Magyar Szó, 2013. március (70. évfolyam, 48-73. szám)
2013-03-30 / 73. szám
28 RIPORT kozelkep@magyarszo.com Mkhu&6 A nádvágó világbajnokság győztesei: Jankó Hrubik és Kuruncs Márton Kecskés István A nádkéve átmérője 100-105 cm, amit formával ellenőriznek A szegény ember kincse a nád A vízzel övezett Erzsébetlak (Belo Blato) sziget a Pannontengerben, amelyhez a természet nem volt bőkezű. A Nagybecskerek közeli, másfél ezer lakosú falu 1600 hektárnyi határából alig hatszáz megművelhető, az is a legrosszabb minőségűek közé tartozik. Ráadásul, hol a magas vízállás, hol a szárazság tizedeli a termést. A mezőgazdaság mellett a halászat és a nádvágás kínál kereseti lehetőséget. A két idénymunkán kívül egyéb munkalehetőség nemigen van. Nagy választék nincsen, hiszen a régióban a munkanélküliek száma már meghaladta a húszezret. A két kereseti lehetőség közül pedig egyik sem könnyű, és az itt élők már megtapasztalták, hogy meg kell dolgozni a túlélésért. A természet nem csak elvesz, hanem ad is. A Béga, a Tisza és az écskai halastavak szikes környékét ugyanis nádasok övezik. A teremtő nádtengerrel pótolta a termőföld hiányát. Nem csoda, hogy jobb híján nádvágás idején (decembertől március végéig) fél falu ebből él. Naponta ezerötszáz-kétezer dinárt lehet megkeresni a nádvágásból, amihez a legfontosabb kellék a gyalászka (a sarló nagyságú, kasza alakú kis szerszám), a gumicsizma meg a kötöződrót. Jól jön a kesztyű is - ha van. Persze kell a tarisznya is, meg az akarat, a kitartás, a szívósság. Mert embert próbáló idénymunka ez a javából, sok esetben versenyfutás is az idővel, mert nem minden téli nap kedvez a nádvágásnak. A feladat viszont az, hogy minél több nád kerüljön a nádfeldolgozó üzemekbe. Azt mondják, hogy legjobb befagyott talajon vágni a nádat, az erős hideg, a zúzmara és a jeges eső viszont megnehezíti a műveletet. A nádvágás Erzsébetlakon családi hagyománnyá nőtte ki magát. A korábbi években hetven-nyolcvanan is vágták a nádat - az idén ötvenen. Az idősebbek vannak többségben, de a fiatalok sem hiányoznak. Sárkány György és József az écskai halgazdaságban dolgozik, de amikor szabad idejük megengedi, vágják a nádat. Mint mondják, ezt a munkát szeretni kell, kedv és akarat kell hozzá. Nem lehet csak kimenni a nádasba és hazamenni onnan. Abból kenyér nincs. Amennyit levág az ember, annyi pénzt keres. Egy jó nádvágó naponta 60 kévét is levághat, egy kévéért pedig 45 dinárt fizetnek a felvásárlók. Mint mondják, nehéz munka, de ez az év első keresete, ami sokat jelent az itteni családok számára. Jelenleg a mintegy félezer hektárnyi erzsébetlaki nádasban a nád felét géppel, a másik felét pedig kézzel vágják. Többre becsülik a kézi vágást, már azért is, mert az ember nem tesz akkora kárt a serkenő új nádban, mint a nádvágógép talajba süppedő széles kereke. Az idei nád egy kicsit rosszabb minőségű, egyrészt a tavalyi szárazság miatt, másrészt a hó súlya is kárt tett benne. Ha jobb időket élnénk, akkor az arány minden bizonnyal a gépi nádvágás javára billenne. Ezért az erzsébetlakiak a nádvágó világbajnokság megszervezésével megpróbálják megőrizni a kézi nádvágás hagyományát. A rendezvény másik célja, hogy népszerűsítse a nádszövetet mint szigetelőanyagot, amely környezetkímélő, s mint mondják, örök életű is. Négy évtizeddel ezelőtt a helybeli szövetkezetben kezdték meg a nád feldolgozását, jelenleg a faluban hat kisüzem működik, amelyekben nádszövetet, szigetelésre alkalmas nádlemezt és fedőnádat készítenek. Termékeik nagyobb részét külföldre, főleg Németországba szállítják. Évente 150 nádszövettel megrakott nyerges vontató hagyja el Erzsébetlakot. Straka Feró, az erzsébetlaki nádfeldolgozás pionírja szerint az itteni nád keresett a nyugati piacon, a gond az, hogy még ma is a húsz évvel ezelőtti áron, azaz 0, 50 euróért négyzetméterét, fizetik az innen exportált stukatúrnádat, amiért más országok nádfeldolgozóinak 1, 20 eurót fizetnek. Erzsébetlak másik gazdagsága pedig az, hogy az itt élő emberek hét nyelven beszélnek: szlovákul, magyarul, bolgárul, szerbül, roma nyelven, németül, és ezek keverékén, amit itt „erzsébetlakinak” mondanak. Itt mindenki ismeri szomszédjának a nyelvét. Reményt keltő, hogy - a nehéz megélhetési lehetőség ellenére is - a lakosság száma nem csökken. Talán azért, mert tavasszal ide tér vissza a legtöbb gólyapár. Vagy azért, mert a közelben van a festői szépségű Császár-tó is, a vízimadarak egyik legnagyobb vajdasági fészkelőhelye. KECSKÉS István Többre becsülik a kézi nádvágást Straka Feró: Keresett az erzsébetlaki nád Szeretni, de bírni is kell a munkát Itt volt a vaddisznó rejtekhelye A nádvágóknak gazdag reggeli jár A legidősebb nádvágó, a 77 éves Dvorszki Antal A muzslyai Rác János 2013. március 30., 31., április 1., szombat-hétfő