Magyar Szó, 2012. november (69. évfolyam, 255-280. szám)
2012-11-16 / 268. szám
2012. november 16., péntek Ihmi/ // // / N 11 in MIVELODES 9 Az óvodásokban az új remény A Verbászon húsz év után megindított óvodai csoport létrejöttének körülményeiről kérdeztük az illetékeseket Mint arról a csütörtöki számunkban beszámoltunk, Verbászon jártunk, ahol húsz év után újra nyílt magyar nyelvű óvodai csoport. Látogatásunk során azt is megtudtuk, hogy mindez egy öszszefogás eredménye, hiszen magyar nyelvű általános iskolai osztály továbbra sincs a településen. A legközelebbi a néhány kilométerre távolabb lévő kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola, amelynek igazgatója, Blaskó Erzsébet is céljául tűzte ki, hogy a helyi és környékbeli gyerekeknek megadják a magyar nyelven való tanulás lehetőségét. A verbászi magyar óvoda megnyitásához hathatós segítséget nyújtott a Magyar Nemzeti Tanács, így az idén megalakult a magyar óvodai csoport. A kilenc óvodással Drenyovszki Mónika óvónő foglalkozik a Bosko Buha iskoláskor előtti tanintézményben, egyelőre csak délután, mert mint elmondta, a csoport beindításának késése miatt már csak ekkora kaphattak üres termet. - Nehéz volt kiharcolni a csoport indítását, sokan dolgoztunk rajta, de végül az MNT segítségével sikerült. Blaskó Erzsébettel, a kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola igazgatónőjével házról házra jártunk, és felkerestük azokat a családokat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy esetleg magyar óvodába íratnák a gyereküket. Nem volt ez egyszerű folyamat, már a nyár elején elkezdtük, de az ügy csak húzódott. Most novemberre jutottunk oda, hogy kilencen kezdtek el az óvajárni - mondta. Süli Tamás, a VMSZ verbászi helyi szervezetének elnöke és Valka Károly körzeti elnök a fogyatkozó magyarságra hívták fel a figyelmet: - Kezdtünk attól tartani, hogy nincs magyarság Verbászon, de az óvoda megnyitása nem ezt bizonyítja. Az 1989/90-es csoport volt az utolsó, akik magyar nyelven jártak óvodába. Utána még néhány évig létezett magyar általános iskolai osztály, majd az is megszűnt. Nem arról van szó, hogy nincsenek magyarok Verbászon, inkább bátortalanok, mert bizonytalan az anyanyelven történő továbbtanulás. A kilencvenes években sokan elmentek innen, akik pedig itt maradtak, azokat nem könnyű megmozgatni. Sok magyar diák szerb osztályba jár, ezért igyekeztünk legalább anyanyelvápolást bevezetni. Most viszont két diák az MNT iskolabuszprogramjának köszönhetően eljut a legközelebbi általános iskolába, ahol magyar nyelven folyik tanítás, ez pedig akúlai Petőfi Brigád Általános Iskola. Reméljük, hogy az új óvodások is élhetnek majd ezzel a lehetőséggel, és ezzel sikerülhet, ha nem is visszafordítani, de legalább leállítani a verbászi magyarság teljes eltűnését vagy asszimilációját. Távol állunk még attól, hogy magyar osztályt indítsunk, ez az óvodai csoport is alig jött össze. Természetesen a nehézségek ellenére is kitartunk a céljaink mellett, hogy belátható időn belül ez is létrejöjjön - hallottuk. Joó Horti Lívia, az MNT közoktatási bizottságának elnöke arról számolt be, hogy tavaly is próbálkoztak magyar óvodát indítani. - Nem sikerült, mert nem hittek benne a szülők. Az idén viszont meggyőztük néhányukat, ez pedig elég volt ahhoz, hogy a verbászi önkormányzathoz forduljunk, és a magyar óvoda létjogosultságot nyerjen. Fontos volt, hogy ez a csoport ne egy különálló létesítményben működjön, hanem egy már meglévő óvodába, mert a szülők számára így hiteles. A verbászi önkormányzattal korrekt együttműködést sikerült kialakítani, és óvónőt is találtunk. Az iskolabuszprogram keretében két verbászi diáknak taxit fizet az MNT, hogy magyar nyelvű osztályba járhasson. Tavaly és idén is sokat dolgozott a kúlai iskola azon, hogy a környékbeli településekről is magyar osztályba járhassanak gyerekek. Az idén úgy sikerült tíz elsőssel elindítani az osztályt, hogy Lipárról, Veprődről (Kruscicról) és Verbászról is utaztatunk diákokat. Mivel egy-egy diákról van szó, így praktikus okokból nem beszélhetünk buszról, hanem taxiról - mondta. Blaskó Erzsébet, a kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola igazgatója többek között a verbászi óvoda és tanintézményük közötti kapcsolatról szólt. - Az MNT a kúlai Petőfi Brigád Ál-t különös jelentőségű tanintézménynek nyilvánította a szórványmagyarság szempontjából. A mi iskolánkba 104 magyar ajkú diák jár, de évről évre csökken a létszámuk. Mostanra ott tartunk, hogy például a másodikosok már csak nyolcan vannak. Szerencsére a tartományi titkárság jóváhagyja a kis létszámú osztályokat is, de úgy éreztük, mindenképpen lépnünk kell. Itt találtuk meg a közös hangot a verbászi lakosokkal, mivel náluk nem indulhat magyar osztály, ugyanakkor viszont az MNT felmérése szerint létrejöhet magyar óvoda. Először megpróbáltuk öszszehívni a szülőket, de az nem ment, így végül a házról házra járás bizonyult hatásosnak. Csaknem mindenhol szépen fogadtak bennünket, és sajnálkoztak, hogy erre korábban nem került sor. Támogatást ígért az MNT, hogy amenynyiben az önkormányzat jóváhagyja a csoport megnyitását, januárig állják az óvónő fizetését és útiköltségét is, mivel ez nem szerepelt a városi költségvetésben. Mivel pedig Verbász elég nagy, az is jelentős segítség, hogy az MNT megoldja az óvodások szállítását is. Az óvoda eredménye egyébként máris látszódik, az első foglalkozások után például egy olyan gyerek is magyarul fordult az anyjához, aki eddig csak szerbül szólalt meg - fűzte hozzá. Látogatásunk alkalmával Marijana Grujic, a Bosko Buha iskoláskor előtti tanintézmény igazgatója is üdvözölte az óvodásokat. Mint elmondta, óvodájuk nyitott erre a kezdeményezésre, és akár arra is, hogy a jövőben délelőtti váltásban járhassanak a magyar óvodások is. Amennyiben lesz elég jelentkező. ■ LUKÁCS Melinda A kilenc magyar kisgyermek örömmel jár óvodában Drenyovszki Mónika óvónő foglalkozik a kicsinyekkel A Bosko Buha óvodában működik a magyar óvodai csoport A diplomahonosítás drága és hosszadalmas A külföldi oklevelek nosztrifikációjának néhány ezer dinárba kellene kerülnie - Most akár 3000 eurót is kell fizetni az elismertetéséért - Hosszadalmas, drága és bizonytalan kimenetelű a külföldön szerzett egyetemi, főiskolai oklevelek honosítása Szerbiában. Külön gondot jelent, hogy sok szakma, amelyet feltüntetnek e külföldi diplomákon, még nem is létezik nálunk, így foglalható össze dióhéjban az e témáról tartott tanácskozás tanulsága. - Hívjuk haza azokat, akik külföldön szereztek oklevelet, ám ennek nosztrifikálása elé számos akadályt gördítünk - mondta Tatjana Papic, a témáról készült publikáció egyik szerzője. Mint kifejtette, a diplomák gyors, hatékony elfogadása a munkaerő szabad mozgásához is hozzájárul, amely nemcsak az érintettek számára fontos, hanem a gazdaságunk és az egész társadalom szempontjából is. Mint emlékeztetett rá, az Európai Bizottság jelentésében az áll, Szerbia nem lépett előre a külföldi oklevelek elismerése terén, holott ez is fontos az EU-hoz való csatlakozásunk tekintetében. Srbijanka Turajlic nyugalmazott egyetemi tanár arról szólt, hogy a külföldi diplomák nosztrifikációjának megnehezítése nemcsak a piac védelme, hanem egy végtelen beképzeltség is az itteni felsőoktatási intézmények részéről. Mint mondta, 3000 eurót kell fizetnie az oxfordi vagy más olyan, a sanghaji ranglistán élén álló, az első 50-be tartozó tekintélyes külföldi egyetem diplomájának honosításáért azon a hazai egyetemen, amely az említett listán az 500. helyet foglalja el. Szerinte a nosztrifikációnak legtöbb három hetet kellene igénybe vennie, és mindössze néhány ezer dinárba kellene kerülnie. Helena Hirsenberg, a publikáció egyik szerzője elmondta: most legkevesebb három hónapot vesz igénybe az akkreditáció a munkába állás esetén, valamennyivel rövidebb akkor, ha továbbtanulásról van szó. (Beta) Molnár Edvárd Oros András Mire ezek a sorok megjelennek, azt hiszem, Sinisa Kovacevic közismert szerb dramaturg is belátja, hogy darázsfészekbe nyúlt. Ha véleményt akart mondani a Szerbiai RTV-ről a köztársasági parlamentben, akkor annak véleménynek kellett volna lennie, méghozzá megfontolt és megfelelően becsomagolt, „honatyai" véleménynek. A félvállról lett kijelentése, miszerint „az SZRTV-nek semmirevaló a programja, csupán néhány szőkeség váltogatja egymást a képernyőn", sértő volt, és nem csoda, hogy magára haragította a köztévé dolgozóit, különösen annak a szőkébb részét. Hasonló hangnemben megfogalmazott választ kapott a tévéház élvonalbeli szőke műsorvezetőitől, akik felháborodásukat nem palástolva azt mondták, a kijelentés több mint sértő, és a honatyát minden további nélkül be fogják perelni. Mint fogalmaztak, „Kovacevic meglehetősen ismert szerb drámaíró, kultúrmunkás, egy csaknem szőke lánygyermek apja, népképviselő, és egy személyben mindezen kategóriáknak a megszégyenítője”. Három közismert műsorvezető, Natasa Miljkovic, Olivera Kovacevic és Olivera Jovicevic írta alá a szóban forgó levelet, melyben az SZRTV ellen folytatott kereszteshadjárattal vádolják az írót, és annak okozóját a tekintélyes összegre rúgó, kifizetetlen tiszteletdíjaival magyarázzák. A dolgok tehát igencsak elharapóztak. Azt hiszem, Kovacevic sem feltételezte, hogy a szőkék, de talán úgy is fogalmazhatok: a nők, vagy még másképp, a média egyszer visszavág, mert egészen megszokottá, elfogadottá vált, hogy bárki, bármikor, bárhogyan, bármekkorát rúghat bele, élcelődhet büntetlenül, vagy legalább következmények nélkül. Hát ezúttal nem ez történt, hanem a kikezdettek támadásba lendültek. Bármennyire is igyekszem, nem tudom elrejteni elfogultságomat, még akkor sem, ha elismerem, soha ennyi szőke nem futott szerb földön, nemhogy a szerbiai köztelevízióban. Inkább csak remélem, hogy a Kostunica-féle Szerbiai Demokrata Párt képviseletében ténykedő képviselő és társai eszébe juttatják, hogy a parlamenthez fel kell nőni, illik megfontoltan viselkedni, beszélni, és nem utolsósorban fogalmazni. Egy író ezzel csak tisztában kell legyen, mert ha nem, akkor mit várhatunk a többi képviselőtől. Másfelől nem alaptalan Kovacevic féltése, és ebbéli véleményében nincs egyedül. Ahogyan ő félti a polgárokat a rossz tévéműsortól, úgy féltik mások, nem is kevesen, ugyanennek az országnak a lakosait magától a parlamenttől. S ez sem alaptalan. Ha tényleg az a kifogás, hogy a köztévé immár nem a nemzeti kultúra pilléreként működik, és összeroppanni látszik az indiai menyasszonyok és a nagy hatalmú szulejmánok terhe alatt, akkor azt kell kimondani. Ha a rossz műsorral magyarázzuk a kötelező tévé-előfizetés alig 30 százalékos megfizettetését, akkor tegyük azt. Érveljünk, intsünk, indokoljunk, követeljünk jobbat. De, ne szókézzünk! Félő, az nem vezet sehova. ■ NAGY Magdolna TÉVÉJEGYZET Szőkék támadásban