hogy a szerbiai kőolajipar orosz érdekeltségnek való (igen alacsony áron történt) eladásakor a szerződésben titkos záradékok is lehet­nek, amelyek előirányozzák, hogy a Déli Áramlat megépítésének elmaradása esetén a Gazpromnyeft kénytelen lenne visszaadni Szerbiának az adásvétel tárgyát képező nagyvállalatot. Ezt azonban elsősorban az oroszok erélyesen cáfolják. Vajon minek alapján állítják egyes körök, hogy semmi sem lesz a Déli Áram­latból? Elsősorban az a körülmény hatott az ilyesféle vélemény kialakulására, hogy az oroszok már megbeszéléseket folytattak Ukrajnával a meglevő vezeték megvásárlásáról. Ha ez megtörténne, akkor a hatalmas orosz gázmezőkről - elvileg - gond nélkül továbbítani lehetne azt a hatalmas, évente több mint 30 milliárd köbméter földgázmennyiséget, amelyre az Európai Unió jó néhány országának égetően szüksége van. A majdan a Fekete-tenger alatt húzódó gázvezeték létrehozásáért szurkolók azonban váltig hangoztatják, hogy az esetleges orosz-ukrán adásvételi szer­ződés sem az oroszoknak, sem az EU-nak nem jelentene biztosítékot, mivel Ukrajna két évvel ezelőtt már bebizonyította, hogy bizonyos szempontból nem tekinthető megbízható partnernek. Tehát az eladónak és a vevőnek is érdeke, hogy akár több irányban működjön gázvezeték. Lényegében Szerbiának ez a megfontolás az egyetlen esélye és reménye. Annál is inkább, mert ha egyszer befejeződik a több milliárd dollárt felemésztő hatalmas projektum, a földgáz területünkön keresztül történő továbbítása, az évente és folyamatosan szép summát hozna a konyhára. Azzal felesleges foglalkozni, hogy a gázzal való ellátás bizonyos mértékű politikai elkötelezettséget is hozna magával, de­ ez nemcsak Szerbiának okoz­na gondot, hanem még számos nyugat-európai országnak is. A számunkra legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén - vagyis ha valóban nem épül meg a Déli .Áramlat - sem számíthatunk arra, hogy a Gazpromnyeft visszaadja a köztársaság kőolajiparát, annak eladása ugyanis aligha másítható meg. De hát a politikában nemcsak minden, hanem annak az ellenkezője is lehetséges, vagyis a legrosszabb politikai-gazdasági széljárás esetén megtör­ténhet, hogy nekünk nem marad se pénz, se posztó. ■ BOTH Mihály Segély az elmaradott községeknek Az szociális juttatások kifizetése 2012- ben rendszeres lesz, a költségvetésből külön eszközöket különítenek el a lakosság legszegényebb rétegének és a legfejletlenebb községeknek a megsegí­tésére -jelentette ki Zoran Martinovic, a Munkaügyi Miniszté­rium államtitkára. Martinovic rámu­tatott arra, hogy a 2011-ben megnöve­kedett a szegények száma Szerbiában, és havonta megközelítőleg 1300 új igénylője van a szociális segélyeknek. A népkonyhák további működtetésére 73 községben az idén 370 millió dinárt bizto­sítanak, és 160-170 millió dinárt költenek majd élelmiszer- és tisz­tálkodási csomagokra a 105 leginkább veszélyez­tetett községben. Az év folyamán a fejletlen községek 200 millió dinárt kapnak majd a szociális védelmi szolgáltatások megvalósí­tására. Ebben az évben a munkaügyi minisztériumnak 111,6 milliárd dinár áll rendelkezésére, 2 százalékkal több, mint az előző évben. Az államtitkár elmondása szerint 15 milliárd dinárt különítenek el a hadirokkantak védelmére, 40 milliár­dot család- és gyermekvédelemre, és kb. 21,3 milliárd dinárt fordítanak szociális védelemre, azaz 5 százalékkal többet, mint 2011-ben. (Tanjug) Dávid Csilla Kína lemond a külföldi autógyártók beruházásairól Kína a felesleges gyártókapacitás és a vállalatok magas száma miatt a jövőben nem támogatja az autógyártást illető külföldi beruházásokat. A korábban alapított vegyes­vállalatokat nem érinti a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) december végi bejelentése, amely szerint ezentúl nem támogatják az autógyártást illető külföldi beruházásokat. Az iparág „támogatott” kategóriából az „elfogadott” kategóriába való átcsoportosítását az NDRC „a hazai gépjárműgyártás egészséges fejlődésének szükségével” magyarázta. A kelet-ázsiai országban jelenleg a 130-at is meghaladja az autógyártó cégek száma, magasabb, mint bárhol máshol a világon. (MTI)

Next