Magyar Szó, 2014. szeptember (71. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-27 / 225. szám

ff! KILÁTÓ kilato@magyarszo.com Útközben Káldi Katalin 144. A JL JSz utazási iroda a skóciai kastélyok, várak rendeltetését és sokszínűségét figyelembe véve alakította ki a körutazás programját. A hófehér Blair-kastély meseszépségű parkjával a főúri kastélyok mindennapjaiba való betekintést igyekezett lehetővé tenni. Merőben más kép fogadott bennünket, mint az angol királyi családhoz nagyon sok szállal kötődő Glamis. Nagy vonalakban a skót nemesség életé­nek színtereit ismerhettük meg. Gyönyörködhettünk az ékszereik­ben, ruháikban, bútoraikban és a park évszázados fáiban, valamint a parkból nyíló csodálatos és békességet árasztó kilátásban. Tetten érhettük az építményen évszázadokon át végzett átalakítási folya­matokat. Jelesül a jellegzetes középkori formákat, majd pedig a 18. századi György királyok kori nemesi kúriák adaptációs munkálatai­nak nyomait éppúgy, mint a Viktória királynő uralkodásának idején közkedveltté vált, ún. főúri stílus realizálását. Hatalmas főbejárat fogadja először az odaérkezőt, mely valóságos díszfegyverraktárnak tűnik. Elsősorban a cullodeni csatát idézi meg, amelyben a Károly Eduárd herceg vezette jakobita sereg súlyos vere­séget szenvedett, lévén hogy a csata valóságos mészárlásba fordult, s az elkövetkező időszakban végérvényesen megszüntette a felföldiek addigi megszokott életvitelét, életkörülményeit. Az addig létező és skótokra jellemző klán rendszert felszámolták az angolok számos hagyományos skót tevékenységgel egyetemben. A jakobita felkelést támogató törzsfőnököket földjeiktől is megfosztották. A György-kori lépcsőházban a kastély egykori urainak képmásai tekintettek alá, az ebédlő pedig terített asztallal várta az odalátogatót, mintegy jelezve a lakomákon használt étkészletek milyenségét. Hatal­mas és lebilincselő volt a bálterem is, amelyet, többek között, agan­csok százai díszítettek. Antik bútorok sokaságával találkozhattunk, meg szebbnél szebb faliszőnyegekkel, számos jakobita emléktárggyal, kínai vázák, varázslatos hímzések gyűjteményeivel. A kastélylátogatáskor tulajdonképpen a 700 éves skót történelem jött velünk szembe, hiszen a Stewart és a Murray család tizenkilenc generációjának élete itt zajlott le, és szoros kapcsolatban állott a vihar­felhőkkel terhes múltbéli eseményekkel. Mindegyikőjük hozzáadott valamit önnönvalójából e csodaszép hófehér épületkölteményhez, s az viszonzásul még sokáig fogja őrizni emléküket. S őrzi azokét is, akik vendégei voltak a Blair-kastélynak. A hánya­tott sorsú Stuart Mária éppúgy itt vendégeskedett, mint a skót turiz­mus anyjaként emlegetett Viktória királynő, aki 1844-ben három hetet töltött itt, s a vörös hálószobát, melyben aludt, mi is szemügyre vehettük. Az utolsó magas rangú vendég Hirohito japán császár volt a 20. század húszas éveinek elején. A vele kapcsolatos történet eléggé komi­kus. Az angolok, állítólag, nem tudtak igazán mit kezdeni a látogatá­sával, hát elküldték Skóciába, szálláshelye pedig a Blair-kastély lett. Szórakoztatását is ki kellett találni. Többek között horgászni is elvitték, de sajnos, egy hal sem igyekezett megakadni a horgán. A leleményes házigazdák egy óvatlan pillanatban egy olyan horogra cserélték ki a császárét, melyen ott ficánkolt egy nagyobb méretű hal. A császár kedélyállapota láthatóan feljavult. Úgy döntött, hogy az általa „kifo­gott” halat trófeaként haza viszi. A 4. earl története is megmosolyogni való. A Napóleon elleni háborúk idején rengeteg fát ültettetett abból a célból, hogy majdan az ország védelmét szolgálandó, hadihajókat építenek belőle. Csak­hogy a fák növekedése nem egy-két éves időtartamot vesz igénybe, s mire azok megmunkálásra alkalmasakká váltak, a tengerjáró hajókat többé már nem fából készítették. Az elképzelés és az üzlet befuccsolt. S hogy ez az eset egyáltalán megesett, mi sem bizonyítja ékesebben, mint azok a bútorok melyeket mi is láthattunk, s melyeket a 4. earl által telepített fák egy részéből készítettek. Káldi Katalin I/AI cmfiú A magyar nyelv és irodalom alakzatai Hungarológiai Közlemények, 2014/1 Magyar Klementina : M­egjelent az újvidéki Bölcsé­szettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének lektorált tudomá­nyos folyóirata, a Hungarológiai Közlemé­nyek 2014/1. száma. Kilenc tanulmányt tartalmaz, melyek a Frazeológia és fordí­tástudomány, Az irodalom és a lehetséges világok, valamint a Kisebbségi kulturális diskurzusok alcímek alatt olvashatóak. Molnár Csikós László és Laki Boglárka írása a Frazeológia és fordítástudomány tárgyköréhez tartozik. „A fordítható­­ság viszonylagos kategória, általában nem lehet tökéletes fordítást készíteni, csak megközelíthetjük az eredetit. Külö­nösen nehéz fordítással átmenteni azt, ami az egyik nyelvnek és kultúrának a jellegzetessége. Ez gyakran állandó­sult szókapcsolatokban jut kifejezésre” - írja Molnár Csikós László Az állan­dósult szókapcsolatok fordíthatósága című bevezető tanulmányában. Molnár Csikós többnyire magyar és szerb nyelvű példákkal támasztja alá gondolatmenetét, azonban spanyol, német és holland példa­mondatok is bekerülnek a nyelvspecifikus jelenségek elemzésekor. Facsér névadási szokásai a betelepítéstől napjainkig című írásában Laki Boglárka felsorakoztatja a vajdasági falu leggyakoribb keresztneveit, megfigyeli a lehetséges eléréseket a refor­mátus és a katolikus névadási szokások között a férfi- és női nevek tekintetében, végül pedig arra is kitér, hogyan alakult a szülők és keresztszülők nevének örök­lődése a falu 18. század végi betelepítéstől napjainkig. Harkai Vass Éva, Faragó Kornélia, Toldi Éva, Sági Varga Kinga és Patócs László írása az irodalom és a lehetséges világok témakörét boncolja. A Parti Nagy­szövegek „lehetséges világa(i)” című dolgo­zatában Harkai Vass Éva a Kossuth-díjas költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus, Parti Nagy Lajos Mi történt avagy sem című legújabb novelláskötetének „lehet­séges” világait vonultatja fel. Parti Nagy a kisprózakötet szövegeiben olyan világokat teremt, melyek - Harkai Vass Éva szerint - egy fenyegető, agresszióval teli, elnyo­másra hajlamos jelenvaló világ groteszk, ironikus, abszurd leképezései. „A Szerelemváros című kötet törté­netei a lehetségessel folytatott narratív játékból építkeznek” - írja Faragó Korné­lia a Lehetőségverziók Láng Zsolt történe­teiben című tanulmányában. A dolgozat a lehetséges világok előállításának és refe­­renciális elbizonytalanításának változatait elemzi. „Ezekben az elbeszélésekben az előérzet, az előrelátás síkján valósulnak meg, vagy az álom és a képzelgéses világ­építés keretében jönnek létre lehetséges világok” - olvashatjuk Faragó Kornélia tanulmányában. A lehetséges világok Dalos György író, műfordító prózapoétikájában is kimutat­hatóak. Toldi Éva Lehetséges világok Dalos György regényeiben című írása rávilágít arra, hogy az író könyvei a fikcionális és faktuális diskurzus metszéspontján alakulnak. A tanulmány kiindulópontja Umberto Eco és Lubomír Dolezel lehet­séges világokról szóló elmélete, valamint Hayden White történeti tropológiája, hiszen Dalos György regénypoétikája a fenn említett elméletekkel közös ponto­kat mutat. Toldi Éva az analizáláskor a következő öt Dalos-műre összpontosít: A körülmetélés (Magvető, Budapest, 1990), 1985 (Új Géniusz, Budapest, 1990), Pusz­ipajtások (Ab Ovo, Budapest, 2004), Bala­­ton-brigád (Ab Ovo, Budapest, 2005) és A közgazdász bukása (Kalligram, Pozsony, 2013). Sági Varga Kinga Emlékvilágok Juhász Erzsébet Gyöngyhalászok című ciklusá­ban című dolgozatában feltérképezi a novellaciklus emlékvilágainak lehetsé­ges világ­­­struktúráit. „A ciklus darabjai emlékképeket járnak körül, amelyek során kibontásra kerül egy-egy mikro­világ. A egység az emlékezés és a kitalálás teremtő kettősségére épít, így a szövegte­rek az irrealitás szintjén funkcionálnak” - írja Sági Varga Kinga. Az irodalom és a lehetséges világok című fejezet záró tanulmányát Patócs László tollából olvashatjuk. Patócs dolgo­zata A prím attribútumai - én-mintázatok Borbély Szilárd Nincstelenek című regény­ében címen jelent meg. A tanulmány kulcsszavai: lehetséges világok poétiká­ja, emlékezet, önéletrajziság, fikcionali­­tás, elhallgatás. Patócs kiemeli, hogy a szöveg a lehetséges önéletrajzi jelleget önnön fikciós voltának erősítésére hasz­nálja, hogy a regényben az én különbö­ző kulturális jeleken keresztül érti meg önmagát és a körülötte lévő világot, de rávilágít arra is, hogy tágabb értelemben a műben a személyes tér egészét a változás és állandóság dichotómiája szervezi. A Hungarológiai Közlemények 2014/1. számában Kisebbségi kulturális diskur­zusok alcím alatt Mák Ferenc és Kovács Rácz Eleonóra írását olvashatjuk. Mák Ferenc tanulmánya Sziklay Ferenc fehér­templomi évei (1911-1913) címen jelent meg. Mák Ferenc a dolgozatában részle­tesen beszámol arról, hogy Sziklay Ferenc alakja, tevékenysége és a közösségért tett szolgálata összeforrt a város történeté­vel, holott mindössze két esztendőt (az 1911-1912. és az az 1912-1913. tanévet) töltött Fehértemplomban a magyar és a latin irodalom és nyelv tanáraként. A tanulmányban olvashatjuk Sziklay a Fehértemplom és Vidéke című lapban közölt Én című versét, a Fehértemplom­ban kiadott A császár bora című vígepo­szának részleteit, továbbá a Váróteremben című költeményét is. Kovács Rácz Eleonóra a Nempreferen­­ciális jegyek a vajdasági magyar kisiskolá­sok nyelvjárásiattitűd-kutatásában című záró dolgozatában rávilágít arra, hogy a nemek nyelvhasználatában megjelenő különbségek - főként a nyelvjárási hátterű beszélők esetében - mutatói lehetnek a presztízsváltozatok és a társadalomi szere­pek közötti összefüggéseknek. 2014. szeptember 27., 28., szombat-vasárnap c­secsemőarc Kiss Tamás Most, hogy sorra törnek el a világjátékai, eljön az elkerülhetetlen. Hatalmas csecsemőként fog sírni, a saját karjába harap játék híján, és találni kell valakit, aki eljátssza, hogy az anyja, és ő is elhiszi róla, hogy az az anyja. Majd leül melléje, és vigyázva simogatja a lágy koponyát, és a nagy csecsemőarc majd jóleső grimaszba torzul. Ez az anya majd tartja a csecsemőszájhoz az ujjait, de vigyázzon, mert mohó a gyermeke, csak remélheti, hogy elég lesz neki a tíz, s ha éppen elég, akkor vegye el tőle idejében, mielőtt még szájában kinőnének a tejfogak. Ha minden jól ment, akkor sem lehet ez a vége. Előbb-utóbb az anyának is kell egy anya, vagy legalább olyan, aki eljátssza az anya szerepét, mert eljön az elkerülhetetlen. Akié a világ, az könnyen megszereti. m­orzsa Szeretnék egyszer Egyszerre lenni Cipőtalp és bogár.

Next