Magyar Szó, 2016. július (73. évfolyam, 150-175. szám)

2016-07-02 / 151. szám

12 MŰVELŐDÉS muvelodes@magyarszo.com Iltafó 2016. július 2., 3., szombat-vasárnap Szórványban a szórványért Több évtizedes hűség köti Rancz Károlyt a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesülethez, a bánáti magyarsághoz Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetést vehetett át nemrégiben a belgrádi magyar nagykövetségen Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnö­ke. Az Áder János, Magyarország köztársasági elnöke által aláírt indoklás szerint évtizedes munká­jával jelentősen hozzájárult a dél­­bánáti magyar szórvány közmű­velődéséhez, kulturális életének fejlesztéséhez, valamint a székely hagyományok ápolásához. Rancz Károly „tősgyökeres” pető­­fis. Édesapja - a több hangszeren játszó zenész és karmester - 70 évvel ezelőtt egyik megalapítója és későbbi oszlopos tagja volt a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek. A családi példa hatására Károly már gyer­mekkorában bekapcsolódott az itt zajló pezsgő művelődési életbe: a jelenlegi­nél jóval népesebb pancsovai magyarok közül az is, aki sem néptáncos, sem amatőr színjátszó nem volt, illetve énekléssel sem foglalkozott, szabadidejében nagyon gyak­ran megfordult az egyesület székházában, amely nemcsak a kulturális, hanem a társe­lódési egyesületben. Megemlíthetnénk azt is, hogy a Marakonyi néptáncegyüttes - amelyet négy táncospár alkot - részt vesz a Kolozsváron augusztus 16-a és 20-a között megrendezésre kerülő Szent István néptánctalálkozón. Ez a vendégszereplés a kolozsvári Heltai Alapítvánnyal való hosszú és jó együttműködés eredménye. A fent említett fogyatkozás ellenére is petőfisek igyekeznek derekasan helytállni, egy-egy színielőadással, író-olvasó talál­kozóval kedveskedni a hűséges közönsé­güknek. Ma, szombaton pedig preferánsz­­bajnokság zajlik a székházban. • Az elvándorlás, az asszim­áció jelenti már hosszabb ideje a legnagyobb gondot. Mint Rancz Károly megjegyezte, 1960-ban, amikor általános iskolába indult, alsó tago­zaton még volt egy összevont elsős-harma­dikos és egy második-negyedikes magyar osztály, de ez megszűnt, állítólag nem volt elég diák ahhoz, hogy fennmaradhasson. A pancsovai gimnáziumban a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig volt magyar oktatás, ám amikor megszűnt a kilencedik­tizedik osztályos rendszer, és ismét visszatért a klasszikus gimnáziumi oktatás, magyarul nem indult újra az oktatás. Mint Rancz Károlytól megtudtuk, most a Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület épületében magyar nyelvű óvodát szeretnének indítani, 5-6 magyar gyerek számára. Ígéretet kaptak a MNT-től, hogy támogatja ezt a kezdeményezésüket. Továb­bá Hertelendyfalván, ahol jelenleg elsőtől negyedik­ osztályig tanulnak magyarul, most három szülő kezdeményezte, hogy az ötödik osztály is nyíljon meg magyar nyelven. Rancz Károlytól azt is megtudtuk, hogy a pancsovai mezőgazdasági középis­kolában szeretnének egy magyar osztályt indítani, mert a környező településeken - Hertelendyfalván, Torontálvásárhelyen, Sándoregyházán - vannak magyar gyere­kek, akiknek a szülei mezőgazdasággal foglalkoznak, és ezek a mezőgazdasági szakiskolát végzett diákok a családi gazda­ságban kamatoztathatnák tudásukat. Sajnos Az Európai Filmek Palicsi Fesztiváljának hagyományos bevezető programja Szabadkán, a városközpontban kezdődik. Összesen öt alkotást vetítenek majd a Klasszikusok a téren program során a színház oszlo­pai előtt, ezek világhírű filmal­kotások, amelyeket restauráltak, illetve előkészítettek digitális vetítésre. Jövő vasárnap este fél tízkor elsőként Volker Schlön­­dorff A bádogdob (1979) című alkotását vetítik. A Nobel-díjas Günther Grass azonos című regénye alapján készült film Oscar-díjat is kapott és Arany­pálmát is a cannes-i fesztiválon. A film egy hároméves kisfiúról szól, aki látván az őt körülvevő szörnyű világot, eldönti, hogy nem nő tovább. Másodikként Makk Károly 1971-ben készült Szerelem című filmje lesz műsoron. Az 1971-es cannes-i film­­fesztiválon elnyerte a Zsűri díját (Prix du jury). Törőcsik Mari, Darvas Iván és Darvas Lili játsszák a főbb szerepeket. Sok kritikus szerint ez minden idők legjobb magyar filmje. • Kedden, július 12-én a Volt egyszer hét Simeon című lett dokumentumfilmet láthatja a szabadkai közönség. Frank Hertz és Vladimir Eisner 1989-ben készült filmje hét testvérről szól, akik dzsessz­muzsikusok, életkoruk pedig 5-20 éves korig terjed. Édes­anyjukkal együtt 1988-ban egy utasszállító repülőgépet eltérítettek, hogy kijussanak a Szovjetunióból. Szerdán, július 13-án az 1968-ban készült Érzelmek című lett klasszikus filmet vetítik a főtéren. A második világháború kaotikus állapota­it egy testvérpár életén keresz­tül mutatja be a film. Egyikük a családja iránt felkötelezett, míg a másik a politika iránt. A Klasszikusok a téren progra­mot Az elveszett alpinistánál Szálloda című észt tudomá­nyos-fantasztikus film zárja. Minden vetítésre a belé­pés ingyenes, és valamennyi előadás 21.30-kor kezdődik. EURÓPAI FILMEK PALICSI FESZTIVÁLJA • Klasszikusok a főtéren Rancz Károly Makk Károly: Szerelem A bádogdob A családi példa hatására Rancz Károly már gyermekkorában bekapcsolódott az itt zajló pezsgő művelődési életbe: a jelenleginél jóval népesebb pancsovai magyarok közül az is, aki sem néptáncos, sem amatőr színjátszó nem volt, illetve énekléssel sem foglalkozott, szabadidejében nagyon gyakran megfordult az egyesület székházában, amely nemcsak a kulturális, hanem a társasági élet központja is volt. Jági élet központja is volt. Károly életében tizenévesként ugyan a kézilabda játszot­ta a főszerepet, ifjúsági válogatott is volt, ám később fiatal apukaként természetes volt számára, hogy gyerekeit rendszeresen hordja a Petőfibe a néptánccsoport próbá­ira, s az is, hogy mind aktívabb szerepet vállaljon az itteni munkában: először arra sikerült őt rábeszélni, hogy legyen a műve­lődési egyesület titkára, azóta pedig több megbízatási időszakban töltötte/tölti be az elnöki tisztséget. Emellett fel is lép, sokak még mindig emlegetik, amikor 2011-ben Biszák Júliával, a neves opera-énekesnővel duettet énekelt a Petőfi színpadán. - A szórvány szórványa vagyunk. Akármilyen hangosan énekelünk, nehe­zen hallatszik el a hangunk távolabbra/ messzebbre, de mi ennek ellenére kitar­tóan tesszük a dolgunkat - fogalmazott Rancz Károly. Habár évtizedek során megfogyat­kozott a pancsovai magyarság, és ezzel együtt a Petőfi tagsága is, van mivel büsz­kélkedniük, például azzal, hogy immár több mint 20 éve folyamatosan megszer­vezik a március 15-ei ünnepséget a műre­nem kaptak rá minisztériumi engedélyt, de tovább próbálkoznak. Az itteni magyarság érdeke a magyar oktatás, és a jelenleg állás nélküli tanárok számára is munkahelyet teremtenének. A munkahely­, a megélheté­si lehetőség hiánya miatt költöznek el sokan Dél-Bánátból, ki Vajdaság más vidékeire, ki országhatáron túlra. Károly egyik fia is ilyen okok miatt távozott külföldre. Mint már említettük, megfogyat­kozva, de teszik a dolgukat a Petőfiben, Rancz Károly nagyon hálás az elődöknek, a jelenlegi munkatársaknak, mivel nem szeretne senkit kihagyni a felsorolásból, ezért inkább nem említünk neveket, akik rendületlen kitartással dolgoznak az ottani magyarságért, a Petőfiért. A napokban épp tetőjavítás zajlott a művelődési egyesületben, mert a közel­múltban alma nagyságú jég esett, s komoly károkat okozott a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tetőszerkezetében is. A községi önkormányzatnál néhány ezren nyújtották be a kárigénylésüket, ők is, de nem merték a következő esőzést sérült tetőszerkezettel megvárni, ezért a meszelésre félretett pénzt erre fordították. ■ m. k. A közelmúltban megjelent a Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület hatodik évkönyve. A szerkesztést ezúttal Besnyi Károly, a VMHE bácskossuthfalvi tagja végezte el, és az ő nevéhez fűződik a tördelés is, amelyben ugyan megmaradt a korábbi dizájnnál, de új figyelemfelhívó elemeket is igyekezett belevinni. Az első, a szerkesztő által jegyzett „Mivégre?” című írás egyfajta helytörténészi ars poeticának is tekinthető, amelyből megtudhatjuk, mit és hogyan kutatnak, publikálnak, hogyan dolgoznak, milyen erők hajtják őket az ismeretlen megismerése felé. A Vajdaság egész területéről származó helytörténé­szek által írt szövegekből nehéz egyne­mű kötetet összeállítani, ezért jelen kiad­­­­ványt is a tematikai sokszínűség jellemzi, így ki-ki megtalálja az érdeklődési köré­be tartozó cikkeket, vagy éppen azokat a tanulmányokat, amelyek szülőföldjé­ről, nagyszülei, dédszülei szülőfalujáról,­­városáról szólnak. Az első tanulmány Topolya Község Múzeumának régésze, Radakovic Mari­na nevéhez fűződik, aki írásában a múze­um tulajdonában lévő avar kori leleteket mutatja be igen bő képanyag segítségével, majd Pecze Rózsa kutatónaplójának egy részletét olvashatjuk, amelyben két már­­már elfeledett Fruska Gora-i vár, Marót és Rednek nyomába ered. Ezt követően dr. Kókai Sándor alapos kutatómunkájá­nak eredményeit olvashatjuk, amelyben a Szerb Bánság demográfiai viszonyainak változását mutatja be az utóbbi egy évszá­zadban, 1910 és 2011 között. Érdekes blokkot képeznek a Belgrád­­hoz köthető írások, Szabó Pálnak a Belgrád 1914-es birtokbavétele és 1915-ös ostroma alkalmából megjelent szegedi újsághírekről írt tanulmánya, A. Sajti Enikőnek a szerb főváros hétköznapi életéről szóló írása, amelyet a városban 1945 és 1948 között megfordult magyar diplomaták jelentései alapján állított össze, valamint ide tartozik Mészáros Piroska értekezése is, amelyben a belgrádi József Attyta Kultúrkör 1956-os megszüntetéséről ír. A tavalyi év folyamán rendezték meg a Zsidó és magyar sors a 20. században Vajdaságban elnevezésű konferenciát. Az Évkönyvben ennek anyagából is olvasha­tunk. Kocsis Antal A topolyai zsidóság emlékei, Úri Ferenc Az újvidéki zsidók története (1720-1945), dr. Balla Ferenc és dr. Bálla István A bezdáni izraelita népis­koláról és jeles tanítójáról, Nagy Józsefről, valamint Teleki Júlia Bácsföldvár - Vallo­mások című írása mind­ezen tematika köré épül. Ezzel rokonítható Palatínus Aranka tanulmánya is, amelyben a II. világháború ártatlan német áldozatairól értekezik. Jól elkülöníthető blokkban szerepel­nek az általános iskolás és középiskolás tanulók kutatási eredményei, amelyek azt bizonyítják, hogy a Helytörténeti Egye­sület igyekszik nyitni a fiatalok felé, és az Évkönyvben való megjelenés minden bizonnyal pozitív irányba befolyásolja további tevékenységüket. Német Klaudia bácskossuthfalvi gimnazista Az elkerült tragédia címmel ír faluja múltjának egy jelentős személyiségéről, a zentagunarosi Zabos Aurél faluja iskoláiról értekezett, míg a legfiatalabb szerzőpáros, Fontá­­nyi Réka és Posztós Nikoletta a gunarasi templom, valamint az egész egyházközös­ség történetével foglalkozik. Mindezek mellett számos írást talá­lunk, amelyekben Fehértemplom, Muzs­­lya, Nagykikinda, Törökfalu, Topolya, Bácskossuthfalva, Bácsfeketehegy, Szabad­ka, Csóka, Csantavér, Horgos történeté­nek egy-egy darabkája kel életre, értékes információkkal szolgálva minden érdek­lődőnek. ■ B­em IJJ KÖNYV Adalékok Vajdaság történetéhez

Next