Magyar Szó, 2014. március (71. évfolyam, 48-73. szám)

2014-03-25 / 68. szám

2014. március 25., kedd Kit tekintenek önök kutyának? A törvény előtti egyenlőség, a sajtószabad­ság, az újságírói etika és a nyilvánosság elve értelmében kérem, hogy a Magyar Szó tegye közzé a lap 2014. március 22—23-ai számában, az első oldalon bevezetett és a 11. oldalon meg­jelentetett „Szándékos manipulációról van szó” című, Vadócz Márk és Virág Árpád jegyezte cikkükre vonatkozó megjegyzéseimet - a jelölt írással egyenrangú feltételek mellett, vagyis az általam adott cím alatt, az első oldalon - áll Bence Erikának a szerkesztőségünkhöz vasár­nap eljuttatott levelében. - A jelölt cím alatt megjelent riport szél­sőséges módon és mennyiségben tartalmaz hamis adatokat, kijelentéseket, ferdítéseket, csúsztatásokat, amelyek nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentumok révén cáfolha­tók és könnyedén ellenőrizhetők - s az lehetett volna írói számára is. A Magyar Szó úgy mutatott be egy ügyet kommentárokkal, nyilatkozatokkal és inter­júkkal, hogy a megszólalás lehetőségét csak a vitában érintett egyik félnek engedte meg. A legalapvetőbb szakmaiságot és etikai szabályo­kat is nélkülöző eljárását azzal az olcsó trükkel próbálta menteni, hogy nem tudták elérni a „másik felet”, azaz dr. Csányi Erzsébetet, aki az interjúk létrejötte idején épp külföldön tartózkodott. Még egy óvodás is feltenné azt a kérdést, hogy miért nem vártak a közléssel, amíg hazaér? De nem csupán erről van szó. Az ügyben rajta kívül - elmarasztaló célzattal - másokat, köztük engem is név szerint említe­nek. Tanúsíthatom, hogy a kérdéses időpont­ban itthon voltam, elérhető voltam, mi több, a munkahelyemen, Újvidéken tartózkodtam. Van határozott véleményem, és senki sem tilt­hatja meg, hogy ezt nyilvánosan is kifejtsem. Mégsem keresett meg senki, hogy lehetőséget adjon az ügyben kialakított álláspontom kifej­tésére. Gondolom azért, mert ez az álláspont eltér a Magyar Szó és a gazdái számára kívá­natos tartalomtól. Nincs tudomásom arról, hogy engem, vagy­is Bence Erikát ebben az országban, vagy bár­hol a világon, bárki megfosztott volna alapvető és törvényes emberi­ jogaimtól, nem vagyok másodrangú állampolgár, miként nem vagyok senki szolgája és kutyája sem, hogy semmibe vegyék a véleményemet. Követelem, hogy a Magyar Szó szerkesztő­sége a lap első oldalán kérjen elnézést diszkri­minatív és hazug eljárása miatt - olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben. Mindenkiben benne van a szivárvány A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egye­sülete március 22-én TANOM továbbképzést szervezett az újvidéki Apáczai Diákotthonban. A továbbképzése első körében Viola Lujza magyartanárnő az anyanyelvápolóknak tartott előadást, amellyel a gyermekek fogalmazókész­ségét lehet fejleszteni. Szó volt még a szókincs­fejlesztésről a jelzők körében, a fogalmazásban előforduló gyakori hibákról és azok megelőzé­séről, valamint az önellenőrzésről, hisz fontos, hogy a diák ki tudja javítani a fogalmazás tar­talmára, szerkezetére és nyelvi kifejezőeszkö­zeire vonatkozó hibáit. A továbbképzés második felében Skita Eri­ka és Turáni Szabolcs tartott előadást. Immár második alkalommal Újvidékre látogatott szak­emberek jogászként és projektmenedzserként, majd trénerként dolgoztak az elmúlt években, jelenleg pedig családi kommunikációs trénin­geket tartanak­­, hogy jó tanácsaik megfoga­­dásával hatékonyabban tudjanak a pedagógu­sok dolgozni a diákokkal. Kurzusaik a 30 éve sikeres Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv gondolataira épülnek. Öt tematikát számba véve osztották meg tu­dásukat és tapasztalataikat a résztvevőkkel in­teraktív módon, játékos feladatok kíséretében. Az első témakör az empatikus kommuni­káció módszereit foglalta magába. A beleérzés folyamata a másik fél ítélkezés nélküli elfoga­dását jelenti. Ezáltal a másik emberből ez meg­könnyebbülést vált ki, és felszabadultság érzése kíséri a kommunikációt, nem érzi szükséges­nek, hogy igazáért harcolnia kelljen. Fontos az aktív meghallgatás, megértés, amely ugyan­csak kapcsolódik az empátiához. Az informá­ciót adó személy érzi a nonverbális kommuni­káción keresztül (pl. testtartás, szemkontaktus stb.), hogy megértően figyeli az információt vevő személy. Az effajta kommunikációt kell alkalmazni diák és tanítója között. Hogyan tud együttműködni a diák és a pe­dagógus? Ennek kialakítása a tanítási folyamat megkönnyítésére szolgál. Olyan módszereket ajánlatos alkalmazni, ahol nem éreztetjük a gyermekkel, hogy parancsot kell neki végre­hajtani. Ez megoldható a probléma leírásával, választási lehetőség felkínálásával, írásbeli üze­nettel és egyéb ötletekkel. Szó volt a diákok büntetéséről és dicséreté­ről is. A büntetés nem működő módszer. Ehe­lyett inkább tudatosítanunk kell bennük, hogy a tettek következménnyel járnak. A helyreho­­zási lehetőség felkínálásával pozitív eredményt érhetünk el. A dicséret pedig motiváló erő. Nem a diákot kell megdicsérni, hanem a jól elvégzett munkáját. Ezenfelül a kudarckezelő kompetenciájukat is szükséges fejleszteni. Gyakran előfordul, hogy a diákokat az alaptulajdonságuk alapján beskatulyázzák. Meg kell értetni velük, ők nem egyszínűek, hanem bennük van a szivárvány. A pedagógus teremtsen lehetőséget, hogy a tanuló más ol­dalról is megismerhesse magát. Végül pedig a tanító és a szülő közötti jól működő kommunikációról beszéltek az elő­adók. A bizalom kialakítása jól megalapozza a további együttműködést, valamint azon tény elfogadása, hogy a gyermek érdeke a legfonto­sabb mindkét fél számára. ■ ile Mark kult@magyarszo.com OKTATÁS 9 A bölcsészkar nevében csakis a dékán nyilatkozhat Patócs László nem kapott felmondást, hanem a munkaszerződés lejárta miatt megszűnt a munkaviszonya Patócs Lászlónak, a Magyar Tanszék egyetlen iro­dalmi irányultságú asszisztensének, aki három évig 10 gyakorlatot vezetett, lejárt a munkaszerződése, és elveszítette az állását. Az új pályázaton Patócs Lászlón kívül még két személy indult. A kar honlapján megta­lálható dokumentumok szerint a tanszék 5 tagú pá­lyázati bizottságot javasolt. A bizottság négy tagja nem Patócsot, hanem egy másik, Szegeden doktorjelölt stá­tussal rendelkező jelöltet támogatta. Az esettel hétvégi számunkban részletesen foglalkoztunk. Dr. Csányi Erzsébet tanszékvezető múlt hét péntek­jén, amikor telefonon kerestük, hivatalos úton volt, de tegnap sikerült vele felvennünk a kapcsolatot. A Böl­csészettudományi Kar dékáni hivatalához irányított bennünket. Felhívtuk a dékáni hivatalt, ahol írásos válaszban közölték, hogy a Magyar Tanszék a Bölcsé­szettudományi Kar szervezeti egysége és a fakultás dolgozói nincsenek felhatalmazva, hogy a Kar nevében nyilatkozzanak, ezt csakis a saját nevükben, magánsze­mélyként tehetik meg. Az egyetlen személy aki a Kar nevében nyilatkozhat, az dr. Ivana Zivancevic Seke­­rus dékán. A BTK hivatalos álláspontja nem változott péntek óta, amikor is egy az üggyel kapcsolatos írásos választ juttattak el a szerkesztőségünkbe. A hétvégi szá­munkban közöltünk részleteket a közleményből, ame­lyet most teljes terjedelmében ismertetünk. „Az asszisztens megválasztása a felsőoktatási tör­vény és a Bölcsészettudományi Kar alapszabálya alap­ján a következőképpen történik: a BTK statútumának 126-ik szakaszával összhangban az asszisztens megvá­lasztása azon pályázat alapján történik, amelyet a tan­szék megindokolt ajánlására a dékán ír ki. A megin­dokolt ajánlás mellett a tanszék mellékeli a bizottságra tett javaslatát is, amely majd elkészíti a jelentkezőkről készült jelentést. A Magyar Tanszék a Kar alapszabá­lyával összhangban továbbította a javaslatot és a dékán 2013. október 4-én döntést hozott a javasolt pályázat kiírásáról. Az asszisztens megválasztására kiírt pályá­zat meghatározott időre, 3 évre szól. A Kar választói tanácsa kinevezte a javasolt bizottságot, amely az asz­­szisztens választásával lett megbízva. A 2013. október 16-án a Poslovi lapban megjelentetett pályázatra hárman jelentkeztek, az egyik közülük Patócs László maszter. (http://ff.uns.ac.rs/fakultet/sednice/fakultet_ izborno_vece_sednica_08_2014.html) A kinevezett bizottság megvitatta a jelöltek jelent­kezését és megerősítette, hogy mindegyik jelölt meg­felel a feltételeknek.(http://ff.uns.ac.rs/fakultet/sedni­­ce/fakultet_izborno_vece_sednica_08_2014.html) A bizottság egyik tagja külön álláspontra helyezke­dett és nem írta alá a jelentést. A Kar választói tanácsa 2014. március 7-én összeült, megvitatta a benyújtott pályázati javaslatot, a különvéleményt, és nem fogad­ta el a bizottság javaslatát. A 192 tagból álló választási bizottság március 7-i ülésén jelen levő 146 tagból 8 szavazott a tanszék javaslatára, 19 ellenezte, 83 tar­tózkodott, 36 tag pedig nem szavazott. (http://ff.uns. ac.rs/fakultet/sednice/fakultet_izborno_vece_sedni­­ca_08_2014.html) Tájékoztatjuk önöket, hogy Patócs László nem kapott felmondást, hanem a munkaszerződés lejár­ta miatt megszűnt a munkaviszonya. Nevezetesen, a felsőoktatási törvény 72-ik cikkelyével összhangban az asszisztenseket meghatározott időre, 3 évre választják meg. A munkaszerződés lejárta után a felsőoktatási törvénnyel és a munkaügyi törvénnyel összhangban Patócs Lászlónak megszűnt a munkaviszonya. A felső­­oktatási törvénnyel összhangban meghatározott időre, 5 évre választják meg a rendkívüli tanárokat és a do­censeket, illetve 3 évre az asszisztenseket, az oktatás­ban részt vevő munkatársakat és a lektorokat, kivételt a rendes tanárok képeznek, akiket meghatározatlan időre választják meg.”- áll a Bölcsészkar dékánjának kabinetjéből érkezett válaszban. a yap „Ne maradjon irodalmi irányultságú asszisztens nélkül a Magyar Tanszék” Alulírottak felháborodással értesültünk arról, hogy Patócs László, aki három éven át az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék asszisztense volt, elveszítette az állását. Patócs László nem csupán eleget tett a formai követelményeknek és az intézményi-tudo­mányos elvárásoknak, hanem egyúttal meghatározó kultúraszervezői szerepet is betölt, és nemzedékének egyik legkiemelkedőbb irodalmára. Elfogadhatatlan­nak tartjuk, hogy a vajdasági magyar közösség szá­mára alapvető fontosságú, az identitásunk megőrzése szempontjából nagy hatású Magyar Nyelv és Iroda­lom Tanszék - történetének során egyedülálló módon - irodalmi irányultságú asszisztens nélkül maradjon - áll a közleményben, amely tegnap kora délelőtt ér­kezett meg szerkesztőségünkbe. Kérjük az ügy szakmai alapon történő újratárgya­lását! Aláírók: Angyalosi Gergely (Budapest), Bagi Zsolt (Pécs), Balázs Imre József (Kolozsvár), Bányai János (Újvidék), Barlog Károly (Budapest), Benedek Miklós (Újvidék), Berényi Emőke (Szabadka), Bódis Gábor (Szabadka), Boldog Zoltán (Szeged), Bózsó Izabella (Zenta), Brenner János (Újvidék), Cudic, Marko (Belgrád), Csobánka Zsuzsa (Budapest), Fe­hér Dorottya (Újvidék), Földes Györgyi (Budapest), Gerold László (Újvidék), Glavinic Vékás Éva (Újvi­dék), Grendel Lajos (Pozsony), Harkai Vass Éva (Új­vidék), Hoványi Márton (Budapest), Juhász András (Nagybecskerek/Újvidék), Kappanyos András (Bu­dapest), Karafiáth Judit (Budapest), Kaszás Angéla (Zenta), Kelemen Emese (Újvidék), T. Kiss Tamás (Magyarkanizsa), Kocsis Árpád (Pécs), Ladányi Ist­ván (Veszprém), Laskovity Ervin (Budapest), Lénárd Róbert (Újvidék), Losoncz Alpár (Újvidék), Mészáros Krisztina (Zenta), Németh Árpád (Szabadka), Orcsik Roland (Szeged), Orovec Krisztina (Újvidék), Palusek Erik (Ada), Pató Attila (Hradec Králové), Pressbur­­ger Csaba (Újvidék), Radics Viktória (Belgrád), Sági Varga Kinga (Újvidék), Selyem Zsuzsa (Kolozsvár), T. Szabó Levente (Kolozsvár), Szalay Zoltán (Vajka), Szarvas Melinda (Budapest), Széchenyi Ágnes (Bu­dapest), Szegő János (Budapest), Szénási Zoltán (Bu­dapest), Szerbhorváth György (Budapest), Szerencsés Zsuzsanna (Újvidék), Terék Anna (Zenta), Vickó Ár­pád (Újvidék), Virág Gábor (Újvidék), Visy Beatrix (Budapest). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fiatal Kutatói Tagozatának közleménye Megdöbbenéssel értesültünk róla, hogy kiváló kollégánkat, Patócs Lászlót a rendelkezésünkre álló információk szerint megkérdőjelezhető körülmények között távolították el az Újvidéki Egyetem Bölcsé­szettudományi Karának Magyar Tanszékéről. Az új­­raválasztási procedúra, melynek következményeként elveszítette az állását, a hozzánk eljutott hírek alapján nem felelt meg a szakmai etika elvárható követelmé­nyeinek, s minden jel szerint elejétől fogva manipulált volt. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nem csupán az ő személye, de egy oktatói státusz is a tanszéken belül zajló hatalmi harcok áldozatává vált. Patócs Lászlóval évek óta dolgozunk együtt, nagyra becsüljük mind szakmai, mind emberi szempontból. Az évek során meggyőződhettünk arról, hogy tudo­mányos felkészültsége alapján a vajdasági magyar iro­dalom hagyományaihoz méltó kutató, akinek eddigi tevékenysége nemcsak a regionális kultúra, hanem a kortárs magyar irodalom és irodalomtudomány szá­mára jelentős értéket képvisel. Miközben tiltakozunk az eljárás ellen, mely nem csupán morális, hanem szakmai károkat is okoz a magyar irodalomtudománynak, szolidaritásunkat fejezzük ki kutatótársunk iránt. Megnyugtatónak tartanánk, ha a helyzetet mihamarabb sikerülne rendezni, és Patócs Lászlót visszahelyeznék állásá­ba, amelytől megkérdőjelezhető körülmények között fosztották meg. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy jelen nyilatkozattal, mely a Magyar Irodalom­történeti Társaság Fiatal Kutatói Tagozatának ál­láspontját tükrözi, nem kívánunk beleavatkozni az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének belügyeibe, s nem kívánjuk minősíteni a másik pályázó szakmai teljesítményét sem.

Next