Magyar Szó, 2012. november (69. évfolyam, 255-280. szám)

2012-11-16 / 268. szám

2012. november 16., péntek Ihmi/ // // / N 11 in MIVELODES 9 Az óvodásokban az új remény A Verbászon húsz év után megindított óvodai csoport létrejöttének körülményeiről kérdeztük az illetékeseket Mint arról a csütörtöki számunkban beszámoltunk, Verbászon jártunk, ahol húsz év után újra nyílt magyar nyelvű óvodai csoport. Látogatásunk során azt is megtudtuk, hogy mindez egy ösz­­szefogás eredménye, hiszen magyar nyelvű általános iskolai osztály továbbra sincs a településen. A legközelebbi a néhány kilométerre távolabb lévő kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola, amelynek igazgatója, Blaskó Erzsébet is céljául tűzte ki, hogy a helyi és környékbeli gyerekeknek megadják a magyar nyelven való tanulás lehetőségét. A verbászi magyar óvoda megnyitásához hathatós segítsé­get nyújtott a Magyar Nemzeti Tanács, így az idén megalakult a magyar óvodai csoport. A kilenc óvodással Drenyovszki Mónika óvónő foglalkozik a Bosko Buha iskoláskor előtti tanintézményben, egyelőre csak délután, mert mint elmondta, a csoport beindításá­nak késése miatt már csak ekkora kaphattak üres termet. - Nehéz volt kiharcolni a cso­port indítását, sokan dolgoztunk rajta, de végül az MNT segítségé­vel sikerült. Blaskó Erzsébettel, a kúlai Petőfi Brigád Általános Is­kola igazgatónőjével házról házra jártunk, és felkerestük azokat a családokat, amelyekről úgy gon­doltuk, hogy esetleg magyar óvo­dába íratnák a gyereküket. Nem volt ez egyszerű folyamat, már a nyár elején elkezdtük, de az ügy csak húzódott. Most novemberre jutottunk oda, hogy kilencen kezdtek el az óva­­járni - mondta. Süli Tamás, a VMSZ verbászi helyi szervezetének elnöke és Valka Károly körzeti elnök a fogyatkozó magyarság­ra hívták fel a figyelmet: - Kezdtünk attól tartani, hogy nincs magyarság Verbászon, de az óvoda megnyitása nem ezt bizonyítja. Az 1989/90-es csoport volt az utolsó, akik­ magyar nyelven jártak óvo­dába. Utána még néhány évig létezett magyar általános isko­lai osztály, majd az is megszűnt. Nem arról van szó, hogy nincse­nek magyarok Verbászon, inkább bátortalanok, mert bizonytalan az anyanyelven történő továbbtanu­lás. A kilencvenes években sokan elmentek innen, akik pedig itt maradtak, azokat nem könnyű megmozgatni. Sok magyar diák szerb osztályba jár, ezért igyekez­tünk legalább anyanyelvápolást bevezetni. Most viszont két diák az MNT iskolabuszprogramjának köszönhetően eljut a legközelebbi általános iskolába, ahol magyar nyelven folyik tanítás, ez pedig a­­kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola. Reméljük, hogy az új óvodások is élhetnek majd ezzel a lehetőséggel, és ezzel sikerülhet, ha nem is visszafor­dítani, de legalább leállítani a verbászi magyarság teljes eltűnését vagy asszi­milációját. Távol állunk még attól, hogy magyar osztályt indítsunk, ez az óvodai csoport is alig jött össze. Természetesen a nehézségek ellenére is kitartunk a cél­jaink mellett, hogy belátható időn belül ez is létrejöjjön - hallottuk. Joó Horti Lívia, az MNT közokta­tási bizottságának elnöke arról számolt be, hogy tavaly is próbálkoztak magyar óvodát indítani. - Nem sikerült, mert nem hittek benne a szülők. Az idén viszont meg­győztük néhányukat, ez pedig elég volt ahhoz, hogy a verbászi önkormány­zathoz forduljunk, és a magyar óvoda létjogosultságot nyerjen. Fontos volt, hogy ez a csoport ne egy különálló léte­sítményben működjön, hanem egy már meglévő óvodába, mert a szülők számá­ra így hiteles. A verbászi önkormány­zattal korrekt együttműködést sikerült kialakítani, és óvónőt is találtunk. Az iskolabuszprogram keretében két ver­bászi diáknak taxit fizet az MNT, hogy magyar nyelvű osztályba járhasson. Ta­valy és idén is sokat dolgozott a kúlai is­kola azon, hogy a környékbeli települé­sekről is magyar osztályba járhassanak gyerekek. Az idén úgy sikerült tíz elsős­sel elindítani az osztályt, hogy Lipárról, Veprődről (Kruscicról) és Verbászról is utaztatunk diákokat. Mivel egy-egy diákról van szó, így praktikus okokból nem beszélhetünk buszról, hanem taxi­ról - mondta. Blaskó Erzsébet, a kúlai Petőfi Bri­gád Általános Iskola igazgatója többek között a verbászi óvoda és tanintézmé­nyük közötti kapcsolatról szólt. - Az MNT a kúlai Petőfi Brigád Ál-t különös jelentőségű tanintézménynek nyilvánította a szórványmagyarság szempontjából. A mi iskolánkba 104 magyar ajkú diák jár, de évről évre csökken a létszámuk. Mostanra ott tartunk, hogy például a másodikosok már csak nyolcan vannak. Szerencsére a tartományi titkárság jóváhagyja a kis létszámú osztályokat is, de úgy érez­tük, mindenképpen lépnünk kell. Itt találtuk meg a közös hangot a verbászi lakosokkal, mivel náluk nem indulhat magyar osztály, ugyanakkor viszont az MNT felmérése szerint létrejöhet ma­gyar óvoda. Először megpróbáltuk ösz­­szehívni a szülőket, de az nem ment, így végül a házról házra járás bizonyult ha­tásosnak. Csaknem mindenhol szépen fogadtak bennünket, és sajnálkoztak, hogy erre korábban nem került sor. Tá­mogatást ígért az MNT, hogy ameny­­nyiben az önkormányzat jóváhagyja a csoport megnyitását, januárig állják az óvónő fizetését és útiköltségét is, mivel ez nem szerepelt a városi költségvetés­ben. Mivel pedig Verbász elég nagy, az is jelentős segítség, hogy az MNT meg­oldja az óvodások szállítását is. Az óvo­da eredménye egyébként máris látszó­­dik, az első foglalkozások után például egy olyan gyerek is magyarul fordult az anyjához, aki eddig csak szerbül szólalt meg - fűzte hozzá. Látogatásunk alkalmával Marijana Grujic, a Bosko Buha iskoláskor előtti tanintézmény igazgatója is üdvözölte az óvodásokat. Mint elmondta, óvodájuk nyitott erre a kezdeményezésre, és akár arra is, hogy a jövőben délelőtti váltás­ban járhassanak a magyar óvodások is. Amennyiben lesz elég jelentkező. ■ LUKÁCS Melinda A kilenc magyar kisgyermek örömmel jár óvodában Drenyovszki Mónika óvónő foglal­kozik a kicsinyekkel A Bosko Buha óvodában működik a magyar óvodai csoport A diplomahonosítás drága és hosszadalmas A külföldi oklevelek nosztrifikációjának néhány ezer dinárba kellene kerülnie - Most akár 3000 eurót is kell fizetni az elismertetéséért - Hosszadalmas, drága és bizonytalan kimenetelű a külföldön szerzett egyete­mi, főiskolai oklevelek honosítása Szerbiában. Külön gondot jelent, hogy sok szak­ma, amelyet feltüntetnek e külföldi diplomákon, még nem is létezik nálunk, így foglalható össze dióhéjban az e témáról tartott tanácskozás tanulsága. - Hívjuk haza azokat, akik külföldön szereztek oklevelet, ám ennek nosztrifikálása elé számos akadályt gördítünk - mondta Tatjana Papic, a témáról készült publikáció egyik szerzője. Mint kifejtette, a diplomák gyors, hatékony elfogadása a munkaerő szabad mozgásához is hozzájárul, amely nemcsak az érintettek számára fontos, ha­nem a gazdaságunk és az egész társadalom szempontjából is. Mint emlékeztetett rá, az Európai Bizottság jelentésében az áll, Szerbia nem lépett előre a külföldi oklevelek elismerése terén, holott ez is fontos az EU-hoz való csatlakozásunk tekintetében. Srbijanka Turajlic nyugalmazott egyetemi tanár arról szólt, hogy a külföldi diplomák nosztrifikációjának megnehezítése nemcsak a piac védelme, hanem egy végtelen beképzeltség is az itteni felsőoktatási intézmények részéről. Mint mondta, 3000 eurót kell fizetnie az oxfordi vagy más olyan, a sanghaji ranglistán élén álló, az első 50-be tartozó tekintélyes külföldi egyetem diplomájának honosításáért azon a hazai egyetemen, amely az említett listán az 500. helyet foglalja el. Szerinte a nosztrifikációnak legtöbb három hetet kellene igénybe vennie, és mindössze né­hány ezer dinárba kellene kerülnie. Helena Hirsenberg, a publikáció egyik szerzője elmondta: most legkevesebb három hónapot vesz igénybe az akkreditáció a munkába állás esetén, valamennyi­vel rövidebb akkor, ha továbbtanulásról van szó. (Beta)­ ­ Molnár Edvárd Oros András M­ire ezek a sorok megjelennek, azt hiszem, Sinisa Kovacevic közismert szerb dramaturg is belátja, hogy darázsfészekbe nyúlt. Ha véleményt akart mondani a Szerbiai RTV-ről a­ köztársasági parlamentben, akkor annak véleménynek kellett volna lennie, méghozzá megfontolt és megfelelő­en becsomagolt, „honatyai" véleménynek. A félvállról lett kijelentése, miszerint „az SZRTV-nek semmireva­­ló a programja, csu­pán néhány szőkeség váltogatja egymást a képernyőn", sértő volt, és nem csoda, hogy magára ha­ragította a köztévé dolgozóit, különösen annak a szőkébb ré­szét. Hasonló hang­nemben megfogalmazott választ kapott a tévéház élvonalbeli szőke mű­sorvezetőitől, akik felháborodásukat nem palástolva azt mondták, a kijelentés több mint sértő, és a honatyát minden további nélkül be fogják perelni. Mint fogalmaz­tak, „Kovacevic meglehetősen ismert szerb drámaíró, kultúrmunkás, egy csaknem szőke lánygyermek apja, népképviselő, és egy személyben mindezen kategóriáknak a megszégyenítője”. Három közismert műsorvezető, Natasa Miljkovic, Olivera Kovacevic és Olivera Jovicevic írta alá a szóban forgó levelet, melyben az SZRTV ellen folytatott kereszteshadjárattal vádol­ják az írót, és annak okozóját a tekintélyes összegre rúgó, kifizetetlen tiszteletdíjaival magyarázzák. A dolgok tehát igencsak elharapóztak. Azt hiszem, Kovacevic sem feltételezte, hogy a szőkék, de talán úgy is fogalmazhatok: a nők, vagy még másképp, a média egyszer visszavág, mert egészen megszokottá, elfogadottá vált, hogy bárki, bármikor, bárhogyan, bármekkorát rúg­hat bele, élcelődhet büntetlenül, vagy leg­alább következmények nélkül. Hát ezúttal nem ez történt, hanem a kikezdettek táma­dásba lendültek. Bármennyire is igyekszem, nem tudom elrejteni elfogultságomat, még akkor sem, ha elismerem, soha ennyi szőke nem futott szerb földön, nemhogy a szerbiai közte­levízióban. Inkább csak remélem, hogy a Kostunica-féle Szerbiai Demok­rata Párt képvisele­tében ténykedő képvise­lő és társai eszébe juttat­ják, hogy a parlamenthez fel kell nőni, illik megfontoltan viselkedni, beszélni, és nem utolsósorban fogalmazni. Egy író ezzel csak tisztában kell le­gyen, mert ha nem, akkor mit várhatunk a többi képviselőtől. Másfelől nem alaptalan Kovacevic féltése, és ebbéli véleményében nincs egye­dül. Ahogyan ő félti a polgárokat a rossz tévéműsortól, úgy féltik mások, nem is kevesen, ugyanennek az országnak a la­kosait magától a parlamenttől. S ez sem alaptalan. Ha tényleg az a kifogás, hogy a közté­vé immár nem a nemzeti kultúra pillére­ként működik, és összeroppanni látszik az indiai menyasszonyok és a nagy hatalmú szulejmánok terhe alatt, akkor azt kell kimondani. Ha a rossz műsorral magya­rázzuk a kötelező tévé-előfizetés alig 30 százalékos megfizettetését, akkor tegyük azt. Érveljünk, intsünk, indokoljunk, kö­veteljünk jobbat. De, ne szókézzünk! Félő, az nem vezet sehova. ■ NAGY Magdolna TÉVÉJEGYZET Szőkék támadásban

Next