Magyar Szó, 2013. február (70. évfolyam, 25-47. szám)

2013-02-02 / 26. szám

2013. február 2., 3., szombat-vasárnap Mint fie Meddig nyeli a pénzt a Béga? A folyó elterelése volt Nagybecskerek egyik, legnagyobb melléfogott beruházása Könnyen elvesz az ember, ha Nagybecskerek befejezetlen (mel­léfogott) beruházásai között „mazsolázik”. Ebből a szempontból Bánát „fővárosa” igazi kincsesbányának számít. Nem is könnyű választani a negyed évszázad után is befejezetlen (túlméretezett) kórház, az évtizedek óta tervezgetett vízgyár vagy a mindmáig be­fejezetlen Béga-tavak között. De „versenyben van” a város főut­cájának befejezetlen márványlapozása is, amelyet mostanában az eldobott rágógumik mellett egyre inkább a megroggyant épületek vakolata tarkít. De itt van az immár „legendás” - soha nem műkö­dő - szökőkút is. Nem csak az a bosszantó, hogy tervezők valamint elrontottak Nagybecskereken (hisz tévedni emberi dolog), hanem inkább az, hogy melléfogásaikat nem maguk finanszírozták. Pontos kimutatás nincs arról, hogy a eldönteni, hogy betömjék-e a folyó­felsoroltak mennyi pénzt vittek el a vás­ágat, vagy más megoldást találjanak,­ros kasszájából. De minden bizonnyal az Mígnem a belgrádi Jaroszlav Cserny élbolyban van a Béga folyó elterelése és Intézet - a három tó létrehozását szór­­ó helyére tervezett három tó létrehozása, galmazó - javaslata mellett döntöttek, ami a nyolcvanas évek végén az évszázad Bár voltak szakemberek, akik akkor kommunális beruházása volt, nemcsak Nagybecskereken, hanem egész Bánát­ban is. Erre a célra 1986 óta a vidéken élők két évtizeden keresztül helyi járu­lékot fizettek. A beruházás ötlete pedig abból fa­kadt, hogy a Kisamerika lakótelepet patkó alakban övező folyórészt időn­ként lelassította a lerakódás meg a folyóba eresztett szennyvíz is. Egy ko­molyabb árvíz is volt abban az időben a környéken. Az illetékesek (szakembe­rek meg persze a politikusok) ezért azt látták célszerűnek, hogy összekössék az egymástól pár száz méterre, eltérő irányban folyó két mederszakaszt. Ezzel megszabadultak az iszapos kanyartól, és három kilométerrel lerövidült a ha­jóút. Ugyanakkor azonban folyó nélkül maradt az a városrész, amelyet a régi képeslapokon éppen a Bégáról ismer­tünk, így aztán a Béga nélkül maradt az egykori révkapitányság épülete, a gyaloghíd pedig azóta is szárazon várja sorsának beteljesedését. Ugyanakkor előállt egy új gond: mi legyen a kiszárított folyómederrel? A városrendezők sokáig nem tudták arra figyelmeztettek, hogy olyan idők is eljöhetnek még, amikor majd a ta­vak karbantartására nem lesz pénz. Anélkül pedig az állóvíz eliszaposodik. Szerintük többet ért volna, akárcsak korábban, kétévente iszaptalanítani a három kilométeres medret, amely az egész városon keresztülvezette a Béga vizét. De ezek a vélemények kisebbség­ben maradtak. Az építkezők feladata persze nem volt egyszerű. Már azért sem, mert korábban a Béga-kanyar vitte el a lakótelepekről idevezetett szenny- és esővizet. Három különálló tó létrehozása mellett döntöt­tek, melyek horgászásra, fürdésre, illetve vízi sportokra szolgálnak majd. Azonban három évtized elteltével, és töméntelen pénz elköltése mellett is, mindmáig be­fejezetlen a beruházás. Körvonalazódott ugyan az egyes (horgászati célokra ter­vezett) és a hármas számú (a vízi sportok kedvelőinek készült) tó, de nem kész a víztisztító berendezés (nincs meg a má­sodlagos víztisztító). A kilencvenes évek elején pedig tel­jesen leálltak a munkálatokkal. A félkész tavakat azóta nem az eredeti rendelteté­sükkel összhangban használják, közben a partszakaszok elkezdtek omladozni, többen belefulladtak a tavakba. Vannak, akik horgásznak, nyáron pedig füröd­­nek bennük. S bár a víz bakteriológiai összetétele nem megfelelő, erre nem fi­gyelmeztetnek senkit. Legutóbb 2008-ban indult kezdemé­nyezés a kettes számú tó rendbe hozásá­ra. Az akkori városvezetőség azt ígérte, hogy 2010-ig itt egy 1,5 hektáros für­dőhelyet, sport- és üdülőközpontot kap a város, amely majd tízezer fürdőzőnek kínál üdülést. Kétmillió eurós tartomá­nyi támogatásból munkához is láttak. Kitakarították a nádat, lecsapolták a vizet, részben iszaptalanították a tó fene­két. Aztán csakhamar leálltak a munka­gépek. A nád és a gaz pedig újra benőtte a központtól pár száz méterre levő tavat. Közben a felelőtlen polgárok is teszik a magukét, úgyhogy a (leendő) fürdőhe­lyen megint sár és szeméthalom van. A leendő „nagybecskereki Copaca­bana” helyén tavaly egyetlen hatósági intézkedés történt. Mégpedig az, hogy a felügyelőség megtiltotta a gyalogosok közlekedését a sorsára hagyott Spiri­tuszgyár előtt, ahol már több személyt is megtámadtak, mivel a romos épü­let gyanús személyek gyülekezőhelye. Jelenleg pedig senki sem tudja, hogy mikor, meddig, miből és mindenekelőtt mennyiért folytatódik a város egyik legnagyobb beruházása. Csak a válasz­tási kampányokban vagy nagyobb szú­nyoginvázió idején kerülnek elő a mun­kálatok folytatásáról szóló tervek. Miközben a nagybecskerekiek azzal bíbelődnek, hogy mi legyen a Béga­­meder három kilométeres szakaszával, addig egyre többször hallani, hogy ha­józhatóvá kell tenni a Béga-csatornát Nagybecskerek és Temesvár között. A 120 km hosszú - a Béga folyóval párhu­zamos - Béga-csatorna, amely az Alsó Tiszát és Nagybecskereket köti össze Temesvárral, több mint 250 éve készült el. Egykor fontos vízi út volt Nyugat-Eu­­rópa irányába az 500 tonnánál kisebb teherbírású hajók számára. 1958-ban részben politikai, részben gazdasági okok miatt Jugoszlávia és Románia kö­zött leállt a hajóforgalom. Ettől kezdve pedig - a határ mindkét oldalán - úgy az ipari létesítmények és a mezőgaz­dasági birtokok, mint a partján élő polgárok szennycsatornaként kezelték. Miközben a két ország illetékesei egy­mást okolták, a Béga fokozatosan Eu­rópa legszennyezettebb folyójává vált. Románia EU-s tagságával és a bánáti gazdaság csődjével egy időben a folyó vizének állapota némileg javult. Az el­iszaposodás miatt azonban a hajóforga­lom továbbra is minimális. Ha a Béga netán újra hajózhatóvá válik, nyilván annak akkor sem fognak tiszta szívből örülni a nagybecskereki­ek. Mert a folyó már csak a város egy részét érinti. Amikor megkérdeztem a Németországban élő Bencze Tibort, a nagybecskereki Bencze Antal és fia bútorgyár örökösét, hogy mire költené a kárpótlásért járó pénzt, egyből azt válaszolta, hogy visszaadná a Bégát a városnak. Ha lenne rá mód, akkor nyil­ván ugyanezt tenné sok más tősgyökeres nagybecskereki is.­­ KECSKÉS István: Ilyen lenne a „nagybecskereki Copacabana”... Ma pedig sártenger A harmadik Béga-tó A folyó sokat adott a városnak Egykor hajózható volt a folyó Nagybecskerek „látványossága”: szárazon maradt híd Kecskés István HÉTVÉGE 17

Next