Magyar Szó, 2014. március (71. évfolyam, 48-73. szám)
2014-03-25 / 68. szám
2014. március 25., kedd Kit tekintenek önök kutyának? A törvény előtti egyenlőség, a sajtószabadság, az újságírói etika és a nyilvánosság elve értelmében kérem, hogy a Magyar Szó tegye közzé a lap 2014. március 22—23-ai számában, az első oldalon bevezetett és a 11. oldalon megjelentetett „Szándékos manipulációról van szó” című, Vadócz Márk és Virág Árpád jegyezte cikkükre vonatkozó megjegyzéseimet - a jelölt írással egyenrangú feltételek mellett, vagyis az általam adott cím alatt, az első oldalon - áll Bence Erikának a szerkesztőségünkhöz vasárnap eljuttatott levelében. - A jelölt cím alatt megjelent riport szélsőséges módon és mennyiségben tartalmaz hamis adatokat, kijelentéseket, ferdítéseket, csúsztatásokat, amelyek nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentumok révén cáfolhatók és könnyedén ellenőrizhetők - s az lehetett volna írói számára is. A Magyar Szó úgy mutatott be egy ügyet kommentárokkal, nyilatkozatokkal és interjúkkal, hogy a megszólalás lehetőségét csak a vitában érintett egyik félnek engedte meg. A legalapvetőbb szakmaiságot és etikai szabályokat is nélkülöző eljárását azzal az olcsó trükkel próbálta menteni, hogy nem tudták elérni a „másik felet”, azaz dr. Csányi Erzsébetet, aki az interjúk létrejötte idején épp külföldön tartózkodott. Még egy óvodás is feltenné azt a kérdést, hogy miért nem vártak a közléssel, amíg hazaér? De nem csupán erről van szó. Az ügyben rajta kívül - elmarasztaló célzattal - másokat, köztük engem is név szerint említenek. Tanúsíthatom, hogy a kérdéses időpontban itthon voltam, elérhető voltam, mi több, a munkahelyemen, Újvidéken tartózkodtam. Van határozott véleményem, és senki sem tilthatja meg, hogy ezt nyilvánosan is kifejtsem. Mégsem keresett meg senki, hogy lehetőséget adjon az ügyben kialakított álláspontom kifejtésére. Gondolom azért, mert ez az álláspont eltér a Magyar Szó és a gazdái számára kívánatos tartalomtól. Nincs tudomásom arról, hogy engem, vagyis Bence Erikát ebben az országban, vagy bárhol a világon, bárki megfosztott volna alapvető és törvényes emberi jogaimtól, nem vagyok másodrangú állampolgár, miként nem vagyok senki szolgája és kutyája sem, hogy semmibe vegyék a véleményemet. Követelem, hogy a Magyar Szó szerkesztősége a lap első oldalán kérjen elnézést diszkriminatív és hazug eljárása miatt - olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben. Mindenkiben benne van a szivárvány A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete március 22-én TANOM továbbképzést szervezett az újvidéki Apáczai Diákotthonban. A továbbképzése első körében Viola Lujza magyartanárnő az anyanyelvápolóknak tartott előadást, amellyel a gyermekek fogalmazókészségét lehet fejleszteni. Szó volt még a szókincsfejlesztésről a jelzők körében, a fogalmazásban előforduló gyakori hibákról és azok megelőzéséről, valamint az önellenőrzésről, hisz fontos, hogy a diák ki tudja javítani a fogalmazás tartalmára, szerkezetére és nyelvi kifejezőeszközeire vonatkozó hibáit. A továbbképzés második felében Skita Erika és Turáni Szabolcs tartott előadást. Immár második alkalommal Újvidékre látogatott szakemberek jogászként és projektmenedzserként, majd trénerként dolgoztak az elmúlt években, jelenleg pedig családi kommunikációs tréningeket tartanak, hogy jó tanácsaik megfogadásával hatékonyabban tudjanak a pedagógusok dolgozni a diákokkal. Kurzusaik a 30 éve sikeres Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv gondolataira épülnek. Öt tematikát számba véve osztották meg tudásukat és tapasztalataikat a résztvevőkkel interaktív módon, játékos feladatok kíséretében. Az első témakör az empatikus kommunikáció módszereit foglalta magába. A beleérzés folyamata a másik fél ítélkezés nélküli elfogadását jelenti. Ezáltal a másik emberből ez megkönnyebbülést vált ki, és felszabadultság érzése kíséri a kommunikációt, nem érzi szükségesnek, hogy igazáért harcolnia kelljen. Fontos az aktív meghallgatás, megértés, amely ugyancsak kapcsolódik az empátiához. Az információt adó személy érzi a nonverbális kommunikáción keresztül (pl. testtartás, szemkontaktus stb.), hogy megértően figyeli az információt vevő személy. Az effajta kommunikációt kell alkalmazni diák és tanítója között. Hogyan tud együttműködni a diák és a pedagógus? Ennek kialakítása a tanítási folyamat megkönnyítésére szolgál. Olyan módszereket ajánlatos alkalmazni, ahol nem éreztetjük a gyermekkel, hogy parancsot kell neki végrehajtani. Ez megoldható a probléma leírásával, választási lehetőség felkínálásával, írásbeli üzenettel és egyéb ötletekkel. Szó volt a diákok büntetéséről és dicséretéről is. A büntetés nem működő módszer. Ehelyett inkább tudatosítanunk kell bennük, hogy a tettek következménnyel járnak. A helyrehozási lehetőség felkínálásával pozitív eredményt érhetünk el. A dicséret pedig motiváló erő. Nem a diákot kell megdicsérni, hanem a jól elvégzett munkáját. Ezenfelül a kudarckezelő kompetenciájukat is szükséges fejleszteni. Gyakran előfordul, hogy a diákokat az alaptulajdonságuk alapján beskatulyázzák. Meg kell értetni velük, ők nem egyszínűek, hanem bennük van a szivárvány. A pedagógus teremtsen lehetőséget, hogy a tanuló más oldalról is megismerhesse magát. Végül pedig a tanító és a szülő közötti jól működő kommunikációról beszéltek az előadók. A bizalom kialakítása jól megalapozza a további együttműködést, valamint azon tény elfogadása, hogy a gyermek érdeke a legfontosabb mindkét fél számára. ■ ile Mark kult@magyarszo.com OKTATÁS 9 A bölcsészkar nevében csakis a dékán nyilatkozhat Patócs László nem kapott felmondást, hanem a munkaszerződés lejárta miatt megszűnt a munkaviszonya Patócs Lászlónak, a Magyar Tanszék egyetlen irodalmi irányultságú asszisztensének, aki három évig 10 gyakorlatot vezetett, lejárt a munkaszerződése, és elveszítette az állását. Az új pályázaton Patócs Lászlón kívül még két személy indult. A kar honlapján megtalálható dokumentumok szerint a tanszék 5 tagú pályázati bizottságot javasolt. A bizottság négy tagja nem Patócsot, hanem egy másik, Szegeden doktorjelölt státussal rendelkező jelöltet támogatta. Az esettel hétvégi számunkban részletesen foglalkoztunk. Dr. Csányi Erzsébet tanszékvezető múlt hét péntekjén, amikor telefonon kerestük, hivatalos úton volt, de tegnap sikerült vele felvennünk a kapcsolatot. A Bölcsészettudományi Kar dékáni hivatalához irányított bennünket. Felhívtuk a dékáni hivatalt, ahol írásos válaszban közölték, hogy a Magyar Tanszék a Bölcsészettudományi Kar szervezeti egysége és a fakultás dolgozói nincsenek felhatalmazva, hogy a Kar nevében nyilatkozzanak, ezt csakis a saját nevükben, magánszemélyként tehetik meg. Az egyetlen személy aki a Kar nevében nyilatkozhat, az dr. Ivana Zivancevic Sekerus dékán. A BTK hivatalos álláspontja nem változott péntek óta, amikor is egy az üggyel kapcsolatos írásos választ juttattak el a szerkesztőségünkbe. A hétvégi számunkban közöltünk részleteket a közleményből, amelyet most teljes terjedelmében ismertetünk. „Az asszisztens megválasztása a felsőoktatási törvény és a Bölcsészettudományi Kar alapszabálya alapján a következőképpen történik: a BTK statútumának 126-ik szakaszával összhangban az asszisztens megválasztása azon pályázat alapján történik, amelyet a tanszék megindokolt ajánlására a dékán ír ki. A megindokolt ajánlás mellett a tanszék mellékeli a bizottságra tett javaslatát is, amely majd elkészíti a jelentkezőkről készült jelentést. A Magyar Tanszék a Kar alapszabályával összhangban továbbította a javaslatot és a dékán 2013. október 4-én döntést hozott a javasolt pályázat kiírásáról. Az asszisztens megválasztására kiírt pályázat meghatározott időre, 3 évre szól. A Kar választói tanácsa kinevezte a javasolt bizottságot, amely az aszszisztens választásával lett megbízva. A 2013. október 16-án a Poslovi lapban megjelentetett pályázatra hárman jelentkeztek, az egyik közülük Patócs László maszter. (http://ff.uns.ac.rs/fakultet/sednice/fakultet_ izborno_vece_sednica_08_2014.html) A kinevezett bizottság megvitatta a jelöltek jelentkezését és megerősítette, hogy mindegyik jelölt megfelel a feltételeknek.(http://ff.uns.ac.rs/fakultet/sednice/fakultet_izborno_vece_sednica_08_2014.html) A bizottság egyik tagja külön álláspontra helyezkedett és nem írta alá a jelentést. A Kar választói tanácsa 2014. március 7-én összeült, megvitatta a benyújtott pályázati javaslatot, a különvéleményt, és nem fogadta el a bizottság javaslatát. A 192 tagból álló választási bizottság március 7-i ülésén jelen levő 146 tagból 8 szavazott a tanszék javaslatára, 19 ellenezte, 83 tartózkodott, 36 tag pedig nem szavazott. (http://ff.uns. ac.rs/fakultet/sednice/fakultet_izborno_vece_sednica_08_2014.html) Tájékoztatjuk önöket, hogy Patócs László nem kapott felmondást, hanem a munkaszerződés lejárta miatt megszűnt a munkaviszonya. Nevezetesen, a felsőoktatási törvény 72-ik cikkelyével összhangban az asszisztenseket meghatározott időre, 3 évre választják meg. A munkaszerződés lejárta után a felsőoktatási törvénnyel és a munkaügyi törvénnyel összhangban Patócs Lászlónak megszűnt a munkaviszonya. A felsőoktatási törvénnyel összhangban meghatározott időre, 5 évre választják meg a rendkívüli tanárokat és a docenseket, illetve 3 évre az asszisztenseket, az oktatásban részt vevő munkatársakat és a lektorokat, kivételt a rendes tanárok képeznek, akiket meghatározatlan időre választják meg.”- áll a Bölcsészkar dékánjának kabinetjéből érkezett válaszban. a yap „Ne maradjon irodalmi irányultságú asszisztens nélkül a Magyar Tanszék” Alulírottak felháborodással értesültünk arról, hogy Patócs László, aki három éven át az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék asszisztense volt, elveszítette az állását. Patócs László nem csupán eleget tett a formai követelményeknek és az intézményi-tudományos elvárásoknak, hanem egyúttal meghatározó kultúraszervezői szerepet is betölt, és nemzedékének egyik legkiemelkedőbb irodalmára. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a vajdasági magyar közösség számára alapvető fontosságú, az identitásunk megőrzése szempontjából nagy hatású Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék - történetének során egyedülálló módon - irodalmi irányultságú asszisztens nélkül maradjon - áll a közleményben, amely tegnap kora délelőtt érkezett meg szerkesztőségünkbe. Kérjük az ügy szakmai alapon történő újratárgyalását! Aláírók: Angyalosi Gergely (Budapest), Bagi Zsolt (Pécs), Balázs Imre József (Kolozsvár), Bányai János (Újvidék), Barlog Károly (Budapest), Benedek Miklós (Újvidék), Berényi Emőke (Szabadka), Bódis Gábor (Szabadka), Boldog Zoltán (Szeged), Bózsó Izabella (Zenta), Brenner János (Újvidék), Cudic, Marko (Belgrád), Csobánka Zsuzsa (Budapest), Fehér Dorottya (Újvidék), Földes Györgyi (Budapest), Gerold László (Újvidék), Glavinic Vékás Éva (Újvidék), Grendel Lajos (Pozsony), Harkai Vass Éva (Újvidék), Hoványi Márton (Budapest), Juhász András (Nagybecskerek/Újvidék), Kappanyos András (Budapest), Karafiáth Judit (Budapest), Kaszás Angéla (Zenta), Kelemen Emese (Újvidék), T. Kiss Tamás (Magyarkanizsa), Kocsis Árpád (Pécs), Ladányi István (Veszprém), Laskovity Ervin (Budapest), Lénárd Róbert (Újvidék), Losoncz Alpár (Újvidék), Mészáros Krisztina (Zenta), Németh Árpád (Szabadka), Orcsik Roland (Szeged), Orovec Krisztina (Újvidék), Palusek Erik (Ada), Pató Attila (Hradec Králové), Pressburger Csaba (Újvidék), Radics Viktória (Belgrád), Sági Varga Kinga (Újvidék), Selyem Zsuzsa (Kolozsvár), T. Szabó Levente (Kolozsvár), Szalay Zoltán (Vajka), Szarvas Melinda (Budapest), Széchenyi Ágnes (Budapest), Szegő János (Budapest), Szénási Zoltán (Budapest), Szerbhorváth György (Budapest), Szerencsés Zsuzsanna (Újvidék), Terék Anna (Zenta), Vickó Árpád (Újvidék), Virág Gábor (Újvidék), Visy Beatrix (Budapest). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fiatal Kutatói Tagozatának közleménye Megdöbbenéssel értesültünk róla, hogy kiváló kollégánkat, Patócs Lászlót a rendelkezésünkre álló információk szerint megkérdőjelezhető körülmények között távolították el az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékéről. Az újraválasztási procedúra, melynek következményeként elveszítette az állását, a hozzánk eljutott hírek alapján nem felelt meg a szakmai etika elvárható követelményeinek, s minden jel szerint elejétől fogva manipulált volt. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nem csupán az ő személye, de egy oktatói státusz is a tanszéken belül zajló hatalmi harcok áldozatává vált. Patócs Lászlóval évek óta dolgozunk együtt, nagyra becsüljük mind szakmai, mind emberi szempontból. Az évek során meggyőződhettünk arról, hogy tudományos felkészültsége alapján a vajdasági magyar irodalom hagyományaihoz méltó kutató, akinek eddigi tevékenysége nemcsak a regionális kultúra, hanem a kortárs magyar irodalom és irodalomtudomány számára jelentős értéket képvisel. Miközben tiltakozunk az eljárás ellen, mely nem csupán morális, hanem szakmai károkat is okoz a magyar irodalomtudománynak, szolidaritásunkat fejezzük ki kutatótársunk iránt. Megnyugtatónak tartanánk, ha a helyzetet mihamarabb sikerülne rendezni, és Patócs Lászlót visszahelyeznék állásába, amelytől megkérdőjelezhető körülmények között fosztották meg. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy jelen nyilatkozattal, mely a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fiatal Kutatói Tagozatának álláspontját tükrözi, nem kívánunk beleavatkozni az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének belügyeibe, s nem kívánjuk minősíteni a másik pályázó szakmai teljesítményét sem.