Magyar Szó, 2012. január (69. évfolyam, 1-23. szám)

2012-01-28 / 21. szám

18 HÉTVÉGE Tisza-partiak a Tisza jegyében Kovács Magdalénát, a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnökét a magyar kultúra napja alkalmából plakettel tüntették ki A közelmúltig mostohán kezelték a magyar kultúra ügyét Törökkanizsán, szeren­csére azonban az elmúlt négy-öt évben jelentős előrehaladás történt ezen a téren. Megerősödött a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, és a község falvaiban is ala­kultak hagyományőrzést felvállaló civil szervezetek. A községben kisebbségben élő magyarság kulturális életének zászlóvivője az említett egyesület, melynek el­nökét, Kovács Magdalénát művelődésszervezői tevékenységéért plakettel tüntette ki a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség.­ ­ Egy néptánccsoporttal és egy népdalkórussal alakult meg 1991-ben a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, melynek népdalkórusában 1994 óta éne­kelek, 2008 óta pedig a szervezet elnöke vagyok. Az idén jár le a négyéves megbízatásom, februárban lesz tisztújítás. Egyébként vegyésztechnikusi végzettsé­gem van, a malom laboratóriumában dolgoztam, je­lenleg pedig a község művelődési tanácsosa vagyok. Amikor Kakuszi János koreográfus egyéb elfog­laltságai miatt abbahagyta a munkát a két néptánc­­csoportunkkal, engem kértek fel, hogy vegyem át a helyét. Csaknem tíz évig vezettem a csoportokat, majd átadtam a stafétát a fiatalabbaknak. Kezdetben számos nehézséggel kellett szembe­néznünk, hiszen a kilencvenes években nem néz­ték jó szemmel a civil szervezetek ténykedését. A község nem támogatta a magyar művelődési megmozdulásokat, egyesületünk szakcso­portjainak állandó problémát jelentett meg­felelő termet találni a próbák megtartására. Eleinte a színházban tartottuk a próbáinkat, fűtés nem volt, sőt azzal vádoltak meg ben­nünket, hogy a táncosaink rongálják a szín­padot. Amikor a szerb néptánccsoport feloszlott, mi sem voltunk tovább kívánatosabb a színházban. Kitiltottak bennünket. A színház után az általános iskola műkoporítá­­sú, igen rossz akusztikájú halljában gyakoroltunk. Ott is állandóan útban voltunk valakinek, de há­lásak voltunk, hogy valahol próbálhattunk, és ott legalább nem volt olyan hideg, mint a fűtetlen színházban. Megesett, hogy házaknál gyülekez­tünk, s felváltva tartottuk az énekpróbákat, hol az egyik kórustagnál, hol a másiknál. A teremgondok a mai napig kísérik az egyesületet. A 2008-as vá­lasztások után, amikor a VMSZ jó szereplésének köszönhetően bekapcsolódhattunk a községi poli­tikai életébe, visszamehettünk a színházba gyako­rolni. A színház épülete hosszas pereskedés után visszakerült a tönkrement szövetkezettől a helyi közösség tulajdonába, de továbbra sincs megoldva a fűtés. Általában csak az előadások, a rendezvé­nyek előtt gyújtanak be, hogy mégse vacogjanak a nézők. Hogy ne fázzunk, a téli hónapokra elkap­tuk a középiskola tornatermét, amelynek haszná­latáért bizonyos összeget kell fizetnünk. Amikor a szerb néptánccsoport feloszlott, mi sem voltunk tovább kívánatosak a színházban. Kitiltottak bennünket. Magyarországi támogatással sikerült vásá­rolnunk egy nagyobb méretű régi polgári házat, amelyet a felújítása után birtokukba vehetnének egyesületünk csoportjai. A tervek elkészültek, már a kivitelezővel is megkötötték a szerződést, csak hát a gazdasági válság, a pénztelenség miatt a Tartományi Nagyberuházási Alapnak nincs pénze arra, hogy finanszírozza a munkálatokat. Annak ellenére, hogy a községi tanács művelő­déssel megbízott tagjaként tevékenykedek, az ön­­kormányzat továbbra is meglehetősen mostohán bánik a kultúrával, az egyesületek nagyon kevés pénzt kapnak a községi költségvetésből. Jószerével magunkra vagyunk utalva, nem felhőtlen a kom­munikációnk a Demokrata Párttal. A Tiszagyöngye Művelődési Egyesületnek több mint száz tagja van, közülük mintegy­ nyolcvanan aktívan részt vesznek a szakcsoportok munkájá­ban, és lehet rájuk számítani a szervezésben is. A 11 tagú elnökség soraiból kerül ki az egyesület elnöke. A Tiszavirág néptánccsoportba az első-ha­todik osztályos gyerekek járnak, a nagyobbak al­kotják a Tiszafa csoportot, amelyben felnőttek is vannak. Néhány éve működik az Ablakszín­ház nevű diákszínjátszó csoportunk is. Tervbe vettük a citeraszakcsoport megalakítását, amit újjáalakításnak is mondhatnak, mert egy ideig működött ez is. Rendelkezünk három asztali citerával. Népdalkórusunk, a Tiszagyöngye a legutóbbi népzenei szemlén, a Durindón a legjobb tíz között szerepelt, és jogot szerzett a gálaműsorban való fel­lépésre? A kórus kiúszevés fennállása'ot*g­rifásodik * alkalommal szerepelt a legjobbak között. Minden évben részt veszünk a Gyöngyösbokrétán, a kicsik­kel indulunk a béketánc vetélkedőn. Szavalóink két évben egymás után részt vettek a bácsfeketehegyi Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Ta­lálkozón, ahonnan hárman továbbjutottak Magyar­­országra. Tavalyelőtt Kovács Dorina első helyet szerzett a kategóriájában. Járunk külföldre is, az ősszel megfordultunk Szlovákiában, s a szomszédos határ menti telepü­lésekkel, Újszentivánnal és Deszkkel is tartjuk a kapcsolatot, részt veszünk egymás rendezvényein, amelyek jó alkalmat kínálnak a tapasztalatcserére. Két kiemelkedő magyar művelődési rendez­vénnyel dicsekedhetünk, amelyek kezdeménye­zésünkre indultak el: az egyik az Észak-bánáti Néptánctalálkozó, amely nemzetközi, és a Magyar Nemzeti Tanács a kiemelt kistérségi rendezvények közé sorolta; a másik pedig a Szent István-napi ünnepség, amelyet tavaly immár negyedik alka­lommal tartottunk meg. A nagy rendezvények mellett szinte havonta vannak műsoraink - mond­ta Kovács Magdaléna. Az elmúlt években Törökkanizsa falvaiban is alakultak magyar hagyományápoló, a helyi műve­lődési életet és civil szférát felkaroló szervezetek, így alakult meg Rábén a Vadvirágok Művelődési Egyesület, valamint Oroszlámoson a dr. Batthy­­tsky istváni tiiófitár Csa~ falu Szülöttjének a nevét viselő egyesület. Törökkanizsán is alakult új civil szervezet, a Törökkanizsáért Egyesület.­ ­ GERGELY József Gergely József Elismerés az újvidéki Petőfinek A tavaly hatvanadik születésnapját ünneplő egyesületet plakettel jutalmazta a VMMSZ A délvidéki magyar kultúra terén végzett tevékenység elismeréseként a tavaly 60. születésnapját ünneplő, újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ plakettben részesült. Habár a központ hat évtizede alakult, tevékenysége 80 éves színes művelődési múltra tekint vissza, s novemberben egyhetes rendezvénysoro­zattal ünnepelte fennállásának évfordulóját. A központ az újvidéki magyar közélet alappil­ igen csökkenti a lehetőségeket, ezért az intézmény­­ére, közművelődési tevékenységének összetartó és az önfenntartásra törekszik. Alaptevékenysége a megtartó ereje van. Székháza a telepi magyar mű- magyar kultúra és hagyományok, valamint a szép velődési házban van, fenntartja és működteti azt. beszéd ápolása, a fiatalok öntudatának fejlesztése. Az elmúlt időszakban igen nehéz anyagi helyzetbe a magyar közélet megtartása. A tagok­­ érdeklő­kerük­. A programok szervezésére és az intézmény­zési körüktől függően­­ különböző szakcsopor­­fenntartására pályázatok útján jut pénzhez. Ez­tokban tevékenykednek. A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ szakcsoportjai kiemelkedő eredményekkel szerepeltek a különféle megmé­rettetéseken: ilyenek a színjátszó csoport, a drámai szakcsoport, a szavalók, a tánccsoportok, a tambu­­razenekarok, a citerazenekar, a Kiskormos együt­tes, a harmonika-zenekar, a leánykórus, a vegyes kórus, a Guzsalyas együttes, a festőművészek és a kézimunkacsoport... A szakcsoportok rendszeres tevékenységén kívül a Petőfi Sándor Művelődési Központ gazdag műve­lődési és művészeti programkínálattal vesz részt az újvidéki közéletben. Megrendezi a magyarság szá­mára jelentős eseményekhez és ünnepekhez fűző­dő műsorokat és megemlékezéseket. Szervez kiál­lításokat, filmvetítéseket, műhelymunkákat, társas összejöveteleket (bálokat, teadélutánokat, ifjúsági bulikat­ és ismeretterjesztő előadásokat. A Petőfi sikeresen együttműködik a civil és ifjúsági szervezetekkel, sőt helyet is ad például a Jövő fiataljainak, a Vajdasági Magyar Diákszövet­ségnek és a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ­nak. Jelentős kapcsolatokat ápol több anyaorszá­gi és Kárpát-medencei magyar egyesülettel, így például a pozsonyi, muravidéki, horvátországi, ungvári, pécsi, egyházaskozári, sárréti és túrkevei szervezetekkel. Több fontos Kárpát-medencei, anyaországi és hazai szakmai tömörülésnek és szövetségnek a tagja és alapítója, például a Magyarok Világszö­vetségének, a Vass Lajos Népzenei Szövetségnek, a Falvak Kultúrájáért Alapítványnak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek, a Vajdasági Magyar Folklórközpontnak és a Horizont Dél­bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének. Kiemelkedő tevékenységével számos elisme­rési díjat érdemelt ki. Közöttük a jelentősebbek: Újvidék Októberi díja, a Vajdasági Szakszervezet Május 1-je Díja, a Vajdasági Ifjúsági Szövetség Nagykorúsági díja, Vass Lajos-díj, legutóbb pedig a magyar kultúra napja alkalmából megrendezett zentai ünnepségen plakettel jutalmazták. (szb) Drós András MABHAfiÓ 2012. január 28., 29., szombat-vasárnap

Next