Magyar Szó, 2012. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

2012-12-10 / 288. szám

2012. december 10., hétfő A Drávaszög egyik legjelentősebb író­ja. Kibogozhatatlan rejtélyként állt előttem mindmáig, és korántsem biztos, hogy titkai megfejthetőek lenné­nek, mint ahogyan az sem, hogy mit mi­lyen szándékkal tett vagy írt meg. Kezdjük mindjárt a nevével. Ha ponto­sak akarunk lenni, akkor a teljes nevét így rakhatjuk össze: Neumayer Újlaki Kornél Dezső. A teljes nevét ilyen formában ő ma­ga soha életében nem írta le. Szinnyei József sem vette észre, hogy ugyanarról a személyről van szó, mivel nagyszabású lexikonjában, a Magyar írók élete és munkáiban Újlaki Kornél Dezső és Neumayer (Kornél) Dezső két külön szerzőként szerepel, különböző művekkel. A digitális katolikus lexikonban így sze­repel: Újlaki (1904-ig Neumayer) Kornél Dezső. Ez tűnik a legadekvátabbnak, csak­hogy a szerző sosem írta le hosszú U-val a vezetéknevét. Nevével kapcsolatban máig teljes a ká­osz, hiszen íróként maga is következetlenül használta négytagú nevének valamennyi lehetséges variánsát, még a köteteit sem azonos néven adta ki. Neumayer Újlaki Kornél Dezső 1866. április 26-án született a drávaszögi Dályo­kon, ahol apja jegyző volt. Gyerekkorát meghatározta, hogy gyak­ran vendégeskedett nemesi származású nagybátyjánál, aki korán megismertette vele a színházat és az operát. Korán meg­tanult németül, otthon, a családban pedig eleve sokáéul (a horvát egyik nyelvjárása), szerbül és magyarul beszéltek. Az iskola kórusában énekelt, diákszíndarabokban szerepelt, ez bátorította fel, hogy ifjúként előbb a pesti operában, majd a színitano­dában próbáljon szerencsét. Ilyen arccal nem lehet Rómeót játszani, menjen inkább a túlsó sarokra, ott van a papnevelde - hal­lotta a lesújtó ítéletet, amit végül is komo­lyan vett. Igaz, hogy nem a túlsó sarokra, hanem Pécsre ment. Igaz, hogy nem lett operaénekes, de a darázsi templomban opera-előadásokat rendezett a kitűnő han­gú mároki kántorral, Szajkó Józseffel. Szí­nészi tehetségét pedig későbbi pályája so­rán igencsak módjában állt kamatoztatni. Tanulmányait a pécsi papnevelő inté­zetben végezte, 1888-ban Rácpetrén pap­pá szentelték, Beremenden káplánkodott, végül 1899-től Darázs plébánosa és bara­­nyavári esperes lett. „Ünnepnapokon igen gyakran ő mondta a szentbeszédet a pécsi székesegy­házban mint az egyházmegye tiszteletbe­li kanonoka, s nem múlott el Budapesten egy­ katolikus arisztokratamenyegző, aho­vá nem a darázsi plébánost hívták meg ün­nepi szónoknak. Tehetséges és bűbájosan eredeti modorának köszönhette, hogy he­tekig volt különböző grófi kastélyok meg­becsült vendége” - írja Baranyai Júlia Víz­be vesző nyomokon című könyvében (Forum, Újvidék, 1976,278. oldal). Papírforma szerint azt várnánk, hogy a bohém életvitelű pap­írában a ki­világos kivirradtig dzsent­rijének virtusa lakozik, a magyar regények alapján ilyesmire gondolhatnánk, nem pedig arra, hogy vo­nósnégyest rendel Bécs­­ből a születésnapjára, és bé­csi klasszikusokat hallgat az ünneplő közönség az udva­rán felállított, fából ácsolt, zsúpfedeles gloriett körül. Ezen az udvaron nem szár­nyasok szaladgáltak, hanem füvet nyírtak. Korának jeles művészei vendégeskedtek parókiá­ján, többek között a helybeli sokác temetőt és a színpom­pás népviseletet megörö­kítő Csók István. Ebben a barokkos udvarházban fes­tette meg a sokác lányok portréit. Nem a szérűn ál­lította fel festőállványát, amerre a szekerek nye­keregnek és a lovak patái nyomán porfelhő támadt. Éveken át visszatért az új­kor ünnepére, amikor még marad egy kevés a nyár­ból, és még sokáig lehet ingujjban feste­­getni, és végigjárni a pincesort a csillagos éjszakában. Kevéssé ismert képein a dará­zsi emberek hétköznapjai, alkalmi portréi is megjelennek. Lappangó képei ma is má­roki szobák falát díszítik. Nyilván módjuk­ban állt megvenni. Mitől volt éppen a mároki sokácok vi­selete annyira különleges? Mert sokkal gazdagabbak voltak északi rokonaiknál. A tengerkék kabátok, a csécses főkötők, a sokácrózsaszín kendők - ma csak azt mon­danánk erre a színre, hogy pink­­ olyan villódzó forgatagot teremtettek, amit a vi­lágtól elzárt völgybe érkező vendégek eg­zotikusnak tartottak. Természetes vasárna­pi viselet volt a legények fehér báránybőr rövid kabátja, aminek hátát egy tükör ala­kú, ezüst keretbe foglalt szív díszítette. Aki szerette volna elnyerni a legény szívét, an­nak a lánynak ebben kellett a saját arcát megpillantania. A női népviselet önmagá­ban is értékesebb volt a dukátfüzérek mi­att, szinte megfizethetetlen értéke volt ak­kor is, ma is. Hogy megértsük, honnan származtak a kincsek, nézzünk szét a löszdombokon: va­laha itt álltak a limes végvárai. Nem kelle­nek különösebb történelmi ismeretek hoz­zá, hogy rájöjjünk, honnan származnak azok az Alexandriában vert aranyak, me­lyek nagyobb esőzésekkor, ismeretlen ka­takombák beomlásakor máig a felszínre kerülnek. Az aranypénzek másik forrása a mohácsi vész, mely a falu határában zajlott. A török seregek a darázsi dombokról kö­vették a harci eseményeket. Akkoriban az egész terület lápvidék volt. A vízlecsapolás­­sal harci szekerek, szerszámok, ruhadíszek, fegyverek kerültek elő, és az ekék szintén a felszínre hoznak manapság is újabb lele­teket, kincseket. Márok és Darázs a lecsa­polt csatatérre épült. A dukátfüzér beépült a helyi népviseletbe. Ezért nemcsak Csók István járt a csodájára, hanem számos más neves művész és közéleti személyiség is, akik első útja a parókiára vezetett. A pap­író pedig bármikor rögtönözni tudott akár egy busójárást, akár más helyi vigasságot. Zichy Gyula gróf, a pécsi püspök rossz szemmel nézte a darázsi pap népszerűsé­gét, német és magyar nyelvű publikációit, fejedelmi megjelenését, messze visszhang­zó anekdotáit. Fenyegetései azonban nem váltak valóra, mert Újlakinak a Vatikán kö­rül is akadtak barátai. Életéről csak az első világháborúig talá­lunk visszaemlékezéseket, leveleket. Mint­ha itt megszakadna a film, Újlaki már súlyos beteg volt, amikor Ak­­simovic atya meghívására Dakovicára érke­zett, éppen hogy megérte a karácsonyt, itt hunyt el 1924-ben. A dakovicai temetőben nyugszik paptársainak sorában, sírkövére a Desiderie Újlaki nevet vésték; „haláláról egyedül Mesterházy Ambrus emlékezett meg a Vajdasági Kultúra 1925. májusi szá­mában. Koszorú egy magyar papköltő sír­jára című írásában azonban ő is csak a me­legszívű, kedves vendéglátótól búcsúzott, a nagy műveltségű egyházi személytől, aki olykor elszomorodott a világi események láttán. Költészetének, írói munkásságának értékelésére ő sem vállalkozott, fel­tehetően köteteivel maga­ sem talál­kozott” - írja Mák Ferenc a Kilátó 2007. október 20—21-ei számában. * Vélhetően szülőfalujában kezd­te papírra vetni A Karassó mellől cí­mű novelláskötetét, amely Pécsett jelent meg először 1897-ben, majd irodalmi sikerére való tekintet­tel új, némiképp módosított tarta­lommal és lényegesen nagyobb pél­dányszámban Budapesten is, 1903 karácsonyára. A kötet az egyetlen írásos for­rás, amely a Karasicának magya­­rabbul hangzó nevet talál, a Karas­­sót. Ki gondolná, hogy a kis patak kötetnyi novellát inspirált, és erejé­vel egybefonta kanyarogva a novel­lák füzérét, valóban mindegyik a Karassó mentén játszódik, nagyon is hiteles helyszíneken. A történe­tekben foglalt többi földrajzi név megfelel a mostani szóhasználat­nak. A történések szinte évre, hó­napra pontosan beazonosíthatóak, a szereplők nagyrészt létező személyek vol­tak, akik a saját nevükön szerepelnek, ami hiteles forrásokkal bizonyítható. Az ese­mények szinte napra pontos időszerűség­gel tudósítanak, írói bátorságra vall, hogy emellett mégis meseszerű, kissé lebegtetett stílusban ír, szövegei nem szociografiku­sak, nem is dokumentumszerűek, hanem koncentráltan irodalmiak. A párbeszédek ma is nagyon frissek, ne feledjük: Újlaki egy történelmi színművel kezdte és fejez­te be irodalmi pályáját. Tudjuk, hogy személyesen ismerte Tö­mörkény Istvánt és korának számos más népies íróját, mégsem hasonlít rájuk sem­miben. Inkább a 19. század kortárs magyar és német írói hatottak rá, ahol már meg­jelent a lélektani háttér, ami majd a köd­lovagok prózájában bontakozik ki teljes pompájában. Ezen az úton találjuk Újlaki szövegeit (legemlékezetesebb lélektani no­vellájában, a Két asszonyban az egyik nő el­mezavara akkor fordul tragédiába, amikor­­megpillantja saját arcát a Karassó vizében), melyeknek retorikájára talán a papi be­széd és alkalmi szónoklat hatott leginkább, amikor egy történetet úgy kellett elmesél­ni, hogy az írástudatlanok is megértsék. Et­től olyan erőteljes a képi megjelenítő erő. Azért annyira egyszerű a novellák felüté­se, hogy egy pillanatra se kószáljon el a fi­gyelmünk, minél könnyebben és gyorsab­ban legyünk otthon abban a térben, ahol a cselekmény játszódik. Közben az írónak a helybeli mesevilágot is az irodalom­ba emelő gesztusában szürrealiszti­­kus vonásokat fedezhetünk fel. Bármi történjék a szereplők­kel, mi is ott állunk mellettük. Ami­hez igazi írói tehetség kell, hogy egyszerre követjük kívülről a főhő­sök útját, ugyanakkor a fejükbe lá­tunk, minden tettüknek megvan a lélektani eredője. Az értékek mellé kell tennünk még valamit: nála szí­nesebben aligha írt bárki is, olyan intenzitásuk van, hogy arra is em­lékszünk, megmozgatja érzékszer­veinket, anélkül hogy a színeket folyton a nevükön nevezné. Újlaki a modern magyar próza egyik előfutára, és ha a feledésből végre az őt megillető helyre kerül, az olvasók szélesebb rétege is felfe­dezheti páratlan tehetségét. Furcsa, hogy a maga korában, a kiadások­ban is kizárólag „elbeszélés” a mű­faja a szövegeknek, holott taníta­ni lehetne ezek alapján a novellát. (Folytatjuk) ■ KONTRA Ferenc Egy rejtélyes író, akit elfelejtettek Neumayer Újlaki Kornél Dezső élete és munkássága Neumayer Újlaki Kornél Dezső 1866. április 26-án született a drávaszögi Dályokon M/KHKto M __ / uveggolyo@magyarszo.com UVEGGOLYO 11 PIRQpSYZA Pontos gondok Legutóbb a számok vegyes írásmódja volt a témánk. Lássuk, ezenkívül milyen helyesírási gondjaink akadhatnak még a számokkal, azon belül is a sorszámokkal! A számjegyes írású sorszámnevekről világos szabály olvasható a helyesírási sza­bályzatban: a sorszámnevet a pont jelzi (például: 57.). Ennek ellenére gyakran lát­hatjuk az -ik és a -dik, -adik toldalékot is számok után írva. Hogy a saját házunk előtt söpörjünk, a következő példák napilapunk weboldalán olvashatók: „...nyújtotta át az elismeréseket, aki már 151-ik alkalommal adott vért. Hatan a 100-adik, tizenöten a 75-dik, harmincöten az 50-dik, hatvanketten a 35-dik, kilencvenhatan a 20-dik, százötvenhatan a 10-dik, míg háromszázan az 5-dik véradásért jogosultak az el­ismerésre." M r­eggel 8 órától fél 10-ig az általános iskola 5-dik, 6-dik, 7-dik és 8-dik osztályosainak, délelőtt 10 órától fél 12-ig pedig az általános iskolások 2-dik, 3-dik és 4-dik osztályosainak, majd pedig a középisklásoknak tartanak foglalkozásokat." „A magyar forradalomra és szabadságharcra emlékeztek a palicsi ’56-os emlékműnél, amelyet a forradalom 50-ik évfordulójára emeltek Tudatosítanunk kellene, hogy a -dik és az -ik toldalékú alakok az 1954-es sza­bályváltozás óta nem ajánlottak, tehát a 151., 100., 75. stb. alakok a helyesek - és tegyük hozzá, egyszerűbbek is... Felejtsük el tehát a számok után írt -ik, -dik tol­dalékot! A sorszámnevet jelző pontot a toldalékot kapcsoló kötőjel előtt is megtartjuk, tehát: 5.-ként érkezett, 8.-ba jár stb. A dátumok azonban - mint ismeretes - külön­leges csoportot alkotnak a sorszámneveken belül, hiszen az évet és a napot jelö­lő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak: január 10-ig vagy 10-éig, 2012-ben stb. A „mint ismeretes” közbevetés talán nem is ideillő, hi­szen gyakori hiba, hogy toldalékoláskor is megmarad a pont (10­-éig); ugyanakkor olyan példákat is láthatunk, hogy a (nem keltezést jelölő) sorszámnevek toldalékos alakjában hiányzik a pont (5-ként érkezett), mintha rosszul, „fordítva” rögzült vol­na a szabály és a kivétel. Vannak olyan esetek, amikor a sorszámnevet tőszámnévként ejtjük ki, például: NB egy, Kovács Kettő János. Bár nem teljesen sorszámnévi értékkel szerepelnek a római számok ezekben a formákban, a pontot legtöbbször ki kell tenni: NB­­., Ko­vács II. János. Ugyanígy tőszámnévi ejtésű a sorszámnév ebben a szerkezetben: Ár­pád utca hét. Mivel a házszámok is sorszámnevet jelölnek, a pontot ki kell tenni: Árpád utca 7., és toldalékoláskor is megmarad: Árpád utca 7.-ben. A pont szükséges­ségének oka az, hogy a szerkezet az Árpád utca 7. szám rövidült alakja, és ebben a szerkezetben valóban sorszámnév a házszám. A pont akkor marad el, ha a számot törtjel és betűjel követi: Árpád utca 7/A. „Pontos” problémánk adódhat a filmek második, harmadik stb. részeinek em­lítésekor is, hiszen ilyenkor ejtésben szintén tőszámnév szerepel: A Karib-tenger kalózai kettő, Üvegtigris három. Ahogyan a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda ta­nácsadója is írja, erről a problémáról nem találunk konkrét eligazítást a helyesírási szabályokban, mégis kikövetkeztethető (az előbbi példákat alapul véve), hogy pon­tot kellene tenni a számok után, mert valóban azt jelzik, hogy a filmek második, harmadik részei egy sorozatnak: A Karib-tenger kalózai 2., Üvegtigas 3. Hozzá kell tennünk, hogy ez a javaslat a gyakorlatban alig-alig érvényesül, és elmarad a pont, aminek valószínűleg a tőszámnévi ejtés az oka, illetve az is, hogy ha idegen nyelvű filmről van szó, az eredetiben sincs pont. Összegzésképpen tehát elmondhatjuk, hogy a sorszámnevek után a pontot leg­többször le kell tenni, a keltezés azonban e tekintetben kivétel. ■ KÁVAI MUCSI Katalin

Next